Vogt, W.: Össznépgazdasági modellek a gazdasági fejlődés empirikus elemzése céljára

374

Szerző további vizsgálatai során a

tervtől való eltéréseknek négy esetét kü- lönbözteti meg:

1. azok az eltérések, melyeket gazdasági ösztönzők hoztak létre.

2. azok az eltérések, melyeket egyéb olyan objektív okok idéztek elő, melyeket a terv- készitők nem tekinthetnek át vagy nem el—

lenőrizhetnek.

3. amelyeket műszaki fejlődés vagy a ter- melés jobb megszervezése tett lehetővé.

4. amelyek az eredeti tervhez képest végre- hajtottő tervmódosítások következtében áll- ta el

Az első csoportba sorolandók azok az esetek, amelyek a termelési tervek és

vállalati mutatók túlteljesítésében jelent- keznek, gazdasági ösztönzők vagy tiltó rendelkezések folyományaképpen. (Pél- dául annak vizsgálata, hogy a jövedelme—

zőség milyen hatással van az egyes ter-

mékek fejlődésére.) Szerző szerint külö—

nösen az ebbe a csoportba tartozó elté—

rések ökonometriai elemzése segítené elő

érdekes következtetések levonását.

A második csoportba tartozó eltérések

okai makroökonómiai jellegűek; többfé- lék lehetnek és a leggondosabb tervké—

szítés mellett is lényegesen befolyásol—

hatják az egyes vállalatok termelési tervteljesítését, valamint a népgazdasági terv teljesítését is. Ilyen okok például:a klimatikus viszonyok, melyek elsősorban

a mezőgazdasági tervteljesítést, ezen ke—

resztül azonban egyéb ágazatok tervtel—t jesítését is befolyásolják; a lakosság fo—

gyasztói kereslete, mind nagyságát mind"

struktúráját tekintve; ilyenek az ország

külkereskedelmi forgalmában bekövet—

kező esetleges változások, melyek exogén

jellegüknél fogva teljes szövevényükbena

tervkészítéskor nem mérhetők fel; vala—

mint ilyen a műszaki fejlődés üteme is.

Igen valószínű, hogy mindezek az okok egymással összefüggésben is állhatnak és

hatásuk összefonódva jelentkezhetik.

; A harmadik csoportba tartozó eltéré—

sek okai a műszaki fejlődés vagy szer—

vezési változások. Ide tartozik az az eset, amikor a technológiai változással kapcso—

latban a foglalkoztatottság aránya válto-

zik (például nagyarányú gépesítés vala-

mely iparágban). Úgyszintén ide tartozik

az az eset, amikor hosszú lejáratú beruhá—

zások létesítésekor —— a technológiai szint

változása következtében — az új beruhá-

zási létesítmények költsége az eredeti költségelőirányzathoz képest emelkedik és ez az emelkedés a tervkészítés időpont—

jában nem volt előre tervezhető.

Végül az utolsó csoportba azok az öko—

nometriai vizsgálatok tartoznak, melyek—

nek célja, hogy a tervek helyességét el—

STATISZTIKAI IRODALMI' Frame

lenőrizzék és megállapítsák a tényszámok és tervszámok közötti eltérések nagyságát Ilyen lehetne például annak Vizsgálata, hogy milyen az egyezés a lakosság ellá- tására előirányzott egyes fontosabb élel- miszerek mennyisége és az illető cikkek jövedelem-elaszticitása segítségével meg—

állapított keresletnövekedés között.

Szerző szerint a tervezési rendszerek helyesbítése, a rugalmasabb tervezés, va- , lamint a vállalatok nagyobb tervezési ön—

állósága mind abba az irányba hatnak,

hogy kidolgozásra kerüljenek olyan öko-

nometriai elemző módszerek is, amelyek segítségével a tervtől való eltérések, az eltérések okainak összefüggése, számsze—

rűsége, az egyes tervmutatók kapcsolatai és mindezeken keresztül a tervgazdaság mechanizmusának jobb ismerete lehetse-

gessé válik.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

VOGT, W.:

ÖSSZNÉPGAZDASÁGI MODELLEK A GAZDASÁGI FEJLÖDÉS EMPIFNKUS

ELEMZÉSE CÉLJÁRA

(Gesamtwirtschaftliche Modelle zur empi—

rischen Analyse der wirtschaftlichen Entwidk- lung.) -—- Weltwirtschaftliches Archív, 1966. :.

sz. 238—257. 1).

Az össznépgazdasági modellek a gaz- daság egészének kvantitatív elemzésére szolgálnak, segítségükkel meg lehet hatá—

rozni a termelt jószágmennyiségeket (agg- regált vagy nem—aggregált alakban) és az

árakat. Mindenekelőtt kínálati és keres—

leti függvényeket tartalmaznak, valamint

valamilyen útmutatást arra vonatkozóan,

hogy a kínálat és a kereslet hogyan al—

kalmazkodnak egymáshoz..

E modellekkel szemben a következő kö—

vetelményeket támasztjuk:

1. a változókat úgy kell megválasztani, hogy őket magukat és a közöttük levö összefügge- seket mérni lehessen;

z. az endogén változók között legyenek olyanok, amelyeknek alakulása a gazdasági fejlődést megfelelően kifejezi. Ezek a modell változóira vonatkozó követelmények;

3. figyelembe kell venni a kínálat vagyis a termelés nagysága és a tőkeállomány közötti összefüggést;

4. a keresletnek önálló értékként kell a mo—

dellben szerepelnie.

Ebből az következik, hogy a kínálat és a kereslet általában nem egyenlő, tehát nem lehet egyensúlyi modelleket alkal—

mazni. Ezzel szemben be kell építeni a modellbe alkalmazkodási mechanizmuso- kat, amelyek a kínálatot és a keresletet

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

375

egyensúlyi állapotuk felé mozgatják. Ez az utóbbi két követelmény a modell dí- namikájára vonatkozik, és lényegében a

gazdasági növekedés és a konjunktúra—

hullámzások leírását szolgálja.

A tanulmány szerzője ezeknek a kö—

vetelményeknek megfogalmazása után

megvizsgálja, hogy a jelenlegi modell—

típusok mennyiben felelnek meg azoknak.

Az aggregálás szempontjából megkülön- böztet aggregált és nem aggregált model-v

leket, a dinamika szempontjából pedig

megkülönböztet statikus egyensúlyi mo—

delleket, konjunkturális alkalmazkodási

dinamikát tartalmazó modelleket, vala—

mint növekedési modelleket.

A statikus egyensúlyi modellektől, ame—

lyeknek példája a Walras—féle statikus

modell, nem várható, hogy a növekedés elemzésére is használhatók legyenek. E modellekben van ugyan felhalmozás, de annak célja, értelme nincs meghatározva.

Dinamikussá lehet azonban tenni ezeket a modelleket az alkalmazkodási mecha—

nizmusok bevezetésével. Ebben az esetben le tudják írni a gazdaság viselkedését az egyensúlyi állapottól való eltérés esetén.

A Keynes—féle modell is azt mutatja be, hogy a kínálat hogyan alkalmazkodik fo- kozatosan a kereslethez. Ezek a model—

lek tehát azt a benyomást keltik, hogy a valamilyen külső ok miatt az egyensúlyi állapotból kilenditett gazdaság minél ha—

marabb törekszik valamilyen egyensúlyi állapotba visszakerülni, így a gazdasági növekedés leírására nem használhatók.

A konjunktúramodellek általában nem tudják a gazdasági növekedést leírni, ez—

zel szemben a növekedési modellek majd—

nem minden esetben figyelmen kívül hagyják a konjunktúra—hullámzásokat. A kereslet mindig éppen elég a termelés fel—

"szivására. Ezek tehát jellegzetesen egyen- súlyi modellek. Különösképpen világosan láthatjuk ezt a Neumann—modell példá—

ján, amely a Walras—rendszer ,,növekedési

változata".

Tehát azt a következtetést lehet le- 'Vonni, hogy a meglevő dinamikus model—

Alek vagy konjunktúra modellek, vagy nö—

vekedési modellek, mert a dinamikának

ezt a két jelenségét láthatólag nehéz

egyetlen modellben figyelembe venni.

A nem aggregált modellek —— sokolda- lúságuk, a változók nagy száma követ- keztében — nem használhatók empirikus elemzésre. Ezzel szemben a Keynes vagy Leontief típusú aggregált modelleket kvantifikálni lehet ugyan, de komoly két—

segek merülnek fel a gazdasági fejlődés

kritériumaként kezelt változókkal kap—

csolatban. Ez a Változó legtöbbször a

*:társadalmi termék vagy a nemzetközi

jövedelem. Ez lényegében a bizonyos idő—

szakban a gazdasághoz újonnan ,,hozzá—

nőtt" jószágmennyise'g összege. A külön—

b'oző fajtájú javak összeadhatóságának problémáját úgy oldják meg, hogy vala—

milyen bázisidőszak áraival szorozzák a jószágmennyiségeket. Ez az eljárás azon-

ban több szempontból is problematikus.

Először: egyes termékeknél, például a

kereskedelmi szolgáltatásoknál, nem lehet

egyértelműen szétválasztani a jószág- mennyiséget és az árat. Másodszor: az árarányok csak akkor tükröznek az ér—

tékarányokat, ha tökéletes szabadverseny lenne, a valóság azonban ettől igen tá—

vol van. Harmadszor: igen kétséges azok—

nak a javaknak az értékelése, amelyek a bázisidőszakban még nem léteztek. Vé—

gül negyedszer: bizonyos árarányok min- dig megadott jószágmennyiség arányok—

kal állnak kapcsolatban, ezért a bázis—

időszak árarányainak alkalmazása a ké- sőbbi időszakokban közgazdaságtanilag

nem teljesen jogosult módszer. Mindeb—

ből szerző azt a következtetést vonja le,

hogy míg a nem aggregált modelleket nem

lehet kvantifikálni, az aggregált model—

lekben viszont a kvantifikálható változók

alakulása nem ad megfelelő képet a gaz—

dasági fejlődésről, a nemzeti jövedelem alakulása nem tükrözi a fejlődést.

Ezért olyan modell kidolgozását java—

solja, amely nem aggregált mennyiségek-

kel dolgozik, tehát a Walras—féle mikro- ökonómiai modellhez hasonlít, de attól eltérően nem minden jószág, hanem csak

a legfontosabb javak (például a kenyér, a vaj, a tej, a szén, a vas és acél, a ce—

ment stb.) szerepel benne. Elképzelhelx'i az is, hogy nemcsak a javak, hanem a termelő egységek szerint is szelekciót alkalmaznak, vagyis csak a legnagyobb vállalatok termelését szerepeltetik a mo- dellben. A kiválasztott javak számára kínálati és keresleti függvényeket kell

megállapítani. A kínálati oldal a növe—

kedés, a keresleti oldal pedig a konjunk—

túra—hullámzások figyelembevételére nyújt lehetőséget. A (kérdés csupán az, hogy nem egyensúlyi ár esetén mekkora a ténylegesen kicserélt jószágmennyiség. Az adott ár melletti kereslet és kínálat kö—

zötti különbséget részben a készletválto—

zások segitségével figyelembe veszi.

E ,,redukált Walras-modell" nem teszi fölöslegessé a Keynes vagy Leontief tí- pusú aggregált modelleket, mert azok segítségével figyelembe lehet venni egyes változókat, például a pénzben kifejezett

nemzeti jövedelmet, amelyek nem szere-

pelnek a javasolt modellben.

(Ism, : Andorka Rudolf)