V'l ?, szám
igekrevaló tekin—tettel csupán az állandó megfigye—
tlés—t érdemlő legfontosabb adatok begyűjtésére tö—
rekedett. Munkája során nagy mértékben támasz—
kodott a Na",,yvárosok Nemzetközi Uniójának és az Unió főtitkárának Vincknek hathatós támogatá—
sára, valamint az Intézet kebelében, de az Unió (képviselőinek ,; bevonásával megalakított nagyvárosi
;ú. n. ,,vegyes" bizottság tagjainak szakvélemé- nyére. Az utóbbiak sorában magyar részről Thir- gring Gusztáv dr., az Intézet tiszteletbeli tagja. is helyet foglal, aki a kérdőívek 'és egyben a kötet dat—talmának megtervezésével irányító munkásságot fejtett ki a területi és népességi állapotokat tag- laló nagyvárosi kiadvány előkészítésében és szer- kesztésében. Magyar szempontból megemlíthetjük még, hogy Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatalának mintaszerű adatszolgáltatása révén a miagyartővárosra vonatkozó statisztikai eredmé—
ínyek bő részletezésben foglaltatnak e nagyértékű Jnemzetközi kiadványban. Egyébként az Intézet .AlLa—ndó Hivatala által az adatszolgáltatásra fel- xkért (kétszázezernél több lakost számláló) níaec,y- Yvárosok, ill. (százezren felüli) fővárosok —- össze—
vsen 280,Város —— közül 173 küldötte be adatait.
A közlemény anyaga tehát a teljességtől; meglehe- tősen távol áll, mégpedig nemcsak 107 nagyváros eredményeinek teljes hiánya miatt, hanem azért is, mert az adatszolgáltatásban résztvevő 173 város anyaga sem egyöntetű és hiánytalan, aránylag ugyanis csak nagyon kevés város —— köztük Buda- pest — Válaszolt minden kérdésre hiány nélkül és összehasonlításra tökéletesen alkalmas módon. A módszeresen összeállított, világosan tagolt s néhány igen hasznos arányszámmal kiegészített 1—5 terje- delmes táblázatban foglalt adattömeg azonban csonkaságában [is rendkívül nagy forrásértéket képvisel. Említést érdemel még, hogy a 173 város közt a legnagyobb számmal az Amerikai Egyesült Államok (41,) Németország (27—l—1) és Nagy-Britan—
nia s Észak-lrország (21) nagyvárosai szerepelnek;
továbbá, hogy egyes táblázatokon néhány olyan város exotikum—számba menő adataival is találko—
_,zunk, amelyeknek ad'atszolgáltatására eredetileg nem igen lehetett számítani (ilyen pl. Irán fővá—
rosa: Teherán, az Ecuadorban fekvő ()uito, ;a Szö—
vetséges Maláj államokbeli Kuala Lumpur).
Az előttünk fekvő új nagyvárosi kiadvány a jelzett keretekben a következő kérdéseket öleli fel:
a város földrajzi fekvése; terület és a város telek-
s földtulajdona; évközepi kiszámított lélekszám;
a népesség nem és kor szerint a legutolsó nép—
számlálás alapján; a kereső népesség nem és fog- lalkozás szerint; születések; halálozások; a leg- utolsó népszámlálás után következő esztendő ha—
iálozásai kor szerint (a megfelelő korúakhoz viszo—
nyitott arányszámokban is); házasságkötések, meg- szünt házasságok és az új házasságok többlete; a
——Cl306 —— 1939
bejelentési kötelezettség alá eső néhány súlyosabb fertőzőbetegség megbetegedési eseteinek és halálo- zásainak száma; halálokok; százezer lakosra szá—
mított halálozási arány halálokonkint. E felsoro—
lásból kitetszően a mű anyagának tervszerű kor—
látozottsága ellenére a iendszeres megfigyelésre alkalmas legfontosabb adatokra mondhatni telje- sen kiterjeszkedik. Az; adatszolgáltatás hiányai arra utalnak, hogy a kiadvány szerkesztői helye—
sen jártak el akkor, amikor az amúgy is csak az 1928-—1934 évekre vonatkozó kérdéseket az emli—
tett keretek közé szorították. Az 1940 körül esedé—
kes népszámláláSok eredményeit is feltáró követ- kező kötetben _— melynek megjelenésére előrelát- hatólag csak a béke helyreálltával kerülhet majd sor —— természetesen éppen az álló népességre vo- natkozó részt érdemes volna kibővíteni, már csak azért is,, mert az idevonatkozó alapanyag az 1927 és 1931. évi kötetekben bő részletezésben rendel- kezésre áll; előnyös volna továbbá, ha az egyik bevezető táblában nemcsak a tulajdonképeni vá- ,iosra (az adatszolgáltatás általában erre terjesz- kedik ki), hanem nagyobb agglomerációjára (a vá- iosra és hozzászámítható környékére) vonatkozó t'őadatokat (pl, terület, lélekszám) is megtalálhat- nók; legalább is a születések, halálozások; és a természetes szaporodás végadatai (szám, ezrelék) szempontjából a jelenlévő és a rendes lakónépes—
ségre vonatkozó eredmények párhuzamos felsora- koztatása szintén tanulságosnak látszanék. Mindez még tovább emelhetné a terjedelmes közlemény már most is igen jelentős tudományos és gyakor- lati értékét.
Statístigues du commerée international. 1938.
Service d'Etudes Economigues, Société des Nations.
Geneve, 1939. 345 l. —— p.
A kötet —— fő részében —— 67 ország külkeres- kedelmének tömör, gondos analízisét nyujtja az 1936-tól 1938—ig terjedő három évi időszakban.
E 67 ország mindegyikénél —— az előző kötettel egyezően —— közli az utolsó három év kereske delmi mérlegének adatait külön az árukra .és külön a nemesfémek- s ;éarmtékre. Majd a forgalom havon- kinti alakulását ismerteti az utolsó két évben.
Származási és rendeltetési országok szerint külön tábla bontja fel a forgalmat, kiEmelve az 1%-os részesedésnél nagyobb viszonylatokat az utolsó két vagy három évre. A származási és rendeltetési országok sorrendje valamennyi országnál ugyanaz (világrészek, ezen belül országok a francia abc sorrendjében). A következő kettős tábla a for—
galom áruk szerint való megcszlását ismerteti,
feltüntetve az 1%-nál nagyobb részesedési arány- nyal bíró cikkeket. Az áruk felsorolása rendsze- resen történik: egyelőre általában az 1913. évi brüsszeli konvenció 186 tételszámból álló osztá-
12. szam —— 1307 ——
'1939
lyozásának sorrendjét követi. Azoknál az orszá- goknál azonban, amelyek már a Népszövetség mi- nimális, árulajstroma alapján is összeállítják kül—
kereskedelmi forgalmuk adatait, ez a tábla elma—
rad s helyette két további tábla számol be egy- részt a minimális árulajstrom által megállapított 17 osztály, illetőleg 50 fejezet keretei közötti áru- megoszlásról (a lajstrom 456 tételszáma ezek közé
a keretek közé van összesűrítve), másrészt pedig
a forgalomnak az áruk megmunkálási foka (nyers—
anyagok, egyszerű vagy nagyobb megmunkáláson keresztül ment áruk), valamint felhasználása (ter- melési és fogyasztási, ill. kicsinyben való eladásra szolgáló áruk) szerint való összetételéről. E táblák helyettesítik egyszersmind a korábbi brüsszeli árulajstrom szerinti részletezéseket, úgyhogy a külkereskedelmi forgalom nemzetközi összehason—
lítására tett amaz első átfogó, s minden elisme- rést megérde'mlő kísérlet eredményeinek a nép- szövetse'gi kiadvány —— a saját árulajstroma alap- ján történő feldolgozások egyre intenzívebbé vá- lása folytáni) —- már nem tudott helyet bizto- sítani.
A kötet zömét alkotó eme táblázatok után értékes összeállítás számol be könnyen áttekint- hető imódon arról, hogy a 66 ország (Burma ugyanis itt nem szerepel) forgalma százalékosan hogyan oszlik meg származási és rendeltetési! orszá- gok szerint. Az egyes viszonylatok között 36 ország (köztük Magyarország) adatait minden egyes esetben közöttetnek, az állandóan ki nem emelt országokra eső esetleges nagyobb részesedést pedig jegyzetek tüntetik fel. Nagyban fokozná a rendkívül hasznos táblázat, sőt az egész kézikönyv értékét, ha e táb- lázat utolsó soraként az egyes országok bevite- lének és kivitelének összértékét közös alapra, pl.
aranydollárra kiszámítva be lehetne iktatni?)
A hátralevő részt a minimális árulajstrom alap—
ján készült táblázatok töltik ki. Ezek közül a leg—
nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot azok az azonos módszerek alapján készült Összeállítások, amelyek a forgalom szerkezetét 25 országra nézve 1) Mint az Előszó mondja, 1939 október-ében már mintegy 30, a virág külkereskedelmi forgalmá—
ban összesen kb. 60%—kal részesedő ország hasz- nálta a minimális ámlajstromot, vagy vállalta annak használatát. Ez utóbbiak közé tartozik Magyar- ország is, amely összefoglalóan 1938— től részlete—
sen pedig 1939— től kezdve a minimális árnlajstrom szerint is megállapítja külkereskedelmi. forgalmá- nak eredményeit. Az első ilyen adatok az 1938 évre vonatkozóan az 1938. évi külkereskedelmi kötetben, az 1939 I. félévére vonatkozóan pedig a "Statisztikai Negyedévi Füzetek" 1939. ID. negyedévi számában közzé is tétettek.
2) Ennek annál kevésblbé volna akadálya, mert az ,,Apercu général du commerce mondtal" c. nép- szövetse'gi kiadvány részére az amnydollár- értékek minden országra nézve kiszámíttatnak. Sőt az ismer- tetett kötet15 — a minimális árulajstrom szerint készült táblázataiban —— közöl ilyen értékeket.
a minimális árulajstrom osztályai és fejezetei, ille—v,.
tőleg 21 országra nézve az árukamegmunkálási foka,, ill. felhasználási módja szerint. anaiizálja. E táblá—
zatok már most bemutatják azt a nagy előnyt, ami a külkereskedelmi ada—tok nemzetközileg összehason- líthátóvá tételéből származik,—Elegendő pl. a ,,VILI.
Textii" fejezet importsorán végigfutni, hogy tám—
pontokatnyerjünk az egyes államok textiliparának fejlettségére nézve; hiszen- az erős nyersanyagrésze—
sedési százalékból az illető ország textiliparának jelentös voltára, a szövetbevitel magas arányszáma esetén pedig a fonó-szövőipar fejletlenségére kapunk bizonyítékot.
Talán egyetlen szakaszán a statisztika széles mezejének nem találkozunk a nemzetközi össze—
hasonlítás annyi akadályával, mint a külkereske- delmi statisztika terénuE statisztika művelése min—
den államnak par excellence kormányzati érdeke, s az adatok bevallásának, feldolgozásának nem a;
külkereskedelmi statisztika által kialakított vala- melyes rendszerhez, hanem az egyes államok gaz- dasági politikájának alapját képező vámtarifa szisz- témájához kell simntnia, ami pedig éppen alapvető fontossága következtében minden független állam
nemzetgazdaságának lege-gyénibb alkotása. Ennek eredménye, hogy —F különösen az iparcikkek terén
——- alig-alig lehet találni két állam vámtarifájában' olyan tételszániot, amely egymást fogalmilag telje—':
sen fedné. A nemzetközi összehasonlíthatóság tehát
csak akkor érhető el, ha az egyes államok egy közö- sen megállapított árulaijstromnak megfelelően cso—*
portosítják a nemzeti vámtarifa alapján feldolgozott adataikat (mert az a tökéletes megoldás, hogy az összes államok önszántukból a nemzeti vámtarifa helyett egy nemzetközileg megállapított vámtarifát fogadjanak el, aligha fog valaha is megvalósulni).
Ezt célozta az úttörő, 1913. évi december 31-én aláírt brüsszeli megállapodás (amelyhez Magyarország is csatlakozottl) s erre törekszika Népszövetség a maga minimális árulajstromának elfogadtatásával (amelyet bizonyos, azóta már teljesült feltételekkel Magyar—
ország is elfogadott). E törekvés eredménye, hogy, mint fentebb említtetett, 25 ország már e népszövet:
ségi szisztéma szerint is feldolgozza adatait. Érdemei a népszövetségi kiadványnak, hogy a közös alagpon feldolgozott eredmények közrebocsátásával a nem- zetközi összehasonlríthatóság problémáját jelentős lépéssel előbbre vitte. De nagy érdeme e kötetnek az is, hogy azoknál az országoknál, amelyek e kö—
zös alapon való feldolgozásban nem, vagy még nem vesznek részt, az eredmények közzététele azonos
rendszer szerint történik, aminek következtében
1) Magyarország a csatlakozásra már a béké- ben készen állott, ebben azonban a világháború ki—Á törése megakadályozta. A trianoni békeszerződés gondoskodása arra is kiterjedt, hogy Magyarország—
részére a kötelező csatlakozást előírja, ami 1924.
január 1—i hatállyal meg is történt. A brüsszeli egyezmény egyébként 1938 folyamán megszűnt.
12. szám
minden ország szerinti viszonylatnak, vagy áru—
csoportnak — mint fentebb láttuk —— megvan a maga pontos helye s így — ha az illető ország, vagy árucsoport eléggé fontos szerepet játszik a vizsgált ország forgalmában —— a vonatkozó adatok könnyen fellelhetők. A szerkesztés gondosságát bi- zonyítja a jegyzeteknek az a tömege is, ami a közzétett adatok tartalmára vonatkozóan szolgál közelebbi meghatározással. x
Mindent összefoglalva, a n'épszövetségi kiad- vány mintaképe a gondosan szerkesztett statisztikai
forrásmunkáknak. v. P. L. dr.
Balances des paiements 1938.
Société des Nations. Service d'études économigues.
Genf, 1939. 159 l. — 17.
Igen értékes szolgálatot tesz a Népszövetség közgazdaságtanulmányi osztálya azzal, hogy a je- lentősebb államok évenkinti fizetési mérlegeit összehasonlitásra alkalmas formában, egységes ke- retben minden esztendőben rendszeresen olyan időpontban hozza nyilvánosságra, amely az álla- mok közötti áru- és értékcsereforgalom alakulásá- nak megfigyelése és a jövőre vonatkozó szabá- lyozása szempontjából a legmegfelelőbb. Statisz- tikai természetű közleményeknél fontos követel—
mény, hogy nyilvánosságra hozataluk lehetőleg azonos időpontban történjék. Ezt a célt a kiad- vány szerkesztősége még áldozatok árán is igyek- szik megközelíteni, jóllehet, éppen ennek a kötet- nek a megjelenése elé állitottak az 1938. év má- sodik felében bekövetkezett nemzetközi bonyodal- mak szinle leküzdhetetlen akadályt. Ezek követ- keztében néhány állam jelentése nem is volt be- várható s ezek hiányoznak a kiadványból. Ismét más államok — mint pl. Japán -— egy időre be- szüntették a megfelelő hivatalos adatok közlését s a kormányzati felfogás változásáig ezek nem is fognak szerepelni a kiadványban. Ennek ellenére a kiadvány az ismert részletezésben és a tökéletes összehasonlíthatőságra való törekvéssel közli a 27 állam fizetési forgalmát feltáró adatokat. A külön—
féle államok különböző módszer szerint összeállí- tott fizet-ési mérlegeit egységes, áttekinthető és belső tartalmában is nemzetközi ősszehasonlításra alkal- mas módon tárja elénk. E fáradozások sikere a kiadványokban évről—évre egyre jobban mutatkozik.
G. E, dr.
Vinci, Felice: Problemí demografici.
Bologna 1939 —— XVII (Nicola Zanichelli Editore).
Vki-228 l. —— p.
. Vinci," az olasz statisztikai irodalom nemzet—
közileg is elismert és talán legtermékenyebb mun- kása új könyvében huszonnégy korábbi —— erede—
tileg különböző folyóiratok hasábjain megjelent——
cikkét foglalja össze. Mind a huszonnégy cikk demográfiai tárgyú, vagy legalább is népességi vonatkozású. Az első eredetileg 1927 decemberé-
—— 1308 —— 1939
ben, az utolsó 1939 augusztusában látott nap- világot. A fejtegetések időszerűsége tehát eltérő;
Vinci :mélyenszántóan és szellemesen megírt régibb keletű dolgozatainak viszont talán éppen az ad tanulságértéket, hogy megállapitásainak helyes- ségét az időközi események alapján is ellenőríz- hetjük. A tudományos alapossággal, de könnyen olvashatóan, szinte népszerűsítő modorban el- készült huszonnégy cikk a következő kérdésekkel foglalkozik: a jövőbe pillantó demográfiai számi- tások; új népesedési kritériumok és eredmények;
a születések mérlege és ellenőrzése; a városba—
tömörülés, a városiasodás jelzőszámai; az U. S. A.
bennszülött fehér, néger és bevándorolt lakosai, a kivándorlás és a válságok; a népesedés vidéki jel- legzetességei; megállapodott, vitsszafejlődő és fejlődő népesség; a népesség gondozása; a gümőkófrstatisz—
tika; egy olasz demográfiai gyüjteményes munka; a születések gyarapodása; demográfiai borúlátás; meg- jegyzések az első fasiszta népszámlálásról s a fran—
cia népszámlálás; embertipusok és term-ékenysrégük;
a jövő népesedési küzdelmei; demográfiai baro- méterek; gazdasági és népességi mozgalmak, vál—
tozások a vidék társadalmi rétegeződésében; ész—
szerű emberanyagjavítás; mennyiben idéz elő a születési depresszió gazdasági válságot; népszám- lálások és testületi statisztika; a népesedés termé-
szetes irányzatai; fasizmus és kommunizmus a
demográfiai küzdelemben; Sundbiirg törvénye a legújabb népesedési elméletek világánál; a népe—
sedéspolitika vázlata. ;
Dr. Jo armes Barthel: Tiitigkeit und Wir- kung der berwachungsstellen.
Volkswixtschaftliche Studien. Heft 62. Kiadja: Dr. Ebe- ríng Emil. —— Publié par le Dr Emile Ebering Berlin, 1939. 133 l. — p.
Barthel kétségtelenül értékes úttörő munkát végzett, amikor a német gazdasági életben nagy szerepet játszó ú. n. ,,Uberwac-hungsstell—ék"-ről, vagyis az ellenőrzőállomásokról számol be a közel—
multban megjelent munkájában. Nemcsak alapos előtanulmányozása ennek a kérdésnek, hanem ügyes szerkezete is érdeme a mű szerzőjének.
Maga a mű három fönészre oszlik. Az első rész az ellenőrzőállomások eredetével és lényegével, a második ezeknek az állomásoknak a tevékenységé- vel foglalkozik, a harmadik pedig a gazdasági életre gyakorolt hatást ismerteti. Helyesen jár el a szerző, amikor röviden taglalja a gazdaságpolitika alap- elveit és célkitűzéseit.'Összexfoglallja az államszocia- lizmus és a tervgazdaság elveit és eredményeit.
Ismerteti az ,,ellenőrzőállomásoknak" a történetét.
lényegét és fogalmát. Fogalmazása szerint az ellen- őrzőállomás oly intézmény, melynek feladata az, hogy ügyeljen arra, hogy csak annyi árut vásárol—
jon az állam külföldről, amennyi devizája van;
emellett ezek az állomások még a belföldi árufor—
