Bertel, E. – van de Vate, J.: Az atomenergia és a környezeti vita

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM

GAZDASÁGSTA'I'ISZTIKA

BERTEL. E - VAN DE VA'IE I.:

AZ ATOMENERGIA ÉS A KÖRNYEZETI VITA (Nuclear energy and the environmental debatezThe context of choices.) —— IAEA Bulletin (Gunnaly Journal of the Intanational Atomic Enagy Agency. 1995. isz. 2—7. p.

Napjaink nemzetközi fórumain kiemelt téma—

ként szerepelnek a természeti környezettel foglal- kozó viták, mivel egyre szélesebb területen jelentke-

zik az igény az emberi tevékenységből származó környezeti ártalmak korlátozására. Kétségtelen,

hogy az ún. melegházhatásnak vagy a széndioxid—

és metángáz légköri felhalmozódásának döntő sze—

repe van az éghajlati viszonyok világméretű kedve- zőtlen változásában.

A főbb környezetvédelmi és fejlesztési kérdé—

sekről az ENSZ által 1992-ben, Rio de Janeiróban

összehíth csűcskonferencián dolgozták ki azt az

éghajlati változásokkal foglalkozó konvenciót,

amely a melegházhatást előidéző gázkibocsátás ra-

dikális csökkentésének követelményét fogalmazza meg. Ennek kielégítése az iparilag legfejlettebb or—

szágoktól drákói szigorúsággal betartott rendszabá—

lyokat kíván meg, mivel egy főre jutó széndioxid—ki—

bocsátásuk több m'mt tízszerese a fejlődő országok hasonló mutatójának.

A tanulmány részletesen beszámol azoknak a nemzetközi testületeknek a működéséről, amelyek- nek elsődleges feladata az éghajlati viszonyok glo—

bális változásának vizsgálata és javaslattétel az eze—

ket kiváltó környezeti ártalmak csökkentésére. A

konkrét javaslatokat megalapozó hosszú távú elem—

zéseknek, amelyek a jövő századot átfogó fejleszté—

si változatokkal foglalkoznak, a technológiai lehető-

ségeken kívül természetesen a társadalmi —gazdasági

tényezőkre, így az életmód várható alakulására is li—

gyelemmel kell lenniük.

A melegházhatás erősen függ az energiafo—

gyasztás jellegzetes formáitól, ezért csökkentése ér—

dekében különböző műszaki megoldások vehetők számításba. A döntéshozóknak olyan stratégiát kell kialakítaniuk, amely az energiahordozók optimális kombinációján alapul, vagy alacsony társadalmi rá—

fordításokkal a lehető legnagyobb mértékben képes csökkenteni a hátrányos környezeti, egészségügyi és társadalmi hatásokat.

Az optimális arányokról folyó viták döntően be-

folyásolhatják az atomenergia—termelés és —t'elhasz—

nálás jövőjét is. Bár a lakosság helyenként kifogásol—

ja az atomerőművek működését, bebizonyosodott, hogy alkalmazásuk jelenleg több mint 8 számlákkal csökkenti a világ évi széndioxid—kibocsátását.

Az atomenergiát az ötvenes évek második f elé—

től hasznosítják villamos energia előállítására, alkal—

mazása tehát már a kiérlelt technológiák körébe tar—

tozik. 1994 végén a világ elektromos hálózatai kere- tében 432 atomerőmű dolgozott, összesen mintegy 340 gigawatt kapacitással. Az általuk 1994—ben ter—

melt több mint 2300 terawattóra villamos energia a

világ évi teljes fogyasztásának ] 7 százalékát fedez—

te. A folyamatosan javuló teljesítmények a követke-

ző években, illetve évtizedekben is lehetőséget nyújthatnak a további.

Az energiatermelés fejlesztési változatai közötti választáskor gazdasági szempontból a rendelkezés- re állő nyersanyagforrások és a költségarányok ját—

szanak döntő szerepet. Természetesen elképzelhe—

tő, hogy a technikai fejlesztés lényegesen csökkenti Meg'eguie. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szol- gálat állítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statxlrzlikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cikkek ismertetését), páratlan hónapban Bibliográfia (: könyveket az MSZ 3473/2—84, az időszaki kiadványo- kat az MSZ 3423fZ—82 szabvány szerinti feldolgozásban). páros hónapoan Külföldi Folyóiralszanlét tartalmaz.

770

a folyamatosan megújuló energiaforrásokból: azaz a víz, a szél, illetve a napenergia hasznosításával nyert villamos energia gyártási költségeit. Ezek a változa-

tok azonban a jövő század második, harmadik évti-

zede előtt még nem jelenthetnek elfogadható alter—

natlvát a hagyományos alapanyagok vagy az atom—

energia felhasználásán alapuló gyártással szemben.

Az olajtüzelésű erőművek nagyobb arányú üzemel—

tetését — az anyagellátás bizonytalansága és az ola—

járak erős ingadozásai miatt -— a legtöbb ország túl—

ságosan kockázatosnak tartja. A választási lehetősé—

gek kőre így a közeli évtizedeket tekintve gyakorla- tilag leszűkül a szén— vagy gáztüzelésü erőművekre,

az atomerőművekre, és a megfelelő természeti fel-

tételek megléte esetén a vizi erőművekre,

A költségarányok megítélésekor azok az orszá—

gok, amelyek viszonylag olcsón kitermelhető szén—

lelőhelyekkel rendelkeznek, várhatóan továbbra is a

szénerőműveket fogják előnyben részesíteni. A gáz—

tüzelésű erőművek jelenleg számos országban ver- senyképesek, de a kereslet erős növekedése esetén a

gázárak emelkedésével is számolni kell. Az üzeme- lési költségek a vízi erőműveknél a legalacsonyab—

bakr Telepítésük lehetőségei azonban nemcsak a megfelelő természeti feltételektől függően korláto—

zottak. hanem a duzzasztógátak környezeti hatásai

miatt is gyakori a társadalmi tiltakozás. Néhány

újabb publikáció emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy víztározóknál szintén észlelhető meleg- házhatást kiváltó gázképzódés.

Az atomerőművek viszonylag magas beruházá—

si költségeik ellenére a legtöbb országban verseny- képesek a széntüzelésű erőművekkel, széndioxid—

kibocsátásuk pedig elenyésző (40—100—szor kisebb) a szilárd tüzelőanyagot használó erőművekéhez képest. Az utolsó húsz év adatai bizonyítják, hogy azokban az országokban (Belgium, Franciaország, Svédország), ahol nagyarányú nukleáris programo—

kat hajtottak végre, jóval alacsonyabbá vált a szén-

dioxid—kibocsátás. Franciaországban például, a—

melynek villamosenergia—tennelése csaknem meg—

kétszereződött 1982 és 1992 között, a széndioxid-

kibocsátás alig egyharmadára csökkent. A fejlődő országokban, amelyek általában nem rendelkeznek atomerőművel, viszonylag magas a széndioxid kibo—

csátási arány,

Az energiaszükségletek kielégítésének átfogó,

hosszú távú programja — a környezetvédelmi köve—

telményeket messzemenően figyelembe véve — az atomenergia fokozott előtérbe kerülésével számol.

Ehhez azonban fokozatosan fel kell oldani a jelenle—

gi építési korlátozásokat, a fejlődő országoknak pe—

dig több segítséget kell kapniuk mind a technológiai transzfer, mind a finanszírozás tekintetében.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

A program szerint az atomerőművek gyártási kapacitása a jelenlegi 340 gigawattról ZIOO—ig mintegy 3300 gigawattra növekszik. így termelésük

— a mostani 17 százalékos részesedés helyett —- 46 százalékát fogja fedezni a világ évenkénti ősszes vil-

lamosenergia—fogyasztásának. Az atomerőművek—

ben előállíth villamos energiának az összes villa—

mosenergia—termelésen belüli aránya azonban terü—

letenként széles határok között fog mozogni: míg

Afrika, Ausztrália, Új—Zéland és a Közel-kelet or—

szágaiban várhatóan alatta marad a 20 százaléknak, Nyugat—Európában elérheti a 75 százalékot is.

A program technikai feltételeinek vizsgálata ki—

terjedt a nukleáris beruházások speciális körülmé—

nyeire is, mint a például az építési területek szeizmi—

kus adottságai és lehetőleg alacsony népsűrűsége, a radioaktív hulladékok tárolási lehetőségei, a hűtő—

vízszükséglet kielégíthetősége stb. A nyersanyagel- látás, a már feltárt urán— és tóriumkészjetek ismere—

tében. nem tűnik problematikusnak. Emellett a sok—

irányú műszaki fejlesztés várható eredményei, mint például tenyészreaktorok (breeder). fúzios reakto—

rok vagy hibrid rendszerek üzembe állítása 21 (X)—ig

még lényegesen mérsékelhetik is az anyagszükség—

leteket.

A nukleáris program végrehajtása esetén a föld országaink széndioxid—kibocsátása átlagosan egy—

harmaddal csökkenne.

A világszerte folyamatosan növekvő energia- szükséglet feszültségmentes kielégítése hosszú tá—

von nem képzelhető el az atomerőművek fokozott szerepvállalása nélkül. A program eredményes vég—

rehajtásának azonban nélkülömetetlen feltétele egyrészt az atomerőművek abszolut biztonságos üzemeltetése, másrészt az összes radioaktív hulla—

dék veszélytelen tárolásának, végső elhelyezésének

műszakilag kifogástalan megoldása.

(ism.: Tűű Lászlóné)

WALWEI, U. _ WERNER, H,

A RÉSZMUNKAIDÓ MINT

A MUNKANÉLXÚLISÉG CSÓKKENTÉSÉNEK eszmzr,

(Mehr 'I'eilzcitarbeit als Mittel gegen die Arbeitslo- sigkeít?) 4— Mmchaftstüensf. l9964 3.sz. l3l—l38.p.

A részmunkaidő a német foglalkoztatáspolitika sokat vitatott kérdése. Egyes vélemények szerint nagy mennyiségű potenciális munkaerő marad ki—

használatlan megfelelő mennyiségű részmunkaidős lehetőség hiányában. Közvélemény—kutatási ered—

mények is alátámasztják ezt, mivel egyrészt a teljes