SZELLEMI, ERKÖLCSI ÉLET
A magyar bűnügyi statisztika anyaga és legújabb eredményei!)
Les renseignements foumis par la derniére statistlgue hongroise de la m'minalilcü)
Résumé. Nous allons faire connaílre les sta- tistigues relatives a la criminalite' en Hongrie, en comparant les chiffres avec ceux de ltétranger. Nous índiguerons particulíörement les crimes pour les- guels il faudrait prendre des dispositions plus se'—
véres. Et nous parlerons encore, dyaprés les renseigne—
ments de'taillés, du degré de gravite' des crimes, des cironstances dans lesg'uelles ils ont été eommis, des conditions de vie des criminels, et des classes et catégories aurouelles ils appartenaienwt.
Bien gue certains auteurs croient gue les nouvelles statistigues de la criminalité ne disent rien de nouveau, _ vu les régulariiés périodigues gue montre la criminalite', —— on aura toujours besoin de statistigues pareilles. Car il faut connaítre, en dehors des chiffres généraux, les cireonstances gui ont fait naitre les crimes, circonstances Sur Iesguelles on est renseígné par les données concer- nant les conditions de vie, Ia composition de la société, la re'partition de la population suivant l'áge et Fe'tat malrimonial, les conditions geographi—
gues, etc.
Il ne faut pas oublier non plus gue les circons- tances extraordinaires dtaujourdlhui ont fait naítre des crimes inconnus autrefois.
En Hongrie, par rapport aux autres pays civilise's, la criminalité a une proportion assez e'levée. Dans les anne'es 30 du XXe siecle, il y avait ehez nous, pour 100000 habitants ayant lyáge Oil on est pénale- ment responsable, 700 crimes, contre 750 en Rou—
maníe, 800 en Allemagne, également 800 en France;
et la proportion était bien moindre au Danemark (210), en Suede ou en Hollande (300), en Italie (420), en Tehéco—Slovaguie (550).
DTlprés la statistioue hongroíse de 1942, les Tribunaux, ainsi gue les juges d'arrondissement (gui ont une competence pareílle á celle des juges de paix en France), ont statué définitivement sur environ 440 mille plaintes, et le nombre des préve- nus ou accusés était dtenviron 540 mille. Ces chif—
fres correspondentápeu présáceux de la Hongrie d'avant Ia premiere guerre mondiale, gui avail 21 millions dihabítants. Ltaugmentation du nombre des plaintes est attribue'e surtout a des crimes (Fun genre nouveau (augmentation illicile de prix, infractions aux réglements sur la Defense aérienne ou a la Ioí sur les Juifs, ,,outrage a la race" (Rassen- schande), etc.).
Én 1942, on a porté plainte, en Hongrie, contre
cnviron 549 mille personnes, dont 167000 seule- ment ont été eondamnées définitivement. —— Au- jourdthui, comme avant. le crime le plus fréguent est le vol en Hongrie. Vient ensuite l'augmentation illicite de prix, crime ayant un rapport avec les réglementations faites depuis la guerre, el pour leguel notre Statistigue parle settlement des con- damnés.
Dans la criminalilé 'de Hongrie, la prOportion des femmes a bien augmcnté ces dernicrs temps.
Cecí est en rapport avec le fait (Iue beaucoup d'hommes ayant été appele's sous les drapeaux, un grand nombre de iemmes sont devenues ouvrieres, marchandes, etc. Lá il faut aussi tenir compte de ce fait gue les hommes faisant leur service militaire ont moins Iloccasion de comme/tre des crimes. D'ail—
leurs, les crimes de soldats,jugés par les Tribunauac militaires,' ne figurent pas dans les statistigues dont nous parlons.
On voit, par les renseignements concernant Inge, gue la plupart des criminels avaicnt plus de 30 ans. Parmi ceux—ci, le crime le plus freguenl e'tait l'augmentation illicitc de prix: beaucoup de
gens ont été tente's par l'idée de s'enricliir vite,
comme tant de mereanlis aprés la premiere guerre
mondiale. était moindre parmi les
gens de 20 a 30 ans (cela est attribué á l'exiension du service militaire). Elle était faible entre les per- sonnes de moins de 18 ans: probablement, (: cause de l'in/luenee des formations dites de ,,Ievenle"
(Jeunesses hongroises).
La criminalíte'
Diapre'rs la répartition par e'tat matrimonial, la plupart des criminels étaienl' marie'sr Parmí les gens mariés,le nombre des crimes contre la proprie'le' a surtout augmente'. — Les crimes commis par des veufs et surtout par des veuves sont attribuós a des conditions matérielles dífficiles. — Les célibataires avaient dans la criminalite' une assez [aible pro- portion; on attribue cela au fait gue beaucoup de célibataires e'taient appelés sous les drapeaux. ——- Parmí les gens condamne's pour tra ic illicite de moyens de payement, ainsi gue pour dol et détour- nement de fonds, les Juifs avaient une proportion dépassant celle des chre'tiens.
1) A VIII. Büntetőjogi Továbbképző Tanfolyamon 1944. évi március hó 9-én tartott előadás.
1) Conférence faite, le 9 mars 1944, au VIII 3 Cours de perfectionnement de droit penal.
6. szám
Uaprés la répartition par langues maternelles, la criminalité a augmenté parmi les Roumains, ce gui est expligué par la re'íncorporalion de territoires orientaux et transylvains, habités pgp nombre de gens de Iangue roumaine.
On voit, par les peínes in/lige'es, gue la propor- tion des peines peu graves a angmente'. Ceci est attribué szrrtout au fait gue Ie nombre des grands crimes étaít en diminufion. L'accroissement de la proportion des peines peu graves tient, pour une moindre part, á ce gue la jurisprudence s,était modifie'e.
On voit, par la répartitíon territo—
riale de la criminalité, gue le retour de popula-tions se'parées pendant 20 ans de la Hongrie a augmenté le nombre des crimes.
Én 1942, la uriminalite' rurale augmentaii, et la criminalite' urbaine diminuaít, surtout a Budapest.
Le nombre des appels faits par les condamne's, y compris les recours en cassation, diminue dlannée en année. Cela peut étre expligue' par I'augmentation du nombre des crimes peu graves, Patténuation des peines, et par une certaine évolu- tion de la jurisprudence.
En 1942, on a condamne' environ 18 et demi
—mille récidívistes. La plupart en élaient accusés soit de vol, soit de voies de fait, soit de dol ou de détournement de ionds. — Parmí les récidívistes, les gens mariés étaient plus nombreux gue les célibataires; toutefois, le nombre des premiers accusait une régression sur i'année précédente. _ Parmi [es récídivistes, il y avail relativement plus d'illettre's gue parmi to us les condamnés.
Somme toute, la criminalité a augmenié en 1942 en Hongrie. Mais eto été dű á l'aceroissement du nombre des crimes peu graves.
!
A büntetőjoggal elméletileg, vagy gya—
korlatilag foglalkozóknak legfőbb felada- tuk és céljuk a bűncselekmények, vala- mint az ezt elkövető bűnözők nagy szá—
mának minden eszközzel való eredményes csökkentése, de legalább is a kriminalitás növekedésének megakadályozása. ' Hogy pedig ezt —— a társadalom szempontjából igen jelentős céljukat —— sikerrel érhessék el, a legkülönfélébb esíközöket kell igénybe venniök. Hol enyhébb, vagy szigorúbb törvényeket hoznak, hol eny- hébb, vagy súlyosabb büntetési tételt alkalmaznak, de mindig és mindenkor az — a gondolat irányítja elhatározásaikat, hogy a társadalom érdekeit szolgálják és
—239—— 1944
a társadalomellenes viselkedésű, vagy magatartású személyek körét szűkítsélk.
,Úgy vélem, hogy a büntetőjogászoknak
— e céljuk elérésében — nagy segítsé- gükre van, ha a [kriminalitásnak a bűn- ügyi statisztikai adatokon keresztül észlelt alakulását tanulmányozzák, melyből nem- csak a kriminalitás elleni küzdelem sikere vagy eredwményt-elensé'ge tűnik ki, hanem kiolvashatók azok a célok is, melyek irá- nyába haladni kell, és azok az eszközök is, amelyek alkalmazása hatásosnak mu- tatkozik. A bűnügyi statisztika eredmé- nyeinek tanulmányozása világosí't fel ben—
nünlket arról, vajjon hazánk kriminalitá—
sának képe világviszonylat'ban — főleg hasonló kultúrájú államokkal összehason—
lítva —— kedvező-e, vagy kedvezőtlen, és a bűncselekmlén'yeknek melyik csoportja az, amely ellen esetleg erélyes intézkedések kellenek, s viszont melyek azok, ahol a számok kedvezően alakulnak. De nem—
csak a bűnözők számáról, hanem az el- követett bűncselekmények súlyosságáról is tájékozódlhatunk, ha a kiszabott büntetési tételek alakulását vesszüik vizsgálat alá. A bűnözők egyéni viszonyairól és a bűn- cselekmények elkövetésének körülményei—
ről szerzett adataink pedig arról számol- nak be, hogy az emberek milyen cso- portjai jutnak a büntetőtörvénykönyv paragrafusaival legtöbbször Összeütkö- zésbe.
A bűnügyi statisztikai megfigyelések kezdete —— a demográfiai adatgyűjtések mellett — a mult század elejéig, a modern értelemben vett statisztikai tudomány böl- csőjéig nyúlik vissza. A születések és halálozások törvényszerűsége mellett a bűncselekmények számának alakulásában
—— az első megfigyelések szerint is __
meglepő szabályos törvényszerűség mutat- kozott, ami akkoriban eléggé megdöbben—
tette az emberiséget és adta ()ueteletne'k, a nagy belga statisztifkusnak a szájába a következő szavakat: ,,Szomorú helyzete az emberi nemnek! Előre kiszámíthatjuk, hány ember fogja beszennyezni kezét embertársa vérével, 'hány ember lesz hamisító, vagy ménegkeverő!" Nyilván a bűnügyi statisztika törvényszerűsége kész—
lette ()uetelet kortársait arra a megállapí- tásra is, hogy a társadalom rejti magában minden elkövetendő bűn csíráját, ezért a bűnöket a társadalom készíti elő, a bűnös pedig eszköz a társadalom kezében, amely a bűncselekményeket csak végrehajtja,
6. szám — 240 — 1944 *
tettéért azonban maga a társadalom a ellenszerét, az orvosság __ a társadalmi
felelős. berendezkedés módosítása, a szociális vi.-
De vajjon tényleg ilyen törvényszerű- szonyok Javítása, stb. — vagy túl drága
séget találunk-e a kriminálstatisztika ered- ményeiben? Vajjon a bűnözők számának alalkulásában mutatkozó törvényszerűséget sem külső — társadalmi, gazdasági —, sem belső —— egyéni, akarati okok nem tudják befolyásolni? Hiszen akkor joggal mondhatná valaki, hogy a bűnügyi sta- tisztika — miután felfedezett, vagy be- bizonyított bizonyos törvényszerűségeket __ már idejét mult dolog, s legfeljebb csak azokat a számokat produkálja évről-
évre, amelyeket már előre kb. ki lehetett
számítani. '
A bűnügyi statisztika eredményei iránt való érdeklődés az első világháború kitö- résének kezdete óta valóban megcsappant, de az érdeklődés hiányának korántsem az volt az oka, mintha a számok mindig ugyanazt és semmi újat nem mondaná- nak. Az ok inkább az, hogy az utolsó negyedszázad lázasüte'mű fejlődésénél, a világgazdasági konjunzktúrák és krízisek hullámvonalának megrajzolásánál, a fegy- verkezés tempójának állandó ellenőrzésé- nél a statisztika mérőeszközének minden- nél fontosabb szerep jutott, s ezekben a forrongó időkben a kriminalitás alakulása a büntetőjogászoknak és a szakemberek- nek esak kis töredékét érdekelte. Pedig éppen az utolsó harminc év bűnügyi statisztikai adatai mutatták meg, hogy a törvényszerűségek sem állandóak, s ha a gazdasági és társadalmi világrend meg- változik, a bűnözés alakulása is más irányt vesz. Ouetelet előbb idézett szavai- ból tehát azt lehet és kell kiolvasnunk, hogy a bűnözés összetett jelensége olyan okozat, amelyet egyrészt belső, szubjektív okok hoznak létre, de másrészt természe—
tesen a társadalmi tényezők is határozot—
tan befolyásolnak. Nem fogunk tehát az emberi szabadakarat tag'adói közé állani akkor, ha azonos és változatlan, okok fennforgása esetén ugyanazon okozatok létrejövését várjuk. Viszont, ha a krími- nalitásnak — mint okozatnak —— arányait akarjuk csökkenteni, az azt eredményező okok megismerése nélkül nem sok sikert érnénk el. S ez volt talán egy másik szempont, ami a bűnügyi statisztika ered—
ményei után való érdeklődést lelohasz- totta, mert hiába állapított meg a statisz- tikus egyre emelkedő bűnözést és hiába találta meg a büntetőjogász lennek az
volt, vagy egyáltalán nem volt megszerez- hető.
Úgy vélem azonban, hogy a bűnügyi statisztika jelentősége nem csökkenhet ak—
kor sem, ha újabban —— a kriminalitás ké—
pének közelebbi ismeretében M a büntető—
jogászok egyre jobban a kriminalpszicholó—
gia és kriminalpedagógia tapasztalatainak felhasználásával akarják céljukat megvaló- sítani, amihez az elsősorban tömegjelensége- ket észlelő statisztika egyelőre még nem tud kielégítő eredményeket felmutatni. A kitű-
zött célok elérését, az alkalmazott módszerek
helyességét, vagy helytelenségét azonban——
véleményem, szerint —— csak a bűnügyi sta- tisztika tudja megnyugtatóan bebizonyítani.
Mielőtt a magyar bűnügyi statisztika anyagának és számadatainalk ismertetésére rátérnék, előbb még a bűnügyi statisztika néhány legfontosabb problémájára szeret—
nék rámutatni.
Amint a modern büntetőjogtudomány, úgy a bűnügyi statisztika sem elégedhetik meg a bűncselekmények és az ellenük tett intézkedések adatainak száraz számbavétel lével, hanem kutatnia kell azokat a körül- ményeket is, amelyek az egyént büncselek- mény el'követőjévé, bűnössé tették. A ki—
indulás pontjául az szolgál, hogy a bűnözés olyan összetett jelenség, mely egyfelől fizi- kai, élettani és társadalmi, másfelől egyéni, akarati együtthatók összeműködésének ered—
ménye. S mindjárt megállapíthatjuk, hogy a statisztika sok esetben nem elég érzékeny arra, hogy a bűncselekmény elkövetésének indító okát, belső rugówit megtalálja, hiszen legtöbbször az ítélőbíró sem állíthatja nyu- godt lelkiismerettel azt, hogy a bűncselek- mény elkövet-ésének okát biztosan megálla- pította. Ezen a vonalon a statisztika tehát határozottan csak a bűnözők személyi vi- szonyait, s a bűncselekmények elkövetésé- nek körülményeit veheti számba; Az ered- mények alapján pedig főleg a feltűnő gya- koriságú előfordulások okát veszi vizsgálat alá, megállapítván így azokat a személyi, vagy tárgyi körülményeket, amelyek fenn- állása es-etén a bűnözési lehetőség a leg- nagyobb, vagy a legkisebb; valamint vilá- gosságot próbál deríteni arra, hogy ezt a legnagyobb, vagy legkisebb bűnözési elő- fordulást milyen ok, vagy okok magyaráz—
zák,
Ez a bűnügyi Oknryomozó statisztika a
6. szám -———241—— 1944 í, bűnözők személyi viszonyairól, valamint a
bűncselekmények elkövetésének körülmé- É 'ny—eiről igen széleskörű tájékoztatást 'rtud nyujtani. Meg kell azonban már most em—
lítenem, hogy minden esetben óvakodni kell messzemenő, nagy fantáziájú következ- tetések levonásától és mindíg gondolnunk kell arra, hogy a bűnügyi statisztikának ez a része nem a bűnözők, hanem csak az el- ítéltek személyi viszonyainak statisztikája.
A statisztika ugyanis legelőször a feljelen—
tett személyeket tudná megfigyelési körébe f, vonni, de 4 mint később az adatokból is látni fogjuk —— a feljelentett személyeknek csak aránylag _kis része találtatik bűnösnek és ítéltetik el s így csak azdelítéltek és pedig a jogerősen elítéltek köre az, amelyik adat- szolgál'tatásraw megnyugtatóan igénybe- vehető, viszont kívül marad ezen a körön elsősorban a kézre nem került bűnözők aránylag kis száma, főleg azonban — kii- lönösen egyes bűncselekményeknél — azok- nak a bűnösöknek nagy csoportja, akiknek bűneselekményéről feljelentés, vagy magán- indítvány hiányában a statisztika nem is szerezhet tudomást.
A bűnügyi statisztika abszolút számada—
taiból azonban a kriminalitás nagyságára és alakulására vonatkozólag még nehéz ha- tározott következtetéseket levonni. Ezért plasztikus képet csak arányszámok, szá—
zalékszámok összehasonlítása esetén kap—
hatunk. Az arányszámok számítása pedig nem olyan egyszerű, mint ahogy azt egye—
sek gondolják. Pl.: a bűnügyi statisztika, ha kimutatja azt, hogy a 20—30 éves bűnözők száma évről-évre emelkedik, ez az adat a 20—30 évesek korcsoportjának növekvő kriininalitását mutatja-e? Vajjon nem az e az oka a számok emelkedésének, hogy az egész népesség összetétele változott meg úgy, hogy a 20—30 évesek aránya emelke- dett, ami azután a bűnözésben való nagyobb részvételt is indokolttá teszi. Ugyanilyen óvatossággal kell eljárni azonban az egyéb adatok megítélésénél is, tehát a bűnügyi statisztikai eredmények csak a népszámlá- lási és népmozgalmi, vagy egyéb általános statisztikai adatok összevetésével mutatnak megbízható képet.
Az oknyomozó statisztika a nemzet- közi összehasonlításokat sem nélkülözheti, amelyeknél az összehasonlítások nehéz—
sége még folkozódik. Ebben az esetben nem elég az összehasonlítandó országok bűnügyi és egyéb általános statisztikai adatainak ismerete, az adatgyűjtések mód-
szerét és megbízhatóságát is vizsgálni kell, de nem maradhat figyelmen kívül az illető állam bűnügyi jogszolgáltatásának képe sem. Egyes, pl, más világr—észbe tar—
tozó államok meglepően alacsony krimi- nalitási arányszámának az adatgyűjtés tökéletlenség'én kívül az is oka lehet, hogy a jogbiztonság megörzése, tettesek kinyo- mozása, bűnözőknek bíróság elé állítása oly nehézségekbe ütközik —— gondoljunk itt Amerikára, vagy Ausztráliára —, ami enyhébb bűnrcselekménye'kn-él a feljelentés hiányát, súlyosabb bűnesele'kményeknél pedig az önbíráskodást vonja maga után, s a büntetőtörvények megszegése mind a két esetben a statisztika figyelőkörén kívül marad. A kriminalitás nemzetközi összehasonlíthatóságának ügyét —— hár azóta számosan foglalkoztak ezzel a problémával — a mai napig nem oldották meg kielégítően. Igaz, hogy a büntető- törvényei'k eltérő rendelkezései, a tényálla- délkok elütő felépítése is megnehezítik az egyöntetű nemzetközi bűnügyi statiszti- kát, de mindezideig még, az adatgyűjtések is csak nagyjából azonos tényezőkből állanak, nem beszélve a feldolgozások és az adatok közzététele körében tapasztal- ható számtalan különbségről.
Magyarországra vonatkozóan tulajdon- képpen csak a M. kir. Központi Statiszti- kai Hivatal végez bűnügyi statisztikai adatgyűjtést. A M. kir. Csendörség és Rendőrség, illetőleg Budapest Székesfővá—
ros Statisztikai Hivatalának ilyen tárgyú adatgyüjtése ugyanis inkább bűnügyi ren- dészeti anyag, melynek adataiból főleg a karhatalmi szerveknek a bűnözők elleni küzdelmében végzett hatalmas munkáját olvashatjuk ki. A M. kir. Központi Sta—
tisztikai Hivatal több alkalmi kísérlet és próbálkozás után már 1872 óta gyűjt rendszeresen bűnügyi statisztikai adato- kat, ez az adatgyűjtés azután több refor- mon és módosításon keresztül — melyekre elsősorban a büntetőtörvényköniyveknek erre az időre eső kodifikációja miatt volt szükség —— 1909-ben érte el azt az alakját, amely — néhány kisebb módosítástól el—
tekintve — a mai napig is érvényben van.
Eszerint az adatszolgáltatók a kir. járás—
bíróságok és törvényszékek, valamint a fiatalkorúak bíróságai, amelyek az előttük jogerősen befejezett büntetőügyekről, továbbá a bűnügyekben szerepelt és jog—
erősen elítélt személyekről külön—külön egy ügylapot, valamint egy személyi lapot
6. szám
___242—
1944állítanak ki. Az ügylapon a bűnper egész lefolyására vonatkozó fontosabb kérdő—
pontok, a személyi lapon pedig az elítél- tek személyi viszonyaira, a rájuk kisza- bott büntetésekre, valamint előéletülkre vonatkozó kérdések szerepelnek. Az ezekre adott válaszok azután az adatfeldolgozás igen széleskörű kombinációs eseteit teszik lehetővé.
Az eredmények az adatszolgáltatók kiválasztásának megfelelően csak a ren- des bíróságok előtt lefolytatott bűntettek, vétségek és kihágások ügyeinek s az ezekben elítélt személyeknek adatait tar- talmazzák, hiányzanak tehát a közigazga- tási hatóságok, valamint a honvéd- törvényszékek hatáskörébe tartozó bün- te'tőügyekinek és azok elítéltjeinek adatai, de a közigazgatási hatóságok ítéletei- nek feldolgozása a kriminalitás anyagát csak felhig'ítaná, a katonai törvényszékek ügyeine vonatkozó adatok pedig — azok természeténél fogva — nyilvánosan nem taglalhatók.
A feldolgozott bűnügyi statisztikai eredményeket a Központi Statisztikai Hivatal az évikönyveiben teszi rendszere—
sen közzé. Megemlítendő még, hogy az első világháború előtti 10 évnek: az 1904—1913. éveknek a Magyar Biroda- lomra vonatkozó igen részletes bűnügyi adatait a Statisztikai Hivatal két vaskos kötetben külön is közzétette. Ezenkívül hosszú sorával találkozunk azoknak a bünte—tőjogászoknak és statisztikusoknak, akik a magyar bűnügyi adatok felhaszná- lásával és a legnagyobb részletekig menő boncolásával a kriminalitás egy, vagy több problémáját világították meg, vagy a bűn—
ügyi adatgyüjtés módszerét tökéletesí- tettélk.
Térjünk át ezek után a bűnügyi ada- tok számszerű vizsgálatára.
Mindenekelőtt néhány nemzet—közi adal - tal azt szeretném érzékeltetni, hogy Magyar—
ország —— a bűnözés gyakoriságát tekintve
—— milyen helyet foglal el az államok sor- rendjében. A rendelkezésre álló adatok sze- rint 100000 büntetőjogilag felelős korban levő, tehát 12 évesnél idősebb személyre Magyarországon az 1930-as években évente átlag 700 büncselekmény esett, Romániában 750, Németországban és Franciaországban
800 bűncselekmény. Ezekhez az államok-
hoz viszonyítva a magyarországi kriminali- tás alakulása előnyösnek látszik, de ugyan- ekkor Dániában 100000 büntetőjogilag fe—
lelős személyre csak 210, Svédországban és
Hollandiában 300, Olaszországban 420, Cseh-Szlovákiában ' 550 bűncselekmény esett, s így —— bár az adatgyűjtések előbb említett különbözősége bizonyára némileg torzítja a számokat —— azt kell mondani, hogy Magyarországon a kriminalitás aránya a kultúrállamokhoz viszonyítva elég magas.
A legújabb —— 1942. évi —— magyar bűn- ügyi statisztikai adatokat szemlélve látjuk, hogy 1942-ben a járásbíróságok és törvény—
székek kereken 440 ezer feljelentést intéz- tek el jogerősen, amelyekben kereken 540 ezer volt a feljelentett személyek száma. A feljelentések és a feljelentett személyek száma az első világháború utáni békeévek nagyjában kiegyensúlyozott változatlansága után 1938 óta évről—évre erőteljesen emel- kedik, jóval nagyobb arányban, amint azt az országterületnek és így az ország lakossá- gának is egyébként örvendetes gyarapodása indokolná. A jelenlegi— 15 millió lakosú
— országterületen a bíróságoknak kb. éppen annyi bűnügyben ke'll eljárniok, mint az első világháború előtti időben az akkori Magyar Birodalom 21 milliós népességű nte- rületvén. A feljelentések számának emelke- dése a kriminalitás arányának erős emel- kedésével magyarázható, amelyet jórészt ——
mondhatni — eddig el nem követhető bűn- cselekmények, pl.: árdrágítás, légoltalmi vétség és kihágás, zsidótörvényrbe ütköző vétség és kihágás, fajgyalázás, stb. elköve- tése váltottak ki.
A feljelentett személyek száma az elítél- tekhez viszonyítva hazánkban mindig igen magas volt. 1942—ben is az 540 ezer fel- jelentett személynek kereken 70%-a el—
len az eljárás ítélet nélkül, vagy felmentő ítélettel fejeződött be. A bíróságok tehát ebben az évben a feljelentetteknek csak 300/0—át, vagyis 167000 személyt ítéltek el jogerősen.
Az alaptalan, illetőleg a kellő alapot nélkülöző vádaskodás tehát hatalmas munkatöbbletet ró a bíróságokra, bár ez a Vádaslkodási hajlam az utolsó években erősen csökkent. Az 1942 előtti néhány évben ugyanis a járásbíróságok a feljelen- tett személyeknek csak kb. 30%-át, 1942—ben már 40%-át marasztalták el, a törvényszékek pedig a feljelentett szemé—
lyek közül az előző években csak 20%-ot, legutóbb már 24%-ot találtak bűnösnek.
A leggyakoribb bűncselekmény ez év- ben is a lopás volt, emiatt ítélték 'el a bűnösök 23%—át. A háborús viszonyok
6. szám —243 -— 1944 kezdete előtt a becsületsértés és a testi
sértés voltak a lopás után leggyakrabban elkövetett bűncselekmények, 1942-ben azonban a második helyet az árdrágítás
—— mint tipikus háborús bűncselekmény
—— foglalta el. Itt újból megemlítem, hogy a statisztika nem az árdrágítók, hanem csak az árdrágítás miatt jogerősen elítél—
tek adatait tudja számbavenni, amely - szám --— ezt mindenki gondolhatja ——
jóval kisebb az árdrágítást elkövetők szá- mánál, összehasonlítva pl.: a rablást, emberölést, csalást elkövetők és az e bűn- cselekmények miatt elítéltek száma kö- zötti eltéréssel. Az említett négy bűn- cselekmény lopás, árdrágítás, becsület—
sértés és testi sértés — az összes bűnese—
tek 60%—át öleli fel. Az árdrágításo'k szá- mának 1942. évi hatalmas emelkedése mellett a legtöbb bűncselekmény száma szintén nőtt, egyesek azonban, pl.: a gyilkosságok, szándékos emberölések, va- lamint a szemérem elleni bűncselekmé- nyek száma az elmúlt három év folyamán állandóan esölknkent.
Vessünk most egy pillantást az elítéltek személyi viszonyaira. Mindenekelőtt szembe- tűnő a nőknek a bűnözésben való egyre növekvő részvétele. A nőknek a kriminali- tással való kapcsolatát Angyal Pál profesz- szor annakidején éppen a Büntetőjogi Továbbképző Tan-folyam egyik megnyitó előadásán olyan alapossággal világította meg, hogy ezúttal csupán néhány össze- foglaló statisztikai adatot tudok e témához hozzáfűzni. A nők az 1930-as években kb.
2096—es arányban vettek részt a bűnözés—
ben, ami azt jelenti, hogy átlag minden ötödik bűncselekményt nő követett el. Ez az arány az első világháború előtti aránynál valamivel magasabb volt, az első világháború előtti években ugyanis az elítélteknek csak 15—1695—21 volt nő.
Az utolsó három évben azután a nők aránya egyre emelkedett, 1941-ben már 23%, 1942-ben pedig már 3070-ban talá- lunk nőket az elítéltek között. A női elítél- tek arányának emelkedése —- bár semmi- , képen sem kívánatos — egy cseppet sem meglepő, mert az utóbbi években a katonai behivások következtében egyre több nö lé- pett ki a családi körből és vált kenyérkere- ' seli, megélhetési gondok részesévé. A nők-
— nek a gazdasági életben és a munkahelye- _ ken való egyre nagyobb térfoglalása —— kii-
lönösen. ha ehhez rossz megélhetési viszo—
bűnözők számát, amihez még azt is tekin- tetbe kell vennünk, hogy az utóbbi évek—
ben egyre több férfi teljesített katonai szol—
gálatot, a katonai szolgálatot teljesítő fér- fiak pedíg bűncselekmények elkövetésétől jobban védve vannak és ha mégis elkövet- nén—ek bűncselekményeket, felettük a hon- védtörvényszék ítél, amelynek adatai nem kerülnek statisztikai feldolgozásra.
Az utolsó éveknek a nők kriminalitá—
sára vonatkozó eredményeit az első világ- háború ahasonló adataival összehasonlítva, azt látjuk, hogy a nők bűnözési aránya 1913-ban még 16%-os volt, két év mulva —
1915—ben —— a bűnözőknek már 32%-a,
1918-ban pedig már 43%—a volt nő. A nők—
nek tehát az 1942. évi 30%—os bűnözési aránya, bár az átlagosnál magasabb, de érthetőnek látszik, s csupán csak az ejthet gondolkodóba, hogy a külföldi államokhoz viszonyítva, hazánkban a nők mindig igen nagy arányban szerepeltek az elítéltek kö- zött. Az 1930-as években egyedül Belgium- ban találhatunk a női kriminalitásban ha—
zánkénál magasabb arányszámot, a szem- szédos államokban — ha nem nagyon sok—
kal —, de mindenütt alacsonyabb ez az arány, nem beszélve az északeurópai álla—
mokról, ahol a nők az elítélteknek csak
5 6%-át teszik.
A nőknek az egyes bűncselekményekb—en való részesedését nézve — a gyermekölés, magzatelhajtás, kerítés, stb. elsősorban női bűncselekményekben való és természet- szerűen igen magas részesedés után —— fel- tűnő, hogy az árdrágítók 50%-a nő, de az átlagnál több nő szerepel a becsületsértés, orgazdaság és bűnpártolás miatt elítéltek között is. Lopást már jóval az átlagon alul
—— csak 2296—ban _ követtek el nők, s alatta marad az átlagnak a többi gyakoribb bűneselekme'nyekben, mint pl.: emberölés-
ben, testi sértésben, csalásban, sikkasztás—
ban, okirathamisívtásban résztvevő nők
aránya.
Az elítéltek életkorodataít tanulmá—
nyozva, legfeltűnőbb a 30 éven felüli bű- nözők számának az utolsó két évben tör- tént erős emelkedése. Az elítéltek közül
1936—ban pl. csak 377c volt a 30—49 év között, míg 1942-ben már 45 % ilyen korút talalunk. 50 éves és idősebb 1936—ban az elítélteknek mindössze lll%-a, 1942-ben
már 'lő'Z—a volt. Ugyanakkor a 22—29 évesek aránya az 1936. évi Billi-rol 1942—
ben 1663) -ra szállt le és -— bár abszolút
6. szám
a 12—21 éveseknek is. Az idősebb korosz—
tály erősbödő bűnözési arányát — az e kor- csoporthoz tartozó népesség kis arányú emelkedését leszámítva, melyet elsősorban az életkor megnövekedése, valamint a 20—
30 évesek számának az első világháború következményeként keletkezett csökkenése okoz — főleg az idősebbeknek az árdrágí- tás bűncselekményében való igen nagy arányú részvétele emeli fel. Az árdrágítások 85%-át 30 évesnél idősebbek követik el, az 50 évesnél idősebb árdrágít'ók aránya is 30%. Az első világháború utáni árdrágir—
tási bűneseteket vizsgálva, az idősebbek itt is az átlagnál valamivel nagyobb arányban vettek részt ezekben a bűncselekmények- ben, de az 1942. évi nagyarányú részesedé- süknek nyilvánvalóan az az oka, hogy az idősebb korosztály még jól emlékszik arra, amit az 1920—as években tanult, amikor az árdrágítást majdnem mindenki kényelmes és gyors meggazdagodási módnak találta.
A 20—30 évesek bűnözési arányának már említett erős csökkenése jórészt a ka—
tonai szolgálat nagyobb mérvű kiterjeszté- sével magyarázható, míg a 12—21 évesek közül különösen a 18 évesnél fiatalabbak csökkenő bűnözési aránya bizonyára az ifjúságnevelő levente intézmény eredmé—
nyes,s a kriminalitásra is hatással levő munkáját bizonyítja. A fiatalkorú elítéltek adataira különben később még részleteseb- ben is ki szeretnék térni.
Ha az elítéltek családi állapotára vetünk egy pillantást, azt találjuk, hogy a házas elítéltek száma a legtöbb. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a házasságban élés foko—
zotrtabban indítana bűncselekmények elkö- vetésére. Ennek éppen az ellenkezője áll, amit bizonyít az is, hogy az elítéltekből 59% volt házas, míg az összlakosságban — természetesen csak a házazsuló korban levők közül számítva — 6196 házast találunk.
Úgyszólván a legtöbb bűncselekményben a házas elítéltek kedvezőbb arányban része- sednek, s csupán néhámy vagyon elleni bűn- cselekménynél — de a lopást kivéve — romlik a házasok aránya az átlagnál erő- sebb mértékben, amelyet főleg a nehéz megélhetési viszonyok magyaráznak. A bű- nözők közül az özvegyek is jóval arányu- kon alul részesednek a lkriminalitásban, feltűnő, hogy az özvegy elítéltek kéthar- madr—észe nő, ami egyrészt annak tulajdo- nítható, hogy az özvegy nők száma erősen meghaladja [az özvegy férfiakét, más- részt az özvegy asszonyok sok esetben sú—
lyos anyagi viszonyainak a következménye.
—244—
1944 ':
Hogy 'az utóbbi években a házas és özvegy elítéltek aránya a nőtlenekkel, illetőleg ha- jadonokkal szemben jobban elmélkedett, azta többször hangoztatott romló gazda—
sági viszonyok mellett részben a fiatalabb férfiak — tehát inkább nőtlenek — kato—
nai szolgálatának emelkedésével részben a házasságkötések számának jelentős növe- kedésével lehet magyarázni.
A bűnözők vallás és anyanyelv szerinti megoszlása az utóbbi évek adataival igen kis változást mutat. Hogy a számokban az utolsó évek változást hoztak, annak főoka az összlakosság felekezeti és anyanyelvi meg- oszlásának a területgyarapodásokkal kap-
csolatos megfelelő módosulása volt. Egyes "
bűncselekményekben, pl.: a külföldi fize- tési eszközökkel elkövetett bűntettben és ":
vétségben a zsidó vallásúak, az állam és —_
társadalmi rend ellen elkövetett bűneselek- , ményekben pedig a román anyanyelvűek i átlagos arányűkon felül részesedtek, de ezt f az ismert okokból megváltozott életkörül- ményeik teszik elsősorban indokolttá. A—
csalás, sikkasztás és hűtlen kezelés bűn- cselekményei miatt elítélteknek az 1930-as / évek derekán pl. 13—14% -a volt zsidó va'l- lású, 1942-ben ez az arány 6—8%-ra szál- lott le, ami alig valamivel magasabb, mint az összlakossághoz viszonyított kb. 5%-os országos arányuk.
Az elit-éltek foglalkozására, műveltségi fokára, valamint vagyoni állapotára vonat- kozó adatok szintén igen részletesen álla- nak rendelkezésünkre. Bármennyire érde- kes volna azonban ezeknek az adatoknak akár főbb bűncselekmények szerint, akár más szempontok szerint való boncolgatása
— esetleg a külföldi eredményekkel való összehasonlítása —— ez a feladat túlnőne a mai előadásomnak szabott határokon.
Amint az, eddig felsorolt adatokból is ki—
tűnt, az elítéltek személyi viszonyait és életkörülményeit megvilágító számadatok csak akkor alkalmasak megbízható követ- keztetések levonására, ha annak az össz- lakosság'nak — melynek ". krimin'aliftását vizsgáljuk — a tuda'kolt szempontok sze—
rinti összetételét alaposan ismerjük. Az el-
ítéltek foglalkozására, műveltségi fok-ára, vagyoni állapotára vonatkozó eredmények ugyanis önmagukban nem adnának át- tekinthető képet, a szükséges számadatok felsorolása pedig előadásomat nehezebben érthetővé tenné.
A kriminalitás számszerű alakulásának megismerése után a legnagyobb érdeklő- désre a kriminalitás súlyának alakulása
. Szám —245— 1944
tarthat számot. A kriminalitás súlyának alakulására a statisztika, az elkövetett bűn—
esetek bűncselekményenkinti számbavéte- lén felül, az elítéltekre kiszabott büntetések vizsgálatával tud fényt deriteni. A gLyako- ribb bűncselekmények felsorolásánál már említettem, hogy az utóbbi években a sze—
mély elleni bűncselekmények (pl.: gyilkos- ság, emberölés) száma csökkent és a va—
gyon elleni bűncselekmények (lopás, ár—
drágítás, orgazdaság) nyomultak előtérbe.
Az egyes bűneselekmények számának ala- kulása-ból, bár sok esetben igen nehezen, dr szintén lehet következtetni a kriminalitás súlyának alakulására.
A kiszabott büntetési tételek statisztikai zámbavétele az utóbbi években a krimina- itás súlyának enyhe csökkenését mutatja.
Egyáltalán a kriminalitás képe —— a kisza- bott büntetések súlyosságát mérlegelve _—
sokkal enyhébben alakult, mint ahogy azt az eddigi adatokból gondolhattuk. Az elítél-
;teknek ugyanis igen nagy része — 1938-ban 1 pl 09%—a —— kizárólag pénzbüntetésre, mint főwbüntetésre ítéltetett, 1942-ben pedig már
§ 7295 volt a pénzfőbüntetésre ítéltek része- sedése. A szabadságvesztés-büntetésekre
;"ítéltek aránya ennek megfelelően minden fikategóriában esett, az azonos büntetés—neme-
*' ken belül pedig a kisebb tartamú bünteté- sek felé tolódtak el a számok. A szabadság- vesztés—büntetések közül leggyakoribb a fogház-büntetés kiszabása: 1938-ban az el- ítéltek 26%—a, 1942—ben pedig 24%-a ka- jrpott fogházbüntetést. Látjuk tehát, hogy az elítélteknek 95—96 o/o-a vagy fogház—, ijagy pénzfőbüntetésben részesült, atöbbi szabadságvesztés—büntetésre tehát csak
; 4—5"/,,-os részesedési arány jutott. Bör 'tönre és fegyházra 1938-ban összesen 3.480- 1személyt, 1942—ben pedig _ a megnagyob—
bodott Magyarországon — már 5.056 sze- mélyt ítéltek úgf, hogy az összes elítéltek-
*;_nek 1938-ban csak 4, 1942—ben 33%—a ítél- tetett börtönre és fegyházra. Halálbünte—
tésre 1942-ben 9 személyt ítéltek; ez a szám az előző évek átlagának háromszorosa ugyan, de az emelkedést részben az egyes bűncselekmény—ek feletti statáriális ítélkezés , magyarázza. A 9 halálos ítéletből ötöt ugyanis rögtönítélő bíróság hozott. Ha a 'kiszabott büntetések súlyosságának alaku- lását hosszabb időre visszamenőleg vizsgál-
;,juk, akkor azt találjuk, hogy a büntetési tételek évről-évre egy árnyalattal mindíg enyhülnek, ami a bírói ítélkezések enyhülé- ,, sével, illetőleg a kriminalitás súlyosságának
büntetési tételek enyhülésében Csak az első világháború utolsó éveiben találunk kisebb -— és indokolt —— törést. Azt, hogy a pénz- büntetés aránya az első világháború előtt 5070 körül volt, most pedig már 70%-on felül van, az 1928. évi X. tc. 4. §-a magya- rázza, ugyanez az oka a fogház- és elzárás- biinutetések párhuzamosan 45%—ról 25%—ra való esésének is. De pl. fegyházra és bör- tönre az 1913. előtti években a bűnösök 5—6%—át, a legutolsó években pedig a szigorított dologházra ítéltek kis számával együtt is —— a bűnösöknek már csak 3 4%-át ítélték. Még jobban megvilágítja a kiszabott büntetések enyhülését az az adat, mely szerint az első világháború előtti években a fegyházra ítélt bűnösök 55%-a 2—3 évet kapott, míg 1942-ben már 74%—a volt azoknak a fegyházbüntetésre ítéltek- nek az aránya, akikre a legalacsonyabb — 2 3 évi —— fegyházbüntetés szabatott ki._
Végül mint érdekességet említem meg, hogy az ú. n. enyhítő szakaszok az első világ—
háború előtt az elítélteknek kb. 25%-ánál, 1942-ben már —— de az előbbi években is
—— az elítélteknek kb. 65%-ánál nyertek al—
kalmazást.
Igen érdekes és tanulságos a kriminali—
tás területi eloszlásának tanulmányozása is,
amihez a bűncselekmények elkövetési he- liyének adataiból nyerünk támpontokat. Mi- vel a magyar bűnügyi statisztikai irodalom- ban is aránylag legtöbb ezzel a témával foglalkozó tanulmányt találunk, az ide—
vonatkozó adatok részletezésétöl eltekintek.
Ezért csupán annak megemlítésére szorít- kozom, hogy feltűnő az utóbbi években visszacsatolt országrészek magas —— és az anyaországénál jóval nagyobb arányú ——
kriminalitása, aminek magyarázatául nem látszik elégségesnek az uralomváltozás kö- vetkeztében előálló zavarosabb helyzet, ha—
nem arra kell gondolnunk, hogy az elszakí- tott területeken élt lakosság az elmúlt 20 év alatt erkölcsileg jobban megfertőződött, mint az anyaországi — ideálisabb 'köz- és jog—biztonságban é'lő — népesség.
A kriminalitás területi megoszlásának adataiból az látható, hogy 1942-ben a vidé- ken — nevezetesen a 10.000 lakosnál na—
gyobb és kisebb községekben — elkövetett bűncselekmények száma tovább emelke- dett, míg a városokban —— különösen Buda- pesten ——- aránylag kevesebb bűncselek- ményt követtek el, mint az 1930-as évek- ben. A vidék főleg a lopási és árdrágíitási bűnesetek magas számával rontja le kedve-
6. szám
elsősorban a sikkasztás és csalás bűncselek- ményeinek ritkulása miatt érezhető javu- lás. Budapesten az utolsó 20 évben az el- ítéltek aránya 1940-ben volt a legkisebb.
Ebben az évben 9 és fél ezer olyan személyt ítéltek el, aki a fővárosban követte el tet- tét. A bűnözők száma azóta évről-évre nőtrt, de 1942-ben az elítéltek aránya még mindíg alacsonyabb, mint az 1940 előtti 15 évben bármikor volt.
A büntetőügyek eljárási adatai közül — melyek szintén igen részletesen állanak ren- delkezésre — a számoknak csupán két ér- dekesebb alakulását említem meg." Az egyik
— nyilván főleg az enyhébb bűncselekmé- nyek számának növekedése miatt — a büntetőeljárás meggyorsulását mutatja.
1942—ben ugyanis az elítélteknek 499á-át abban az évben elkövetett bűncselekmé- nyért már jogerősen el is ítélték. Az 1930-as években ugyanez az arány csak 38—40%
körül mozgott és míg pl. 1933-ban az el- ítéltek 80%-a tettét abban az évben, vagy legfeljebb egy évvel előbb követte el, 1942- ben már kereken 90'9/0 ilyen elítéltet találunk.
A másik és a büntetőeljárás menetét jellemző adat a perorvoslatok —— fellebbe- zések és semmiségi panaszok —— számának évről-évre való állandó csökken-ése. E sze—
rint a járásbíróságok előtt kezdődő büntető—
iig—yeknek _ tehát az enyhébb bűncselek—
ményeknek — az első világ'háborúb meg—
előzőleg még átlag 25%-ánál, vagyis át- lag minden 4-ik ítélet ellen, ezzel szemben.
1938-ban minden 6-ik, 1942-ben pedig már csak minden 15-ik ítélet ellen (éltek per- orvoslattal. Ugyanez a helyzet a törvényszé- kek előtt kezdődő —— tehát a súlyosabb bűn- cselekményeknél is —, ahol az első világ- háború előtt átlag minden 3-ik ítélet ellen, 1938. évben minden 5—ik, 1942-ben pedig már csak minden 12—13-ik ítélet ellen ad- ltaik be perorvoslatot. A perorvoslatok szá- mának ilyen csökkenése részben az eny- hébb bűncselekmények számának növeke—
désével, a kiszabott büntetési tételek enyhü—
le'sével, részben a mindjobban kijegece- sedő bírói gyakorlattal magyarázható.
A kriminalitás képének tökéletesebbé tétele érdekében a bűnügyi statisztika ((
visszaeső és a fiatalkorú bűnözők körét kii—
lön, alaposabb vizsgálat alá veszi. A vissza- esők a bűnözők törzsét alkotják, akiknek
tehát a kiszabott büntetés nem használt, s
akik újra meg újra rossz útra térnek. Szá- muk nagyobb arányú növekedése elsősor- ban a közbiztonsági szerveknek ari mun-
-——246— 1944
kát, mert közülük igen sokat a rendőr—
ségnek állandóan szemmel kell tartania.
Hazánkban a visszaesők száma az 1930-as években 12—13 ezer volt; ez azt jelenti,
hogy az elítélteknek kb. 20%—a megelőző- leg már'bünteftve volt. Ez az arány nemzet—
közi összehasonlításban elég kedvező, mert pl. Belgiumban ugyancsak 1930—ban az el-
ítéltek közül 42%, Cseh—Szlovákiában 52%,
Ausztriában 55% volt visszaeső, de Német—
ország és Olaszország 38%-os, sőt Svéd- ország 30%—os aránya is magasabb a ma- gyarországi visszaeső—k a—rányszámánál. A visszaesők arányából azonban nem mindig lehet a kriminalitás kedvezőbb, vagy ked- vezőtlenebb alakulására következtetni, mert
a visszaesők arányát magasra emeli pl., ha a bűncselekményt először elkövetők száma alacsony, ebben az esetben pedig az általá- nos kriminalitás képe nyilván kedvezően fog alakulni.
Hazánkban 1942-ben kerek-en 18 és fél ezer olyan bűnös ítéltetett el, aki már elő- zőleg is büntetve volt. A visszaesők főleg lopás, testi sértés, csalás és sikkasztás miatt kerültek újra bíróság elé. A visszaesőknél a házasok aránya — bár számuk itt is a legnagyobb —— még kedvezőbben alakult, valamint magasabb az analfabéták aránya is, mint az összes elítélteknél volt.
A fiatalkorú bűnözők szemmeltartásá- nak jelentőségét bizonyára nem kell meg- indokolnom. Előbb már említettem, hogy a fiatalkorúaknak _— ideértve a 12——18 e've—
seket —— a bűnözési aránya az utóbbi évek- ben csök'kent, merít számuk nem emelkedett olyan mértékben, mint az idősebb bűnö- zőké. Különösen a fiatalkorú lányok aránya alacsonyabb az idősebb nők bűnözési ré—
szesedésénél. A fiatalkorúak közül ugyanis 1942-ben az elítélteknek csak 21%-a volt nő, illetőleg leány, az összes elítélteknél ez az arány — mint tudjuk — 3070-es volt, amiből tehát kitűnik, hogy az idősebb nők nek 30%-on felül kellett a kriminalitásban részesedniök. igen magas az apai nevelést nélkülöző fiatalkorúak bűnözési aránya, mert —— szemben az anyátlanokkal — több mint két és félszeres az apa halála miatt az anyjuk nevelése alatt élő fiatalkorú bűnö—
söknek a száma. A fialalkorúakná'l a bűn—
cselekmények elkövetésének Olka — birói megállapítások szerint — legtöbb esetben pajkosság, könnyelműség, meggondolatlan- ság' volt. de, az elhanyagolt nevelés és az erkölcstelen környezet, is nagy mértékben vitte bűnbe a fialallmrúakal. igen magas a
