D= CZOBOR BÉLA,

269054

A PÉCSI

SZÉKESEGYHÁZ

RESTAURÁTIÓJA.

IRTA

D= CZOBOR BÉLA,

EGYETEMI M. TANÁR, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA L. TAGJA.

KÜLÖNNYOMAT AZ «EGYHÁZMŰVESZETI LAP» 1882. ÉVFOLYAMÁBÓL.

HÁROM ÁBRÁVAL ÉS EGY TÁBLÁVAL.

BUDAPEST.

FRANKLIN-TÁRSU LAT KÖNYVNYOMDÁJA.

1882.

A PÉCSI

SZÉKESEGYHÁZ

RESTAURÁTIÓJA.

IRTA

Di CZOBOR BÉLA,

EGYKTEMI M. TANÁR, A MAGA AR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA L. TAGJA.

KÜLÖNNYOMAT AZ .EGYHÁZMŰVÉSZETI LAP, 1882. ÉVFOLYAMÁBÓL.

HÁROM ÁRKÁVAL IÍS LGY TÁBLÁVAL.

BUDAPEST.

l' R A N К L I N - r Á R S U LAT KÖNYVNYOMDÁJA.

1882.

«Domine dilexi decorem domus tuae et locum habitation^ glóriáé tuae.* Psalm. XX У. 8.

259054

I.

A minek eddig csak reményét jeleztük,1 azt immár nem sokára valóságban üdvözölhetjük: a pécsi székesegyház stylszerű helyreállí­

tásának kérdése szerencsésen eldőlt s az előmunkálatok már folya­

matban vannak.

Hogy ezen culturalis tény horderejét kellőleg méltányolhassuk, elkerülhetetlenül szükséges e székesegyház történetéből egyet-mást előadnunk.

Kétségtelen tény, hogy a pécsi püspökség első apostoli királyunk­

nak, szent Istvánnak köszöni létét,2 de nem úgy a székesegyház, melynek alapítását (fundatio) meg kell különböztetnünk annak építésétől (constructго). Szent István királyunk minden esetre kellő alapít ványnyal ellátta az általa fölállított püspökségeket s köztük a pécsit is: de a székesegyház építésének megkezdése nem neki, de utódjának, Péter királyunknak (1038—1041) tulajdonítandó, ki a középkor szokása sze­

rint, az általa épített templomot választá nyughelyéül, sőt ez őt meg is illette.3 így temették elődét, szent Istvánt Székesfehérvárott, utódait I. Andrást Tihanyban, szent Lászlót Nagyváradon, Bélát Dömösön stb., mint az illető székes- és kolostori egyházak fundatorait. Ez a tőok, melynél fogva kellőleg megbízható írott okmányok hiányában, a pécsi székesegyház építőjéül Péter királyunkat gyanítjuk, s így a dómot a XI. század közepén tervezettnek véljük, illetőleg építése kezdetét az ő uralkodási éveire tenni valószínűnek tartjuk.

1 V. ö. «Egyházmüvészeti Lap* I. évf. 12. lap.

3 Fejér Codex Diplom. I. köt. 291—292. lap: «erectionem Episcopatus qui vocabitur Quinqueecclesiensis statuimus in honorem dei et omnium sanctorum», szent István oklevele, kelt Győrben 1009-ben. V. ö. Koller: História Episcopatus Quinque- eccles. I. köt. 62. lap.

3 Nem kevésbbé érdekes, hogy a pécsi székesegyház Péter apostolról, tehát Péter királyunk patronusáról volt már a középkorban elnevezve. V. ö. Bonfinius Hist. Dec. II. Lib. 3., Turőczi, cap. 41.

I*

4 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

Nem érthetünk tehát egyet azon nézettel, mely e székesegyház építőjéül Calanus pécsi püspököt (i 187—1219) véli,4 még pedig azon egyszerű okból, mert hazai egyháztörténetünkben nincs arra példa, miszerint a középkorban királyaink másnak, volt bár az egyház­

megyéjének főpapja, engedte volna a dicsőséget, székesegyházat épít­

hetni. Vallásos fejedelmeink büszkék és féltékenyek voltak arra, hogy mint apostoli királyok, az őket megillető jogoknál fogva, vallásuk és egyházuk fővédnökei (patroni) templomokat emeljenek s az elődeik által építetteket időről-időre gazdag ajándékokkal és birtokokkal, arany és ezüst egyházi szerekkel és drága szövetű öltönyökkel gyara­

pítsák, kiváltságos jogokkal felruházzák. Azon körülmény, hogy Cala­

nus, pécsi püspök, halála után nevezetes pénzösszeget hagyott hátra, melyet keresztes hadjárat- és tervezett szentföldi útjára szánt, még nem elegendő indok arra, hogy a pécsi székesegyház építését neki tulaj­

donítsuk : sőt inkább e nevezetes összegből álló hagyaték negativ argu­

mentum gyanánt szolgálhat e föltevés ellen. A ki a középkori viszo­

nyokat ismeri, főpapjaink és zászlós uraink eszményi törekvéseiben, melyek a szent földnek a pogány hatalomból való kiragadását tűzték ki, a concentrált akaraterőt s az egész lelket betöltő vágyak ne­

továbbját becsülni tanulja: történet-ítészeti valószínűséggel föl nem teheti, hogy ily magasztos, bátran ismételhetjük, eszményi terv mellett, bármily jeles és nagyszabású székesegyház építkezési gondjai, de egy­

úttal tetemes, mondhatni fejedelmi költségei is megférhettek volna.

A székesegyház építése korát fölvető kérdésnél tekintetbe kell még jönni az építkezési stylnek is. Fájdalom, hogy templomunk sokszoros változtatásnak és átépítésnek volt alávetve s így mindössze is csak alaptervezetének latbavetésére szorítkozhatunk a szóban levő kérdés eldöntéséről. A keresztény műarchseologiában jártasok között aligha lesz, ki a három kerek apsissal és altemplommal ellátott, kellő módon keletelt román stylű három hajós dómot négy saroktornyával

4 Henszlmann, Pécsnek középkori régiségei. I. rész, a pécsi székesegyház, Monumenta Hung. Arch. 1869. 4. lap. Megjegyzendő, hogy szerző rendesen «Calanus az egyetlen pécsi érsek*-rŐl beszél. Igen téved, ha a római szentszék által neki kiváltságosán adott érseki pallium alapján azt hiszi, hogy ez által Calanus érsekké is lett. Sem ő, sem Klimo György (1751—1777), ki hatszázados szünet után a pál­

lj umot püspöki székének visszaszerezte, sem pedig immár nyolcz utóda, bár az érseki palliumot viselték és a mostani püspök úr is tényleg viseli, nem nevezhetők és tart­

hatók «egyetlen pécsi érsekek»-nek. Egyes püspököknek a római szentszék által adott pallium-viselési jog nem ruházza fel őket metropolitai méltósággal és hatáskörrel, csupán ritkább distinctio ez, melyet századunkban bold, emlékű IX. Pius pápa is conferált.

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA. 5

együtt, melyek specialis magyar jelleget kölcsönöznek neki, a XI. szá­

zadban tervezettnek meg nem engedné. Hozzá járul még, hogy falai nem a Calanus idejében már nagyban divatozó kőboltozat hordására, de a XI. században általános famennyezet elbírására, mint a későbbi catastrophák eléggé igazolták, voltak tervezve és építve. A mi azonban székesegyházunk tökéletes fölépítését és befejezését illeti, az imént hangsúlyozott változtatások miatt alig határozható meg biztonsággal.

Okunk van hinni, hogy az altemplom, mint Péter királyunk valószínű temetkezési helye, már a XI. században, az ő halálozási évében annyira készen volt, mint előde, szent István király elhúnytakor a székesfehér­

vári basilika, melyben tetemei eltakaríttattak. Erre látszanak utalni az altemplom ékes, ritka műtörténeti becsű domborképei is, melyek nem árulnak el a XI. század szobrászatának fejlődési állapotával ellen­

kező vonást.5

Messze vezetne és e rövidebb szabású értekezés keretét túlhaladná a pécsi székesegyház viszontagságos történetének behatóbb ismer­

tetése. Turóczi és Bonfin adataiból6 idéznünk kellene, hogy Péter királyunk templomát, a XI. század második felének kezdetén, 1064-ben mint pusztítá el a tűzvész, majd később a XIII. század derekán a tatárpusztítás alkalmával mint részesült a többi dunántúli egyházakkal együtt — Székesfehérvárt, Esztergomot és Pannonhalmát kivéve 7 — hasonló sorsban, melyet az „/jjj. Labore Magistri Demetri Lapicide“8 czímű felírat elég élénken gyanít tat, valamint VI. Kelemen pápa 1345-ben, október 9-dikén kelt búcsúlevele is érthetően tudtunkra ad. 9

Majd következett azon korszak, melyben nemcsak a rongált álla­

potú épületeket, de még a teljesen jó karban levőket is a kor műízlé­

sének megfelelőleg átidomítani és nagy költséggel átépíteni siettek.

A csúcsíves műízlés merész idomai, a tágas terek befedésére alkalmas ívezetek, a díszoszlopocskák, hálák, mennyezetek, keresztvirágok és lomb-ékességek változatai egészen elbűvölték az egyszerű román ízlés alakzataihoz szokott szemeket: a zömök, alacsony épületek helyett magasztosabbnak, s a vallási ihlet fenszárnyalásához, a hitélet emel­

kedett szelleméhez illőbbnek tűnt föl az égbe nyúló csúcsíves műstylü alkotás! Számtalan adat szól e korszak műmozgalmáról, azon lázas építkezési tevékenységről, mely a vallásos középkor kiváló ismérve

5

6 Föntebb idézett helyeken.

7 Rogerius, Carmen miserabile, cap. 40.

8 Kenszl/nann-nál, id. mű, 5. lap.

9

6 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

gyanánt tűnik föl műtörténetünk tanúlságos lapjain, s annak egyik legszebb fejezetét képezi.10

Pécsett ezen stylváltozások zöme körülbelül Zsigmond püspök (1497—1505) kormányzási idejére esik, bár azt előzőleg is a föntebb említett XIV. századi Demetrius mester többé már nem román, de csúcsíves stylben változtatott székesegyházunkon. Annyi kétségtelen, hogy a késő-csúcsíves műízlés korszakában, melyben Zsigmond püspök élt, történtek egyházainkon a legkétesebb értékű, nem ritkán igen káros változtatások. Ezeket később csak az úgy nevezett czoptkorszak érthetetlen czikornyái és minden jobb ízlést nélkülöző alakzatai múlják fölül. Zsigmond püspökről olvassuk Koller müvében,11 hogy ő a székes- egyház boltozatát részben újból építtette, részben pedig kijavíttatta.

A dóm főapsisát a főhajóval egyenlő magasságra emelték; a hajók famennyezetét eltávolítván, ezek helyébe a kőboltozat elviselésére nem alkotott falak terheül késő-csúcsíves háló-boltozatot emeltek, mely nem sokára, alig néhány évtized múlva roskadozván, a XVI. század közepe táján közönséges, ízléstelen és nehézkes renaissance boltozattal helyettesíttetett. A remek háromhajós dómot, mely egykor főleg kimagasló középhajójának ablakaiból nyerte magicus világítását, az esetlen boltozás után csaknem egészen elsötétítették, mert a középhajó ablakai alá építették a boltozatot s így azok most nem a templomba, de annak padlására nyílnak.

Ezen, minden értelmet nélkülöző eljárás, a templom elsötétítésén kívül még egy nagy bajt okozott. A terhes kőboltozat nyomása által, melyre — miként már hangsúlyoztuk — a famennyezettel födött román stylű basilika építésze nem számíthatott, az oldalfalak, nevezetesen a közép- és mellékhajók falai tetemes kifelé hajlásra lettek kényszerítve.

Igaz, hogy e rögtön jelentkező bajnak némi orvoslására, az oldal­

nyomás ellensúlyozására a mellékhajók külső falához kápolnákat volt kénytelen építeni a dóm átalakítója: de az is áll, miként a következ­

mények igazolták, hogy ezen veszélyt elhárítania nem sikerült.

10 E műmozgalmat részletesen tárgyalja Ipolyi «Az egri megye régi székes- egyháza» czímü monographiájában.

11 IV. köt. 506. lap.

II.

Ily siralmas állapotban örökölte századunk a pécsi székesegy­

házat s valóban különös, hogy megtalálták rajta még azt a keveset is, a mit elődeik megkíméltek, s a mi még rajta elrontható volt. A jelen század elején ugyanis a templom kőboltozata végzetessé lenni fenye­

getőzött, oly annyira, hogy a székesegyház a beomláshoz közel állott.

A veszedelem elhárítására és az egész épület helyreállítására és külső dísze emelésére Pollak pesti építészt hívták meg, ki a reá bízott föl- adatot oly sajátságos módon oldotta meg, hogy az technikai szem­

pontból elismerést érdemelhet ugyan, de az épületet műbecsének reánk maradt romjaitól is teljesen megfosztotta. De miként is várhatták volna Pollak megbízói vagy akkor akár mi, kik most műve fölött ítéletet mondani vagyunk kénytelenek, stylszerű helyreállítását a középkori remek dómnak, midőn az archaeologiai tanúlmányok, a műtörténet kritikájától áthatott építészek még nem léteztek; midőn a pécsi székes­

egyházhoz hasonló, bár sokszorosan átváltoztatott alkotások kérdőjel gyanánt állottak az építész előtt, mert még csak a különféle stylek fogalmáról sem volt gyanúsítható az, ki vegyes építészeti elemekből összetákolt bér- vagy lakházak emelésén kívül máshoz alig értett.

Pollak helyreállítási munkálatai a következőkben vonhatók össze.

A dóm déli oldalán egy 2—2*5 méter vastagságú homlokzatot épített, az északi falat hatalmas ívekkel támogatván, iparkodott az egyensúly helyreállításával a templom boltozata bedőlésének veszélyét elhárítani.

Ez építkezésének a lényege, melylyel azonban czélt nem ért, mert a veszély elhárítása csak látszólagos, föladatának megoldása csak kép­

zelt volt. Nevezetesen a szabadon álló pillérek most is túlságos mérvben lévén megterhelve, az oldalnyomás nem szűnt meg, sőt később a vasrudak alkalmazása is czéltalannak bizonyúlt. A székes- egyház déli falán 31 centiméter kifelé haj lás észlelhető, sőt a Pollak- féle erősbítési munkálatok óta jelentékeny repedések is jelentkeztek.

Ha Pollak művelete, minden jó akarata és a maga nemében

8 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

helyes eljárása mellett sem ért el kellő eredményt a romlásnak indult székesegyház fönnmaradásának biztosításában: még kevésbbé mondható az általa alkalmazott díszítményekben nyilvánult ízlése az aeadietika szabályai szerint mérve helyesnek. A dóm déli homlokzatát bizarr, a műtörténetben és aesthetikában névvel nem bíró modorban, keskeny nyújtott ablakokkal, esetlenül combinált ívekkel, óriási, merőben aránytalan oszlopokkal tarkítá be phantasiája, s hogy a komikus, színpadias hatás teljes legyen, s e mellett még némi veszélyt is rejtsen magában, a szélnek és viharnak kitett oldalon a fal-oszlopok fölé az apostoloknak négy méter magas kolossalis szobrait helyezték.

E sorok írója nem egyszer állott meg elképedve e bizarr, quali- ficálhatatlan alkotás előtt, mely századunk tudatlanságának, ízléstelen­

ségének hangosan beszélő tanúságtétele. Mennyi munka, költség és jóakarat árán létesült e szerencsétlen conglomeratum ! Vajmi másként ütött volna ki e restauratio, ha a rendelkezésre álló hatalmas fakto­

rokkal arányban lett volna a szaktudomány és iskolázott műízlés!

Ma a ki csak valamelyest is olvasott a műtörténet néhány ívre terjedő kátészerű kézikönyveiből, avagy ismeretterjesztő képes folyó­

iratainkat néha lapozza: a pécsi székesegyház mai külseje előtt mosoly nélkül el nem mehet, s ha bővebben foglalkozott középkori egyházi műemlékeink tanúlmányozásával, csodálkozni fog, hogy századunk második felében, főleg pedig már a múlt évtizedekben, midőn a mű- archaeologiai tanúlmányok fejlődésével hazánkban is bizonyos kegye- letes lendület állott be az eléktelenített templomok helyreállításában, nem akadt még, akié nagyszabású dóm stylszerű helyreállításának foganatosításával maga iránt a nemzetet lekötelezte s nevét ezzel méltón megörökítette volna! Pedig nem egyszer hangzott föl műtörténetünk hazai képviselőinek ajkairól e pium desiderium, nem egyszer beszéltünk róla nyilvános üléseinkben, nem egyszer írtunk ezen eszme mellett folyóiratainkban !

A dóm ízlést sértő külsejének teljesen megfelel jelenlegi belseje.

Évszázadok folyamán lassankint mindent eltávolítottak belőle, a mi az eredeti román-basilikára emlékeztetett. A mennyire a gyarló vilá­

gítás a belépőnek kivenni engedi, itt-ott egy meghagyott oszlopfő emlékezteti a műértőt arra, hogy valaha e dóm minő szépségben pompázhatott! Igen zavarólag hat nemcsak a művizsgálóra, de az isteni tiszteletre egy begy ült egyszerű hívőkre is, hogy az altemplom miatt emelt talajú szentélybe nem lehet a középhajóból lépcsőkön följutni, mert a tudatlanság itt tört lejárást az altemplomba, s ez által a templom belsejét mintegy megszakítva, a basilikális távlati hatást tönkre tette. Ellenben a mellékhajókból két oldalt az altemplomba nyílt

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATlÓjA. 9

lejárást elfalazták s itt alkalmaztak lépcsőket, melyek most a két mellékhajó apsisához vezetnek. Ezen ügyetlen változtatás alkalmával csaknem egészen áldozatúl estek azon remek domborművek, melyekkel az altemplom lejárásának oldalfalai díszítve valának. A fönmaradt romokból sajnálattal constatálható a pótolhatatlan veszteség, mely e nagybecsű művek elpusztításával középkori typologiánkat sújtotta.

Nem kisebb kárt szenvedett hazai műtörténetünk azon jeles freskók bemeszelése által, melyekkel e székesegyház belsejét időnkint, s leg­

utóbb Zsigmond püspök (1473—1505) korában és — úgy látszik — költségén ékítették. E kár reánk nézve annál érzékenyebb, mert ez utóbbi freskóknak nemcsak iskoláját, de mestere nevét is dokumen­

tálni tudjuk, VI. Sándor pápa 1500. évi október 10-dikén kelt oklevé­

lével, melynek erejénél fogva ő, Jakab olasz benczést, ki a festésben hír­

névvel bírt, egy évi időtartamra Zsigmond püspöknek kérésére áten­

gedő, hogy a székesegyházat kifesthesse.12

Mit mondjunk a templom mai bútorzatáról ? A középkor nemes egyszerűségére valló oltárok és szentélyszékek eltávolíttatván, helyűkbe legrosszabb ízlésű újabbakat állítottak. A szószék, szentély székek, padok, orgonaház stb. mind a czopfkorszak és ízléstelenség szüle­

ményei. Hasonló ítéletet kell hoznunk az egyház szerelvényei- és öltö­

nyeiről, összes paramentumairól, melyek bár nagy költséggel és jobbára ritka becsű anyagból készültek, de minden jobb egyházias ízlést és ihletet nélkülözők: hegedűidomra szabott casulái, nehéz kemény szö­

vetű pluviáléi, csipkés albái és rochetumai, rőfnyi magasságú infulái, czikomyás pastoraléi, újabb keletű, nehéz kezelésű kelyhei, czopfos monstrantiái, megannyi szomorító tanújelei az egyházias műízlés hanyatlásának, a félszeg piperének, melyet a franczia divat hatalma templomainkba is bevitt.

12 «Venerabilis fráter salutem etc. Supplicari nobis humiliter fecisti, ut cum tu quasdam testudines et nonnulla edificia in Ecclesia tua Quinqueeccl. partim fabricari, partim verő reparari feceris, cupiasque illa pro majori populi devotione ac divini cultus ornatu et augmento picturis et imaginibus illustrari et decorari, sitque quidam fráter Jacobus Monachus professus Ord. S. Benedicti in arte picture in partibus istis, sicut asseriSy celeberrimus, quem ad certum tempus extra claustra Monasterii stare posse, illumque ad effectum pingendi et ornandi prefatam Ecclesiam in domo tua retinere desideras, dignaremur tibi opportune desuper adesse. Quocirca nos hones- tum et laudabile desiderium fraternitatis tue comprobantes hujusmodi supplicationibus inclinati, ut idem fráter Jacobus extra claustra dicti Monasterii ad annum libere et licité stare possit, tuque ilium in domo tua ad effectum perfectionis operis hujusmodi per spatium temporis unius anniy ut prefertur, retinere valeas, apostolica autoritate tenore praesentium tibi et illi de speciali gratia facultatem concedimus pariter et indulgemus.» Kollernély id. mii, IV. köt. 506—507. lap.

IO A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

íme a pécsi székesegyház vázlatos múltja és jelene, melyhez még csak azt csatolhatjuk, hogy a templom boltozata által előidézett beomlási veszély napjainkban mindinkább fenyegetőbbé válik : a déli oldalfal említett tetemes kihajlását s a körötte sűrűén jelentkező jelen­

tékeny repedéseket lehetetlen az előbb-utóbb bekövetkező catastropha előhírnökeiül nem tekintenünk. E körülmény parancsolja, hogy a székes- egyházzal első sorban közbiztonsági szempontból foglalkozzunk annál is inkább, mert az újabban megejtett szakvizsgálatok épen nem nyújtanak megnyugtató választ a catastropha bekövetkezésének meggátlására nézve.

Tehát ma ismét megoldását sürgeti a nehéz föladat, mely szá­

zadunk elején jóakaraté törekvésekkel és költséges építkezésekkel alig néhány évtizedre Ion elodázva. A közbiztonság nem engedi s nem is engedheti, hogy e kérdés megoldása elől kitérjenek azok, kiknek első sorban föladatuk a székesegyház fölött őrködni, s ők az esetleg váratlanúl minden órában bekövetkezhető veszedelem következmé­

nyeiért felelősséget vállaljanak.

Most csak az a kérdés, váljon a századunk második felében örvendetes lendületet vett egyházművészeti és műtörténeti tanúlmányok, valamint a műépítészeti és technikai vívmányok megengedhetik-e a Pollak-féle restauratióhoz hasonló tapogatózó és minden ízlést nélkülöző experimentatiót: vagy pedig már az állam, egyes főpapjaink és főuraink költségén napjainkban végbevitt egyházias ihletű és stylü restaura- tiókon buzdulva, hazánk — legalább alapjaiban — egyik legrégibb székesegyházát, mely jelen siralmas állapotában közvetlen elődeink tudatlanságának szégyenköve, hitőseink vallásos kegyeletéhez méltón visszaállítsuk hajdani fényébe, régi dicsőségébe r

E kérdésre megfelelt Pécs fenkölt szellemű, műszerető s tudós püspöke, dr. Dulánszky Nándor ő excellentiája, midőn minden föl­

merült nehézségekkel és ellenvetésekkel szemben, székesegyháza styl- szerű helyreállítását elhatározta. A nagy mű keresztül vitelére sze­

rencsés választással sikerült neki Schmidt Frigyes cs. k. építészeti főtanácsost, a magyarországi műemlékek bizottsága tagját és a bécsi dóm műépítészét megnyernie, ki a pécsi székesegyház szakszerű föl­

vétele alapján és beható megvizsgálása után, a stylszerű helyre- állításhoz szükséges tervrajzokat elkészíttette s tüzetes jelentés, nem­

különben részletes költségvetés kíséretében benyújtotta. E helyreállítási tervezetek, az országos törvények értelmében, a hazai műemlékek bizottsága elé terjesztetvén, ott helyben hagyattak.

Miután alkalmunk volt a részletes jelentést és tervrajzokat áttekin­

tenünk : szolgálatot vélünk tenni, midőn a pécsi székesegyház stylszerű helyreállítása tervezetét főbb vonásaiban megismertetni sietünk.

III.

Schmidt Frigyes restaurationalis tervezete azon egészséges alap- gondolatból indul ki, hogy a pécsi székesegyházat, mint háromhajós román basilikát régi tiszteletre méltó fényébe visszahelyezze, de a két mellékhajó oldalán idő folytán létesült kápolnákat, a dóm külső styl- szerű helyreállításánál érintetlenül hagyja. A restaurátor ezen elvszerű kijelentését egész készséggel aláírja minden józan építész és műértő annál is inkább, mert a pécsi dóm kiszökőn alkalmazott saroktornyai közé később ékelt kápolnákat helyükből bolygatni akarni, egyenértékű lenne az okvetlenül gyökeresen elhárítandó veszély súlyosbításával.

Nevezetesen a székesegyház oldalfalai, a nehézkes későbbi boltozat nyomása által jelentékenyen szenvedvén, a mellékkápolnák alkalmazá­

sában, ha ugyan kellő támasztékot nem is nyertek, de azok lerontása gyöngítő hatás nélkül technikai szempontokból képzelhetetlen. Hozzá­

járul, hogy e kápolnák közt műtörténeti becscsel bírók is vannak, nevezetesen egyikben a Corpus Domini-oltár, mely Szathmáry György, pécsi püspök (1505—1521) költségén készülvén, hazánk legkitűnőbb renaissance-stylű műemlékei közé tartozik: kár lenne tehát e kápol­

nákat bolygatni, hisz oltáraikra úgy is nagy szükség leszen, ha ma­

gában a dómban a stylnek megfelelően mindössze három oltárt (egy fő- és két mellékoltárt) állítanak föl.

Ha a dóm restauratiója körül foganatosítandó előmunkálatok sorrendjét akarnék jelen értekezésünkben követni: mindenesetre a székesegyház boltozatának eltávolításáról, jnelvlyel a fenyegető cata- stropha gyökeresen elhárítva, s a középhajó fölszabadított ablakai által a belső világítás visszanyerve leszen, kellene szólanunk. Azonban ismertetésünk czéljának helyesebben vélünk megfelelni, ha előbb a dóm külső s azután belső helyreállításáról, majd a bútorzatról, szerel­

vényekről stb. lehető tüzetes képet adunk t. olvasóinknak.

Kezdjük a középkori dómok tulajdonképi fa^ade-ján, a nyugati oldalon. Ha ide mellékelt 1. ábránkat, mely a nyugati homlokzatot

12 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATlÓJA.

stylszerűen restaurálva tünteti elénk, összehasonlítjuk annak mai álla­

potával, alig hihetné az ember, hogy a déli oldalhoz teljesen hasonló bizarr kinézésű falteret ily remek facade-dá lehessen átvarázsolni.

E czélból a püspöki palota azon kiszökő részét, mely a dóm nyugati homlokzatához, a délnyugati torony aljánál hozzá van építve, minden esetre el kell távolítani, mint azt a restaurátor tervezi s így a nyugati homlokzatot, ha már helyrajzi fekvésénél fogva kellő teret nem nyerhet, legalább meg kell szabadítani e szerencsétlen függeléktől.

A tornyok közt imposans ormó-falat fog képezni a mai nyomott közép­

hajó kellő fölemelése, melyet derékszögbe futó nyeregtetővel födnek be.

Meglepő kellemes benyomást gyakorol a szemlélőre e homlokzat sikerült, mondhatni genialis árkáddíszítése. Öt hatalmas román íve- zettel födött oszlopsoron emelkedik mintegy felső rakvány (Aufsatz) gyanánt a dóm ormója, mely oszlopok és pillérek váltakozásából szer­

kesztett dús árkádsoron pihen. Különösen ügyes compositióra vall a legfelső árkádsor, mely egyúttal galériát képez.

E dúsan tagozott nyugoti homlokzatot méltán lehet valamely román stylü remek ereklyetartó-szekrény oldalához hasonlítani, de semmi esetre sem a maihoz, mely bizarrsága mellett puszta, sivár kül­

sejével a jobb ízlést mélyen sérti. Schmidt e tervezet-részlete élénken emlékeztet néhány olaszországi román dómra, minők például a veronai S.-Fermo Maggiore s különösen a pisai. A fönmaradt eredeti román stylü csinos béllettel (Gewände) ékített kapu fölötti tér tympanonszerű- leg domborművel lesz díszítve; a két czopfos ablakot román ízlésben átváltoztatva, az úgy nevezett Putzenscheibe-vél üvegezik be. Az arány­

talan és czéltalan nagy csúcsíves ablakot, melyen át a világosság, az énekkarzaton levő orgona miatt úgy sem ömölhetett a templom belse­

jébe, a román stylnek megfelelő alacsony ikerablakká változtatják át s az ormon külön kerek ablakot alkalmaznak, mely a középhajó pad­

lását világítja be és az árkádsorból képezett nyílt galéria hátterét kellemesen élénkíti, tagozza.

Itt szólhatunk mindjárt a dóm tornyairól is. A mai szerencsétlen tetőzetű négy emelet fölé, a torony-óra helyébe, minden oldalról tágas hármas ablakkal áttört ötödik emeletet építenek és befejezésül a román styl jellegének megfelelő négyoldalú hegyes sisakot, melyet kereszt ékesít, állítanak. Ez által a dóm imposansabb kifejezést nyer, nyúlánk és könnyed tornyai kellemesebb benyomást gyakorolnak a szemlélőre, mint az esetlenül zömök, megfordított asztallábaknak tetsző befeje­

zetlen mai tornyok.

A dóm északi oldala alig igényel a javításokon kívül egyéb restauratiót, még ha a mellette levő szűk udvarból kellőleg áttekint-

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA. 13

1Ш||

J -I, / !ШШШЙ

-r;t

. ;8:'.тг;гжг,1,ж$я'гЯЖ1Ип8нйГ . ■ ■ //r/imnfWWVWl,:^,

ВКЙЙЙЯЯ⁵³?&ягяЙЯ:

rifiT/JTnrxinníwmn'ifOT/tr/ií

% X.

wwYWirmcirr/['

«V ' f ^ ,/;/V^unf/irr/urin,

íJSx1 1 ZT

ZH^±3

vV ,1 jpZc nZxr-X

1 ЕЕ Ш

:i—ljl-^

T, írT .T*: .t*r> j;

Í№i

■j- ítf m y№

ZA”

I- , í 1‘, * i~X±

idL L,:r;i

^ , 'Y

mm

ГТГ7ТТГГ77]

r^B

HM

ЬК' I; -Иг-i-i,- -fc-1,- I. I,—b---1;---feí»K.

r. ábra. — A pécsi dóm nyugati oldala restaurálva.

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RE STA U RATIO JA.

hető volna is, mert a hozzá jó csúcsíves stylben épített kápolnák elég magasak arra, hogy a székesegyház falát teljesen elfödjék.

Másként áll a dolog a dóm keleti részével, mely tetemes helyre- állítást igényel. Mint 2. ábránkon láthatni, a székesegyház jelenlegi magas szentélye, a megnyújtott középhajóhoz arányosan, eredeti román apsis alakjára lesz redukálva; külön félsátor-födél (Walmdach) képezi tetőzetét s ehhez hasonló lesz a két mellék-hajó apsisa is, azon különbséggel, hogy míg a főapsis a Szent-Háromságot jelképező három román ablakkal lesz áttörve: addig a két mellék-apsis csak egy-egy ablakot nyer. A középhajó keleti ormóját csinos félköríves díszítménynyel (Rundbogenfries) párkányozzák, valamint a padlásra nyíló ikerablakkal látják el. Tehát a dóm ezen oldala is imposans és nem oly kisszerű leszen, mint ma, midőn a nyomott középhajó a szentélylyel egy magassági vonalba esvén, minden tagozás nélkül bizonyos merev hatással van a szemlélőre.

A műrestaurator azonban mégis a dóm déli hosszoldalának, mely tágas szabad térre nyílik, műtervezeteiben fejtett ki legnagyobb pom­

pát. Pedig föladatának ez volt a legnehezebb pontja, mert a mai bizarr kinézésű falazat meglehetősen útját állta a műépítész stylszerü combinatióinak. Az óriási faloszlopok- és a sovány bélletű rettenetes ablakoknak román stylűvé való átvarázsolása, mint ezt mellékelt képes táblánkon láthatjuk, nagy genialitásra vall. Schmidt e terve­

zetével valóban remekelt. A dóm nyugati homlokzatán (v. ö. 1. áb­

ránkat) alkalmazott alsó tágas félköríves árkádok a déli oldalon foly­

tatva, nemcsak a kápolnákba nyíló tíz román ablakot, de középeit a kiválóan díszes oldalbejáratot is magokba foglalják, ez utóbbi fölött még egy tympanonszerű domborművet is. Ezen hatalmas árkádsor fölött az alacsony félkörívezett oszlopsorból képezett galéria egészen könnyed kinézést kölcsönöz a dóm déli oldalának, mely tulajdonképen a székes- egyház főhomlokzatáúl tekintendő. A Bartalits pécsi szobrász faragta négy méter magas apostol-szobrok—melyek mellesleg említve nemcsak műbecscsel nem bírnak, de a jelenlegi oldal-fa?ade-hoz egészen méltó gyarló művek — eltávolíttatnak s helyökbe arányos, jóval kisebb, de conceptióra, műkivitelre nézve a román styl követelményeinek és a magasabb műigényeknek megfelelő új szobrokat állítanak.

A dóm déli oldal-facade-ján azonnal szembeötlő a kiemelkedő középhajó érvényesülése, a tíz félköríves román ablakokkal, melyek hajdani rendeltetésüknek visszaadatva, ismét a dóm belsejének kellő világítására szolgálnak. Ezen felül a saroktornyok föntebb ismertetett sisakjaikkal, továbbá keleti oldalnézetben a fő- és a délkeleti mellék- apsis megannyi tagozó műrészletek gyanánt tűnnek föl és az ossz- 14

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RE STAU RATI ÓJA. 15

W'/WVW]

rtfvmxmnr

L L tr i h L c t t. U 1л ow.MK.

2. ábra. — A pécsi dóm keleti oldala restaurálva.

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

benyomást kellemessé, imposanssá teszik. Egy szóval, a székesegyház déli fa^ade-ja a mükritika mérlegét dicsérettel üti meg, szigorúan román stylű tagozásában választékosságot, ízlést s mindamellett nemes egy­

szerűséget tüntet föl.

A dóm ily alakban restaurált külsejéről csak dicséretet mond­

hatunk. Az adott nehéz körülmények közt valóban bámulatos munkát végzett Schmidt: egy a katholikus cultus szellemét teljesen nélkülöző ízlés- és minden egyházias styltől idegen conglomeratumból sikerült neki characteristicus egyházi épületet varázsolnia. Részünkről nem egyszer fejeztük ki aggályunkat a pécsi székesegyház külsejének helyes és megfelelő stylszerü restaurálhatását illetőleg. Ma örömest emelünk kalapot Schmidt genialis alkotása előtt, mely daczára annak, hogy teremtő szelleme egy szerencsétlen s hozzá még veszedelemteljes épület külső bizarrságaihoz lévén kötve, mindenben szabad röptét alig követ­

hette, mégis a restauratiók történetében első rangú helyet foglal eL

IÓ

Ш1

IV.

A középkori román stylű templomok, sőt nagyobb szabású dómok, székesegyházak jellemző vonása, hogy míg külsejök nemes egyszerű­

séget árulnak el: addig belsejökben a képzőművészet ágai, a festészet és szobrászat az istenség imádandó eszméjéhez méltó pompában, fényben és díszben működnek össze arra, miszerint az Ur hajlékában a hívők lelke az áhitat magas röptű szárnyain, a mindenható Teremtő égi zsámolyához fölemelkedhessék.

Schmidt helyreállítási tervezetében a pécsi székesegyház belső fényét és díszét tekintve, ugyanezen középkori elvet érvényesítette.

A hat pillérpárral három hajóra osztott templom, nehézkes és — miként már ismételve hangsúlyoztuk — catastrophát rejtő újabb kő­

boltozatának lehordása után, a déli oldal középhajóba néző ablakai fölszabadulnak, újból kitöretnek s kőboltozat helyett, a székesegyház oldalfalainak és egész constructiójának megfelelő könnyű fedelet fog nyerni. Itt meg kell emlékeznünk az őskeresztény basilikák sajátságos befödési módjáról, mely Olaszországban divatozott. Az olasz éghajlat megengedte» hogy a basilikák belül nyílt gerendás tetőzettel bírjanak s a müfestész mindent elkövetett e gerendázat polychrom díszének emelésére. A mi kiimánk nem javasolja a templomok ilynemű befedését, mert az, szigorúbb téli időben, az istenitiszteletre egybegyűlt hívők egészségére nézve, szellős és hideg volta miatt, alig lenne kedvező hatású. Ez okból követésre nem ajánlható merényletnek nevezhetjük a müncheni sz. Bonifacius-basilika ily alkotású, bár igen csinos, sőt fényes tetőzetét, mely az ottani éghajlati viszonyokkal sincs arányban.

Saját időszaki körülményeink szigorú mérlegelésének, de egy­

úttal a pécsi dóm eredeti berendezésének is teljesen megfelel a Schmidt által tervezett lapos famennyezet, melynek fölállításához szükséges eredeti gyámkövek nagyrészt jól föntartott állapotban ma is meg­

vannak, s ezek egyúttal a dóm hajóinak ilyetén betetőzését kellőképen igazolják. A lapos famennyezet fényesen polychromirozott keretű

Dr. Czobor B., A pécsi székesegyház. 2

i8 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

dülény- és négszögidomú mezőkre (Casetten) lesz osztva s a keresz­

tény ikonographiából kölcsönzött szentek alakjaival és jelenetekkel ékesítve. A dúsan ékített mennyezetnek megfelelő csinos lesz a dóm talaja, s így nem fogják Pécsett ismételni azon hibát, melyet a most említett müncheni sz.-Bonifacius basilikában követtek el, hol a feje- delmileg ékített mennyezettel semmiféle arányban sincsenek a talaj szegényes márványkoczkái.

Ezek előre bocsátása után lépjünk be most a dóm nyugati főkapuján. A mi azonnal szemünkbe ötlik (3. ábra), az a szentély basilikális berendezése. Az altemplomba újabban oktalanúl tört középső lejárás helyét díszes lépcsők foglalják el, melyeken át a középhajóból a szentélybe (Presbyterium, sanctuarium) juthatni. Ennek központját az oltár képezi, mely a mai, egészen az apsis falához támasztott czopfos alkotmánynak még csak a helyén sem, annál kevésbbé annak idomára készült.

Az őskeresztény basilikák főoltára, mint ez a reánk maradt ere­

deti példányokból, valamint hazai ilynemű emlékeink régi leírásaiból kitűnik, a szentélyben egészen szabadon álló úgynevezett sátoros vagy ciboriumos oltár volt. Az ily oltár lényege a négy egészen szabadon álló oszlop fölött emelkedő sátorszerű márvány- vagy ércz-tetőben fekszik, mely az alatta levő oltárasztalt (mensa Domini) mintegy födi, védelmezi. Az őskeresztény rituális szokás szerint az ily oltárnak specialis sátorjelleget kölcsönzött a nehéz, aranynyal átszőtt bíbor- szövetből vagy bársonyból, nem ritkán drágábbnál drágább szőnyegből álló függöny, melylyel a consecratio és sumptio legszentebb pillanataiban, az oltár mellett ténykedő áldozár a hívők szemei elől egészen eltakar­

tatok és a szent mise eme legfontosabb pontjaira csengetyüjel által figyelmeztették a jelen levő áhitatos közönséget. Ilyen ősrégi oltárok láthatók ma is Rómában a sz. Kelemen- a város falain kívül fekvő sz. Lórin ez- és sz. Pál-basilikákban, sőt a régi sz. Péter-templom helyén épült nagyszabású világhírű renaissance basilika főoltárát is ily alakúra építették. Megemlítendőnek véljük, hogy a sátoros oltár mellett hajdan miséző papok nem állottak, mint ma, háttal, de szemben a népnek. E régi szokás lassanként az egyházból egészen eltűnt : ma mintegy emlékezetül e régi egyházi szokásra, egyedül a római pápa, ha a sz. Péter basilikájában a sátoros főoltárnál misét mond, áll a néppel szemben, s így neki, midőn «dominus vo) iscum»-ot vagy

«orate fratres»-1 mond, nem kell az oltártól elfordulnia.

A ciboriumos oltárokra emlékeztetnek bennünket azon renaissance, czopfos korszakbeli alkotványok, melyek oszlopok közé vannak helyezve s néha csekélyebb terjedelmű ormóval is bírnak; csakhogy az oszlopok

A PÉCSI SZEKESEGYHAZ RESTAURATIOJA. 9

^ --j

mm

l/iaíui^MaMaíl

{ЮШШШ

55SeZ55öB

^Si,, 4 ⁴⁴ n;

^:r-r%n

#LN

Щ1 sas

assy

:⁴а

<Z>

МЧ, Ь Ь h t-к b Ь Ь I» t» L

^ ábra. — A pécsi dom szentélye restaurálva.

20 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTACRATlÓjA.

a szentély falához simulnak és az ormó is abból szökik ki. Kevés pap tudja, hogy a ciboriumos oltár nagy szabású, nehéz aranybrokát és bársony függönyei emlékét az áldoztató kehely (ciborium) köpenykéje tartotta fön, mert valaha az őskeresztény korban az Oltáriszéntség a drága érczből készült galambalakú edénykében, a sátoros oltár tete­

jéről csüggött alá, s az oltár függönyei által takartatott el: tehát azt mondhatjuk, hogy a ciboriumos oltár függönyei a mai áldoztató kehely köpenykéjévé zsugorodtak össze!

Ezen liturgikai és egyházi régiségtant szempontokból figyelmet érdemlő körülmények számbavételével, Schmidt mürestauratorunk a a pécsi dóm szentélyébe, szintén szabadon álló sátoros oltárt tervezett.

A négy hatalmas márványoszlop fölött emelkedik a nyolczoldalú sátortető, mely könnyed alkotásában a római sz. Lőrincz-basilika régi oltárát juttatja eszünkbe. A tetejéből kinövő tornyocska, fölötte a kereszttel, szabatos befejezését képezi a sátornak s egyúttal a liturgiái szabályoknak is megfelel.

Ámbár a tervrajzokon nem vehetjük ki, mégis igen szívesen hangsúlyoznék itt, hogy az oltár oszlopai között az ősrégi egyházi szokás emlékéül, a régi liturgia szerint lehetne függönyöket is alkal­

mazni, bár azok használatát, azaz a consecratio és sumptio legszentebb pillanataiban való összevonását a mai liturgiái gyakorlattal már nem látnok összeegyeztethetőnek. Legalább mondhatnék, hogy hazánkban egy helyen van érthetően kifejezett emléke az őskeresztény korszak и,a már feledett praxisának.

A sátor alatt levő oltár-asztal (mensa Domini) azonban Pécsett nem fog oly helyzetben fölállíttatni, hogy a pap kénytelen legyen a mai rítus ellenére, a nép felé fordultán misézni. A mint a helyre- állítási tervezetből kitűnik, az oltár egészen a mai napság szokásos módon fog állani, de alakja a román stylű basilikával teljes össz­

hangban lesz. A román stylű alacsony oszlopokon nyugvó mensa, valamint az egész sátoros fedél nemes márványból készül, csinos faragványú predellával, tabernaculum nélkül, mert az Oltáriszéntség tartására a déli mellékhajó apsisában lesz fölállítva tabernaculumos oltár. A főoltár fényes és rendeltetéséhez méltó kiállítására kiváló gondot fordít a műrestaurator s e czélból tetemes összeget is vett föl a költségvetésbe.

Valamint a sátoros oltár egészen a basilikai styl szellemében van tervezve oly annyira, hogy változtatások esetén okvetlen disharmonia jön létre: úgy a püspök széke (bemet) sem állíttatik föl a mai con­

ventional^ evangéliumi oldalon, de a főoltár mögött, az apsis fala mentén, a segédkező papok székei (sedilia) közepeit. Ez a hely volt

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAU RATIO JA. 21

az őskeresztény korban a püspök számára mint oly előkelő pont választva, honnét a sátoros oltáron át, az egybegyűlt hívőket szemmel kísérheti. Ezen czélból néhány lépcsőemelvényre állították föl az oltár mögött, a márványból faragott karos széket (cathedra) s körötte két oldalt, a fal mentében a presbyterek egyszerűbb, szintén kő ülőpadját, mely bizonyos számú ülésekre volt fölosztva. Az őskeresztény basi- likákban hajdan ezen ülőhelyek állottak csak a papság rendelkezésére:

ma már csak az ünnepélyes istenitisztelet szertartásainál segédkező papság (assistentes) részére lehet e néhány ülés elégséges, mely okból külön szentélyszékekről (Chorstühle) kell gondoskodni.

Schmidt a most említett, mennyezettel (Baldachin) födött és nagy díszszel tervezett bema körül csoportosítható ülőhelyeken kívül, külön szentélyszékeket is 'fölvett tervezetébe, melyek az őskeresztény basi- likákban nem találhatók ugyan, de ilyeneket a káptalan tagjai, vala­

mint az egyházmegyei központi papság és növendék papok részére állítani, a mai viszonyokat tekintve, föltétlenül szükséges. A főoltár két oldalán, a jobbról és balról eső árkádív természetes elhelyezési pontúi kínálkoznak ezen czélra. S míg a püspök és assistenseinek széke a dóm constructiv részét képezhetik, mint ezt a régi basilikákban láthatjuk, amennyiben dús faragványokkal ékített nemes márványból készülhetnek s ünnepélyes használatkor szőnyegekkel és vánkosokkal láthatók el: addig az imént említett szentélyszékek egyszerű bútor­

zatot képezvén, fából faragott, a papság fokozatos rangjának megfelelő kiállítású padsorokból állanak; köztük legdíszesebbek természetesen a püspök tanácsát képező káptalan padjai lesznek, melyek díszmennye­

zetet nyernek.

A két mellékhajó apsisában szintén márványból faragott egyszerű román oltár, a déli apsisban az Oltáriszentség tartására alkalmas tabernaculummal állíttatik föl.

Igen érdekes Schmidt tervezetében a szószék megoldása. Tudva­

levőleg az őskeresztény basilikákban míg a püspök Ьета-]кг6\ szóno­

kolt : addig a segédkező papság közül a diaconus és subdiaconus az evangélium és epistola fölolvasását és magyarázatát e czélra készült, a templom constructiv részét képező kettős emelvényen végezte, melyet ambo-nak szokás nevezni. Az ambo rendesen a basilika középhajója kezdetén, az énekesek számára elkülönített helylyel kapcsolatban fordul elő, mint példáúl a római sz. Kelemen-basilikában. Az evan­

gélium olvasására szolgáló szószék-idomú emelvény valamivel maga­

sabb, mint az, melyen a subdiaconus az epistolát olvasta föl.

Miután a mai praxis szerint az énekesek nem a templom közép­

hajójában, de külön e czélra emelt karzaton, a főoltárral szemben

22 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ REST AU RATIO JA.

(ott, hol az orgona van) foglalnak helyet: a mürestaurator igen ügyesen az arnbo-^1, a szentélyt és középhajót elválasztó úgynevezett diadalív (arcus tnumphalis) alá, illetőleg az ezen ívet tartó pillérpárhoz kötve tervezte. Csinos karcsú román oszlopokon pihenő, domborművekkel ékített márvány mellvéd (Brüstung) képezi az ambót, mely végig vonúl az altemplomba vezető ajtók tympanonja fölött is. Ez által a mürestaurator a lépcsőzetes emelvényt képező szentélyt a nép számára fontartott hajóktól igen ügyesen és festői módon elválasztotta, hova csupán a középhajóból lehet a lépcsőkön feljutni.

Szólnunk kell itt külön az altemplomba vezető lejárásról. Föntebb említettük már, hogy a középkori typologiánkra oly fölötte becses domborműveket, melyek az altemplomba nyíló lejáratok oldalfalait ékítik, a lejárás elfalazása alkalmával barbár módon megcsonkították és csaknem teljesen tönkre tették, mint ez a részben belül kibontott déli lejáratnál szomorúan tapasztalható. Hogy minő pusztítás történt az északin, ma meg nem mondhatjuk, mert teljesen elfalazva leven, még a domborművek tárgyát sem sejthetjük. Kétség kívül e lejárat lestauratiója sok gondot fog adni Schmidtnek, mert a kőnemű állo- mánynyá vált erős vakolat, melyet az elfalazáshoz használtak, a dom­

borművek romjait annyira belepték, hogy a legnagyobb óvatosság és műértő ügyesség lesz képes e becses szobrászati mümaradványokról eltávolítani a hozzá nem tartozó idegen anyagot. Még ezután jön az érem nehezebb föladattal járó másik oldala! E perczben, midőn még nem sejthetjük domborképeink állapotát, semmi esetre sem mondanák ki elvül у hogy azok stylszerü helyreállítása múlhatatlanúl szükséges. Kérdés, váljon e domborművek nem oly éktelenül megcsonkított állapotban jönnek-e napfényre, hogy helyes restauratióról szó sem lehet; avagy még azon esetben is, ha a restauratio lehetséges, ismét kérdés, váljon akad-e teljesen megbízható műszobrász, ki a középkor szellemében dolgozni képes? Ha bár megengedjük azt, hogy a lényegesen meg- csonkúlt domborművek typologiailag ügyesen kiegészíthetek: kétel­

kednünk kell a szobrászati restauratio sikere fölött s ezért szívesebben javalnók a dombormüvek eredeti állapotukban való conserválását. Meg­

jegyzendőnek véljük ugyanis, hogy kétes értékű experimentatióval örökre megfoszthatjuk műtörténetünket e becses, sőt maga nemében páratlan műemlékektől s ezen eljárásunk ma már, midőn a mtiarchaeo- logiai tanúlmányok lendületére szeretünk hivatkozni, sokkal nagyobb felelősséggel jár, mint valaha a Pollak-féle restauratiók!

Nézetünk szerint tovább mennénk: az altemplomba vezető lejárat oldalfalairól biztosabb helyre, akár magában a dómban, akár külön e czélra berendezett helyiségben, mely egyúttal a kül- és belföldi

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA. 23

minták szerint egyházmegyei múzeummá (Conservatorium Dioecesanum) fejlődhetnék, méltatnék e domborképeket. Félő ugyanis, hogy a kevésbbé ildomos nép, s kivált az ifjak, kik rendesen mindent nem­

csak szemökkel, de kezökkel is szeretnek nézni, a könnyen hozzá férhető lejáró helyen előbb-utóbb e domborműveket, ha csak valami­

kép kellően védhetők nem lennének, elpusztítanák. Azon esetre, ha domborműveinket illő gondozás czéljából régi helyökről kimozdítanák, legczélszerübb lenne hű másolataikat, de ezeket természetesen kiegészített alakban létesítve, helyökbe állítani.

Hátra van még az altemplom rendeltetéséről szólanunk. Örömmel értesültünk, hogy e helyiség az úrkoporsó fölállítására fog használtatni, így van ez leghelyesebben. Hazai liturgiái szokásaink közé tartozik, a nagy hét utolsó napjain Krisztus koporsóját a hívők szemei elé állítani, hogy az Urunk szenvedései és halála fölött való elmélkedés megkönnyíttessék. Monumentális egyházainkban provisorius, vagy épen színfalakhoz hasonló deszka- és vászon-alkotmányokat e czélra használnunk igen méltatlan volna: egy sikerültén restaurált román basilikában az úrkoporsónak is monumentálisnak kell lennie. Hol találhatnánk erre alkalmasabb helyiséget az egész templomban, mint épen az altemplomot, mely természetszerűen a temetkezésre szánt cryptát, sírkápolnát juttatja eszünkbe, s hol hajdan a templom yéd- szentje volt eltemetve r Az oltár-alakban létesíthető $zent sír egyúttal oltár gyanánt is szolgálhat, különösen gyászistentiszteletek tartására.

A nagyhéti komoly hangulatnak találóan megfelel a derengő fél­

homály is, mely az altemplomban uralg.

Ha most a dóm szentélyéből, a főoltárral szemben eső ének-kar­

zatra tekintünk, ott is érvényesítve látjuk a restaurátor genialis mű­

fölfogását a helyreállítási tervrajzban. A nyugati bejárat fölött emel­

kedő román ívezetek tartják az énekkarzatot, mely egyszerű oszlopos mellvédjével (Brüstung) kellemes benyomást gyakorol a szemlélőre.

E karzaton, melyet két keskeny román ablak világít be, van elhe­

lyezve az orgona. Maga Sch7nidt megjegyzi a tervrajzokhoz mellékelt magyarázó szövegében, hogy az orgonaház egybeállítása neki nem csekély gondot okozott. Tudvalevő ugyanis, hogy a középkor elején nem voltak még nagyobb szabású orgonák közhasználatban. Jobbára kisebb orgonákat használtak, melyek a szentélyben voltak elhelyezve és a pap énekének kísérésére szolgáltak. Azonban a román korszakból még ilyen kisebb szabású sem maradt reánk, sőt a középkori minia­

ture- és egyéb képeken látható példányok mind nélkülözik a szekrény­

szerű házat, melyek most Schmidt-neк némi útmutatóúl szolgál­

hattak volna.

24 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

A restaurátornak semmiféle biztos támpont e tárgyban nem állván rendelkezésére, nagyon helyesen tette tehát Schmidt, midőn régi román orgonaház-mintáknak hiányában, az alakításra nézve egészen rokon román ereklyetartó-szekrények idomára irányozta figyelmét, s a pécsi új nagy orgona román stylű házának alakját ilyneműről kölcsö­

nözte. Ily ereklyetárt ók az egyházi kincstárakban igen díszesek kínál­

koznak előmintákúl. A tervrajzban feltüntetett orgonaház nagyobb középső és két kisebb saroktornyával igen avatott alakítási tehetségre vall. Terjedelme, arányai és teljes berendezése bírják ama föltételeket, melyek egy nagyobb szabású dóm stylszerű orgonájához megkívántainak.

V.

Szólnunk kell még a dóm belső falainak díszítéséről, mely nélkül összehangzó, minden ízében stylszerűen keresztül vitt restauratio nem is képzelhető. E föladat sikeres megoldása, nézetünk szerint a leg­

nehezebb. Nem a falak decorativ polychrom-ékítését, de az egyház­

történeti tárgyú festmény-cyclusokat értjük, midőn nehéz föladat meg­

oldásáról beszélünk.

A falak polychrom díszítésére nézve bizonyára a restauratio alatt fognak találni oly motívumokra, melyek irányadók lehetnek. Azonban a legélesebb műtörténeti kritikával kell a régi freskó-maradványokat fogadni s a helyreállítás előmintájáúl elfogadni. Említettük már fön­

tebb, hogy dómunk több ízben volt kifestve: a legfelső rétegek való­

színűleg a Zsigmond püspök idejében Jakab olasz benczés által esz­

közölt festményeket fogják föltüntetni. Már pedig e renaissance-stylű freskók egy román ízlésben helyreállított basilika díszítéséhez illő motívumokat nem nyújthatnak. Hasonlóképen vagyunk a XIV. század­

beli átépítésekkel járó csúcsíves műízlésben festett azon képekkel is, melyek itt-ott némi nyomokban napfényre jöhetnek. Ezeket sem szabad a restaurátornak minta gyanánt tekintenie, mert anachronismust követ el, ha évszázadokkal fiatalabb, a román müstyltől egészen elütő ízlésben dekorálja a dóm falait.

Feleletre vár e pontnál az esetleg napfényre jövő jobban con- servált régi freskó-részletek sorsa, vájjon mi történjék ezekkel ? Ré­

szünkről, valamint föntebb az altemplom lejárata dombormű veinek inkább conserválását, mint renoválását óhajtottuk: itt is hasonlóképen nyilatkozva, nehéz szívvel vennők, ha kevésbbé sikeres experimentatio által, míg egyrészt a stylszerű renoválás el nem éretnék, másrészt műtörténetünk becses, datált emlékektől fosztatnék meg. Ha tehát contourjaiban és részleteiben meglehetős föntartású régi freskót talál­

nának : legczélszerűbb azt — mint a külföldi restauratióknál is lépten- nyomon tapasztaljuk — érintetlenül hagyni, legfölebb keretelni,

2Ó A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATlÓJA.

s a mennyiben a nép által hozzáférhető helyen fordulna az elő, üveg alatt kell conserválni, hogy a rongálástól megóvassék. Továbbá ha a régi freskók hiányosak, nehogy a templomban botrányra adjon okot csonkaságuk, legfölebb contourjaikban lennének kiegészíthetek avatott kézzel, mint ezt példáúl a beszterczebányai püspök úr a turócz-szent- mártoni nagybecsű freskók conserválásánál Storno által eszközöltette.

Ily contour-szerü kiegészítések, egyszerű vonásokkal, nem veszélyez­

tetik a mütörténetileg becses falfestmények eredetiségét. Egyébiránt megjegyzendőnek véljük, hogy ma már nem elkerülhetetlenül szük­

séges a régi csonka freskóknak a restaurált templomokban való meg­

hagyása. A technikai ügyesség kifejlettsége a régi freskókat képes helyökből vászon segélyével elmozdítani s más falra áttenni, a nélkül, hogy ez által a képek szenvednének. Példa gyanánt idézhetjük a pompéjii freskókat, melyek az idő pusztító viszontagságainak kitett leihelyekről, a nápolyi múzeum födött helyiségeibe vitettek át.

Ezen rövid kitérés után folytassuk tovább a pécsi dóm belsejébe festendő egyháztörténeti tárgyú képek kérdésének tisztázását. Az ős­

keresztény és román btsilikák, a mennyiben falaik a styl szellemének megfelelőleg, kisméretű ablakokkal vannak áttörve, hatalmas tereket szolgáltatnak egész sorozat nagyobb szabású egyháztörténeti képek alkotására. így látjuk ezt Ölasz- és Németország basilikáiban. Az apsis gyakran mozaik képekkel van ékesítve, melyek Krisztust apostolai körében ^példáúl a római sz. Kelemen-basilikában), avagy a templom védszentjét ábrázolják. Különös gond fordíttatott az úgynevezett diadalív (arcus triumphalis) díszítésére, melyen jobbára Krisztus mell­

képét, mint az utolsó ítélet igaz bírájáét jobbjával áldva, baljában az élők könyvével (liber vitae) szokták előállítani a négy evangélista ismeretes jelvényével (tinó, sas, oroszlán és angyal), sőt melléje néha az elhúnytakat harsonával végítéletre szólító angyalokat is festettek.

A templom középhajójának evangeliumoldali (északi) felső faltere az árkádok fölött, az új-, az epistola oldali rész pedig az ó-szövetségből kölcsönzött jelenetekkel szokott ékítve lenni oly formán, hogy az ó szövetségi képek mint az új-szövetségi események fátyolozott elő­

képei legyenek előtüntetve! A templom északi faltere ellenben a nem­

zeti és helyi viszonyokra való tekintettel, az illető ország, egyházmegye és templom történetéből vázolt képek befogadására legalkalmasabb kivált ott, hol a román műépítkezés sajátsága gyanánt az illető északi falon egyetlen ablak sincsen törve. Ily formán a középkori egyházi műépítkezés díszítésére szolgáló festészet a vallás katholikus, azaz általános jellegét az ó- és új-szövetségből vett képekkel, specialis nemzeti színezetét a particulars egyház, vagy egyházmegye történe­

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA.

téből merítvén, ugyanazon templom belsejében találóan szokta egye­

síteni. Ezen, a decorativ műfestéstől tárgyi lag különböző figurális mű­

festés szolgáltatta a középkori szegények bibliáját (biblia pauperum), azaz az írni-olvasni nem tudó lelkiszegények elmélkedésének anyagát, így látjuk példáúl hazai középkori templomainkban a biblikus tárgyú freskók mellett annyira kedvelt sz. László királyunk legendáját, vagy egyes alakját Veleméren, Martyánczon, Zsegrán, a háromszékmegyei Bessenyőn stb. előállítva.

Schmidt a pécsi dóm restauratióját röviden körülvonalózó iratában határozottan nyilatkozik az iránt, miszerint a tervrajzain contourokban feltüntetett festményeknek nincs definitiv jellegük, csupán azért vette azokat föl, hogy a restauratió teljes keresztülviteléről, tehát a fal­

festményekről is adjon némi fogalmat. A pécsi dóm freskói külön, jól átgondolt programm alapján kell hogy készüljenek. Egy ily pro­

gramúiét ahhoz értő bizottságnak kell létrehoznia, nehogy az egyoldalú legyen. A freskók megállapítandó cyclusánál különös tekintettel kell lenni hazai egyháztörténetünkre, sőt a pécsi egyházmegye és dóm specialis főbb mozzanataiból egybeállítható múltjára.

Szívesen helyeseljük a műrestaurator tervét, mely szerint a dóm nyugati bejáratán belül, az énekkar alatt a teremtés történetét és az első emberpárnak a paradicsomból való kiűzetését készül ábrázolni.

A régi román templomok kapualja rendesen ily jelenetekkel szokott kifestve lenni, honnét e helyet paradicsomnak (paradisus) is nevezik.

Megjegyzésünk csupán a tervezet azon részére lenne, melynél fogva a műrestaurator az ó-szövetségi képeket a hajóban (Laienkirche), az új- szövetségi tárgyúakat ellenben a szentélyben véli festendőknek. Néze­

tünk szerint bár ezen felosztás is indokolva van, a középkori typologiai elrendezés sokkal találóbban úgy történhetik, mint föntebb említettük:

az ó-szövetségi képek az epistola, az új-szövetségiek pedig ezekkel átellenben, az evangéliumi oldalra festetnek, előkép és beteljesülés egymással szemben. Ezen csoportosítás a pécsi dómban is keresztül­

vihető, a mennyiben a magyar egyháztörténetből merített képcyclus úgy sem a középhajó árkádívei fölé, de a mellékhajók oldalfalaira len­

nének festhetők. A középhajó ablakközei, valamint a pillérek falterei egyes alakok, apostolok és szentek ábrázolására kínálkoznak alkal­

masaknak.

A román műízlés szigorú szabályai szerint festendő képeket illetőleg, még egy megjegyzést kell itt koczkáztatnunk. Schmidt föl­

adata főleg e pontban látszik megnehezítve lenni. Tudomásunk szerint a középkori, de főleg román egyházi műfestés gyakorlatában kül- és belföldön egyaránt kevés a megbízható művész. Schmidt e tárgyban

2^/

28 A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAU RATIO JA.

való habozását véljük kiolvashatónak a restaurationalis tervezeteket magyarázó emlékiratából, melyben a remekül egybeállított építészeti programm mellett, a dóm belsejének kifestését csupán néhány oda vetett alapgondolattal jelzi. Úgy látszik, e kérdés kellő helyes eldön­

tése még ma is gondot okoz neki. Hát még ha hozzá veszszük a magyar egyháztörténetből merített képcsoportot, melyet a specialis costume- és culturtörténeti tanulmányok miatt helyesen, jól csakis magyar ember festhet meg. Könnyen úgy járhatnánk az idegen nem­

zetbeli festővel, mint egyik műszerető maecenás főpapunk, midőn a bécsi Votiv-templom számára, a költségén fölállítandó üvegfestett képet — akkor még hasonló hazai műterem hiányában — a bécsi Geylingnál volt kénytelen készíttetni. Az érsek úr figyelmes bizalma a mi vélemé­

nyünket és correcturánkat is kikérte volt az üvegfestmény beküldött cartonjára nézve. Alig kell mondanunk, hogy sok és lényeges hibát találtunk benne. Csakis külföldi mesterek, kik hazai műtörténetünkben és egyházi ikonographiánkban tökéletesen járatlanok, festhetik hibásan a magyar szent koronát, az ország czímerét, továbbá — sok tévedést nem is említve — csak ők adhatnak sz. László királyunk kezébe — bizonyosan, hogy a német arczú vitézt magyar jelvénynyel lássák el

— az őt jellemző bárd helyett, buzogányt. Évek múlva Bécsben járván, megtekintettük a Votiv-templomot s benne a szóban levő üvegfestményt is. Csodálkozás nélkül láttuk saját szemeinkkel, hogy a correctura daczára, sz. László kezében a buzogány megmaradt. Ebből vagy azt kell következtetnünk, hogy a teljesen elkészült ablakról küldtek cor- recturára vázlatot, vagy pedig — ä mi szintén igen érthető dolog,

— a jó bécsi művész téves meggyőződésében nem volt megingatható!

Ily eshetőségek előleges megszívleléséből születik azon aggály, mely bennünket elfog akkor, midőn egy magyar templom stylszerű és nemzeti irányú kifestéséről van szó. Nem indokolatlan tehát, ha azon kérdés is feltűnik előttünk, váljon a dóm kifestésének nem bib­

likus, de magyar egyháztörténeti része, ha ma nagy nehézségekbe ütközik, nem volna-e azon időre halasztandó, midőn egy valóban nemzeti festészet örökítheti e nagyszerű templom belsejében egyház- történetünk nevezetesebb szakaszait ? Igen könnyen meglehet, hogy Benczúr és esetleg Munkácsy világhírű művészeinknek Budapesten való letelepítése által, a mesteriskola azon néhány év után, míg a pécsi székesegyház külső és belső építészeti restauratiója végbe megy, e föladat sikeres megoldására képes lesz.

Nem tartjuk fölöslegesnek, ha már a magyar egyháztörténetből merítendő képcsoportról szólottunk, néhány a pécsi dóm belsejébe alkalmas mozzanatot kiemelnünk. Ilyenek lehetnének a következők:

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURATIÓJA. 29

sz. István király a pécsi püspökséget alapítja; sz. Mórt, későbbi pécsi püspököt sz. Imre herczeg hétszeri csókkal tünteti ki; Péter magyar király a pécsi basilika alapjait teszi le; Calanus pécsi püspököt III. Incze pápa az érseki palliummal díszíti föl; László püspök idejében Dömötör mester a pécsi templomot csúcsíves boltozattal látja el í335-ben; Zsigmond pécsi püspök Jakab olasz benczéssel a dómot kifesteti; Klimo György XIV. Benedek pápától a pallium viselési jogot püspöki széke számára újból megnyeri; Nándor püspök alatt a dóm stylszerűleg helyreállíttatik.

Ezen néhány tárgy természetesen nem meríti és tölti ki azon képcyclust, melylyel a dóm egy része ékítendő volna. Csupán útba igazító eszme gyanánt vetettük itt föl és Schmidt szavaival élve, ismé­

teljük, hogy végleges megállapítása jól átgondolt programmot föl­

tételez.

VI.

Schmidt tervrajzaiban a pécsi dóm fölszereléséről csak annyiban tétetik említés, a mennyiben az a székesegyház bútorzatához tartozik, így, magyarázó szövegében említve találjuk az oltárokat, ambót, orgonát és a rajzokon bár csak vázlatosan feltüntetve látjuk az oltárok gyertyatartóit, feszületét stb. A dolog természetéből foly, hogy ezen szerelvényeket, valamint azokat is, melyek egyelőre a restaurálási tervezetben még nem foglaltatnak, mind a román stylnek megfelelő alakban létesítik, s e czélból részletes tervrajzok készítendők. Nem lehetne képzelnünk kiáltóbb disharmoniát, mint azt, ha román stylű basilikában a ciboriumos oltár előtt, vagy az apsis be máján és sedi- liáin a czoptkorszak idejében eléktelenített öltönyökben jelennék meg a főpap és assistáló kísérete.

Ma, midőn épen ellenkezőleg, az egyházi ízléssel és szabályokkal ellenkező templomaink számára a lelkészek mindinkább tisztuló és finomuló ízlése, egyházias ihletű középkori szerelvényeink mintájára készíttet újakat, hogy a selejtest, az Ur templomába kevésbbé illőt, a szentélyből kiszorítsa: aligha történhetnék visszásság nélkül, hogy a pécsi román dómban a hegedű alakú casulák, rőfös magas infulák stb. használtassanak. Azonban megnyugtatásúl említjük föl, hogy erre nem gondol senki azok közül, kik a dóm stylszerű restauratiójánUk keresztül vitelén buzgólkodnak. Sőt biztos tudomásunk szerint, a pécsi székesegyház szerelvényeit is lehetőleg román műízlésben, tehát a dómmal egyöntetű alakban fogják elkészíttetni, padokat, gyónó szé­

keket, kelyheket, egyházi öltönyöket, füstölőket, pastoralékat stb. egy­

aránt. Föl lesznek elevenítve a parurával, vagy hímzetekkel ékített albák, superpelliciumok, a franczia divatra valló csipkések helyett;

lelökik ismét a bő harangidomú easulákat, melyek egyházi stylű szövetekből készülnek, a modern hegedű idomúak helyett; a hímzésekkel és kövekkel díszített alacsony infula fogja ékíteni a praelatusok fejét a mai rőfnyi, paszomántos alkotmány helyett; egyszerű görbületű pásztor­