PROPAGE, a középtávú előrejelzések dezaggregált modellje

DEZAGGREGÁLT MODELLJE*

A PROPAGE (projections plurisectorielles annuelles glissantes). a középtávú

*(5-10 éves) dinamikus előrejelzések éves adatokon alapuló több szektoros modellje

dezaggregált szinten (36 ágazatra bontva) vizsgálja a termelőapparátust. A modell

célkitűzése már a kiinduláskor az. hogy a társadalmi partnerek (vállalatok, szakszer- vezetek, igazgatási szervek stb.) információszükségletét kielégítse. Ez utóbbiak az eddigi középtávú modellek alapján — így a DMS-modell1 alapján is -— csak az ösz- szességében tekintett francia gazdaság globális mozgásaira vonatkozólag tudtak tájékozódni. Ez a hiányosság már a hatodik és a hetedik gazdasági terv kidolgozása során megmutatkozott, és dezaggregáltabb szintű előrejelzésekhez (a makroökonó- miai előrejelzési modell előrejelzéseinek 29 ágazatra való bontásához) veze—tett. A jó minőségű előrejelzések ellenére ezeket a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták, mert nehézkes kezelési módozataik nem tették lehetővé sem a variánsok készítését, sem a makroökonómiai szintű előrejelzési eredményekkel való párbeszédet.

A dezaggregáltság szintjének szükségszerű követelménye a másik oldalon az, hogy a rendszer könnyen kezelhető legyen; a PROPAGE mind koncepciójában, mind eredményeiben ,,parciális" ökonometriai modell. Koncepcióját tekintve parciális, mert az ágazati mérleg szerint besorolt vállalatok magatartását vizsgálja: egyéb gazdasági magartartásokat vagy nem vesz figyelembe. vagy sommásan kezeli őket.

Parciális az eredményeket tekintve is, mert elsőrendű célja a ráfordítások és kibo- csátások. valamint az egyes ágazatokban felhasznált termelési tényezők meghatáro- zása. lgy tehát csak a termelési tényezők jövedelmeinek eloszlását írja le (bértömeg, tiszta jövedelem) a transzferek modellezésének igénye nélkül; hasonlóképpen nem vizsgálja a nemzetgazdaság szintjén a jövedelemnek fogyasztásra, illetve megtaka- rításokra fordított hányadát. A modell működtetéséhez meghatározott számú adatra van szükség (például a háztartások fogyasztási adataira); ezeket bármelyik makro- ökonómiai modellből merítheti. Jelenleg e szerepet a DMS—modell tölti be.

FELELET AZ ELSÖRENDÚ FONTOSSÁGÚ KÉRDÉSEKRE

A modellszerkezet jellemzőit —- azon az igényen kívül, hogy a termelő apparátus

*részletes perspektiváiról tájékoztasson - az a szempont szabta meg. hogy olyan kér— * fdésekre tudjon választ adni, amelyeket már a munka megindulásakor elsődleges fontosságúnak ítéltek (3). Ezeknek középpontjában annak a kérdésnek az elemzése

" PROPAGE. modele détaille' de projections Ez moyen terme. Economie et Statistiaue. 1980. évi 121. sz. 61—

74. old.

* 'smertetését lásd dr. Nyáry Zsigmond tollából: A francia gazdaság leírása: a DMS-modell. Statisztikai Szemle. 1981. évi 5. sz. 546—547. old.

áll. hogy a növekedési ütemben bekövetkezett törés milyen következményekkel jár a gazdasági tevékenységre, (: foglalkoztatottságra és a vállalatok veresenyképessé- gére. Ez a vonatkozás szabta meg a modell dinamikus jellegét. és befolyásolja a vizsgálati eszközök megválasztását.

A PROPAGE dinamikus jellege abból a követelményből fakad. hogy a növeke- dési ütem változását követő jelentős ingadozásokat meg tudja ragadni. Ebből a szempontból különbözik az ötödik. hatodik. hetedik gazdasági terv kidolgozása so- rán készített előrebecslések eszközeitől. Ezért vetették el —— hosszú viták eredménye—

képpen — a statikus modell kinálta megoldást, amely eddig a francia gazdasági elő- rejelzések hagyományos keretét adta. A döntés magyarázata abban a konkrét tény- ben rejlik, amellyel a hetedik gazdasági terv kidolgozásával kapcsolatos előrejelzé—

sek során találkoztunk. A statikus modellek módszertana ugyanis az ,,átlagos kon—

junktúra" adataiból indul ki az előrejelzéskor.

Ez a számítási módszer több szempontból is kényes dolognak bizonyult, mert az- zal a kötelezettséggel jár. hogy a jelentős ingadozások időszakaiban elválasszuk egymástól a konjunkturális és a nem konjunkturális komponenseket, ami állandó vi- tákra ad alkalmat. Az ezzel kapcsolatos nehézségek kétszeres súllyal esnek latba, mert egyrészt önkényes — a valóságostól eltérő —— elemeket viszünk be kiinduló szá- mításainkba. másrészt értékes információkat veszíthetünk, tekintve, hogy az egyen- súlyi helyzet rövid távon belüli megbomlása a középtávú fejlődés csíráját hordozhat—

ja magában.

Annak ellenére. hogy a PROPAGE-modell (: változásokról mind volumenben,

mind értékben számot ad, nem szabad túlságos fontosságot tulajdonítanunk az év-

ről évre bekövetkező változásoknak. Ez utóbbiak csak a fejlődés korlátait fejezik ki, s okai lehetnek a mérlegösszefüggések (az áramlási típusú és a készlettípusú válto—

zók összefonódása) éppen úgy, mint a magatartási egyenletek. Ha mégis figyelem- be vesszük az éves változásokat is, ezt azzal a szándékkal tesszük, hogy a középtávú fejlődésre vonatkozólag tájékozódjunk, nem pedig azért. mert ezek önmagukban is érdekesek. Az induló helyzet konjunkturális elemei egyébként gyakran megbízhatat- lanok, és ez abból ered — mint látni fogjuk —. hogy az alkalmazott eszközök jelen- tős mértékben a múltat tükrözik.

A felvetett kérdések megválaszolása érdekében a termelés. a foglalkoztatottság, az értékelés és a külkereskedelem vizsgálatára olyan eszközöket választottunk, ame- lyek ágazati szinten érzékenyen reagálnak: arról van ugyanis szó, hogy a verseny- képesség és a foglalkoztatottság témakörével kapcsolatos iparpolitikai döntésekre fényt derítsünk.

Az első kérdéssorozat a beruházások és a foglalkoztatottság közötti kapcsolatra irányult. Ez szükségszerűen veti fel a tőke és a munka helyettesíthetőségét, de ezen felül a beruházások, a termelékenység és a külpiaci versenyképesség kapcsolatait is. Ezenkivül érdeklődés nyilvánult meg a tiszta jövedelemnek és a bértömegnek a hozzáadott értékben való részesedése, vagy ha úgy tetszik: a profit és a bérek meg—

oszlási arányának alakulása és ennek — elsősorban a beruházásokra, valamint az árak színvonalára és struktúrájára háruló — következményei iránt is.

Olyan magatartási függvényeket kellett tehát specifikálni, amelyek azt mutatják.

hogy milyen arányban részesednek a hozzáadott értékben a bérből és fizetésből élők, valamint a vállalatok. A PROPAGE—modell tehát —— dezaggregált szinten -— az ,,implicit árak" segítségével teremti meg a kapcsolatot a STAR-modellel (4). Az a

függőség, amely a PROPAGE-modellben egyrészt a beruházások. a kínálati kapaci-

tás és a versenyképesség, másrészt a kereslet (az akcelerátorok) között mutatkozik.

egy ennél időszerűbb kérdést is felvet: azt ti. hogy milyen a belföldi piac fejlettsége

és a külpiaci versenyképesség közötti kapcsolat. Első lépésben meg kell vizsgálni.

hogy a PROPAGE-modell szempontjából milyen ,.inputra" van szükség, s milyen eredmények várhatók ettől. Ezt követően bemutatjuk a modell általános működését.

a vállalatok magatartásának középtávú perspektíváiból kiindulva. Még a speciális eszközök elemzését megelőzően meghatározzuk a volumenegyensúly feltételeit: a termelési tényezők iránti keresletet. az árakat és a külkereskedelmet.

Már előljáróban is könnyű felismerni, hogy a növekedési ütem 1974 óta megfi—

gyelt változása több kérdést vet fel az olyan ökonometriai modellekkel kapcsolatban.

amelyeket korábbi adatokból kiindulva becsülnek. Tartós lesz-e ez a törés vagy nem.

változásokat okoz-e a magatartások terén, így például a beruházások vagy a jöve—

delmezőség vonatkozásában —— amelyek megkérdőjelezhetik a becslések strukturális együtthatóit — vagy sem?

Ilyen körülmények között a modellnek rendkívül ,,nyílt" modellnek kell lennie, te—

hát nemcsak az eredmények konzisztenciáját kell. biztosítania, hanem arra van szük- ség, hogy ezeket az eredményeket egyéb aggregált vagy dezaggregált szintű előre- jelzésekkel. szakértői véleményekkel is össze lehessen hasonlítani. lgy például a be—

ruházási függvényen belül kellett vizsgálni a vállalkozók anticipált magatartásait

— amelyek itt elsőrendű szerepet játszanak -- egyrészt a belső konzisztencia szem- pontjából. másrészt pedig egybe kellett vetni ezeket a DMS-modell előrejelzési eredményeivel.

A PROPAGE MINT AZ ELÖREJELZÉS ÉS A PÁRBESZÉD ESZKÓZE

A PROPAGE—modellel végzett részletes előrejelzéseknek két aspektusa van:

mindegyik ágazatra vonatkozólag meghatározza a termelési tényezők iránti keresle—

tet és ezeknek javadalmazását (bérek és profit). minden termékre vonatkozólag meghatározza az erőforrások és a felhasználások egyensúlyát volumenben és érték-

ben is.

Az alkalmazott dezaggregáció foka a tevékenység szerinti nómenklatúrának (36 ágazat) és 35 termékkategóriának felel meg, úgy. ahogy a nemzetgazdasági el—

számolásokhoz mellékelt input-output tábla tartalmazza. Néhány kivételtől eltekintve a modell eredményei általában az input—output tábla elemeinek felelnek meg. Az eredmények nagy gazdagsága különböző típusú elemzéseket tesz lehetővé. így le- hetővé teszi, hogy az egyes ágazatok helyét a termelési volumennek és a dolgozó létszámnak megfelelően kijelöljük a többi között. Lehetséges mind az ágazat, mind a termékek oldaláról való megközelítés is, minthogy ezt a modell saját maga hatá—

rozza meg. . f

Az előrejelzések érdekében a PROPAGE különböző külső információkat hasz-

nál fel: ezek exogén adatok. Az előrejelzési modellt felhasználó közgazdászra hárul ezeknek a számadatoknak az értelmezése; az adatok számszerűségétől függ az elő- rejelzés minősége. Ez a feladat pedig annál nehezebb, minél hiányosabb és (vagy) nagyobb méretű a modell. Ennek érdekében a PROPAGE egyrészt olyan modellrend—

szerbe illeszkedik bele. amely a szükséges adatokat legalább részben szolgáltatni

képes. Másrészt dezaggregáltabb adatokat is felhasznál. Ezek a Francia Statisztikai

és Gazdaságkutató Intézet (INSEE) különböző munkatársaitól származnak: az ága-

zati mérlegek felelőseitől és az egyes területek (régiók) szokértőitől. Az előbbieknek módjukban áll megítélni az ágazatok várható fejlődését és az egyes tendenciák irányváltozásait. Ami az utóbbiakat illeti, bírálatuk igen hasznos lehet az ágazati munkaerő-felhasználást illetően, amikor a vonatkozó előrejelzéseket a regionális előrejelzésekkel vetik egybe.

A PROGAGE és a többi modell

A DMS—modellel folytatott párbeszéd újszerű eljárást követel, amelyről nincse—

nek tapasztalatok. A PROPAGE-modell működése történhet autonóm módon, de nagymértékben támaszkodhat a DMS—modell makroökonómiai változói által nyújtott megkötöttségekre is. A ,.dezaggregált görgetett előrejelzések" művelete esetében például ennek a lefolyása a következő: a Gazdasági lnformációkkal és Előrejelzé- sekkel Foglalkozó Intézet (BlPE) megfogalmaz bizonyos makroökonómiai hipotézise—

ket, amelyek a DMS-modell segitségével félig—aggregált szintű előrejelzéseket tesz- nek lehetővé. Ezt követően a PROPAGE végez olyan dezaggregált szintű előrejelzé- seket. amelyek bontása segítségével a BlPE finomított mutatószámokat számít.

1. ábra. A dezaggregált görgetett előrejelzések művelete

fyyiá exogén igan/ának Ánmzp/Áfíz/ ká'r- Ágazo'aa'ágpaú/ll 040556; és nyug/re vana/kam" ka'/"a vana/Mai lyány/ágai Egyeb hippik/kek. figyi/7 Ó/lpű/ÁI/klfl L koeff/r/b/zsek

!

DMJ- made/l

4.97019.)— aham/7 és fáá/i—

a'flaém énfeíée/f/l/pzlf—Wpaf

" fiú/a i.?zípaza/fva

—űsszes/?f//yazlafaw ered- ményei lib/izek 1 sz/n/

Maknaálfmóm/á/

e/gmzés

4 FPU/Mű isa

D/WJavtdmányP/hel' Wham/17533

Ir 2271/3992";szám;—'?'; űzi/amim w/vűa-

I/Y/ida/a'ala/at: . rwl'raáímeÉ/Ml

—sze/'/am/p3ra/Ja/— % . , , ,

mágia/0! : Jamal/es Jahn/égi

!

!

átlagépág'M/ám'rei: fyyíó anyi/7 was/pan ll/joa/ínífek

- ayaza/aís'zmh/ a'!— —wáb?áwa9—/a3, gyúr/f);

2, szín/* L igazzá/f ffi/Pf. l ügyve/gyáván fogyasz/ak, ado?

kozó szá/arám PRÚPÁó'f—madd/

e/emze's

!

!

! l l 4 I

l

. 35 igaza/'ha nme/—

:

l l I I l l l

!

797013 ára/m air űíyiámim infi- l': / in uf—aypaf fiú/a 6 áyáza/m

- lű/Pf/lwpaa dí);-

a 52/0/ _ űzni/757000 ell/appini

200 fermél'l'e mnal- Dmmanm/(ufjá/Áil kozó fájl/gfgs hídra./"alljana—

lts my/z/asza/mé e/emze's

A modell autonóm működése esetén a DMS—modell csak a valutaárfolyam, a kamatláb, a bérek és az értékben számitott lakossági fogyasztás adatait szolgáltat- ja. E szabályozó változók segítségével ragadhatók meg azok a jelenségek. amelyeket a PROPAGE nem határoz meg: a jövedelmek áramlása. valamint a fogyasztás és a megtakarítás aránya. A modell tehát teljes mértékben meg tudja határozni az erő- források és a felhasználások egyensúlyát mind volumenben. mind értékben, vala—

mint a termelési tényezők iránti keresletet is. Meg tudja határozni az általános ár- szintet is, ami nem más. mint az input—output tábla speciális árszintje.

Ha elő akarjuk segiteni. hogy a modell mechanizmusa a volumenadatok dez-

aggregációjának hasznos eszköze legyen (amikor is az értékadatok szabadon hatá—

rozhatók meg), a modellbe feltétlenül bele kell foglalnunk a béralakulást, a kamat-

lábat, valamint az összes fogyasztás, a bruttó állóeszköz—felhalmozás, a készletválto- zások. az export és az import volumenét. Ezeket a modell a részletes nómenklatúrá- nak megfelelően (35 termék) bontja fel. Ez a bontás figyelembe veszi a modell visel—

kedésének dinamikáját is, amennyiben a végső kereslet összetevői nem nagyon tér- nek el azoktól a megfelelő adatoktól, amelyeket a modell ,,szabad" működtetése esetében nyertünk. Megjegyzendő azonban, hogy a modell nem autonóm módon való működése esetében a fogyasztás volumenadata szerepel a fogyasztás érték—

adata helyett. Ennek az a célja, hogy a makroökonómiai előrejelzéshez biztosít—

sa a végső felhasználás komponenseinek s így a termelésnek a meghatározását is.

A modell kétféle működtetése között közbülső megoldásként több variáns al—

kalmazása is lehetséges.

A szektorokra vonatkozó információk

Az egyéb modellek segítségével nyert exogén makroökonómiai adatokon felül a PROPAGE-modell szektorszintű adatokat is felhasznál, amelyek a külső környezet

hatását fejezik ki. és kiegészítik a termelési rendszerről alkotott képet.

A közbenső termékek ágazatközi áramlására vonatkozó információkat a techno—

lógiai együtthatók táblázata tünteti fel. Ezek legtöbbjét a konstans növekedési aránynak megfelelően a modell ,,perifériális" blokkja jelzi előre. Néhányat közülük azonban exogén módon a felhasználók határoznak meg. Ez a felhasználásban mu—

tatkozó hajlékonyság lehetővé teszi. hogy nagyobb számban vegyünk figyelembe szakértői véleményeket; ez főleg a mezőgazdaságban. az enerigaiparban és a szol—

gáltatásak terén fordul elő. Jó minőségű külső becslések figyelembevétele a termelő fogyasztás matrixában lényegesen javítja a PROPAGE-modell rendelkezésére álló in-

formációs bázist, következésképpen az előrejelzés minőségét is.

A nemzetközi környezetet a világpiaci kereslet és a külkereskedelmi árak feje—

zik ki. A világpiaci keresletet 25 termék kereslete tükrözi, a külföldi termelés globá—

lis fejlődésére vonatkozó hipotézisek alapján. A külkereskedelmi árak a DMS—mo- dellben figyelembe vett külkereskedelmi árak. amelyeket a PROPAGE—modell egy blokkja bont fel a 35 terméket magában foglaló nómenklatúrának megfelelően. A két modell segítségével végzett előrejelzések konzisztenciáját ebben a tekintetben az biztosítja, hogy egyrészt azonos feltételezésekkei élnek a világpiaci kereslet ala- kulását illetően. másrészt ugyanazokat a dollárban kifejezett világpiaci árakat al- kalmazzák. Ha ezekhez még hozzávesszük a frank és a dollár valutaárfoiyamát, akkor teljes körűen felsoroltuk a nemzetközi környezetre jellemző információkat.

Hátra van még a gazdaságpolitikai eszközök integrálásának kérdése. A PRO- PAGE dezaggregált szinten alkalmazza ezeket, éspedig három aspektusból: költ—

ségvetési, adóügyi szempontból. valamint az egyes szektorok szintjén. Az állami ki—

adásokat mintegy tíz terméket magában foglaló bontásban részletezik. A hozzá—

adott érték adó kezelése a lehető legrészletesebben történt. A hozzáadott érték után

fizetendő állami adó (taux de TVA fiscaux) és a ténylegesen megjelenő hozzáadott

érték adó között a .,közlekedést" a felhasználások és az egyes termékek vonatkozá—

sában megfelelő összefüggések biztosítják. Az adózás által gyakorolt közvetlen ha-

tás a tőkefelhasználás költségében mutatkozik meg.

A modell kellő figyelemmel van az egyes szektorokkal szemben követett gazda—

ságpolitikai elvekre is. Ennek érdekében a foglalkoztatottságot. a bruttó állóeszköz- felhalmozást vagy más kulcsfontosságú változókat is exogénnak tekinti azokban az ágazatokban, amelyek közvetlenül vagy közvetve állami ellenőrzés alatt állnak, mint

például a szállítás és hírközlés esetében.

A MODELL MÚK'ODESE: A KORLÁTOZÓ FELTÉTELEK BEFOLYÁSA A KUZEPTÁVON BELUL MUTATKOZÓ PERSPEKTlVÁKRA

Sematikusan tekintve a modell mechanikus működését biztosító eszközök három részre bonthatók: a volumenben mért pillanatnyi egyensúlyt, az értékelést és a mo- dellel végzett középtávú előrejelzést biztositó eszközökre.

A végső keresletet a lakosság fogyasztása, a bruttó állóeszköz-felhalmozás, a készletek alakulása és a külkereskedelmi egyenleg alkotja. Hagyományos módon az egyes ágazatok termékei iránt megnyilvánuló keresletet az input—output tábla ha—

tározza meg. Ebből vezethető le a termelés. A ,,tőketermelékenység" árakra, export- ra és importra gyakorolt hatásán keresztül azonban a kínálat is visszahat a keres—

letre.

Az értékelés mechanizmusa egyszerű. A folyó árakon számított hozzáadott ér- téket ennek komponenseiből kiindulva számítják: a bértömegből és a bruttó tiszta jövedelemből.2 Ez utóbbi a vállalatok profittal szemben megnyilvánuló magatartásá—

nak az eredménye, ami főleg a tőke termelékenységétől függ. A volumenben mért keresleti komponenseknek az áraktól való függősége biztosítja az erőforrások és fel- használások egyensúlyára gyakorolt visszakapcsolási hatást.

A modell tulajdonképpeni értelemben vett dinamikáját a beruházási kereslet biztosítja. A t—l időszakban az állóeszköz-állomány a termelési tényezők viszony- lagos költségének és a növekedésre vonatkozó anticipációknak az eredménye. Ha a

termelés adott, ebből fokozatos becslési folyamat segítségével lehet levezetni a fel-

használást is (ami az ún. ,,termelékenységi ciklusban" játszik szerepet).

A PROPAGE tehát dinamikus modell, de nem szigorú értelemben: a minden év- re rendelkezésre álló információk nem írják le kellő pontossággal a gazdaságban—

mutatkozó konjunkturális összefüggéseket; nagyon figyelemreméltó azonban abban a vonatkozásban, ahogy az egyes gazdasági tényezők kötöttségeinek állapotát jel—

lemzí. Ez az állapot szabja meg a vásárlásokkal, a beruházásokkal, a munkaerő fog- lalkoztatásával és az árakkal szemben követett magatartásukat3. Könnyen megért—

hető, mekkora érdek fűződik ahhoz, hogy felderítsük: hol vannak pontosan ezek a megkötöttségek és feszültségek a termelő apparátuson belül. Továbbá: ezeket dez- aggregált szinten kell megragadni: tekintettel arra. hogy ha hatást gyakorolhatunk rájuk, ezzel a középtávú fejlődést befolyásolhatjuk.

A PROPAGE modell ,,műszaki" adatai:

1. 'O'konometriai modell

— 36 ágazat, 35 termék;

— dinamikus:

—— éves adatokon alapszik;

—— középtávú.

2. Mennyiségi jellemzők:

— 6350 változó;

-— 1650 exogén változó (ebből 1296 technológiai együttható);

—47OO egyenlet és ugyanannyi endogén változó (az egyenletek 75 százaléka mérleg-—

összefüggés. 10 százaléka magatartási egyenlet).

3. Becslés:

—elemi ökonometriai módszerek;

—-iclőszak: 1959, 1976.

4. Számítógépre vitel:

—- software: Simsys;

— módszer: Gauss Siedel;

—— a megoldás sebessége: 25—30 iteráció évenként.

? Bruttó abban az értelemben, hogy az amortizációt is magában foglalja. (Szerk. megj.) 3 Az elmúlt tíz év feszültségeinek és korlátozó feltételeinek elemzésére vonatkozólag lásd (12).

5. Adatbázis:

—-körülbelül 8000 változó, amelyek többsége a nemzetgazdasági számlarendszerből származik.

A modell 1979. október eleje óta működik.

A korlátozó feltételek és a feszültségek elemzése

Az ágazati szintű statisztikai információk hiánya helyenként gátolja a feszültség jelenlegi állapotának meghatározását. A DMS-modell e tekintetben a termelési ka- pacitások kihasználásának arányát vette mértékadónak. Ezek az információk nem állnak rendelkezésre a PROPAGE—modellben vizsgált valamennyi 18 ipari ágazatra

vonatkozóan. Egyébként a PROPAGE volumenben számítja az_ állőtőke-állományt.

azaz 1970. évi változatlan áras frankban. Az ágazat szintjén azonban nem történt meg a termelői kapacitások pontos meghatározása. A termelő folyamatot a modell—

ben Cobb—Douglas—típusú termelési függvény írja le, ahol a tőke és a munka egy—

mással helyettesíthetők. A kínálati kapacitás fogalma tehát nehezen vehető figye- lembe, mert ha rövid távon belül a tőkeállomány adott. az ágazatok szintjén nem jelentkezik fölösleges munkaerő; a termelés pedig mindig növelhető. ha a foglal—

koztatottak számát más ágazatok rovására vagy a munkanélküliekből pótoljuk.

A piacok feszültségét a PROPAGE olyan változó segítségével fejezi ki, amely korrelál a kapacitáskihasználás fokával: a tőke ,.termelékenységével", amit 0 hoz- záadott érték és a tőkevolumen aránya fejez ki 1970. évi változatlan árakon. Ez a módszer az ipari ágazatokban csak a fenti változó alakulásának a vizsgálata után volt alkalmazható. Ténylegesen az a helyzet, hogy 1970-es bázison számítva a tőke- termelékenység nem minden ágazatban illeszkedik az általános tendenciába: vagyis első megközelítésben az idősorok alakulása a konjunktúra alakulásától is függ. Ma- gától értetődik, hogy ezt a feltételezést mint végső soron megengedhető kompro—

misszumot különféle variánsokban felül kell vizsgálni mindazokban a vonatkozások—

ban, amelyek a termelési tényezőknek a kapcsolatát hirtelen meg is fordíthatják.

Különösen áll ez a termelési tényezők árvariánsaira. A tényleges tőketermelékenység és a termelési függvény alapján számított elméleti termelékenység közötti eltérés ez

esetben alkalmasabb mutatóul szolgálhat.

A vállalatok reagálása

A PROPAGE-modell segítségével a vállalati magatartások is jól vizsgálhatók.

A vállalkozó számos megkötöttséggel találja szemben magát, és reagálásai követ—

keztében ezek a megkötöttségek mintegy fokozatosan szétáramlanak az egész gaz-

dasági rendszerben. mind a mennyiségi, mind az ároldalon. (Lásd a 2. ábrát.)

2. ábra. A feszültségek szerepe

A'íná/a/i elf/nak

ffszuY/sfyek M fifa

fenme/áX—myse'ye)

A különböző feszültségekre bekövetkezett vállalkozói reagálások mind rövid tá- von. mind középtávon vizsgálhatók.

Rövid távon tekintve. a feszültségek növekedése az exporton keresztül fejt ki

hatást a mennyiségi oldalra. Az export ugyanis rendkívül érzékeny a kapacitáski- használásra: a múltra vonatkozó megfigyelések ti. azt mutatják, hogy könnyebb az

exportra szánt termelést csökkenteni, mint a belföldi használatra szánt mennyiséget.

Az exportegyenletek szignifikáns módon mutatják a feszültséget (2. ábra 3. nyíl). Ha

ezt a mechanizmust vesszük tekintetbe, a PROPAGE még rövid távon belül tekintve

sem tisztán keresleti szempontú modell. Egyébként a vállalatok a feszültség növe- kedésére profithányaduk emelésével fognak reagálni. Ez az illető ágazatban meg-

emeli a hozzáadott érték árát s ezen keresztül a termelői árat.

Hátra van még az értékelési mechanizmus szemügyre vétele (2. ábra 4. nyíl). Az árak is visszahatnak a valumenre. éspedig olyan mértékben, amennyiben a végső keresletet meghatározó magatartási egyenletek szignifikáns függést mutatnak az áraktól. lgy a beruházások a tőke és a munka viszonylagos költségétől, következés—

képpen a tőkeképződést elősegítő termékek keresletétől is függnek. Ugyanez a hely- zet az importfüggvények esetében. amelyek érzékeny módon függenek a belföldi ter- melői árak és az importárak arányától. Az összes fogyasztásnak aggregáltabb szin- tű modellből átvett adatát az árak relatív árának megfelelően bontják komponen- sekre. Megfigyelhető. hogy ha a fogyasztás egészéből a háztartások magatartására következtethetünk is. a bontás a vállalatoknak az árak tekintetében követett maga- tartásától is erősen függ.

Végül figyelembe kell venni, hogy az áraknak a globális egyensúlyra gyakorolt hatása a PROPAGE külső adatokkal való feltöltése esetén is csak akkor következ- het be, ha az alapmodellben is hasonló feltételek között valósul meg. Ha ez nem áll fenn, a tevékenységek átrendezésének szerkezeti hatása következik be (2. ábra.

5. nyíl).

Középtávon tekintve a vállalatok reagálása a korlátokra és a feszültségekre a termelési tényezők felhasználásának közvetítésével következik be. A magatartások becslése — főleg a tőke vonatkozásában — anticipáciákat tesz szükségessé, amelyek a múlt adatainak (: megfigyelésén alapszanak ugyan. de éppen úgy figyelembe vesznek a növekedés mértékére vonatkozólag minden esetleges kiegészítő informá—

ciót. A szükségesnek ítélt beruházások megvalósulása bizonyos időt követel.

A tőkeállomány alakulása a középtávon belül megvalósuló dinamika döntő ele- me. Egyébként a beruházási döntések a vállalkozó saját termékeinek piacára vonat—

kozó anticipáció'tól (mint megkötöttségektől) függnek. Ezzel a kitérővel és közvetett módon a feszültség állapota hatást fejt ki a tényleges beruházásokra (a bruttó álló- tőke-felhalmozásra) s így a középtávon belül érvényesülő kínálati kapacitásra is (2.

ábra, ó. nyíl). Az áraknak a bruttó tőkefelhalmozásra s így a kínálati kapacitásra gyakorolt hatása úgyszintén kimutatható (2. ábra, 7. nyíl).

A PROPAGE-modell működésével kapcsolatos összefoglaló magyarázatot három megjegyzéssel kell kiegészítenünk. Mindenekelőtt meggyőződhetünk arról, hogy a 2. ábrán feltüntetett mechanizmus az egyensúly helyreállításónak irányában hat.

ami azt jelenti, hogy a keresletre vagy a feszültségre gyakorolt külső megrázkódtatá- sok spontán módon felszívódnak; egyrészt a rövid távon belüli volumenhatás (kül- kereskedelem) és a rövid távú árhatás, de ugyancsak a középtávon belül érvénye- sülő hatások (kapacitásnövekedés) folytán is. Ez a mechanizmus különösen azokban

az ipari ágazatokban érvényesül leginkább. ahol a kapacitás szerepe a legszigni—

fikánsabb. Végül látnunk kell azt is, hogy a PROPAGE-modell működését a külön—

böző mechanzimusok kölcsönös függése. az input—output tábla és a bruttó állóesz- köz-felhalmozás ágazati és termékmatrixa között mutatkozó eltérés is meghatározza.

ó Statisztikai Szemle

A VOLUMENEGYENSÚLY ÉS A KULCSÖNUS FUGGÖSÉG

_ Az illusztrált magatartások olyan klasszikus szerkezetbe foghatók össze, amely-

nek a számviteli keret egyik lényeges eleme. Ebben kifejezésre jut az ágazatok köl-

csönös függősége, és biztosítja az előrejelzések általános konzisztenciáját. amit () (dezaggregált szintű előrejelzések gyakran nélkülöznek. Ez megmutatkozik mind a volumenek területén (a közbülső termékek és beruházási javak ágazatközi áram- lásában), mind az értékek vonatkozásában. tekintettel arra, hogy az árszerkezetnek a volumenekre gyakorolt visszahatása jelentős szerepet játszik. — _

A volumenegyensúly megvalósulását az alábbiakban egyszerűsítve mutatjuk be.

3. ábra. A volumenegyensúly

r—_—""—_'—"——'——_—'—*.'W _____________ '1

i ' l

l l

l . , EMI/tí ál/tí/Ö'IE— ' Érv/la' álá/ált!-

; f !

: 71232? lűszk/yá/lvzás ama/mazás : fe/ha/mazás

: W ltnmékenke'n/ ; ágaza/anlfén/

: !

Végső hires/ef % :

f/mpvn/ ne'/ÉM) l :

: :

§ —— /m/70pf fxpor-f l

l l

i

!

finme/i _,_____w_. L _ _ _ ;

fogyasz/ás Éj ——————————————————————————————————— ;

[ ea

az EB *

l/azzáaz/af/ 7.4_________ 7075" _—___ "_a_-4

érnék ftpmg/ÉX'E/Wséy

Megjegyzés. A szaggatott vonallal határolt rész az ökonometriai modellezés területe.

A végső keresletből kiindulva (ide értve az exportot is), kiszámítható a végső fel—

használás az import nélkül. Az input—output matrix segítségével meg lehet határoz—

ni a termelési szintet, a hozzáadott értéket és a termelőfogyasztást is volumenben

(1970. évi árakon). A hozzáadott érték és az ágazatban lekötött tőke hán yadosa ha—

tározza meg végül a termelő rendszerben mutatkozó feszültséget. A modell azáltal válik teljessé, hogy figyelembe vesszük a jövedelmek (bértömeg) és az árak ha- tását a végső keresletre.

A végső kereslet komponensei

A modell valamennyi termékre vonatkozólag endogén változóként határozza meg a háztartások fogyasztását, a készletváltozásokat, a vállalatok beruházásait és

—az exportot. ,

A háztartások fogyasztását a modell jelenlegi funkciója szerint volumenben a DMS—modell adja meg. A fogyasztást olyan összefüggések szerint dezaggregálják, amelyek minden egyes terméknek a relatív árral és az összes fogyasztott mennyiség-

-gel szemben mutatkozó különböző érzékenységét fejezik ki (13), (9). Ezek az össze-

függések egyes esetekben, ha szükséges. számításba veszik a készletek hatását is (főleg a tartós fogyasztási cikkek esetében). amelyek a fogyasztásra gyakorolt nega- Atív hatásban jutnakkifejezésre; valaminta fogyasztási szokásokat, amelyek ezzel

éppen ellentétes irányban hatnak. A készletváltozások esetében a megközelítés ter- mékkategóriákat alkalmaz, minthogy a készletek adatsorai ebben a formában áll—

nak rendelkezésre. Az általános elgondolásnak mégis a vállalati magatartás szolgál—

tatott alapot: hasszú távon belül tekintve a kívánt termékkészlet a termelt mennyi- ségnek állandó hányada.

Ehhez az egyszerű sémához az osztott késleltetések (distributed lag) módszere csatlakozik, amely mind az anticipációkat (elvárásokat). mind a kívánt készletekhez való alkalmazkodást kifejezi.

A vállalati beruházásokat (SOS—l—EI) részletesebben a következőkben mutatjuk be. A többi institucionális szektor bruttó állóeszköz—felhalmozását a modell exogén változáként kezeli.

A kölcsönös függőségek

A modell megkülönböztetett figyelemmel fordul az ágazati kapcsolatok felé.

Ebből a szempontból a félkésztermékek és a beruházási javak ágazatközi áramlása érdekes elsősorban.

Az input—output táblában feltüntetett közbülső fogyasztás technológiai együtt- hatóihoz reálisabb tartalom fűződik, mint aggregáltabb szinten, minthogy kevésbé torzítják őket a nagy ágazatok természetéből folyó szerkezeti hatások. A technológi- ai együtthatók előrebecslését o PROPAGE-modellhez csatolt ,,perifériális" mecha—

nizmus végzi el kellő rugalmassággal.

Kétféle együtthatót különböztethetünk meg:

exogén együtthatókat, amelyekre vonatkozólag szakértői becslések állnak rendelkezésre (szolgáltatások, energiaipar, mezőgazdaság),

endogén együtthatókat, amelyeket mechanikus módon, a tartós irányzat figyelembevé- telével becsülnek, vagy éppen — amennyiben kis számértékű együtthatókról van szó —- kons- tansnak tekintenek.

Ezt követően a hozzáadott érték együtthatóit számítják ki, fejlődésük valószínű—

sége alapján vagy más együtthatókra támaszkodva.

Az aggregáltabb szintű modellekben (DMS) a bruttó állótőke-felhalmozást csak két ,,termékre" számítják: a beruházási javakra és a lakásul szolgáló építményekre.

A beruházási javak áramlását könnyű nyomon követni. A PROPAGE-modellben rész- letesen meg kell jelölni minden egyes ágazat beruházásainak termékösszetételét.

lgy például fel kell tüntetni, hogy mi az aránya a gépberuházásoknak. a villamos berendezéseknek. az építkezéseknek stb., amelyek például a ,,szárazföldi szállító- berendezések" körén belül egyetlen beruházási egységet alkotnak.

Magától értetődik, hogy az ágazati kapcsolatok, a ,.felfelé húzó" hatást kifejtő

domináns ágazatok részletes elemzése nem független a bruttó állóeszköz—felhalmo- zás ágazat és termék bontásban készülő táblázatától sem, amely az átmenetet biz- tosítja az egyes ágazatok felhalmozási folyamata és a beruházási javak kulcsfontos—

ságú szektorai között. A matrix együtthatóit a modell becsüli; alakulásukat két vál- tozó magyarázza: az ágazat növekedési rátája és tőkeintenzitása. Ez világosan mu- tatja. hogy az ágazat által felhasznált beruházási javak vagy a beruházási javak

megfelelő arányai a beruházások intenzív vagy extenzív jellegétől függnek.

Az értékeket tekintve az interdependenciák a relatív árakon keresztül fejeződnek ki, amelyek a legtöbb magatartási egyenletben szerepelnek magyarázó változóként.

Az árak ágazatról ágazatra való továbbgyűrűztetése az ágazatközi áramlások line- áris hatásán keresztül valósul meg; de nem lineáris módon is érvényesül az egyes ágazatokban követet értékelési módszer következtében.

6.

A TERMELÉSI TÉNYEZÖK KERESLETE

Ha feltételezzük, hogy az ágazatok közötti egyensúlyt volumenben ex ante ha- tározzák meg, a hozzáadott érték már ebből vezethető le. Ez tehát az ágazat célki-

tűzését testesíti meg, csak azt az input—kombinációt kell meghatározni, amely ennek

elérését lehetővé teszi. Feltételezzük, hogy az ágazat olyan vállalatként viselkedik, amely saját költségeinek minimalizálásával optimális helyzetbe akar kerülni. Ennek közvetlen megvalósítását azonban egyrészt társadalmi—intézményi merevségek. más-

részt az ehhez való alkalmazkodás kapcsán felmerülő egyéb költségek gátolják.

Ezenfelül a termelési feltételek és a termelési tényezők költségei időben változnak.

valamint az optimum is eltolódik.

4. ábra. A tőke- és a bruttó állóeszköz-felhalmozás meghatározása

4 fel;/x% lül/Japán! 4 láma/tűje

maa/0217] mpg/hai

inf/[wak/b'f Jn/idaó'r/ak

l ági/mik _

főfeá/mmány

l

űny/zgfs főéwWa/nány/

JE/Ejffléá' l

ány/fa" ám::- fák—é/Ámezás

Ebben az általános keretben a termelési tényezők iránti kereslet meghatározása

rekurzív módon történik. Először a tőkeállományt, majd az élő munkát határozzák meg. Ehhez az aszimmetriához járul egy második. amely a termelési tényezők iránti kereslet alakulását befolyásoló időbeli folyamattal kapcsolatos.4 A tényleges tőke- felhalmozás ütemének az optimális ütem felé való közelítése részben az anticipáci—

óktól. részben a megvalósítás során bekövetkező késedelemtől függ. Ezzel szemben

a foglalkoztatottság esetében ez megítélés dolga. mert a gyors alkalmazkodásnak

ára van; viszont a nyereség marad el. ha az optimumhoz képest hosszan tartó az elmaradás.

A bemutatott ábra példa gyanánt szolgál. Alkalmazható az iparra is, mely eset- ben az iparon kívüli ágazatok kezelése gyakran egyszerűbb.

Az állóeszköz-állomány meghatározása

A selejtezés. Az itt szereplő tőkefogalom nem pontosan fedi azt a fogalmat.

amely a nemzetgazdasági számlarendszerben szerepel. ltt hozzászámítottuk a szer- ződéses kötelezettség alapján hitelben beszerzett berendezéseket is.

Az adott ágazat állóeszköz-állományának változása évről évre a következő mó—

don írható le:

Kt : Kt—l'l'lt—Dt

ahol !: jelenti az ágazat bruttó tőkefelhalmozását. D, a kiselejtezéseket.

* Az említett kétszeres aszimmetria több modellben. így a DMS—modellben (12) is megtalálható. és nem teszi lehetővé a termelési tényezők iránti kereslet keresztmetszeti adatok alapján való becslését (21).

A selejtezés időben állandó lognormális összefüggés segítségével határozható meg:

Dt : Vg!) bv ,t—v

ahol b,, jelenti a t—v és t—v—i időpontok között üzembe helyezett, valamint a t időszak alatt kiselejtezett berendezések arányát. Az átlagos élettartam a 12. 16 és 20 év a gépeknél. berendezéseknél, 30, 35 és 40 év az épületeknél.

A felhalmozási ráta az iparban. A költségminimum a Cobb—Douglas—függvény

konstans hozadékot feltételező

ot : Aep'Kf i.,

1-

,

alakja szerint a következő összefüggéshez vezet:

k; : (1 Ámt—párja

ahol k: jelenti az optimális tőkenövekeclési rátát, (zés az a hozzáadott érték, illetve az anticipált munka/tőkeköltség növekedési rátáját.

A beruházások megvalósulási folyamatát a következő formula szemlélteti:

!

kt : iga 9i ki:—ll":

(ahol u a véletlen tényező), a két anticipált folyamatot pedig a két következő össze—

függés:

N 5

": : non'l'l' 21 "txt—s

S::

N R

a, : 7090'l' 21 7,€i,_,

!:

ahol no és cm a hosszú távon belül érvényesülő tendenciákat fejezi ki, míg az ágazat tényleges állóeszköz-állományának növekedési rátáját a következő összefüggés se—

gítségével határozzuk meg:

R

kt: Z an -i— 2 9,_ %c—j—ut.

s mo

,.

A tőkefelhalmozás

Ha a lehető legegyszerűbben kívánjuk ábrázolni a felhalmozási folyamatot, ahogy ez a PROPAGE—modell ipari ágazataiban kifejeződik, a következő módon

okoskodhatunk. Az ágazat reprezentativ vállalatként viselkedik, amelynek egyrészt

piacainak fejlődésével, másrészt a munka és a tőke viszonylagos költségeivel szem- ben vannak bizonyos elvárásai.

Ebben az összefüggésben -— mind elméleti szempontú (23). mind gyakorlatian

orientált (19) munkák tanúsága szerint — ez a két elem elegendő ahhoz, hogy a

tőke optimális növekedésének ütemét meghatározzuk. A megvalósulás kitűzött ha—

tárideje már eltelik, mielőtt a tőkeállomány ehhez igazodnék: ennek figyelembe—

vételével jutunk el a tényleges tőkeállományhoz. A selejtezést a modell külön blokk- ja számítja; ezta nettó beruházások mellett figyelembe kell venni az ágazat bruttó állótőke-felhalmozásának a megállapításakor. (Lásd a 4. ábrát.)

Annak ellenére, hogy a legismertebb modellekkel bizonyos rokonságot mutat.

a PROPAGE egyik jellemzője az, hogy az anticipációkat kissé szokatlan módon ke-

zeli. Ezek nem szorítkoznak a múlt egyszerű extrapolációjára (2). Ezekben a min—

den egyéb befolyást is magában foglaló hosszú távú tendencia szintén lényeges

szerepet játszik.

Azt gondolhatnánk, hogy bizonyos pszichológiai tényezőket is figyelembe vesz;

úgy is értelmezhető azonban, mint az ágazaton kívüli magatartásoknak az anticipá—

ciókkal szemben megnyilvánuló hatása. Ez a kezelésmódi többféle variánst enged meg, minthogy a hosszú távon belül érvényesülő anticipációk (a növekedés mérsék—

lődésének perspektívája stb.) — amelyeket megközelítőleg a két konstans ráta ha- tároz meg —— hajlamosak az ettől való elhajlásra. Ezek az irányváltozások ellenkez- hetnek a múltbeli tendenciákkal, de lehet, hogy éppen ezek látszanak a legvalószí- nűbbnek, ha csökken az eltérés az előrejelzett változók és a modell segítségével generált anticipációk között. Szakértői vélemények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kikerüljék a durva hibákat (vö. ,,Az állóeszköz-állomány meghatározása" c.

fejezettel). '

Ám a tőkeállomány változása mellett, anielyet a technikai feltételek. a keres- let és a költségek határoznak meg, még a múlt öröksége: a felújitási szükséglet is befolyásolja a bruttó állóeszköz-felhalmozást. Az ágazati beruházások történetének

—— amelyet kivételes konjunktúra jellemzett az 1969—1973. évek folyamán, depresz—

szió 1974-ben és 1975—ben. majd bizonyos lanyhaság 1976-tól egész napjainkig — szinte mechanikus következményei vannak az 1980. évek beruházási politikájára. A bruttó állótőke felhalmozásnak ebben az évtizedben meg kell szenvednie a jelen—

tékeny selejtezési hullám visszahatásait.

Biztos, hogy a PROPAGE-modellnek az az eljárása. hogy a selejtezésben ér- vényesülő törvényszerűséget állandónak veszi, túlzottan mechanikusan kezeli a je- lenséget. Ám, ha ez a hipotézis (: valósághoz hű reprezentáció szempontjából je- lentős korlátot is jelent. az a tény, hogy az alkalmazott fogalmak összhangban van—

nak a nemzetgazdasági számlarendszerrel és a modell dezaggregáltsági fokával.

szilárd alapot képeznek a kérdés vizsgálatához.

A foglalkoztatottság és a termelékenységi ciklus

A PROPAGE—modellben a foglalkoztatottságot olyan módszer segítségével (6).

(15) határozzuk meg, amelyet más modellek már kissé elkoptattak. Minden egyes ágazatra vonatkozóan rendelkezésünkre állnak az állóeszköz—állomány és a hozzá- adott érték adatai (változatlan árakon). A termelési függvényt, amely az ágazat hozzáadott értékét az állótőkével és az élő munkával hozza kapcsolatba, csupán meg kell forditani: ebből vezethető le az élőmunka tevékenységének az az optimális szintje, amely a termeléssel és a rendelkezésre álló berendezésekkel összhangban van. Ha ágazatonként a munkaidőt is előrebecsüljük. ezzel a teljesített munkaidő

helyett az optimális foglalkoztatottságot kapjuk.5

Tudjuk azonban, hogy a termelés konjunkturális változásai igen jelentősek le—

hetnek, s igy az ..optimális" foglalkoztatottságban viszonylagos instabilitást mutat- hatnak. A vállalatok képtelenek azonnal ehhez a szinthez alkalmazni létszámukat.

5 A munkaidőt mintegy 40 ágazatra vonatkozólag becsültük előre. Sőt megbecsültük azokat az egyenlete- ket is. amelyek a munkaidőt a termelésből kiindulva endogén módon kezelik. Jelenleg ezeket a becsléseket nem használjuk tel.

Ennek a költségei (a személyzet toborzása kiképzési költségeket. elbocsátása kárta-

lanítási költségeket von maga után) olyan jelentősek, hogy a vállalatoknak nagy kö-

rültekintéssel kell eljárniok a munkaerő-toborzás területén. A kereslet növekedését

csak részlegesen veszik számba a létszám növelésekor és megfordítva. A kívánt fog-

lalkoztatottsági szinthez történő ilyen alkalmazkodás osztott késleltetésű (distributed lag) függvény segítségével törénik (lásd a kövekező. az ,,Alkalmazkodás a kívánt!

foglalkoztatottsági szinthez" c. fejezetben), és a termelékenységi ciklus néven jól is- mert jelenséghez vezet.

Ha a jelenlegi létszám melletti termelékenységet a hozzáadott érték és a lét- szám hányadosa alapján határozzuk meg. érthető. hogy a konjunktúraciklus folya- mán a termelékenységben bekövetkezett változások a késleltetésekben fejeződnek

ki. A termelékenység csökken a kedvezőtlen konjunktúra esetén, és növekszik, ha a

gazdasági élet felélénkül. A termelékenységben 1975-ben és után bekövetkezett lát- ványos csökkenés részben ennek a jelenségnek tulajdonítható. Mindazonáltal az 1978—1985—65 időszakra szóló előrejelzések nem mutatnak olyan mértékű termelé—

kenységnövekedést, mint amilyenre a jelenség alapján következtetni lehetne.

5. ábra. A foglalkoztatottság meghatározása

!mz/méa/Uá' ! tény/egys fay—

HÚZZáÉI/ű/f Ég./gy fan/ama /a/Mz/a/z7//59y

76770 enim/ém ÚXWFW 1-7 MüM/ÉM —

!

Magán)

f M ! " N [fgÚgwyfff Álfw/a/kaz/a- lány/eyes ,, Mia, Ja Mm / manh/Má' l'— /a//5,7'g hu'/M fag/a/X'az/a—

X/ÉUV'MÉ'U/ üggyé/W % , _7, / . /, Sim/je fU/fsa'y WC" SZM ff ! fiában/ban ! Móka/Máá"

íílráfxy/(á'z—aÖ/zzmágz CD Jimi/on

75 W éw (ina/170 G Útanama/wá'ákszafűyyé'

Mégis az a helyzet, hogy a termelékenységi ciklus szabályozó szerepet tölt be a konjunktúraélénkülés területén: a termelő apparátuson belül fokozatosan fellépő feszültségek már önmagukban inflációt válthatnak ki. A foglalkoztatotti létszám nö—

vekvő termelékenysége (főleg a PROPAGE-modellben, amely nem kapcsolja össze a béreket a munkaerő-kereslettel), azáltal hogy csökkenti az egységnyi bérköltséget.

mérsékli az inflációs feszültségeket. Ez az ábrán is feltüntetett mechanizmus csak az ipari ágazatok munkaerő-politikáját tükrözi. A szolgáltatási ágazatokban és az ener—

giaipar egyes szektoraiban nincs termelési függvény: ezt a termelékenység autonóm tendenciájának az extrapolációja helyettesíti.

A TÖKE JÓVEDELMEZÖSÉGE ÉS AZ ÁRAK SZERKEZETE

Az a hatás, amelyet a termelési tényezők elsődleges jövedelmei az árrendszerre gyakorolnak, felveti az árak implicit meghatározásának a szükségességét is.6 A mód—

'szer minden ágazatra nézve a bértömeg. valamint a bruttó tiszta jövedelem egyen- legének becsléséből áll, úgyhogy ezen az alapon meghatározható a hozzáadott ér-

ték folyó árakon. Ennek a volumenben számított hozzáadott értékhez való viszonyí-

tása az egyes ágazatokra vonatkozólag azlártényezőt adja. Az input—output tábla segítségével pedig meg lehet állapítani a közbülső fogyasztás és a termelés árait.

8 Az implicit és az explicit módszerek összehasonlításóra nézve lásd (16); Az alkalmazásra nézVe'lásd a ISTAR-modellt (4).

Valójában a PROPAGE-modell egymástól eltérően kezeli a vállalkozók jövedel—

meit és a béreket. A bérek alakulása nem kíván különösebb elemzést. Ezzel szem- ben a bruttó tiszta jövedelem egyenlege már elmélyültebb ökonometriai elemzés

tárgya. Jóformán minden információ. amit a PROPAGE-modell az árrendszer tekin- tetében szolgáltat, a bruttó állóeszközök jövedelmezőségével kapcsolatos magatar—

tással függ össze.

6. ábra. A bruttó tiszta jövedelem egyenlegének meghatározása

r --- r- ——————————— _!

; fyyseW/ 3.1 ; lfákáá/sa" :

t-ffíffíffáznj ; raw/emi

i 5

fííemf/zny/siy fff'mfÉÉE/Iy-S'É]ip?!— bánj/adP/w/W— ":

Ál fííeá/űmány ! /i,éeá//amány lány/la' f/Mi ji-

afa ill/IX! reá/m; away/eye

lúozzáaio/fír—

felé máz/nm:

Megjegyzés: A szaggatott vonallal bekeretezett változók csak egyes ágazatokban fordulnak elő.

A bértömeget az átlagos munkabérnek a bérért dolgozó foglalkoztatotti lét—v számmal való szorzata adja, amit már korábban meghatároztunk. A bérnövekedés minden ágazatra vonatkozólag a globális átlagbér-növekedésnek és egy nem magas

értékű konstansnak az összege, amely az ágazatok közötti különbségeket fejezi ki (Lásd a 7. ábrát.) Ez a különbség meglepőnek látszik, minthogy részletesebb ökano——

metriai vizsgálatok szerint középtávon a bérnövekedések inkább konvergenciát mu-

tatnak annak következtében. hogy a bérek emelkedése más ágazatokban is bér—

emelkedést okoz (8). A részletesebb elemzés szintjén a bérek egyenlőtlensége vagy

az ágazati követelményeknek megfelelő szakképzettség fejlődése azonban szerke—

zeti hatásokat tükröz. és ezek konstansokban mutatkoznak meg. A globális átlagbért a modell jelenlegi működése folyamán a DMS-modell szolgáltatja.

7. ábra. A bértömeg meghatározása

!" ___________ 1

: Áy/agáen lla/a— L 429290 Bán/ám?

Lm—ízfy/ igaza/ásni MPa/ány azágaza/óan

foybáéaz/afa/isa'y

azigazi/ban "—

A vállalatok ármeghatározó magatartása általában attól függ. hogy mekkora:

profitra számítanak.7 Közepes távon belül meghatározott profitnorma elérését tűzik ki célul. Ennek megvalósulását azonban különböző tényezők meg is akadályozhat-

ják. Ezek mindenekelőtt konjunkturális természetűek lehetnek: a termelő kapacitá-

sok túlságos kihasználása -— ami a kereslet növekedését mutatja — emeli az árakat;

ez pedig hozzájárul a feszültségnövekedés szélesebb körre való kiterjedéséhez.

d " A bruttó profithányad a bruttó tlsztajövedelem-egyenleg és az értékben kifejezett tőkdállomány hánya—

osa.

Hasonló módon, a vállalat maga is eltérhet a kitűzött profitnormától annak függvényében. hogy milyen helyzetet foglal el a különböző piacokon: nem mindig si—v kerül a nyersanyagárak, illetve a termelési tényezők árának emelkedését továbbgyű—

rűztetni saját eladási áraiba. Ez a helyzet például a vegyészeti gyógyszergyár- tás vonalán, amely igen speciális termékeket gyárt. lgy tehát a közbülső fogyasz- tás ára, vagy az egységnyi bérköltség magyarázhatja a kívánt profitnorma és a tényleges profithányad közötti eltérést. Ezeknek a tényezőknek a profithányadro gyakorolt lineáris hatását már a számviteli logika is számításba veszi. Közismert.

hogy a költségek kimutatható közvetlen befolyást gyakorolnak a profithányadra. ez a hatás azonban arányait tekintve helyenként különböző (20).

Egyes ágazatokban a profittal szemben tanúsított magatartás nem volt meg- győző módon tisztázható. éspedig a bruttó tiszta jövedelem egyenlegének rezidu—

ális jellege folytán, amit a vizsgált időszak utolsó éveiben a termelés növekedési rá- tájának súlya mintegy ..szétsimított". Ugyanezek a változók magyarázzák a hozzá- adott érték árát. Végül pedig egyes ágazatokra vonatkozólag (így az energiaelő- állításra) a termelői árat közvetlenül állapították meg.

A hozzáadott érték áráról a termelői árra való áttérést az elszámolási rendszer biztosítja. (Lásd a 8. ábrát.) A végső felhasználás táblájában foglalt adatokat a felhasználói árak alapján értékelték: ezeket az erőforrások árai alapján (termelés vagy import) állapították meg. Az import ára a termelői árak és a megfelelő világ—

piaci árak függvénye; ezek a DMS-modellből származnak. A közbülső fogyasztás árai reziduumként adódnak. Ez visszahat a termelői árakra. Ekként valósul meg te- hát az értékegyensúly.

Alkalmazkodás a kívánt foglalkoztatottsógi szinthez

A hozzáadott értéket (Ot). a tőkeállományt (K,) és a munkát (L!) a következő összefüggés fűzi össze:

: 1—

0, : Ae" K: L: a

ahol a a hozzáadott érték tőkeelaszticitása, [9 az autonóm semleges technikai fej—

lődés.

Ha 0, (az input—output tábla alapján) és K, adott. a kívánt munkaráfordi'tási

szint (L?) a következőképpen származtatható:

1 ..L 13 1 L

* 1— 1— 1— 1—0:

Lt : (í) ae aKt act

A munkaidőtartam exogén vátozója segítségével azután meg lehet határozni a foglalkoztatottság kivánt szintjét, vagyis Ní-t. Végül az adaptációs folyamatot a

tényleges foglalkoztatottság (N,) a (t- 1) és (t) időpontok közötti változása adja

meg:

Nt—1 Alf—1 Nt—1

A tőke iövedelmezőségével szemben tanúsított magatartás

A profithányad (TXP) a bruttó tisztajövedelem—egyenleg és az értékben m'ért

felhasznált tőke hányadosa.

A profithányad a következők szerint növekszik:

DTXP : aPDCSU—l—bPCA—j—dTXP (——1)-i—konstans, vagy

DTXP : aDPCI—l—bPCA—l—dTXP (—-1)—i—konstans,

ahol DTXP a protithányad növekedési rátája; PDCSU az egységnyi bérköltség nö- vekedési rátájának pozitiv hányada; DPCI a közbülső fogyasztás árának növeke-

dési rátája; PCA a tőketermelékenység és TXP (— 1) az előző év protithányada. Szá-

mos ágazatban a : 0.

A KULKERESKEDELMI ÁRUCSERE

Nagyon hasznosnak bizonyul a külkereskedelmi árucsere ilyen dezaggregált

szinten történő elemzése. A versenyképesség stb. fogalmak itt különleges jelentő—

ségre tesznek szert a 36 ágazatra való bontás folytán. 8

A modell egyrészt központi egység, másrészt különböző variánsaiban rendkívül finom vizsgálati eszközöket deríthet fel. amelyeket egymással összefüggően általános keretbe foglalhat. Ennek a blokknak a vizsgálatában olyan eszközökhöz folyamod- tunk, amelyek viszonylag nagy súllyal esnek latba.9 Az eredmények értékelésekor azt is figyelembe kell venni. hogy milyen nehéz a külkereskedelemre vonatkozó ilyen dezaggregált adatok összeállítása.

A külkereskedelmi árucserét háromféle hatás magyarázhatja (10).

Mindenekelőtt egy keresleti hatást — világpiaci keresletet az exportcikkek és

"belső piaci keresletet az importcikkek iránt — kell számításba venni. Az előbbi két- szintű ökonometriai becslés tárgya. A világpiaci keresletet Franciaország legfonto—

sabb külkereskedelmi partnereinek a kereslete, valamint egyes termékek esetében az összkereslet fejezi ki.

Számításba jön a versenyképességnek a valutaárfolyamban kifejeződő hatása is. Az importot az ipari ágazatok többségében egy arány fejezi ki: az importárak osztva a termelői árakkal. Az export vonatkozásában a versenyképesség implicite más egyenletek együtthatóiban jut kifejezésre. Ugyanakkor a rendelkezésre álló adat-

sorok lehetővé tették bizonyos marginális hatás kimutatását, ami az exportárak és a

termelői árak arányában jelentkezik. Ez azt tükrözi, hogy az iparcikkek tekintetében a külső piac bizonyos vonzást gyakorol Franciaország belföldi piacára. Különösen nagy szerepet játszik az ásványi anyagok, a fémek, az üvegáruk és a textilruházati cikkek termelése, valamint a gépkocsigyártás területén (ebben az ágazatban a frank valutaárfolyamának mutatója fejezi ki ezt: minél leértékeltebb a frank. az export

marginálisan annál inkább növekedhet).

Végül egy további változó (: konjunkturális hatásokat tükrözi. Ami az importot illeti. a belföldi kereslet automatikusan számol ezzel. Minthogy a kapacitáskihasz—

nálásra vonatkozólag pontos információk nem állnak rendelkezésre, az export olda—

lán ezt a tőketermelékenység fejezi ki. A vizsgált időszak folyamán ez a változó nem mutat hosszú távon belüli tartós tendenciát. A feszültség hatását a következő jelen-

ség fejezi ki: minél dinamikusabb a belföldi piac, annál kevésbé kell az iparnak

exportpiacokat keresni és viszont. Ez a hatás főleg a közbülső termékek és a fogyasz—

tási javak területén mutatkozik.

3 A témára vonatkozólag a tanulmányok egész sokasága áll rendelkezésre; így például (8), (14), (22) 9 Ezzel a feladattal az Előrejelzési Igazgatóság külgazdasági osztálya foglalkozik.

A világpiaci kereslet és az export

Egyrészt az OECD-országok importjának adataiból, másrészt ugyanezen orszá—

goknak a világ többi részébe irányuló exportjának adataiból indulva ki. a SlTC-nó-

menklatúrának megfelelően, dollár értékben összeállítjuk a nemzetközi kereskede-

lem adatsorait olyan rácsszerű rendszer szerint, amely a SlTC. valamint a tevékeny- ségek és termékek nómenklatúrája (NAP 40) közötti átmenetet biztositja.

Ennek alapján kiszámítjuk a volumenadatokat, az előző számadatokat a francia

exportárakkal deflálva (1970. év : 100); megfelelően korrigálva a frank/dollár valu-

taárfolyam adataival. A PROPAGE-modell egyenleteiben közvetlenül felhasznált ada-

tok bázisa az 1970. év. A továbbiakban a ] termék sorát WD-vel jelöljük.

A világkereskedelmi volumenadatok idősorát (WD) egyszerű aggregáció segít—

ségével nyerjük (a súlyozás az 1970. évi világkereskedelmi szerkezetnek felel meg).

A múltra vonatkozólag kiszámítjuk a WD idősor és a PlBET-mutató átlagos elasztícitását. A PIBET Franciaország főbb partnereinek (a Német Szövetségi Köz—

társaság, az Egyesült Államok, a Benelux-államok, Olaszország. Egyesült Királyság).

bruttó hazai termékét jelenti, az ugyanezen országokba irányuló 1970. évi francia export szerkezetének megfelelő súlyozása alapján. A megfigyelt érték 190. így te- hát megvan a lehetőség a WD (világpiaci kereslet) becslésére, ha Franciaország főbb gazdasági partnereinek bruttó hazai termékére vonatkozólag hipotézisekkel

rendelkezünk.

Egyébként az így nyert előrebecslést dezaggregálni is tudjuk a WD,— és a WDD változók idősorai alapján végzett korrelációszámítás segítségével, a következő mo-

dell szerint:

log WDj : aj log VVB—%Bj—l—dt)

Úgy tűnik tehát, hogy a világpiaci keresletet kifejező bármelyik előrebecsült idősor a főbb partnerek bruttó hazai termékét kifejező idősorhoz (PIBET) 1.9 Ot./átla- gos elaszticitással kötődik.

A PROPAGE-modell exportegyenleteinek többségében a ] termékvolumen X,- ex- portjának specifikációja a WDj világpiaci keresletre vonatkozó átlagos elaszticitós változójának közbejötével történik, a következő logaritmikus egyenlet szerint:

log Xj : aj log (WDj)—l—(egyéb magyarázó változók).

A külkereskedelmi árak alakulása

Az importárak és az exportárak meghatározása a PROPAGE-modell ipari ága- zataiban formálisan szimmetrikus módon megy végbe. Arról van szó, hogy egy adott piacon, import esetében a francia piacon, export esetében a külföldi piacon a fran—

cia termelők árait a külföldi versenytársak áraival hasonlítjuk össze. Az utóbbi eset- ben. megfelelő statisztikai sorok híján a nagy ipari ágazatokra vonatkozólag a DMS—

modell megfelelő adatait használtuk fel; hasonló módon biztosítottuk a két modell konzisztenciáját a világgazdaságban mutatkozó infláció kezelésében. A gyakorlat- ban az a vélemény terjedt el, hogy az árak viszonylagos évi ingadozása a francia termelői árak és a frankban kifejezett megfelelő világpiaci árak ingadozásainak sú—

lyozott átlaga. A két tényező súlyai aszerint különböznek. hogy importról vagy ex- portról van-e szó; mindegyik esetben az egységhez közel álló értékek.

Mint a DMS—modellben, ahol hasonló mechanizmus működik, úgy itt is meg- állapítható, hogy az importárak általában tendenciózusan közelítik a világpiaci ára-