Beruházási kritérium és gazdasági növekedés

STATISZTIKAI IRODALIVII FIGYELÖ

313

ahol (rí, az egyfázisú mintából számított becslés szórásnégyzetét jelöli. Nyilván—

valóan a kétfázisú mintavétel akkor effici—

ensebb az egyfázisúnál, hogy ha az előb-

bihez tartozó optimális szórásnégyzet ki- sebb, mint az utóbbihoz tartozó optimális

szórásnégyzet, azaz e kettő aránya kisebb mint 1. A ;3/ és /4/ alatti kifejezések aránya pedig akkor kisebb egynél, ha a költségek arányára az alábbi egyenlőtlenség teljesül:

_ 2

33. (Éji/Vi) , _ /5/

c, VVT'

Ha tehát az l5/ alatti egyenlőtlenség fennáll, akkor a kétfázisú mintavétel vá-

lasztása célszerű iT'N becslésére.

(Ism.: Schnell Lászlóné)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

BERUHÁZÁSI KRITÉRIUM És GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS

(Investment criteria and economic growth.) Papers presented at the Conference sponsored jointly by the Center for International Studies and the Social Science Research, 15—17. Oct.

1954. Bombay 1961. Massachussetts Institute of Technology. 161 p.

A cikkgyűjtemény első helyen közli Tinbergen tanulmányát, amely az elmé-

leti követelmények figyelembevételével kapcsolatos nehézségeket tárja fel egy adott gazdaság beruházásainak tervezésé-

nél.

Alapvető probléma a beruházások rangsorolása megvalósításuk szükséges- sége szerint. A kiválasztás elvi alapja a

maximális ,,jólét" biztositása. Ennek sok (elméleti) tényezője közül a gyakorlat

a nettó nemzeti termék maximalizálása-

nak célját tűzi ki, két fő feltétel: a ter—

melési tényezők teljes kihasználása, és a

fizetési mérleg egyensúlyának biztosí—

tása mellett. Az egyéb feltételeket (mint

a finanszírozás módja, az árrendszer és a beruházásra rendelkezésre álló eszközök mennyisége) adottnak- tételezik fel.

Szerző által alkalmazott alapfogalmak közül különösen érdekes az ún. elszámoló ár. Ez lényegében olyan egyensúlyi ár, amely adott időszakban a termelési ténye- zők valódi, a piaci ártól esetlegesen eltérő árát fejezi ki a felhasználás mértékétől és helyétől függően.

A beruházási döntés alapja —— mondja Tinberaen —- a nettó eredményeknek az összes költségekhez való viszonyát kifejező

mutatószám, ahol minden tényezőt eze—

ken az elszámoló árakon vesznek figye-

lembe. Kifejti, hogy a fenti mutatószám nevezője tekintetében főként a kapcsolódó költségek számitásbavételénél a gyakor- latban különbségek lehetnek. (Költsége—

ken a széles értelemben vett, másodlagos gazdasági hatások is értendők.)

Az elszámoló árak következtében teljes foglalkoztatottság, illetve kedvező kon—

junkturális helyzetben a másodlagos gaz—

dasági elemek hatása nem érzékelhető.

Elméleti fejtegetései után szerző a hol-

land tervezési gyakorlat néhány, főként a

befolyásolással és a nem termelő, szoci—

ális jellegű beruházásokkal kapcsolatos, többé—kevésbé gyakorlati kérdést vet fel.

Szerző elemzi az okokat, amelyek követ—

keztében nehézzé válik az elméleti meg- állapítások gyakorlati megvalósítása. A beruházások teljes, nemzetgazdasági kiha—

tásának mérhetőségét — véleménye sze—- rint -— egy dinamikus nemzetgazdasági vagy még inkább világgazdasági fejlesztési modell oldhatja csak meg. A dinamikus:

modell készítése az elszámoló ár problé—

máját helyezi előtérbe.

Az elszámoló árakat úgy kell megálla- pítani, hogy az elhatározott beruházások teljesen megszüntessék a munkanélküli- séget, miközben a nemzeti termék maximálisan magas.

Rosenstein—Roda'n professzor a ,,Prog—

ramozás elméletben és az olaszgyakorlat—

ban" cimű tanulmányában kifejti, hogy a

piaci mechanizmus nem biztosítja auto—

matikusan a nemzeti jövedelem maximali- zálását. A klasszikus liberális nézetekkel ellentétben azt is állítja, hogy a beruhá-

zások összegének és összetételének meg—

változtatására irányuló gazdaságpolitika növeli a növekedési ütemet, a nemzeti

jövedelem emelkedését segíti elő. Bizo—v nyitja, hogy míg a fogyasztási cikkek piacán az ármechanizmus jól betölti az , elosztó szerepét, a beruházások és a pénz—' ügyi egyensúly területén nem hatékony.

Éppen ezért hangsúlyozza az irányítás

szükségességét programozáson keresztül.

A programozás célját a nemzeti jövedelem

tartós maximalizálásának biztosításában—

jelöli meg.

A programozás különböző mélységű le—

het, 5 különböző gazdasági időszakokra

végezhető.

314

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

G. Grossman a szovjet beruházástervezés elemzését választotta témájául. Megálla- pítja, hogy a szovjet beruházás—politika

célkitűzése nem a profit—maximalizálás, és ismerteti a beruházási tervezés alap- elveit.

Elsőnek említi, hogy a fő gazdasági fel- adatokat — mind a termelés, mind pedig a források tekintetében — a politikai

célkitűzések határozzák meg. A szovjet tervezés második elvi alapjának a források

—— így a munkaerő —— teljes kihasználá—

sára, a technikai hatékonyságra való

törekvést, harmadiknak a technika gyors—

ütemű fejlesztését, negrediknek az egy—

ség—költség minimalizálására való törek—

vést tekinti. Hangsúlyozza az arányosság

követelményét és két (Leontief—típusú)

egyenletet állít fel az egyensúly kifejezé-

sere.

W. Fellner tanulmányában a gazdasági

növekedéssel kapcsolatban kiemeli, hogy

a termelés növekedési üteme nemcsak a megtakarításoktól, hanem az egységnyi megtakarításra (tőkeképzésre) jutó ter—

melés-növekménytől is függ. Ez utóbbi

a műszaki fejlődés következménye.

Részletesen elemzi a fejlődésben el—

maradt országok fejlesztésének problémá—

ját. Megállapítja, hogy ezeknél a profit- maximalizálási törekvést a kockázat rend—

kivüli nagysága befolyásolja.

Foglalkozik a piaci mechanizmus és állami beavatkozás problémájával, a for—

rások es jövedelmek elosztása vonatkozá—

sában. (

Cikke további részében a jólét biztosi- tásának problémáját elemzi a szabad verseny, valamint a monopóliumok össze- függés—ében,

(Ism.: Simon Józsefné)

Garvin, Walter W.:

Bevezetés a lineáris programozásba

(Introduction to linear programming.) New York -—'-— Toronto —- London, 1960. Mc. Graw—

Hill. XIV, 281 p.

Szerző munkájában átfogó képet ad azokról a kérdésekről, amelyek a lineáris

programozáshoz kapcsolódnak. A lineáris programozás a modern gazdaságtudomá-

nyi kutatások egyik legjelentősebb mód-

szere.

A könyvben a bemutatott tételek, össze—

függések logikus levezetéseit is megtalál—

hatjuk. A bemutatott módszereket és gyakorlati alkalmazásuk lehetőségeit azok a gyakorlati gazdasági szakemberek is el—

sajátíthatják, akiknek matematikai isme-

retei nem haladják meg a középiskolában

tanultakat. Ezt lehetővé teszi a középis- kolás tananyagon kívül eső matrix foga—

lom és a vonatkozó problémák rövid ösz—

szefoglalása.

A problémákat a szerző mindig a gazda—

sági élet oldaláról közelíti meg és innen halad a matematikai általánosítás felé.

Az ismertetett módszerek gyakorlati al—

kalmazását az idézett példák hosszú sora

könnyíti meg.

A könyv három fő részre tagozódik.

Az első rész a lineáris programozás általá-

nos problémájával foglalkozik. Itt ismer-

kedünk meg az alapfogalmakkal, a simp- lex módszerekkel stb. A második rész a szállítási problémákat tárgyalja. Ebben a

részben a szerző kiemeli a szállítási prob—

lémák közös jellemvonását és összefog- lalja az e tulajdonsághoz kapcsolódó téte—

leket. Sok gyakorlati példával találkozunk ebben a részben is (tankhajók közleked—

tetése, vendéglátó vállalatnál a kellő

mennyiségű tiszta szalvéta biztositása stb.). A harmadik részben speciális mód-

szerekkel ismerkedhetünk meg.

A lineáris programozás feladata lénye—

gében egy adott lineáris függvény -—- az ún. celfüggvény minimumának a megha- tározása E minimumhely megállapításá- nál több feltételnek kell érvényesülnie.

Igy a vizsgált jelenségek közötti kapcso- latnak lineárisnak kell lennie, a függ—_

vény változóinak ki kell elégítenie a je—

lenségek közötti kapcsolatot kifejező

egyenletek egész sorát, ezenkívül a vál- tozók (első megközelítésben!) nem lehet—

nek negativok.

Legyen egy olyan rendszerünk, amely

m lineáris egyenletből áll, amelyben n ismeretlen szerepel,

au zl—j—anm,—l-... A—ammnzbl

aklml'l'ailxl'l' —§—-amxnmb,

A célfüggvény:

c,x1—§—c,x,—§— %cnxnzz :min, [2/

ahol Ci, Ce, . . . c,, adott konstansok.

A második megközelítésben már meg-

engedi a szerző annak a lehetőségét is,

hogy a változók negatív értéket vegyenek

fel. Ebben az esetben azonban a rendszer-*

ben már egyenlőtlenségekkel is kell szá-

molnunk. Lehetséges, hogy a rendszer

csak egyenlőtlenségekből fog állni, de az

is lehetséges, hogy az egyenlőtlenségek egyenletekkel vegyesen fordulnak elő. így