DR. BERKESZI ISTV.A

l.

rrE~1ESVÁRI

KÖl YV _YO~1DÁ ZAT ÉS HIRL _PIRODALO~1

TÖRTÉ ETE.

KÉPEKKEL ÉS HASONMÁSOKKAL.

Irta

DR. BERKESZI ISTV.A

teme'Iári állami fÖl'eáli kolai tan:ír,

1)\1lUa~yal'or'zági l'órténelllli é· Régé zeti )Inzeum-Tár.'ulat titkár,\.

:Kiadta

A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum-Társulat és Temesvár szab. kir. város közönsége.

Ára 4 korona.

TEllES\'.\R.

CSANÁn-EOynÁZMEGYF.I KÖXyy:\ymlDA.

1900.

a temesvári magyar hírlapirodalom megalapít6ja.

A TEMESVÁRI

KO YVNYOMOÁSZAT ÉS HIRLAPIRODALOM

TÖRTÉ

Irta.

ETE.

DR. BERlillSZl ISTVÁN

teme vá.ri állami föreáliskoiai tanár,

a DélJDag~larorszÍlgi 'l'örténelmi és Régészeti Muzeum-Társulat titkára.

hiadta.

A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum-Társulat és Temesvár szab. kir. város közönsége.

TE~IE "AR.

lJSANÁD-I;GYHÁZMEOYE[ KÖNYVNYOUDA.

1000.

PE TY FRIGYES

TEi\IE VÁR Z LOTIE, EGYKORI POLGÁRA É A 'l'EME VARI MAGYAR ITlRLAPIRODALOM MEGALAPITÓJA

EMLÉICÉ. ETC.

ELŐSZÓ.

Nyomdászata történetét már több hazai városunk megiratta, de idáig ezek között Temesvár nem volt. Igaz, hogy 'remesvár nyomdászata aránylag igen fiatal: alig 130 évre tekinthet vissza; de az utolsó 32 év alatt oly nagy arányokban fejlődött, hogy ebben a tekintetben vidéki városaink között alig akadunk párjára. Épen ilyen, vagy még nagyobb arányu hírlapirodaI- mának fejlődése is. Alig jött létre Temesváron az első nyomda, vele meg- született a temesvári hírJapírás is, mely alkotmányunk visszaállítása óta oly nagy mérvet öltött, hogy már 1868-ban három, 1882-ben hét napilap jelent meg; 1895-ben pedig a temesvári hírlapok és folyóiratok száma már 32-re emelkedett. Ekkora hírlapirodaimat egyik vidéki városunk sem bír felmutatni. Megmagyarázza ezt egyrészt úgy a város mint a vidék vegyesnyelvü lakossága, másrészt iparának és kereskedelmének gyors fel- lendülése és a lakosság értelmi fejlettsége. Ugyanis rremesvárnak immár közel ötvenezer lakója között a földmíves osztály alig van képviselve, de annál több a gyári munkás, az iparos, akereskedő, a hivatalnok, a katona és a szellemi munka embere; szóval igen sok az olyanok száma, kiknél a hírlapolvasás mai nap már lelki szükséget képez.

TemesYáron 1771-től 1898 végeig 144-féle hírlap és folyóirat jelent meg, de idáig még azokat senki össze nem gyüjtötte, se le nem írta. A Délmagyarorszá.gi Történelmi és Régészeti Muzeum-Társulat csak az újabb

idők alkotása; csak az újabbi kiválóbb lapokat és folyóiratokat őrzi, a mennyiben kiadóik azt felajánlották. A városi könyvtár még csak csirájában van; pedig ez volna hivatva, hogy a többek között a helybeli nyom dák termékeit, kivált a hírlapokat és folyóiratokat, - még pedig a mult,ra

vonatkozólag - lehetóleg teljes számmal ö 'szegyüjt e és a _jövőnek megórizze. Aránylag mégi8 ez a kis könyvtár tartalmaz legtöbbet a helyi lapokból, de mégis édes kevés az, a mi eddig van, sót az Országos Hírlap- könyvtár i nagyon fogyatékos a teme vári hírlapokban, mert az 1 48. évi XVIII. törrényczikknek azt a rendelkezé ét, hogyanyomdák minden nyomtatv!Ín)'ukból egy-egy péld~nyt a Jemzeti 1nzeumnak i' mE'g- küldjenek, még az alkotmlÍnyos idÓ8zakball is c ak hézago an, az ab ol u- tismus idejében pedig épen nem hajtották végre.

A hiányokat teljesE'n pótolni most már nem is lehet éges; de leg- alább o'yüjt ük össze vidék nként azt a mi még meg zerezhctó. Az efryes törvéllyható ágok, városok pedig ira ák meg terlill'tük hírlapirodalm:it, az egyes hírlapok és folyóiratok könyvé zeti leirá áraI; {lilit. ák Ö. ze hírlap- jaik teljes laj. tromát, mert II míg ez nincs meg, addig gondolni em lehet a magyarországi teljes hírlapirodalom megírá lÍrel é a hírlap tati. ztika ö zE'ál!ítására. 'l'örvényható ágaink úgy a közügynek mint magoknak is szolgálatot te. zn('k ezzel, mert nem hiába mondja azt Labonlaye, hogy egy-egy ország vagy váro zellemi fejlett égét legjobban bírlapjaiuak számából és minő ég ;ból lehet megítélni.

Teme8vár szab. kir. váro közön égét ez a szempont vezérelte, mikor elhatlÍrozta, hogy nyomdá zata és bírlapirodalma történetét a Délmagyar- or zági Történelmi é Rég' zeti Muzeum-'fár ulattal közösen kiadja.

Két év óta foglalkozorn a teme vilri nyomdászat é hírlapirodalom történetével. Átnéztem a helybeli könyvtárakon kívül az Or. zágos Hírlap- könyvtárt, de mindezekben a teme vári bírlapoknak ötöd ré zét srm találtam.

Utána jártam, a mennyiben ez mo t még Jehet éges volt, a volt szerkesz- töknél, kiadóknál , nyomd á zoknál és magán feleknél, a kik egy vao'y más tekintetben adtak felvilágo ítá t, néba egy lJár hírlapszámot i . Felhívá okat tettem közzé a helybeli Japokba, melynek mit is némi eredménye, dp, még sem annyi, bogy Teme vár valamennyi hírlapját é folyóiratát köz\'etlen tapa ztalásból ismerhettem volna meg. A legrégielJbekhez, ót még egy-k't újabbhoz i , nem bírtam hozzá jutni, úgy hogya temesvári 144 hírlap Ás folyóirat közül 22-ót nem láttam, csak idézetekböl, felhívásokbóJ vagy levéltári adatokból ismerem.

Legtöbb adatot merítettem Temesvár sz. kir. város levéltárából.

Átolva tam 1782-tól 189 -ig az évi indexeket, s ezek alapján a jegyzö- könyvek ilIetó helyeit vagy magukat a hivatalos iratokat is. Sajnos, de

meg kell jegyeznem, hogy a várusi levéltár a mult századból nagyoll kevés iratot őrzött meg, mert helykímélés tekintetéből már e század elején kiselejtezték s a szükségteleunek vélt írásokat megsemmisítették. Igya XVIII. századnál egyedül az indexre és ajegyzőkönyvekre vagyunk utalva, de a jl'gyzőkönyvek is csak 1782 óta vannak meg szakadatlanul. Előbbi időkből úgy index mint jegyzőkönyv ('sak az 176L-1768. évekről van;

1 Ol-től már nem csak a jegyzőköuyvek vannak meg, hanem a reá vonatkozó lJivatalos írások is, bár ezek sem hiánytalanul. A [(lapka Józsefre vonatkozó adatok nagy részét, úgy az _ő arezképet is,l) magától Klapka József leányától, Klapka Julia úrnőtől kaptam, kinek mindezekért itten is hálás kö ZÖl1ptet mondok. Hogy Klapka József alakjávál és működé. ével több lapon hresztül foglalkozom f!bben a munkában, teszem ezt azért, mert a Klapka György 1848/49-ki honvéd tábornok, majd temesvári _képviselő atyja mindenképen méltó arra, hogy őt jobban ismerjük mint eddig.

A polgárok névjrgyzéke 1717-től 1837-ig szilltén jó forrásul zolgidt, de erre is meg kell jeg-yeznem, hogy azt má.r a XVII!. század második felében ~em vezették pontosan, mert sok felvett polgár kimaradt belőle.

A nyomdá!'zatra vonatkozó XVIII. zó.zad beliad~tokhiányát igyekeztem pótolni az Országos Levéltárból, Temesmegye levéltárából, _sőtnémi pótlékot a Délmagyarorsz. Tört. és Rrgész. MuZ.-Társulat levéltárában is találtam.

Adatokat zereztem még a csa nádi pli pökség leréltárából, a temesvl1ri m. k. postai!l"azgatósngtól és a kir. ügyészségtől is. Közönettel tartozom dl'. Baróti Lajo úrnak, a kivitló törtélletír611ak i , ki kérésemre szíves volt az egykori temesrári admini tratiónak nem régl\n még Temesváron volt, de most már az Országos Levéltárban őrzött levéltárában is ulána nézni a legrég'ibb temesvári nyomdászok nak.

A Hírlapirodalom történetében megemlékezem olyan hírlapokr61 is, melyeknek kiadását, kivált a harminrzas és nE'gyvenes években, csak tervez- ték polgártúrsaink, de a melyek bármi okb61, -- leginkább a hatalom csökönyössrge miatt - meg !lern jelenbeltek. Az ilyen, csaJr tervezett bírlapok, e munkában nincsenek folyó számmal ellátva, vagyis nem soroztal1l be a temesvári 144 hírlap közé, de mégis mélt60ak találtam a megemlítésre, mert ezek az adatok is hozzá tartoznak szellemi multunk történetéhez.

') Klapka György 184 19-ki honvédtábornok atyjának Klapka Józsefnek, tígy második nejének, a homédtábornok anyjának, egykori arozképei megvannak Klapka Julia úrnő tulajdunában Temesváron.

Az is meglehet, hogy a legszorgosabb kutatás é utánjárás daczára kimaradt egy pár rövid életü hírlap, de jelent 'kenyebb egy sem. Még az olyan jelentéktelen hírlapokat is leírtam, a melyekből alig jelent meg nehány szám. Épen azért tettem ezt, hogy idővel enki ne bigyje róluk, hogy jelentősek voltak. Minden hírlapról é folyóiratról igyekeztem könyvé- zeti leírá t is nyujtani; ba e tekintetben egyik-má ik lap leírá a hiányos, ez onnan van, mert több hiteles adat nem állott róla rendelkezé emre.

Sl\mmi~ nem írtam, a minek valóságáról vagy az _illető hírlapok közvetlen megtpkintése, vagy levéltári adatok, vagy a nyomdászok hivatalos könyvei, vagy egyéb hitelesnek lát'Zó forrá alapján meg nem győződtem.

Eleinte szándékom volt, hogy e könyvben összeállítonl a temesvári hírlapokban és folyóiratokban levő értekezé ek repertoriumát is, a mi - kétséget nem szenved - hasznára vált volna nemcsak a helybeli íróinknak, hanem a hazai irodalomnak i, de Nről a tervről le kellett mondanom, leginkább azért, mert az 1 98. év végeig létezett 144 tpme vári hírlap és folyóirat körülbelül 55 évfolyama közül a nagyobb ré z meg nem szerez-

hető, sót a meglevők i hiányo ak. Meglehet különben, hogy ha hírlap- jainkat sikerülni fog. ha nem is telje en, de jobban ö zegyüjteni mint a mennyire az idáig sikerült, ^fl repertoriumra i rákerül majd a or. Ez különben is egy egé z kötetet igényel.

A temesvári nyomdákban nyomtatott könyrek laj~tromát i igyekeztem ös zeállítani, legalább 1 71-ig. E czélból átnéztem a déJmagyaror zági tört. és rész. muzeumi, a temesvár-váro i, fl teme vármegyei, ,\ Canád- egyházmegyei, a temesvári kath. fögymnasiumi é az állami fórpáli kolai tanári könyvtárakat, úgy szintén Petrik G' za Magya"orsság Bibliog1"a- phiája 1712-1860. czimü három kötetes, könyvé zeti munkáját. Az utóbhi munka áttekintése után arról _győzódtem meg, hogy abban a teme vári nyomdák termékei csak biányosan fordulnak elő. Igaz ugyan, hogy egy-egy új könyv kiadása a mult század végéu Temesváron - mint egy 1793-ki hivatalos felterjesztés mondja - valódi ritkaság; de azért mégis csak sokkal több könyv került ki 1860-ig a temesvári sajtó alól, mint a mennyit Petrik munkájában felsorolva találunk. Ennek oka abban rejlik, hogy valamint egyéb váro ainké, úgy Temesvár uyomdáinak a termékei is csak igen hiányosan vannak, még fl legnagyobb or zágos könyvtárainkban is, ö szegyüjtve. Ez egy okkal megint több arra, hogy az egyes törvény- hatóságok maguk is törekedjenek a területökön nyomtatott könyveket egy

·felállítandó közkönyvtárban lehetőleg teljesen összegyűjteni. Hangsúlyozom, hogy 'remesvárnak csak nyomdászat[\, és hírlapirodalma történetét kivántam ezuttal nyujtani s a könyvészetével csak futólag foglalkoztam, hogy itt is felbívjam batóságaink figyeImét e dologra.

A nyomdászat történeténél csak röviden említem meg a temesvári nyomdász-egyesületeket, valtlmint a munkalJérviszonyokat is, miután erről

már külön monographia létezik.l)

Ugy a nyomdá zat mint a hírlapirodalom történetét 1898 végeig vezetem le; az 1899. év adatai tehát e könyvben már feltüntetve nincsenek.

Pesty Frigyes megdicsőült szellemének ajánlottam e kis munkát nemcsak azért, mert Pesty Frigyes volt Délmagyarországon a magyar hírlapirodalom megalapítója és a temesvári első magyar bírlap szerkesz-

tője, hanem főkép azért, mert az absolutismus idejében, mikor a bátor szókimondás veszedelmekkel volt összekötve, senki nem tett itten a magyar ügy gyözelmeért ann.yit mintő; különben is Délmagyarország történetírása neki köszönhet legtöbbet. Á.ldás emlékére!

Hogy ezek után mennyiben járultam hozzá úgy városunk, mint közvetve bazai nyomdászatunk és hírlapirodalmunk ismertetéséhez : azt ítélje meg a szíves olvasó.

Végül c ak kellemes kötelességemnek teszek eleget, mikor köszö- netet mondok egyrészt a Délmagyarorszápi Történelmi és Régészeti Muzeum-T,írsulat váJasztmányának, másré zt 'remesvár szab. kir. város

nagyérdemű közön égének, - első sorban dr. Telbisz Károly kir. tanácsos, polgármester úrnak, - bogy nagyrabecsült pártolásukkal e szerény munka kiadását lehetővé tették.

TElIIESVÁR, 1899. junius hó.

Dr. Berkeszi István.

1) Gabriel József és Mangold Sándor: A temesvári könyvnyomdászegylet történeta (l851-18ö7.). Temesvár, 1890. 8·1'.

TARTALOMJEGYZÉI{.

Elsö rész. A könyvnyomdászat.

1. §. Miért maradt el Temes.ár oly sokáig a nyomdászat terén? A XVII'[.

század nyomdászai: Heimerl, Slovatzeck, Jonas Jakab József. A XIX.

század nyomdászai: üJapka József, Beichel József, a Hazay-ak, a fiók- állam nyomda, Förk Károly G., Steger E, a Magyar Testvérek. Az ujabb nyomdák. A temesv{"'i nyomdászsegélyző egyesületek . . . . 1 2. §. A eensura gyakorlá a 'l'emesl'áron. Teme vár város é Temes vármegye

álláspontj,~ l~ sajtó zabadság üO'yében. Az 1848. márcziusi napok Temes- váron. A vojvodina kora. A sajtóbíróságok felállítá a . . 34 3. §. A temesvári nyomdák és nyomdatulajdonosok áttekintése 39 4. §. A temesvári nyomdák száma idő zakonként . . . . 40 Második rész. A hírlapirodalom.

1. §. A magyarországi hírlapiroda.lom keletkezése. Hírlapolvasóink a. XVIII.

században. Hírlapirodalmunk fejlődé ének akadályai általában és Temes- váron különösen. A hazai elohírlapok és a temesvári elsó hírlap. A

hírlapolva~á i vágy fellendülése a mult század végén. Ennek daczára hazai hírlapjaink csak t ngodnek. A temesvári modernebb hírlapírás kezdetll 1S40-ben. Fellendülése különösen 1867 után. A temesvári hírlap-

irodalom jelentó ég-e, kiválóbb képvi elői 45

2. §. A német bírlapirodalom. Az egyes hírlapok és folyóiratok. . . 56 3. A magyar hírlapirodalom. Pe ty Frigye. Az egyes hírlapok és folyóimtok 105 4. §. Vegyes, magyar-német hírlapok és folyóiratok . 14-7 5. §. Román bírlapok és folyóiratok . . . . .150 6. §. Szerb bírlapok és folyóiratok. . . . . 153 Harmadik rész. A hírlapok és folyóiratok statisztikája.

1. §. A temesvári hírlapok és folyóiratok, nyelvi minőségök és megjelellésök sorrendje szerint . . . . .157 2. §. A hírlapok és folyóiratok beosztása tartalmuk szerint. . . . .161

Ö. ~. A temesvári hírlapok és folyóiratok időközi megjelenésök szerint . .165 4. §. A bírlapok számának gyarapodása időközönként . . . . . 169 Függelék. A temesvári könyvnyomdákban 177I-töI1871·lg nyomatott könyvek jegyzéke173

A TEMESVARI

KO ^y NYOMDÁSZ T ÉS HIRLAPIRODALOM

TÖRTÉ ETE.

A !CÖ y YOMDÁSZArr.

nyomdászal: Heimerl, Slovatzeek, Jonas Jakab József; a XIX. század nyomdászal:

Klapka József, Beiehel József, a Hazayak, a fiók államnyomda, _Főrk K. G., Steger Ernő, a Magyar testvérek. Az ujabb nyom dák.

A temesvári könyvnyomdá zat nem tekintbet vissza többszázados multra. Nem vetekedbetik, a multatilletőleg, Buda, Nagy-Szeben, Brassó, Koloz vár, Debreczen, agyvárad, Eperjes, Nagy-Szombat, Pozsony, Kassa, Sárospatak, Sopron, Bártfa s több más város nyomdászatávaJ. Ezt a körül- ményt bőven megmagyarázza az az egyetlen ok, hogy hazánk összes ,árosai között Temes,ár volt legtovább a török birtokában, már pedig a török hódoltsági területeken, mindaddig mig azok fel nem szabadultak, nyomda

ehol nem l 'tezett.

Temesnh akkor került török kézre, mikor a nyomdA zat hazánkban még igen z enge korát élte, mikor még alig egy-két nyomda létezett or záO'unk teriiletén, s akkor zabadult fel, mikor a batalom a nyomdák teljedését már mindenképen akadályozni, a _meglevők tevékenységét pedig megbénítani törekedett. Nem szenved kétséget, hogy ha Temesvár 1552-ben lIem kerül a török birtokába, csakbamar meghonosult volna itten is a Gutenberg híres találmánya, mert bisz Temesvár a XVI. zázadban, sőt

már jóval _előbb i egyike volt Magyarország legnevezetesebb városainak;

már a rIV. század elején éveken át királyi székhely volt, kebelében országgyülóseket tartottak; királyaink gyakran látogatták. Századokon keresztül iLt laktak a "temesi grófok", a déli vidék főkapitányai. Bonfinius szerint is kellemes fekvésü, szép, erős város volt Temesvár, kiválóbb épületekkel, pompás palotákkal ékesítve. Egy ilyen városban nem sokáig váratott volna magára az első nyomda.

A török uralomnak 164 évre terjedő korszaka nemcsak megszakitotta e vidéken a culturalis haladást, hanem azt - kivált nemzeti fejlődés

tekintetében - több századdal vis za is vetette. Igya hazai könyv- nyomdá zat történetében DélmaO'yarországról csak az 1716 után bekövet- kezett _időki-ól szólhatunk ; de még a visszafoglalás után is jó hosszu _idő mult el, mig e vidéken az első nyomdát Temesváron felállították. Pedig

K6nyvny. 68 Hirlapir. Tört. 1

Temesvár a vis zafoglalás után már egy évtized mulva is él 'nk és népes város volt, hol sok mindennemü hatóság és katonaság székelt, keres- kedelme pedig élénk virágzásnak indult. Temesváron kívül az egész XVIII. század alatt a lVIaros-'risza-Duna szögletben hiába keresünk más nyomdát.

A könyvnyomtató műhelyek felállítá át aXVIII. század elején nagyon megnehezítette III. Károlynak, mint római császárnak 1715 julius 1 -án Béc ben, a német-római birodalom számára kiadott rendelete, mely hazánkra, mint alkotmányos országra ugyan nem vonatkozhatott, de azért még hazai ható ágaink is e rendelethez tartották magokat; annál inkább a bánsági hatóságok, melyek teljesen az udvari parancsokllak voltak alávetve.

E legfelsöbb rendelet szeri nt minden zúg-nyomda tü tént bezárassék és csak olyan helyen engedtessék meg nyomdák felszerelése, a hol választó- vagy más fejedelmek zékeInek, akademiák vagy tudományos egyetemek, birodalmunk bizalmas tekintélyei vannak, é csak oly váro ok- ban, a hol ható ági felügyelet létezik. Ezenfelül tiltatik oly könY\7uyomdá zok letelepedése, kik nem becsületes és tisztességes egyének, valamint olyanok' is, kik vonakodnának az általunk rendelt e klt letétele által minket arról biztosítani, bogya birodalmi rendeleteket szigoruan megtartani soha el nem mulasztják. Meghagyjuk, hogy minden könyvnyomdához értelmes és tudományos censorok neveztessenek, kiknek kötelességökké tétes ék, ho0'Y a nyomtatványok figyelmes átolva á a után azokat a költö, iró, kiadó és köuY\7nyomtató vezeték- és keresztnevének, ralamint az évszám és város megnevezése nélkül sajtó alá boc átani vagy eladni ne engedjék. Ellen- kezö e etben a kiadó, iró é nyomdász vagyonával, becsületé vel, testével, ingóságaival vagy vér' vel fog kíméletlenül bünbödni.J)

Mária Terézia basonló ziD'orral kezelte a könyvnyomtatás üg)~ét.

E zerint nem csoda, ha magán yállalkoz6k nem nagy kedvet érezlek llyomdák felállításához ; vagy ha akadtak is vállalkozók, azok erö meg- bírálá nak voltak kitéve vallás, származás, magaviselet és megbízhatóság tekintetében.

E szigorú intézkedé eknek az volt a következménye, hogy 1771 elött Temesváron senkinek sem engedték meg nyomda felállítását, pl'dig nyomdára. itt is nagy szükség volt, mert úgy a tartományi mint a katonai é váro i ható ág úgyszólván naponként reli volt szoruhra.

Hogy mag,ln vlillalkozó Temesváron nyomdát akart állítani, annak elöször 175 -ban akadunk nyomára. Ebben az évben ugya.nis egy Sehotter József nevü egyén folyamodott a kamarai ad mini tratióhoz nyomda-

1) Aigner K. A könyvnyomdászat történetének vázlata. I. rész. Bpest. 1883.

39. lap.

felállítási jogért.l) ValószÍnü, hogy kéreImének ^tlem volt foganata, mert 1766-ban egy zene két pályázó is jelentkezett a városi ható ágnál, kik szintén nyomda felállítá ára kértek engedélyt, ll.mit bizonynyal nem tesznek, ha már egy másik nyomda létezik vala 'l'emesváron.²)

il két pályázó kérvényét 1766. április 26-án ol\-asták fej a váro i tanác ban. Egy budai és egy nagy zebeni nyomdá z egéd folyamodott, mindenik külön, nyomda nyitá i jogért. A tanác a következő vélemény- nyel terje ztette fel a kamarai administratióhoz az ügyet: "Kolb Antal budai könyvnyomdá zlegény írá beli leg folyamodik, hogy engedtessék meg neki egy könymyomda felállítá a. il mennyiben nem csak a könyv- nyomtatásban, hanem az aczél metszés nyomásban i jártas, hitvese pedig szintén különféle könyvnyomdai munkákban járatos, úgy vélik, hogy tisz- tes égesen fognak megélhetni. Habár mo t egy másik könymyomdászlegény is jelentkezett 8zebenböl, az el ö folyamodó ellenben Budáról beszerzett tudósítá ok szerint megdícsértetett, következésképpen annyival is inkább

előnyben ré zesítendö, mert a másikról nem lehet tudni hogy miben töri a fejét, minthogy Erdélyben mindig lutheranu ok és kálvinisták között élt: ennélfogva az határoztatott, hog-y az el ő kérvényező érdekében tegyünk ajánló jelenté t."8)

A királyi elhatározás e fel terje ztésre 1766. augusztu ban érkezett le a városi tanác hoz s aug. 9-én olra tatott fel. Ennek értelmében ntöbb körülmény folytán," a _kérelmezők egyikének sem engedtetett meg a könyv- nyomda felállítá a. ')

il mi nem sikerült S hotiernek és Kolbnak, azt megengedték 1771-ben Reimer! látyá nak, ki "csá z. kir. privilegiumOJai" ebben az évben állította fel nyorudáját,ó)valószÍnüleglLgyárváro bao, a kamarai admioistratio

1) "BuclulnLCkery Z!~ errichtel~ angesuchte VOlnSchotter." .A teme vári kamarai adUlinistratio hivatalo indexének bejeg)'zése 1758-ban. Ol' zágos Levéltár.

~) Ezt abból kö\·elkel.letem, hogyaSehotter Hév sem a polgárok névjegyzékében, sem az 1761-6 '. él'ekröl fennmaradt jegyzőkönyvekben elő nem fordulj sem meglevő

n)'omdáról nincs szó. 'l'elll€sl'1Íri nyomdaterméket sem ismerek 1771 elötti időbö!.

S) "Sessiouis ')roloeolla in Publieis et Oeoonornieis .... ab anno 1761-63. és ab anno 1764- 68." 212. Iap. Váro i le,éltár.

') U. o. 237. Iap.

6) Hogy 1771 előtt o akugyan nom Jél,·zett nyomda sem 'l'emesváron, sem az egé z Csanádegyházmegyének a mai Torontál, 'remes, Kras ó-Szörény, Arad, Csrtn{ld és Csongrád yármegyékre kiterjedő területén, az kilünik gróf Engl .l!'erenez Antal canádi }lii pöknek a m. kir. Uelyt. 'l'anáe nak épen a nyoOldák bejelentése ügyében hozzá 1772. :lprilis 6-án kelt leiratára adott ,álaszából. A püspök 1772. n.prilis 24-én Temesvárról ("DaluJll ex residentil\ nostra" - alatt ezt kell következtetni) a követ-

kezőket írja:

" erenis ime Dux Regie l (.Albert d lAeseheni herozeg volt a kir. helytarló.) Ad benignissimum Maiestatis Saoralissimae, mediu Excelsi consilii locumtenentiali Regio Hungarico mihi dato 6-tae Aprilis transmissum mandatum, quinam Religiosi et ReJi-

1*

által részére, gépei elnelyezése végett ideiglenesen átengedett kincstári épületben.l) Reimer! nyomdája munkás ágának túlnyomó nagy része a hatósági, hivatalos nyomtatványok kiállítása volt. E mellett I771-ben meg-

giosae Domus propriam Typographiam habeant, et quali privilegio, vel quali secus etiam titulo, jure hoc utantur ? humillime reponendum habeo: quod in tractu Rcgni Hungariae huiusce meae Dioeccsis Csanadiensis plane nulla typographia, excepta Civi- tate Temessiensi, quae Anno praeterito ex mandato acratissimae Maiestatis ereetll. est, reperiatur. Qui itaque omni cllm venerationis Cultu persevero. " Protoc. Engl. 361.

Csanádi püspöki levéltá1·.

l) Hogy Reimer! Mátyás a Gyárvárosban, kincstári épületben kapott nyomdája számára helyet, azt az alábbiakból következtetem : A kamarai igazgatóság 1784. jan. 31-én közli a városi hatósáO'gaJ, hogyaGyárvárosban levő, régi kincstári nyomda épülete:

"alte, aerarisclle Buchd1'uckerelJ," nyilvános árveré en el fog adatni: A városi hatóság erro 500 frtot igért az épületért, de az árverésen annak árát 605 frtra emelte fel. Ezen az áron csakugyan a város birtokába került a régi kincstári nyomda épülete, s a város azt katonai toborzó heJyl) é alakíttatfa át. A HeJyt. 'ran. 178-1. okt. 18-án 24090. sz.

leiratával tudatja a városi hatósággal a FeLég elhatároz:í. át, hogy a régi kincstári nyomda. épületét 605 frtért átveheti. Városi jkönyv 17 4-dll, 19 ~. é 2102. és 41. s/..

(XII. sz. jkönyv.). A fennmaradt csekély adatból nem tünik ki, hogy ezt az épületet miért nevezik "alte, aerarische Buchdruckerey"-nak. Ha e kifejezést egészen szószerinti értelembcn veszszük, akkor az következik belöle, hogy 'l'emesváron már 1781 előttjóval .olt egy kincstári nyomda. De mikor? A Temesváron 1716-tól 1778-ig fenn;í.l1olt tartom{lnyi kormány, melynek "teme V{lri administratio" volt a neve, 17ó1-ig a bécsi hadi tanácsnak s az udvari kamarának, azontúl pedig a visszaesatolásig c ak az udvari kamarának volt alárendelve. Az egykori temesvári administratio levéltárának marad- ványa lR89-ben az orsz. levéltárba került. Áz egykori temesvári administratio levél- tárában legérdeke ebbek az u. n. 1'otulu ok, vagyis az egykori iratok kivonatai, melyek 1716-tól 1753-ig hivatalok szerint és időrendben, 1753-tól 1760-ig pedig az eayes hivatalokra való tekintet nélkül csakis időrendben vannak szerkesztve E rotulusokat a Délmagyar. Tört. és Régész. MuZ.-Társulat megbízásáhól dr. Baróti L~jos sajtó alá rendezte és a társulat az 1740.ig terjedö ré zt négy füzetben már ki is adta, de ezekben temesvári nyomd<ira nem akadtunk, vagyis 1740-ig nyomda semmi esetre sem létezett Temesváron. Az 17~O-től 175S-ig terjedő rész bár sajtó alá rendezve készen áll, mé~

eddig kéziratban van. Kérdé emre dr. Baróti L. azt válaszolta, hogy temesvári nyom- dának ezekben sincs nyoma, pedig a temesvári gyárak abban elősorolvák. E szerint 17ó3 előtt sem volt még nyomda. Igy 1753-1771 között kellett volna e kincstári nyomdállak keletkeznie; 1771 után már nem volt reá szüKség, mert akkor már Heimer!

nyitotta m~g nyomdáját. De hogy 1753-17il között sem volt kiilön államnyomda, azt abból következtetem, mert ha állott volna csakugyan ez ^II nyomda, akkor 175 -ban Schotter, 1766·ban pedig Kolb Antal és egy másik nyomdász nem folyamodtak volna nyomda felállítási jogért, mert hisz jól tudhatták, hogy egy kincstári nyomda mellett egy másik nyomda hazonn~1 nem múködhetett volna akkoriidőbenTeme váron. Sokkal valószínübb, hogy a kincstár, csakhogy egy kedvére való nyomdászt kapjon, maga adta a kincstári épületet használatra Heimerlnek 177t-ben. Heimer! ugyanis cs. kir. privi- legiumot nyert a temesvári nypmdászatra és magát, úgy mint utódai is, a kir. kamarai administratio nyomdászának nevezi. Az "alte, aerllrische BlIchdruckerey" kifejezés tehát 1784-ben, csak a Reimer!nek 1771-ben átadott kincstári épületre vonalkozik és nem az iizletre. Heimer! időközben a belvárosba tette át üzletét.

ki, évenkint pedig Kalendariumot. ') Volt könyvkercsdó üzlete is, de mind e mellett nehezen birt boldogulni. A temesvári elsó könyvnyomdászoknak - úgy Játszik - kevés dolguk akadt, azért a nyomdászat és könyv- kereskedés mellett egyéb üzlettel is foglalkoztak ; voltak könyvkötők, sőt

vegyeskereskeél.ök is. Reimerinek is, hogy könnyebben megélhessen, a hatóság megengedte, hogy egy tudakozóintézetet állítson fel. 2) A Reimer!

nyomdájának csak nehány terméke ismeretes.

Reimer! 1784-ben halt meg. Nyomdúját és üzletét halála után veje Slovatzeck József Antal tem<'svári vegyeskereskedő örökölte,3) ki a városi hatóságtól 1784-ben a könyvkötői jogosults,l.got is megszerezte. 4) II. József uralkodása kedvező volt a könyvnyomtatás vi zonyaira, 1781 elején kiadott sajtó-rendelete minden hiányos ága meHelt is egyik legszebb gyöngye marad uralkodásának. E rendelet értelmében a sajtó föigazgatása a magas müveltségü Ohotek grófra ruháztatott. A könyv- yizsgálók utasíttattak, hogy csak az erkölcsöt, vallá't és államot jogaiban tetemesen sértő oly roszszándéku iratok kinyomatása akadályoztassék meg, a melyek rágalmaznak és kártékonyak, de sem a tudománynak, sem az államnak hasznot nem hajtanak; különben nem csak a tudományos munkák bírálgatását, hanem bevett és elterjedt rossz szokások, intézmények ostoro- zását, személyek feletti kritikák sa.jtó alá bocsátá át sem engedte meg-

l) Dl'. Baróti Lajos adata az orsz. levéltárból.

i) Pesty Frigyes: Műveltségiállapotok Temesváron a XVIII. században. Századok.

1877. 56. lap.

S) Téves dl'. B"llagi Aladár; nÁmagya?' nyomdászat történelmifejlődée 1472- 187'7" czímü munkájában az az adat, hogy a temesvári nyomda már 1772·ben maradt

Heiwerltől Slovatzeckre. (Id. munka 138. Iap.) E nyomdát Heimer! csak 177i-ben állította fel. A városi hatóság 1784. április 15-én wég Heimerllel, a helybeli nyomdász zal közli, hogy ő felsége mebengedte Traltner János Tama bécsi nyomdá znak, hogy egy politikai és gazdasági tartalmu lapot nyomathas on. Vá?'osi jkönyv1784-1'ől,616. szám.

Ugyancsak 1784. juliusban Reimer! már "denatus"-nak mond:l.tik s a városi tanáts SJovatzeckkel érintkezik mint helybeli nyomdászszal, He'merl vejével ősutódával. Vá?'osi jkönyv 1784-ről,1275. szám. - Ugyszintén téves Aigner Károly"Á könyvnyo11ldászat tÖl·ténetének vázlata," Budapest 1883. ez. munkája 6 . lapján közölt amaz adata is, hogy Heimer! nyomdája 1769-ben keletkezett és 1779-ben szünt meg. Ezt a fennebbiek is bizonyítják, de különben Reimer! nyomdájából mőg l783-ból is maradt fenn nyomdatermék.

4) Könyvkö[ók már a visszafoglalás után nem sokára voltak Temesv~íron. Igy 1738-ban " polgárok között clófordul Pfeiffer János Györgykönyvkötő, kl Bajorországból vándorolt be; l74C-ben EberIJardt Tamás mainzi sziileté~ü (megh. 1758), 1756-ban Lood ereI' Bertalan. 1784-ben Lechner Ferenc? könyvkötő rosz néven vette, hogy Slovatzeck József a köny,kötést is gyakorolja. E miatt panaszt is emelt. A tanács a panaszszal akként végzett, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy a városban egyedül csak Lechnernek van könyvkötő jogosultsága, e jogot a szokásos összeg lefizetése után Slovatzecknek is megadta. Városi jkönyv l784-rő], 1275., 616. sz.

akadályozni. Fő feltétel volt azonban, hogy a szerző czikkének irja alá nevét s a mondottakért a felelősséget vállalja el.

'l'udjuk, hogy II. Józ efnek e szabadelvü rendelete mily hatá sal volt a sajtóra. A teme íári könyvnyomtatás is lendületnek indult. Slo- vatzeck is könyvkiadóvá lett és nyomdájában több önálló munka látott napvilágot. A váro i tanács, a Helyt. Tanács rendeletére 17 4-ben fel- terjeszté t tett a temesl'ári könyvnyomdában tiz év alatt kinyomtatott munkák ból s azoknak jegyzékét is odac atolta, majd újabb rendeletre a megjelent munkák egy-Bgy példányát is felterje ztette.¹⁾ 17 6-ban a Helyt. 1anács meghagyta a váro nak, hogy tyber őrnagy bizonyo munká-

j(~))ak kinyomatásáért vonja felelő égre Slovatzecket é egyúttal tiltsa el a tiltott könyvek árulá ától. A tanács erre maga elé idézte Slovatzecket, ki megigérte, .hogy a munkák kinyomatásában ezentúl e]ővigyázóbb lesz;

tiltott könyveket pedig nem árul, mert köuyvkereskedésében c ak Bécsböl küldött könyvek vannak.2)

Slovatzeck ugyanis 'rrattner János 'l'amásnak, a nagyhírü bécsi nyomdásznak és könyvkereskedőnek lett a temesvári bizományosa. A Trattner család volt a mult század legkiválóbb magyar születé ü nyomdász családja. Trattner János 'l'amás 1717-ben született Jahrmann dorfban

Kőszeg mellett. Pályáját egy szer 'ny kis nyomdával 1748-ban kezdte meg Bécsben. Birta úgy ~lária Terézia mint férje Ferencz csá zár és II. József meg Ferencz csá zárok és királyok jóakaratát, kiknek bizalmából "udvari könyvnyomtatóvá, birodalmi lovaggá," majd "petrózai" olőnóíVd magyar nemessé is lelt; 1773-ban építette Bócsbon a Trattner-Bofot, melybon a nyomdászat minden ágai egyesíttettek. .Aző fáradozá a és utazásai folytán a könyvnyomtatás és könyvkore kedés nagy lendületet vett az o zLrák birodalomban és Magyaror zágon ... zletét mindinkább kitelje ztette, s a hol hasznot remólt, ott könyvnyomdát, vagy legalább is könyvkereskedést rendezett be. feghalt 1798-ban. Hazánk terülotén három városban léte- sített nyomdát: Pe ten, Zágrábban és Varasdon, Ausztriában szintén három helyen. Könyvkeresked 'st nyitott pedig Pes:en, Poz onyban, Zágrábban, opronban, Varasdon, Pan<:sován, agy- zebenbeu, Be zterczén és Temesváron. Ezeken kívül könyvkere kedé e volt An ztriában 16, Lengyelor zágban egy, Németországban két belyen.S)

'l'rattner János Tamás tehát elég fontos helynek tartotta Temesvárt,

l) U. ott 17 4.ről 13., 15., 53., 262., 340., 1596. sz. A váro i tllonács elrendelte, hogyafelterjesztett Il1nnkák jegyzéke a városi jkönyvböz is csatoltassék, de ennek most semmi nyomtl.

•) Városi jkönyv J7 G-ról, 1736. és 1963. számok.

3) Tudományos Gyüjtemőny, 1819. évf. X, 116. ős köv. ll. - Aigner Ko A könyv- nyomdászat történetének vázlata,1. Bpest 1883. 30. - Ballagi A. A magyal' nyomdászat történeti fejlődése. l 7 . 13 -140. ll.

hogy itt egy könyvkereskedést rendezzen be. A. Helyt. Tanács 1783.

január 30-án közölte a váro sal, ho~y ő felsége megengedte Trattnernek, hogy Pesten nyomdát és könyvkereskedést, Poz onyban, Győrön é 'l'emElsváron pedig könyvc'trúsboltokat létesítson (Officinam librariam).1) 1784 végén azt i megengedte neki II. József, bogy Magyarország egyes vármegyéiben megbízott könyvárusai legyenek. 2) 'l'rattnernek azonban Temesváron külön berendezett könY"kereskedése ezután is aligha volt, hanem HeimerIt, majd Slovatzeckot bízta mE'g az üzlettel. Trattner még azt az engedeimet is megkapta, hogy Temesvároll egy politikai, gazdnsági és kereskedelmi irányu lapot adhasson ki. E lapot is Heimer!, illetőleg

Slovatzeck nyomdájábau nyomták.

.A. könyvkere kedé cen orává a Helyt. 'l'anács Karlitzky Albertet, a nemzeti i kolák fejügyelőjét nevezte ki. Feladatává tették, hogy minden mE'gérkez6 könyvszáJlitmányt vizsgáljon meg, mert ekkor nagyban üzték

a könyvkereskedők a tiltott könyvekkel való üzérkedé t. S)

1787-ig SIovatzAk József volt az E'gyetlen nyomdá z Teme váron, ebben az évben Eisenführer JÓz.ef alapitott egy má odik nyomdát és könyvkere kedést, szintén a belvárosban.4.)

Hogy Pgy második nyomdatulajdonosnak ekkor nem valami j61mehetett a dolga Temesváron, kitünik abból is, hogy Eisenführer már 1787-ben folyamodik a péterváradi hadiparancsnoksághoz : engedtes ék meg neki nyomdáját Péterváradra áttenni, mühelyének felállitá ára pedig adjanak neki vagy 6-700 frt előleget. .A. péterváradi parancsnokság erre a kérelemre 1787. zept. 8-án azt válaszolja, hogy Eisenführer kéreimének azért nem adhat helyet, mert azon a vidéken E'gyrészt kevés a nyomdai munka, má ré zt meg E zéken van már egy könyvnyomda.5)

Eiseuführer tehát egyideig még Temesváron maradt, adóját 178 -ban 15 frtban határozták meg, de már 17 9-ben nem volt Temesváron, nyomdáját eladta Lechner könyvkötóuek, kinek halála után rövid ideig még özvegye folytatta a nyomdaüzletet, de nemsokára ő is rnegvált

l) Temesvár város jkönyve 1783-1'61, 9-ik közgyül. 1., 10-ik közgyül. 2. szám.

2) "In singulo Comitatu Commi sionatos suos habiturum." Temesní.r város jkönyve 1784-1'61, 22M. szám.

8) Városi jkönyv 1783-1'61, 58. jkönyv 37. szám.

4)1787-ben Slovatzeck kéri a városi hatóságot: tekintettel arra. hogy Eisenführer J.

temesvári könyvnyomdásznak felvétetett s igy az 6 jöredelme jelentékenyen csökkent, adója leszállítla.sék. 17 7. junius 8-án Eisenfübrer nyomdász folyamodik a városi ható- sághoz, bogy a városi munk1it neki adják. A tanács erre azt hat:\.rozza, hogy miután Slovatzeck a városi munkát már ugyis sokáig birta, EisenfiihreJ:. pedig már zintén felvétetett a pol"árok sorába, a városi munkák ezenlul neki adassanak. Városi jkÖllYV 17 7-1'61, 1324-. és 1067. szám. Eisenfiihrer neve a7.onban a polgárok névjegyzékében nincs meg. Nyomdájának egyetlen termékét sem sikerült feltalálnunk.

fi) U. ott, 1787. évi 19:>9. sz.

attól.' Egy Mergensteinból beköltözött sza.kember, Jonas Jakab József nyomdász vette meg tőle 1791-ben.¹⁾ Ezalatt Slovatzeck József is meg- unta már az üzleti életet. Vegyeskereskedesét már 1789-ben eladta Makry Tamás és Apostolovics Tivadarnak, nyomdáját pedig nemsokára szintón Jonas Jakab JÓzsefnek.²) Nemsokára Slovatzeck maga is elhalt.

A Martinovics-féle összeesküvés tagjainak kivégeztetése után a reactio mind súlyosabban nehezedett bazánkra. II. József, ki épen Trattner János Tamástól a könyvnyomtatást is megtanulta, a sajtó iránt különöselőszeretettel

viseltetett s annak - uralkodása idején - olyan szabadságot engedett, a minőt sem azelőtt, sem jóval azután nem élvezett. II. József halálával a sajtószabadság is véget ért s a meglevő nyomdák is alig bírták magukat fentartani, nem .bogy ujabbak keletkeztek volna. 'remesváron is csakhamar megszünt a második nyomda és 1791 óta 1847-ig egyetlen nyomda képviselte a könyvnyomtatást. Ez is csak úgy bírt megélni, hogy a város és a vármegye a hivatalos nyomtatványakat itten nyomat.ták. A legnagyobb jövedelmet még a naptárnyomtatás képezte. Egy-egy új könyv kiadása 'remesváron - mínt a városi tanács hivatalos felterjesz- tésében 1793-ban mondja - valódi ritkaság számba megy.S)

Jonas Jakab Józsefnek is volt a nyomdával együtt könyvkereskedése is, de az igen szigoru korlátok között mozgott. Az olvasó közönség e vidéken csekély volt, a legkeresettebb köny\'eket pedig, mint tiJtottakat,.

nem volt szabad árulnia.4) Az ily~nekhez csempészet útján, üzérkedök

1) Jonas Jakab József (Buchdrucker aus Mergenstein) 1793. junius 5·én tette le a polgári esküt, ekkor 35 éves volt. Városi levéltál', polgárok jegyzéke.

~) Jonas Jakab József még 1795-ben is tartozott néhai 1::l1ovatzeck József Antal fiának, Györgynek, a megvett nyom dáért 7259 frttal. Városi jkönyv 1795-1'01, 2394. sz.

8) Városi jkönyv 1793-ról, 2187. szám.

0) A Martinovits híres könyve: IIOratio pro Leopoldo Rege ab H1IInga1"Ís P1'ocenbtt$ et Nobilibtts," mely 1792-ben jelent meg 6s Feroncz király ellen irányult, a hatóság á.Ital erosen üldöztetett, példányok azonban Temesvárra is elkerültek a könyv- kereskedok útján. A H. Tanács köriratban hagyta meg a városoknak 6s megyéknek, hogya tiltott könyvekre kiilönösen vigyázzanak és ha ilyenekre akadnak, küldjék 1D0g a H. Tanácsnak; így 1792. jun l·én meghagyja Temesrár n'.rosának, hogy a jelentett

"Oratio pro Leopoldo Rege" Temesváron levo 15 péld:i.nyát a városi hatóság küldje fel.

(12.224/1792. helyt. t. szám.) A városi tanács e rendoletnek 1792. junius 24-én folol meg. .A Vá1'OS felimta az o1'szágos levéltá1'ban.

Temes vármegye 1792. jul. 2·á.n tartott közgyúlésélJöl jolenti, hogy a keresett

"Oratio ad ProcQ1'es et Nobiles Regni Ht/lnga1'iae;' a. megye terii!et6n nem találtatik, mert habár szorgosan utána jártak is, de sehol nyomára nom akadtak. Jelentik egyuttal, hogYlIomegye területén nem is jelenhetik meg ilyen tiltott irat, mert osakis Temesyáron van egyetlen nyomda, mely a városi tanács felügyelete alatt áll, más nyomda pedig a megye ter ii/etén nincs. - Országos levéltá1·.

A Helyt. Tanács 1793. évi junills 5-én 16.039. sz. leiratával közli a. várossal a felség ama parancsát, hogy semmiféle magán nyomdát a városban megtiirni nem szabad, csakis olyat, a melynek privilegiuma ran. A magán nyomdák a.zonnal bezárandók s

közvetítése mellett, az országos vásárokon juthattak csak a könyvkereskedők.

A mult század végén egy bécsi utas, ki 'Jlemesváron megfordult, azt írja, hogy Teme vároll keveset olvasnak, bár sok könyvkedvelő van, de hihetet- lenül drágák a könyvek. Magyaror zágon - írja - egyáltalán egy kis könyvtár annyiba kerül, hogy azon a pénzen émetOl'szágban egy még egyszer akkora könyvtárt lehetne szerezni.I)

Jonas Jakab József szorgalmas iparűzö ember volt. A könyvnyomdán kívül volt könyvkötő műhelye, sőt egy káré-üzlete is. I kolai könyveket is akart nyomatni, de ezt a Helytartó tanács meg nem engedte.2) Ugy ő mint felesége utánna néztek a dolognak és szép vagyonra tettek szert.3)

Jonas Jakab József 1804 végén halt meg,4) özvegyet és két felnőtt

gyermeket, Lajost és Erzsébetet, hagyván maga után, kik az atya halála után eleintén együttesen vezették a nyomdá züzletet, majd nemsokára az özvegy is elhalt férje után S most egyik rokon uk, Lechner Ferencz

könyvkötő, avval a kéréssel fordult a városhoz, hogy amennyiben a Jonas Jakab József örökö ei a nyomdát megtartani nem kívánnák, a hatóság engedje meg, hogy azt ő vehesse át. A városi hatóság e kérelmet közölte az örökösökkel, de ezeknek nem volt kedvök megválni az üzlettől.5) A Jonas testyérek végre 1805-ben megosztozkodtak szülőik hagyatékán.

A nyomdát és könyvkötő üzletet, melyet szüleik annyi szorgalommal és ha zon nal vezettek, minden művészi és ipari felszerelésével, betü- anyaggal, papirkészlettel együtt Jonas Lajos kapta 6000 frt értékben. 6)

1805. április lO·én Jonas Lajos, tekintettel erre a szerződésre, kéri a városi tanácsot, hogy vegyék fel a városi polgárok sorába mint könyv- nyomdászt és könyvkötőt. A városi hatóság teljesítette is a kérést, csak azt kötötte ki, bogy ha Jonas Lajos a könyvkötői mesterséget is folytatni akarja, akkor tartozik egy mesterdarabot beküldeni megviz gálás végett. 7) Jonas Lajos nem sokáig állott a könyvnyomda élén; mikor már azon a ponton állott, hogy úgy üzletének mint családi boldogságának

err/í! jelentés _teendő. Vá"osi jkönyv 1793-ról, 1909. szám. A városi taná.cs erre Páva.

Ignácz városi kapitányt bízta meg, hogy a dologról a tanácsnak tíz nap alatt jelentést tegyen. Páva Ignácz 1793. aug. 7-én jelenti a tanácsnak, hogy a város teriiletén a.

Jona.s Jakab József nyomdáján kívül más nyomda nincs; ennek sincs ugyan privilegiuma, de Jonas ígéri, hogy azt meg fogja szerezni. Városi jkönyv 1793-ról, 2187. szám.

1) Lehmanns Reise. T,eipzig. ]7t'5.

~) Temesvár város jkönyve ]805. 299. szám.

8) Jonas Jakab Józ ef házait 1805. ápr. 10., máj. 3. és 17-én árverezték el. Volt pedig a bell'árosban egy, a Józsefl'árosban pedig három háza. (U. o.)

') Felesége 1805. jan. 9-én özvegynek mondatik. Városi jegyzőkönyv] 05-ből, 168. és 487. szám.

5) Ugyanott 1805. év, 1073. szá.m.

&) Jegyzőkönyv 1805-röl, 1146. szá.m.

7) U. o.

alapját megvetette, rövid betegség után, alig nehány hetes háza korában, 1 06 elej 'n megszünt élni.I) Özvegye, szül. Dávid 'l'erézia, örökölte utána többek között a nyomdát ' könyvkötő üzletet is.2)

Dávid Terézia nem okáig maradt özvegyen, már l 07. január 3-án az ifju Klapka Józsefnek nyújtotta kezét. Frigyöket Török Antal kanonok, a későbbi csanádi piispök áldotta meg.S) E lépé sel a könyvnyomdil, könyv-

kötő mühely é egyéb vagyon is egyúttal Klapka Józ efre zállott. ') A Klapka család a mnlt század végén é a jelen század első felébon igen ki\'áló szerepet játszott váro unknak úgy politikai miot tál' adalmi, ipari é üzleti vi zonyaiban. IClapka Józ ef atyja Károly, II. József alatt, kevéssel a török háború előtt vándorolt be Magy·aror zágba, hogy a kormány megbízá ából bizonyos számu tábori gyógy zertárt allít 00 fel a déli vidéken.5) E gyógyszertárakból a háború befejez' e után jutalmul nehányat neki engedtek át, s így ő hazfÍnkban uj otthont talált. A háború után Temesváron telepedet,t le, l794-ben megrette a belváro ban a Fekete Sashoz czímzett gyógyszertárt, a gyárvárosban egy ujat allított fel, a városi nagy gyógyszertárt pedig 15 évre bérbe vette; 1794-ben letette a pol·

gároktól megkívánt hü ége küt is.6) Ezóta a városi közéletben igen tevékeny szerepet játszott, 181l-ben városi tanácsos lett s mint ilyent l813·ban a városi szinbáz ható ági biztosává tették. Mint nagyrabec ült, vagyonos férfiu 1817. április 23-án halt meg, özvegyet és öt gyermeket hagyván maga után.7)

l) Jonas Lajos 1805-ben 3000 frt biztosítékot tett le a pesti egyetemi nyomdánál, mert onnan hozatta nyomdája és könyvkereskedése számára a szük ége betlianyagot, papi rt, könyveket stb.... Városi levéltár l 05-ról, 1423. sz. - 1 06. febr. 27-én kötötte llIeg a házas_ági zerzódé t menya szonyával: Dávid 'ferézi:Í>val; 1 06. nov. 22-én pedig Dávid Terézia már mint özvegyegyez éget köt elhalt férje nóvérével, dr. Grae- dingerné Jona Erzsébettel a hagyatékra nézve; 1807. jan. 3-án pedig már üjból férjhez ment.

2) Az özvegy Jona Lajo né és sógornóje: Graedingerné Jonas Erzsébet között kötött egyezmény megvan a e alád iratai között, özv. Otvö né szül. Klapka Julia úrnö birtokában Temesvártt. Ez egyez ég értelmében az özvegy arra is kötelezi magát, hogy ha valamikor a nyomdát eladni akarná, akkor a venni szándékozók között mindig a sógornójének vagy sógornóje férjének biztosítja az elsóséget egyenló ajánlat esetón.

0) Esketési bizonyítványuk a család iratai között Temesvárott, Ölvösné Klapka Julia úrnónél.

') Klapka. Józsefné szül. Dávid Terézia már 1807. januárban arra kéri a városi tanácsot, hogy a várban levó házát s a. nyomdát egyúttal a férje nevére is Ílják, Temesvá7' v. jegyzőkönyve 1 07-7'ől, 1 2, sz.

6) Klapka Károly sziiletett lOaazban, Csehországban, 17ÓG-ban. Másod zülött fia, József, pedig Aradon. Városi levéltár, a polgárok névjegyzéke.

G) Temesvár város jkönyve 1;94-ról, 2532. és 2454. szám.

') Gyermekei között legidósebb volt Károly, utá.na jött József, majd Franziska., ekkor már férj. Misselbacherné, a 18 éves Frigyes Ágost s a 15 éves Borbála. A.

vagyonáról halála után felvett hatósági leltár 202.402 frt értékü tiszta vagyont tüntet

iásodszülött fia Józ ef, a könyvnyomdász, Aradon születe t. ~. t tizennyolcz éves ifju 1805-ben Teme vár városáért rántott kardot s mIDt

főhadnagy 90 ember élén vett ré zt a nemesi föJkelésben; a banderiummal 1806 elején tért vissza a hadjáratból, bátor ágával és józan életével Pgy- aránt kiérdemelve úgy felebbvalóinak mint tiszttársainak közbecsülését.¹⁾ Alig rolt még 20 éves, mikor Jonas Lajos özvegyével házasságra lépett, s ezzel Temesvár egyetlen nyomdáját megszerezte.

Klapka .JÓzsef 1807. mfljus 20-án két polgár kiséretében ml'gjelent a városi tanács előtt, hol őt szokásszeriien bemutatták a tanácsnak, mire az ifjú a polgári jog megadá át kérte. Tekintettel milr eddig szerzett érdemeire, azt rögtön elnyerte; az esküt mindjárt Je is tette s a polgár- ságróI szóló oklevelet számára kiállították.2) IT!<lr mint elismert polgár ugyane 'ak ebben a tanácsülésben arra is kérle a hatóságot, hogy mint temesvári könyvnyollldn. z és könyvkötömester elismertessék. A tanács ennek a kérésnek is helyt adott, de mielőtt a könyvkötői jogosultságot is megadllá, megbízta Kunatter tanácsost, hogy szerezzen bizonyos á"got, vajjon csakugyan érti-e Klapka annyira a könyvkötőséget, hogy ez a jogosult ág neki megadható.8)

A JClapka Józ ef temesvári kÖllyvnyom9ája e század elején egyike rolt Iagyarország legtekintélyesebb könyvnyomdáinak s 1810 körül mintegy 10.000 forint évi jövedelmet biztosított tulajdonosának; magát a kalendáriumot mintegy négyezer példányban vették meg évenként. De l\lapka József a nyomdát elődjének ös zes terheivel vette át és hitelezői

annyira szorongatták, hogy kénytelen volt ujabb meg ujabb kölcsönöket felvenni s azokért uzsorá kamatot fizetni. Ehhez járult, hogy Klapka a kine tárral bat évre szállítá i szerződé t kötött s e mellett jelentékeny károkat szenvedett. Alig volt még IClapka huszonegy éves, midőn ily adó ág terheit kelle viselnie. Hogy sorsán könnyítsen, egy papirszállítási üzletbe kezdett s ez szerencsésen is végződött, de az 1811. évi devalvatio vagyonát imét esekélyre apa ztotta.

.Az 1817. év volt Klapka József életében a legvégzetesebb. Ekkor halt meg neje é reá hat napra atyja. yomdai üzlete azonban a leg- virágzó bbak közé tartozott; az egyetlen nyomda volt 'l'eme váron; igaz, hogy csak váltó munkákat nyomatott, de mégis tartott egy faktort, két

szedőt, négy nyomatót s évenként feldolgozott hatvan bál papirost.

fel. Legnagyobb értéket képvi eIt a. belvárosban 103. sz. a, levő háza, mit 160,000 fI·tra bec ültek, mig a. belvárosi gyógy zertárt 40,000 fI·tra, a gyárvárosit pedig c ak 10,000 frtra. Egykori iratok a család birtokában.

') Yáro i jkönyv 1 07-1'01, 1455. sz. Az egykori bizonyítvány megva.n acsalMi iratok között.

ll) Városi jkönyv 1807-1'01, 1422, sz. Az oklevél a család birtokában, 3) Hrosi jköllYv 1 07-1'01, 1455. szám.

Magyarország 1817. évi nyomda-viszonyairól igen hü képet közöl Trattner János Tamás. Az ö kimutatása szerint 1 17-ben Magyarországon volt összesen 55 könyvnyomda, mindössze öt correctorral, 12 factorral, 95 szedöveI, 121 nyomtatóval, 18 könyvrakóval ; s ez 55 nyomda együttesen 1387 bál papirt használt fel évenként.

A személyzet számára és a feldolgozott papirmennyiségre nézve 1817-ben a Klapka József nyomdája hazánkban a tizedik helyet foglalta el. agyobbak ....oltak nála a pesti egyetemi nyomda, Budán a Landerer Annáé, a debreczeni városi nyomda, Győrött a Streibig Józsefé, Komárom- ban az özvegy Weinmüllernéé, Kass{m a Weinmüller-féle, Pesten a 'l'rattner János Tamásé, PO:!'.sonyban a fűskúti Landerer Mihály örököseié s ugyanott a Wéber Simon és fiáé.l)

Ötvenöt nyomda még 1817-ben is, Magyaror zág terü!etéhez és lakói számához képest nagyon kevés volt, de még ez a kevés is alig birt megélni. Trattner János 'l'amá a magyarországi könyvnyomdászok csekély szárnát és szegénységöket azzal okolja meg, hogyanyomdászainknak éppen azokat a könyveket nem szabad nyomtatniok, a melyekböl a leg- nagyobb hasznuk volna. A tankönyvek nyomtatására a pesti egyetemi nyomda birt kiváltsággal. Ugyancsak erre a nyomdára bízták a zsidó és szerb könyvek nyomtatását is. A vidéki nyomdáknak e szerint csak kalendáriumokat, álmoskönyveket, a hivatalok napi szükségleteinek meg- feleJö nyomtatványokat, s a mennyiben megengedték, hírlapokat volt szabad nyomtatniok.

Klapka József is i1ynemü munkák kiálIításával foglalkozott; már

kezdettől fogva kiadott egy kalendáriumot, még pedig a Streibig györi nyomdász híres Györi Kalendariumát egyszerüen utánnyomatta, de ezt a Helyt. 'l'anács 18ü8-ban a györi nyomdász panaszára Klapkának egyszer és mindenkorra eltiltotta.2) Ezután maga szerkesztett kalendáriumot, 18ü9-ben pedig egy hírlapot is; a kalendárium böven jövedelmezett, de a hírlapot rövid idö alatt kénytelen volt beszüntetni s e tekintetben ismételt kisérI etei is anyagi tekintetben mindig sikertelenek maradtak. 3) Vagyoni helyzete, müveltsége és üzleti összeköttetései folytán Klapka

1) Klapka J. nyomdáJánál ugyanakkor ki ebbszerüek voltak a váczi, veszprémi, ujvidéki, székesfehérvári, szigethi, soproni, szombathelyi, selmeczbányai, szegedi, sáros- pataki, a pozsonyi Belnay, ügy szintén a Sznisek-féle, a pesti Pataki-féle s ugyanott a Landerer Mihály örököseié, a pécsi, nagyváradi, nagyszombathi, nagykárolyi, miskolczi, löcsei, a kassai Landerer-féle, akismártoni, epeljesi, egri, eszéki és a beszterczebányai.

(Tudom. Gyújt. l 17. XII.)

ll) 1808. ápr. 5-ki 6881. sz. a. a Helyt. Tanács meghagyja a. városi tanácsnak, hogy Klapka J. nyomdászt, ki a. Györi Kalendárium utánnyomásával Streibig Hona györi nyomdásznak nagy kárt okozott,jövőre az ilyen szabálytalan eJjárástól tiltsa el.

Országos levéltár.

8) Rövid életük erre enged következtetni.

József Temesvárnak idővel egyik legbefolyásosabb polgára lett. Önzetlen-

ségből sokat tett a városért. 1809-ben, mikor ^IIrendes katonaság a. háború miatt kénytelen volt elhagyni a várost, Klapka J., mint a városi polgár-

őrség századosa, csapatával őrködött a temesvári várban elhelyezett levél- tárak, a kincstár vagyona és egyéb értékes holmik felett;l) 1812-ben Yárosi árvaatyává választottak s mint ilyen lemondott fizetéséről a többi árvaszéki hivatalnok javára. 2) égy éven keresztül viselte e tisztet. 1814-ben negyedmagával bérbevette a városi színházat s azt két éven át vezette;3) 1815-ben megengedték neki, hogy Ternesváron kölesönkönyvtárt és olvasó- termet nyis on, mely első volt Délmagyarországon s azt tizenhat éven át

vez~tte; könyvtára 4000 kötetböl állott;4.) József nádor felhívására 1816-ban, a magyarországi váro i

polgárőrségek ujjnszervl'zé e vé- gett Budára ös zebívott tanác - kozáson a temesvári polgár-

őrséget mint alezredesök kép- vi elte a saját költségén.Jószívű­

ségéről tanuskodnak adományai . .A, Gróf Gyul ay JgnáCZl'ól neve- zett l'zrednek Temesváron levő

fiú neyelőintézetét 1 13-tól fogra számos éven át látta el ingyen könyvekkel és papirossal, a temesvári badparancsnokságot papirossal. 1819-ben Temesvár polgárme terévé lett s e ti ztet tizennégy éven át önzetlenül, buzgósággal s erélyes kézzel vezetle. Mint polgármester sokat

tett a város gazdasági ügyeinek Klapka József (1820).

javítására, az útak és utczák

szabályozására és tisztán tartására. Az adók pontos behajtásáért több ízben legmagasabb elismerésben is részesült. 5) Emellett kiváló gondja volt arra

l) A városi hatóság eredeti bizonyítványa 1814. szept. 30-ról, a Kh\pka Julia úrnó tulajdonában.

t) Városi jkönyv 1812-ról, 1681. és 1814. évi 1537. szá.m.

8) U. o. 1814. évi 2550., 3701. és 1816. évi 3180. sz.

') U. o. 1814. évi 49 O. é 1815. évi 2358. sz. és a városi hatóság 1818. szept. 30-ki liizonyítványa Klapka J. úrnónél. Vesdd összeBanatel' Zeitsclwift1828. évi 72. számá.val.

") 1829. és 1832-ben kapott gróf Reviczky Ádám fökanczellár aiMrásával leg- felsöbb elismeréstj a levelek a család tulajdonában.

is, bogy a polgárok között az összetartást, a felsőbbség iránt a törbetlen ti zteletet fentartsa és éle 7J6ze; bogy a polgárok a király és a. baza iránt kötele s'geiknek ne csak annyiban feleljenek meg, a menuyiben a törvény szük szava kötelezi, hanem igyekezzenek rendkívüli áldozatokat is hozni. Mint polgármester a városi polgárórségnek ezredese volt s e tekintetben i gondo an megfelelt kötelességének. Polgármester korában két ízben vála ztották meg a. váro or záo'gyülé i követéül, 1 2~- 's 1 32-ben, s ez alkalommal éveken át volt távol 'remesrártól. KinUt az or zággyülésen szerzett hazafias érdemeiért táblabírájokká, választották ót 'l'eme , Torontál, Krassó és Heves megyék; Eperjes váro a díszpolgárául,1) V. ]j-'erdinánd király pedig 1 41-ben magyar neme i rangra emelte.

Sok jó barát mellett sok volt az irigye i , kivált idehaza. A titko , né, telen feljelentések virágzó kor zakában ót is két ízben vádollák be II

kOrD1itnynál, sót magánál az uralkodónil-l; a városi gazda ági ügyekben a tisztviselóknek előnyben része Hésév",l és egyéb szabálytalan cselekedetek elkövetésével vádol ták a titkos feladók. E vádakra Klapka a "C01~scia

mens 1'ecti, famae mendacia ridet" nyugalmáraI válaszolt,2) de a polgár-

mesterségtől, melyre kedve és akarata ellen választották meg IIjból, menekülni törekedett; 1833-ban leköszönt arról s ezóta miut tanác os szolgálta a város közügyeit.

Klapka hosszas távolléte Temesvártól, üzletének erős hanyatlását vonta maga után. Távolléte alatt legidó b fia, Józ ef³) helyette ítette ót az üzleti dolgokban, de anyagi helyzete napról napra ro zabbra fordult s ez végre is arra kényszeríté öt, hogy úgy házait, mint nyomdáit egymás után rövid idó alatt eladja.

1) 11 megl'álasztásáról szóló bizonyítványok a Klapka Julia úrnő birtokában.

') Az ellene felhozott vádakra Klapka 183:). jul. 15·én Pozsonyban kelt levelében a következőleg válaszol: "Omnium meorum officiosorulU aetorulll illa fuerat unice tendentia, ut irreilexe ad proprium COll1UJodllm, OOlUlllunem Civitatis, Singll\orumqlle Concivium meorum prospcritatem et felicitatem quo magis promoverem, ut adeo, in qnantum i lcirco expectationi uae maie tatis Sacrmae et excelsorum dicasteriorllm, necnon Concil'ium meorum haud satisfeci : id potius tenuitati virium mcarum, et fraoilitati humanae, per me nunquam negatae, quam malae intentioni adscribendum sit." Városi levéltár, tanácsiratok 1 33-ról, 3763. szám.

A vádak ra a város polgárai közül igen sokan, vallás· és nemzeti égi kiilölUbség nélkül, úgy 1 25- mint l833·ban, aláírásukkal ellMott hizalmi nyilatkozatot kiildtek Klapkának és megveté ökl't fejezték ki a nértelen feladók iránt. E feliratok a (;salád tulajdonában vannak.

3) Ifjabb Klapka József szül. 1 07. szept. 21·én, meghalt 184.0. okt. 24. ld.

Klapka József elso házasságából születtek még ándor, Adolf és Terézia.. 111:\ odik felesége Kehrel' Julianna volt (megh. l8~4.). Ebből a házas ágból származl:tk Julia és György, az l848/9.ki honvódtábornok. Harmadik házass,ígot 1826-ban kötött egy bécsi leánynyal: Eggensdorfi Paehmann Annával, de ez rövid _idő mulva elhagyta és vissza- költözött Béc be. Családi iratok és Klapka György: Emlékeim. Előszó.