Posztinikov, Sz.: A családi költségvetések jövedelem szerinti csoportosítása

'i

STATISZTIKAI IRODALm FIGYELÓ

137

delmi árindexei akkor, ha több számba- jöhető módszerrel számolnak.

Egy másik tanulmány az árindexek megszerkesztésével kapcsolatos mintavé- teli problémákat tárgyalja, különös tekin—

tettel az Egyesült Államok fogyasztói ár—

indexénél felmerülő problémákra.

A tanulmányok foglalkoznak a szezoná—

lis ár- és mennyiségi változások kérdései—

vel, valamint a tartós fogyasztási cikkek figyelembevételével a fogyasztási ár- indexeknél. Meg kell említeni még a meg—

élhetési költségek indexének alakulásáról szóló tanulmányt a fogyasztók bizonyos osztályainak esetében, valamint a nagy- kereskedelmi és a fogyasztói árindexek stabilitását érintő egyes statisztikai té—

nyezőkkel foglalkozó tanulmányt.

(Ism.: Marton Ádám)

'

Latuch, Mikolaj:

Kísérlet a. lengyel háztartások 1959. évi számának és struktúrájának becslésére

(Próba szacunku stanu i struktury gospe-

darstw domowych w Polsce w 1959 roku.) — Przeglad Statystyczny, 1961. 2. sz. 179—186. p.

Az 1950. évi lengyelországi népszám—

lálás nem nyújtott tájékoztatást a vidéki háztartások és családok struktúrájáról, az 1960. évi népszámlálás adatainak feldol- gozása pedig hosszabb időt vesz igénybe, ezért kisegítő vizsgálatok alapján becsül—

ték meg a lengyel háztartások és csalá- dok struktúráját.

A becslést két változatban készítették el.

Az első változatban a tervbizottság ada- tait és a szerző vizsgálódásait alapul vé- ve, az 1950. évi adatokból kiindulva meg- állapították a népesség népgazdasági ágak szerinti megoszlását 1959-ben. Ezután kü—

lönböző kisegítő vizsgálatok —— ankétok, háztartásstatisztikai felvételek, — alapján megállapították az egy háztartáshoz tar—

tozó személyek átlagos számát népgazda- sági ágak szerint. Az adatok felhasználá- sával kiszámították a háztartások számát népgazdasági ágak szerinti megoszlásban.

További kiegészítő vizsgálatok alapján a háztartáshoz tartozó személyek száma szerint is felosztották a háztartásokat.

A becslés eredményeképpen megállapí- tották, hogy 1959—ben átlagosan körülbe—

lül 8 millió háztartás volt Lengyelország- ban, és ezeknek a háztartásoknak átlagos nagysága 3.8 fő volt.

A második változatban azokat a muta—

tókat használták fel, amelyek meghatá—

rozzák a különböző típusú háztartásokban élő népesség számát, és ezeknek a háztar-

tásoknak átlagos nagyságát. E mutatók alapján állapították meg a háztartások struktúráját és számát az összes kategóo riák összeadása útján.

A becslés első változata mutatkozott megfelelőbbnek.

A háztartások struktúráját megállapí—

tották az ,,ipar —— mezőgazdaság -— közle—

kedés —— egyéb", a ,,Város —— falu", és a ,,mezőgazdaság —— mezőgazdaságon kívüli népgazdasági ágak" szerinti felosztásban.

A kapott eredményeket részletes tábláza—

tokba foglalták.

(Ism.: Andorka Rudolf)

Posztnikov, Sz.:

A családi költségvetések jövedelem szerinti csoportosítása

(O gruppirovkah bjudzsetov naszelenija po dohodu.) — Vesztnik Sztatisztlki. 1961. 6. sz..

44—54. 9.

A lakosság fogyasztási színvonalának vizsgálata fontos helyet foglal el a szov—

jet statisztikában. A fogyasztás alakulását jól jellemzik a háztartásstatisztika adatai.

A háztartásstatisztikai mutatókat nem célszerű azonban minden esetben alkal—v mazni, mert szóródásuk igen nagy lehet, különösen olyan vidékeken, ahol a termé—

szeti és gazdasági feltételek igen különbö- zők. Ilyen esetekben a háztartásstatiszti- kai adatok nem jellemzik megfelelően az összlakosság fogyasztását. Ilyenkor lehe—

tőség nyilik azonban a márlegrnódszer al—

kalmazására, mert a mérlegek összeállítá—

sához a szükséges adatok mindenkor ren—

delkezésre állnak. Ez a módszer azonban nem pótolja a családi költségvetések elemzését, hiszen a lakosság fogyasztásá—

nak társadalmi, foglalkozási vagy jövedel- mi csoportok szerinti bontását nem tudja biztosítani. A háztartásstatisztika egyik fő kérdése a csoportképzés helyes alapel—

veinek kidolgozása. A csoportképző is—

mérvek mindig az adott időszak gazda- sági sajátosságaitól függnek.

Jelenleg a szovjet háztartásstatisztika legidőszerűbb feladata a lakosságnak a jövedelem szerinti csoportosítása. Ez le—

hetővé teszi a lakosság fogyasztásának a jövedelem növekedésének függvényében történő kifejezését. Ennek érdekében biz—- tosítani kell azonban azt, hogy a fogyasz—

tás mértékének összetételét a vizsgált té—

nyezőkön kívül egyéb tényezők ne befo- lyásolják. Itt problémát elsősorban a csa- ládok különböző nagysága és összetétele jelent. A szerző először a leggyakrabban alkalmazott csoportosítást vizsgálja, ahol a csoportképző ismérv az egy főre jutó- jövedelem. Rámutat arra, hogy a családok különböző összetétele torzításokat okoz..

138

Konkrét adatok felhasználásával bizonyít- ja, hogy az alacsonyabb jövedelmű kate—

góriákban a családok népesebbek. A ,,fő"

fogyasztói viszonylatban azonban egyálta—

lán nem egyértelmű fogalom. Példának említ két olyan háromtagú családot, me- lyeknek jövedelme egyformán százötven rubel. De, míg az egyik család három fel—

nőttből áll, addig a másik két felnőttből, és egy hároméves gyermekből. Tekintettel arra, hogy a gyermek sokkal kevesebbet fogyaszt, helytelen a két családot, azonos

"jövedelmi kategóriába sorolni.

A probléma megoldása érdekében a la- kosság fogyasztását át kell számítani tel- jes (felnőtt) fogyasztóra. Ezt a módszert alkalmazta a Szovjetunió Központi Sta—

tisztikai Hivatala az 1922—1923, ésaz 1925

—1926—05 felvételnél, amikor a következő együtthatókat alkalmazták.

Mindkét nemű gyermek

1 éves korig 0.1

1— 6 ., ,, 0.3

7—13 ,, ., 0,55

Férfiak

14—17 ,, ,, ... 03 18—59 ... 13) 60 évnél idősebb ... 0.8 Nők

14—15 éves ... 0.6 16—54 ... 04!

55 évesnél idősebb ... 0,6

Ezeket a mutatókat egységesen alkal—

"mazták valamennyi élelmiszer esetében.

Ez újabb hiba lehetőségét teremtette meg, mert nemcsak a fogyasztás mennyisége, hanem szerkezete is változik a korössze—

tétel szerint. Nyilvánvaló, hogy egy gyer—

mek fogyasztásában nagyobb súllyal sze—

repel a tej, és kevésbé fontos a kenyér, mint például a felnőttnél. Ezért minden egyes cikkre külön kulcsszámot dolgoztak ki, és ezek segítségével állapították meg az egységre jutó fogyasztást.

STATISZTIKAI monALm nemo

A szerző megállapítja, hogy ily módon ugyan sikerült a családok különböző ösze szetételéböl fakadó tanításokat kiküsZö—

bölni, de a csoportosítás továbbra is bie zonyos hibát rejt magában. A kiadások egy része ugyanis független a család nagyságától (például a lakbér, fűtés, vilá- _ gítás és a többi), ami bizonyos előnyt je- lent a népesebb családok számára. ,

így tehát csak az a megoldás képzelhető el, hogy mind nagyságuk, mind vöss—zé— , tételük szerint azonos családokat hason-—

lítanak össze. Egyes országokban például a négytagú, kétgyermekes családok-báz—

tartási költségvetését vizsgálják.— Ebben—az esetben azonban a csoportosításból kias—

nek mindazok a családok, amelyek eltér—

nek az elfogadott standardtól. ,

Elméletileg helyes eredmény várható akkor is, ha az összes családot fogyasztói egységben fejezzük ki. A Szovjetunióban előkészületben Van olyan mutatók kidol—

gozása, melyek segítségével biztosítani le—

het a családoknak mind nagysági, mind összetételük szerinti egységesítését.

Nem elhanyagolható kérdés az Sem, hogy a háztartási költségvetést milyen időtartamra készítsük el. A szerző hang—

súlyozza, hogy a fogyasztás alakulásának vizsgálatánál csakis éves költségvetések használhatók, mert a mezőgazdasági ter—

mékek ára szezonális ingadozást matat, az ipari termékek iránti kereslet sem egyenletes az év folyamán, végül a'ltal—

hoztagok jövedelmüket egyszerre kapják meg, ami havi vagy negyedévi költségre—- tésiiket erősen torzítja

A szerző a háztartási költségvetés eso—- portosításával kapcsolatban foglalkozik a megfigyelési terület kérdésével is, és le—

szögezi, hogy az adatok összehasonlitható—

sága csak gazdaságilag egynemű vidékek esetében biztosítható.

(Ism: Szelényi "iv—áh)

M EZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

Mezőgazdasági üzemek, génállomány és műtrágyafogyasztás az európai

tőkés országokban

(Landwirtschaftliche Betx'lebe, Bestand an landwirtscha'tlichen Mast—hiven und Verbrauoh an Handelsdünger.) -— Agrarstauatischc Mittel- lunge'n 1960. 10. sz. 109 p.

A kiadványsorozat 4. és 5. számában közölt művelési ágak szerinti megoszlási statisztikát és állatállomány-adatokat kö—

vetően, a jelen kiadványban a tagorszá- gok közös statisztikai hivatala a terme—

lési alapokra vonatkozó további adatokat

közöl. Az I. részben az üzemnagyságra vonatkozó adatok szerepelnek. Az üzem—

nagyságok gyakoriságára és területére Vo—

natkozó adatok összehasonlításánál _általá- ban két probléma merül fel: 'az orszagon—

ként különböző az adatgyűjtési-Je bevont üzemek alsó határa és különböző módon definiálják a csoportosítás alapj—át tevő te—

rületet. Az üzemek alsó határára vonatkozó különbségeket a kiadvány viszonylag könnyűszerrel áthidalja: az összehasonlító táblákban egységesen csak az 1 hektárnál nagyobb üzemek szerepelnek, az ország—

(;