Karancsi Zoltán- fVíucsl László
Az antropogén köroyezetafakífás vizsgálata egy határmenti környezetvédelmi területen
A természetes környezet megváltozása századunkban - főleg az emberi tevékenység miatt - egyre intenzívebbé válik. Ennek legszembetűnőbb bizonyítékai a külszíni bányák, melyeknek hatalmas üregei a bányászat befejezése után elcsúfítják a természetes állapotában harmonikus tájat. A művelhető területek korlátozott terjedelme, valamint tájesztétikai (rekreációs) okok miatt egyre gyakrabban kerül előtérbe a bányák hasznosításának kérdése.
Különösen fontos a megbontott ökológiai egyensúly helyreállítása természetvédelmi területeinken.
A célunk az volt, hogy egy (használaton kívüli) külszíni bányáktól terhelt területen megvizsgáljuk az antropogén tájalakítás minőségéi és mértékét.
Vizsgáljuk az ember szerepét a környezet átalakulásában. A felszínt alakító természetes folyamatok figyelembevételével rekonstruáljuk a terület kialakulását, illetve a felszín arculatának bizonyos változásait előrejelezzük.
32 km -es kutatási területünk a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzethez tartozó Medves- fennsík, Közép- Európa legnagyobb kiterjedésű (13 km , ebből 8 km -es rész ju t magyar területre) bazaltplatója, és a hozzá kapcsolódó alacsonyabb területek, melyekből bazaltcsúcsok emelkednek ki (pl. a Salgó 625 m, a Szilváskő 628 m). A változatos felszínű területen az 1970-es évek elejéig fokozatosan csökkenő jelentőségű bazaltbányák működtek (Lábra).
Vizsgálati módszerek
Az Integraph Microstation szoftver segítségével digitalizált topográfiai alaptérképeken (M: 10000; 25000), valamint műholdképelemzésseí (Erdas Imagine 8.2) vizsgáltuk a terület felszíni adottságait. A referencia adatok alapján kijelölt tanulóterületek statisztikai elemzésével területhasznosítási térképet szerkesztettünk. Ezt összehasonlítottuk a digitális domborzatmodellen (Idrisi) kiszámított lejtőkategória térképpel.
A területet kezelő termelőszövetkezeti, a földhivatali adatok, valamint levéltári feljegyzések alapján a területhasznosítás változása is nyomon követhető. Terepbejárásaink során vizsgáltuk a felhagyott kőbányák állapotát, a tájváltozás jellemző természetes folyamatai mellett kerestük az emberi tevékenység közvetett nyomait is.
aszfaltú?
vasút
kutatási terület határa
1. ábra
Geomorfológiai vázlat
Morfológiai szempontból a Salgótarján környéki bazaitterületen többnyire szabályos vulkáni kúpok találhatók (pl. Somoskő, Salgó)
A vulkáni takaró a másik elterjedt morfológiai képződménye a területnek.
Az 520- 570 m átíagmagasságú fennsík középső részén emelkedő lapos csúcs a
560 5 6 2 5 6 4
574
572
570
560 5 6 2 5 6 4
(k ) ^ --- í— ====i Km
2. ábra: A Medves térség relieftérképe
Medves magosa, 671m magas. Amennyiben összehasonlítjuk a terület bazaltvulkáni egységeit, érdekes megfigyelést tehetünk. Salgótarján környékén a vulkánok "elaprózódása", sokasodása figyelhető meg, mely az intenzív völgyfejlődés következménye (Noszky J. 1912., Jugovics L. 1941, 1971;
Horváth G. 19S9.). A morfológiai inverzióval kialakult Medves-fennsík területén a többszöri vulkánkitörések anyagai kitöltötték a térszín egyenetlenségeit (Székely A. 1994.). A kialakult új vízhálózat hátráló eróziót végző patakjai mára, a bazaltplató felszínébe mélyen benyúló völgyeikkel tagolták az eredetileg egységes térszínt. A felszín intenzív pusztulása a bazalttal
nem védett területeken a legszembetűnőbb, az eróziós tevékenység mintegy kipreparálta a fennsík és a hazalíkúpok formáit. A folyamat jói értelmezhető az árnyékolt relieftérképpe! (2.ábra).
Antropogén hatásra bekövetkező környezetváltozás
A táj arculatának megváltozásában a természetes folyamatok mellett figyelembe kell vennünk az emberi tényezőt is. A természeti környezetet felépítő ökológiai rendszerek a társadalom tevékenysége miatt átalakultak. Az antropogén hatásoktól mentes területek drasztikusan visszaszorultak. Kezdetben a földrajzi térformákhoz és a növénytakaróhoz való alkalmazkodás, azok mezőgazdasági felhasználása (pl. fakitermelés, vadászat, növénytermesztés) volt jellemző. A felszíni formák a középkorban jó lehetőséget nyújtottak a védelmi rendszerek kiépítéséhez. Az erdővel borított vidéken egymáshoz alig néhány kilométerre négy vár (a salgói-, a somoskői-, a baglyaskői-, valamint Zagyvafő vára) megépítéséhez adtak stratégiailag megfelelő helyet és építőanyagot a bazaltcsúcsok.
Az egyes termelési ágak közül a mezőgazdaság nemcsak a legrégibb idők óta, de a legnagyobb területen is befolyásolja a természetet. Archív feljegyzések és a területről készült térképek alapján megállapíthatjuk, hogy a termő-, és a legelőteriileteket az őshonos erdőségek kiirtásával alakították ki. Az így védtelenné váló, többnyire legelőként hasznosított lejtőket, a csapadékvíz lineáris erózióval tagolta. A mezőgazdaság számára hasznosíthatatlan területeken megjelenő, másodlagos vegetáció, kezdetben cserjés (galagonya- Crataegus crus-galli, kökény-Pnm us spínosá), majd fás (többnyire akác) növénytársulásokkal jellemezhető. A Landsat TM műholdkép segítségével készült vegetációs index (NDVI) alapján jól elkülöníthetők az egyes vegetációtípusok. Az 5 foknál nagyobb lejtőszögű térszínek többnyire dúsabb vegetációval, leginkább erdőterületekkel fedettek. A fennsíkperemi erdőségek egységét bontják meg a foltszerűen beékelődő szántók, amelyek között keskeny erdősávok (ökológiai folyosók) teremtenek kapcsolatot. A legtöbb helyen előforduló akácosokat (Robina pseudoacacia) a századforduló körül telepítették, leginkább a kipusztított tölgyerdők helyén. Azóta a többször letermelt állományok helyén sarjaztatott példányok állnak. Szintén telepített erdőségek a 400- 500 méterig előforduló cseres (Quercus cerris) - tölgyeseket {Quercus petraeá) megszakító erdei (Pinus sylvestrís) és feketefenyő (Pinus nigra) foltok.
Az É- Ék-i kitettségű hűvösebb lejtőkön, valamint a mélyen bevágódott völgyekben a nudlim típusú, azaz aljnövényzet nélküli bükkös (Fagus sylvatícá) erdők jellemzőek, melyek alatt vastag avartakaró alakult ki (Fancsik J. 1989).
A területet kezelő termelőszövetkezet (Cered) adatai alapján, tanulóterületeket jelöltünk ki a műholdképen. Segítségükkel tudtuk meghatározni az 1992. évi (a felvétel készítésének időpontja) területhasznosítást.
Ennek megfelelően a létrehozott területhasznosítási térképen hat kategóriát
tudtunk elkülöníteni (szántó, rét, legelő, lombos erdő, fenyő, kőbánya).
A jelentősebb tennészetátaiakító folyamatok a XIX. és a XX. századra tehetők. A XIX. század második felétől, a földtani adottságok felismerése után megindtslí a szénbányászat A Medves- fennsík alatti széntermelés kedvezően hatott az infrastruktúra fejlesztésére. 1867-ben megindult a vasúti forgalom Pest és Salgótarján között. A bányászatnak köszönhetően új települések jöttek léire (Salgóbánya, Rónabánya). Az ország első, gőzüzemű fogaskerekű vasútja Salgótarján és Salgóbánya között épült meg 1881- ben. A bányaipar faigényét (talpfa, bányafa, íűtőfa) a medvesi erdőségek fedezték (Gajzágó A. 1962). A szénbányászat a készletek kimerülése miatt az 1960-as években szűnt meg.
A másik jelentős ásványi nyersanyag a medvesi bazalt. Bányászatát 1878-ban kezdték meg a Bagókő-bányában. Kezdetben a tulajdonosok rablógazdálkodást folytattak. Elsődlegesen a profit érdekelte őket, a bányák állapotával keveset törődtek. Ésszerűtlen művelésre vall a meddő helytelen elhelyezése is, mely akadályává vált a bazalt kitermelésének. A növekvő igényeket új bányák nyitásával elégítették ki (1950-ben 238000Í kőzetet termeltek). 1954-ig fokozatosan csökkent a kereslet (84000 t), majd ismét emelkedett (1960-ban 1345001). A kitermelt bazaltot gépkocsin és vasúton szállították az út- és vasútépítésekhez, illetve folyók (pl. Tisza) védőgátjainak kialakításához (Gajzágó A. 1962.). Bár az 1900-as évek elején (Eresztvény, Medves- középbánya, Magyar-bánya), valamint az 1940-es években (Salgóbánya, vecseklői tsz. bányák) még új bányákat nyitnak, részben a piac igényének megszűnése miatt, illetve a természetvédelem közbelépésének köszönhetően, az S 97.0.-es évek elejére a bányákat bezárták. Sajnos rekultivációs terv egyik helyen sem készült, a bányák a művelés befejezése óta érintetlen állapotban vannak, azaz ;a legtöbb, illegális szemétlerakó hellyé vált. Kivételt csupán az ún.
Magyar-bánya jelent, ahol a Bükki Nemzeti Park munkatársai szabadtéri kőbemutató kiállítást alakítottak ki (bár ma már ez is felújításra szórni).
A bányászat a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban is érezteti hatását. A külfejtések "sebhelyei" miatt megsemmisül, ill. megváltozik az eredeti földtani, rétegtani szerkezet, az ehhez kapcsolódó felszínalatti vízrendszer és az élővilág. A kialakuló új antropogén ökoíópbk lényegesen különböznek a természetestől (Erdősi F. 1987.). A közel huszonöt éve használaton kívüli bányák (pl. Eresztvény, Középbánya) egykor meredek fala előtt, a lejtős tömegmozgásoknak köszönhetően, törmeléklejtők alakultak ki. A felszín lejtésviszonyainak természetes kiegyenlítődése ma is tart. A kialakult törmeiékiejtőkön gyorsan megjelennek a másodlagos vegetációt képviselő növényfajok, elősegítve a terület természetes rekultivációját.
Külfejtésekben az eredeti felszín visszaállítása szinte reménytelen feladat.
Nemcsak az óriási költségek miatt, de a kibányászott és felhasznált kőzetek helyét máshonnan kitermelt anyaggal kellene pótolni (Erdősi F. 1987,). Ezért ebben az esetben a legegyszerűbb megoldás a rézsűk mesterséges kialakításával a természetes rekultiváció elősegítése, A bányászat által teremtett, majd az ember által a környezethez igazított ökotópnak mindenképpen szervesen bele
kell illeszkedniük a regionális tájökológiai szerkezetbe.
A mikroszámítógéppel támogatott tájökológiai vizsgálatok alkalmasak az aníropogén hatásra bekövetkező változások nyomon követésére, a felszín minősítésére. A topográfiai térképek és a számítógép segítségével számított domboizatmodellen jól megfigyelhetők a felszínt alakító folyamatok. a természetes vegetáció zavaró hatása nélkül. A műholdfelvételek kiértékeléséi e >
leegyszerűsödött a terüíethasznosítás térképezése is.
A felszín megóvása, a használaton kívüli kőbányák újrahasznosítása - ami természetesen nem az eredeti állapot visszaállítását jelenti - nemcsak a természetvédelem feladata.
A Medves térségében a gazdag felszíni formavilág, a felszínt borító növényzet és a vulkáni csúcsokra épült középkori várak természetes környezetének megőrzésére, a természeti és kultúrtörténeti értékek megismerésére irányuló turizmus elősegítésére az Országos Természetvédelmi Hivatal 1964-ben 129 hektár, 1977-ben 791 hektár védetté nyilvánításával alakította ki a 920 hektáros Salgói Természetvédelmi Területet. 1989-től pedig 6709 hektáron (ebből szigorúan védett 447 ha) hozták létre a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetet. A természetvédelmi terület a határon túl is folytatódik, remélhetőleg rövid időn belül szorosabb kapcsolat is kialakul a szlovák és k
magyar területek között. A táj védetté nyilvánítása csak az első lépés. Fontos, hogy az itt élő emberek szemléletében is történjen változás, s természetes környezetük védelme belső igényként jelentkezzen.
Irodalom
Erdősi F. 1987.: A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében. Akadémiai kiadó, Budapest
Fancsik J.(szerk.) 1989.: Nógrád megye védett természeti értékei. Nógrád Megyei Tanács kiadványa
Gajzágó A.(szerk.) 1962.: A salgótarjáni iparvidék. Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum kiadványa.
Horváth G. 1989.: Nógrád megye földtani fejlődéstörténete. Kézirat, MÁFI adattára, Budapest
Jugovics L. 197L: Észak- magyarországi - Salgótarján környéki - bazaltterületek. Földt. Int. Évi Jel. í 968- ról
Karancsi Z. 1995.: Adatok a Karancs- Medves Tájvédelmi Körzet geográfiájához. Kézirat, Szeged
Noszky J. 1912.: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. Koch emlékkönyv
Székely A. 1994.: A vulkáni formák új szemléletű értelmezése a Nógrádi
medence környékén. Földrajzi vándorgyűlés anyaga
