Főoldal Archívum Előfizetés Impresszum Kalligram Könyvkiadó
■ BENCSIK ORSOLYA (tanulmány)
Nem személyes, lényegtelen: napló, vers (tanulmány)
Irena Vrkljan (a belgárdi születésű horv át írónő) 1986-os, a Marina, av agy az életrajzról című autobiografikus regény ében – mely ben a női narrátor emlékfutamait Marina Cv etajev a orosz költőnő és Dora Nov ak szerb színésznő életrajzi esemény ei, naplórészletei, v ersei öltik egy be v agy épp szálazzák szét – v an egy fontos szöv eghely , ahol Koka (Ljubiša Jocić belgrádi költő felesége) egy ik Zágrábba címzett lev elében azt írja a narrátornak, hogy az emberek, épp az iskolai tanköny v eknek köszönhetően, azt hiszik, hogy szép költőnek lenni. Ezek a tanköny v ek
„[v ]oltaképp becsapják az embereket. Költőnek lenni borzasztó. És csak azért költő v alaki, mert muszáj neki, nem pedig azért, mert szép. Én azért írok, mert muszáj. Egy ébként már látom, hogy ez rettenetes.”[1] A lev élrészlet a tov ábbiakban azzal foly tatódik, hogy az írás mint belső kény szer, személy es küzdelem hogy an kerül ellentmondásba a ny ilv ánossággal, a
külv ilág reakcióiv al, és hogy an okoz ez szenv edést és törést az alkotó emberben. Koka elsődlegesen a közlés lehetőségein, a v isszautasításon és a pénztelenségen kesereg, kötelező tisztv iselői, ny olcórás munkáján, azon a polgári foglalkozáson, mely az életben maradásához
Kereső
Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. június / Nem személyes, lényegtelen: napló, vers (tanulmány)
és a számára nélkülözhetetlen tev ékeny séghez, az íráshoz kell, jóllehet ebben a lev élben a jelen értekezés szempontjából fontos költészeti tét is megfogalmazódik. Az a tét, ami – a rettenet újabb szálait öltv e Koka megállapításaihoz – többek között azzal a rilkei szépséggel is összefüggésbe hozható, mely szépség „az iszony ú kezdete, mit még elv iselünk”[2].
A költészeti tét Harkai Vass Év a Ami feltárul s ami nem[3] című, naplóv erseket
tartalmazó köny v ének egy ik kulcsproblémája,[4] és ezzel egy ütt a kötet a Koka által felv etett borzalomnak oly anfajta dokumentációja, mely ben a meghallgatásra és megértésre v ágy ó, önmaga feltárulkozásáv al és egy ediségév el küzdő költői hang az íráskény szert csak és kizárlóg a létezéssel (a szerző által is idézett Esti Kornél-os mindennel és semmiv el) köti össze, miközben persze – épp a naplóv erses műfaj hibrid alkotásmódbeli sajátosságaiból kifoly ólag – egy szerre két ellentétes esztétikát próbál összebékíteni. Tulajdonképpen
foly amatosan működteti azokat a lejeune-i értelemben v ett naplóeffektusokat, mely eknek (a már említett hibriditás miatt) az a céljuk, hogy a v ersbejegy zéseket fikciókként jelöljék meg.[5]
A kötet tehát csak imitálja a naplót (például fragmentáltságáv al, ismétléseiv el, metareflexív kiszólásaiv al), és benne a köv etkezetesen keltezéssel, alatta címmel ellátott textusok
elsődlegesen költészeti darabokként olv ashatók, noha persze az antifikciós igény (mely a napló lény egi attribútumához kapcsolódik) állandóan áthatja és újrarendezi a v alóság és kitaláció, akárcsak az élet és szó v iszony át. Ezzel egy ütt, egy újabb, árny altabb rétegként, az Ami feltárul s ami nem köny v testén ritkán v álnak külön az önéletrajz és a napló közötti lejeune-i distinkciók, összecsúszik a „kezdet, az eredet szédülete” (önéletírás) a „befejezés, a halál szédületév el” (napló),[6] és a két, ellentétes irány ú mozgás az emlékekből feltűnő múltat, a jelen pillanatát és a jöv ő félelmét egy ütt megidézv e, egy fajta – a befogadó számára nagy on is – otthonos idegen lebegtetést eredmény ez. Mint amikor – kissé pontatlanul idézv e a nav igare necesse est (a 2010. december 10. péntek – december 11. szombat datálású) v ers egy ik képét – az egy besimulás után egy szer csak
„elv álik egy mástól a fönt és a lent
s a kettő közé beúszik v alamily en párás ködös üresség amely nek nincs nev e
holott innentől kezdv e e sáv ban élsz”[7 .]
Ebben a sáv ban, a párás, ködös ürességben ragadható meg tehát leginkább Harkai Vass Év a legújabb v erseskötetének poétikája, ami korábbi, önéletrajzi elemeket szintén magába építő köteteihez (például a rev oltprózaként megjelölt Így éltünkhöz[8]) képest a személy ességnek egy nagy on is beszűkített létmódját, marginalitását állítja.
Mekis D. János és Z. Varga Zoltán a jelenkori önéletrajz kapcsán fogalmazza meg azt, hogy , úgy tűnik, ez az önéletrajz egy re inkább „afelé mutat, hogy a ny ilv ánosság terében színre lépő karakter puszta létezésről hírt adó önkijelentésév é v áljon. Némi túlzással: a büszke
v agy szégy enkező »ily en v agy ok« hely ett a mai – bármily en médiumban/közegben s
műfajban megny ilatkozó – önéletíró csupán anny it mond: »v agy ok«.”[9] Természetesen Harkai Vass Év a elsődlegesen költő, és nem önéletíró, de az Ami feltárul s ami nem naplóv erseiben jól ráérzett az előbb idézett tendenciára, és többé-kev ésbé sikeresen is ironizál ezzel, hiszen egy részt nála a személy esség megszólalása v alójában nem más, mint a jelenv alóság puszta ny omatékosítása, másrészt ez a ny omatékosítás úgy rajzolja át a ny ilv ánosság terét szinte kizárólagosan a műv észet (pontosabban az irodalom) terév é, hogy közben az intertextuális játékokat, a metareflexív kiszólásokat, az allúziókat, a költészeti hagy omány és a kortársak megidézését a lény egtelenség poétikájában hely ezi el. A naplóv ersek jelentős része egy ébként is leginkább oly an metav ersnek tekinthető, mely ben elsődlegesen költészeti,
irodalomtörténeti, recepcióbeli, befogadáselméleti problémák, kérdések tematizálódnak. Csak hogy az utóbbi állítást alátámasztandó két példát említsünk, elsőként a 2011. április 11. hétfői keltezésű, költészet napi futamok című v ersből idézv e:
„4x 5x majd 60 7 0 80 év kit ne érintenének érzékeny en saját tulajdon megélt v agy v árható életév ei a költők egy mást
intonálják egy másnak adják át a szót játszanak a halállal mígnem v égül maguk is halállal halnak és mégis élnek tov ább abban a szóban amit egy másnak adtak […]
ami nincs a v ersben az is be- hallatszik ide: kaf pannoniust idézi tóth krisztina orbán ottót orbán ottó az orbán ottó nev ű költőv el diskurál parti nagy lajos józsef attilát és a bánk bánt kántor péter radnóti fanniját idézi meg kukorelly és orbán pilinszky t kántor péter tandorit
s azt kérdezi v örösmarty hangján hogy ment-e a köny v ek által elébb a v ilág […]”[10,]
illetv e a 2011. április 6. szerda datálású, lezárni beismerni című v ersből:
„kedden a hétfőre gondol szerdán a keddre kíméletlen műfaj
a napló még húzná az időt
a v ers de rácsukódik az éj a lendület közepette
telnek a sorok de v éget ér a nap le kell zárni a szöv eget
átaludni egy másik napba egy új v ersben ébredni fel
közben beismerni hogy módosult a napi beosztás éjjel v ersírás kínos késő reggeli ébredés”.[11]
A személy esség ezeken a költészeti metaszituációkon és egy , leginkább v ersekkel foglalkozó, rongált arcon v ilágít, szűrődik át, már amenny ire képes erre, hiszen maga a cím is többek között ennek a személy ességnek a feltárulkozását teszi kérdésessé, ezzel egy ütt pedig, épp a lény egtelenség poétikájáv al összefüggésben, a költészeti térben v aló megszólalás
egy ediségének a lehetőségét. A kokai muszáj így foly amatosan a másokhoz v aló illeszkedésben (a másokban inkarnálódásban), a más lírákhoz, költői szerepekhez v aló
v iszony ításban ny eri el a bev ezetőben említett borzalmat, azt tudniillik, hogy az íráskény szer ellenére is érdemes-e írni, v an-e miről írni és egy általán, hogy an lehetséges ez.
Harkai Vass Év a költészeti naplójának tétje nemcsak az, hogy a megszólaló személy e, életany aga menny ire izgalmas (egy általán nem az), hanem, hogy menny iben képes ezt a lény egtelenséget, épp a naplóv erses műfajhibriditásból kifoly ólag, az élet képtelen uralmáv al szemben a szó biztos uralásán keresztül közv etíteni. A v allomásos személy esség köv etkezetes kioltásáv al, iróniájáv al azonban, úgy tűnik, ez v alóban sikerül is neki, és a költészeti intenció, az irodalmi tér uralására v aló törekv és, az utólagos megszerkesztettség és a műv iség nem bomlasztja szét, sőt megerősíti a napló (mint a fragmentációra és áramoltatásra, az ismétlésnek és szédületnek az esztétikájára épülő installáció[12[) formai és poétikai köv etelmény eit. A befejezés, a halál felé tartó, utólagosan konstruálódó én (a kezdet és befejezés szédületének az összecsúszásaként) pedig úgy installál, mint egy lejeune-i értelemben v ett önéletíró, aki „elev e a v égén kezdi az elejét”,[13] de ezzel egy ütt
installációjában egy fajta Kukorelly -féle poétikát modellez, hiszen „a lény eges történések hely ett [benne] a mechanizmus dolgozik”.[14] Éppen ezért Harkai Vass Év a naplóv erseiben maga „az alkotás (…) mechanizmussá – modorrá, eljárássá”,[15] tulajdonképpen a
lény egtelenek egy mást sorjázó ismétlésév é, halmozássá, v alamint lejegy zéskény szerré, az irodalmi térben mozgó jelenv alóság kétségbeesett dokumentálásáv á v álik.
Az (olv asó)naplóv ersek (mint az önmagát a naplóírásában is csak olv asó-költőként
pozícionáló szubjektum dokumentumai) azt A fogadós naplójából ismerős állítást támasztják alá, hogy a szerző „nem a napban bíz[ik], hanem a napló[jában], nem az életben, hanem a szav akban”,[16] így v alójában számára kev ésbé is jelent tény leges problémát, hogy naplóíróként nem lehet ura a szöv ege foly tatásának.[17 ] Költőként a Koka Zágrábból írt
lev eléből ismerős muszáj miatt bev állalja és megpróbálja megszüntetni a blanchot-i kettős kudarc lehetőségét – azt, hogy „nem is élt és nem is írt”.[18] A kötet egy ik legteoretikusabb v erse a 2011. február 9. szerdai keltezésű, múlttá a jelent című, mely szépen összegzi Lejeune naplóírással kapcsolatos koncepcióját, élet és halál, írás és létezés v iszony át, v alamint az alkotás kény szerét:
„akár így akár úgy a halál felé tartasz menthetetlenül
mily v édtelenül semmibe v etetten ha nem kapaszkodhatsz kedv enc zselés irónodba sem ha nincs v ers nincs napló teleírt lappal teljes napok”[19]
Persze, az Ami feltárul s ami nem lebegő, a párás, ködös ürességből, a sáv ból (ami a határra[20]
és annak problémájára figy elmeztet) előtűnő v erstárgy aiban azért a lény egtelenségen, a hétköznapiságon, a kisszerű történéseken túl még egy etlen egy dolog bizony os: az egy másba foly ó idősíkok homály áv al és a hol súly osodó, hol erejét v esztett, önmaga személy ességét, saját hangját kereső szubjektummal szemben az időjárás és annak v áltozékony sága. Az
év szakok, a hőmérséklet, a csapadék v áltakozása szerv es motív uma a kötetnek (és rögtön, épp a kezdőv ers Csáth-allúziói miatt, a gy erek Csáth naplóira és időjárásrögzítésére hív ja fel a figy elmet), amit egy ébként a köny v test belső, v erscsoportokat elv álasztó lapjain – akárcsak a költői én tov asuhanó Peugeot-jának[21] kijelzőjén – a Celsius-fokok finom jelzése is
érzékeny en közv etít. Az időjárás képei, pontos megfigy elései és a v ersírás, illetv e a hozzá kapcsolódó állapotok lejegy zése egy köv etkezetesen kiépülő, ám a személy ességet mégis marginalitásba fagy asztó metaforahálóba épülnek bele, a teljesség igény e nélkül álljon itt néhány példa:
„a hőmérő higany szála otthon a szobában reggel s este a 20°-ot sem éri el érzelmi inv alidusok között élt gondolja miközben az út hasít a v égtelen felé töprengne ezen még jó sokáig így lenne v ers belőle kellő kiterjedésű s jól temperált”[22]
(2010. december 16., csütörtök – az út), v agy :
„a hóv irág derékig hóban állt a télbe v isszaforduló tav aszban de tartotta magát a zsenge szál a hóban s a hó felett a fagy ban
így indulna egy klasszikus költemény kötött metrummal és rímekkel talán de amint kilépsz az ajtón
a hirtelen berobbant tav aszba szétpattan minden szabály ”[23]
(2011. április 4. hétfő – a kertbe berobbant), utolsóként pedig:
„nézel a frissen behav azott útra (a hőmérő most eny hülést mutat) holott inkább magadba befelé boldogsághormonok után kutatnál arra gondolv án hogy mindezek hely ett csak v erset v erset írni v olna jó”[24]
(2010. december 31. péntek – csak v erset)
Az éghajlattal kapcsolatos bizony osság, akárcsak a v ersírás, a puszta jelenv alóság
dokumentálása, a megszólalás, megértés, megismerés szempontjából az Ami feltárul s ami nem metapoétikája és szubjektumképe alapján azonban kev és, de leginkább: ny ugtalanító.
Harkai Vass Év a legújabb kötetében az iszony ú kezdeteként értelmezett szépség az,
hogy – épp anny ira, amenny ire még elv iselhető, de – becsap. Noha nem ígéri a teljességet, a személy ességet, az intimitást, hiszen a cím is explixit módon erre utal, mégis felkínálja azokat az üres hely eket, mely eket a befogadótól elev e szándékosan eltakar. Mert ami kimarad, az lenne a lény eges. Hely ette v iszont ott marad az a hétköznapi, amiről – Vrkljan regény éből citálv a – azt írja Párizsban Cv etajev a, hogy szétv eti az agy át.[25] Az pedig, hogy egy szubjektumból, akár naplóíró az, akár költő, semmi más, csak az agy at szétv ető
hétköznapiság, a lény egtelen v agy – tov ábbmenv e – csupán a jelenv alóság bizony ossága érhető el, tulajdonképpen a rettenet tapasztalata: az írás (és a létezés) hiábav alósága. Harkai Vass Év a rizikót v állal, de úgy tűnik, ettől a rizikótól, akárcsak Esterházy fogadósa (mint jó naplóíró saját magától), mégsem fél. Mert muszáj írnia.
1 VRKLJAN, Irena, Marina, av agy az életrajzról = Uő., Sely em, olló – Marina, av agy az életrajzról (Ford.
Radics Viktória), L’Harmattan, Bp., 2009, 151.
2 RILKE, Rainer Maria, Duinói elégiák, Az első elégia (Ford. Nemes Nagy Ágnes) =
http://mek.niif.hu/00400/0047 4/0047 4.htm#d67 02 (A forrás megtekintésének ideje: 2015. 02.04.) 3 HARKAI VASS Év a, Ami feltárul s ami nem, Forum, Újv idék, 2013
4 A kötetet alapv etően összességében érdemes az analízis és interpretáció tárgy áv á tenni, mert a v ersek, talán a hangsúly ozott sorozatjellegük és a naplóforma miatt, ritka esetben képesek egy edül, önmagukban megállni a hely üket. (A kötet megjelenése előtti foly óiratpublikációkban is egy szerre több darabot adtak közre, tehát egy ciklus részeként közölték őket.)
5 Noha Lejeune a (barthes-i v alóságeffektus terminus alapján elnev ezett) naplóeffektusról nem a naplóv ers,
hanem a naplóregény működésmódja kapcsán értekezik, mégis (a műnembeli különbözőségektől függetlenül) alkalmazhatónak tűnik az előbbire is. LEJEUNE, Philippe, A napló mint „antifikció” = Írott és olv asott identitás – Az önéletrajzi műfajok kontextusai (Szerk. MEKIS D. János – Z. VARGA Zoltán), L’Harmattan–Pécsi
Tudomány egy etem, Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék, Bp.–Pécs, 2008, 19.
6 LEJEUNE, I. m., 14.
7 HARKAI, I. m., 12.
8 HARKAI VASS ÉVA, Így éltünk, Forum, Újv idék, 1997 9 MEKIS D. János – Z. VARGA Zoltán, Előszó = Írott…, 7 . 10 HARKAI, Ami feltárul…, 60–61.
11 HARKAI, Ami feltárul…, 58.
12 LEJEUNE, I. m., 15.
13 HARKAI, I. m., 10.
14 HARKAI VASS ÉVA, Szív és nők, igen és nem – Írások Kukorelly Endréről, Forum, Újv idék, 2012, 12.
15 Uo.
16 ESTERHÁZY Péter, A fogadós naplója = UŐ., Bev ezetés a szépirodalomba, Magv ető, Bp., 1986, 388.
17 Vö. „A naplóíró sohasem ura szöv ege foly tatásának. Úgy ír, hogy nem ismeri a cselekmény foly tatását, még kev ésbé befejezését.” LEJEUNE, I. m., 14.
18 LEJEUNE, I. m., 21.
19 HARKAI, Ami feltárul…, 32. (Kiemelés tőlem – B. O.)
20 Egy szerre több terület kapcsán is tematizálja és teszi kérdésessé a határ fogalmát: a lent és a fent, a kint és a bent, a lény eges és lény egtelen közötti határét, de ezzel egy ütt, ezzel összefüggésben a lírai én, a napló-
önéletírás-v ers, v alamint az irodalmi hagy omány horizontjából is értelmezi.
21 A költői én Peugeot-v al közlekedik, és nem bicikliv el, mint az általa is megidézett, a metaforába, a képbe bekarikázó Ladik Katalin v agy a festő Szajkó Istv án. Ez a kerékpárral szemben megjelenő autó újabb
v onatkozásokat, v iszony ulási lehetőségeket kísérel megteremteni, hiszen a bicikli erős jelentéssel rendelkező, fontos motív um Szenteleky Kornél óta a v ajdasági irodalmi közegben. A motív umok kibillentése, átírása, újabb jelentéssel v aló felruházása erős poétikai eleme a kötetnek, és az egy ediség és a jelenv alóság hangsúly ozásáv al függ össze (hely et köv etel magának), de jelen értekezés ennek bőv ebb kifejtésére most nem törekszik.
22 HARKAI, Ami feltárul…, 16–17 . 23 I. m., 55.
24 I. m., 23.
25 VRKLJAN, I. m., 153.
Copyright © 2011 Kalligram s.r.o.
