Törökország

6. szám ———595——

1927 Május folyamán összesen 103 új fizetés—

képtelenségi eset került bejelentésre, össze- sen 6' 1 millió pengő passzívával és 3 4 millió pengő aktívával. Az előző hónap feltűnően ala—

osony számaihoz viszonyitva, májusban úgy az esetek számánál, mint a bejelentett passzívák összegénél emelkedés mutatkozik. Az esetek száma 20'90/0-kal emelkedett, a passzivak összege pedig csaknem megduplázódott, 8250/0—

kal múlva felül az előző havi esetek összes passzíváit. Az esetek számának gyarapodásá—

val persze a kimutatott aktívák száma is emelkedett, még pedig erősebben, mint a passziváké, pontosan 99'0-8/0 kal Az esetek túlnyomó többsége májusban is a kereske- delmet erintette (103--ból 86). Az ipar köré- ben csak 8 eset fordult elő ezek azonban mert míg ez a aránylag súlyosabbak voltak,

^{e KONZULI jELENTÉSEK e}

8 eset csak 7 '70/0—át tette az összes fizetés- képtelenségeknek, passzíváik együttes összege több mint negyedrészét, 26'30/0-át tette ki az összes passziváknak. Az előző hónap ipari fizetésképtelenségi eseteit május jelentékenyen felülmúlta, és pedig az esetek számát tekintve kétszeresen, a passzívák összegét tekintve pedig közel négyszeresen.

A befejezett fizetésképtelenségi esetek száma májusban valamivel csökkent. Az elő- fordult 92 esetből (áprilisban 95) 70 az OHE- nél került lebonyolításra, 1 eset biróságilag befejezett kényszeregyesség, 21 pedig csőd volt. A befejezett fizetésképtelenségi esetek passziváinál. éppúgy. mint aktiváinál, jelen- tősen kisebb számokat látunk májusban, mint az előző hónapban.

Törökország.

Turgm'e.

A konstantinápolyi m kir. követség gazdasági jelentése az 1926. évről.

Törökország közgazdasága az utolsó években nagy fejlődést produkált. A szultánság idejében az egész országban minden Konstantinápolyban össz—

pontosult s Anatóliára, a birodalom gazdasági erő- forrásainak e nagy tárházára az akkori kormányok pénzt és munkát csak igen gyéren forditottak. Rossz közlekedési viszonyok, kiaknázatlan mezőgazdasági és ipari kincsek, fel nem tárt bányák: ez volt az akkori Törökország általános képe és csak a főváros alkotott ez alól kivételt. Még rendes statisztika sem állíttatott össze arról, hogy az országnak hány la—

kosa van; azok milyen városokban, milyen számban laknak, mit, milyen mennyiségben és mely vidékeken termelnek, stb.

Ma ezzel szemben munka és fejlődés állapit- ható meg majdnem minden téren. Vasutak épülnek, gyárak létesülnek. a mezőgazdaságot a kormány támogatja, a bányák feltárására és kiaknázására komoly igyekezet mutatkozik és minden megtörté—

nik nemcsak a modern gazdasági élet megalapozá—

sára, hanem a mult mulasztásainak helyrepótlására

is. Figyelemreméltó, hogy a török gazdasági újja-

születésben a török elem viszi a főszerepet, holott

azelőtt a török lakosság apátiával nézte az idege—

nek tevékenységét.

E fejlődésnek, mely az uj Törökország meg- sziiletésével vette kezdetét, az 1926. év egy újabb

állomását jelzi. Az elmult év mérlege nemcsak az elért eredményeket tünteti fel, de kimutatja a felv tornyosuló nehézségeket is, valamint azokat az aka- dályokat, amelyekkel az országnak meg kell kiiz- denie.

A török kormány a gazdasági életben a leg- nagyobb gyorsasággal akarja reformtörekvéseit meg- valósitani. Igyekezetében azonban szemben találja magát a török nép tanulatlan tömegeivel, amelyek nehezen barátkoznak meg a XX. század gazdasági struktúrájával és felfogásával. Az idegenből átvett törvényeket a nép nem érti teljesen át s a birói és tisztviselői kar sem elégséges a törvények és ren- deletek végrehajtására. A török paraszt, aki mind—

eddig primitiv gazdasági eszközökhöz szokott hozzá, kétkedéssel fogadja a modern mezőgazdaság mód—

szereit, melyekhez nehezen alkalmazkodik még akkor is, ha gazdasági haszna már rövid idő mulva nyilvánvaló. A keletkező gyárak részére s az épit—

kezésekhez hiányzik a kellően képzett munkás- elem, viszont ha a vállalkozók idegen munkásokat foglalkoztatnak, felhangzik az a panasz, hogy a török elem munka nélkül marad. A modern adózta- tási rendszerek bevezetésének is a nép tudatlansága és a közigazgatási apparátus hiánya a legnagyobb akadálya. Még a külföldi statisztikai szakértő mun- káját is akadályozza a legprimitívebb előfeltételek

6. szám.

-—596— 1927

még a legnagyobb városokban sincsenek az utcák és terek elnevezve s a házak számozva és ahol alakos-

ság több mint 900/o-a irni—olvasni sem tud.

Török részen a kapitulációk megszűnte túlzott nacionalizmusnak adott helyet. Ez a nacionalizmus megnyilatkozik úgy a törvényhozásban, mint a kor- mány és a kormányközegek minden egyes cseleke- detében. Az idegen elem viszont, mely azelőtt az ország gazdasági életében vezetőszerepet vitt és mostani visszaszorítását már amúgy is nehezen vi- seli el, a nacionalizmus minden erősebb megnyilat- kozására erősen reagál (példája ennek az a sajtóhad—

járat, amelyet a külföldi lapok Törökország ellen inditottak, amidőn az elmult esztendőben a kormány az itt működő külföldi kereskedelmi kamarák hatás- körét korlátozni akarta).

A török gazdasági újjászületés legnagyobb problémája azonban a pénzhiány. Az ország ala.- csony gazdasági fejlettsége folytán a török adófizető nem képes az államnak oly összegeket juttatni, ame- lyek a folyó kiadásokra és a szükséges beruházá- sokra kellő fedezetet nyujtanának. Ehhez járul, hogy az amúgy is csekély államjövedelmek nagyobbik részét az állam az ország háborús apparátusának készenlétben tartására és fejlesztésére kénytelen fordi—

tani. Produktív beruházásokra és kiadásokra így azután az előirányzott kiadásoknak csak 40—509/0—71 juthat.

De még ez is csak olymódon lehetséges, hogy a török állam a végsőkig szorítja az adóprést.

A pénzügyminiszter tehát kénytelen oly adóztatási szisztémákhoz nyúlni, amelyek közgazdaságilag kár—

tékonyak s melyeknek hátrányait elsősorban a vá- rosi lakosság és a kereskedőelem érzi, mig a paraszt, aki európai értelemben vett földadót nem fizet, a

tized eltörlése óta az állami terhek elenyésző hánya- dát viseli csupán. Innen ered a kereskedelem krizise. Az adóztatási nehézségekkel egyidejűleg jelentkezik a pénzszűke is, amelyet a mult év—

ben sem enyhített a Törökországgal szemben még mindig tartózkodó idegen tőke. Az év vége felé azonban sikerült a legfontosabb vasútépítéseket kül- földi pénzcsoportok segitségével biztositani.

Az 1926. év gazdasági mérlegének felállításánál nem hagyhatók figyelmen kivül azok a körülmények sem, melyek az év speciális és remélhetőleg múló karakterisztikumai közé tartoznak. Politikai zavarok jegyében (kurd lázadás) kezdődött ez az év, nagy és váratlan, de elkerülhetetlen rendkivüli kiadásokra

kényszerítve a kincstárt. Ujabb, váratlan kiadások

valtak szükségessé, midőn tavasszal a politikai hely- zet Törökországot részleges mozgósításra kénysze- rítette. A mozgósítás egyszersmind a gazdasági életre is bénítólag hatott. Egyidejűleg a török kivi- tel is súlyos nehézségekkel küzdött meg. Egyiptom nehézségeket gördített a török dohánybehozatal ellen, Oroszország pedig egyes török cikkek, főleg a déli-

gyiimölcs behozatalát tette lehetetlenné. A termés a szárazság következtében rosszul ütött ki s az aránylag kevésbbé rossz gyapotterme's az általános krízis következtében eladatlan maradt, pénzügyi vál- ságba döntve ezáltal egész vidékeket.

Törökország szempontjából nagy fontossággal bír a konstantinápolyi kikötőforgalom és a transito—

kereskedelem jelentőségének csökkenése is. A török kormány jelenleg még ugyan alig foglalkozik ezzel a problémával, de máris megkezdődött a kérdés

tanulmányozása és megjelent a látóhatáron az a terv, amelynek kerosztülvitele a problémát megold- hatná, a szabadkikötő—zóna megteremtése. Konstan- tinápoly gazdasági hanyatlásának okai részben még a háború alatti időre nyúlnak vissza. A háborús idők teremtette helyzet kényszerítette akkor a keres- kedőket, hogy kelet felé (India, Perzsia) irányuló kereskedelmükben a török főváros helyett más tám—

pontot keressenek. így vette át már akkor Konstan- tinápoly szerepét részben Alexandria, részben pedig Pireus—Athén. A háborút követte a görög—török nép—

csere, melynek folytán sok gazdasági és kereske—

delmi szempontból értékes elem volt kénytelen tevé- kenységének székhelyét Törökországból főkép Görög- országba áttenni, súlyos veszteséget okozva ezáltal a török kereskedelemnek.

A török kormány 1926. évi munkásságát a. kö- vetkezőkben jellemezhetjük :

Korszakot alkotó eredménye a kormány céltuda- tos működésének, hogy 1926—ban 17 évi alkotmányos élet alatt először sikerült megteremtenie az államház—

tartás egyensúlyát. Kérdés természetesen, vajjon ez az egyensúly megmarad-e a következő években is és nem borul-e fel, ha majd Törökország megegyezik külföldi hitelezőivel és megkezdődik a háború előtti államadóssági kötvények után a kamatfizetés végleges alapon. Ettől eltekintve azonban a folyó évi török bud- get kiadási és bevételi tételeiben egyensúly mutatkozik.

Az államszervezet modernizálására igyekvő török ' köztársaság első feladatai közé tartozott a középkori tized eltörlése, A pénziigyminisztert azonban a tized eltörlése nehéz feladat elé állította, mert neki nem- csak az ezáltal eleső igen tekintélyes állami jövedel- met (évi kb. 35 millió török fontot) kellett más jövedelmi forrásokból pótolnia, hanem arról is kel- lett gondoskodnia, hogy az állam az eddigieknél na—

gyobb adójövedelmekhez jusson. Ezért a pénzügy- miniszter több kisebb fontosságú adó mellett beve—

zette Törökországban a forgalmi adót és kiegészi—

tette, illetőleg kibővítette az állami monopóliumok

szisztémáját. Ezzel a török pénzügyi politika oly eszközökhöz folyamodott, melyeknek kártékony hatása a kereskedelemre és az árak alakulására nyilvánvaló.

A 21/20/9—0s forgalmi adó sok felszólalásra adott

alkalmat, főlegakereskedőse'g körében, mely az adó magasságán kivül leginkább amiatt panaszkodott, hogy az új adó rendes könyvvitelre kényszeriti.

6. szám. —597—— 1927

Súlyosabb áldozatot követelnek a közönségtől az újabb monopóliumok. Törökországban az 1926 évig a következő állami monopóliumok voltak: dohány, só, gyufa, pósta, pénzverés. Akormány ezta listát rövid néhány hónap alatt a következőkkel egészítette ki:

petróleum, cukor, szesz, fegyver és robbanóanyagok.

Az új monopóliumok, melyeknek összjövedelmét a kormány 1926/7—ben kb. 16 millió török fontra becsüli, főleg két szempontból kifogásolhatók: drágábbá teszik a megélhetést és sértika régi kereskedőség érdekeit.

A drágulás legerősebben aszesznél mutatkozik, mert a lengyel társaság, amely ezt a monopóliumot bérbe vette, az államnak oly magas összegeket tartozik fizetni, hogy kénytelen a szesz és a szeszesitalok árát igen magasra emelni. Hatalmas áremelkedés ész-

lelhető azonban a eukornál, valamint a petróleum-

nál is. '

A négy új monopólium közül kettőt maga az állam kezel, kettőt pedig bérbe adott és pedig: a szeszmonopóliumot egy lengyeltörök társaságnak, a fegyver-, lőszer- és robbanóanyag-monopóliumot pedig egy török társaságnak, mely azt egy francia csoportnak adta albérletbe.

Végezetül még egy különleges monopóliumról kell említést tenni: a kikötői ki- és berakási mun- kálatok monopóliumáról. Ezt az állítólag jövedelmező munkát ugyanis az állam biztositani akarta magának, illetőleg a török állampolgároknak. Megalakult tehát minden kikötőben egy társaság ennek a monopólium- nak a kiaknázására, Az eredmény —— főleg Konstan- tinápolyban — nem volt kedvező. A be— és kirakó:

dási műveletek a kereskedőknek mégtöbb pénzbe kerültek, a társaságok pedig ezideig csak vesztettek az üzleten, sőt alaptőkéjüket is nagyrészben felemész-

tették. "

A török költségvetési év, mely eddig márciustól márciusig tartott, 1926'ban a legtöbb európai állam- ban meglévő szisztéma szerint június l—gyel vette kezdetét.

Gondot fordít az állam a mezőgazdaság, az ipar és a bányászat fejlesztésére is.

A mezőgazdaságnál a cél a termelési eszközök modernizálása és ezzel a termelés belterjessé tétele.

Ehhez elsősorban szükséges a mezőgazdasági gépek meghonosítása és intelligens földművesosztály fel- nevelése. Az előbbi cél elérésére a kormány már ré—

gebben vámmentességet engedélyezett bizonyos mező- gazdasági gépekre. Hogy azonban ezeknek elterje—

dése Anatóliában még ma sem nagy, ennek főoka a török földművelő maradisága és műveletlensége. E bajt a kormány a mezőgazdasági szakoktatás fejlesz—

tésével akarja orvosolni. Azonban itt is a pénzhiány- nyal kell megküzdenie. A mezőgazdasági iskolák száma ma még csekély és a meglévő iskolák ál—

lami dotációja oly kevés, hogy eredményes munkát alig fejthetnek ki. Elő fogja mozdítani a mezőgazda- ság érdekeit az Angorában felállitott állami vegyé—

szeti intézet is, melynek megszervezése egy magyar vegyész segitségével történt és mely talajvizsgálatai—

val értékes szolgálatot fog tenni a török földműve—

lőknek. Fontos szerep jut ugyancsak a mezőgazda- ság előmozdításánál az elmult évben alapított meteoro- lógiai intézetnek, amelynek megszervezésénél szintén magyar szaktudást vettek igénybe a törökök.

"A mezőgazdaság modernizálásával egyidejűleg arra törekszik a török állam, hogy az országban ipart teremtsen. A köztársasági kormányzat alkotta meg Törökország első iparfejlesztési törvényét. Ennek al—

kalmazása azonban rövid idő mulva kimutatta, hogy azok az előnyök, amelyeket a keletkező ipari üze- meknek nyujt, nem elégségesek és nem buzdítják a belföldi és külföldi vállalkozást kellő mértékben gyár- alapitásokra. E törvény reformja a kormány jövő évi programmján szerepel. 1926-ban lépett életbe egy új törvény, amely előírja, hogy a kormány és az önkor- mányzati szervek gyapjúszövet— és mindennemű gya—

potgyártmányszükségletüket a török ipartól kötelesek bevásárolni. Hatalmas szállításokat biztosít ez a rész—

ben modernizálódó, részben pedig alakuló török tex-

tiliparnak, amely már ma abban a helyzetben van, hogy ezt az egész szükségletet egymaga fedezni tudja.

A mezőgazdaság és ipar melletta kormány újab- ban a bányászalra is gondot fordít és felvette 1927.

évi programmjába a bányatörvény megalkotását.

Nem kevésbbé fontos végül, hogy a török kor—

mány a munkásság helyzetének szabályozását és meg- javítását is tervbe vette. A mnnkásvédelmi törvény- hozás, amely Törökországban eddig teljesen hiányzott, szintén egyike azoknak a reformoknak, melyeket a kereskedelemügyi miniszter legközelebb meg akar valósítani.

A török külkereskedelmi politikára még mindig ránehezednek azok a megkötöttségek, melyek a lau—

sannei kereskedelmi szerződésből erednek. Amig ezek tartanak, Törökország önálló vámpolitikát nem foly—

tathat. A törökök azonban már most készülnek arra az időre, amikor majd az 1923-ban Lausanneban öt évre kötött és 1924-ben ratifikált egyezmény érvényét veszti (1929. augusztus hó) és már is előkészítik a vámtarifát, amely akkor életbe fog lépni a mostani megkötött tarifa helyett.

Sokkal nagyobb Törökország akciószabadsága azokkal az államokkal szemben, amelyek nem tartoz—

nak a lausannei szerződő felek csoportjához. Velük szemben a törökök eredetileg a tarifában megállapí- tott ötös és tizenkettes szorzószámokat alkalmazták, tehát csak annyiban részesítették őket kedvezőtlenebb elbánásban, amennyiben nem nyujtottak nekik a lausannei tarifakedvezményeket, melyek néhány cikk—

nél a tarifában megállapított 12—es szorzószámot 9-re redukálták. Ezen az érdekelt államok legtöbbje úgy segített, hogy rövidlejáratú kereskedelmi egyezményt kötött Törökországgal, biztosítva ezzel magának a lausannei előnyöket. Ez volt a helyzet 1926 január-

6. szám.

* ——598—— 1927

jában, amely időponttól kezdődöleg törvény értelmé—

ben oly államok árúit illetőleg, amelyekkel kereske—

delmi szerződés vagy egyezmény nincs, a vámtarifa ötös szorzószáma nyolcra emelkedett. Ezzel már igen érezhetővé vált a különbség a szerződéses és a nem szerződéses államok között. Ugyanakkor meg- állapítja a törvény azt is, hogy kereskedelmi egyez- ményeket Törökország csak hat hónapra köt és ezek, többször, mint kétszer nem újíthatók meg. Az új tör- vény hatásaként 1926 folyamán majdnem minden állam igyekezett a törökökkel legalább is kereske- delmi egyezményt létesíteni, azok az államok pedig, amelyek egyezményüket a másodszori felújítás után már veszélyeztetve látták, kénytelenek voltak szer- ződési tárgyalásokat inditani; Az első szerződést a törvény életbelépése után Finnországgal kötötte meg Törökország; a finn—török szerződést követte a magyar-török, majd pedig az év végén a német- török kereskedelmi szerződés. 1926 végén tehát Törökországnak kereskedelmi szerződése volt Ausztriá- val, Lengyelországgal. Megköttetett a szerződés, de még nem ratifikáltatott Magyarországgal, Finnország- gal és Németországgal; a lausannei egyezmény sza- bályozza az árúcserét Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal, Japánnal, Görögországgal, Romániá—

val és a Szerb—Horvát-Szlovén királysággal. Majd min- den egyéb államnak, melynek Törökországgal számot- tevő gazdasági kapcsolatai vannak, időleges egyezmé- nye van Törökországgal. Oroszországgal, dacáia a kedvező politikai atmoszférának, csak hosszú tárgya- lások után sikerült végre a szerződést 1927 már- cius havában megkötni. Az ellentétek főkép Orosz- ország különleges gazdaságpolitikai rendszeréből származtak.

A szerződések és egyezmények által nyujtott lehetőségek kihasználását segítette elő a mult év

nyarán rendezett török úszókiállz'tás.

A közgazdaság minden ágát érinti és Török-

* orszag állami életében szinte korszakot alkotó ese- mény, hogy 1926-ban életbelépett a német kereske—

delmi törvény alapján megalkotott új török kereske—

delmi törvény.

A legszembetűnőbb eredményeket a kó'zlekedésügy fejlesztése tekintetében érte el a török kormány.

Elsősorban említendő a vasúti hálózat kiépítése.

Anatólia Musztafa Kemal pasa uralomrajutásakor még igen kevés vasúti vonal felett rendelkezett.

A fővonala az ü. n. Bagdad-vasút volt, amelynek Haidar —— Pasa—Afionkarahisszár — Konia —— Taurus——

Adana közötti része esett török területre. Ezt kiegé—

szítették az angolok kezében lévő Szmirna—Aidin—

egerdiri és a franciák kezében lévő Szmirna—

afionkarahisszári és Szmirna—pandermai vonalak. A bagdadi fővonal mellékága az Eszkisehír—angorai vasútvonal. Új vonalakra sürgősen szükség volt abból a célból, hogy az új főváros összeköttetésbe kerül- jön az ország egyéb részeivel, de ezenkívül gazda-

sági, főleg pedig stratégiai okokból is. A kormány elsősorban az Angora—Kaisserieh—Siwas és a Siwas—Samsoun vonalak kiépítését tűzte ki fel- adatául. Meg is indultak a munkálatok, a pénzhiány miatt azonban csak lassan haladhattak előre. Az Angora—Kaisserieh vona'l egy nagy részét sikerült befejezni és Samsonntól Siwas felé ugyancsak a vonal egy részét kiépíteni. Az idegen töke segitsé- gét egy belga és egy svéd csoport útján 1926. de- cemberben tudta a török kormány megnyerni. A belga csoport az Angora—siwasí vonalat fogja Kaisseriehtől Siwasig kiépíteni, mlg Angorától Kaisseriehig a törökök építenek. Utóbbi szakaszon a vasútvonal Angorától kb. 280 km, távolságig már kész s a műszaki munkálatok már ezen túl is befeje—

ződtek és csak a, vonal lerakása szükséges még.

Ugyancsak a belgák vállalták a Siwas—samsonni vonal még hátralevő részének kiépítését is és pedig Siwastól Turhalig. E munkálatokkal kapcsolatban kiépítik a belgák Samsoun kikötőjét is. A svéd cso- port szintén két vasútvonalat épít, az egyiket An- gorától északra Kastamunín át Ereglibe, a másikat pedig Küllertől (kb. 100 km.—re Adanától a bag- dadi vonal mentén) Maras, Malatia és Argana érinté—

sével Diarbekiríg. Az első vonal az ereglii gazdag kőszénmedencét hozza összeköttetésbe a fővárossal és egyben az Angora körül keletkező hadigyárakat (jaksihani tölténygyár, kaisseriehi repülőgépgyár) látja el kőszénnel, a másik vonal pedig az arganai réz- bányákkal kapcsolja össze az anatóliai fővonalat.

A svédek kikötőépitési munkálatot végeznek Eregliben.

A török kormány igyekszik ezenkivül az anató—

liai vasutakat is (úgynevezett bagdadi vonal) meg- vásárolni.

Döntő fontosságú volt az 1926. esztendő a török tengeri hajózás szempontjából is. 1926—ban járt le ugyanis az a három év, amelyre a lausennei szerző- dés egyes francia, angol és olasz hajózási vállala—

toknak jogot adott a cabotage-forgalom lebonyolí- tására a török kikötők között. E határidő leteltével a cabotage-jog kizárólagossága visszaszállott a törö—

kökre, illetőleg a török hajózási vállalatokra. Kétes értékü eredmény volt ez a mult esztendő derekán, mert hisz az egyedül számbajövő török hajóstársaság, a Séiri Séfain mindössze kb. 40.000 tonnás hajópark fölött rendelkezett, ami Törökország tengerpartjának óriási kiterjedését és a szárazföldi forgalom szerve—

zetlenségét tekintetbe véve, vajmi kevés. Eleinte úgy látszott, hogy a Séiri Séfain, amelynek legszebb hajóját akkor a török úszókiállítás foglalta le, a szolgálat rendes lebonyolítására nem elég erős és főleg a kisebb török kikötőkből, amelyeket az ide- gen hajóstársaságok a eabotage-jog megszűnte után nem érintettek, egyre több panasz érkezett. A helyzetet orvoslandó, a kormány, amely a Séiri Séfaint sub- vencionálja, felhatalmazást adott újabb hajóegységek vételére. igy már az elmult év folyamán egy nagyobb

6. szám,

V:— 593,— 1927

hajóparkja.

A kormánynak a közgazdaság modern alapokra

"fektetése érdekében tett intézkedései közé tartozik a török statisztikai hivatal felállítása 1926—ban.

Erre a célra Belgiumból érkezett Törökországba szak- értö statisztikus, aki müködését 1926 tavaszán kez- dette meg. Munkásságának első számbavebetö ered- ménye az Ang-oraban késő ősszel megtartott népszám—

lálás volt, amely már rendes és megközelítőleg pontos adatokat szolgáltatott. Ezidőszerint az álta- lános népszámlálás előkészületei folynak, amelynek megejtése után sorra kerül majd a termelési és kül—

kereskedelmi statisztika megjavítása is. Az utóbbiak tekintetében eddig közzétett adatoknak csak hozzá— ' vetöleges és igen hiányos számítások szolgáltak alapul és valószínű, hogy a közölt számadatok és a valóság között nagy eltérések állanak fenn.

Östermelés.

Mezőgazdaság. A török mezőgazdaságra az 1926.

év a szárazság miatt általában nem volt kedvező.

Ennek ellenére a 4 fő gabonanemú terméseredménye a következő volt:

Búza . 24,700.000 mm.

Rozs 1,000.000 mm.

Árpa . 14,300.000 mm.

Zab ],000.000 mm.

Feltűnő, hogy a tekintélyes mennyiségű gabona- termés mellett Törökország még mindig kénytelen külföldről gabonát és lisztet importálni. Ennek ma—

gyarázata főkép a rossz közlekedési viszonyokban rejlik. A gabona- és lisztbehozatalra leginkább a közel egymillió lakost számláló Konstantinápoly szorul rá. A volt török főváros összeköttetése Anatólia gabonatermő vidékeivel azonban még ma is annyira fogyatékos, hogy Kónstantinápolyban az amerikai búza olcsóbb a belföldinél. A vasúti háló—

zat kiépítése és jobb közlekedés megteremtése Törökországot a külföldi gabonabehozataltól való- színűen már rövid idő alatt mentesíteni fogja. Sőt a termelés intenzitásának emelésével és modern ter.

melési eszközök meghonosításával Törökország csak- hamar képes lesz mezőgazdasági termelését annyira fokozni, hogy exportálható felesleggel is rendelkez- hessék,

Még teljesen kezdetleges Törökországban a bur—

gonya termelése, melyből az elmult esztendőben mindössze 750000 mm. termett.

A dohánytermele's 1923 óta állandóan emelke- dik, az elmult évben azonban hirtelen visszaesett.

Míg ugyanis az 1925. évi termés eredménye 52 millió kg.-ot tett ki, addig 1926—ban Törökország dohány—

termése 45 millióra kisebbedett De nemcsak a rossz terméseredmény, hanem a kivitelnél mutatkozó ne—

hézségek is megviselték 1926—ban a török dohány-

termelőket és kereskedőket. A bolgár és török dohány konkurrenciája igen érezhetővé vált és magá—

nak a török kormánynak sok fáradságába és pén—

zébe került ellensúlyozni a török dohánnyal szem- ben mutatkozó ellenséges propagandát.

Az ópr'umterme's mennyisr'gileg ugyanolyan volt.

mint 1925-ben (4500 láda), az árak azonban 1926-ban kedveztek a török termelőknek.

A mult évi mogyoro'lerme's alig éri el az 1925. évi termés egynegyed részét. Az arak ennek következ—

tében igen szilárdak és a meglevő mennyiség köny- nyen talál vevőre.

Az 1926. évi mazsolaterme's kb. 30—350/o—kal

mulja felül az 1925. évit s 1925—ben 30.000 tonna, 1926—ban 40.000 tonna volt.

Hasonlóképen kedvezően alakult az 1926. év fügeterme'se, mely az előbbeni évvel szemben erős emelkedést mutat s 1926—ban 30.000 (1925—ben 19.000) tonnát ért el.

A szmirnai gyapotvidék a mult esztendőben 40.000 bál gyapotot termelt, tehát 13000 ballal töb—

bet az 1925. év eredményénél. Ezzel szemben Adana és vidékének termése kedvezőtlenebb volt és az 1925. évi terméseredményhez képest 500/0—03 ter- mésesökkenést mutatott fel.

A gyapottermelöket 1926—ban a gyapot világ—

piaci átalakulása egyenesen krízisbe döntötte. Ez a krízis azokat a bankokat is érte, melyek a termelők- nek termésükre kölcsönöket nyujtottak. A gyapot- krizist gazdaságilag az egész adanai vilajet súlyosan érezte.

Az 1926-es olajtcrmésró'l adatok még nem álla—

nak rendelkezésre, tény azonban, hogy a termés mennyiségileg alatta áll az 1925. évinek.

A selyemtcrmele's terén Brussza a mult évben 100000 kgpmal kevesebb gubót termelt, mint 1925-ben és végeredményben terméseredménye alig haladta meg a félmillió kg.-ot. A brusszai selyemtermelök ezenkivül súlyos eladási nehézségekkel is kénytele- nek voltak megküzdeni, mivela külföldön a brusszai selyem iránt újabban kevés érdeklődés mutatkozik.

MOhaz'r. Az 1926. év termése ugyanannyit tesz ki, mint az 1925. évé, azaz 30.000 kantárt.

Bányászat. A bányakincsekhen gazdag Anatólia—

ban a bányászat, sajnos, még igen primitív fejlődési fokon van. A már feltárt kőszénv, ezüst-, ólom- és rézbányák évi termelése a kiaknázás kezdetlegessége folytán nagyon alacsony.

Az ország szempontjából ezidőszerint legfonto- sabb a szénkérdés megoldása. Törökország leggaz- dagabb kőszénmedencéie a zonguldagh-ereglii. E bányatelep össztermele'se eddig 1911-ben érte el maximumát (903789 tonnát). A háborús és háború utáni években hanyatlott termelés nagyobb energiá- val indult meg a viszonyok megszilárdulásával és a termelés lassú fejlődéssel 1925-ben elérte a 745212 tonnát, az 1926. év folyamán termelt kőszén meny

6, szám.

—. 600 — 1927 '

nyisége pedig már megközelíti az egymillió tonnát és ezzel meghaladja az eddigi maximumot is. Azon—

ban ez amennyiség is messze elmarad még a banya tulajdonképení teljesitőképessége mögött a kellő organizáció hianya folytán, valamint főként azért, mert a bányát nem egy vállalat aknázza ki, hanem a kiaknázás megoszlik a kisebb vállalkozók egész légiója között.

kérdéssel is. A bányák racionalis kiaknázásához a szakértők véleménye szerint kb. 20.000 munkasra volna szükség, holott mindössze csak 6—7.000 mun—

káskéz áll rendelkezésre és ezek sincsenek állandóan munkában, hanem 15—30 napig dolgoznak és azután hazamennek két—három hónapra a környékbeli fal- vakba.

A hazai kőszénbányászat fejlesztését célozza a kormánynak az a rendelkezése, mely szerint atörök közlekedési és ipari vállalatok szénszükségletüket hazai bányákból tartoznak fedezni.

A kormány legközelebbi programmjában szere- pel az új török bányajog megalkotása is.

! par.

Az 1926. évre esik a török cukoripar megszü- letéSe. Törökország annak ellenére, hogy megfelelő cukoripar létesítéséhez az összes előfeltételekkel rendelkezik, mindeddig egész cukorszükségletét a külföldről fedezte. 1926-ban végre megalakult az első két török cukorgyár, az egyik (magyar vezetés mellett) Alpoulluban, a másik Usakban. A gyárak teljesitőképessége napi 500—500 tonna cukorrépa feldolgozása és így a török cukorrépa magas cukortar- talmát véve alapul, a két gyár együttvéve évi maximá-

lis 10—14.000 tonna cukrot állíthat elő, ami a jelenlegi 50.000 tonna körüli cukorszükségletnek egy tekintélyes hányada lenne. Ehhez azonban évi kb. 60.000 tonna cukorrépa termésre, azaz 4.000 ha bevetett területre volna szükség. Hol vagyunk Törökországban még ettől! A cukorrépát a török paraszt eddig még nem is ismerte és az elmult évben is úgyszólván kény- szeríteni kellett az alpoullui és Usak környékbeli gazdákat, hogy termőföldjük egy részét cukorrépával ültessék be. A terméseredmény így is gyenge volt, ami a kezdet nehézségeit tekintetbe véve, nem is meglepő. Az alpoullui cukorrépatermés a gyárnak csak 7 napi kampányt biztositott, mig Usakban,—ahol a répatermés az alpoulluinál is gyengébben sikerült, a gyár mindössze csak 3 napig állhatott üzemben, A cukorgyárakou kívül más ipari üzemek egész sorozata is megkezdte az üzemet 1926 folyamán Törökországban.

A fontosabb újabb gyárak a következők: fűrész—

telep létesült Bozojukban, Estkisehir mellett, szőnyeg- fonóda Kaisseriehben és Spártában, gyapotolajgyár

Adanaban, rizshántoló Tossziában, bőrcserzőgyár

Jalvacsban, villanyáramfejlesztő központ Malatíában, textilgyár Angorában, téglagyár Kaszababan.

Másrészt bajok vannak a munkás— .

Ezenkívül még néhány malom is épült 1926-ban, melyek közül azonban egyedül a balikesziri bir nagyobb fontossággal.

Említendő végül az állami repülőgépgyár K'aisse- ríehben, melyet a német Junkers-cég rendezett be.

Kereskedelem.

* Külkereskctlelem. Minthogy az 1926. évi statisz- tika még nem áll rendelkezésre, csak az 1925. év külkereskedelméröl alkotható teljes kép. 1925—ben Törökország külkereskedelme általában nagy lendü- letet vett (százalékokban kifejezve az 1925. évi eredmény 250/0-kal áll az 1924. évi felett), megálla—

pítandó azonban egyúttal az is, hogy a külkereskei delmi mérleg deficitje az 1925. évben nagyobb volt, mint az azt megelőző esztendőkben. A kivitel és be' hozatal értéke 1924—ben és 19257beu a következökép alakult:

$ 1924 1925

Behozatal (török font) 193,64o.5oo 242,314.118 Kivitel . ,, 158,802.190 191,119.456 Behozatalitöbblet, , 34538 310 51,194.662

A török külforgalom a következő fontosabb orszá—

gok között oszlott meg:

Behozatal Kivitel török fontban Olaszország . . . 43,421.077 50,490.718

Németország , 27,442.072 27,662.802 Franciaország ... 26,077.966 24,182.022

Amerikai Egyesült Államok 19,954n74 23,102.934

Görögország 2,115.007 9,418.800

Egyiptom . 6,078.27O 5,901.534

Németalföld . 9,495.ll2 5,839.698

Szovjet-Oroszország 640195? 4,901.391

Belgium 11,961.028 3,717.509

Románia 6,371.930 1,363.555

A vezetőhelyet 1925-ben is a behozatalban s a kivitelben egyaránt Olaszország foglalta el. Olasz—

ország Törökországhoz földrajzilag legközelebb fekvő nagyhatalom, a törökökkel a legsűrűbb és legjobb hajóösszeköttetést tartja fenn és így a szoros gaz- dasági kapcsolatok előfeltételei felett rendelkezik.

Tekintetbe veendő az is, hogy az olaszok a háború után anuektáltak Triesztet és ennek folytán a saját számlájukra írhatják immár ennek a kikötőnek tra- dicionális nagy törökországi forgalmát is. Persze a Triesztből érkező árúk tekintélyes része nem szár—

mazik Olaszországból. Igen jelentékeny Trieszt tran- zitoforgalma gyarmatárúkban (pl. kávé), s az u. n.

utódállamokból (Ausztria, a. Sz. H. Sz, állam, Ma- gyarország stb.) származó különféle árúcikkekben is, amelyeket a statisztika nem választja el a Trieszt—

ből érkező olasz árúktól.

6. szám.

——-601——- l927

Az olasz ipar nagyobb mennyiségben állít elő silányabb minőségű, olcsó tömegárút, amelyet az itteni primitiv igényű lakosság szivesebben vásárol.

Növeli ezenkívül az olasz kivitel esélyeit az is, hogy az olasz kereskedő a török piacon rendkívül előzé- keny és szívesen nyujt hosszabb lejáratú hitelt.

Olaszország azonban egyben a török cikkek leg- nagyobb vásárlója is. Végeredményben a kereske—

delmi mérleg a két állam között körülbelül 7 millió török font hiánnyal zárul Olaszország kárára.

A második helyet a török külkereskedelemben Nagy-Britannia tölti be, amely 20 millió török font többlettel zárta le kereskedelmi mérlegét Török- országgal szemben.

Nyomon követi Angliát a harmadik helyen Németország, amely az utolsó évek adatai szerint hatalmasan és állandóan előretör: 1923—ban Német- ország még csak az ötödik helyet foglalta el a török

külkereskedelemben, 1925-ben már a harmadikat és valószínű, hogy 1926—ban már Angliát is megelőzve, a második helyre kerül. Arányban áll ez a németek állandó gazdasági térhódításával Anatóliában, amit Németország a kedvező politikai atmoszféra igen ügyes kihasználásának köszönhet.

A negyedik helyen következő francia kereske- delem mérlege Törökországgal szemben körülbelül 2 millió török font aktivnmmal zárult. A francia kereskedő már távolról sem nyujt oly kedvező hitel- feltételeket a törököknek, mint a német vagy az olasz és talán ennek is része van abban, hogy a franciák nem képesek e két nemzettel lépést tartani.

Még jobban kitűnik a németek előretörése, ha azt vizsgáljuk, hogy 1924—hez viszonyitva 1925-ben mely államok és mennyivel gyarapították törökországi kivitelüket, illetőleg behozatalukat. Eszerint a fon- tosabb államok kivitele Törökországba 1924-röl 1925-re a következő összegekkel gyarapodott:

8,828.634 török fonttal 837604? ,, ., Németország. .

Amerikai Egy esiilt Államok

Franciaország 7,780.27 2 .,

Cseh-Szlovákia . 4,081.516 "

Nagy-Britannia . . . 3570642 .,

Belgium - 8,188.517 ..

Olaszország . . t2,430.567 .,

Oroszországnak Törökországba irányuló kivitele 1925—ben 267.517 fonttal megcsappant.

A Törökországból való behozatal! tekintve azt látjuk hogy 1925-ben növekedett a következő álla- mok Törökországból származó behozatala:

Olaszország 15,507.148 török fonttal

Németország . 7,112 159 ..

Franciaország 5,395.840 .,

Szovjet-Oroszorszag 2,962.260 .,

Két fontosabb állam törökországi behozatala

csökkent 1925- ben és pedig Angliáé 8,840.222, Hol—

landiáé pedig 3, 510 042 fonttal.

Törökország behozatala 1925- ben az 1924 évi adatokkal összehasonlítva á/rúcsoportok szerint a következöképen oszlott meg:

1924 1925

t 6 r 6 k f o n t

Gyapot és gyapotárú 63,571.683 74,127.634 Gabona és gabonaféle, liszt 23,005.732 22,691.092

Fémek , . 15,168.157 21,556.081

Gyarmatárúk és eukor . . 17,862.320 20,868.711 Gyapjú és gyapjúárú 13,203.837 17,625.52l Olaj és olajárú ... 2,783.357 8,463.051

Gépek 5,639.018 7,724.052

Vegyi árúk festékek és

gyógyszerek 4,598.052 5,840 080

Kikészitett bőrök 4,291.593 5,607.463 Járművek. . . . , . . . 268331? 5,501.152

üveg-, kö-, porcellánárú 3,360.892 4,736.100 Kész ruha és fehérnemű ., 2,335 195 4,525.070 Selyem és selyemárú 1,955.242 4,670.976 Akivitel fontosabb árúcsaportok szerint 1924-ben és 1925—ben a következő volt:

1924 1925

t 6 r 6 k ! o n t

Dohány. 46,581.432 60,984.424

Gyümölcs, főzelékfélék 39,477.849 37,617.682 Gyapot, gyapotárú . , . . 11,947.999 15,476 821 Festékek és vegyi anyagok . 9,299.069 11,819.809 Gyapjú, gyapjúfonál . 13,170.268 11,548.110 Állati élelmiszer . 6,872.57 7 8,236.590

Olajok 600006 6,931.494

5,425.467 5,5784458 Gabona és liszt

Az 1926. év első négy hónapjára vonatkozólag rendelkezésre álló adatok szerint a török külkereske- _ delmi forgalom 1926 január 1.—majus 1, időszakban a törökökre nézve kedvezően alakult. Mig ugyanis a behozatal összege ezen négy hónapban 75224299 török fontot tett ki, addig a kivitel 74,689.481 font értéket ért el. 1926-ban tehát a külkereskedelmi mér—

leg valószinüleg kedvezőbben alakult az előző évinél.

A magyar—tőrök árúforgalom, sajnos, jelenleg még mindig csekély, azonban itt is fokozatos emelkedés észlelhető. Az 1925. évi török statisztika adatai sze- rint ez évben Magyarország 813710 török font értékü árút exportált Törökországba, míg az import Török—

országból csak 1.296 font értéket képviselt. 1926 első négy hónapjában már mutatkozik a török—magyar árúesere újabb fellendülése, mert e rövid időszakban

Magyarország 470732 font értékben szallitott árút Törökországba és 1.636 fontot fizetett a Törökország—

ból eredő árúkért. Hangoztatnunk kell azonban, hogy a magyar—török árúcsere bizonyára jóval meghaladja a kimutatott számokat, mert hisz a Magyarországból

41

6. szám.

Törökországba szállított árúk nagy része trieszti és fiumei közvetítő kereskedők kezén megy át és a sta—

tisztikában olasz árúként szerepel.

'A magyar kivitel igen sok cikkből áll. Főképen

ipari cikkek szerepelnek ebben az exportban; emli- tesre méltó különösen a cukor, valamint a különféle

vas- és gépipari cikkek, elsősorban mezőgazdasági gépek kivitele. Jelentősebb tételt képvisel még az élőállatexport is.

A mezőgazdasági gépkivitel szempontjából a török piac felvevőképesse'ge a következőképen alakul:

Törökországban tulajdonképeni nagybirtok na—

gyon kevés van és ezek közül is csak 3 gazdaság van elég jól felszerelve. Egyébként az országban leginkább kis parasztbirlokok találhatók, amelyeknek megművelése a legprimitívebb fokon áll.

A mezőgazdasági gépek eladása Törökországban tehát igen nagy jövő előtt áll, szükséges azonban, hogy az ország mezőgazdasága végre—valahára fel—

tápászkodjék évszázados tespedéséből. Ma már mu- tatkoznak a mezőgazdaság feltámadásának első jelei, a folyamat azonban még annyira lassú, hogy egyelőre a mezőgazdasági gépszükséglet is igen alacsony.

Aránylag legnagyobb az érdeklődés ekék iránt,melyek- ből a törökök az utolsó években már szép számmal importáltak. Kisebb a kereslet boronák és sorvető- gépek iránt, míg aratógépek, főleg kévefektető és kévekötő gépek iránt már mutatkozik érdeklődés.

Aránylag elég: nagy az érdeklődés eséplőgépek iránt is. Kisebb számban helyezhetők el magtári gépek, tisztitórosták, tiieurök stb., viszont jobb az eladási , lehetőség takarmánykamra, szeeska- és répavágó gé—

pekben. Az ekéken kívül a legnagyobb érdeklődést a török mezőgazda traktorok iránt mutat, valószínű azonban, hogy idővel a rossz tapasztalatok folytán

——602——

IRODALMI SZEMLE ' §

-—-—-——_—__——_

...-ln III-III-u.II-.l-lllllllllllllll-n-III-I-nlllllllunulnnlullllnllllll-lllu.II-IIII'll-IllIlllln-n-n-n-nnull-l-nnllllllnnunnln

1927

az érdeklődés ezek iránt ellanyhul, mint ez máris mutatkozik a mezőgazdaságilag fejlettebb adanaíx vidéken.

A magyar kivitelnek főkép az amerikai, német és francia konkurrenciaval kell megküzdenie.

A Törökországba irányuló magyar kivitel legsúlyo- sabb problémája a szállítás kérdése. Három útvonal áll a Törökországba importálandó magyar árú rendel- kezésére: az egyik a dunai útvonal a Fekete—tengerig és azután hajón tovább, a másik a vasútvonal a Sz.. H. Sz. államon és Bulgárián keresztül, a harmadik pedig vasúttal Triesztig, vagy Fiuméig és azután hajón tovább. A három közül a ma- gyar kereskedő ma leginkább a Trieszten és

Fiumén át való szállítást választja, mert ez a legbiztosabb és sokszor a leggyorsabb is. A Dunán való szállítás, melynek a legolcsóbbnak kellene

lennie, annyira bizonytalan és komplikált, hogy csak ritkán veszik igénybe. Azokban a hónapokban. ami—

kor az időjárás a dunai hajózást lehetővé teszi, más természetű akadályok nehezítik meg ezen útvonal kihasználását. A többszöri átrakás, amellyel az árú rongálódása és időveszteség is jár, különösen bizony- talanná és költségessé teszik a dunai utat. A száraz- földi szállítás viszont a magas költségek miatt alig jöhet tekintetbe. Marad tehát a trieszti vagy Eumei útvonal. A magyar árúk Törökországba szállítása azonban a Sz. H. Sz. államon és Trieszten, ill. Fiumén keresztül sokkal költségesebb, mint példáula hasonló olasz, francia vagy angol konkurrens árúé. Súlyosan megterheli ez a fuvartétel a magyar exportot és nagy hátrányára válik a más nemzetekkel való versenyben.

A Törökországba irányuló 'magyar kivitel szempont- jából tehát igen fontos volna a dunai szállítás kér- désének megoldása olymódon, amely a mai kor tech- nikai fejlettségének megfelel.

Könyvismertetések.

Ohronigue de livres.

Laky Dezső dr.: Csonka—Magyarország tuber—

kulózis halandósága az 1920-23. években. A ,,Nép- egészségügy" kiadványa. Budapest 1927. 114. 1.

M. Désiré de Laky: Mortalité due á la tuberculose aux années 1920-1923 dans la Ho ng r i e m u ti le e. Edition de "Népegészség—

ügy". Budapest, 1927. 114 pages.

Résume'. Dans ce livre, M. Désiré de Laky rend compte (les ravages de la tubereulose en Hongrie au cours de 1920—1923, accompagnant les résultats d'amples comparaisons historigues et internationales.

D'ailleurs, cet oni-rege est le deuwiéme gu'il a écrit sur cette matiere; dans le premier, il traitait la mortalite' causée, en 1901—1915, par la tuberculose dans la Hongrie ancienne. Le présent livre est une puissante arme dans la lutte contre la tubereulose ; il contribue á éclairer le public sur les foyers et les maniéres de propagation de la terrible maladie. Ouant á sa teneur, il est divise' en trois parties: Metho—

diologie de la statistigue de la tuberculose; historigue de la mortalite' due á celle-ci ; mise en lumiere de la mortalite', selon plusieurs points de vue de'mographi-