Szolgálat, 10. szám, 1971/2

non minist rari, sed ministrare

S !- _ o ~g á _ I a _t _

10. szám

TARTALOM

Korproblémák

TANULMANYOK Henri de Lubac: Az Egyház jelenlegi válsága TomkaFerenc: lsten jele a világban

Gánóczy Sándor : Az ökumenizmus mai irányai Zichy Aladár: A harmadik világ

Ladányi László: Kis nemzete k missziókban Nemeshegyi Pét er: Krisztus keresztje Horváth Arpád: A nyugtalan fiatals ág Vass György: A modern ist enkeresés útjai

AZ EGYHAZ SZAVA VI. Pál pápa szociáli s apostoli levele

VI. Pál vir ágvasárnapi beszéde A papi életben lst en az elsó ! (VI. Pál) A hittani kongregáció új szabályzata (Sz. F.) Szent Agoston: lsten Városáról

ESZMt:K

s s

1971 Péter·Pál ünnepén

3

5 17 25 33 46 49 54 57

73 76 78 79 81

István király - a szent apostol (Közi Horváth József ) Küzdelmünk célja (Otto Rodenberg)

Hollandiai beszámoló (Giny Kranenburg) Levél Formóza szigeté ról (Vajda Tibor)

83 86 88 91

Teológiai aggiorn amento Magyarországon Lancz Kálmán egri spirituális búcsúlevele Ember vagyok (E. H.)

Az ember, aki bolond volt (Martin Luther King homil iája)

KONYVSZEMLE Tallóz ás a lelkiség irodalmában (Béky Gellért) A vallásos könyvkia dás Franciaorsz ágban (B. G.)

Gál Ferenc: ateremtett és megválto tt ember (Szabó Ferenc) Rónay György: Szent ek, irók, irányok (Szabó Ferenc)

Ory Miklós: Pázmány Péter tanulm ányi évei (Dr.Jósika Mári a) DanielO. Dugan: A holnap hite (Dr. Misko lczy Kálmán)

HALOTTAINK

92 96 97 100

104 107 108 110 111 112

113

Dr . Lepold Antal prelát us (Gianone Egon) 114

Két bencés halott : dr. Garami Elek, dr. Sámson Edgár (Sümegh Ll 115

Horvát h Konst ant in OCist. (P. F. B.) 117

Heck Imre (Brunner István) 117

Köblös Vilmos 118

Pethö János Lénárd OFM (Confr ater) 118

Dr. LanczKálm án (P. S.) 119

Borbás Pál 120

pflaum József [M. E.) 120

Szolgálat (Dienst ), spiri tuelle Ouartal schrttt , Klerusblatt . - Mit Druckerlaubn is des Bischötli chen Ordinariats, Eisenst adt. - Eigentüme r, Herausqeber, Verieger und türdenInhalt verantwortlic h: Ladislaus Marosi ,A-9800 SpittaljDrau. Kapellen gasse 15.

KOR PROBLÉMÁK

Néhány évvel ezelőtt Párizsban, a francia ér tel m i ségi ek hetén Jean Guitton két szóval jellemezte korunk szellemi helyzet ét : ateizmus és ök um enizmus, az evilágis ág és valami egyetemes konverg encia jellem- zi a kort , amelyben élünk. (Gu i tton ugyanis a legtágabb értelemben vette a két szot.) A neves francia gondolkodó és akadémikus valóban a lényegr e mutatott rá. Az elvallástalanodás és szekularizálódás ambi- valens jelens égére a Zsinat is felhivta a figyelmet: ,,Az er ösebb kri tikai ér zék egyfelöl meg tisztítja a vallási életet a világ mágikus felfogását ól és a még mindig mutatkozo babonás csökevény ektöl, egyúttal pedig megköveteli a nap ról-napra szemé lyese bb csat lakozást a hithez . .. MásfeWI azonban mind nagyobb töm egek hagynak fel a vallás gyakor- lásával. Sö t Isten és a vallás tagadása, vagy a közömbösség e téren, ma már nem oly kivételes jelen ség, mint volt a múltban.Manapság ti.

gyak r an jelen tkezi k úgy, mint a természettudományos haladásnak vagy valam i új humanizmusnak a követ elménye." (Gaudium et Spes 7.) Rá- mutat a konve r genciár a, a mai em ber iség közös törek véseire is; lépten- nyomon visszat ér az emberi szolidaritás, a közös felelösség, az együtt-

működés és a párbesz éd kérdése: az Egyház öszintén segíteni akarja az emberi

szem élu

Jelen számunk tanul má nyainak gravitációs pontj a a most fel vázolt kérdés komplexum. Sajátságos élmény volt lát nunk, hogy an "rím el- nek " egymásra a világ különböző részeibö l érkező, egym ásr ól mitsem 3

tudó írások, hogyan vetík fel más-más oldalról ugyanazokata problémá- kat és tapogatnak lényegében egyf o r m a megoldási módok felé. Nagy bizonyítéka ez az emberi sors közösségének, de annak is, hogy a lát- szól ago s zűrzavarban már ott vi r r aszt a kr i st ál y osodás folyamata. ,,A moder n ist enker esés útjai " (Vass) c. tanulmány ismert et i azokat a teol ógia i kérdések et , amelyek egyrészt a rad i k áli s ("Is ten meghalt" ) teol ógia szélsős éges tételeihez uezetiek, másrészt pedi g ahhoz az új r a- gondolt, .inkartuilt ", életigenlő kereszt énys éghez, am ely Jézus Krisz- tusban hathatósan keresi azember igazi kiteljesedését. Mási k teo l ógi ai cikkünk (Tomka ) a szemé ly es, _élő hi t nek azzal a szü ks égességével fogla lkozik, amelyet az Egyházho z tartozás megkövete l tőlünk, ha az Egyház újból .Jsteti jel e" kív án lenni a világban. - ,,Az ökumenizmus irány ai" (Gánóczy ) c. tanulmán y azt mu tat ja meg, mikén t igyekeznek az egyházak ma megvalósítan i a kere szt ények pár beszédét és együtt-

műkö dését és világosan jelz i az új törekvése ke t _(főleg a ^fiatalabb nemz edéknél tap asztaljuk ezt ) : ,,A lényeges az, hogy út ra keljünk, és- pedig közösen , az em berment ő munka fel é." - A harm adi k világ hely- zeté t leíró, megrázó tanulmány (Zichy) végső kics enq ése is ez: a

.szeres ü

vető jelentöségét a kínai mi sszioná ri us élet tö l mel eg qorulolattiiz ése (Lad ányi ) . - A nyugtalan és konteszt áló mai [iaialok (Horváth) moz- golódása ma még kif o r ra tlan , sok negatív tnozzanat t al; de lényegében ez a lázadás is egy igazságt al an, önző , a jogt al an ságoka t törvényekkel

"szentesitő" társad al mi ren d ellen szól. Az evangéliu m i szellemet kép-

viselő egy há zak pozi tív feladatok megvalósításába "f o ghat j ák be" ezt a forradalmi sodródást. - Idegenb ől for d ít o t t tanulmányunk (H. de Lubac ) nagy átfogó kép az Egyház mai belső vál ságáról, azon a szin- ten, ahol a "konze rvatív" és "p r o gr esszív" minős ítés szemmelláthatóan értel mé t veszti . Rámutat a széls őségekre, el hajlá sok ra, de ugyanakkor megjelö li a válság megoldásána k feltét eleit is: Jézus Krisztus szeretete és a kato lik ús egység _{szeret ő} gondja. - Ugyanezek az alapmotívumok esengenek vis sza újra meg újra többi rov ata inkba n is, Szent Ágoston gondolatai t ól (mert "sem misem új a nap alatt " ) levelezőinknek a ^va- júdó világ közel i és távoli pont jairól érkezőbeszámolóiig, az egri kato- li kus spirituális kispapjaina k ír t búcsúlevel é től a prot est áns lelki- pásztori egységm ozgal om veze tőjének elmélkedéséi g vagy a presbite- riánus néger szabadsághős homíliájáig. Nemeshegyi Péter elmélkedése a szívéig hatol ennek a vajúdásnak: arra fi gyelmeztet, hogy az igazi megújulás csak a kereszt által jöhet , és csak benne lehet forrongó korunk reménye is.

,

TANULMANYOK

Henri de Lubac

AZ EGYHÁZ JELENLEGI VÁLSÁGA

Ma már szinte közhe ly.hogy civilizációs válságot élünk át. Megállapításá- hoz nincs szükség arra a csaknem prófét ai intuicióra. amellyel Teilhard de Chardin jelezt e ezt mintegy félsz ázaddal ezelőtt. Ugyanígy egészen világos mindenki előtt. hogy a jelenlegi válság élesebb és gyors abb lefolyású,mint más korszakok hasonló válsáqai. De egészen a legut óbbi _időkig csak .robbanásszerü változásról " beszéltün k. Ma a folyamat új szakaszba lépett. s ennek jell emzésére mindin kább _előtérbe kerül egy új fogalom: a .rornbo- lásé".

Jogos krltlkák

Nem szabad _{meglepődnünk} azon. hogy ez [I heves válság legalább elvben (talán még nihil iszt ikus következményeiben is) rokonszenves. olykor szen- vedélyes visszhangra talált nem egy keresztény ember tudatában is. Hogy is ne lenne kész a keresztény szembeford ulni az olyan rendszerrel . ame ly félrei sme ri az ember méltösáqát , megfojtja lelkét és hozzáférhet etlenné teszi a remény számára ? Hogyne ragadná meg ezt az alkalmat. hogy egyen- súlyát vesztett testvérének megmu tassa a saját közössége életét megvilágító értelmet. amely fénnyel szórt a tele az evangéli um első hirdetése óta a történelem annyi változásán keresztül? Nos. éppen ez történt nem egy esetbe n; akadt számos keresztény - min d e n e kel őtt fiatalok - . akik szilár- dan álltak hitü kben és továbbadták környezet üknek a világosságot. amelynek hordozói. - Meg l e pő lehet viszont valami más: hogy ugyanez a válság ugyanolyan erőve l magában azEgyházban és az Egyház ell en is visszhangra talált. a támadás és elutasítás szelleme igen sok hívőr is megragadott és saját közössége ell en mozgósít ott. Ugya na kk o r ezek továbbra is áldo- zatai a modern világ var ázalatanak. míg mások ezt a világot elut asítják és vitatjá k. Idomulás és visszájára fordítás - _mindkettő megütközést kelt.

Bizonyos persze - _erről nemsokára _{bővebb en} - . hogya katolikus Egyház jelenl egi be l ső helyzete semmiképpen sem egysze rűsíthető le egy Ilyen paradoxonra. Mégis ez az egyik fő [elle rnző]e. Mi előtt ezt nagy vonásokban megrajzoln ánk. a következőt szeret nénk előrebocsáta n i:

Nem beszélnünk itt a komoly. meghatározott dolgokra irányuló . ill et ékes és _{felelős emberektől} származó, jogos reformokat vagy szükségsz erú alkal- mazkodást _igénylő krit ikákról , - bár a _legdöntőbb újítások nem annyi ra a reformerek tervelből . inkább a szentek alkotásaibó l jönnek létre. Nem is olyan kritlkákról szölunk, amelyekre a szerete t késztet. ha itt-ott formajuk- ban kicsit messze is mennek. Azt sem tévesztjük szem elől, hogy sok ma fölvetődő kérdés .semmiké ppen sem _vezethető vissza felforgató szándékr a.

Nincs minden a legjobb rendben és világosan m e g ad va - sok mind ent meg kell még k e re s ni l" (Y. Congar.) De még valami mást is meg kell állapítanu nk, nap mint nap adódó új példák alapján.

A _{követelőző} kontesztálás _erőszakos megnyil vánulásai

A ma általánossá vált kontesztálás kétfajta. Egyrészt a megállapodott társadalmi berendezé s struktúrái elle n irányul. másrészt az elle n a szellem i örökség ellen, amelyet ez a társadalom reánk hagyományoz és ame ly nek gyökeréig hatoln ak. De mindk ét területen ugyanazt a kontesz tá lást látju k munkában a kato licizm us kebelén belül is.

1. Keserúségre és megtor lásra való hajlandóság jelentkezik, eleve- eltökélten semmit sem kímélv e. A rombo lás határozott szándéka. bizonyos agresszivi tás, amely egyszerr e fordul az Egyház múl t ja és jelenlegi léte ell en. minden tekin télyi formája, minden berende zése elle n. s olykor nem tesz különbséget a történetileg kifejlődött és a lényeges. mert iste ni alapí- tású elemek között sem. Némelyi k ember szelleme hasonló a rácshoz : rnln- dent árnyékban hagy, amit csak az Egyház a századok folyamán az emberi- ségnek gyümölcsözött: hozzájárulás át az emberi személyiség kifej lőd éséhez.

az ajándékozó szeretet új meg új eszméinek termékenységét. amelyet az Evangéliumból merít és elevenen meg őri z fiai és leányai lelkében.Jogos az a szemrehányás. hogy egyes múvekben apologetikus szándékok torzításra vezetnek. De az ő közleménye ik sokkal önkényesebbek, és csúfosan rneq- hamisítj ák az Egyház arcát. Különben mi sem könnyebb, mint az események és történések végeláthat atl an tömegében és az emberi nyomorúság tengeré- ben alkalmat találni a gúnyr a vagy megbotránkozásra. Az Egyház hagyo- mányátmegtagadják és már csak teherne k érzik. Pedig aTradíció rnlndeneke-

lőtt éltető. aktu alizáló erő. Ok a halott múlt romj ainak tekinti k - mert nem veszik maguknak a fárads ágot . hogy beleill eszkedjen ek. I:ppenígy az Egyház tekintélyét már csak _{külső , sőt} ellenséges hatalomnak tartják és qyakor- lását zsarnokinak érzik. Tanít ói hiv atal át csak kell etl enül tűrlk, kijelent éseit túlzottnak látj ák. élesen vit at ják vagy teljess éggel elvetik. Még attól sem riadnak vissza, hogy a közvélemé nyt mozgósít sák ellene. Néha úgy látsz ik, fogalmuk sincs már a keresztény szabadság _lén ye géről és követel ményei rő l.

I:s csodálkozom az Egyház annyi gyermekén: hogyan lehet nek jó lelkii smeret·

tel napról-napra, a részvétl en tömeg tetszésétől kisérve, anyjuk és test - vérelk vádlól, holot t _ők maguk sohasem tettek semmi említésremé ltó t. so-

hasem vettek fáradságot szell emi erőfeszítésre. sohasem szenvedtek, sőt egyálta lán időt sem szántak egy kis elgondolkodásra. Szavuk hallatára hány- szor támadt ez a gondolatom: mennyivel inkább joga lenne az Egyháznak, az egész Egyháznak, hogy panaszt emeljen miattuk!

Néhány éve nemzedékünk egyik legelőkelőbb és legélesebben gondol- kodó szelleme rámutatott erre a rendzavarásra; fogalmazása éppen rnérs é- kel t vol ta miatt különösen nyomatékos. Egy katolizált anglikánról. Msgr.

Christ opher Butl erról van szó; Down side-i bencés apát és a zsinat befolyá- sos tagja volt, ma londoni segédpüspök. 1967 végén így nyilatkozott: .Miu- tán átél tem a zsi nato t és örvendtem _{műv én,} meg fogják engedni nekem a következők megálla pít ását: Bizonyos jelenségek a mai Egyház életében arra sürget nek, hogy mindenkinek a figyeImét fölhívjam: a karizmatikus élet idővel szétrom bolhatja önmagát, ha nem ismerik el becsületesen és nem tartják loj ális tisztel et ben a tanítóhivatal isteni jogait ."1 Több mint egy év- századdal ezelőtt a nagy Newman az angol egyház akkori kritikus korszaká- nak látt án úgy nyilatkozott, hogy az szinte megjósl ása a szemünk láttára

klfel lődő mai válságnak:

.A régi iránti tisztelet hiánya, előde ink parancsainak és hagyományainak ön- kényes és nemtörődöm megsértése, szeretetm üvei k értékének elsikkasztása. az Egyház profanizálása, a köteles egység meggondol atl an megtagadása, azún. csopor- tos vallásosság (ma szocioló giai érte lemben vett vall ásosságnak mondanánk] nyilt lebecsülése, a katolikus Credo iránti növekvő közöny; a vitatkozások, összehason- lítások. ellenvetések, fennhéjázó megnyilvánulások egósz litánl ája, amelyeknek a szent hitclkkelyek ki vannak téve: a mindenfel ől felhangzó számtalan. egymásnak elle nt mondó litu rg ikus krlti ka: végül pedig a mindenütt megfigyelhető eléqedetlen- sóg szelleme és az általános felforgatásra való törekvés: mi mást jelentenének ezek a tünetek, mint hogy még mindig él Saul szelle me. az a nyakas ellenállás, amely ellentéte Dávid buzgóságának. s össze akar törni és fel akar forgatn i minden isteni rendelést. ahelyett . hogy alapjuk on építkeznék?' 7

A következő k b en Newman arról szól, milyen büntetés fenyeget i ezt a magatartást. Nem merem folytatni az idézetet. De megáll apításai már át- vezettek a második szférába:

2. A k o n t esz t á I ás i n teII e k t uáI i s s zfé r áj a. Nagyon helyes észrevétel: ha a szellem az értelmi megism erés birodalmára szorítkozik, ha nivellál ják és minden mélységtől megfosztják, akkor elnyomó elvvé lesz az ember számára. Innét a lázadás hevessége. Egyszerr e jut ez kifejezésre az irracionálisért való túlzott rajongásban és azelidege n ítő eredmények kriti kus elutasításában. Csakhogy - mint gyakran előfordul - ez a lázadás is foglya marad annak az előfelt ételne k . amely kivá ltotta. A szellemnek ugyanaz a csonka fogalma tartja uralma alatt. Igy azután a két egymással szembesze- gülő állás pont közös gondolati forrásában egy marad. A számítva _építkező tevékenység egyfelől és a kritikusan romboló másfelől csak két ellentétes iránya ugyanannak a felf ogásmódnak. Holott a válság pozitív megoldása érde- kében egy új dimenziónak való megnyílásra lenne szükség: aszell emi teljes- ség visszanyerésére a szölegt ágabb értelmében vett kontem platív tevékeny-

séghez való visszatéréssel. De ált alában éppen ez hiányzik. Ott is, ahol a jelenlegi szellemi válság a hivőket is magával ragadja, s ezzel bejut a hit be l ső birodalmába és kiüresíti azt.

Mert ha a kritikus tevékenység egymagában müködlk, hamarosan odáig jut, hogy mindent szétm áll aszt. Elhomályosítj a a tekintetet a hit áthagyo- mányozott tanításának és a szell emnek maradandó nagysága és értékei iránt. Nem látjuk többé, hogy az igazság - bár sok különböz ő, időben egy- más mellett áll ó és egymásután _következő kul turáli s kifejezésf ormában nyilvánul meg- állandó és egyetlen.Akkor aztán a szükségképpen jelekben kifejeződő iste ni kinyil atkozta t ás már csak pusztán emberi gondolatok és értelmezések sorává zsugorodik. Akkor a keresztény hit eredet i hit el es formájában már csak kult ur áli s jelenség - van ugyan némi jel entősége . de lényegéb en a múlt é.Akkor a teológiának. avagy annak.amit mégezzel a név- vel jelölnek, a mal ember kérdéseir e kell közvetlen választ adnia. nem pedig minden idő k embereivel törőd n i e ; és a teológus, ahelyett, hogy mélyebben hatolna Krisztus üzeneté be, élő valósággá akarva formálni, csak ldöszerű ­

ségre törekszi k, s nincs más gondja, mint hogy mindinkább .naprakész"

legyen, amit mond. Akkor a krlt lka igazi szellemén végül is felülkereked ik a krltlkus szellem, I:rvényesít ésére természet esen kiváló területül kínálko zik a vallásos Irodalom, amely nek vég ső tárgy a csak képek és szimbolumok útján közel lthető meg. Akkor a százados kere szté ny gondolkodókat mellőzlk ,

mintha számunkra nem volna többé mondanivalóju k; a hit hagyományos for- muláit szint e ösztönszerűen olyan megvilágításban áll ít ják elénk, amely nevetségessé teszi őket, hogy azt án minden teketóri a nélkül egyszerúen azt kívánják: helyettesítsék őket újakkal; és új nyelvi kif ejezés megteremtésé- nek ürügyén valójában kiüres ít ik a hit et leg al apvetőbb tart almából. A rnlsz- tér iumba való elmélyült behatol ás helyett filozófiát próbálnak kif ejleszt eni . és azt gondolják. hogy ezzel fölénybe kerültek; közben pedig a hitnek nem- csak a tárgya válto zik meg, hanem sajátos jelle ge is eltűnik. Akkor rnln- denünnen azokat az elemeke t veszik át, amelyek valahogy mindig negatí v értékelést tesznek lehetöv é. Ki ne tudná például. hogyan éltek vissza Rudolf Bultmann múvével olyan emberek, akik képtelenek voltak kritikai tanul- mányozására? KI ne ismerné Dietrich Bonhoeffer egyes formul áinak meg-

tévesztő Idézését? Akkor minden vádat . minden uszitást, sőt minden elté- velyedést prófétikusnak rnlnöslt enek. akár milyen világos is, hogy tájékozat- lanságból, elfogult ságból vagy a divatos véleményeknek tett engedményekből származik. és akárm il yen félreérthetetlenül muta ssa is a hamis próf étálás minden jegyét . Akkor burj ánzik az alacsonyrendú irodalom. reklám-jel szavak- kal megtúzdelve. és annál gyorsabban elharapózik, mert szinte egyáltalán nem fordul a kri ti kus észhez, hanem a köznapi szenvedél yeknek hízeleg és

előmozd ít mindenf ajta tlsztázatlanságot és zűrzavart.

Nyil tan kijelent jük: Mindebben semmi biztató nincsen! A felbomló hit nem termékeny!t. Egy széthulló közösség képt elen kisuqárz ásra , vonzóerő

gyakorlására . Az izgatás nem élet. Egy jelszó. attól. hogy az .ut olsó divat".

még nem új gondola t. A legszenzációsabb kritikák egyben a legterméket- lenebbek . Egy prot est áns teol ógus állapitotta meg nemrégiben: sok olyan geszt us. amelyet gazdája hallatlanul merésznek tart, nem más. mint .rnene- külés a kontesztálásba" .' A .te remt ö erő" rendszerint nem azoknak erós oldala, akik dicsekszenek vele. a hit és a keresztény élet terén a legkevésbé.

- Tudom : aki ilyeneket rnond , annak számolnia kell azzal, hogy .leért ékelt"

kategó riába dugják. .Konzervatrvnak", .reakcl ösnak". .lnteqrl st ának". vagy egysze rűen .ldelétm últnak" bélyegzik - ennyire ki lehet forgatni értelmük- ból a szavakat. _~s mégis bizonyos. hogy az Egyház egész jövóje, küldetésé- nek egész termék enysége és rnlndaz. amit a világnak hozhat és hoznia kell. ma a hit _{döntő erej ű} fel ébr edését ól függ. Megszabadítani a keresztény tuda- tot a bete ges negativ izmustól, a kínzó neuraszténiától, a bénító kisebbségi érzé stől, a többé rtelm ű ség ek fojtogató hálójából: ez az alapfeltétele annak a megúj ulásnak, ame ly re az Egyház törekszik.

3. Ennek a megújulásnak a programját a I e g ut ób b i z s ina t vázolt a.

Mindenk i erre hivatko zik (vagy hivatkozott). de más és más érte lemben . A valós ágban kevéssé ismerik és kevéssé követik a Zsinatot. Többen. akik azt áll ito ttá k magukr ól, hogy egyedül ök veszik komolyan. ma kevésre becsülik. Már az _első perctól fogva torzító értelmezés kezdte hat almába kerít enI. Akik közelról vettek részt munkálataiban. jól tudják ezt.' Néhány

példa: I~

A De i Verbu m konstitúció a hivő tekintetét Jézus Krlsztusra. Isten megt est esül t Igéjére irányitja. aki .a kinyilatkoztatásnak egyszerre közvett- tóje és telje ssége". Megmutatja . hogyan tanúskodik róla az Irás. Osszekap- csolja a két Testament umot. Bátorítja az exegéták kritikai tevékenységét.

de egyben nyomaték osan rámutat arra. hogy a szent könyveket hittel kell olvasni és a hagyomány szerint érte lmezni. - Most azonban sokaknál el- halványodik Jézus személye; az ószövetséget eltorzított formában kljátsszák az új elle n: szúkkörű biblicizmus fejlódik ki. amely megvet minden hagyo- mányt és saját magát emészti föl, Ebböl a bibl ici zmusból kiindulva lét rejön .a jövóbe vet ett hit" fogalma. amelyben már egyáltalán nyoma sincs Jézus Kriszt us evangé liumának. Pedig halljuk prot está ns ajakról az üdvös intelmet:

.Az Egyházban sohasem lehet szó arról, hogy a századokat mintegy átugorva közvetl enül kapcso lódjunk a Bibliához. Ez a biblici zmus jellegzetes módon éppen a 18-1 9. században lépett fel mindig újból, s egy nagyszabású elhárító mozdulattal elsöpörve a niceai zslnatot. az ortodox iát. a skclaszt lk át, egy- házatyákat és hitva ll ás okat . .egyedül a Bibliához" akarta tartani magát! . . . Saját ságos módon ennek a látszólag olyan következetesen az Irás elvéhez ragaszkodó kísérletnek az eredménye mindig valami nagyon is modern teológi a lett! Mert ezeknek az elszánt .blblikusoknak" is a maguk kortárs i filozófiája járt a fejében. ezzel közeledt ek az íráshoz. és azért . . . saját- magukat olvasták bele a Bibliáb a. Az egyházi dogmától megszabadul tak

ugyan, de annál kevésbé a sajá t dogm áiktól és elqondolásalktól."'

A Lumen Genti u m konst it úció az Egyházról első sorban mint rnlsz- téri umról beszé l, mint lsten ajándékár ól , nem mint ernbertől származó va- lóságról. Az ebbe az Egyházba bekebelezett ek alkot ják lsten Népét, útban az örök haza felé. Az Egyház ölén mindenki éle tszent ségre hivatott. A za- rándokok vezet ésére az Úr hierarchikus tagozódást adott Egyházának: ez a püspöki kollégium a pápával mint fövel és hárm as: tanító, meg szentel ö és kormányzó hivatal ával. - Most azonban különbözö oldalakon _ebből az egész tanításból mintha csak az .lsten népe" eszméjét vagy inkább kifejezését akarná k megtartaní, hogy _{eb ből} kii ndu lva az Egyházat valami nagy demo- krácl ává válto ztassák." Hasonlóképpen forgatják ki érte l méből a püspöki kolle giali tás eszméjét , amikor minden síkra ki próbálják terjesztení és a parla mentá ris kormányzat gondolatáva l tévesztik össze ; sót egyenesen abszurd módon a pápaság ellenében aknázzák ki. Krítizálj ák az ún. .Inté z- ményes Egyházat" valam i alaktalan .ideális kere szté nység " nevében, amely éppúgy ellenkezik mind e n n em ű realizmussal, mint a katol ikus hittel, történeti ered et ével , stb . Igy aztán gyakor latilag nem csak a visszaél ésnek és rend- bontásnak nyitnak tárt kapu t , hanem az Egyház iste ni rendjét, söt az első naptól kezdve megörzött lényegét teszik kérdésessé.

Es a Gau diu m et S pe s konst itú ció - amelyet egyesek egymagá- ban szere t nének megta rt ani - ajánlja ugyan .a megn yílást a világ felé", de pontosan megmagyarázza, hogy ér ti ezt: ti. hitünk dinamikájának jegyé- ben. az aggo da lmas vagy önzö magunkbavonulás hel yett, amely az életerö elveszt éséne k jele volt. Vagyis azt a szerepet akarjuk bet ölteni a világban, amit a lélek töl t be a test ben, a Diognet osz-fé le levél híres megfogalmazá- sával szólv a (erre emlékeztet itt a zslnat ). Végül is tehát az a cél , hogy belesugározzuk a világba az Evangéli um szell emét és hirdessük neki a Krisztustó l származó üdvösséget . - De most ezzel szöges ellentétben nem vezet-e ez a .megnyílás" az üdvösség röl való megf eledkezéshez, az evangé- liumtói való eltávo lodáshoz, az elvil ági asodás útjára, a hit és az erkölcsi alapelvek dolgában való hanyagságra, egys zóval a világ ban való feloldódásra, hivatásunkról való lemo ndásra , szem ély azono sságunk elvesztés ére - vagyis éppen a világ iránti kötelezettségü nk elárulására ?

A Zsinat XXIII. János kívánsága szerint nem akart új dogm ákat definiálni, sem tanításokat elíté lni. Ebböl egyesek azt a köve t keztetést vonják le, hogy az Egyháznak ma már nincs joga valami rö l vagy valak iröl ítél etet mondani;

olyan .plu rall zrnust" erős í tg etne k , amely már nem a teológiai isk olák plura- lizmusa (ezek éppen ugyanazon hit különböz ö kifej ezése i) , hanem hitbeli tartalomban is alapvetően különböz ö. Az is köztudomású, hogyan hamisí tják meg a val lá s s z a b a d s á gróI szóló dekré tu mot; kif ejezett tanítá sa ellenére azt akarják belőle kikövetkeztetni, hogy rnost már nem kell hirdetni az Evan éliumot, noha a szöveg ugyancsak világosan tár ja elénk ennek

sürgetó kötelességét. (Más kérdés . mil yen _kedvező pillanathoz igazodunk eközben a gyakorlatban. vagy milyen formát követeln ek mega körülmény ek,) I:s mennyi hasonló észrevétel adódik a Ii tu r g i k u s k o n s t i t ú ció t illetóen, amelyet olykor egyenesen szentségtöró módon a nevetség ességig eltorzltanak, vagy az ö k u men i z m u s r ó I. a s zer z etes é Iet róI. stb.szóló dekrétummal kapcsolatban! Micsoda szomorú valóságok.milyen _ olykor teljességgel kiforgatott - torzképek rejlenek bizonyos eset ekben a .rneqúlulás" hazug szava mögött!

Egy amerikai hetilapban nemrég megjelent karikatúra tükröz i talán a leg- jobban azt a megütközést. amely egyre több megfigyelón vesz eröt a katolt- kus Egyházban jelenleg zajló események látt án. Egy lel kész taxiba száll; a sofór hátrafordul és azt kérdi - nem a társalgás i nyelv szavaival. hanem a biblia nyelvén: •Wither goest Thou? - Hová visz az utad?" - Merre tart az Egyház? Ez a kérdés merül fel ma mindenf elé. Feloszli k.leáldozik anapja?

Vagy megújul a Zsinat _betűi és szelle me szerl nt,teljes _{hű ségge l} ragaszkodva Urához. hogy új életeróvel rálépj en .az új kor útjá ra" és jobban betölt se hivatását a világban?

Mindazonáltal: optimizmus!

Mégsem szabad a pesszimizmus jeiének fel fogni mindazt. amit idáig mondtunk. Válságos idók tipikus jelensége: a legjobb a legro sszabbal kevere- dik. Krisztus ígérete nem csalhat meg. Krisztu s Lelke nem fogja elhagyni Egyházát. Ma is fú ez a lélek és nagy dolgokat szül, de többnyire rejtetten. 1. Tények

Egyetmást ismerünk ma már azokból anagy dol gokból. amel yeket a Lélek a gyakran oly igazságtalanul ócsárolt korábbi nemzedékekben vitt végbe. I:s holnap megl átju k majd a mi generációnk méhében nö ve kvő nagyot . Amit az imént néhány vonássall eírt unk, az egy nagyhangú ideológia. Igaz, már nagyon is valóságos pusztításokat okozott. de mégsem érint i az igazi élet mélyebb rétegeit: sem a komol y teoló giai elmélkedést. sem a lelkipásztor- kodás módszeres fáradozását . sem az apost olság, jámbors ág és szolgálat számos új formájának lét rejött ét. sem oly sok alázatos kere sztény csendes életé t és áldozatát. - e rendület lenül _{hű s ég e s} lelkek számát egyedül lste n ismer i.

Ha egyf elól az álta lános elvilágiasodás nem egy jelenségét figyelhetjük is meg (ezek jövótépitó haladásnak adják ki magukat. pedig a valóságban feli smerhetó k rajtuk a közelmúlt elhajlása il, akkor másfelól a zsinat ered- ményeképpen rendkívül erós fellendülést élünk át . Ez lehetóvé teszi. hogy nem ugyan új, de megújuló Egyházról beszélj ünk. Hányan nem hagyják eltérí- teni magukat sem ideológiák. sem fecsegés, sem megfélemlítési kísérletek által a komoly megfontolástól és az lmát ól, sót csak annál tevékenyebbek aszeretet cselekedeteiben és készek mindarra az áta lakulás ra, amit az aján-

dékozó szeretet állhatatossága megköv et el! Szemü nk láttára bukkannak fel mind enfel ól a jövó iránt spontánul nyitott fiat alok ; meggondolt mérséklettel párosult lendü letük nagy reményekre jogos ít. Még bizonyos vitatható kezde- ményezések esetén is kár lenne. ha erószakosan akarnán k kitépni a gyönge gyökerű konkolyt. kockáztatva. hogy a jó mag is elpusztu l. Nem egy nagyon is konkrét tapasztalat erósíti azt az örven detes bizonyosságunkat is. hogy sokan. akik ma többé-kevésbé elbátortalanodnak. sót mint ha talán sarkallnák a felfor dulást, csak tudatlanságból vagy félénkségból csiná ljá k ezt. eset leg önt udat lan konformizmusbó l. mert szükségét érzik. hogy ne váljan ak külön a nyájtól - a mélyben azonban _hűségük érintet len. Viszont sokan. aki k el- hár ít ó magatart ásba merevednek és a legsü rgetóbb újítás iránt is bizalmat- tano k, minden további nélkü l csatlako znának lelki vezetóink kívánalmához.

ha nem szédültek volna bele a sok homályo s és kétérte l mű kif ejezésbe és hamis újít ási tör ekvésbe. meg ha türelmesebben és értelmeseb ben neveln ék

öket. Egyik csoportta l sem szabad soha lemond ani a dialó gusról.

Ha a mai nemzedék nem is olyan gazdag nagy nevekben. mint a francia katolicizmus a század elsó fel ében volt. azért köztünk sem hiányo znak az igazi pró féták. Egyesek nek az a fel adat uk . hogy felrázzák lelki ismere tünket.

rámutatva a jelen óra nagy szociá lis fel adatai ra. mások arra a legbensóbb megté résre szólít anak fel. amely nélk ül kezdeti fáradozásaink eredmény- telenek maradnának. megint mások zaj nélk ül hozzálátna k azokhoz a példa- adó kezdeményezésekhez. amelyek egy napon szü kségsze rű e n utánzásra köteleznek. Mint mindiq, most is csak sokkal később fogja minden ki elis- merni próféta-voltukat; mint mindi g. kezdet ben ócsárolják öket vagy elfoj t já k a hangjukat. mert nem hízelegnek a sokaság vélemé nyéne k és üzenet ük keményn ek tűnik. De a Lélek hatás ára mégis segítenek megtartani az Egy- házat a helyes váqányon. új utakat törve neki. amelye k leh etövé teszik to- vábbi haladását. Gondoljunk aker esztény életnek arra a könnyed trisseségére is. amelyet egy-egy fiatal, evangél iumi keresztény közösségben észlelhetünk . Olyan ez. mint a bő nedvű hajtás fakadása tavass zal; ezek a zsengék nem egyszer válogatott minóségűek és új. lendítő ösztö nzést ígérn ek a jövóre.

Gondoljunk azokra a keresztén yekre is. akik tapaszta lat ból ismeri k ennek a hitnek az árát, hiszen náluk hoss zú próba során szilárdul t és tisztult meg.

A velük való tapasztalatcser e az Egyház különbözó tagjait össze fű ző szentek közösségének újabb megvalósul ása lehet. és ha úgy akarjuk.új esély vil águnk emberibbé tételére.

Ez ismind eleven való ságebbenaz órában azEgyházban.~s arnlndenáron- kritizálókban fól eg éppen azt saj náljuk. hogy vonakodnak vagy képt elenek ezt is észrevenni Valami hályog vakká teszi öket a legmélyebb valósá g iránt. a jelenben éppúgy mint a múltba n. Akár azért . mert töké letes Egyház- ról álmodnak - ezt bizonyosan sosem találják meg - . akár azért. mert beleúnva az Evangéliumba. vagy azt képzelve. hogy már túljut otta k rajt a.

nem tudtákértékelni többé gyümölcseit. Nem elég nekik az Egyház aqqlorn a-

mentója ; a .modern ember" mitoszának nevében a teljes változást követeli k és doktrinális magatartásba merevednek a húséges keresztények legért éke- sebb, áll andó kincsei iránt . Olyanok . mint Hymeneos és Philetos, aki kről Sz.

Pál írja Timóteusnak, hogy már feltámadottnak, tökéletesnek tart ják magu.

kat; fölényük illúziójába belek ábulva elfordulnak az élő Istentől. hogy szívük bálványait imádják.

Mindez mégsem homályo sítj a el azokat a jeleket, amelyekre az imént rámutattunk. t:s ezek ajelek a szomorú ságra indító okok között is _{örven dező} reménységet táplálhatnak bennünk. Ehhez járul még _kívülről vagy az Egyház határairól sok-sok ember hívó szava,akik - ha nem is mindig tudatosan- Istent keresik, és csak az élő bb keresztény ekkel való találkozásra várnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk. - Minden bizonnyal e jelek nél kül is határ- talanul kellene remélnünk. Nem éppen sötét idő kbe n leqszebb-e a remény?

De most csakugyan magadattak ezek a jelek. Az Evangélium be l e szövődött történelmünk szivébe - az az Evangélium. amely maga Jézus. All andóan szökellő vízforrás ként buzog életünk drámai valóságának legbensejéb en. Az Egyház, az Evangélium letéteményese minden nemzedék számára újat és régit hoz belőle elő. !oppen most tette ezt meg a legutóbbi zsinaton. Eközben nem hiába hivatkozott minden ember kezdeményező ké pesség é re és szabad- ságára. Ez természetesen kockázatt al járt: előrelátha tó volt a megértés hiánya. túlzások és mindenfajta visszaélés. !Oppígy számolni kell ett azzal is, hogya gyakorlati alkalmazásban balfog ások történnek. De ezek abalf ogások a valóságban gyakran csak csekély jelentóségú incidensek az út folyamán;

néha lehetnek súlyosak is. de semmiké ppen sem jóvát ehet etl enek. A zsinat nem tévesztette szem elől ezt a kockázatot, hanem vállal ta, a Lélekbe vetett bizalommal. !os korunk bajai ne akadályozzanak meg bennün ket abban, hogy örüljünk ennek.

Sőt a hit magukban ezekben a bajokban, vagy inkább abban a szenve- désben. amelyet az Egyházra hoznak. csak eggyel több okát lát ja areménynek.

Szükséges volt, hogy Kriszt us szenvedjen. Szükséges, hogy Egyháza szen- vedjen - hogy _övéitől szenvedjen. Akármilyen illúziókba ringassák is ma- gukat manapság egyes gyermek ei . akik túlságosan olcsón akarjá k megéln i a húsvéti misztériumot••az Egyház sohasem rakhatja magamögé akereszte t , mint valami befejezett tényt".' De ennek a keresztnek a lábánál örök-eleve- nen fakad .a nyarat _hirdető zsenge zöld".'

2. FeItéteIek

Szükségképpen adódnak azonban bizonyos feltételek, ha ki akarunk szaba- dulni a jelenlegi válságból. Min t a repül ő nek, amel yegy ideig küzd a vihar ell en, míg végül magasabb légrét egekben fölébe kerül. nekünk is abba kell hagynun k a hiú önmaqunk-körül-for qást , hogy elő rev i vő irányt vehessün k.

Záradékul két ilyen feltét elt akarok megnevezni , amel yet különösen fontos- nak tartok.

a) Az első feltétel a J é z u s K r i s z t u s i r á n t i s z e r e t e t. Ez a szeretet teszi kereszténnyé a keresztényt.' _~s sohasem lesz másképp. Az évszázadok és az egyes emberek szerint ez különféle alakot ölt vagy más- más árnyalatba öltözik; de sohasem hiányozhat. Ma azonban ezt is vitatják.

Osdinak, illuzórikusnak tartják, nevetségessé teszik. Minden lehető tudo- mányszakból vett érvekkel akarják kiűzni a keresztény szívből. Az egyik azt mondja: ez a szeretet egy fantomnak szól, mert a történelem Jézusa, az egyedül igazi Jézus, hozzáférhetetlen kutatásunknak. Mások szerint az egymástól idegen kul túrák egymásra következés e napról-napra jobban eltá- volítja őt tőlünk és lehetetlenné teszi, hogy magunkénak valljuk a régi Egy- ház hittani definícióit. Ismét mások azt beszélik be maguknak - és próbálják a pszichológia haladására és főleg a pszichoanalízis leleplezéseire hivatkozva velünk is elhitetni - , hogy ez a szeretet szentimentális, zavaros források- ból táplálkozó .va ll ás os sá qban" tart bennünket. ami _felnőtt emberhez méltat- lan és elszántan le kell mondanunk róla, hogy belépjünk a hit birodalmába.

Vagy pedig azt magyarázzák nekünk, hogya Jézus Krisztus iránti szeretet, a személyéhez való ragaszkodás visszavet bennünket vagy felhőkbe röpít.

pedig a Krisztustól eredő fellendüléshez úgy maradunk hűek, ha a mai és holnapi emberekben keressük és találjuk meg Ot. Egyesek végül, akik külö- nösen nagy filozófusnak tartják magukat és talán azok is, igen .rnaqasrendü"

meggondolásra szólítanak fel: azt próbálják megértetni velünk, hogy a valódi kereszténység ma semmiképpen sem lehet ugyanaz, mint még a közelmúltig volt. Mi már nem a szűk perszonalizmusban találjuk meg; az - pl. egy Orlgenesé, egy Bernáté, egy Agostoné, egy Aquinói Tamásé, vagy akár egy Möhleré vagy Newmané - szegényes gondolkodás folyománya;

nem abban a perszonalizmusban, amelynek az elsö apostolok, jelesül Pál apostol hódoltak és amelyet annyi szent váltott életre minden intellektuális Igény nélkül, - inkább abban a gnózisban, amely fel tudja fogni a keresz- ténységet.

Úgy látszik hát, mintha az utóbbi _időben a tudomány minden égtájáról. a hermeneutikától kezdve a legmagasabb spekulációig, összefogott volna az emberi szellem haladása, hogy eltérítsen minket Jézus Krisztus szerétetétől.

Attól a szerétettól. amelyről Pál azt mondja: semmi, egyáltalán semmi el nem választhatja tőle soha (Róm. 3,38sk).

Azt mondom: .úgy látszik", valójában azonban minden alkalommal hamis következtetésról van szö, Szigorúan keresztülvitt szentíráselemzésbőlJézus alakja- talánjárulékos vonásoktól, de mindenesetre hiányos értelmezések-

től megszabadulva - egyeseknek mind talányosabban, másoknak mind titok- zatosabban kerül ki. Közelebbről megnézve észrevesszük, hogy azok a ki- sebbit ések vagy gyöngitések, amelyekre egy bizonyos exegézis vezet, csak valóságos .filológiai rnészárlás" árán jöttek létre (Hans Urs v. Balthasar). Másrészt a legutóbbi időben írta egy német szerzö: ha a hermeneutika köz- ponti problémáját,Jézus hirdetésének problémáját úgy akarjuk megközelíteni,

hogy ne tegyünk erő sza k ot a szövegeken, hanem a külö n böző kijele ntés- sorokat egy egységbe fogva tegyük érthetővé, akkor az Egyház krisztológiai dogmája a legjobb alap erre." IOppenígy, bár nem szándékunk lebecsülni az ún. humán tudományok új eredményeit, kéts égtelenül megállap íthatjuk : kép-

viselőik egy része ellentm ondást nem tűr ő kije lentéseivel és tot áli s igényei·

vel meglep ő en túllépi illetékességének határait és a tudomány szellemét ől

idegen dogmatizmust tanúsít. Aki aJézus Kriszt us iránt i szeretetet lenézően összekeveri a szentim ent alizmus bármely alacsony vagy vak formájával, az jól vigyázzon: veszedel mes ösvényt vág visszafelé abba a szomorú állapot- ba. amelyet Pál így jellemzett : .slne affectlone" (Róm 1.31 l. A felebarát és Krisztus szeretete között ellentéte t konstruálni teljes en önkényes, hiszen a második az _elsőnek forrása. Új ra és újra rnutatja ezt mindazok példája. akik húsz százada ebből a forrásból ittak: még legutóbb is egy Charles de Fou- cauld . •mindenki testvére" ,vagy egy Jules Monchanln-stllusúpap," és sokan mások .. . Hogy tárgyil agos ítélet et alkossun k magunknak arról, mi igazi kereszténység és mi nem. tartsuk magunkat mégis inkább a szentek hez, akik - ma éppúgy mint bármi kor - éli k ezt a kereszténységet és nem próbálnak kitörni belőle. mint a filozóf usok hoz, akik úgylátszik túljutotta k rajta. Ennek az előszeretetnek semmi köze szemünkben a filozófia rneqve- téséhez.

Ezeknek a sebté ben odavet et t meggondolásoknak egyáltalán nem az a céljuk. hogy kereken elutasíts ák az eml ít ett ellenvetéseket. IOppen ell en kező­

leg! Csak a destruktív konformizmusnak szegülnek ellene. Ugyanakkor sür- gető felszólításnak szánj uk egy roppant kutatásí program határozott rneq- valósítására. Igaz. máris óriási munka foly ik. de mindez alig-alig ismert, nagyon gyéren népszerűe lte tt a kereszt ények tömegei között, úgyhogy ennek a programnak még nincs meg a kívánatos terj edel me. nem egyszer a kellő bátorság is hiányzik hozzá. A kritikai és a valláso s szellem szövet- sége mindenkor a keresztény megújulás záloga. E tekintetben még jócskán van mit haladnunk. De azért ma is belső meggyőződ éssel ismételhetjük meg a kiváló tudós. Jean Ladriére szavait: .Múveinket belepi a századok pora. halálra vannak szánva az entrópia általá nos elvérzésében. De egyszer lét re- jött valami. aminek sohasem lesz vége. A félreeső Názáretből jő felénk. s elér bennünket a századokon át: túl születé s és halál szakadatlan láncán magával ragad az ítélet és a beteljesülés pillanatáig. a jövendő életbe, az örökkévalóság mélyébe. vagyis az igazság cent rumába. A reménys ég már

megkezdődött, nem lehet vége többé.""

bl A második alapfe ltéte l a k a t oIikus e g ys ég s ze retö g o n d- j a. Szorosan összefügg az el sővel. A régi ellenté t az Egyház és az Evan- gélium között - ezt ma egyese k különös előszeretettel hegyezik kl - igen megves zteget ö téma. Hisz kell-e még mondanunk: az Egyház soha és se·

holsem tökéletesen húséges tagjaiban; a mindenütt uralk odó bún őt sem

kíméli meg - sem a _bűn. sem az emberi gyengeség többi ismertetójegye. Es mégis éppenúgy igaz marad, hogy mindig az Egyház nyújtja felénk az Evangéliumot, és ma Inkább mint valaha az Evangélium szellemében való megújulásra hív azok szavával. aki k felhatalmazást kaptak err e. Sót többet is mondhatunk: Bármi történjék egyes esetekben. ma igazabb mint valaha, hogy az Egyházról mondott általánosító kritika az Evangéli umtól való elt á- volodással jár együtt. A szenvedélyes szembefordulás a lel ki vezetök taní- tásával a .világ közvéleménye" nevében csak világosan leleplez egy máskor is elég könnyen fölismerhetó hajl amot . Nem lenne mit nyugtalankodnunk emiatt. ha az ilyen vélem énye k kívül ról szárm aznának. De ha mindenki kül- detésének tekinti . hogy kedvére kritlzáljo n, ha mindenkin ek fógondj a. hogy saját prókátora legyen,ha mindenki tetszés szerint állít fejetet ejére dogmát és erkölcsi törv ényt . - akkor az Egyháznak föl kell bomlania. Ha az egység központja a legszenvedélyesebb támadások céltá bláj ává váli k és mindenki mindenért feljogosítva érzi magát arra, hogy az egész világ szemeláttára fölényes szemrehányásokat tegyen Péter utódának, akkor szi ven sebzik az Egyházat , az egész Egyházat. Azok, akik jelenleg ilyen végl etekb e ragadtatják magukat , nem tudják, mit cselekszenek. Hivatko zhatnak bármilyen ürügyre:

hátat fordí tanak az Egyháznak. A szólegigazabb értelmében botrányt okoz- nak sok testvé rük nek. Ha akarjá k, ha nem, kics iny csoporto k vad burjánzását mozdít ják elő, amelyek szektari ánus követel őzésén ek a vil ágon semmi köze a lelki szegénysé ghez.Szidalm azzák mind azokat , akik nek még maradt érzékük a kereszt ény név követe lményei iránt. Kínos teherként nyomják minden _érző ember szívét. Amennyiben rajt uk áll, aláássák az Egyházat; hiszen az az Egyház, amelyben ilyen zűrzavar harapóznék el és ilyen erkölcs ök lennének úrrá. a pusztul ás zsákmánya lenne. Es hogy lenne igazi hatékon ysága.

missziós lendület e és ökumenikus ereje!

Itt szövetkezh etne k azok. akiknek legfóbb gondja a kato likus hagyomány csorbítat lan kincsének telj es folytonosságú megórzése, meg azok, akiket

első so rban az Evangélium fuvallatával mindig elóre sodró, kikerülhe tetl en erök tudata jár át. Itt fognak szöve tkeznl,

Hogyan oldódik meg a válság? Míg a vil ág vil ág. nem várhat unk teljes megoldást. Oktalanság lenne azt gondolnunk, hogy a jel enl egi vihar nem tépázzamég sokáig a keresztény népet. Annak, aki élete alkonyán jár , nem adatik már meg, hogy lecsi llapodását lássa. Mégis örömmel énekli el a maga N u n c dimitt is• ét. Mert ha nem is szeml élheti testi szemével. nem is tarthatja kezében az üdvösséget, megnyugszik a csalhat atlan igében:

.Boldogok akik nem láttak és hittek" - akik nem láttak és reméltek.

1Msgr. Chr. Butler : Inst it ution et char isme. in: la Théol ogie du renouveau, Actes du congrés théologiq ue de Toronto, Septe mber 1967. Par is 1968.I. 319.

, Newman: Neuvléme sermon unlv er slt aire , 1832. dec. 2. nr. 25.

, G. Crespy: Une théologie pour demai n: ln: la Vie protest ant e, 1968. ápr. 19.

• Y. Congar: Au milieu des orages. Paris 19G9, 8.

, K. Bart h: Credo 16-18. Ts., Zollikon - Zürich 1948, 155 sk.

•Y. Congar i. m. 86.

7 H. U. v. Baltha sar: La joie et la paix. Concilium 39 sz. (1968) 86.

8 P.-R. Régamey: La Croix du Chri st et cell e du chrétie n. 1969, 6.

9 Vö.H.U.v.Balth asar: .Chi non ama il Signor e,sia anat hema." Oss.Romano 1969. ápr. 5, 3.

to H. Schürmann: Tradit ionsgeschichtli che Unter suchungen zu den synoptlschen Evan- gelien. Düsseldorf. 1968.35.

l! Vö. H. de Lubac: Image de l'abbé Monchanin. Paris 1967.

" J. Ladr iére: Pour une conception organique de I'universlté : NRT 1968 febr., 163.

Eredet ileg konfere ncia alakjában hangzott el a St. Louis egyetemen Missouri-ban (USA) 1969. máj. 29·én. Megjelent a Nouvelle Revue Théolog ique 101 (1959) 580·596, III. kissé rövidítve aTheologie der Gegenwar t 12 (1969) 189·201. oldalán.

Majd a szerzö bövített formában külön kis könyvb en is kiadta: .L'Église dans la crise actue l le". Cerf, Paris. 1970. 98o. Ford ításunk alapja a német szöveg, de a francia eredet it is szem elótt tartottuk.

Tomka Ferenc

ISTEN JELE A VILÁGBAN

A megkereszteltek életmódj a gyakran alig különbözik más emberek visel- kedésétöl. Ha az'egyház valóban Krisztus életét folytatja, s ha az .lstennel való bensöséges egyesülés jele és eszköze' (LG 1), hogyan lehetséges, hogy olykor nemcsak hogy nem jele a szeretet Istenének, hanem taszítja a kívüláll ókat ? Csődöt mondott az egyház?- kérdezté k már sokan, sokszor.

Kaptunk-e azonban kielégítö választ? .EI lehet kenni" a kérdést azzal, hogy másutt is vannak hibák, hogy az egyház is emberekből áll, e kibúvók azon- ban a bennük rejl ö igazság ellenére sem oldják föl a kiáltó ellentéteket.

Krisztus félreérthetetl enül tanúságtevö, j e I - e g y há zr ó I beszélt. Egyház- ról, ame lynek tagjait arról lehet megismerni, hogy szeretik egymást (Jn 13, 35) . Egyházról , amelyben olyan benső egység és szeretet él, amely csak a Szentháromság szeretetben teszülö életéhez hasonlítható, s amely éppen ezért ismét szükségképpen jel - a végtelen szeretetre utaló felhívás - kell hogyan legyen (vö. Jn 17.23 ). Csekély öszinteség is elég a beismerés- hez, hogy az az embercsoport, amelyet ma - pl. egy faluban vagy ország- ban- az egyházzal azonosíta nak,alig valósítja meg aKrisztus által _kitűzött feladatokat. Zátonyra fut ott tehát az egyház? De akkor Krisztus _műve - maga Krisztus - mondott csőd öt!

A lelkipásztornak nap mint nap szembe kell néznie a krisztusi ideálokkal, s ugyanakkor napról napra találkozik egy olyan ún. keresztény élettel, amely nemcsak hogy távol áll az ideáloktól, de sokszor elvben is feladta öket. Ez

a p a s z t o r á I i s g y a k o r I a t b a n i s - egyeseket arra a követ- 17

keztetésre késztet, hogy Krisztus követelményei megvalósíthatatlan álmok csupán. Ennek alapján lemondanak a krisztusi célokról és alkalmazkodnak a .j ózan valósághoz". - Mások ellenkezőleg - már-már szektás szigorral - kijel entik, hogy egyedül az _nevezhető kere szté nynek, aki megközelíti az ideál-képet. - Az igazság szokás szerint a középút on van: Krisztus felemelte az elesettet és a búnösöke t is meghívta egyházába. De nem kevésbé igaz, hogy - bár a _vétkezőnek hetvenhétszer is megbocsájt ott - a megbocsáj- tás feltéte leként megalkuvás nélküli t e I j es o da a dás t követelt. Az egyház feladata, hogy Krisztus múvét folyt assa. Egyrészt külde tés e van tehát az elesettekhez (önmagának is emberi gyengeségekke l kell küzdenie I ).

Másrészt nem mondhat le Krisztus célkitú zése irő l: mindig újra ahhoz kell mérnie önmagát. s azt kell tagjai elé állítania.

A sz e ku I a r iz áIt kor eIőt t az állam és egyház között szoros kapcso lat állt fenn ; a társadalmi és egyházi élet bizony os érte lemben fedte egymást ; a társadalom formá inak, szokásainak jelentős részét a vall ási maga- tart ásformák képezték. Azált al tehát. hogy valaki beleszületett a társ adalom- ba, szinte szükségképpen a vallá si közösségnek is tagja lett. s a társadalmi élettel együtt részesévé vált a vall ási életne k. Ez az álla pot elmosta a .keresztények" és .nern keresztények" közötti határokat , ami viszont rnesz- szemené következményekkel járt a lelkipásztori gyakorla tban: A társadalom tagjait automatikusan kereszt énynek tekintették. Mivel azonban e széles tömegek gyakran csupán a vallás küls ós éqelt vállalták. s a lényeggel nem azonosu lt ak. a pasztorá li s gyakorla t a tömegek szintj ére ere s zt ette I e a k ri s z t us i m ér cét. Ez azt jel ent ette, hogy egyrészt a lelkipász- torkodás nem mert krisztusi igényekkel fellépni, másrészt az egyház életé- nek esemé nyei illetve a kegye lmi élet Kriszt us-rendelte jelei a közfelfogás- ban egyre inkább klürese dötársadalmi tormaságokként. szokásokként éltek.

A jelen lel kipásztork odásának leg ala pvető bb kérdése i közé tartozik , hogy milyen mérték ben képes megszabadulni a múlt fé lre értés eitől. Ez mindenek- előtt az .egyház" és az .egyháztag ság" fogalm ának tlsztázását tétele zi fel.

Tanulmányunkban a lelkipászto ri megújulás e lépése ihez szeret nénk né- hánygondolatta l hozzájáruln i.

Az "egyház"·fogalomról

Az .egyház· szó félr eértésé nek az oka lényegében az. hogy ez a szóa Szentí rásban is. a teológiában is több k ü Iö nb ö ző f o gaI m a t jelöl. A II. vat iká n i z s In at adta meghatározás közelebb visz bennünket a megoldáshoz. az egyházról szóló rendelkezé s az .egyház· kifejezéssel jelölt különbözö fogalmakat egymáshoz való viszonyukban rendezte . Az egyház tagjait, lsten népét egyre szükülökörb e sorolja: a legt ágabb kör mindenkit magába foglal. aki nem utasítja el az igazságot. hiszen .Jsten népébe vala- mennyi ember meghiv ást kap" , valamenny i .hozzá rend ező d ik " (LG 13,16).

A körök az iste nhivök, majd a megkeresztelt ek irányában szúkülnek, a leg- szúkebb értelemben azok tartoznak lsten népéhez, .akik Krisztus Lelkét hordozzák magukban, elfogadják az egyház egész rendj ét . .., és látható szervezetében összekapcsolódnak Krisztussa l, aki a pápán és a püsp ökökön át kormányozza az eqyházat" (14). Akiket Rahner .anoní m kereszté nyeknek"

nevez, azok artoznak alegtágabb körbe, s akiket .lsten élcsapatának" mond, azok alkot ják a legszúkebb kört.

A zsinat többrétüegyház-meghatározása a Szeritir ásra épül: .Istenünk... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4) - írja Szent Pál, - tehát azok is, akik nincsenek megkeresztel ve. .Iste n ugyanis Krisztusban kiengesztelödött a vil ággal" (2 Kor 5,19), a legtágabb körú egyház akkora, mint magaa vil ág (Rahner), s .rnlndaz. aki Krisztusba n van, új teremtmény"

(2 Kor 5,18) . A szúkebb értelemben vett egyház - Jézus szavaival - jel, kovász, a Föld sója; e n n e k rendelt Jézus látható szervezet et, látható jeleket: a szentségeket.

Az egyház szö so k rétű jelentése alapján belátható - amit a köztudat gyakran elfelejt- , hogya látható egyház, illetve az annak jeleivel való élés n eol a z e g yet Ie n ú t az üdvösséghez. Ez nem áll ellent ét ben azzal, hogy Jézus az út, az igazság és az élet. A Szentírás hangsúlyozza, hogy .amlko r a pogánya törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törv énye" (Róm 2, 14). S .azon a napon, amelyen lsten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött" , a pogányokat lelkii smeretük alapján fogja megítélni (Róm 2,16).

Aki tehát lel kiismeret ét követve az igazságot , a szépséget , a jót keresi és megvalósítja, az Istent keresi, hiszen ö az igazság, a szépség és a jóság. Ezért írhatta Szent János , hogy .az lsten szeret et és aki szerete tb en él, az az Istenben él, az lsten pedig benne" (1 Jn 4,16], és így hívhat ja föl Szent Pál a pogányok figyelOlét arr a az Ist enr e, akit ök is tisztelnek, bár nem ismerik (ApCsel 17,23).

Látható egyházának Krisztus azonban sajátos feladatokat is adott, i g é n y e k k eI é s f e I t é t e I ek k e I lépett tagjai elé. Hogy ki milyen úton jut a kegyelemhez, az .Isten dolga", azt azonban egyháza feladatává tette Jézus, hogya kegyelem látható jeleit, a szentségeket csak azokkal közölje. akik az egyházhoz tartozás követelményeinek is eleget tesznek. Ha nem eléggé árnyaltan értelmezzük azt a tanítást, hogy a szents égek s z ü k- sé g e s e k a z ü d vös s é ghe z, akkor ahhoz a ma többfe lé elterjedt hibás gyakorlathoz jutunk, ame ly - elf elejt kezve Jézus félreé rt het et len parancsairól - semmiféle követelményt nem állít a szent ségek vételekor.

Mindenkive l, minden áron közölni akarja azokat, mert egyedül így látja biztosítva üdvösségüket. Az üdvösségnek azonban - tudjuk - sokféle útja van, ezért ha valakinek, aki alkalmatlannak túnik rá, nem szolgált atjuk ki a látható egyház jeleit, azt nem zártuk ki lst en kegyelméböl , nem ítéltük kárhozat ra.

Az egyház .botrányának" (XI. Plus kifejezése) egyik gyökere abból ered.

hogy a történelem folyamán gyakran összekeveredtek a különféle egyház- fogalmak, s az összekuszált szemléletre épített a gyakorlat. A Szentlrás.

vagy a teológia egyes kijelentéseit, amelyek lsten népének tágabb körére vonatkoznak. sokan a szűkebb körű egyházra alkalmazták. Krisztus más - a látható. legszűkebb értelemben vett egyháznak adott - utasításait pedig kiterjesztetté k és minden ember számára kötelezővé akartá k tenni. További fejtegetése inkben az egyház szóval a I e g s zűk eb b é r t e Ie mb e n vet t egyházat jelöljük.

Ki tagja az egyháznak?

.Altalábanalanyhaésliberali záló keresztényekazok - írj aChesterton- . akik teljesen kivédhetetl en bókokat mondanak a kereszténységre. Úgy beszélnek , mint ha áhít at és könyörület nem is lett volna a kereszténység fellépése előtt. Azt állitják a kereszténység ről . hogy el sőké n t hirdette az

egyszerűséget vagy az önmegtartóztatást , a bensőség essége t és őszinte­

séget . Nem bánom . tartsanak korlátoltna k. de azt hiszem, o kereszténység érdekessége az. hogy elsőként hirdette a keres zténys éget . Sajátszerűsége,

hogy sajátszerű . Az egyszerűség. az őszinteség azonban ideál, amely az egész emberiségg el mindenkor közös." (Orthod oxy, Budapest 1919. 92. o.) A keresztén ység .sajátszerűs é ge " abban van, hogy mer egész emberi oda- adást követelni. mer újjászületésrőlbeszélni. Nem a régi tömlőt foltozgatja.

hanem egziszt enciánkat és világszemléle tünket újítja meg Jézusban. A Krisz- tusban és K r i s z t u s á I t a I m e g újuIt g o n d o I k o d á s m ó d o t• a z iIy en a Iap o n meg való s í t o tt emb e ri I é tet mondjuk élő

hitn ek (vö. D. 801.). ez az egyházhoz tartozás alapja.

A köznapi gondolkozás a "M eg vagy keresztelve? Hiszel Istenben. Jézus- ban, az egyházban? Elfogadod Krisztu s és az egyház tanítását ?" - kérdé- sekre adott igenlő válassz al azonosítja a hitet. A hit megvallása azonban mégnem azonos a hit szerint i élettel (vö. Fráter T.: lst en népe válaszúton . Vigilia 1970. 407. o.l,

A kül sőségeken alapuló felf ogást látszottak alátá maszta ni eleinte a val l á ss z o c i o I ó g i a I f e I m é r é s e k is azzal. hogy a vallásossággal összefüggő mé rh ető jelenségekból (a megkereszt eltek, áldozók. misére Járók számából) vontak le követk ezt et ések et. Azt a benyomást kelt ett ék, mintha ezek alkotnák a vallás lényegét. Elgondo lkoztató ak a többnyire vallásos családi nevelést kapott fiatalok között végzett fel mérések. A .Klt nevezünk vall ásos embernek?" kérdésre 85 % a vallási formákat. illetve a vallás- gyakorlást (misére járást .konf irm álást) emlit et t e _fő ismérvként. csak 18%

tartottajellemzőn ek avallás tanítása szer inti életet, s _fő szempontként ezek közül is csak kevesen (vö. Kardos L.: Egyház és vallásos élet egy mai faluban, Budapest 1969. 232.o.; Világosság 1969. 546. o.l. A Szentfrás alap-