Tudomány Magyar

(1)

511

Tudomány Magyar

13 ^• 1

KOSÁRY 100 vendégszerkesztő: Hunyady György Los Alamos és „Los Arzamas”

A Nagy Konstantin-i keresztény állam

Nemzeti Természettudományi Gyűjtemény

A jövő tudósai

(2)

1409

Magyar Tudomány • 2013/12

512 A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840 174. évfolyam – 2013/12. szám

Főszerkesztő:

Csányi Vilmos Szerkesztőbizottság:

Bencze Gyula, Bozó László, Császár Ákos, Hamza Gábor, Kovács Ferenc, Ludassy Mária, Solymosi Frigyes,

Spät András, Szegedy-Maszák Mihály, Vámos Tibor A lapot készítették:

Elek László, Gazdag Kálmánné, Halmos Tamás, Holló Virág, Majoros Klára, Makovecz Benjamin, Matskási István, Perecz László, Sipos Júlia, Szabados László, F. Tóth Tibor

Szerkesztőség:

1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: 3179-524 matud@helka.iif.hu • www.matud.iif.hu

Kiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp., Bártfai u. 65.

Tel.: 2067-975 • akaprint.nyomda@gmail.com

Előfizethető a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);

a Posta hírlap üzleteiben, az MP Rt. Hírlapelőfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,

valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp., Bártfai u. 65.

Előfizetési díj egy évre: 11 040 Ft

Terjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztők Kapható az ország igényes könyvesboltjaiban Nyomdai munkák: Akaprint Kft. 26567 Felelős vezető: Körmendi Péter Megjelent: 11,4 (A/5) ív terjedelemben HU ISSN 0025 0325

TARTALOM

Kosáry 1

Vendégszerkesztő: Hunyady György

Hunyady György: Bevezető ……… 1410

Pálinkás József: Köszöntő ……… 1412

Glatz Ferenc: Kosáry Domokos, a történész életútja ……… 1414

Tringli István: Kosáry Domokos és a Mohács-vita ……… 1437

Krász Lilla: Kosáry Domokos, a 18., század kutatója ……… 1442

Fónagy Zoltán: Kosáry Domokos, a 19. század kutatója ……… 1448

Gecsényi Lajos: Kosáry Domokos, a magyar történeti bibliográfia megteremtője …… 1452

Romsics Ignác: Kosáry Domokos és a Teleki Intézet, 1941–1949 ……… 1458

Solti László – Koósné Török Erzsébet: Kosáry Domokos, az Agrártudományi Egyetem tudományszervező könyvtárigazgatója ……… 1466

Pók Attila: Kosáry Domokos a Magyar Történelmi Társulat és az Európai Mozgalom Magyar Tanácsa élén ……… 1480

Tanulmány Hargittai István: Hetvenéves laboratórium Los Alamos és „Los Arzamas” ……… 1485

Havas László: A Nagy Konstantin-i keresztény állam megszületése és világtörténeti hatása 1495 Papp László: Javaslat a Nemzeti Természettudományi Gyűjtemény létrehozására ……… 1506

Vélemény, vita Karátson Dávid: Új kutatási irányzatok a vulkanológiában. Hozzászólás Harangi Szabolcs Merre tovább, vulkanológia? A XXI. század kihívásai című tanulmányához ……… 1514

Somogyi Péter: Szükséges-e a tudományos kutatással kapcsolatos, jelentős összegű támogatások odaítéléséhez független, külső szakmai vélemény? …… 1519

Tudós fórum A magyar tudomány ünnepe • Pálinkás József tudományünnepi köszöntője ………… 1523

Kitüntetések ……… 1525

Az MTA új levelező tagjainak bemutatása E. Kövér Katalin ……… 1527

Madas Edit ……… 1529

A jövő tudósai Bevezető (Csermely Péter) ……… 1531

Interjú Sólyom László akadémikussal, volt köztársasági elnökkel ……… 1531

Interjúk a díjazottakkal ……… 1532

Kitekintés (Gimes Júlia) ……… 1540

Könyvszemle (Sipos Júlia) „Modernizáció-blokk” az Ethno-Lore évkönyvben (Letenyei László) ……… 1544

Titkos írás – rekonstruált kultúrtörténet (Domán Csaba) ……… 1548

(3)

1411

1410

Hunyady György • Bevezető

Kosáry 100

BEVEZETŐ

Hunyady György

az MTA rendes tagja, osztályelnök,

professor emeritus, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar hunyady.gyorgy@ppk.elte.hu

Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya 2013. május 14-én tudományos ülé- sen emlékezett meg Kosáry Domokos szüle- tésének 100. évfordulójáról. A rendezvény több volt, mint a történész akadémikus gazdag és nagyhatású tudományos munkássá- gának méltatása, az egész Akadémia emléke- zése volt korszakos jelentőségű tagjára, elnö- kére, aki fordulatos életútjának előrehaladott szakaszán felvállalta a felelősséget az intéz- mény sorsáért, és meg is óvta, meg is újította azt. A szó szoros értelmében sorsfordító idők jártak a magyar tudományosság intézmény- rendszerére is, amikor az MTA a hetvenhét éves Kosáry Domokos leszűrt bölcsességére, kivívott tekintélyére, energikus vezetésére bízta átalakítását és túlélését.

E szerep betöltéséről szólt elöljáróban Pá- linkás József, az MTA mai elnöke és az egykori alelnök és értő vezetőtárs, Halász Béla akadémikus. A megemlékezés két vonulatát egyfelől a maradandó életmű szisztematikus felidézése, másfelől az éles kanyarokat vető életút néhány embert próbáló szakaszának bemutatása képezte. Glatz Ferenc, az Akadé- mia Kosáryt követő elnöke és történésztársai – a délelőtti ülésen, Orosz István elnökletével

és meggyötört csoportjával a 45 előtti válságos évek polgári humanizmusának esszenciáját, és a 45 után elvetélt, majd 56-ban felvillant demokratikus megújulás értékeit megtörhe- tetlenül képviselte. Lénye lényegéhez tarto- zott a felvilágosult racionalitás, a történeti- politikai realizmus, a szinte bősz türelmetlen- ség az irracionalitással és az arra fogékony ostobasággal szemben, és az önérzetes szem- benállás a tekintélyelvűség – előbb-utóbb levitézlő – mindennemű berendezkedésével.

Kész volt vállalni ennek kockázatát, pályájá- nak hosszú szakaszán nagy árat is fizetett érte, de távol állt tőle a doktriner ítélkezés és a megtorlás szelleme, mivel – a tudományos közösség hasznára – a józan mérlegelés embere volt, türelemmel, értő attitűddel, iróniával és öniróniával.

– a gazdag és maradandó szakmai munkássá- got mutatták be hosszabb távon ható motívu- maiban és tematikus metszeteiben. Az élet út kritikus fordulatait – így a 40-es éveket a Te leki Intézetben, a gödöllői könyvtár konstruktív kitérőjét az 50-es évek során, majd a hazai és európai tudományos társasági tevékenységet – jellegzetes részleteiben idézte fel a délutáni ülés. Ennek egészét híven jellemzi az ülésel- nök Ormos Mária kollegiális-baráti zárszava, az élményszerűen fogalmazott „Ko sáry Do- mokos terei”. Ha az ülés méltó megem lé kezés volt és tisztes számú résztvevője jó ér zéssel hagy ta el a székház Dísztermét, az min de- nekfelett annak köszönhető, hogy a tárgysze- rű értekezéseken és az emlékezéseken (amelyeket Hanák Gábor audiovizuális doku men- tációja tetőzött be) valóban átsütött, érzékel- hetővé vált és személyes érzéseket moz gatott meg az ünnepelt markáns egyénisége.

Görgey Gábor spontán természetű hoz- zászólásában lényeges igazságot mondott ki, amikor Kosáry Domokost mint a magyar szellemi élet erős, egyedi és ma éppen egyedi- ségében nélkülözött személyiségét jellemezte.

Igen, Kosáry européer kortársainak a történe- lem által durva kézzel szelektált, kecsegtetett

Kosáry Domokos személyisége, pályafu- tása és életműve nagyban hozzájárult az eu- rópai perspektívájú hazai történetíráshoz, ugyanakkor – egészen bizonyosak lehetünk benne – elmélyült elemzésre méltó tárgya is a 20. század és az ezredforduló magyar törté- netének. Az akadémiai rendezvény – mely- nek kialakításában és megszervezésében Pók Attila érdemben segítette az osztályvezetés munkáját – kedvet és feladattudatot ébresztő adalékokkal szolgálta Kosáry kimagasló művelődés- és politikatörténeti alakjának szakszerű megmintázását. Összeállításunkban válogatást nyújtunk az emlékkonferencián elhangzott előadásokból.

Kulcsszavak: Kosáry Domokos, Magyar Tudo- mányos Akadémia

(4)

1413

1412

KÖSZÖNTŐ

Pálinkás József

a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elnokseg@titkarsag.mta.hu

Közel három nemzedék életének tanújaként, megtapasztalójaként, tudósaként Kosáry Do mokos idén százesztendős.

Tisztelt Professzor Asszonyok és Urak!

Tisztelt emlékező és ünneplő család és tudós közösség!

Idén százesztendős az Akadémia egykori elnöke, Teleki titkos diplomatája és a magyar történelem kiváló tudósa, aki egyszerre volt kutatója és résztvevője a Kárpátok medencé- jében harminchárom nemzedékig visszave- zetett magyar történelemnek.

A száz évből kilencvennégyet tölthetett köztünk és a minket megelőzőekkel. Hat éve már nélküle, de szellemi örökségében ünne- peljük születésének évfordulóját.

„Mindig arra gondoltam, hogy az ilyen elkényeztetett úri gyerekek a nehéz próbákat nehezen állják ki. Végül kiderült, hogy egész jól kiállják” – mondta egy interjúban, éppen tíz évvel ezelőtt.

Mi már azt is tudjuk, az ilyen „úri gyerekek” nemcsak a nehéz próbákat, de a gyorsan múló és változó időket is kiállják. Kosáry Do mokos egy sűrű, nehéz században a mű- veltség hősiességével maradt meg magyar és európai polgárnak.

Nem lehetett könnyű. Nem lehetett könnyű egy lenyűgöző tudományos pályaív- ben – amely 1949-től, a Történettudományi

het, mit érdemes és mit szükséges megtenni.

A családi nevelés és a tudós tehetség biztonsá- ga és emberi tartása érlelte őt a magyar tudo- mány korszakos alakjává, egy század magyar formálójává.

Az egyensúly embere volt, de az egyensúly- ra törekvés nemegyszer határozottabb és ke- ményebb döntéseket kíván, mint a harc.

Ko sáry Domokos ezt ismerte fel akadémiai elnökként, egy tudós közösség irányítójaként is. Személye hitelességet, biztonságot és kul- túrát jelentett a rendszerváltás Akadémiájá- nak, amelyet a viharos tengerről – ahogy ő fogalmazott – a csendes kikötőbe vontatott.

Megtagadta, hogy az Akadémia politikai fórum legyen, ellenállt a politikai felelősségre vonások követelésének, és ezzel hozzájárult a tudomány törvényei által vezérelt akadémiai közgondolkodás általánossá válásához.

Ez a kikötő persze az Akadémia számára nem megállást, hanem az egyensúlyba kerü- lés időszakát és az új lehetőségek megnyílását hozta. Az új indulás és a megújulás esélyét.

Számomra különösen jól esik tudni és elmondani, hogy ezekkel a lehetőségekkel a Magyar Tudományos Akadémia élni tudott és tud, hogy saját jövője alakításában, ered- ményeiben Kosáry Domokos cselekvő ereje máig hat.

Ő az emlékezés és emlékeztetés más mi- nőségét képviselte mind tudományos mun-

káiban, mind tudománydiplomáciai, tudo- mányirányítói szerepében. Bírta az el nem törölt múlt megértésének és az ezen nyugvó jelen alakításának taníthatatlan bölcsességét.

Ez hatotta át írásait, szavait, vállalásait és dön- téseit. Kiegyensúlyozott maradt egy egyen- súlyérzék nélküli korban.

Nem lehetett könnyű. Nem lehetett könnyű egy nehéz század boldog történészé- vé, akadémiai elnökévé, tudományformáló- jává válni. De az idén száz éve született Kosáry Domokosnak sikerült.

Mintha csak a kétszáz éve született aka- démiai elnök-előd, Eötvös József kívánsága teljesült volna Kosáry Domokos életében:

„A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek máso- ké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet, s melyen azon meggyőződéssel haladhatok, hogy eltévedni nem fogok.”

Az el nem tévedés egyik legkiválóbb magyar tudósát, akadémiai elnökét, nemzedékek tanúját és alakítóját, Kosáry Domokost kö- szöntöm ma, születésének százéves évfordu- lója alkalmából.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Kulcsszavak: Kosáry Domokos, Magyar Tudo- mányos Akadémia

Intézet éléről 1996-ig, az Akadémiai elnöksé- gig épült – megélni a némaság, a félretettség óriási szakadékát. De Kosáry megtanított legalább két nemzedéket arra, hogyan lehet megőrizni az emberi, szellemi méltóságot és kiválóságot.

Pályája arra mutat példát, hogy a tehetség bosszú és harag nélkül is beteljesítheti külde- tését. Nem szabad különccé válni, mondta ő, és így maradt egy ezredfordulót átlépő század valódi résztvevője.

Vallotta és élte az európai, civilizált morá- lis magatartást. A nézetek és rendszerek ijesz- tő végletességében mindvégig a harmónia és az egyensúly embere maradt. Válaszolt a kor hívásaira, de nem a kor, hanem a minőség és a kiválóság elvárásai szerint. Megmaradt tu- dósnak, kultúrembernek. Annak, akit egy el nyomó rend oktalansága és hozzá nem érté- se jobban zavart, mint tulajdon meghurcolta- tása. Annak, aki tudósként és akadémiai el- nökként is történelmi perspektívából töreke- dett a jelen megértésére és a jövő meg terem- tésére.

Kosáry Domokos, a forradalmár és a rab, a diplomata és a tudós, a tanú és az alkotó minden törekvésében, tettében, munkájában mély emberi bölcsesség, megingathatatlan nemzeti elköteleződés és mindig megújuló európai szellemiség mutatkozik. Kivételes arányérzék annak felismerésére, hogy mit le-

Pálinkás József • Köszöntő

(5)

1415

1414

KOSÁRY DOMOKOS, A TÖRTÉNÉSZ ÉLETÚTJA

Glatz Ferenc

a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, professor emeritus, MTA BTK – ELTE BTK

hegyi.magdolna@btk.mta.hu

Előadásom címe: A történész életútja. Erre kaptam felkérést. Öt életkép Kosáry Domokos pályafordulóiról 1913–2013. Ezt én fűzöm vi- szont a címhez. És még alcímet is adok: Avagy mi, szenvedéllyel szórakozók.

A nemrég elmondott temetési gyászbe- széd után most születésnapi megemlékezést tartunk. Mennyivel kellemesebb feladat! Raj- tam kívül még nyolc kolléga beszél a történész Kosáryról, középkori, újkori politikát, mű- velődést tárgyaló írásairól, a végtelen történe- ti bibliográfiáról, kutatásszervezésről a törté- neti intézetben, a Magyar Történelmi Társu- latban, azután munkahelyeiről; és köszöntőt mondanak a könyvtárosról, levéltárosról, és mondtak méltatást mindenekelőtt az akadé- miai elnökről. Itt az Akadémián így kell, így szokás. (Szentágothai János, az előd-elnök sem „szólt vissza” tavaly, amikor részekre bontották születése 100. fordulóján életét, Kosáry sem fog…¹ Legalábbis a tudomány ezt állítja, úgysem tud.) Nekem az egész életút jutott. Öt képet festettem gondolatban, az öt életfordulóról. Hogy ehhez mit szól(na), nem tudom. Sokat sok mindenről hasonlóan

voltak, s hogy – ki nem mondottan – az el- bukott függetlenségi harcok tényéből le kell vonni a következtetést: szakítani kell azzal, hogy a békét kötőt leárulózzuk, szakítani kell az állandó árulókereséssel 1711 és 1849 eseté- ben is! Nos, a Görgey-kérdés, a Világosnál fegyvert letevő Görgey sokoldalú bemutatá- sa Kosáry részéről a Szekfű-szemináriumban, nem tűnt másnak, mint a kurucos történet- szemlélet szekfűi kritikája folytatásának. Ki- fogástalan forrásfelhasználás, a szakirodalom biztos használata, szinte már romantikusan lendületes stílus.² Jegyezzük meg: a Görgey- könyvet követően a Görgeyvel szemben álló Kossuthról kezd monográfiát, amelynek da- rabjai a következő években meg is jelennek, a fiatal Kosáry a magyar reformkor első szá- mú ismerőjévé növi ki magát. (Kosáry, 1942, 1943a) (A 19. századi tanulmányait ma külön előadás fogja elemezni.) Szorgalmasan írt ismertetéseket a Századok és napilapok ha- sábjain, elsősorban a területrevíziók korának (1938–1941) aktuális történeti kérdéseit tárgya- ló nemzetközi irodalomról. A szakma mindenki által elismert tehetségű tagja lett, fiata- lon. Az ifjú Kosáry joggal érezhette úgy – és valóban így is érezte, elmesélése szerint –, mindez a neveltetés, az iskolai sikertörténet folytatása. Igaz, nem ismerte diákként, s ké- sőbb sem nézte meg, az Eötvös kollégiumi tanári jelentéseket 1931–1935 között, amelyekben a Vayer Lajos, Huszti Dénes (a későbbi sógor), Fitos Vilmos (a későbbi kommunista történetfilozófus) „kollégiumi család” negye- dik tagjaként, róla, az első évtől mint a „leg- kiválóbbról”, mint aki „eszes és emellett szorgalmas is”, ír történelemtanára, Lukcsics

Pál.³ Annak pedig mindig híre volt az egyetemen, hogy az Eötvös Kollégiumban ki a kiemelkedő, hiszen aki itt végzett, abból mindig „lett valaki”: a budapesti egyetem böl- csészkarán a professzorok között nagy szám- mal, az 1920-as évek kultúrpolitikai-tudo- mánypolitikai programjában, a külföldi in- tézetek élén mindenütt a kollégistákat látjuk.

(Eckhart Ferenc, Paulinyi Oszkár, Gombócz Zoltán, Horváth János, maga Szekfű is.)⁴ Ez az értelmiségi, a maga képzettségére büszke polgári réteg a támasza az 1920-as években kibontakozó újkonzervatív – mondhatnánk konzervatív liberális – kultúrpolitikának, kö- tődik Klebelsberg programjaihoz, az ország kultúrpolitikai újraberendezéséhez; szakít a Habsburg-kérdés 1918 előtti egyoldalú kezelé- sével, mindenekelőtt az ún. kuruc naciona- lizmussal; a szakszerűséget tekinti az állami szolgálat egyedüli feltételének, európai kite- kintést biztosít az annyit emlegetett és agyon- értelmezett neonacionalizmusnak, azaz új nemzetfelfogásnak. (Balogh, 1959, egész más értelmezésben: Glatz 1969, 1990b. Ugyanezzel a tematikával újabban: T. Kiss, 1998; Uj váry, 2013) (A kollégium tanára különben 1918-tól Huszti József, a nagyhírű klasszika-fi lológus professzor, görögöt és latint tanít, s aki leg- alább ennyire ismert majd a kultúrpolitikai befolyásáról ösztöndíjak és kinevezések ügyé- ben, és aki majd megírja a máig ki váló, nagy terjedelmű Klebelsberg-monográfiát, az új- konzervatív kultúrpolitikai irány összefogla- lását. [Huszti, 1942] Megjegyzendő: Kosáry sem tudta, hová lett Huszti kezéből a hatal- mas terjedelmű Klebelsberg-hagyaték, ame- gondoltunk, de képírásnál másként: én in-

kább színekkel – mert talán toleránsabb alkat is vagyok, sok szín, vonal, fény és árnyék megfér az általam rajzolt képeken –, ő vona- lakkal, erős kontúrokkal mint grafikus rajzolt fekete-fehér képeket, bal kézzel – ahogy szerette volna, ha a valóságban is a vonalak ki- számítottan egymással ütköznek, együtt fut- nak, vagy keresztezik egymást.

Öt életkép, életének öt fordulójáról: 1936 – az eminens diák, 1948 – a történész közélet egyik vezetésre várományosa, 1958 – az elítélt

„kém”, 1968 – az akadémiai kutatói, majd közéleti pálya, 1996 – past presidentként, a

„szórakozás”.

ELSŐ KÉP: 1936. június – az eminens diák 1936 júniusában védi meg doktori disszertá- cióját, A Görgey-kérdés és története címmel.

(Kosáry, 1936) Egyetemi professzora, Szekfű Gyula témaválasztása: már korosztálytársai úgy tárgyalják – mondják a visszaemlékezők –, mint Szekfű fiatalkori botránykönyvének,

A száműzött Rákóczi-nak témafolytatását.

Ahogy Szekfű annak idején, 1916-ban vágott nagyot a kurucos nemzetszemléleten, s bizo- nyítani igyekezett, hogy a Habsburgokkal a békét megkötő gr. Károlyi Sándor, no és a kurucok mellett a labancok is jó magyarok

1 Emlékkonferencia („Kultúrává avatta a tudást”) az MTA dísztermében Szentágothai János születésének 100.

évfordulója alkalmából, 2012. október 31. Az előadók neveit és tematikáit lásd az MTA honlapján: URL1

2 A Görgey-disszertáció mint szekfűi kérdésfeltevés, valamint az életpálya korai szakaszának adatszerű átte- kintése még Kosáry életében és általa elfogadottan a 75.

születésnapjára összeállított kötetben: Glatz 1989a.

3 Eötvös-kollégium Irattára (továbbiakban: EKI). Taná- ri jelentések (Lukcsics Pál) az 1931–35. tanévekről.

4 Eötvös Kollégiumról és történészekről, az Eötvös- kollégisták társadalmi csoportképzéséről: Glatz 1970;

Nagy–Szijártó 1989; Glatz 1996.

Glatz Ferenc • …a történész életútja

(6)

1417

1416

lyet filológusi akríbiával idéz a monográfiá- ban, pedig Kosáry – mivel 1940-ben elveszi Huszti professzor lányát, a mindenki által cso dált és, évtizedek múltán is, amikor mi megismertük, elragadóan kedves, okos Klá- rikát – tudta, hogy Huszti otthon, a Fátra téri villalakásban használta a Klebelsberg-gyűjte- ményt.)

Kosáryról természetesen számon tartották kitűnő családi neveltetését. 1913. július 31-én született – mily jó, hogy nem hagytuk e meg- emlékezést a nyárutóra, a választási csaták indulásának idejére, amikor majd’ minden politikai értelmezést nyer – Selmecbányán, a Felvidéken. A család 1920-ban, Csehszlovákia létrejötte után települt át Budapestre.⁵ (Meg- jegyzendő: menekült volta ellenére történész- ként távol tartotta magát a trianoni konflik- tusok témájától, kutatásszervezőként a ki- sebbségi kérdéstől. Annál többet beszélt kis- nemzeti mivoltunkról. Amit ő – úgy látszik – kénytelen volt tudomásul venni.) Édes apja zenetanár, édesanyja pedig az a Kosáryné Réz Lola ifjúsági regényíró, akinek munkáin fel- nőtt az 1910–1940 közötti középosztálybéli fiatalság zöme, s akinek történeti elbeszélése- it még az 1950-es években, a szomszédos ze- nészcsaládtól kézbe kapva, olvastuk mi magunk is. A Kosáry családi hagyomány – leg- alábbis az okos feleség elbeszélése – szerint a felettébb mozgékony agyú és rendkívüli tár- sasági szereplési készséggel megáldott kisgyer- meket édesanyja – kihez halálig melegen ra- gaszkodott fia – fényes közéleti karrierre szán ta: vagy külügyminiszter, vagy tábornok vagy püspök legyen belőle – gondolta. (Ko- sáry nem cáfolta e történetet. Csak csendben

említette, még most is emlékszik, amikor utoljára, 1984-ben meglátogatta édesanyját, s az idős asszony az ablakban, kezét felemelve nézett-intett utána. 90. születésnapja után mondta: anyámmal, akivel néha halála után is beszélgettem, megegyeztem, nekem is ki- lencvenkét évig kell élnem, mint neki. Utána meglátjuk. Most, a századik születésnapon, hozzátehetjük: valóban, túlélte…)

MÁSODIK KÉP: 1948. március 15. – a történész közélet egyik

vezetésre várományosa. Harmincöt évesen A Teleki Intézet keretében létrehívott törté- neti intézet osztályigazgatójaként (igazgató- helyetteseként) érte meg a világháború végét, ő még úgy mondta, a „felszabadulást”. Hama- rosan, Deér József igazgató nyugatra távozá- sa (1946) után ő vezeti az intézetet. (A Teleki Intézet és utódintézetében folytatott tevékeny- ségét külön előadás fogja elemezni.) Szekfű mellett, majd Szekfű moszkvai nagyköveti megbízása (1946) után ő viszi az órákat az újkori tanszéken. Ezzel kimondatlanul is mesterének utóda… (Zárójelben jegyezzük meg: soha nem teljesült Kosáry azon vágya, hogy „kinevezett egyetemi tanár”-i állást kapjon. Pedig középiskolai tankönyvei, egyetemi jegyzetei és ismert briliáns előadóképes- sége erre hivatottá tette.⁶) A háború alatt indított Revue d’Histoire Comparée – az inté- zet összehasonlító kelet-közép-európai törté- neti folyóirata – a nemzetközi elismerések sorát vívta ki.⁷ Az új, demokratikus többpárt-

rendszerben, a kulturális-tudományos életben – a múzeumi-levéltári szervezetben, egye temi tanszékeken – az 1945 előtti, a polgári demok- ráciához átsoroló személyek ülnek; barátai és mentorai vezető állásokban: Szekfű moszkvai nagykövet, Ortutay Gyula vallás- és közokta- tásügyi miniszter – mindkettő a német meg- szállás idején náluk bujkált a Fátra téri villá- ban vagy a Teleki Intézet óvóhelyén –, a volt külügyminisztérium angolszászbarát demokratikus tagjai, mindenekelőtt a kisgazdapárt- ban, befolyással bírnak. Igaz, 1947-ben elkez- dődik a kisgazdapárt leszalámizása (Vida, 1976),Nagy Ferenc kényszerűen nyugatra menekül, a Marshall-segélyből a szovjet zóna államai kimaradnak, s az országgyűlési válasz- tásokon botrányos körülmények között, de győz az MKP (augusztus 31.). S amire a kor- társak annak idején nem figyeltek: 1947 szep- temberében egy lengyelországi városban lét- rejön a Kommunista és Mun káspártok Tájé- koztató Irodája (Komin form), és kezdetét veszi a ké sőbb hidegháborúként elhíresült világ- politikai konfrontáció megalapozása. Mégis, 1947 őszén úgy látszik, hogy a szovjet zónában egy nemzeti alapozású többpártrendszer ki- építése készül, ami még a világháború német- ellenes, népfrontos összefogására épít. (Glatz, 1995, 646–656.) Ekkor kezdi a kommunista párt a Kossuth-kultusz felépítését, a szomszé- dos országokhoz hasonlóan függetlenségi, németellenes történeti propagandával kísérve.

Kos suth a német–osztrák külső ellenség ellen nem zeti egységet teremtő nemzeti politikus.

Kosáry joggal gondolhatta: „vonalban vannak”. S talán még befolyásolhatják a korirá- nyokat… Nem utolsósorban az ő reformkori, illetve Kossuth Lajos-témájával (akiről 1946-ban jelenik meg átfogó munkája) és 1848–49-cel foglalkozó tanulmánya. (Egyéb- ként is, barátai a miniszterelnökség 1848 már-

ciusának centenáriumi előkészítő irodáját vezetik. H. Balázs Éva a Történelmi Társulat, sógora, Huszti Dénes a kisgazdapárt delegált- ja az irodában.)⁸ És így gondolta ezt akkor a Kelet-európai Tudományos Intézet fiataljai- nak csapata: Benda Kál mán, Makkai László, Barta István.⁹ (Az ő későbbi elbeszélésük sze rint is.) Mi volt ennek az alapja?

Kosáry 1936-ban, disszertációja megvédé- se után Párizsba megy egyéves Klebelsberg- ösztöndíjjal. (Szekfű Gyula ekkor már a polgári demokratikus európai baloldal felé tájékozódik, megírja a Három nemzedék – a zsidóellenes fejezetek révén elhíresült – mű- vének kritikáját,¹⁰ tanítványait pedig a régi Eötvös kollégiumi hagyományok, a francia tájékozódás felé fordítja. A hitleri Németor- szággal szemben a francia és az angolszász kultúra felé. Ahogy Kosáry mondja róla ké- sőbb egy vallomásában [1957–58]: Szekfű az 1930-as évek közepén eljutott a nyugati pol- gári demokrácia elfogadásához, és később a munkáspártokkal való együttműködéshez, a Glatz Ferenc • …a történész életútja

5 Életrajzi adatai: Glatz, 2003b, II./717–719. Kosáry élet pályájáról: a temetésén, 2007-ben elhangzott két beszéd: Vizi, 2007; Glatz, 2007. Nekrológok: Ormos, 2008; Romsics, 2007. Továbbá: Ferch – Ormos, 2009.

6 Tankönyvei: Kosáry, 1945a, majd folytatása 1945b, Kosáry 1949. Figyelemre méltó Molnár Erik kritikája Kosáry (és társszerzője, Mérei Gyula), valamint a szintén tankönyvet író Benda Kálmán tankönyvszövegeiről:

MTA Könyvtára Kézirattár (továbbiakban: MTAKK) Ms 4367/95

7 A Revue… történetéről: Kosáry, 1983.

8 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (to- vábbiakban: ÁBTL) O-11182. Jelentések Kosáry Domo- kos baráti köréről.

9 Benda Kálmán (1913–1994) akadémikus (1989), a Kosáry utáni évfolyamon végzett Eötvös-kollégista, a 16–18. század és a függetlenségi harcok kiemelkedő kutatója, Kosáry korosztályának legjobb kutatásszervező- szerkesztő egyénisége. Kosáry minden intézeti vállalko- zásának szervezője, beleértve a Revue d’Histoire Compa- rée-t. 1956–57-ben Molnár Erik mellett igazgatóhelyettes, majd 1983–85 között osztályvezető. 1990-ben a Magyar Történészek Világszövetségének elnöke, majd az MTA II. osztályának elnöke. Makkai László (1914–1989) aka- démikus (1985), sokunk szerint a korosztály leginvenció- zusabb kutatója. Mindketten a francia orientáció kiteljesítői.

10 Szekfű pályafordulóiról – így az 1934 utáni évekről – a terjedelmes irodalomból Mérei Gyula, Pach Zsigmond Pál, Glatz Ferenc, Dénes Iván Zoltán, Erős Vilmos publikációira utaljuk az olvasót. Konkrétan: a Három nemzedék-ről Glatz, 1989b.

(7)

1419

1418

„népfrontpolitikához”.¹¹ Ahogy az 1920-as évek konzervatív liberálisnak nevezhető elitértel- miségének jelentős része, most, a harmincas években – nem utolsósorban az Eötvös Kol- légiumhoz kötődők – szinte kivétel nélkül a francia–angolszász orientáció hoz kapcsolód- nak. Megjegyezzük: az Eötvös Kollégium az 1930-as évek végétől ezen irányzat fiatal hu- mán értelmiségieinek lesz gyűlhelye; itt köt- nek ki Mátrai László, Ortutay Gyula mint tanárok, és itt kap állást Kosáry Domokos is.¹²)

1936-ban a párizsi egy év életre szóló elkö- telezettség a francia felvilágosodás gondolat- körével, a régi Eötvös kollégiumi szabadgon- dolkodás kiteljesedése. És igen határozott németellenesség, pontosabban nemzetiszocia- lizmus-ellenesség.

1937-től helyettesítő, majd kinevezett ta- nár a kollégiumban, igaz, először csak latint tanít – Huszti volt óráit kapja meg –, majd 1938-tól egykori tanárának, Lukcsics Pálnak történeti óráit örökli. És megörökli Lukcsics Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és iro- dalmába tematikáit is.¹³ (1926 óta tanítja Luk- csics, többek között Kosárynak is, a kiadott elbeszélő források olvasását, összehasonlítását, a vonatkozó bibliográfia összeállítását. Luk- csics olvastatja, bibliográfiáztatja a 19. századi, reformkori irodalmat is, ezekben az években jelennek meg a Fontes újkori kötetei – többek között Szekfű szerkesztői gondozásában.) Ko- sáry szívesen emlegette a frappáns Lukcsics- mondásokat, s a „bevezetés” órák szigorú

rendjét. Újítása viszont, hogy hangsúlyt he- lyez a francia felvilágosodás és magyarországi megjelenésének ismertetésére.¹⁴

Amikor azután – de ismét utalunk a kö- vetkező előadásra, a Teleki Intézetre, ott majd hallhatunk részletesen erről – Hóman Bálint megszervezi a Teleki Pál (társadalomkutató) Intézetet, benne osztályként a magyar törté- nettudomány első hazai professzionális ku- tatóintézetét, a fiatal Kosáry másodállásban – mert főállásban Eötvös kollégiumi tanár – az intézet igazgatóhelyettese. (Mellette a szintén Eötvös-kollégista Benda Kálmán. Igazgató az idősebb korosztályhoz tartozó Hóman- tanítvány, Deér József, a kora középkor nagy formátumú akadémikusa, aki mesterének, Hómannak elítélése után Németországba emigrál.) A kollégium természetesen további utánpótlást biztosít a történészfrontnak, jön majd Perényi József, azután Niederhauser Emil, no és Gyóni Mátyás, Gouth Miklós, Mak say Ferenc – mind az országos intézmé- nyek: levéltár, pesti egyetem, Kelet-európai Tu dományos Intézet munkatársai.¹⁵ És a volt kollégista eminens, Kosáry közöttük a vezér- alak, Benda a szervező ember.

De Kosáry történészként is közéleti, sőt politikához elkötelezett természet. Kezdettől haláláig. A szakmát – szerette, a közéletet, az aktuális jelenlétet – élvezte. Először Teleki mi niszterelnöksége idején szemelik ki – mi- után 1938-ban, a történész világkongresszu- son parádésan vitatkozott (franciául, angolul) a magyar nemzetfejlődésről, nagy nemzetkö- zi sikert aratva ezzel a román történészek el- lenében –, hogy Amerikába utazzék, nemzet- propagandát – ma így mondanánk – kifejte-

ni a másik, a nem németbarát Magyarország mellett. Erről már sokszor és sokat beszéltek, de még mindig keveset tudunk; talán azért, mert nem volt meghatározó jelentőségű, ta- lán azért, mert a hírszerzéseknek kevés nyo- muk marad. A magunk részéről, a hiányos források ellenére, a fiatal Kosáry korabeli le- veleit, írásait olvasva, joggal feltételezhetjük, hogy küldetésének – kapcsolatfelvétel és helyzetismeret szerzése, angol nyelvű magyar történetének bemutatása – teljes mértékben meg tudott felelni.¹⁶ (Egyébként Szekfű egy Hómanhoz írott levelében helyteleníti is, hogy Kosáryt nemzetpolitika céljára használ- ják külföldön, mert ezen életkorban, állítja, inkább elmélyülnie kellene egy téma kutatá- sában…¹⁷ Megjegyezzük: szerintünk Szekfű, aki mindig „politizált”, lebecsülte annak je- lentőségét, ha egy történész – jelen esetben a fiatal tanítvány – az ország egésze szempont- jából kénytelen jelenében végiggondolni egy állam történelmét.) Kosáry politikai megbí- zásának eredménye egykötetes, a külföld szá mára készített magyar történeti összefogla- lója.¹⁸ Amelynek – jegyezzük meg – a Horthyt és Gömböst (1941-et írunk!) kiemelten dicsé- rő, valamint a polgári radikálisokat, a Tanács- köztársaságot elmarasztaló kitételeit nemcsak a korabeli kritika, hanem az utókor is szemé- re hányta. Nem beszélve a zsidóság szerepéről

írott mondatokról, amelyeket még akadémi- ai elnökké választásakor, 1990-ben is felhány- torgattak neki. (A nyilasokra tett kritikai uta lásait persze nem kifogásolták vagy mél- tatták.)¹⁹ Teleki halála után, Bárdossy minisz- terelnöksége idején is marad kapcsolata a külügyi kormányzattal.²⁰ (Kosáry egyébként jó történeti esszéistának tartja Bárdossyt; a miniszterelnök – ezt már Bárdossy monográ- fusa tisztázta – Kosáry másik témájának, a középkori magyar külpolitikának avatott művelője volt. Erről is hallhatunk ma korre- ferátumot.²¹) Kállay miniszterelnöksége ide- jén pedig a „hintapolitika” angolszászbarát vonulatának mozgékony közreműködője, ter mészetesen a kormánypárton belül is;

ekkor kerül barátságba azokkal a külügyi- értelmiségi tisztviselőkkel (mindenekelőtt Szent-Iványi Domonkossal), akiket a mai történetírás joggal jellemezhetne nyugati tí- pusú polgári demokratáknak. Azok voltak, Kosáry is az volt. Magyarország német meg-

szállása után a demokratikus és szövetségi politika híveinek vagy az üldözötteknek aktív segítségére van. (Ismertek az útlevélakciói, a bújtatások. Mind ezt Hóman tudtával egyéb- Glatz Ferenc • …a történész életútja

11 Erre Kosáry is hivatkozik fogságában tett írásos vallo- másában. ÁBTL. 3.1.9. V–145890. Kosáry Domokos sk.

k. vallomása. é. n. [1957–58] 70 p.

12 EKI 1943–45. évi tanári jelentések. Mátrai, Ortutay Gyula később, 1945 után akadémikusok, vezető kultúr- és tudománypolitikai funkciókban.

13 MTAKK Ms 4525 Kosáry Domokos tanári jelentései, valamint Gyűjtemény az Eötvös-kollégiumi órákról, a kollégiumról.

14 EKI. Tanári jelentések az 1937–1944. évekről.

15 Maksay, Gyóni, Gouth, Perényi, Niederhauser, illetve Heckenast Eötvös-kollégiumi éveire vö. EKI Tanári je lentések (köztük Kosáry jelentései) az 1934–43. évekről.

16 Kosáry Domokos levelei Angliából (1938–39. évből) és Amerikából (1941). MTAKK Kosáry Domokos–Do- manovszky Sándor. Ms 4525/712–719

17 Szekfű Gyula Hóman Bálinthoz 1942. III. 29. Or- szágos Széchényi Könyvtár Kézirattára (továbbiak ban:

OSZKK) Fond 15/1474. Ugyanilyen szellemben nyi- latkozik Szekfű később (1954) Ortutaynak is. (Ortutay, 2009, I. 530.)

18 Az először az Egyesült Államokban angolul, majd más nyelveken is kiadott magyar története: Kosáry, 1941.

Előszót egyébként Szekfű Gyula írt hozzá. A könyv meg jelent magyarul is: Kosáry, 1943b.

19 Az 1990. évi támadásra ellene: MTA Levéltára. A MTA 1990. évi rendes közgyűlésének (1990. május 21.) jegy- zőkönyve, 411–451. p.

20 Először 1949-ben, amikor folyamatos megfigyelteté- se kezdődött, majd 1957. novemberi letartóztatása után átvették az 1945 előtti miniszterelnökség, illetve külügy- minisztérium bizalmi listáit. Kosáry fedőneveiről, titkos kódjáról az 1957 novemberében történt letartóztatása után az ÁVH összegzést csatolt az iratokról. – A Bár- dossy-, Kállay-kormány idején a kormánypárt (MÉP) külügyi szakértőjeként kifejtett tevékenységéről 1942–

44 között az ÁVH-nak helytálló információi vol tak.

Tör ténetírás és politika – Kosáry életében is. ÁBTL. 3.1.9.

V–145890.

21 Bárdossy László kismonográfiát ír a középkori magyar állam külpolitikájáról: Bárdossy, 1943 Vö.: Pritz, 2001, 186.

(8)

1421

1420

ként, ezt többször hangsúlyozta, a Hóman- perben el is mondta.)²²

Így érkezett tehát a magyar történettudo- mányban Kosáry vezetésével egy fiatal cso- port az új demokrácia kiépítésének korához, amelyben a maguk igazának kiteljesedését képzelték.

Az első években, 1945–46-ban még bízhat- tak. Abban ugyanis, hogy eljött az ő idejük.

Kosáry is – nem alaptalanul – folyamatossá- got érez 1939–1944 közötti mind szakmai, mind politikai aktivitása, valamint az 1945 utáni helyzet között. Úgy látszik: alkalmaz- kodó- és igazodó képessége kifogástalanul működik. Nemcsak a középiskolai tanköny- veket írja – az 1941. évi „rövid magyar” törté- nete alapján – a kommunista párt kiadója, a

„Szikra” részére, hanem a Revue témáival is iga zodik az új demokrácia baloldali, sőt marx- ista elvárásaihoz: Marx- és Szemere-levelezés 1848-ból, az 1848-as forradalom társadalmi szempontjáról; a francia forradalom és Ma- gyarország kapcsolata és a szovjet táborba ju tott dunai népek kapcsolatrendszere.²³ (Sze- rintünk: valós és tárgyszerű – igazodás is a kor politikájához – kiemelések.)

1945–46-ban még bízhattak a korábbi demokratikus erők továbbélésében, a béke- szerződés aláírása, 1947 februárja után már kevésbé. De azért nem hitték, ahogy később mondták, hogy a Nyugat lemond a szovjetek megszállta zónáról. (Utólag vették csak észre ezt az időhatárt.) Igaz, erőszakosnak látszott a kommunisták előretörése az értelmiségi

őrségváltások során, de a félreállítások először csak volt professzoraikat érintették.²⁴ (Még el is fogadható számukra a „fiatalítás”. Pozíció- kat hoz.) Szekfűt „kihajózzák” Moszkvába (1946), Mályuszt nem igazolják (1945–46) közismert németbarátsága miatt, majd sorra kerül a következetesen náciellenes Doma- novszky, azután a már a marxizmust is befo- gadó Hajnal István.²⁵

Először még – 1947. október–1948 már- ciusa, az 1848. év centenáriuma előtti hóna- pokban – úgy látszik, hogy a polgári baloldal fiatal értelmiségieivel együttműködnek majd a kommunisták. (Ahogy 1948 márciusában az Országgyűlésben még minden párt egyet- értésben szavazza meg a nemzeti együttmű- ködést szimbolizálni hivatott új Kossuth-ér- demrendet és a Kossuth-díjat. Az 1945 előtti németellenes népfrontpolitika továbbvitelét jelentő szimbólumokat.) (Glatz, 2003b) Ko- sáry is aktív. Elfogadott, Nyugaton jól használ- ható exponense az új tudománypolitikának.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc cen- tenáriuma alkalmából Eckhart Ferenc (a Történelmi Társulat elnöke) és Kosáry (elnök- helyettes) együtt utazik Bendával és a Moszk- vából hazatért kommunista funkcionárius Andics Erzsébettel Párizsba; jó viszonyban van Molnár Erikkel, a párt első számú törté- nész exponensével, aki akkor külügyminiszter;

megismerkedik Károlyi Mihállyal. (Lukácsi, 1990) Ő a Történelmi Társulat elnökhelyet- tese (1948), és társai ott vannak az igazgatóvá- lasztmányban, a Századok szerkesztőbizott-

ságában. (Ő itt is tag 1948-tól 1956-ig.) De néhány hónap múlva (1948 augusztusában) már a volt miniszterelnök, majd köztársasági elnök házi őrizetben, a „vörös gróf”, Károlyi kiválik a politikából. (Mindannyian a nemzeti együttműködés rendjének, a Kossuth-ér- demrendnek a birtokosai.) S látszik már, hogy a Kossuth nevével jelzett népfrontpolitikának vége. Az áttérés a proletárdiktatúrára, a pol- gári pártok leszalámizása az értelmiségi frontokon is együtt járt a polgári demokratikus erők kiszorításával. Cseppben a tenger: a fiatal polgári demokrata Kosáry megpróbál- tatásaiban az antifasiszta magyar értelmiség sorsa teljesedik be. (Kosáry és csapatának sorsa: akár esettanulmány is lehet…) HARMADIK KÉP: 1958. június 18.

Kosáry Domokos elítélése kémkedésért:

négy év börtön (Nagy Imre és társainak kivégzése után két nappal)

A háttérjelenetek és háttérszínek az állítólag még a formalitásra sem adó, megrendezett – erről csak egyszer beszélt – ítélethirdetést (1958. június 18.) ábrázoló, ma vizionálható képen.

Kosáryt 1957. november 14-én letartóztat- ják. A vád ellene: hűtlenség gyanúja.²⁶ Erről beszél az ítélet is. (A per iratkötetei alapanya-

gok egy psychohistory tanulmányhoz. Egy diktatorikus gépezet, amely mindent tudni akar az értelmiségről, és végül teljesen felesle- gesen működik, mert az ítélet úgysem az ál- lítólagosan elkövetett és nagy gonddal kuta- tott „bűn”-től függ, hanem kizárólag a poli- tikától.) Nem igazolódik be a hűtlenség vádja, az, hogy államtitkokat közölt volna Kosáry a francia követtel 1957. márciusban, akit váratlanul ismert meg a budapesti francia intézet igazgatójával megbeszélt találkozón.

(Az igazgató 1947 óta ismerőse, Kosáry az ő segítségével remélte elérni, hogy egy nemzet- közi konferenciára – talán az 1960. évi törté- nész világkongresszus előkészítő értekezletére – őt hívják meg. Az már ugyanis eldőlt, hogy Molnár Erik lesz az egyik kiküldött, Kosáry pedig mind 1953, majd még inkább 1956 után magát ismét helyzetben érző ember, szeretett volna a másik delegált lenni.) Az ebéden – a váratlanul megjelent nagykövet kérdéseire – Kosáry részletesen elmondta vé le ményét az 1956. október 23.–november 4. közötti esemé- nyekről; beszélt az október 23. körüli szovjet csapatmozgásokról, a magyar honvédség összeomlásról, a rádiószékház előtti jelenetről.

Mindezek alátámasztásaként elmondta – a beszélgetést ugyanis lehallgatták, és magyarra fordítva olvasható a per iratai között –, milyen kortörténeti anyaggyűjtést („Adatok a forra- dalmi eseményekhez”) végez nek kollegáival az 1956. október 23.–november 4. közötti idő- szakról. Merthogy az már törté nelem, november 4-ét tudomásul kell venni.²⁷

Kosáry természetesen tisztában volt azzal, hogy az ENSZ-ben éppen 1957 januárjában állt össze az ún. ötös bizottság, amely a magyar forradalom és leverésének körülménye- it volt hivatva tisztázni, és amelyet a magyar Glatz Ferenc • …a történész életútja

22 BFL. XXV. 1/a. Budapesti Népbíróság 864/946 Hó- man Bálint perének tárgyalási jegyzőkönyve. 1946.

március 20–23. Kosáry Domokos vallomása.

23 Vö. a RHC 1946–47–48. évfolyamának Kosáry-cik- keit. Életmű-bibliográfiái – Dippold, 1983 és Soós István munkája is (in: Glatz, 1993a, 289–304.) – közlik a címeket, oldalszámokat.

24 Az 1945–48 között őrségváltásról, a régi történésznem- zedékek félreállításáról: Glatz, 1983, 1985, 1990b, 2011.

Újabban Romsics 2011b, 2011a.

25 Domanovszkyról, Hajnalról és az őrségváltások tör- ténetéről: Glatz, 1978, 1988. Hajnal Istvánra Glatz, 1988, 1993b. részletesen VII–XLI. p., továbbá 357–360., 375–377., 411–412., 445–446., 453–456.

26 Kosáry perét – ahogy más pert is – csak úgy lehet rekonstruálni, ha a rendőrségi (ÁBTL), az ügyészségi (jelen esetben BFL) és a bírósági (jelen esetben Hadtör- téneti Levéltár) anyagokat összeillesztjük. Érdemes azt a gyakori kutatói logikát felülvizsgálni, amelyik a perek intézményes rekonstrukciója helyett csak a rendőrség (ÁVH) anyagait tekinti egyedül döntőnek. Az előzetes letartóztatás elrendelése „kémkapcsolat” miatt: BFL.

XXV. 97. b. A rendőrségi nyomozati anyag: ÁBTL 3.1.9 V–145890. A bírósági–katonai bírósági anyag, Hadtörté- neti Levéltár. A kihallgatások, majd tárgyalás jegyző- könyvei, a védő beadványa és a vádirat. Budai Katonai

Főügyészség Vádirata. Bp. Katonai Bíróság 0030/1958. ²⁷Kosáry vallomása 1958. április. 3.1.9. ÁBTL V–145890

(9)

1423

1422

kormány nem engedett be Magyarországra.

Erről beszéltünk vele. De azok a feltételezések, hogy az ő Bendával összeállított – aki ekkor, 1956 novembere után Molnár Erik helyettese- ként került vissza a Történettudományi In- tézetbe, és igencsak „vonalban lévőnek” érez- hette magát – anyaggyűjtéséből valami is ki- kerülhetett az országból, csak az egyik ügy nöki jelentésben szerepelt, és a vizsgálat során nem bizonyult igaznak. (A gyűjteményt az inté- zetben, illetve a Ráday-gyűjteményben, majd az Egyetemi Könyvtárban köztudottan és hozzáférhetően tárolták. Az oda megérkező belügyes tisztek átvételi elismervény ellené- ben minden további nélkül meg is kapták.) Azon már igencsak csodálkozhatott Kosáry – erről nem beszéltünk vele –, hogy az 1957.

márciusi, és akkor lehallgatott, tehát már akkor ismert beszélgetés miért lehetett érdekes 1957 novemberében? Miután az ENSZ-jelen- tés már a nyáron közismertté vált, szeptem- berben pedig az ENSZ azt elfogadta és a világ különböző nyelvein közzé is tette. Az 1957 őszén kezdődő vizsgálat során – legalábbis a rendőrségi, ügyészségi és a bírósági anyagok szerint – valójában több szó esett Ko sáry 1945 előtti, majd 1949–50 és 1953–57 közötti „viselt dolgairól”, mint a letartóztatás tárgyáról…

No és a magyar történettudományról, megha- tározó személyekről… (A per valóban pszi- chiátriai tanulmány tárgya lehetne: a dikta- tórikus végrehajtó hatalom tisztviselői egy- másnak ellentmondó érvelésére és a korabeli őrségváltó értelmiség gátlásta lanságára. El- gondolkodtató, mert nem utol jára történt meg: milyen eszközökhöz nyúlhat a politika – akár tegnap, akár ma, holnap –, és milyen felkínált politikai eszközökhöz kész asszisz-

tálni az értelmiség. Jelen esetben a ma gyar történészek.²⁸)

Első háttérjelenet:

az 1948–1950 közötti őrségváltókról.

(Merthogy az újonnan nyitott vizs gálati aktá- hoz csatolták a Kosáry ellen 1949-ben meg- kezdett titkosszolgálati anyaggyűjtés dosszié- ját. Arról, hogy titkosszolgálati eszközöket vet tek igénybe ellene 1949–50-ben, s hogy kik jelentettek – ráadásul aláírva – róla, arról valószínűleg élete végéig nem tudott. Job ban is tette, hogy az 1999-ben már hozzáférhető aktáit nem akarta látni. Én legalábbis így tudom.) 1949 folyamán átszervezik a magyar tudományos intézményrendszert. Lét rehoz- zák az akadémiai intézethálózatot, aminek része lesz a Történettudományi Intézet, a volt Keleteurópai Tudományos Intézetre alapozva.

(Pótó, 1994) Az átszervezés 1949 nyarán indul, egyébként Kosáry részvételével. Lehet, hogy jelenléte is közrejátszott: szakmai lag nem is oly tragikus az átszervezés, sok jó erő – „ön- kritika” gyakorlásának árán – megmaradhat.

Vagyis jól gondolta: az együttműködése – amúgy sem volt más választása – hasz nos.

Természetesen ő igazodik, de személye az átszervezési folyamatban nem meghatározó.

Arra viszont aligha gondolt, hogy az állam- biztonság titkos anyaggyűjtést kezdett ellene.

Láthatóan három téma vezette az anyag- gyűjtőket – vagy az őket használó poli tikai tényezőket –: 1. A Horthy-korban betöl tött külügyi–bizalmi szolgálathoz kötődő múltja.

(Mellékelik is a Bárdossy-féle külügyminisz- tériumból Kosáry fedőneveit és fedőszámát.) 2. Az intézet irányításában, illetve a Revue szerkesztésében követett politikai vonal. A kifo-

gások – láthatóan a politikai vezetés és a je- lentők szerint is – a Revue teadélutánjait cé- lozzák. Ezeket havonta tartották az intézetben, és rajtuk 1946–1948 között valóban megjelent számos magyarországi nyugati nagykövetség tisztviselője és a demokratikus pártok egy-egy vezető egyénisége. (A megfigyelési listák szerint többek közt az egyesülés ellenzése miatt pártjából már 1948-ban kizárt szociáldemok- rata Kéthly Anna, azután Csicseri-Rónai Ist- ván, vagy a hamarosan disszidált római kö- vetünk, Kertész István. És jelentik, hogy a Magyarországon járt Robert William Seton- Watsonnak, Jászi Oszkárnak külön délutánt szerveznek.) Ismeretes már, hogy a Revue szo báiba éjszaka behatolnak a szolgálat embe- rei, felfeszítik a szerkesztők íróasztalait. (Kosá- ry állítólag megjegyzi másnap – ezt is jelentik róla munkatársai –, hogy nem tudja, milyen

„imperialista ügynökök” követhették el az íróasztal-feltörést.) Azt is jelentik, hogy állító- lag Gerő Ernő már az akadémiai átszervezés kezdetén kijelentette, hogy a Revue-t meg kell szüntetni. (Hiába igazodott tehát a szerkesztő- ség a demokrata, sőt kimondottan baloldali tematikákhoz 1946–47-ben.) 3. A harmadik ügykör, amelyre a vizsgálat irányult, Kosáry nyugati kapcsolatai. Amelyek mindenki eseté- ben gyanúsak voltak a hidegháborúra beren- dezkedő szovjet rendszerben. (Andics Erzsé- bet, mint a kommunista párt központi veze- tőségének új tag ja, már 1949. márciusi, társu- lati elnöki székfoglalójában a nyugati imperia- lizmus ellenséges erőiről beszél.) Mekkorát csalódhattak a belügyi tisztviselők, ami kor

„elfogva” a Ko sárynak címzett egyik levelet, amit Hans Nabholztól, a történész világszövet- ség akkori elnökétől kapott, lefordíttatják, és abban az 1848–49-es kelet-európai események összehasonlító bibliográfiájáról – ami az in- tézet hivatalos munkatervének része volt –,

annak honoráriumáról esik pusztán szó. Ez volt tehát a nyugati politikai kapcsolat…²⁹

De a szakmában a törés már 1949 tavaszán látszik. Kosáry elfogadja – a jelentések szerint – az új helyzetet. Ő terjeszti elő mint a társu- lat alelnöke – ekkor még Eckhart Ferenc az elnök – a politikai indítású átszervezést, hogy ti. az egész vezetőség mondjon le (március 20-án), sőt benne van a jelölőbizottságban is, amely Andics Erzsébetet elnöknek javasolja.

Egy hét múlva újraválasztott vezetőséggel áll fel mind a társulat, mind a Századok szerkesz- tősége, mindenütt Andics az elnök – de Ko- sáry marad a társulatban az egyik elnökhe- lyettes, és marad a Századok szerkesztőbizott- ságában is.³⁰ Hogy az intézet vezetését nem tarthatja meg – ezt később is elismerte –, korán világos volt előtte. (Molnár Erik mint miniszter, az új és nagyobb létszámú intézet- nek a korban nem vitatható igazgatójelöltje volt, és lett az igazgatója.) Azt, hogy az Eötvös Kollégiumban megszüntették az állását – ami a főállása volt –, az általános politikai fejlemé- nyek következményeként fogadta. (Lukácsi, 1990) De azt, hogy Szekfű helyére nem őt, hanem Andicsot nevezték ki az egyetemen, már nehezen viselte. És noha együttműködik az átszervezésekben, mind a Történelmi Tár- sulatban, mind az Akadémián, mégis folyta- tódik a titkosszolgálati akció ellene. (A jelen- tések természetesen jellemzik a közhangulatot, a korabeli közbeszéd témáit. Élveznénk is mint kutatók, ha nem ismernénk az áldozato- kat: akár a feljelentetteket, akiknek életútjuk tört meg, vagy tört ketté, akár a jelentőket, akik később, a rendszer szétesése után a saját maguk áldozataiként élhették le, lelki vívódások közepette hátralévő éveiket, évtizedeiket…)

Glatz Ferenc • …a történész életútja

28 ÁBTL. 3.1.9. V-145890 és ehhez az 1957–58. évi vizsgálat-

hoz rendelt korábbi (1949–54) titkosszolgálati jelentéseket tartalmazó O-11182. sz. dosszié, s össze vetésük az ügyész- ség (BFL i. h.) és a bírósági tárgyalás stb. összefoglalóival.

29 ÁBTL O-11182.

30 Vö. erre a Századok 1948–1949. évi folyamaiban megjelent társulati beszámolókat.

(10)

1425

1424

Nos, az informátoraik Kosáryról is jelentettek mindent, olyant is, amit nem is kértek tőlük. Így ünnepeltünk egyéniségét, írói és közéleti szerepléseit jellemző szellemes meg- fogalmazásait – azt is mondhatnánk: híresen éles nyelvelésének fordulatait – is megörökí- tették. Szellemes, indulatos (vagy úgy hangzó) kiszólásai nemegyszer meghatározták a kollé- gáihoz fűződő viszonyát. Az ösztönös szellem nemegyszer áttöri az értelem burkát. A meg- történt esetek és a színezett híresztelések mö- gött lényegi, elvi, szemléleti és politikai érde- kek húzódtak meg. Kosáry pedig a pesti ér- telmiségi szó-asszók kiemelkedő mestere volt.

Nem csak írásos vitáiban. Két eset, amelyet a jelentések megörökítettek, de amelyet nekünk is mesélt. S amelyeknek hatása is lehetett – furán – életpályájára. Hitte például, hogy An dics gyűlöle te – ami elkísérte az 1980-as évekig – a források szerint vele mindig udva- rias, sőt lojális Kosáry ellen a következőképp keletkezett. 1949. Kosáry terjeszti: az előző év- ben segítette An dicsot Párizsban – ez igaz is –, s miközben tolmácsolt neki, Andics kritizál- ta őt a franciák előtt. Andics azért támadja őt lépten-nyomon, mert azt, hogy rászorult, nem tud ja neki megbocsátani. Ugyancsak 1949.

Kosáry mondja – jelentik is róla, két változat- ban –, de ezt is maga mesélte nekünk: Andics és ő közte Kossuthról, Görgeyről a vita tárgya, hogy szerinte Kossuth felelőtlenül hajtotta bele a nemzetet a Függetlenségi Nyilatkozat- ba és a további háborúba 1849 tavaszán. An- dics érve: hosszú távon Kossuthnak volt iga za.

Kosáry legendája: ez olyan, mintha valaki tudná novemberben, hogy májusban sütni fog majd a nap, s ezért karácsonykor naper- nyőt hord…³¹ Én sem voltam elég bátor, vagy túlságosan ragaszkodtunk egymáshoz, hogy

megkérdezzem: vajon szá molt-e azzal (s vajon számolunk-e azzal), hogy e nyelvelések – ame- lyekből oly sokat élvezettel hallgattunk – el- jutnak a célzotthoz is… És Andics milyen helyzetben érezhette magát? 1922-ben letar- tóztatottként, fiatal mozgal márként Magyar- országról kicserélik a Szovjetunióba – ahol egyetemre jár az 1920-as években, majd tanít Moszkvában –, s amikor hazajön, a „mozgalom” nemcsak politikai, hanem tudományos funkciókba is helyezi. 1948-ban, első tudo- mányos szerepléseként ki kell mennie Párizs- ba, épp csak felolvasni ké pes egy szöveget, és ott van egy sármos, udva rias, nyugati-európai iskolákban képzett fiatalember, aki nemcsak hogy az általa valóban veszélyesnek tartott

„burzsoá szemlélet” alap ján áll, nemcsak való- ban tehetséges, nemcsak őrá szorul a nyelvi nehézségek miatt, hanem még nyelvére is veszi a pesti társasági életben. Amit még az államvédelem is jelent neki. Kölcsönviszony, kölcsönös félelem a másiktól, és kölcsönös ellentáborgyűjtés. (A magyar történettudo- mányban is így volt ez, elkísérte Kosáryt is ha láláig – s tart néha még ma is.)

Lelki, egyéni és kollektív lelki zavarok. A diktatúrák a jobb sorsra érdemes psychohistory kutatási tárgyai lehetnének, mondjuk a dik- tatúrák kutatóinak. Már csak azért is, mert a pszichiátriai irodalom ismerete nélkül nem lehet a diktatúrákra vagy a centralizált hata- lomgyakorlásra általában jellemző kölcsönös félelmeket, gyanakvásokat megérteni. Sem a múltban, sem a jövőben… Mert egy demokratikus rendszerben – ha ezeket nem jelentik és nem használják fel – ezek a nyelvelések, legendaképzések lehetnek akár ilyen formában testet öltő mély – mondhatnánk, akár törté- netfilozófiai – szellemi alkotások is.

Az átszervezés után – láttuk – Molnár Erik lesz a Tör ténettudományi Intézet igazgatója,

és a centralizált akadémiai intézményrendszer kiépítése következtében, az intézet igazgatói állása a magyar történettudomány elsőszámú vezető pozíciója. Kosáry 1950. január 1. után kap még egy ideig szerződéses foglalkoztatást.

Benda és a Revue másik két munkatársa az elbocsátásuk után még azt sem. A többi „tele- kis” – ez a kategória még az 1980-as évek ben is élt, igaz, már nem csoportképzőként – „ön- kritikát” gyakorol (1950. április).³² Az új kor- osztálytársak, az akkori őrségváltók (neveiket nem érdemes sorolni) minden fórumot kéz be vesznek. Azután Kosáry elveszti akadé miai szerződését. Hogy a feljelentés-gyűjtést miért folytatják ellene, nem tudjuk. (Nem is az ő személye miatt, inkább a rendszer jel lemzésére lehet egyszer érdekes ennek feltá rása.) Sorsát valószínűleg azok a jelentések (1950. június 27., 29.) pecsételték meg, amelyekben kollé- gái aláírva állítják: Kosáry Gör gey-monográ- fiája azzal, hogy az 1849-es békepártot „mos- sa tisztára” és a függetlenségi gondolat ellen érvel, azzal 1936-ban Gömbös németbarát politikáját támasztotta alá, és „előkészítette”

– így írják! – Magyarország né met megszállá- sának elfogadását, majd 1944-ben.³³

És Kosáry tudomásul veszi – ismét kény- szerűen – a politikai változást. Most is, 1950- ben, ahogy majd 1956-ban. Megtalálja a maga helyét: az Eötvös kollégiumi bibliográfiáját dolgozza ki, tapasztja, dagasztja... Marad a szakma. Amit soha nem adott fel.

A volt Eötvös-kollégistákról úgy tartották – s ez a szóbeszéd még az 1960-as években,

tehát másfél évtized után is élt –, hogy „elites arroganciájukat”, mindenekelőtt Kosáryét, meg kell törni, mert ez az új értelmiség érvé- nyesülésének legnagyobb akadálya. Amikor először hallottam – ez az én visszaemlékezé- sem 1963-ból, amikor bekerültem a szakmá- ba, s megismertem mind a „49 előttieket”, mind a „49 utániakat” –, hozzátettem az ér- tékeléshez: persze, mert a volt nyugati orientá- ciójú polgári demokraták szakmailag legyőz- hetetlen riválisok voltak. Valóban. Most ku- tatóként is így látom. Egyébként is, szükség volt itt is az „osztályellenségre”. És Kosáryt, az Eötvös-kollégistát, a régi középosztálybélit, a nyugat-európai műveltségű hangadót mind a moszkoviták, mind a „fényes szellők” gene- rációjából sokan – középszinten – jobboldali- nak, nacionalistának, imperialistabarát köz- életi közellenségnek tekintették.

1951 októberéig még kap tiszteletdíjat,

„céltámogatást” – hasonlóan Hajnal Istvánhoz – az Akadémiától, majd 1951. november 1-től az Országos Könyvtári Központ munkatársa, azé a szervezeté, amely az 1945 után gazdátla- nul maradt könyvtárak felszámolását, anya- guk beosztását végzi a közkönyvtárakba.

(Meg jegyzendő: az 1949-ben „átszervezéssel”

eredeti állásukból eltávolított történészek közül többen – így a „telekis” Tóth András, a levéltáros Komjáthy Miklós, az akadémikus Wellmann Imre is – „száműzöttként” a könyv- tárakban találtak helyet.) Azután 1952 októbe- rében könyvtárosi állást kap a gödöllői egyetemen. (Solti – Koósné, é. n.) (Erről is hal- lunk ma előadást.) Bibliográfiai munkáján dolgozhat, a rá jellemző kitartással; először az első, majd a második kötetet jelenteti meg – erről is lesz külön előadás ma itt. Azután 1951-ben, Kossuth közelgő születési évfordu- lóján ismét a közélet napirendjére tűzik a Kos suth-témát. De most már nem a demok- Glatz Ferenc • …a történész életútja

31 ÁBTL O-11182.

32 Írásos jelentés erről: ÁBTL O-11182., illetve Makkai László, Niederhauser Emil szóbeli közlései.

33 Ezt az ideológiai elemet az 1957. évi rendőrségi vizsgá- laton kiindulópontként kezelték, később – a vizsgálatok összefoglalóiban és bírósági anyagokban már láthatóan, 1958-ban már lehet, hogy feltűnő bornírtsága miatt – mint terhelő körülmény, elkopott.

Tudomány Magyar

511