Magyarország iskolái

(1)

5—6. szám. —— 146—

Magyarország iskolái.

Les écoles hongroises.

A központi statisztikai hivatal előzetes eredményként nemrég közreadta a mai Magyar- ország közoktatásügyének az összeomlást kö—

vető három iskolai évre vonatkozó legfonto- sabb statisztikai adataitl) Minthogy ezekben az adatokban a hivatalos statisztika., egyelőre ugyan csak nagy általánosságban, ezúttal első ízben világít rá a mai Magyarország közok- tatásügyére és így a részletes és végleges eredmények kiadásáig is legfőbb irányban tájékoztató képet nyujt a közoktatásügy mai állásáról, érdemes lesz egy kissé közelebbről megvizsgálnunk ezeket a számadatokat. Mind—

nyájan átérezzük iskoláink fontosságát a nem—

zetnevelés szempontjából; tudjuk egyrészt azt, hogy az iskolai oktatás az egész jövő Magyar- ország sorsára milyen, szinte beláthatatlan kihatással bir s másrészt tapasztaljuk is, hogy a mai közoktatásügy telve van nagy hord- erejű problémákkal, amiknek megoldásánál elengedhetetlen a közoktatás egyes szerveinek számszerűleg való pontos ismerete.

Első önként kínálkozó kérdésünk, amely

az iskoláinkra és azok népességére vonatkozó nyers számadatok vizsgálatánál felvetődik:

vajjon mennyiben kedvezőbb a közoktatás

helyzete a mai Magyarországon, mint volt a

régi Magyarországon ? Mennyiben intenzívebb a tanítás a mai kisebb területen, mennyivel népesebbek, tanerőkkel jobban ellátottak az iskolák a mai szűkebb hazában, mint voltak az összeomlás előtt. Altalaban tudjuk azt, hogy ezekre a kérdésekre csaknem sorban kedvező választ kell adnunk, hiszen köztudomású, hogy a mai Magyarország átlag véve az iskolaügy terén is kulturáltabb a réginél, mert iskola- hálózatunkat illetőleg veszteségünk jóval kisebb volt, mint területben, népességben, ipar—

ban, nyersanyagforrásban s más egyéb téren.

Körülbelül 710/0—ot tevő területi és 640/o-ot tevő népességi veszteségünk mellett, mely a megcsonkítás folytán ért bennünket, taninté- zeteink számánál mintegy GOO/O—ra, tanulóink számánál 540/0 ra, taneróink létszámánál pedig csak 400/0-ra becsülhetőa szétdarabolás foly- tán beállott veszteség.

A mai Magyarország területén annyi isko- lánk és oly nagyszámú oktató személyzet maradt meg, hogy a régi Magyarországgal

1) L. ,,Statisztikai havi közlemények" 1923. évi január—márciusi száma, Függelék 4. (A tanintézetek s azok taneröinek és tanulóinak száma az 1918/19—

192021. tanévekben)

szemben többféle arányszám alapján tett ösz- szehasonlításaínk a mai Magyarországra nézve kedvezőre billentik a mérleget.

Avégből, hogy az említett összehasonlítást , a régi és a mai Magyarország között, lehető- leg több nézőpontról megvilágítva, megtehes- sük, a 149. oldalon közöljük az iskolák, a tanerők és a tanulók számát valamennyi iskola- fajnál, külön feltüntetve a középfokú iskolák együttes számát. Középfokú oktatásunk és szakoktatásunk tervezett reformjainak a kü- szöbén bizonyára nem lesz érdektelen az ada- toknak ily elrendezésben való szemlélése, mely ' meggyőz bennünket arról, hogy középfokú tanintézeteink számaránya a háború előtti állapottal szemben is igen kedvező, tanerőik és tanulóik száma pedig aránylag jóval na—

gyobb.

Kimutatásunkba három külön időszak ösz- szehasonlíthatása végett három iskolai évet

vettünk fel és pedig az 1913/14. iskolai évet,

mint utolsó békés tanévet, melyben közokta- tásunk úgyszólva a fejlődés legmagasabb fo- kát érte el, az 1916/17. iskolai évet, mely még szintén a régi, de már a háborús, a há— 4 ború pusztító hatását magán viselő Magyar—

országra vonatkozik és az 1920/21. tanévet, mely a mai megcsonkított s a forradalmakból imént kikerült Magyarország tanügyi helyze—

tét mutatja be. Területileg a trianoni békében megállapított Magyarországot kell az utóbbi (1920/21.) tanévnél értenünk, mégis azzal a"

bővítéssel, hogy az 1920,21-es adatokban a nyugatmagyarországi, akkor még birtokunk—

ban volt határsáv iskolái is szerepelnek. Meg kell ezenkívül jegyeznünk, hogy kivált az alsóbb fokozatoknál nagy számmal előfordult szünetelő iskolák mellőzésével, mindenütt csupán a mű- ködő tanintézetek vétettek számításba. Az 1916/ 17. tanév, amelyben az iskolák egy része háborús okok miatt szünetelt s ugyanilyen okok miatt a tanerők és a tanulók száma is megcsappant, összehasonlításra, kivált a nép—

oktatási intézeteknél, csak ezeknek a körül- ,

ményeknek a figy—elembevételével alkalmas.

Az összehasonlítás alapjául elsősorban az , 1913/14. tanévet kell vennünk. Végül megem- lítjük azt is, hogy az elemi iskoláktanítószemély- zetét és tanulói létszámát illetőleg az 1920/21.

tanévi adatok helyett, minthogy az országos eredmények ezekre nézve még nem állanak

rendelkezésre, a megelőző (1919/20.) tanévi

adatok vétettek fel, ami azonban az arány—

számoknál nagyobb eltérést nem okoz.

(2)

A területhez viszonyítva, a mai Magyar—

ország aránylag több iskolával rendelkezik

.mint a régi, viszont a népességet véve az összehasonlítás alapjául, az eredmény már nem ily kedvező, minthogy a mai Magyar—

ország népsűrűsége jóval nagyobb (857), mint volt a régió (64 6). lgy százezer la—

kosra kevesebb népoktatási intézet jut, mint azelőtt; a többi, magasabbfokú tanintézet aránya azonban e viszonylatban is kedvezőbb, mint azelőtt volt. Nem szabad azonban elfe- lednünk, hogy az iskolaegységeknek pusztán számszerű beállítása nem egészen híven tárja fel a helyzetet; így elemi iskoláinknál szá- mításba kell vennünk azt, hogy a népesebb és tanerővel jobban ellátott iskolaegységek nagyobb számmal maradtak meg s így a megmaradt elemi iskolák, amennyiben ezeket a szempontokat (vagyis a tanerők és tanulók viszonyított számait) is figyeljük, nagyobb súllyal esnek a mérlegbe.

A tanerők számát vizsgálva, megállapit- hatjuk, hogy a mai Magyarországon minden egyes iskolafajnál, de különösen a középfokú tanintézeteknél, így a polgári iskoláknál, középiskoláknál, felső kereskedelmi iskolák- nál, jóval több tanerő jut egy-egy iskolára, mint annakelőtte jutott a régi Magyarorszá—

gon. Ennek a tanerővel való bő ellátottság- nak mindenesetre egyik oka a tanítóknak és tanároknak az elszakított országrészekból való ideözönlése, mely a tanerők számát az össze- omlást követő időkben igen megnövelte, de része van ebben annak a már említett tény—

nek is, hogy a népesebb és nagyobb tanító- személyzettel bíró iskolák (különösen, ha a fővárost tekintjük) nagyobb számmal maradtak meg.

A tanulóknak százezer lakosra eső arány- száma a népoktatási intézeteknél kevésbbé kedvező, a többi iskolafajoknál azonban szin—

tén mindenütt emelkedő irányzatot mutat. Itt tehát körülbelül azta képet nyerjük, amelyet fentebb az iskoláknak az arányszámainál láttunk. Valószínű, hogy Budapest lakossá- gának és iskoláinak a számításból való ki—

kapcsolása, illetve külön számbavétele által, továbbá, ha csupán a népesség egyes kor- osztályait (óvóköteleseket, mindennapi és is—

métlő tanköteleseket stb.) hasonlítanánk össze a megfelelő iskolafajok tannlólétszámával, a tanulók számarányára nézve kedvezőbb képet nyernénk; ezekre a körülményekre való ki- terjeszkedés azonban túllépné a jelen vizs—

gálódás kereteit.

*

Ami az egyes iskolafajokat illeti, e helyütt -—— az 1920/21. tanévi állapot szem előtt tar- tásával — külön a következőket említhet- jük meg.

Övómtézetemk zöme (860/0--a) rendes kis- dedóvó, a többi része állandó és nyári mene- dékház volt; ez ntóbbiákra a gondozott gyermekeknek 140/0-a, az óvószemélyzetnek pedig, amennyiben a vezetőként megbízott dajkákat is ide számítjuk, 1 "lo-a jut. Az óvóintéze- teknek mintegy (%%-át, a kisdedóvóba járó gyermekeknek körülbelül 720/0—át vesztettük el. Óvóintézeteink népességének apadását illetőleg kétségtelen, hogy a háború alatt a születések száma csökkenvén, a háborút kö- vetőleg (így 1920/21-ben is) az óvóköteles

(3—5 éves) korban levők száma is csökkent,

de valószínű az is, hogy az óvóintézetek lá—

togatásától különféle okok (betegség, ruha- hiány) miatt való nagyobbfokú tartózkodás is szerepet játszik ez időben a gondozott gyermekek számának apadásában.

Nehány nyugati állammal összehasonlítást téve, már ismertetett arányszámainkatis jobban értékelhetjük. Igy Franciaországban 5'1óvó—

intézet esik ezer [] km területre, 7 3 pedig százezer lakosra s egy-egy intézetre 68 gondozott gyermek jut (tehát éppen annyi, mint nálunk). Svájcban 187 az óvóintézeteknek a területtel, 200 a népességgel egybevetett hasonló arányszáma 34 viszont a gyermekeknek egy- egy intézetre eső átlagos száma, 28' 7 pedig az egy- egy gondozóra eső gyermeklét- szám. így tehát Svájcban jóval intenzívebb a kisdedóvás, mint akár nálunk, akár Fran- ciaországban.

Az elemi iskoláknál szintén elég jelenté—

keny a szétdarabolás folytán beállott veszte- ségünk, de mégsem oly nagymérvű, mint az óvóintézeteknél. Figyelembe kell itt vennünk azt is, hogy az összes elemi népiskolák 11.308-ra rúgó számában az ismétlő tan—

kötelesek tanításával foglalkozó általános és gazdasági irányú ismétlóiskolák. amelyek (kevésszámú önálló gazdasági népiskola kivételével) a mindennapi iskolákkal kapcso- latosak és amelyeknek tanitószemélyzete is a mindennapi elemi iskolákéval közös, mint külön egységek szerepelnek. A mindennapi elemi iskolák száma 6.386, az ismétlő tan- folyamoké (iskoláké) 4.922 (3870).

Csak a mindennapi elemi iskolákat véve űgyelembe, az 1916/17. tanévi állapothoz képest veszteségünk ezeknélaziskolaegységek- nél 580/0—ra, atanítóknál 45", -ra, a tanulóknál 550/0-ra becsülhető. A mindennapi elemi isko-

(3)

5—6. szám. ——148— 1923

s egy-egy iskolára 2'6 tanító, illetve 127 ta- nuló. A helyzet tehát a mindennapi iskolák- nál, ha külön választjuk azokat az ismétlő tanfolyamoktól, kedvezőbb, mint az elemi népiskolák összességénél.

A francia elemi iskoláknál 1 9, a svájciaknál 1'8 tanító jut egy- egyiskolára; ez azonban csak amellett szól, hogy itt az iskolák kisebbek, mert Ausztriában például 65: tanító jut egy iskolára, de viszont 186'6 tanuló is, míg Franciaország—

ban 63'3, Svájcban 705 az egy-egy iskolára eső tanulólétszám. A tanítás intenzitásának legbiztosabb fokmérője az egy—egy tanerőre kiszámított átlagos tanulólétszám, ez pedig Franciaországban 33'4, Norvégiában 35'2, Svájcban 39 6, Ausztriában 28'7, sőt Német—

országban csak 174, a nyugati kultúrálla—

mokban tehát mindenütt kedvezőbb, mint ná- lunk, ahol egy tanítónak (csak a mindennapi oktatásban) átlag 50 tanulóval kell foglal—

koznia. Ehhez képest az intenzívebb foglal- koztatást megkívánó mindennapi elemi iskolák tanerővel való ellátottságát kevésbbé mond- hatjuk megfelelőnek s így arányszámaink végeredményben intő jelül szolgálnak arra nézve, hogy népoktatási intézményeink fej- lesztése sok kívánni valót hagy maga után.

Középfokú iskoláink, (polgári iskoláinkat és felső kereskedelmi iskoláinkat is e gyűjtő- név alá foglaljuk), jóval kedvezőbb képet tár- nak elénk. A polgári iskolákat tekintve, nagyszámú új iskola felállítása folytán, a mai Magyarország helyzete igen kedvező, úgy hogy ez iskolák száma csak 400/0—kal, a tanerőké 2OO/O-kal, a tanulőké pedig 380/0-ka1 kevesebb, mint volt 1916/17-ben az egész Magyar-

országon. Képzőintézeteinknél(6 óvónőképző, 19

tanító— és 28 tanítónőképző) az iskolák és tanulók száma mintegy feles arányban maradt meg, kö- zépiskoláinknál pedig (98 gimnázium, 23 reál- iskola, 31 leányközépiskola), valamint a felső kereskedelmi iskoláknál csaknem oly kedvező arányban, mint a polgári iskoláknál, úgy hogy Összeségben véve a mai Magyarországnak csak 410/0-kal kevesebb a középfokú iskolája, 230/0-kal a középfokú iskolai tanári személy- zete és 380/0-kal a tanulólétszáma, mint az

egész Magyarországé volt 1916/17-ben.

Szakiskoláink közt 23 gazdasági, 20 ipari és 24 egyéb szakiskolát találunk. Ez utóbbiak közt szerepelnek a közlekedési tanfolyamok, bábaképzők, fogház— és börtöniskolák, művé- szeti iskolák stb. Középfokú gazdasági szak- iskolánk nincs, az ipari szakiskolák közt is csak nehány felső ipariskola képviseli aközép- fokú oktatást. Középfokú szakiskolák felállí- tására tehát elkerülhetetlenül szükségünk van.

Felsőoktatásunk helyzete, több intézetnek az elszakadt területekről való átmenekülése s legnagyobb intézeteinknek birtokunkban maradása folytán, szintén kedvező. Az 1920/21.

tanévben (a műegyetemmel együtt, továbbá az ekkor megnyilt közgazdaságtudományi kart külön egységnek számítva) összesen 6 egye—

temünk volt. Ezenkívül 5 jogakadémiánk, 18 hittudományi főiskolánk, 8 egyéb főiskolánk (állatorvosi, képzőművészeti, polgári iskolai tanárképző, polgári iskolai tanárnőképző, bá— * nyamérnöki és erdőmérnöki főiskola és végül 3 gazdasági akadémia) működött.

A főiskolai tanári személyzetnek csak alig 70/0-át vesztettük el. A mai Magyarországon egy-egy egyetemünkre (a magántanárokkal, előadókkal együtt) átlag 120 tanerő jut, míg 1913/14—ben 186 jutott.

Egyetemeink hallgatóinak a létszáma arány- lag jóval nagyobb, mint a békében volt, nem szólva arról, hogy a háború alatt megcsökkent létszámot messze felülmulja. A mai Magyar—

ország ugyanis 1180/o—kal nagyobb főiskolai hall- gatói létszámot mutat fel, mint amennyit 1916——

1917-ben az egész Magyarország számlált. Ez az utóbbi tanév ugyan a háború derekára esett és

ebben valamint az előző (1915/16.)tanévben volt

aleggyérebb főiskoláinklátogatottsága, annyira, hogy e két tanév veszteségei később (1917/18—

ban) pőtszemeszterek által pótoltattak. Azon—

ban még a teljesen normális 1913/14. tan-

évben is alig nehány száz fővel volt nagyobb a régi Magyarország főiskolai hallgatóinak lét—

száma (16.825), mint 1920/2l—ben a mai Magyarországé (16.512, százezer lakosra 206).

A jóval népesebb Franciaország ez utóbbi év- ben 43.554 (százezer lakosra 111), Cseh-Szlo- vákia 26 765 (százezer lakosra 197), Ausztria pedig 23. 881 (százezer lakosra 389) főiskolai hallgatót számlált.

Az 1920/21. tanév ll. felére beiratkozott hallgatók összes létszámának 780/o—a az egye- temekre, őo/O-a a jogakadémiákra, 30/o-a a hittudományi főiskolákra és 140/0—a atöbbi főiskolákra jutott. Az egyetemeken ugyan- ekkor a hallgatók száma következőkép osz- lott meg: 10/0 a hittudományi, 150/0 a jogi,

%% az orvosi, 100/" a bölcsészeti karra, 20/0 a gyógyszerészeti szakosztályra iratkozott, míg 70/0 a közgazdaságtudományi kar és 300/0 a műegyetem hallgatója volt.

A mondottakban közoktatásügyünket csak nagy vonásokban tekintettük át. Megállapítá—

saink az egyes iskolafajoknál meglehetősen el—

térők; így a népoktatási intézményekre nézve, amelyek az odaadó ügyelmet és szakadatlan támogatást leginkább megkívánják, nemkü-

(4)

1923 —— 149 —-—— 5—6. szám.

A tanintézetek és azok tanerőinek és tanulóinak száma a régi és a mai Magyarországon))

Nombre des établissements d*enseignement et celui de leur personnel enseignant et de leurs éléoes dans la Hongrie ancienne et aotnelle.

§ NZ § § 3 E § §? gs' §

§ §§ 153153 §§ 33273 §

§§ §; Mg 33 §§ §§§§§23§§ x§ ':

. , 4—- ** -—1 % § % '— g N § . § . M N

Iskolaxev §§ §§ §§ Ég §§ guga;— §§

, - "3 -—6 m3 **6 133 "3 163 NVEW 6

ok: § ;. Em a. u mm sem É R :4 u m" m aru

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

a) A, má'mjégífotfnlgre 1913/14 2.958 31.269 732 532 101 264 54 951 175 69

(Slzaugtablissements 1916/17 2.702 28.290 630 538 106 259 66 969, 182 67

És . 1920/21 945 11.308 310 325 53 152 39 569 67 37

ensezgnement .

1000 D kxn-re, jutott ;

intézet — Etablis- 1913/14 105 1105 26 19 0 4 09 02 3 4 06 02 '

sements d'enseig- 1916/17 96 1000 22 19 04 09 02 34 06 02

nement revenant a 1920/21 102 121 9 33 3'5 06 16 04 61 0"? 0'4

1000 km carre's .

100,00016kosrajutott

intézet —— Etablis- 31913/14 15 7 1662 39 28 05 14 03 50 09 0'4

sements d'enseigne- 1916/17 14';) 1520 33; 29 05 1'3 04 51 10 04

ment reoenant il (192021 118 141'7 3'9 40 D'? 19 05 T'] 08 05

100,000 habt'tants

b) A tanerők száma ) 1913/14 3.235 35.411 5.367 4. 604 1.103 4.684 759 11.150. 1.021 1.555

—Nombre du per- 1916,17 2.973 29.706 3.311 4. 288 1.005 3.866 791 9.950 907 1.137 sonnel enseignant ) 1920/21 1.326 16.358 1.892 3.414 658 2.997 592 7.656 728 1.061 Egy iskolára jutott

tanerő —— Nombre 1913/14 11 11 73 37 109 177 14 0 117 5'8 22'5

dn personnel en-1916/17 11 11 53 8'0 9'0 149 119 10 3. 49 170

seignant reoenant 1920/21 14 15 61 105 123 197 151 135 108 287

a une école . l

e) A tanulók száma 1913/14 269852 2,512.134 109660 108.669 10.689 84.960 11.242 215560'18068 16.825

—— Nombre des éle- 1916/17 228297 2,118.030 49.718 121.498 12.620 89.751 12. 851 236.720 11.601 7.563

oes . 1920/21 64.072 938.371 42.892 75.914 5.768 56.962 7724146368 8.38516.512 100 000 lakosra ju-

totttanuló—Nom 1913/14 1.435 13.363 583, 578 56 452 60 1,146 96 90

Ime des éleves reoe- 1916/17 1.227 11.360 267 653 68 482 69 1,272 62 41

nantá 100, 000 ha-1920/21 803 11.759 537 951 72 714 97 1,834 105 206

bitants _

. , . (

Eignásiíogfávgfntgtí 1913/14 * 91 80 150 204 106 322 208 227 103 244

des eleves revenant! 1916/17 84 75 79 226 114 347 195 242 118 113

dune éeole . 1920 21 68 83 138 234 109 375 198 257 120 446

Egy tanerőre jutott

tanuló —— Nombre 1913/14 83 4 710 204 236 97 181 147 193 176 108 des e'leoes revenanl 1916/17 768 711 150 283 126 232 149 238 127 67 d une personne en- 1920/21 483 57'4 227 222 813 190 19'8 19'1 11'5 15'6

seignant . '

1) Az 1918/14. és 1916/17. tanévi adatok a régi, az 1920,"21. tanévi adatok pedig a mai Magyarországra vonatkoznak. — Les données de l'année seolaz're de 1913/14 et de 1916/17' se rapportent á l'anoienne Hongrie, les données de Fanne'e scolalre de 1920/21 sont relatives á la Hongrie actnelle. '

?) E rovatban az elemi iskolákkal kapcsolatos ismétlőiskolák (tanfolyamok), melyeknek száma 1913/14:

14.340, 1916/7:13.086, 1920/21 : 4.922 volt, mint külön egységek szerepelnek. —— Dans cetle colonne figurent omme unite's particulieres les e'coles (cours) Jenseignement comple'mentaire, jointes aux e'coles primaires élé- mentaires, dont le nombre e'tail dans les années scolaires 1913/14:14.340; 1916/17 :13.086 et dans l'année

(5)

5—6. szám. ——150— 1923

lönben szakoktatásunk némely ágára nézve, jóval kedvezőtlenebbek, mint a többi iskola—

fajnál, amelyek aránylag sűrűbben voltak képviselve a megmaradt területen s amelyek ma is erős vonzóerőt gyakorolnak az elsza- kított terület tanulóifjúságára. Általában azonban a közoktatás terén egyrészt a megmaradt iskolák már magukban is, más- részt a megmaradt és a mai Magyarország

Újabb adatok az ipari munkabérekről.

Données récentes sur Az ipari munkabérekről a Magyar Statisz-

tikai Szemle 3—4. számában közölt adatok

áttekintést nyújtottak az ipari munkások kere- seti viszonyainak nagyivelésü hullámzásáról a békeállapottól kezdve egészen a folyó év első negyedéig. A vas- és gépipari névleges munkabérek alakulását föltüntető táblázat az 1914—1922. évekről végleges adatokat tar—

talmazott, az 1923. év első hónapjairől közölt adatok pedig annyiban voltak előzetesek, amennyiben a sűrűn egymásután történt bér- határozatok különböző természetű tételei (óra- bér, akkordalap, százalékos emelés stb.) alap- ján számittatott ki a munkások leginkább valószínű ——a fejlődés vonalába beilleszkedő — átlagos őránkinti keresete. Az így keletkező számsorok használhatóságát megerősítette az is, hogy az egész iparra nézve ipari főcsopor- tonkínt összeállított adatok, melyek **más ——

szintén nem hivatalos — forrásból eredtek, a vas- és gépipart illetőleg a felmerülő nehéz—

ségek határán belül jó összhangban álltak az emlitett számítások eredményeivel. Minthogy azonban tapasztalat szerint a kisebb időközökre vonatkozó, pl. havonkinti, előzetes adatok közül rendesen a legfrissebbek szenvednek később a végleges eredmények közlésénél számbavehető változást a munkabérek és a megélhetési viszonyok összevetésénél, vagyis a reálmunkabérek kimutatásánál az utolsó havi (áprilisi) színvonal megrajzolását mel- lőztük.

A Magyar Vasművek és Gépgyárak Or—

szágos Egyesülete által rendelkezésünkre bocsátott újabb adatokat a túloldali táblázat mutatja.

E táblázatban a március és április hó utolsó bérhetére vonatkozó végleges adatok azt mutatják, hogy a vas- és gépipari tele—

I.u.-I'-'llllI-nun.-...ntllullllluulllllIII-ll-uulI-lllnnil-ln-llnlnnnnlllllllllu.II-.l-III-llllllll-llllIll-Innin.-III-lnllnlllnlll ___—%m.

SZOCIÁLIS STATISZTIKA

területén tömörült nagyszámú szakképzett és gyakorlott tanszemélyzet olyan kereteket biz—

tositanak számunkra, amelyeknek felhaszná—

lásával és célirányos továbbfejlesztésével közoktatásunkat jóval magasabb színvonalra emelhetjük s ezáltal sokat pőtolhatunk az intellektuális életben bennünket ért vesztesé—

gekből.

Asztalos József dr.

:

les salat'res industriels.

Munkabérek a vas— és gépiparban.

Salaires dans Hndustm'e side'mrgigne et dans les fabrignes de machines.

Átlagos kereset óránként Gain moyen par henre

Alkalmazás minösége 1923

(,?nalite' de l'emploi március! április május mars ! avril mai végén — fm de mois

a) Koronákban a) En conronnes Szakmunkás — Onwier gualifie' 157 256 308 Betanított napszámos — Jour-

nalier ensez'gné 129 216 260

Tanulatlan napszámos— Jour—

nalier non enseigné . 92 149 174 Ifjúmunkás —— Onvrier adoles-

cent . . . 49 78 98

Tanono ——- Appreniis . 24 40 50

Munkásnő —— Ouwiére 68 109 137

b) Index—számokban!) b) En nombres-

indices')

Szakmunkás—Onwie'r gnalifie' 22.112 36.120 43.380 Betanított napszámos — Jonr-

nalier enseigne'

Tanulatlan napszámos——Jonr-

nalier non enscigne' . . 24.864 40'140 47.027 Ifjúmunkás — Onvríer adoles-

. 25 000 38.970 49.000

cent

. 20.000 33.083 41'667 Tanonc —'— Ápprentis

Múnkásnő — Onwiére . 21.875 84.197 42.812 21.864 36'669 44.068

- Munkások átlaga —— Onvm'ers

en moyen . 22.915 87.500 44.759 1) Az 1914. év első fele : 100. — Premier se- mestre de 1914 :: 100.

peken dolgozó munkástörzsnek a folyó év tavaszán megélénkülő bérmozgalma különösen április hó második felében járt jelentékeny