A tanári elégedettségrõl
Egy 2003. márciusi vizsgálat eredményei
E tanulmány a tanári elégedettség témakörében folytatott, 2003.
márciusi, hajdú-bihari (főképp debreceni) vizsgálatom (n = 153) legfontosabb eredményeit mutatja be, veti össze mások korábbi vizsgálatainak eredményeivel. Igyekszünk képet adni a tanárok munkaelégedettségéről, specifikus elégedettségeiről, e kettő
egymáshoz való viszonyáról, kitérek a nem és az életkor hatására, illetve nagyon röviden az elégedettség iskolánkénti eltéréseire is.
T
anári elégedettségen a tanárok munkával kapcsolatos elégedettségét értem, s az egy- szerûség kedvéért a tanár kifejezéssel utalok a közoktatásban dolgozó pedagógu- sokra (az általános iskolai tanítókra és tanárokra, valamint a középiskolai tanárok- ra). A munkával való elégedettség – vagy röviden munkaelégedettség (job satisfaction) – munkalélektani szakkifejezés. Néha szakmai, foglalkozási, munkaköri, dolgozói, alkal- mazotti vagy munkahelyi elégedettségnek (vagy megelégedettségnek) is nevezik. Az esetleges félreértések elkerülése végett szükséges tisztázni, hogy nem a munkával mint produktummal, nem a teljesítmény színvonalával való elégedettséget jelenti (bár ez is ré- sze lehet), hanem egy ennél sokkal átfogóbb attitûdöt vagy érzelmet, mely a munka (szakma, foglalkozás, munkakör, munkahely) sokféle (a dolgozó szempontjából rele- váns) vonatkozásával (például a munkatevékenységekkel, a munkakörülményekkel, a munkatársakkal, a vezetéssel és a fizetéssel) kapcsolatos érzelmek, attitûdök (vagyis a specifikus elégedettségek) összegzõdésébõl alakul ki.(Guiot, 1984) A munkaelégedettsé- get néha – például amikor a specifikus elégedettségekkel összefüggésben beszélnek róla, azoktól megkülönböztetendõ – munkával való általános elégedettségnek (vagy globális munkaelégedettségnek vagy egyszerûen csak általános elégedettségnek) is nevezik. E rövid elméleti bevezetõt Michaelowa (2002) definíciójával zárom, mely szerint a tanári munka- elégedettség annak mértéke, hogy a tanár mennyire szereti a munkáját.Vizsgálati kérdések
Elégedettek-e a tanárok a munkájukkal? Munkájuk mely vonatkozásaival elégedettek és melyekkel elégedetlenek a tanárok? A specifikus elégedettségek közül melyek vannak a legnagyobb hatással a munkával való általános elégedettségre? Különböznek-e az egyes iskolák a bennük tanító tanárok munkaelégedettsége tekintetében?
Az elsõ három kérdés kapcsán a férfiak és a nõk adatainak különbségeire és az életkor hatására is kitérek, az elsõ két kérdésre kapott válaszokat pedig az 1996–97-es országos felmérés eredményeivel is egybevetem.
Adatgyûjtés
Az adatgyûjtés egy általam összeállított kérdõív segítségével történt 2003. március 3.
és 13. között Hajdú-Bihar megyében, nagyrészt Debrecenben. 24 közoktatási intézményt kerestem fel, ebbõl 17-ben sikerült kérdõívemet a tantestület egy részének kiosztanom.
A 227 kiosztott kérdõívbõl 153-at kaptam vissza nagyrészt teljesen, kisebb hányadát
Harangi Lõrinc
nagyrészt kitöltve. A 17 iskolából 15 debreceni, 2 nem. A 15 debreceni intézmény isko- latípus szerinti megoszlása: 9 általános iskola, 1 szakközépiskola, 5 gimnázium. A két nem debreceni intézmény két általános iskolát jelent: egy városit és egy falusit. A 153 pe- dagógusból 130 (84,97 százalék) nõ, 22 (14,38 százalék) férfi, 1 válaszadó (0,65 száza- lék) pedig nem árulta el a nemét, 132 (86,3 százalék) debreceni, 21 (13,7 százalék) nem, 114 (74,5 százalék) általános iskolában dolgozik, 39 (25,5 százalék) középiskolában. A vizsgált személyek átlagéletkora 40 év, életkori csoportok szerinti megoszlásuk: 22–25 év: 15 fõ (9,8 százalék), 26–35 év: 34 fõ (22,2 százalék), 36–45 év: 54 fõ (35,3 száza- lék), 46–55 év: 40 fõ [26,1 százalék], 56–59 év: 6 fõ (3,9 százalék). (A kérdõívet kitöltõ 153 fõbõl 4 (2,6 százalék) nem árulta el az életkorát.) A minta megoszlása a tanítással töl- tött évek száma (t) szerint: 0,33 ≤ t ≤1: 10 fõ (6,5 százalék), 1 ≤t ≤2: 8 fõ (5,2 száza- lék), 2 ≤t ≤3: 4 fõ (2,6 százalék), 3 ≤t ≤4: 6 fõ (3,9 százalék), 5 ≤t ≤10: 15 fõ (9,8 százalék), 11 ≤t ≤20: 49 fõ (32,0 százalék), 21 ≤t ≤30: 45 fõ (29,4 százalék), 31 ≤t ≤ 38: 14 fõ (9,2 százalék), nem válaszolt: 2 fõ (1,3 százalék), átlag: 17 év. Bár elméletileg (kései pályára lépések és kihagyások miatt) elõfordulhatna, hogy az életkor és a pályán töltött idõ között viszonylag laza összefüggést találunk, ami lehetõvé tenné e két változó munkaelégedettségre gyakorolt hatásának szétválasztását, jelen esetben nem ez történt: a két változó közötti Pearson-korreláció 0,948 (p = 0,000). Amikor tehát az életkor hatásá- ról beszélek a késõbbiekben, akkor gondoljunk arra, hogy az általam vizsgált tanárok esetében valójában nem lehet tudni, hogy az ismertetett hatás mennyiben tulajdonítható az életkornak és mennyiben a pályán töltött idõnek.
Kérdõívem a demográfiai kérdésekkel és néhány egyéb kérdéssel együtt összesen 89 kérdést tartalmaz. 73 kérdés a specifikus elégedettségekre irányul, a 74. a munkával va- ló általános elégedettségre. A kérdõívben e kérdések mindegyikéhez tartozik egy ötfokú skála. A skála valamely értékének bekarikázásával lehetett az adott kérdésre válaszolni.
Az egyes értékek jelentését a következõképpen adtam meg: 1 = Nem. 2 = Inkább nem, mint igen. 3 = Kicsit igen, kicsit nem. / Részben igen, részben nem. / Igen is, meg nem is. 4 = Inkább igen, mint nem. 5 = Igen.
Kérdõívem munkaelégedettséggel kapcsolatos kérdései, a hozzájuk tartozó tapasztala- ti átlagokkal:
1. Elégedett Ön a diákokkal való kapcsolatával? (4,34) 2. Elégedett Ön a diákok teljesítményével? (3,45) 3. Elégedett Ön a diákok tisztelettudásával? (3,10) 4. Elégedett Ön a diákok viselkedésével? (3,05) 5. Elégedett Ön a szülõkkel való kapcsolatával? (3,90)
6. Elégedett Ön azzal, ahogy a szülõk a gyerekeiket nevelik? (3,07) 7. Elégedett Ön a szülõk együttmûködési készségével? (3,53) 8. Elégedett Ön a szülõk iskolához való viszonyával? (3,44) 9. Elégedett Ön a kollégáival való kapcsolatával? (4,18) 10. Elégedett Ön a kollégái segítõkészségével? (4,13)
11. Elégedett Ön a tanári karban a kölcsönös tisztelet mértékével? (4,01) 12. Elégedett Ön a tantestületben megvalósuló tapasztalatcsere mértékével? (3,72) 13. Elégedett Ön a tantestület tevékenységének összehangoltságával? (3,68) 14. Elégedett Ön az igazgató vezetési stílusával? (4,21)
15. Elégedett Ön az igazgatóval való kapcsolatával? (4,47) 16. Elégedett Ön az Oktatási Minisztérium tevékenységével? (2,73)
17. Elégedett Ön az iskola fenntartójának az iskolával kapcsolatos ténykedésével? (3,38) 18. Elégedett Ön a nem pedagógiai tevékenységet folytató iskolai dolgozókkal? (3,87) 19. Kedves tevékenysége Önnek a tanórára való felkészülés? (4,30)
20. Szeret Ön tanítani? (4,79)
21. Kedves tevékenysége Önnek a számonkérés? (3,36)
22. Kedves tevékenysége Önnek a diákok teljesítményének értékelése? (3,59) 23. Szeret Ön fegyelmezni? (2,85)
24. Kedves tevékenysége Önnek a diákokkal való kötetlen beszélgetés? (4,67) 25. Kedves tevékenysége Önnek az adminisztráció? (2,35)
Iskolakultúra 2004/1
26. Megfelelnek-e elvárásainak az Önre bízott munkafeladatok? (4,26) 27. Elégedett-e a munkaterhek mértékével? (2,75)
28. Elégedett Ön a tantervvel? (3,27)
29. Elégedett Ön a tanítandó tananyag mennyiségével? (3,01)
30. Elégedett Ön a tanítandó tananyag szintjével (nehézségi fokával)? (3,30) 31. Elégedett Ön a tankönyvek minõségével, használhatóságával? (3,67) 32. Elégedett Ön a tanári kézikönyvekkel? (3,39)
33. Elégedett Ön a tananyag összeállításában élvezett autonómiájával? (3,97)
34. Elégedett Ön az oktatási módszerek megválasztásában élvezett autonómiájával? (4,29) 35. Elégedett Ön az értékelési módszerek megválasztásában élvezett autonómiájával? (4,09) 36. Elégedett Ön a nevelési módszerek megválasztásában élvezett autonómiájával? (4,03) 37. Elégedett Ön a fegyelmezési módszerek megválasztásában élvezett autonómiájával? (3,68) 38. Elégedett Ön a tanári és a tanulói jogok egyensúlyával? (2,77)
39. Elégedett Ön a taneszközök minõségével? (3,16) 40. Elégedett Ön a taneszközök mennyiségével? (3,23) 41. Elégedett Ön a taneszközök elérhetõségével? (3,39) 42. Elégedett Ön a taneszközök használhatóságával? (3,48) 43. Elégedett Ön az iskolaudvar méretével? (3,22) 44. Elégedett Ön az iskolaudvar minõségével? (2,82)
45. Elégedett Ön az otthonával mint munkakörnyezettel? (Megfelelõ körülmények között tud-e pl.
az óráira készülni, dolgozatokat javítani stb.) (4,39)
46. Elégedett Ön azokkal a körülményekkel, melyek között az óráit tartja? (3,79) 47. Elégedett Ön az iskola felszereltségével? (3,62)
48. Elégedett Ön az iskola épületének állagával? (3,34)
49. Elégedett Ön a levegõ hõmérsékletével az iskolán belül? (3,80) 50. Elégedett Ön a tanári szobában uralkodó körülményekkel? (3,57) 51. Elégedett Ön a tantermek állapotával? (3,53)
52. Elégedett Ön a tantermek felszereltségével? (3,40) 53. Garantálva látja a saját testi épségét a munkahelyén? (4,46) 54. Elégedett Ön az iskolában az illemhelyek elérhetõségével? (3,96) 55. Elégedett Ön az iskolában az illemhelyek állapotával? (3,40) 56. Elégedett Ön az osztályok létszámával? (3,66)
57. Elégedett Ön az osztályok összetételével? (3,61) 58. Elégedett Ön munkaideje mennyiségével? (3,82) 59. Elégedett Ön munkája idõbeosztásával? (3,80) 60. Elégedett Ön szabadideje mennyiségével? (3,22)
61. Felkészítették Önt a képzés során (egyetemi/fõiskolai évei alatt) jelenlegi munkafeladatainak elvégzésére? (3,20)
62. Elégedett Ön a továbbképzések színvonalával? (3,63) 63. Elégedett Ön a továbbképzések mennyiségével? (3,76) 64. Elégedett Ön önképzési, mûvelõdési lehetõségeivel? (3,88) 65. Elégedett Ön a fizetésével? (2,82)
66. Elégedett Ön a legutóbbi, 2002. szeptemberi fizetésemeléssel? (3,38) 67. Elégedett Ön a fizetésen kívüli juttatásokkal? (2,34)
68. Elégedett Ön a pedagógusok társadalmi megbecsülésével? (1,87) 69. Elégedett Ön azzal, ahogyan munkáját értékelik? (3,32)
70. Elégedett Ön azoknak a visszajelzéseknek a mennyiségével, amelyekbõl megítélheti munkája eredményességét? (3,19)
71. Elégedett Ön munkájával kapcsolatos sikerélményei gyakoriságával? (3,51) 72. Elégedett Ön az Önnek nyújtott tájékoztatás mértékével? (3,46)
73. Elégedett Ön a férfi-nõ aránnyal a tanári karban? (2,36)
74. Mindent egybevéve elégedett Ön a munkájával (foglalkozásával)? (4,15)
Az adatok feldolgozása az SPSS nevû statisztikai programcsomag segítségével történt.
Elégedettek-e a tanárok a munkájukkal?
A kérdõívem 74. kérdésére adott válaszok eloszlása: 1: 0,7 százalék, 2: 2 százalék, 3:
14,6 százalék, 4: 47,7 százalék, 5: 35 százalék. Az átlag: 4,15. Vagyis az általam vizsgált tanárok inkább elégedettek a munkájukkal.
Az 1996–97-es országos felmérés eredményei szerint a tanárok 88,5 százaléka nagyon szereti a foglalkozását, 11,1 százalékuk közepesen szereti, 0,4 százalékuk pedig nem túl-
ságosan. (Nagy, 1998) Ha a jobb összehasonlíthatóság kedvéért az elõbbi ötfokú elosz- lást (a saját eredményeimet) háromfokúvá alakítjuk, akkor a következõ eloszlást kapjuk:
1 & 2: 2,7 százalék, 3: 14,6 százalék, 4 & 5: 82,7 százalék. Hogy a különbségek mennyi- ben erednek az eltérõ kérdésfeltevésbõl és a felkínált válaszok eltérõ számából és meg- fogalmazásából, és mennyiben jelentenek valódi csökkenést, azt nem tudom, a két elosz- lás hasonlósága viszont így is feltûnõ.
Bár a tanárok munkaelégedettségével foglalkozó külföldi és hazai szakirodalom (Abu-Saadés Isralowitz, 1992; Bogler, 2002; Nagy, 1998; Wués Wu, 2001) teljesen egy- ségesen állítja, hogy a nõk elégedettebbek a munkájukkal, mint a férfiak, saját vizsgála- tom ezt nem támasztja alá. Mind a kétmintás t-próba (p = 0,753), mind a Mann-Whitney próba (p = 0,956) azt mutatja, hogy a nõk és a férfiak munkával kapcsolatos általános elé- gedettsége között nincs szignifikáns különbség. Ez az eredmény Kalleberg (1992) ve- gyes foglalkozású mintán kapott eredményével van összhangban, mely szerint Magyar- országon nincs különbség a férfiak és a nõk munkaelégedettsége között.
Az életkor és a munkával való általános elégedettség között nem találtam sem lineáris (p = 0,421), sem másféle (négyzetes, illetve köbös) kapcsolatot (p = 0,490). Eredménye- im megegyeznek Bogler(2002) és Greenreese, Johnsonés Campbell(1991) eredménye- ivel, akik szintén nem találtak szignifikáns kapcsolatot a tanárok életkora és munkaelége- dettsége között. (Megjegyzendõ, hogy mások
viszont pozitív [Johnson, 2002], negatív [Prick, 1989] vagy az idõsebbek javára torzu- ló [ennyiben tehát a pozitív kapcsolathoz ha- sonlító] U alakú [Venterés Buer, 1997] kap- csolatról számolnak be. Nem pedagógus, il- letve vegyes foglalkozású minta esetében Magyarországon [Kalleberg, 1992; Medgyesi és Róbert,2000] és külföldön [Arvey, Carter és Buerkley, 1991; Janson, 1982; Lambert, Hogan és Barton, 2001; Clark, 1998] egy- aránt pozitív kapcsolatot szokás találni az életkor és a munkaelégedettség között.)
Ha megvizsgáljuk az életkor hatását külön a nõk csoportjában és külön a férfiakéban, akkor azt találjuk, hogy az elõbbi eredményem valójában csak a nõkrõl szól – a nõk mun- kával való általános elégedettségére valóban nincs hatással az életkoruk (életkoruk és munkával való általános elégedettségük Pearson-korrelációja 0,039; p = 0,668) –, a fér- fiak esetében viszont az életkor szignifikáns hatással van a munkával való általános elé- gedettségre (csak ez a teljes minta vizsgálatakor – minthogy a nõk sokkal többen vannak – rejtve maradt). A férfiak munkával való általános elégedettsége életkoruk elõrehaladtá- val csökken (Pearson-korreláció: -0,569; p = 0,006), munkaelégedettségük varianciájá- nak 29 százalékáért az életkoruk felelõs.
Munkájuk mely vonatkozásaival elégedettek és melyekkel elégedetlenek a tanárok?
A hajdú-bihari tanárok a pedagógusok társadalmi megbecsülésével a legelégedetleneb- bek (1,87). A fizetésen kívüli juttatásokkal (2,34) és a tantestület férfi-nõ arányával (2,36) is inkább elégedetlenek, és az adminisztráció is inkább a nem kedvelt feladatok közé tar- tozik (2,35). Említésre méltó még, hogy az Oktatási Minisztérium tevékenységével (2,73), a munkaterhek mértékével (2,75), a tanári és a tanulói jogok egyensúlyával (2,77), a fizetéssel (2,82) és az iskolaudvar minõségével (2,82) való elégedettség és a fegyelme- zés nevû munkatevékenység szeretete (2,85) is alatta marad a közepes szintnek (bár kö- zelebb van hozzá, mint az „inkább nem, mint igen” szinthez).
Iskolakultúra 2004/1
Korábban az anyagi megbe- csültségükkel való elégedettségük
múlta alul az erkölcsi megbe- csültségükkel való elégedettségü-
ket, ma pont fordítva. A társa- dalmi megbecsülésükkel való je-
lenlegi elégedettségük (1,87) még az anyagi megbecsültségük-
kel való korábbi elégedettségü- ket is alulmúlja.
A hajdú-bihari tanárok legkedveltebb munkatevékenysége a tanítás (4,79), a diákokkal való kötetlen beszélgetés (4,67) és a tanórára való felkészülés (4,30). Az igazgatóval (4,47), a diákokkal (4,34) és a kollégáikkal (4,18) való kapcsolatukkal, a fizikai bizton- ságukkal az iskolában (4,46), az otthoni munkakörnyezetükkel (4,39), az oktatási (4,29), az értékelési (4,09) és a nevelési (4,03) módszerek megválasztásában élvezett autonómi- ájukkal, az igazgató vezetési stílusával (4,21), kollégáik segítõkészségével (4,13) és a ta- nári kar tagjai közötti kölcsönös tisztelet mértékével (4,01) is inkább elégedettek, továb- bá a rájuk bízott munkafeladatok is inkább megfelelnek az elvárásaiknak (4,26).
Bár nem éri el az „inkább igen, mint nem” szintet, de közel van hozzá a tananyag ösz- szeállításában élvezett autonómiával (3,97), a munkahelyi illemhelyek elérhetõségével (3,96) és a tanár-szülõ kapcsolattal (3,90) való elégedettség.
Az önképzési, mûvelõdési lehetõségekkel (3,88), a nem pedagógiai tevékenységet folytató iskolai dolgozókkal (3,87), a munkaidõ mennyiségével (3,82), a levegõ hõmér- sékletével az iskolában (3,80), a munkaidõ beosztásával (3,80), az órai munkakörülmé- nyekkel (3,79), a továbbképzések mennyiségével (3,76), a tantestületben megvalósuló ta- pasztalatcsere mértékével (3,72), a tantestület tevékenységének összehangoltságával (3,68), a fegyelmezési módszerek megválasztásában élvezett autonómiával (3,68), a tan- könyvek minõségével, használhatóságával (3,67), az osztályok létszámával (3,66), a to- vábbképzések színvonalával (3,63), az iskola felszereltségével (3,62), az osztályok ösz- szetételével (3,61), a tanári szobában uralkodó körülményekkel (3,57), a szülõk együtt- mûködési készségével (3,53), a tantermek állapotával (3,53), a munkából eredõ sikerél- mények gyakoriságával (3,51) való elégedettség és a teljesítmény-értékelés tevékenysé- gének kedveltsége (3,59) is közelebb van a 4-es szinthez, mint a 3-ashoz.
2003. márciusi, hajdú-bihari (nagyrészt debreceni) vizsgálatom eredményei összevet- hetõk az 1996–97-es országos felmérés Nagy(1998) által közölt eredményeivel. A taná- rok akkoriban is az anyagi (2,01) és az erkölcsi (2,55) megbecsültségükkel voltak a leg- elégedetlenebbek. Azóta csak annyi változás történt, hogy a két tényezõ egymás között he- lyet cserélt: korábban az anyagi megbecsültségükkel való elégedettségük múlta alul az er- kölcsi megbecsültségükkel való elégedettségüket, ma pont fordítva. A társadalmi megbe- csülésükkel való jelenlegi elégedettségük (1,87) még az anyagi megbecsültségükkel való korábbi elégedettségüket is alulmúlja. Az erkölcsi megbecsültséggel való elégedettségnek errõl a mélyrepülésérõl mások, például Thiering(1996) és Petróczi, Fazekas,Tombáczés Zimányi(1999) is beszámolnak. A negatív rangsor jelenlegi második helyezettje a fizeté- sen kívüli juttatásokkal való elégedettség (2,34), a harmadik pedig – nem számítva azokat a specifikus elégedettségeket, amelyek alulmúlják ugyan, de amelyekre az 1996–97-es felmérés során nem kérdeztek rá – a fizetéssel való elégedettség (2,82). Az anyagi megbe- csültséggel való elégedettség tehát növekedett, ami azonban csak annyit jelent, hogy a fi- zetéssel való elégedettség most megközelíti a közepes szintet, és a fizetésen kívüli jutta- tásokkal való elégedettség is felülmúlja az anyagi megbecsültséggel való korábbi elége- dettséget (bár továbbra is a majdnem teljes elégedetlenség közelében marad). Ebben a vi- szonylag (legalább tendenciájában) jelentõs változásban minden bizonnyal szerepe van a 2002. szeptemberi 50 százalékos béremelésnek, a fizetéssel való elégedettség azonban így sem éri el a közepes szintet, az intézkedésrõl tehát aligha állítható, hogy osztatlan sikert aratott – ezt mutatja a 2002. szeptemberi fizetésemeléssel való elégedettség mértéke (3,38) is. Sõt, az egyik, a fizetésen kívüli juttatásokkal kifejezetten elégedetlen válaszadó a 67.
kérdéshez odaírta, hogy „az osztályfõnöki pótlékot csökkentették”. F. Szabó(2003a; b) írásából értesültem arról, hogy az – amúgy szerény – osztályfõnöki pótlék nem nõtt a 2002. szeptemberi béremeléssel. Aránya tehát valóban csökkent az osztályfõnök bank- számláján havonta megjelenõ összegben. Hogy abszolút nagysága is csökkent-e (valami- lyen rejtélyes okból kifolyólag), azt nem tudom, ám ha valaki arra panaszkodik, hogy csökkent, akkor ennek a panasznak vagy van valamilyen objektív alapja, vagy csak a pa-
naszos érzi úgy, hogy van. A tanári elégedettség szempontjából egyik sem szerencsés. Az 1996–97-es felmérésben az „iskola megbecsültsége a fenntartó által” kérdésével kapcso- latban megfogalmazott elégedettség mértéke 2,91 volt. Saját vizsgálatomban az iskola fenntartójának az iskolával kapcsolatos ténykedésével való elégedettség mértéke 3,38-nak adódott. Ha az eltérõ megfogalmazások ellenére összevethetõnek tekintjük a két ered- ményt, akkor javulást állapíthatunk meg, bár nem nagyot.
A tanulók fegyelmezettségével való korábbi elégedettség (3,06) bízvást összevethetõ a diákok viselkedésével való jelenlegi elégedettséggel (3,05). (Esetleg a diákok tisztelettu- dásával való elégedettséggel [3, 10] is.) Megállapíthatjuk, hogy ezen a téren nem sok vál- tozás történt. A tanulók érdeklõdésével, szorgalmával való korábbi elégedettséget (3,07) jobb híján a diákok teljesítményével való jelenlegi elégedettséggel (3,45) kísérelhetjük meg összevetni. Amennyiben kommenzurábilisnak tartjuk ezt a két adatot, enyhe javulást állapíthatunk meg, és elgondolkozhatunk azon, hogy ez a javulás a diákok teljesítményé- nek növekedésébõl adódik-e, vagy a tanárok elvárásainak a csökkenésébõl, vagy mindket- tõbõl. Az oktatás tárgyi feltételeivel való korábbi elégedettség (3,17) a jelen vizsgálatból a tankönyvek minõségével, használhatóságával (3,67), a tanári kézikönyvekkel (3,39), a taneszközök minõségével (3,16), mennyiségével (3,23), elérhetõségével (3,39), használ- hatóságával (3,48), az órai munkakörülményekkel (3,79), az iskola felszereltségével (3,62), az iskola épületének állagával (3,34), a tantermek állapotával (3,53) és a tantermek felszereltségével (3,40) való elégedettséggel vethetõ össze. A taneszközök minõségével való jelenlegi elégedettség (3,16) nagy hasonlóságot mutat az oktatás tárgyi feltételeivel való korábbi elégedettséggel (3,17). Az oktatás tárgyi feltételeivel való elégedettség egyéb vonatkozásaiban több-kevesebb javulás észlelhetõ. Egy korábban megfogalmazott kérdés- re („az iskola megbecsültsége a szülõk körében”) adott válaszok (3,29) a saját eredménye- im közül leginkább a szülõk iskolához való viszonyával való elégedettséggel (3,44) vet- hetõk össze. A javulás nem tûnik jelentõsnek, és ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a kérdések eltérõ megfogalmazása csak durva, hozzávetõleges összehasonlításra ad alkal- mat, akkor valószínûleg csak annak megállapítására szorítkozhatunk, hogy ezen a téren nem történt lényeges változás. A továbbképzési lehetõségekkel való korábbi elégedettség (3,30) a továbbképzések színvonalával (3,63), illetve mennyiségével (3,76) való jelenlegi elégedettséggel vethetõ össze, és javulás állapítható meg. A „tantestületi szellem”-mel va- ló korábbi elégedettség (3,63) leginkább a tantestület tevékenységének összehangoltságá- val való jelenlegi elégedettséggel (3,68) vethetõ össze, és – mivel a jó tantestületi szellem- nek az összhangon kívül minden bizonnyal a megfelelõ tapasztalatcsere és a kölcsönös tisztelet is fontos összetevõje – valamennyire talán a tantestületben megvalósuló tapaszta- latcsere (3,72) és kölcsönös tisztelet mértékével (4,01) való elégedettséggel is. Ha a ko- rábbit a három mostani adat közül az elsõ kettõvel vetjük egybe, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a tantestületi szellemmel való elégedettség nem sokat változott, ha az utolsó- val, akkor a számok ugyan növekedést mutatnak, azonban a tanári karban megvalósuló kölcsönös tisztelet mértékével való jelenlegi elégedettség és a tantestületi szellemmel va- ló korábbi elégedettség összehasonlíthatósága kétséges (bár nyilván jobban hasonlítanak egymásra, mint, teszem azt, a fizetéssel való elégedettségre). A „tantestületi szellem” nem- csak azt jelentheti, aminek az elébb értelmeztem: a tantestület kohézióját, egység(ének meglét)ét, hanem ennek az egységnek a tartalmát is (miben egységes a tantestület). Így például jelentheti a „tantestületi szellem” azt is, hogy milyen nevelési és oktatási elvek alapján mûködik a tantestület, milyen szellemben tevékenykednek a tagjai. Amennyiben az 1996–97-es felmérésben valami ilyesmit jelentett, annyiban a vele való akkori elége- dettség összehasonlítása az összhanggal, a tapasztalatcserével és a kölcsönös tisztelettel való jelenlegi elégedettséggel nyilván értelmét és érvényét veszti.
A „szülõkkel való kapcsolattartás”-sal való korábbi elégedettség (3,72) a tanár-szülõ kapcsolattal való jelenlegi elégedettséggel (3,90) vethetõ egybe, és esetleg még a szülõk
Iskolakultúra 2004/1
együttmûködési készségével való elégedettséggel (3,53). Nagyjából annyival jobb az elsõ a korábbi adatnál, amennyivel rosszabb a második, de ha csak az elsõt fogadjuk el össze- hasonlíthatónak, akkor valami nagyon enyhe javulást állapíthatunk meg. 1996–97-ben a tanárok a kollégáik szakmai segítõkészségével voltak a legelégedettebbek (3,90). A kollé- gák segítõkészségével való elégedettség (4,13) ma is az élbolyban van (73 specifikus elé- gedettség közül a 12.), sõt, ha azokat a specifikus elégedettségeket, amelyek felülmúlják ugyan, de amelyekre az 1996–97-es felmérés során nem kérdeztek rá, kizárjuk a verseny- bõl, akkor ez alkalommal is viszi a pálmát. Még egyéni rekordján is sikerült javítania egy picit. Hogy az ismertetett különbségek mennyiben jelentenek valóban idõbeli változáso- kat, és mennyiben területi eltéréseket (Hajdú-Bihar, illetve Debrecen eltérését az országos átlagtól), azt csak úgy tudnám eldönteni, ha ismerném az 1996–97-es országos felmérés hajdú-bihari, illetve debreceni részeredményeit. (Sajnos, nem ismerem.)
A diszkriminancia-analízis nevû eljárás segítségével kiválogattam a tanári munka azon vonatkozásait, amelyekkel a nõk (N) és a férfiak (F) egymástól eltérõ mértékben elége- dettek. (A zárójelben szereplõ utolsó szám a különbség szignifikanciája.) A szülõkkel va- ló kapcsolatukkal (N: 4,01; F: 3,50; Sz: 0,003), a diákokkal való kapcsolatukkal (N: 4,41;
F: 3,90; Sz: 0,004) és a diákok teljesítményével (N: 3,50; F: 3,15; Sz: 0,026) a nõk elé- gedettebbek, míg munkájuk értékelésével (N: 3,15; F: 3,80; Sz: 0,015) és azoknak a visz- szajelzéseknek a mennyiségével, amelyekbõl megítélhetik munkájuk eredményességét (N: 3,01; F: 3,70; Sz: 0,008), a férfiak elégedettebbek.
Az életkor, akárcsak a munkával való általános elégedettségre, a specifikus elégedett- ségekre is eltérõ hatással van a két nem esetében. A férfiaknak nemcsak a globális mun- kaelégedettsége csökken az életkor elõrehaladtával, hanem munkájuk számos aspektusát is annál kedvezõtlenebbül ítélik meg, minél idõsebbek. A férfiak az életkor elõrehaladtá- val egyre kevésbé elégedettek kollégáik segítõkészségével (Pearson-korreláció: -0,643; p
= 0,001), az igazgatóval való kapcsolatukkal (-0,642; p = 0,001), a nem pedagógiai tevé- kenységet folytató iskolai dolgozókkal (-0,594; p = 0,004), az igazgató vezetési stílusá- val (-0,574; p = 0,005), a kollégáikkal való kapcsolatukkal (-0,564; p = 0,006), a tantes- tületben megvalósuló tapasztalatcsere mértékével (-0,554; p = 0,007), az iskola fenntar- tójának az iskolával kapcsolatos ténykedésével (-0,545; p = 0,009), a tanári kézikönyvek- kel (-0,545; p = 0,009), a férfi-nõ aránnyal a tanári karban (-0,492; p = 0,020), azoknak a visszajelzéseknek a mennyiségével, amelyekbõl megítélhetik munkájuk eredményessé- gét (-0,455; p = 0,033), a tantestület tevékenységének összehangoltságával (-0,452; p = 0,035) és azzal, ahogyan munkájukat értékelik (-0,432; p = 0,045).
Az életkor és a nem pedagógiai tevékenységet folytató iskolai dolgozókkal (-0,265; p = 0,003), illetve a tanári kar férfi-nõ arányával (-0,196; p = 0,029) való elégedettség között a nõk esetében is szignifikáns negatív korrelációt találunk, de sokkal kisebbet, mint a férfiak esetében. További különbség, hogy – bár nagyon kis mértékben, de – az életkor elõrehalad- tával a nõk a munkaidejük mennyiségével (-0,187; p = 0,036) és a továbbképzések színvo- nalával (-0,179; p = 0,044) is elégedetlenebbekké válnak, a diákokkal való kötetlen beszél- getést (0,199; p = 0,026) és a tanítást (0,188; p = 0,036) viszont egyre jobban kedvelik.
A férfiak tehát idõsödvén jónéhány tényezõvel kifejezetten elégedetlenebbekké vál- nak, és nincs olyan vonatkozása a munkájuknak, amellyel az idõk során elégedettebbé válnának. A nõk munkájuk különféle vonatkozásaival való elégedettségére viszont az életkor csak igen csekély és kevésbé konzisztens hatással van.
A specifikus elégedettségek közül melyek vannak a legnagyobb hatással a munkával való általános elégedettségre?
Ebben a fejezetben a zárójelben szereplõ számok a szóban forgó specifikus elégedett- ség és a munkával való általános elégedettség Pearson-korrelációját jelentik. Ahol a szig-
nifikancia-értéket (p) nem írom ki, mint például a következõ bekezdésben, ott a korrelá- ciók 0,000 szinten szignifikánsak.
A munkával való általános elégedettségre a munkával kapcsolatos sikerélmények gya- koriságával való elégedettség (0,495) és a tanórára való felkészülés tevékenységének kedveltsége (0,472) van a legnagyobb hatással. A többi specifikus elégedettséghez képest az is jelentõs mértékben befolyásolja a tanár munkával való elégedettségét, hogy a reá bí- zott munkafeladatok megfelelnek-e az elvárásainak (0,455), elégedett-e azoknak a visz- szajelzéseknek a mennyiségével, amelyekbõl megítélheti munkája eredményességét (0,434), szeret-e tanítani (0,428), kedves tevékenysége-e a diákok teljesítményének érté- kelése (0,423), elégedett-e azzal, ahogyan munkáját értékelik (0,423), elégedett-e az igazgató vezetési stílusával (0,422), garantálva látja-e testi épségét a munkahelyén (0,409), elégedett-e a tájékoztatás mértékével (0,401), a nevelési módszerek megválasz- tásában élvezett autonómiájával (0,396), az iskola fenntartójának az iskolával kapcsola- tos ténykedésével (0,389), az iskolaudvar méretével (0,378) és munkája idõbeosztásával (0,375). Ilyen eredményeket kapunk, ha nem vesszük figyelembe a vizsgált személyek nemét. Ha figyelembe vesszük, akkor kiderül, hogy a specifikus elégedettségek hatása a munkával való általános elégedettségre eltér a két nem esetében.
Egy tipikus tanárnõ (illetve tanító néni) munkával való általános elégedettségét az be- folyásolja a legjobban, hogy szeret-e tanítani
(0,477), elégedett-e a munkájával kapcsola- tos sikerélményei gyakoriságával (0,466), kedves tevékenysége-e a tanórára való felké- szülés (0,464) és a diákok teljesítményének értékelése (0,461) és megfelelnek-e elvárá- sainak a reá bízott munkafeladatok (0,454).
A többi specifikus elégedettséghez képest az is jelentõs mértékben befolyásolja a munká- val való általános elégedettségét, hogy elé- gedett-e a nevelési módszerek megválasztá- sában élvezett autonómiájával (0,414), az is- kolaudvar méretével (0,404) és munkája idõ- beosztásával (0,390), garantálva látja-e saját
testi épségét a munkahelyén (0,386), elégedett-e azoknak a visszajelzéseknek a mennyi- ségével, amelyekbõl megítélheti munkája eredményességét (0,382), elégedett-e azzal, ahogyan munkáját értékelik (0,371), elégedett-e az igazgató vezetési stílusával (0,370), az iskolaudvar minõségével (0,369), a tanári szobában uralkodó körülményekkel (0,359), az oktatási módszerek megválasztásában élvezett autonómiájával (0,359), a továbbkép- zések mennyiségével (0,359), az osztályok összetételével (0,358), a tájékoztatás mérté- kével (0,356), az iskola fenntartójának az iskolával kapcsolatos ténykedésével (0,354), az értékelési módszerek megválasztásában élvezett autonómiájával (0,349), a tanítandó tan- anyag szintjével (nehézségi fokával) (0,348) és a fegyelmezési módszerek megválasztá- sában élvezett autonómiájával (0,347).
Egy tipikus tanár úr (illetve tanító bácsi) munkával való általános elégedettségét legin- kább az határozza meg, hogy elégedett-e azoknak a visszajelzéseknek a mennyiségével, amelyekbõl megítélheti munkája eredményességét (0,730), elégedett-e azzal, ahogyan munkáját értékelik (0,728), és elégedett-e az igazgatóval való kapcsolatával (0,720) és az igazgató vezetési stílusával (0,704). A többi specifikus elégedettséghez képest az is jelen- tõs mértékben befolyásolja a munkával való általános elégedettségét, hogy elégedett-e az iskola fenntartójának az iskolával kapcsolatos ténykedésével (0,683), elégedett-e a mun- kájával kapcsolatos sikerélményei gyakoriságával (0,669; p = 0,001), az Oktatási Minisz- térium tevékenységével (0,627; p = 0,002), a legutóbbi, 2002. szeptemberi fizetésemelés-
Iskolakultúra 2004/1
A férfiak tehát idősödvén jónéhány tényezővel kifejezet- ten elégedetlenebbekké válnak,
és nincs olyan vonatkozása a munkájuknak, amellyel az idők során elégedettebbé válnának. A nők munkájuk különféle vonat-
kozásaival való elégedettségére viszont az életkor csak igen cse- kély és kevésbé konzisztens ha-
tással van.
sel (0,623; p = 0,002), a fizetésével (0,607; p = 0,003), a tájékoztatás mértékével (0,596;
p = 0,003), a nem pedagógiai tevékenységet folytató iskolai dolgozókkal (0,588; p = 0,004), a tantestületben megvalósuló tapasztalatcsere mértékével (0,576; p = 0,005), a kol- légáival való kapcsolatával (0,559; p = 0,007) és munkaideje mennyiségével (0,551; p = 0,008), kedves tevékenysége-e a diákokkal való kötetlen beszélgetés (0,545; p = 0,009), elégedett-e a tanári kézikönyvekkel (0,540; p = 0,010), garantálva látja-e a saját testi ép- ségét a munkahelyén (0,526; p = 0,012), elégedett-e a kollégái segítõkészségével (0,513;
p = 0,015), megfelelnek-e elvárásainak a reá bízott munkafeladatok (0,513; p = 0,015), kedves tevékenysége-e a tanórára való felkészülés (0,512; p = 0,015), elégedett-e a to- vábbképzések színvonalával (0,504; p = 0,017), elégedett-e a tantestület tevékenységének összehangoltságával (0,497; p = 0,019), elégedett-e a tanári karban a kölcsönös tisztelet mértékével (0,496; p = 0,019), elégedett-e a tantermek állapotával (0,469; p = 0,032), elé- gedett-e a tankönyvek minõségével, használhatóságával (0,450; p = 0,036) és kedves te- vékenysége-e a diákok teljesítményének értékelése (0,436; p = 0,042).
Vizsgálatomnak sikerült számszerû adatokkal alátámasztania Háberés Szalai(1976) azon megállapítását, mely szerint a nõk a fizetésnek kisebb, a munkaidõ beosztásának és a szabadidõ jellegzetességeinek viszont (háziasszonyi és családanyai teendõik miatt) na- gyobb jelentõséget tulajdonítanak, mint a férfiak: a nõk globális munkaelégedettségében sokkal kisebb szerepet játszik a fizetéssel való elégedettség (0,331), mint a férfiakéban (0,607; p = 0,003), a munkaidõ beosztásával (0,390) és a szabadidõ mennyiségével (0,273; p = 0,002) való elégedettség viszont sokkal nagyobbat; a férfiak globális munka- elégedettségében az utóbbi két tényezõ, a munkaidõ beosztásával (0,254; p = 0,253) és a szabadidõ mennyiségével (0,128; p = 0,571) való elégedettség – a szignifikancia- értékekbõl ítélve – egyáltalán nem játszik szerepet.
Ha a korrelációknak nemcsak a sorrendjét vizsgáljuk meg, hanem a nagyságát is, ak- kor megállapíthatjuk, hogy a globális munkaelégedettség a férfiak esetében sokkal job- ban függ a munka különféle vonatkozásaival (pontosabban: ezen vonatkozások egy rész- halmazával) való elégedettségtõl, mint a nõk esetében.
Különböznek-e az egyes iskolák a tanárok munkaelégedettsége tekintetében?
A kérdés eldöntésére alkalmazott egyszempontos variancia-analízis eredményei szerint a vizsgálatba bevont 17 iskola nem tekinthetõ egyformának a bennük tanító tanárok mun- kaelégedettsége szempontjából, akkor sem, ha együtt vizsgáljuk mind a 17-et (p = 0,001), és akkor sem, ha az általános iskolákat (p = 0,005) és a középiskolákat (p = 0,003) külön- külön vetjük vizsgálat alá (a különbségek tehát nem írhatók egyszerûen az iskolafok szám- lájára). Az egyes iskolákra jellemzõ átlagos munkaelégedettség az általános iskolák eseté- ben 3,64 és 4,83 között szóródik, a középiskolák esetében 3,71 és 4,78 között.
Az eredmények alapján úgy vélhetjük hogy, az hogy hol kap állást, melyik iskolában sikerül elhelyezkednie a pedagógusnak, jelentõs mértékben befolyásolja késõbbi munka- elégedettségének alakulását.
Irodalom
Abu-Saad, I. – Isralowitz, R. E. (1992): Teachers’ job satisfaction in transitional society within the Bedouin Arab schools of the Negev. Journal of Social Psychology, 132. 6. 771–781.
Arvey, R. D. – Carter, G. W. – Buerkley, D. K. (1991): Job satisfaction: dispositional and situational influences.
International Review of Industrial and Organizational Psychology, 6. 359–383.
Bogler, R. (2002): Two profiles of schoolteachers: a discriminant analysis of job satisfaction. Teaching and Teacher Education, 18. 6. 665–673.
Clark, A. E. (1998): Measures of job satisfaction. What makes a good job? Evidence from OECD countries.
Directorate for Education, Employment, Labour and Social Affairs, Paris.
F. Szabó Emese (2003a): A pedagógusok a béremelés után sem elégedettek. Népszabadság, 61. 59 (március 11.). 13.
F. Szabó Emese (2003b): Túlkínálat az oktatási pályán. Népszabadság, 61. 59 (március 11.). 13.
Greenreese, S. – Johnson, D. J. – Campbell, W. A. (1991): Teacher job-satisfaction and teacher job stress – school size, age and teaching experience. Education, 112. 2. 247–252.
Guiot, J. M. (1984): Szervezetek és magatartásuk.Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Háber Judit – Szalai Júlia (1976): A pedagógusnõk helyzete, egy pálya elnõiesedése. In: Háber Judit: Pedagó- gusok és iskola.Akadémiai Kiadó, Budapest. 27–40.
Janson, P. (1982): Job satisfaction and age: a test of two views. Social Forces, 60. 4. 1089–1102.
Johnson, M. (2002): No job satisfaction, no takers. The Times Educational Supplement,22. 6.
Kalleberg, A. L. (1992): Foglalkozási viszonyok és munkaattitûdök Magyarországon és az Egyesült Államok- ban. Szociológiai Szemle, 1. 23–43.
Lambert, E. G. – Hogan, N. L. – Barton, S. M. (2001): The impact of job satisfaction on turnover intent: a test of a structural measurement model using a national sample of workers. Social Science Journal, 38. 2. 233–250.
Medgyesi Márton – Róbert Péter (2000): A munkával való elégedettség nemzetközi összehasonlításban. In: Ko- losi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.):Társadalmi Riport 2000. TÁRKI, Budapest.
591–606.
Michaelowa, K. (2002): Teacher job satisfaction, student achievement, and the cost of primary education in francophone sub-Saharan Africa. HWWA Discussion Paper 188.Hamburg Institute of International Econom- ics, Hamburg.
Nagy Mária (1998): A tanári pálya választása. Educatio, 7. 3. 527–542.
Petróczi Erzsébet – Fazekas Márta – Tombácz Zsuzsanna – Zimányi Mária (1999): A kiégés jelensége pedagó- gusoknál. Magyar Pszichológiai Szemle, 54. 3. 429–441.
Prick, L. G. M. (1989): Satisfaction and stress among teachers. International Journal of Educational Research, 13. 4. 363–377.
Thiering Etelka (1996): Miért hagyják el a pályát a tanárok? Budapesti Nevelõ, 32. 2. 76–80.
Venter György – Buer, J. van (1997): Negyven év a tanári pályán (válogatás német empirikus pedagógiai ku- tatásokból). Pedagógusképzés, 108–125.
Wu, H.-J. – Wu, Y.-I. (2001): A study on elementary school teachers’ job satisfaction and its relationships with their social networks, job characteristics: taking Taitung county and Taipei municipality as examples. Bulletin of Educational Research, 46. 147–180.
Iskolakultúra 2004/1
A Typotex Kiadó könyveibõl
