A 115, §. szerint ugyanis a váltókövetelést a Pp. IX. címében szabályozott meghagyásos eljárás útján csak oly váltóadós el- len lehet érvényesíteni, aki a cégjegyzékbe bejegyzésre kötele- zett kereskedő. (Néhány hitelintézet nem esik e korlátozás alá.)
A váltószigor tekintetében különbözők a vélemények, úgy látszik a tervezet is azokhoz csatlakozik, akik az alaki szigor- nak nem tulajdonítanak túlnagy jelentőséget. Thöl szerint a vál- tónak karakterisztikonja a váltószigor. Einert nem lát a váltó- szigorban semmi jellegzetest, Plósz viszont az anyagi jogi váltó- szigort fölébe helyezi az alaki szigornak. ,,E szigorúság nem any- nyira a váltójog érvényesítésére, többnyire fennálló gyors és szigorú eljárásban, hanem főleg abban áll, hogy mindenki, aki a törvényes formában ígéretet tett," ezen Ígéret teljesüléséért már azért és úgy felelős, mert és amint ezen igéretét tette." (A m.
váltójog kézikönyve. 3.)
Mi, akik a kérdést főleg gyakorlati szemszögből nézzük, megkockáztatjuk, hogy Plósz nézetével szemben ellenkező állás- pontra helyezkedjünk. A gyakorlatban,-szerény felfogásunk sze- rint, az alaki váltószigor hasznosabbnak mutatkozik, mint az anyagi szigor és a váltóhitelező is nagyobb biztosítékot lát benne, mint a kifogások korlátozottságában. A váltójogi kifogá- sok körét ugyanis — bármily pontosan és határozottan jelöli ki a törvény, a bírói gyakorlat mindenkor tágíthatja, (1. ú. n. gép- váltók kifogásolási gyakorlatát), ellenben a fizetési meghagyá- sos eljárásban a 3 napos teljesítési határidő, a letéti kötelezett- ség, illetőleg a biztosítási végrehajtási lehetőségek kivételt nem ismerő szigorral érvényesülnek mindenkivel szemben. A tör- vény előtti egyenlőség elvének sem felel meg, hogy az állampoh gárok egyik osztályának váltótartozásai szigorúbb szabályok szerint nyerjenek elbírálást, mint a többi osztályok ugyanezen a címen vállalt kötelezettségei.
Végül helytelennek tartjuk a bejegyzés formálténye helyett a bejegyzésre kötelezett minőség megkívánását, mert a váltó- fizetési meghagyás ú. n. príma vista eljárás, melynek természete nem türí, hogy mindjárt az indítást vitás és nehezen bizonyít- ható körülmények akadályozzák.
A javaslat egyébként mélyen átgondoltan, világos és pontos- fogalmazással készült. ///'. dr. Nagy Dezső.
.,A teljesítési igény kizárása." Lényeges újítása az értéktőzsdei szokások élőadói tervezetének az, hogy érték- papírok tárgyában létesített adásvételi ügyletnél késede-, lem esetén általában a teljesítéshez való igényt kizárja és.
a szerződéshű félnek az elállási jogot sem adja meg.
Bár ez az elvi álláspont elméletileg bizonyos mérték- ben alátámasztható, véleményünk szerint még sem az elmé-
4
leti meggondolás, hanem a gyakorlati szükségesség és cél- szerűség szempontjából kell elbírálnunk, vájjon ez az újí- tás a régebbi értéküzleti szokásokkal szemben tényleg aján- latos-e, vagy sem.
Gyakorlati szempontokból sem tagadható, hogy a ter- vezett ily újítás mellett szólnak bizonyos érvek. A kiinduló pont, amelynek szemszögéből a kérdés gyakorlatilag vizs- gálható, az, hogy a tőzsdén jegyzett értékpapíroknak rend- szerint oly abszolút helyettesíthetősége áll fenn, amely for- m á j ú helyettesíthetőséget egyéb ingóknál rendszerint nem találunk. Ehhez járul a tőzsdén jegyzett értékpapíroknak könnyű beszerzési lehetősége, amiből folyik, hogy az az érdek, amely a szerződéshű felet a teljesítés jogának vá- lasztására bírná, az esetek túlnyomó részében fenn nem forog és teljesen egalizálható a kényszerlebonyolítással, vagy az árfolyamkülönbözet igénylésével.
Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy nem stabil viszonyoknál a teljesítés igénylése bizo- nyos rizikóval van egybekötve, mert nem lehetetlen, hogy aki teljesítést igényel, végeredményében károsodik, ha az árviszonyok utólag eltolódnak, ami igen könnyen meg- eshetik.
A gyorsütemű tőzsdei ügyleteknél nem utolsó szempont az sem, hogy a szerződésszegés eseteiben a szerződéshű fél igénye lehetőleg azonnal konkretizáltassék és minél egy- szerűbben nyerjen kielégítést.
Végül a végrehajtási törvénynek a helyettesíthető in- gók teljesítésének kikényszerítésére vonatkozó szabályai is végeredményében csupán egy pénzkövetelést adnak, ha a helyettesíthető ingóságok a végrehajtási eljárás során való- sággal fel nem lelhetők és le nem foglalhatók, ami azt
jelentené, hogy ugyanazt az igényt, amelyet kellő szak- értelemmel a tőzsdei választott bíróság a perben megálla- píthat, utólag a végrehajtást foganatosító, tehát nem szak- értő bíróságnak kellene aránylag elég komplikált módon
(Végrehajt, törv. 217. §.) megállapítania.
Amikor azonban mindezek ellenére az újítást ellenez- zük, akkor a következő szempontok vezetnek bennünket:
A z új rendelkezés mindenekelőtt ellentétben áll azzal az általánosnak mondható jogi szabályozással, amely gene- rálisan a szerződéshű félnek három jog közötti választást enged meg, nevezetesen: teljesítésre, kártérítésre, vagy az elállásra vonatkozó jogok közötti választást. Ez a generális szabályozás annyira átment a kereskedői köröknek köz- tudatába, hogy az attól való eltérés ebben a speciális eset- ben is aggályos.
A tőzsdei értékpapírüzletben résztvevő ügyfeleknek igen jelentős kontingensét adják a pénzintézetek. Ezek pe- -dig, bármily változás álljon be utólag az árakban, az ügy- Jetet már üzleti reputációjuk érdekében is mindenkor telje- sítéssel bonyolítják le. Indokolatlan lenne ezért őket attól
•a lehetőségtől megfosztani, hogy adott körülmények között, amelyek mérlegelésébe harmadik személynek rendszerint betekintése sem lehet, a saját ügyfeleikkel kötött ügyleteik fedezetéül szolgáló ügyleteiknél hasonlóképen ne igényel - Jiessék a megfelelő teljesítést.
H a virágzó, nagyforgalmú tőzsdéről lenne szó, a gyors tőzsdei forgalom érdekében esetleg szemet lehetne hunyni -a felett is, hogy egyik vagy másik kivételes esetben a telje-
sítésre való igény kizárásával méltánytalanság történt.
-Sokkal fontosabb lenne az általános érdek, amely elbírja az egyes kivételes és ritka esetekben előforduló méltány- talanságokat is. Miután azonban jól tudjuk, hogy ily virágzó tőzsdei forgalom nálunk nincs, minden egyes esetben elő- forduló méltánytalan elbánás kirívó marad és kerülendő.
Különösen nagyobb quantumú értékpapír tárgyában kötött ügyleteknél a szerződéshű félnek külön érdeke is fűződhet a valóságos teljesítéshez. De az újítás esetleg azt eredményezheti, hogy célját soha sem érheti el és minden ügyletéből csak különbözet származik, holott, ha a szok- vány a teljesítéshez való jogot kifejezetten megadja, a tőzs- dei ügyletkötő felek körében általánosan tiszteletben tartott
„Treu und Glauben" az esetek túlnyomó részében a való- ságos teljesítést fogja kényszer nélkül is eredményezni.
Helytelen azt hinni, hogy mert végeredményében a végre- hajtási eljárás során pénzköveteléssé alakul át a teljesítési igény, egészen mindegy, megadja-e a szokvány a teljesítés- hez való jogot, vagy sem. Ha a teljesítéshez való jog meg- adatik, úgy azt általánosságban a tőzsde közönsége tiszte- letben is fogja tartani. Viszont ellenkező esetben nemcsak Stimulantia áll fenn a nem teljesítésre és az ügyletnek a különbözettel való lebonyolítására, hanem azonfelül az a fél, aki különbözetet fizet, azt abban a feltevésben teszi, hogy a szokványok rendelkezéseinek megfelelően hiánytala- nul teljesítette azt, aminek teljesítésére vállalkozott. Ez pedig nyilván nem áll, mert a különbözet fizetése már csak surrogát teljesítés lesz.
Azzal, hogy az új szokványok a tőzsdén nem jegyzett értékpapírokra vonatkozóan a teljesítéshez való igényt el- ismerik, magukévá tették azt az álláspontot, hogy lehetnek oly helyzetek, amikor a szerződéshű félnek nem mindegy, /hogy az ügylet tárgyát a valóságban megkapja-e, avagy
pedig csak surrogát teljesítést kap. Elismerik tehát, hogy a szerződéshű félnek speciális érdekei fűződhetnek a szol- gáltatás teljesítéséhez az eredeti kikötött alakban. Mivel azonban ily különös okok kétségtelenül tőzsdén jegyzett papírokra is fennforoghatnak, a megkülönböztetett rendel- kezések elvi bázisa is megdől. Nem lehet vitás ugyanis az, hogy minden szerződő fél legjobb elbírálója annak, hogy érdekeinek a többféle jogosítvány között mely jog gyakor- lása fog megfelelni és egészen bizonyos, hogy egyrészt a teljesítési igény gyakorlásával járó kétségtelen kockázatra, másrészt a tőzsdén jegyzett értékpapírok rendszerinti ab- szolút helyettesíthetőségére való tekintettel kivételes eset lesz a teljesítés igénylése, mert a szerződéshű fél is igye- kezni fog minden kockázat lehető kizárásával igényét konkretizálni.
Nem utolsó szempont az sem, hogy a teljesítéshez való igény kizárása a tőzsdei intézmény ellenzőinek arra az indokolatlan vádra fog támpontot szolgáltatni, hogy az értéküzleti szokások nem is a reális ügyletkötést tartják szem előtt, hanem a spekulációt, a játékot segítik elő.
Emellett még kérdésessé válhat az is, hogy az értéküzleti szokásoknak a rendes bíróságok előtt folyó ügyekben való»
alkalmazása esetén nem fog-e az ilyen rendelkezésnek jog- hatálya kétségbe vonatni, amelynek a legtávolabbi lehető- ségét is el kellene kerülni.
Végül a teljesítéshez való jog kizárása talán egészen tudat alatt abból a feltevésből indul ki, hogy az árviszo- nyokban állandóan igen nagymérvű eltolódások mutatkoz- nak. Erre a feltevésre kétségtelenül alapot szolgáltat az utolsó 16 év gazdasági története és igen valószínű, hogy a
legközelebbi jövő sem fog az árak stabilitásának jegyéhen eltelni. Mindazonáltal az értéküzleti szokásoknak — ha- csak kivételes jellegű intézkedésekről nincsen szó — a nor- mális viszonyok között lebonyolításra kerülő ügyletek typu- sát kellene szem előtt tartaníok, amely esetben az ügylet természetéből folyó elsődleges igény a teljesítéshez való igény, nem pedig az az igény, amely az ügylet tulaj don- képeni tárgya helyett azt surrogát teljesítéssel kívánja pótolni. Sokkal helyesebb, ha az ügyletkötő feleknek érdek- védelmét elsősorban magukra az ügyletkötő felekre bízzuk, mint- hogy ha a szokványokban helyettük gondoskodunk és előre is feltesszük róluk, hogy ily gondoskodás nélkül"
könnyen azt a megoldási lehetőséget fogják választani., amely érdekeiknek az adott viszonyok között esetleg nem- felel meg.
Mindaz, amit a fentiekben előadtunk, nagyjában az el-
állási jognak kizárása ellen is felhozható. D e e pontnál még a z t sem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az elállási
jognak elejtése, még a szerződéshű fél javára felszámí- tandó késedelmi jutalék mellett is, a másik félre bizonyos kedvező áralakulások esetén erős ösztökélés a szerződés be nem tartására. Ugyanis lehetővé teszi azt, hogy biztos haszon mellett, a szerződést be nem tartó fél egyszerűen elvethessen magától minden gondot, ami az ügylet további sorsával kapcsolatos, mert tudja, hogy az ő érdekében a szerződéshű félnek kell gondoskodnia a szerződésszegő fél kárának elhárításáról, és ő, aki szerződési kötelettségét
•egyszerűen negligálja, kártérítési igényt érvényesíthet a szerződéshű féllel szemben. Véleményünk szerint túllő a célon ez az intézkedés, mert még a kárenyhítés és kár- elhárítás kötelezettségének legmesszebbmenő értelmezése sem vezethet arra, hogy az ügyleti morált megtámadja.
H a az áralakulás az egyik félre kedvező, úgy módjában van azt kellő intézkedéssel kihasználni, nem kell az ügylet- ről való gondoskodást minden vonatkozásban magától el- hárítania, nem kell szerződésszegővé válnia; mert ha tudja, hogy a másik fél ily esetben az elállási jogot választhatja, a reá nézve biztos haszonnal járó ügyletet annak rendje és m ó d j a szerint saját maga fogja lebonyolítani és nem terheli azzal a másik felet, A lebonyolítás technikája az elállási jog kizárásával kétségtelenül egyszerűbb lenne.
D e ezzel a technikai egyszerűséggel szemben véleményünk szerint oly morális és jogelvi szempontok állanak, amelye- ket a technikai leegyszerűsítés kedvéért áldozatul hozni .nem szabad. Dr. Kohner Artúr
Az actoratus a tisztességtelen versenyben. I. Az 1923. V. t.-c,
* és az annak nyomán kifejlődött joggyakorlat, ha hézagosan is, de rendezte az actoratus kérdését a tisztességtelen verseny sza- bályozása alá eső cselekmények körében. A törvény 30. §. 3.
bekezdésében körülírt definíció szerint versenytárs (versenyvál- lalat) „minden azonos tárgyú, vagy hasonnemű vállalat, amény- riyiben a távolsági viszonyokra és az esetnek egyéb körülmé- nyeire figyelemmel, az üzleti versenyben érdekeltnek tekint- hető.1)
Tehát csak az a vállalat léphetett fel akár poenális akció- val, akár magánjogi igénnyel, aki a törvényben megszabott fel-
• tételeknek megfelelve, versenytársnak minősült és csak az ily módon actoratust nyert és végrehajtható és jogerős ítélettel biró -versenytárs kérhette a Vht. 13. §-a alapján az ítélet végrehájtá-
1) Az itt felsoroltaikon kívül actoratussal bírnak a törvény 24.
'5-ában említett szakegyesületek és érdekképviseletek is.
