Gyöngyössy Orsolya
Papok, templomszolgák és hitélet Gongrád-Belsővárosban
C songrád ősi településm agját, Belsővárost a fo
lyószabályozás elő tt az élő T isza és an n ak bökényi árterülete fogta közre. E gyetlen b ejárata eg y kes
keny földsáv volt a m ai K erekárok m ellett, ahol N epom uki Szent Jánosnak, a vízből élő k p á rt
fogójának szobra is állt. A városrész szigetszerű jelleg e a B ökény lecsapolásával végleg eltűn t, n yo m ai m égis tisztán k irajzo ló d n ak a tájban.
A köznyelvben, a sajtóban és a városrészről szóló írásokban a
Belváros
illetveBelsőváros
m egnevezések váltakozó használatával találkozunk.
M ivel m in d k ét válto zatn ak m egvannak a m aga ellenzői és tám ogatói, jelen sorok szerzőjének is állást kellett fo glaln ia a kérdésben.
Ez u tóbbi elnevezésnek tö rtén eti m unkákban való használatát az indokolja, h o g y a település k e
le ti városrésze a 1 8 -1 9 . századi egyh ázláto gatási jegyzőkönyvekben, p ap i levelezésekben, k ato n ai térképeken és más forrásokban is Belsővárosként szerepel. Szűcs J u d it ad atai szerint a városrészben élő k az 1980-as években m ár a lerö vid ü lt form a (Belváros) szerint em legették lakh elyü ket, és csak a legidő sebbek em lékeztek a „Belsőváros” egykori, élő haszn álatára.1 A Belváros m egjelölés ug yan ak kor a városrésznek nem városközpont vo lta m iatt zavaró. M in d ezeket figyelem be véve a Belsőváros földrajzi nevet használom .
Csongrád-Belsőváros és a tiszai halászat fogal
m a elválaszthatatlanul összeforrt a gyakorlatban és a köztudatban egyarán t. A z itte n i lakosok egé
szen a 20. század közepéig többségében halászok, pákászok és hajósok voltak, de sokan éltek zsáko
lásból, hajóhúzásból, kubikos és napszám os m un
kákb ó l.2 N em véletlen, h o g y am iko r 1885-ben H erm ann O ttó C songrádon já rt, Belsővárosban
kereste az „eredeti m agyar typusú” h alászokat.3 A 19. század vége, 20. század eleje h alászatáról és a h alászok életm ódjáról M aszlag János belsővárosi lakos önéletírásában olvashatunk.4
A z apáról fiúra öröklődő m esterségből sze
rényen leh etett m egélni, de ak ad tak figyelem re m éltó p ályafutáso k is. Csongrád-Belsőváros a gőzhajózás korában több korm ányost és h ajó ska
p itá n y t is ad o tt az országnak5, Eszes M átyás p ed ig itte n i hajósinasból le tt a város e g y ik leggazdagabb em bere.6
A z itt élő asszonyok híres konyhakertészek voltak. P o rtékáikat a h e ti vásárok idején, a csong
rád i n agyp iaco n (m ai Szenthárom ság tér), Szen
tesen, Szegeden és K unszentm ártonban értéke
sítették, ahová m ég az 1940-es években is ko fa
hajókon szállíto tták a zöldséget, gyüm ö lcsö t.7 F érjük foglalkozásából adódóan több halaskofa is volt kö zö ttük. U dvarukban a sertés és barom fi m ellett leggyakrab b an „szegény em ber d iszn aját”, vagyis lib át tarto ttak .
A közel azonos m egélhetési lehetőségek m iatt az egyes családok életm ódját, lak h elyét és étkezési szokásait tekintve nem vo ltak lényeges külö n b sé
gek. A szerény keresetből élő, sokgyerm ekes k u bikos és halász családok egym ásra vo ltak utalva, és ez az életh elyzet sűrű szövésű társadalm i hálót, való d i m egtartó és fenntartó erőteret hozott lé t
re. H a m indehhez hozzávesszük a szakm ák g e
nerációkon átívelő hagyom ányozódását és a ra gaszkodást a szülői házhoz, nem m eglepő, h o g y a városrész lakossága egészen a rendszerváltásig többé-kevésbé állandó m aradt. H a in gad an e l
adására k erü lt a sor, a h ázat leh ető leg „odavalósi”
ism erősnek en gedték át.8 89
s * & S*-
t ?
У '
A „belsővárosi m entalitást” jellegzetesnek tar
tott egyének példáján keresztül lehetne körvona
lazni. Példaként em lítem Benke Tatár Józsefet, akit a m aga korában „valódi, tipikus” belsővárosi em ber
ként tarto ttak számon. Benke Tatár 1908-ban író
dott nekrológjában azt olvashatjuk, h o g y szegény, egyszerű em ber volt, ugyanakkor „szabadságszere
tő, egyenes gondolkozású, igazi, őszinte, vendégsze
rető karakter, aki az utolsó keszeget is m egosztotta volna jó barátaival. A halászatot, vadászatot, páká- szatot nem haszonlesésből, hanem szenvedélyből űzte”.9 A z öntudatos, szilárd jellem és önzedenség szintén olyan vonások, m elyekkel a belsővárosiakat jellem ezni szokták.10 N em m aradhat azonban em lítés nélkül, h o g y a csongrádi liberális beállíto tt
ságú újságírók a 19-20. század fordulóján gyakran leplezeden megvetéssel nyilatkoztak a Kerekárkon belül élők műveltségéről, világszem léletéről és élet- körülm ényeiről. A h o gy a C songrádi Lap cikkírója 1903-ban sommásan m egjegyezte: „a régi belső
város [...] m integy tiltakozása annak, h o g y a huszadik században élünk”.11 A fejlődés fogalm a csak Külsőváros vonatkozásában jö h etett szóba.
Tény, h o g y m i
u tán C songrád a 18. században erő teljes északnyugati
terjeszkedésnek in d u lt12, a tehetősebbek, az értel
m iségiek és az iparosok m in d az új városrészben ép ítettek h ázat m agukn ak. M íg a belsővárosiak nádfedeles házakban la k tak és a Szent Rókus- tem plom tól alig száz m éterre szénakazlak to r
n yo su ltak13, a K erekárkon k ív ü l sorra ép ü ltek az eklektikus és klasszicista stílusjegyeket hordozó polgárházak, az új városi középületek.
Belsőváros az új városközponthoz viszonyítva in frastrukturális szem pontból is örökös lem ara
dásban volt. A k ár a „szentjánosi” ártézi k ú t létesí
tése, a szilárd útb urko lat v ag y a közvilágítás beve
zetése k erü lt napirendre, m in d en új kezdem énye
zés lassan és nehézkesen valósult m eg. Kocsmáro- son, boltoson és borbélyon k ív ü l alig akad t olyan vállalkozó, aki a szegény sorsú belsővárosiakra bízta volna m egélhetését. A z e g yik gyógyszer
tári en gedély tulajdo n o sa 1895-ben hosszasan kö nyörgö tt a h elyi elöljáróságnak azért, h o g y ne a K erekárkon b elü l kelljen m egn yitn ia ü zle tét.1*
A z egyko ri telep ü
lésm agot tehát a többi városrésztől való, h atározott elkülönülés je lle m ezte évszázado
kon keresztül.
B e l s ő v á r o s
„zártsága” m ég a 20. század n egyve
nes éveiben is k ih a to tt a párválasztási
szokásokra. Gresó Imre jó l tud ta, h o g y tan yai legény létére eg y belsővá
rosi leán yt h aza
kísérn i korántsem veszélytelen v állal
kozás. A z o ttan i legén yek u gyan is
„kilesték őket, és csitt-csatt, be ne gyere a Belváros
b a! Én is voltam belvárosi kislán n yal, kísértem , de m egvédtek, m ert volt belvárosi jó barátom . En
gem nem h áb o rg attak ”.15 A fiatalság saját, belső pro to ko llja szerint a m ásho nnani legén yn ek elő ször udvarlási en ged élyt k ellett k ialk u d n ia a b el
sővárosi legényektől. A leán y szava m it sem szá
m íto tt; m in d en a legén yek egyezkedésén m ú lt.1!
Valószínű, h o g y a településrészek közti k ü lönbségek egyko r a köztem etőben is m egjelen
tek. M ivel b izo n yí
tó erejű fényképek ezid áig nem k erü l
tek elő, eg yed ü l P alásti Pál közlése irányadó a kérdés
ben. P alásti szerint u g yan is D ávid J ó zsef fafaragó - egé
szen 1903-ban b e
következett h alá lá ig - k im o n d o ttan a belsővárosiak szám ára faragott akácfa sírjeleket.1
1985-ben ebben a városrészben n yílt m eg a 23 házból álló, m ű em lékileg védett egység részeként a G yökér utca 1. szám ú tájház. A rendezők célja a 1 9 -2 0 . század fordulóján v alam it a 20. század ele
jé n a városrészben és a településen jellem ző lakás- k u ltú ra b em utatása volt. A k iá llítás n apjainkban is láto g ath ató .15
A belsővárosiak hitélete
1722-től egészen a m ai N agyboldogasszony-plébá- niatem plom felépüléséig (1769) a csongrádi vallá
si élet központja a m ai belsővárosi tem plom volt.
„Sajátos” h itéleti jellem zőkről íg y csak a leányegy
házi státuszba kerülést követően lehet beszélni.
A 18. századi egyh ázláto gatási jeg yző k ö n y
vekben nem le ln i olyan adatra, m ely a belsővárosi lakosok valláserkölcsi helyzetérő l ad n a szám ot.
A z első értékelh ető forrás 1808-ból szárm azik, am ikor is a Szent R ókus-tem plom ba járó hívek eg y kérelem m el egyb efüzö tt panaszlevéllel ke
resték fel a váci püspököt. A z írás szerint a b el
sővárosban ritk án k erü lt sor szentm isére, íg y a h ívek rendszerint összetodódtak, többen a szer
tartásró l is kiszo ru ltak. A z elkeseredett lakosok arra p ró b álták rávenni a m egyéspüspökhöz, h o g y já ru ljo n hozzá eg y h arm ad ik csongrádi segédlel
kész fogadásához. A z új káp lán kötelességeként a m indennapos m iseszolgálatot, vasár- és ü n n ep n a
pokon énekes m ise celebrálását, le lk i tan ításo k és
d élu tán i litá n iá k vezetését, szom batonként p ed ig az o ttan i g yerm ekek „ájtatos o ktatását” jelö lték m eg. A filia lakossága 300 forint éves fizetést, 3 öl tű zifát és 500 kéve nádat k ín á lt cserébe.19 A váci püspök beleegyezését követően az e g y ik csongrá
di káp lán n ak kiem elt figyelm et k ellett fo rd ítan ia a belsővárosi lakosok le lk i igényeire.20 A m isék szám a íg y 1809 u tán m egem elkedett, a k án to ri asszisztencia is egyre gyako rib b á vált. 1828 tá jé
k án m ár hétköznapokon is énekkel és orgonaszó
val k ísérték a belsővárosi m iséket és a litá n iá k a t.21 A Szent R ókus-tem plom m iserendje m in d ig a plébán iatem plom éhoz igazodott. A 19. szá
zad derekán a K ülsővárosban nyolc órakor, m íg a Belsővárosban tízkor kezdő dö tt a vasárnapi
„nagym ise”. Fél évszázaddal később vasárnapon
kén t fél hét, nyolc v alam in t tíz órakor m iséztek a p lébán iatem plom b an, m íg az e g y ik káp lán fél kilen cko r kezdte a szertartást a Belsővárosban.22 N agyobb egyh ázi ünnepek első napján a K ülső- 91
városban, m ásnapján a Szent R ókus-tem plom ban volt énekes szentm ise, m in d kettő a plébános ce- lebrálásával. E gyedül a karácsonyi éjféli szertartás zajlo tt eg y időben a két szentegyházban.23
Jeles egyh ázi ünnepeken v ag y eltérő id ő p o n t
ban ta rto tták a két körm enetet, v ag y összekap
csolták a helyszíneket, és e g y ik tem plom ból a m á
sikba vo n u ltak át. A p léb án iatem p lo m b ó l a B el
sővárosba irán yu lt p éld áu l a Szent A n n a-n ap i és a K eresztjáró napokon tarto tt precesszió. A Szent R ókus filiáb ó l húsvét vasárnapján, Jézus Szíve ünnepén és N agyboldogasszony napján vezettek ünnepélyes m enetet a Külsővárosba.
A z 1857-es húsvéti processzió forgatóköny
vét Sohlya A n tal jegyezte fel. A főkántor leírása szerint a belsővárosi nép kereszteket és díszes lo bogókat hordozva, a M indenszentek litán iáján ak éneklése közepette vonult eg y segédlelkész vezeté
sével24 a N agyboldogasszony-tem plom hoz. A k e
resztre feszített Jézus szobra elő tt közösen elim ád koztak eg y M iatyán ko t és eg y Ü dvözlégy M áriát, m ajd a tem plom ba tértek. A szentm ise végeztével a belsővárosiak ism ét m enetbe rendeződtek, és a
„Föltám adt Krisztus e napon” kezdetű népéneket
zengve tértek vissza a Szent Rókus-tem plom elé.
Itt eg y M iatyá n k k al és az A n g ya li üdvözlettel zá
ru lt a szertartás.25 Érdem esnek tartom m egem lí
teni, h o g y a nagyobb körm enetek (p éld ául m ájus első és utolsó napján) a két tem plom m ellett több útm en ti szobrot, keresztet és a tem etőkápolnát is érintették, íg y akár le l napig is eltarth attak.
Bár a belsővárosi hívek szigorúan elvárták a pontos és rendszeres misézést, időnként mégis tör
téntek fennakadások. 1823-ban arról szerzünk tu domást, h o g y a plébános m ulasztásai m iatt a Szent Rókus-tem plom ban többször is elm aradtak a m i
sék: „ezért a nép felettébb zúgolódott, m ert különös buzgósággal van e belső Templomhoz”.36 1894-ben azért volt egym ás után három alkalom m al „száraz”
(vagyis ének és orgonakíséret nélküli) litán ia a Bel
sővárosban, m ert a kántor segédje inkább a kocsm á
ban m ulatta az időt.271911-ben az ideiglenes adm i
nisztrátor figyelm edensége m iatt h o l a lelkipásztor, hol ak án to r nem jelen t m eg a mise időpontjában. A helyi elöljáróság m ég a váci püspöknek is panaszko
dott a tarthatatlan állapotról.28
M ivel a köztem ető messze esik a Belsővárostól, a h alo ttak kikísérésének kérdése az újo n n an h iv a
talb a lépő csongrádi plébán osok szerződésének sarkalatos p o n tját képezte. A lakosok kérésének m egfelelően a p ap o k - időjárási kö rülm én yektő l független ül - az elh u n yt házátó l a p léb án iatem p lom elő tti keresztig k ísérték a h o ltak at. A tem ető ig viszont csak akkor m ent a pap, h a a gyászolók fogatot b izto síto ttak szám ára.29
A Szent R ókus-tem plom céljaira jellem zően a belsővárosi lakosok adakoztak. L eggyakrabban különbféle term ényeket, kukoricát, b árányt, bort v ittek a tem plom gazdának, aki az adom ányokat árverés ú tján értékesítette.30 A drágább tem plom i felszerelések m egújítására a papság v ag y a vallási társulato k szerveztek gyűjtéseket. 1888-ban p él
dául Jézus és M ária Szíve lo b o gó kat k észíttettek .31 A z eg yén i adom ányok közt jellem ző en egy-egy g yertyatartó t, kisebb lo bogót vagy talpas feszü
lete t találu n k , de ak ad tak nagyobb anyagi áld o zattal járó felajánlások is; 1891-ben G yöngyösi Szabó István és neje - 50. házassági évforduló
ju k alkalm áb ó l - az egész szószéket lecseréltet
te. M észáros István tem plom go ndnok nem csak az ép ü letet ú jítta tta fel, de litu rg ik u s textíliák at és m onstranciát is h o zato tt a tem plom szám ára.
M észáros János belsővárosi lakos (1 8 8 1 -8 2 -b e n tem plom go ndnok) arra kötelezte m agát, h o g y a tem plom elő tt álló, 1802-ben C seh János által em eltetett, „az idő em észtő foga által p usztulás
nak in d u lt, jelen leg saját költségén m egú jíto tt h étfájd alm ű Szűz M ária kőszobrának” fen n tartá
sát, m íg családja él, vállalja.32
Több forrás is azt tan úsítja, h o g y ez a k iem el
kedő vallásos buzgalom a század m áso dik felére lan kad ásn ak in d u lt. A plébán osok rezignáltan szám oltak be a m egyéspüspöknek (vagy épp a h elyi sajtónak) az egyh ázat ért kisebb-nagyobb bosszúságokról. A k ad t olyan gazdaem ber, aki a tem plom kertjébe h ajto tta az á llata it legeln i. N é
h án y tem p lo m kerti fa elpusztítása m iatt a p léb á
nos az újságok h asáb jain is m éltatlan ko d o tt.33 A z e g y ik legn agyo b b visszhangot kiváltó esem ény az volt, am ikor a belsővárosi tem plom bejáratával szem ben kocsm át n yito ttak .34 Tari János egyházfi közben a tem plom ba járó k szám ának csökkené
séről szám olt be az elöljáróságnak: „E tem plom n ak jövedelm e a h ívő k vallásos érzelm étől függ, s sajn álattal k ell kijelentenem , h o g y e vallásos ér
zelm ek napról napra apadnak [...] e tem plom ba járó k szám a [...] csekély”,35
1886 és 1902 között, H eg yi A n tal plébános idejében a belsővárosiak h itélete új len d ü letet k a pott. A plébános ugyan is - teljesen szokadan m ó don - szem élyesen vezette a litán iák at, m ajd erőt és időt nem sajnálva m aga tan íto tta a híveknek J é zus Szíve tiszteletének énekeit. H eg yi A n tal képvi
selői m inőségében is kiem elt figyelm et fordított a K erekárkon belül élők érdekeire és igényeire (lásd az ártézi k ú t fúrását, a libalegelő felszabadítását, az új tiszai h íd és az országút helyének kérdését36), a belsővárosiak kérvényeit p ed ig igyekezett m ih a
m arabb érvényre ju tta tn i.37 H eg yi A n tal népsze
rűségének növekedésével párhuzam osan a belső- városiak p o litik ai „ízlése” is fo rm á ló d o tt.!
A m ikor 1898-ban H eg yi A n talt ideiglenesen felfüggesztették, a belsővárosi lakosok m egtagadták az úrnapi sátrakat feldíszítését. A h o gy a Csongrádi Lap hasábjain olvashatjuk: „különösen az asszo
nyok reszelő-meszelő háborúra készek, s nem iinne-
pelnek H egyi nélkül”.39 1 9 1 1-ben az az ötlet is fel
m erült, Hogy a Szent Rókus-tem plom H eg yi A n tal vezetésével önálló plébániává váljon.40 A z 1923-ban elhunyt, egykori plébános lelki üdvéért m ég 1950- ben is szolgáltattak m isét a Belsővárosban.41
1 9 0 6 -1 9 0 7 kö rül - súlyos p ap h ián y m iatt - a Szent Rókus-tem plom ban rendszertelenné vált a misézés. A csongrádi apátplébános és a helyi p o l
gárm ester a Szent Ferenc R end tartom ányi főnö
kéhez fordult segítségért. C élju k az volt, h o g y a csongrádi k áp lán o k h elyett a kecskem éti ference
sek végezzék a belsővárosi hívek és a T isza tú lp art
já n elterülő M en tettrét lakosainak lelk i gondozá
sát. A tartom ányfőnök eg y új rendházért cserébe ígéretet tett a kérések teljesítésére. A rendház helyének kijelölése az első perctől fogva kom oly v iták at gerjesztett. T öbben ú g y vélekedtek, h o g y a Belsőváros h elyett a Piroskavárosban kellene építkezni, hisz onnan a tanyai lakosok ellátása is m ego ld ó d n a.- O lyan újságcikkek is napvilágot láttak , m elyekben két új, önálló p léb án ia (belsővá
rosi és piroskavárosi) felállítását szorgalm azták44, de a N agyboldogasszony-tem plom kibővítésének ödete is kom oly tám ogatói bázist szerzett,45 A ter
vek közül egyed ü l az önálló piroskavárosi körzet valósult m eg, az is évtizedekkel később.
1945-ben a belsővárosi filia lakossága Borsiczky T ib o r szem élyében igazi, karizm atikus lelk i ve
zetőt kapott. A lendületes, fiatal pap m iséin és a litán iák o n tele volt a tem plom , a tőle kap o tt szent
képeket különös becsben tarto tták. Barátságos, közvetlen term észete m iatt szívesen h ív ták családi ünnepségekre, disznótorra, lakodalom ba. A belső
városi elem i iskola hito ktató jakén t „Tibi atya” a fi
atalság vallásos életére is kom oly hatást gyakorolt;
m ég olyan fiú is akadt, aki egyenesen papnak akart tan u ln i. A tem plom kerti focim eccsek h an g u latá
ra m a is hálásan em lékeznek az akkori gyerekek.40 B orsiczky atya tevékenységének azonban nem volt folytatása, és az új p o litik ai berendezkedés sem kedvezett a h itéle ti állapotok alakulásának.
1953 után az augusztusban esedékes Szent Ró- kus-napi búcsút nem tard iatták önálló napon, így sokat vesztett korábbi jelentőségéből; a N agybol
dogasszony-templomét reggel tíz órakor, a Szent Rókus-tem plom ét este hat órakor bonyolították le.47 A körm enetek előtt a plébánosnak a helyi Ta
nácsnál kellett engedélyt kérnie.481954-ben például ezen engedély hiányában a Szent Rókus-tem plom körül nem tarthattak feltám adási precessziót.49 M i
közben a „láthatatlanul m űködő” vallási társulatok (m int a tem plom ból a m agánházakba szorult rózsa
füzér im akoszorúk) csökkenő intenzitással ugyan, de fennm aradtak; az általános vallásos buzgalom érzékelhetően hanyatlásnak in dult.50 A z egész Bel
sővárosból egyetlen fiúgyerm ek jelentkezett m inist- rálni. 1950-ben elm aradtak a nagyheti szertartások,
„mert az előző évben is kevesen voltak”. 1951-ben a pap személyesen já rt házról-házra az adóívvel, h o gy az egyházi adó befizetésére kérje fel a híveket.51 A helyzetet súlyos paphiány nehezítette. A külterületi iskolákban csak úgy tudták m egtartani a miséket, h o g y a belsővárosi szertartások időpontját reggel hét órára helyezték át. A z intézkedést a filia lakosai elégedetlenkedve fogadták, hisz ú g y érezték, h o gy papjaik elhanyagolják őket.52
A z 1 9 7 0 -8 0 -a s években C songrádon az isko
la i h ito ktatás teljesen m egszűnt, a plébánosnak p ed ig a korábbi öt h elyett csupán egyeden k áp lán segédkezhetett. C sak 1986-tól, Zsótér A n tal plébános C songrádra kerülése után vált ism ét k i
szám íthatóvá a m iserend. Ekkoriban m inden va
sárnap délután 4 órakor celebráltak szentm isét a Szent R ókus-tem plom ban, de az augusztusi tem p lom búcsút m ég m in d ig késő délután tarto tták .53
N ap jainkban a Szent Rókus-tem plom elsődle
ges feladatává a plébán iatem plom teherm entesí
tése vált. H a a N agyboldogasszony-tem plom ban felújításra, csillár- vagy padlócserére kerül sor, keresztelők, esküvők helyszíneként a belsővárosi vagy a piroskavárosi tem plom ot kérik a hívek.
T öbben személyes kötődés okán ragaszkodnak ahhoz, h o g y saját, vagy gyerm ekeik életének fon
tos h itéle ti esem ényét a Szent R ókus-tem plom ban bonyo lítsák le. Szentm isék húsvét vasárnaptól október végéig, szom batonként este h at órakor vannak. A belsővárosi tem plom búcsújára a Rókus naphoz legközelebb eső szom bati napon k erü l sor.
Szent Rókus-napi búcsú
B ár a p léb án iatem p lo m és a Szent Rókus-tem p- lom búcsúja két, egym ást követő napra esik, a két nap jelentősége, regionális vonzereje sosem volt azonos.
A ugusztus 15-én, N agyboldogasszony napján egész d élelő tt zú g tak a p léb án iatem p lo m h aran g jai, íg y üdvözölték a Szentesről, C ibakházáról, C sépáról, Bokros-pusztáról, K iskunfélegyházá
ról, K unszentm ártonból és m áshonnan érkező, gyalogos keresztaljakat.54 Ezen a napon a tem p lom környékét ellep ték az árusok és m utatván yo sok, a település vezetősége p ed ig program okkal, valóságos nép ün n ep éllyel várta a zarándokokat.
1862-ben péld áu l a búcsú napján eg y 10 öles g y a lu lt fenyőt ástak le a tem plom közelében, m elynek tetején nem zeti zászló lo bogott, ágai keszkenők
kel és borosüvegekkel vo ltak m egrakva. Elsőként
eg y szentesi cigán ygyerek m ászott fel, m ajd több fiatal legén y követte a p éld áját.55 A z ünnepi ebéd, a rokonlátogatás a búcsújárás fontos része volt, de az ism ereden zarándokokat is igyekeztek legalább eg y p o h ár borral m egkín áln i. A h o g y Sohlya A n ta l k án to r m egjegyezte: „C songrádon erőszak
k a l is elfo gják az em bereket búcsú alkalm áb ó l és m egven dégelik”.5*5 A z ü n n ep i szentm isét és k ö r
m enetet követő ájtatosságok u tán a m áshonnani búcsújárók többsége h azain d u lt.
A z esti nagyboldogasszonyi b álát - a pazar lako m a m ellett - a legényes kakaskodások tették em lékezetessé. A h o g y az e g y ik h írla p i fűzfapoéta is m egö rö kítette: „kilencz legén y vére / festé p i
rosra a követ / Szent R ókus reggelére”.57
A m ásnapi, belsővárosi búcsún vid éki zarán dokok m ár alig vettek részt. A Szent Rókus-na-
p i búcsú íg y a csongrádiak „családias” ünnepsé
ge m aradt. A h o g y 1905-ben a C so n grád i Ú jság cikkíró ja sokatm ondóan m egjegyezte: „szeretve lá to tt vendégek
e napon
o tt a külvárosiak is”.58A búcsú elő tt a h ívek kilen c napon keresztül b ö jtö ltek Szent R ókus p ártfogásáért esedezve.59 R eggel díszes, fellobogózott körm enet vo n ult a N agyboldogasszony-tentplom ból a Belsőváros
ba, m iközben a h ívek a M in d en szen tek litá n iáját énekelték. A plébános a filiális tem plom előtt, a szabad ég alatt ta rto tta az ü nnepi p réd ikáció t. A szentbeszédet énekes nagym ise követte a tem p lo m b an .60 A búcsú fényének em elésére taracklö vések is eldö rdültek, m elyhez az ág yú k at a elö ljá
róságtól kölcsönözték.
Templomszolgák a Szent Rókus-templomban
M ivel a Szent R ókus-tem plom a település kegy- urasága alá tartozott, a belsővárosi egyházfi vala
m in t a harangozó és sekrestyés szem élyéről a k ép viselő testületi üléseken h o ztak döntést. A m eg
választott laikus egyh ázi tisztségviselőket a város (vagy községjházán eskették fel a szolgálatra.
A kurátor, m ásképpen tem plom gazda vagy egyházfi feladata a pénzforgalom figyelem m el kísérése és ad m in isztrálása volt. Ö nálló d ö n té
seket nem ho zh ato tt; a pénzt a városi elöljárók u tasításai szerint k ellett kezelnie, m ajd az ered
m ényekről rendszeres beszám olókat tartan ia. A belsővárosi k uráto ro k egészen 1891-ig nem k a p tak fizetést a szolgálataikért. 1891 u tán - H eg yi A n tal plébános közbenjárására - évente 10 forint jövedelem ben részesültek.61
C songrádon a harangozói és sekrestyési h iv a
tal sosem vált ketté, a Szent R ókus-tem plom ban id őnként az egyházfi szerepkörével is összeolvadt.
A harangozó-sekrestyés rendelkezett saját tem p lom kulccsal, harangozott, am ikor k ellett62, sütöt
te a szentostyákat, előkészítette, tisztán tarto tta, vasalta, szükség esetén m egvarrta az elszakadt m i
seruhákat. Szentm ise elő tt segített a p ap n ak öl
tözködni, m egg yú jto tta a g yertyákat, kihelyezte a kelyhet. M in istrán s gyerm ekek h ián yáb an az ol
tár m ellett szolgált.63 Ő szervezte továbbá a g y a logos búcsújárásokat M áriarad n ára, F élegyh áz a- Szentkútra és Szegedre. V alójában m indenféle kisebb-nagyobb ü g yb en - m in t a rendetlenkedő g yerm ekek fegyelm ezése, a tem plom ban hangos- k o d ó k k iu tasítása v ag y a tem plom k ö rü l legelésző állato k elhajtása - leh etett ráju k szám ítan i.64
A belsővárosi harangozó fizetése külsővárosi pályatársához képest m in d ig kevesebb volt: a 19.
századközepén évi 50 váltó forint, eg y köböl búza és 200 kéve fű ten i való nád já r t neki. C sak 1855- ben engedélyezték, h o g y a belsővárosi harangozó m in d en vers65 után 6 váltó k rajcárt szedhessen.66 1867-től az összeg 10 krajcárra em elkedett.67 1878-ban a Szent R ókus-tem plom harangozói- és tem plom go ndnoki fizetése (a k ét tisztséget ek
koriban eg y szem ély lá tta el) 123 váltó fo rin t 50 krajcárra rú go tt.68 Ehhez viszont nem já rt külö n illetékszedési jo g a keresztelések v ag y asszonyava
tások után.
A z első belsővárosi kurátorok és harangozok forrásaink szerint jó m ó d ú iparosok vagy sikeres gazdálkodók voltak. Bernát A n tal (több forrásban Bernáth, vagy A n to n io li Bernárd István) harango- zóról annyit lehet tudni, h o g y 1783 tájékán szüle
tett, volt három fia, háza, n agy birto ka és szőlője. A kor szokásával ellentétben fiainak nem hétfőn vagy szerdán, hanem vasárnap délután tarto tták az eskü
vőjét, am i csak a tem plom szolgák és a h elyi előke
lőségek kiváltsága volt.69 1802-ben m ár bizonyos, h o g y a belsővárosi tem plom harangozója és sekres
tyéseként szolgált. E gy 1823-as tanúkihallgatás so
rán többen is józan életű, erkölcsös, kötelességtudó em berként jellem ezték.70 A h o gy Justin Pál és D eák István tan úk fogalm aztak: „a belső Templom ba ú g y viseli m agát, h o g y ide k in t is olyan harango- zót kívánnánk (...] h a ő el hal, soha sem lesz olyan gondviselője a Belső Tem plom nak”.71
1841-ben B ernát A n tal Szent Rókus tér 2.
szám alatti háza udvarára új ép ületet szándéko
zott em elni. A z építkezést azzal a feltétellel enge
délyezte az elöljáróság, h o g y m íg a B ernát leszár
m azo ttak között lesz harangozol szolgálatra al
kalm as egyén, a család köteles ennek a feladatnak eleget tenni, és az építendő új h ázat harangozói lakként h asználni. „Ellenkező esetben tarto zn ak ezen h ázat becs ár szerint a városnak harangozói lak u l által en g ed n i”. 1859-ben az ad d igra elh u n yt harangozó e g y ik fia, B ernát Jó zsef az örökösök békétlenkedése okán kérte a kötelezvény felbon
tását. A z elöljáróság felm entette a családot azzal a kitétellel, h o g yh a az új belsővárosi harangozó (szintén B ernát leszárm azott) le akarn a m o n d a
n i az állásáról, szándékát n egyed évvel korábban jelentse be.72 M ag áró l az ép ületrő l alig leh et tu d
n i valam it: 1865-ben az elöljáróság ú jra akarta zsindelyeztetni, de az ácsm ester aján latát látv a azt fontolgatták, h o g y inkább nádtetővel fed ik le az ép ítm én yt.73
A z 1762-ben szolgálatot teljesítő belsővárosi kurátornak, Szabados P álnak csak a nevét őriz
ték m eg a források.74 M észáros Imre faragóm ol
nár 1758-ban született, 1812 u tán m ár b izonyo
san ő volt a belsővárosi tem plom gazda. A Szent R ókus-tem plom to rn yán ak építése is M észáros
Imre m űködési idejében (1 8 1 8 ) valósult m eg. „Jó tehetségű” (m ódos) em ber lévén m alm o t is m ű
k ö d tetett, n ag y háza és több szőlőföldje is volt.
Tem plom i szolgálataiért cserébe felm entést élve
zett a katonáskodás kötelezettsége alól. A z 1824- es egyh ázláto gatási jegyzőkönyvben „nem tú l derék” em berként jellem ezték. A vizitáto r azt is feljegyezte, h o g y a csongrádiak m eg ak arn ak sza
b ad u ln i tőle.75 A z igazsághoz az is hozzátartozik, h o g y a püspöki egyh ázláto gatást végző szem ély
n ek a plébános szo lgáltatta az inform ációkat.
M átyu s János atya p ed ig ren d k ívü li ellenszenvet táp lált a belsővárosi ku ráto r irán t azóta, h o g y egy esperesi k ih allgatás alkalm ával M észáros Imre ter
helő vallom ást te tt rá.76 A m egkérdezett csongrá
di lakosok kivétel nélkül becsületes, „emberséges em berként”77 jellem ezték a tem plom szolgát. M é száros Im rét N ag y István követte a szolgálatban, k in ek özvegye 1836-ban 50 forinto t h ag yo tt a
„tem plom szükségeire”.78 Szem élyére, m űködé
sére vonatkozóan egyéb feljegyzés ezid áig nem k erü lt elő.
A 19. század közepétől a Szent R ókus-tem p
lom harangozója az 1820-ban született B ernát Ferenc, B ernát A n tal e g y ik fia volt. A ty ja m ég
valószínűleg élt, m iko r a h iv atalt átvette tőle.
1856-ban Ferenc azzal a kéréssel fordult a h elyi elöljárósághoz, h o g y em eljék m eg éves fizetését - ellenkező esetben válasszanak helyette m ásik harangozót.79 A n n ak ellenére, h o g y a folyam od
ván yt elu tasíto tták, továbbra is m egm aradt a tisztségben. Közel fél évszázadnyi szolgálat után, öregségére hivatkozva m o n do tt csak le ah aran go - zóságról, 1893 jú liu sáb an . Pár hón ap p al később,
7 2 esztendős korában h u n yt el tüdővészben. A belsővárosi h arangozó-lakból H e g y i A n tal p léb á
nos kísérte utolsó ú tjára.80
Időközben a belsővárosi ku ráto r szem élye eg y évtizeden b elü l kétszer is m egváltozott. A z 1860- as évek elején V ajdovits Jó zsef takácsm ester81, 1869-tő l Tari János tö ltö tte be a tisztséget. A szükséges n yu g ták at az írástu d atlan ku ráto r eg yik iskolás gyerm eke állíto tta ki. G yerm eke jegyezte
a harangozó céd u lákat is, vagyis azt, h o g y eg y el
h u n yt le lk i üdvéért h án y verset kértek a gyászo ló k. A harangozó ez alapján dolgozott.82
A keletkezett elszám olásokat jellem zően szét
tépett felhívások, m eghívók h átu ljára írtá k fel.
Ezek a források arról tanúskodnak, h o g y Tari Ján o st rendszeresen h ív ták h ag yaték i leltárak felm érésére, de p ártgyűléseken , értekezleteken is részt vett, követválasztói tisztségben. 1875-ben a lakh elye szerinti körzet árvízvédelm i felelőse vo lt.83 Tari 1878-ban lem o n d o tt a kurátorságról, eg y évvel később p ed ig h ű d en kezelés g yan ú ja m iatt eljárást in d íto tta k ellene. A vádakra a k ö vetkezőképp reagált: „a kérdéses tem plom ban lévő számos képek, g yerm eki m ise ru h ák és bár
sony köpönyeg igazolják, h o g y saját pénzem ből, vallásos érzelem től in d ítta tv a csináltam , és azon voltam , h o g y e tem plom m in él dúsabban felsze
relve leg yen ”.84 Bizonyos, h o g y Tari János felesége, Forgó V eronika költségén készült eg y skapulárés M ária kép és a Szent A n n a o ltár képe, 1870-ben.85 A z eljárást csak 1882-ben szűntették m eg, tényle
ges eredm ény nélkül.
Feltehetően a kuráto r felelősségre vonásának tudható be, h o g y a m egüresedett állásra m in d össze két jelentkező akadt. A közgyűlés M észá
ros N oét választotta m eg, de 1881-ben m ár el is b o csájto tták.80 T ö rtén t u gyan is, h o g y az eg yik csongrádi segédlelkész hosszú panaszlevelet írt a tem plom szolga á lta l b izto síto tt m isebor silány
ságáról, és intézkedésre kérte fel a h elyi elö ljáró ságot. M ik o r a képviselők kérdőre vo n ták a k u rá
tort, az durván m egtagad ta az együttm űködést, íg y rövidtávon m egszabadultak tő le.87 H elyére egyko ri vetélytársa, M észáros János került.
1882-ben a belsővárosi lakosok azzal a kére
lem m el fo rd ultak a városi tanácshoz, h o g y M é száros János h elyett, „akiben a népnek kevés b i
zalm a van”88 a nőtlen G ulyás Józsefet tegyék m eg a Szent R ókus-tem plom go n dn o kán ak. Egyben azt is felvetették, h o g y a
m inister
(m inistráns) gyerm ekek litu rg ik u s szolgálatra való felkészítése leg yen a belsővárosi tan ító gondja és feladata.89 A javaslatot teljes egészében elfogadták.A z új tem plom go ndnok 1884-ben saját k ö lt
ségen ú jítta tta fel az elh an yago lt külsejű tem p lom ot. A 3000 forintos adom ányból fu to tta a tető t újrazsindelyezésére, a torony m egem elésére és újrafedésére. A z új toronygom bot 1885 tava
szán h ú zták fel a helyére. A m aradék pénzből a tem plom belsejét és az o ltárokat is k ip in g álták , a Szent Istvánt ábrázoló v alam in t a M ária m enny
bevétele oltárképeket átfestették, kereteiket ú jra
aranyozták. G ulyás Jó zsef neve m a is olvasható az ősi M ária-o ltárkép b al alsó sarkában.90 M iu tán a m egyéspüspök elism erő sorokkal köszönte m eg a n ag ylelk ű tem plom szolga áldozatát, G ulyás J ó zsef díszes m onstranciát és eg y fehér vélum ot is h o zato tt a tem plom szám ára.
G ulyás Jó zsef alig eg y esztendő u tán m eg ak art szabadulni h ivatalátó l, ám lem ondását nem fo
g ad ták el. 1885-ben m egism ételte kérését azzal az indokkal, h o g y a belsővárosi harangozó rendsze
rin t m ám oros állap o tb an teljesíti szolgálatát, és a hívek m egbotránkozása ellen teh etetlen n ek érzi m agát. A testület az in do klást orvosolható b aj
n ak értékelte, és a harangozó felelősségre vonását a m ásodbíróra b ízta.91 M ivel a h elyzet az elö ljá
ró ságkö zb en járása ellenére sem változott, G ulyás Jó zsef (so kadik) lem ondását 1887-ben végül elfo gadták.
1891-tő l h aláláig (1 8 9 3 ) P ólyák Jó zsef volt a Szent R ókus-tem plom go ndnoka.92 A z őt követő B alogh Énok m ár az időközben elh u n yt h aran gozó ten n ivaló it is e llá tta ." A z új tem plom gaz
da számos jövedelem javítási kérelm et n yú jto tt be, változatos sikerrel. B alogh É nok azzal érvelt, h o g y a k u ráto ri és sekrestyési teen d ő k m ellett a harangozást m ár nem tu d ja szem élyesen végezni, íg y segédek tartására kényszerül.94 Segédjeit saját keresetéből fizeti, de az ostyasütéshez és a töm jén égetéséhez szükséges fát is a m aga tüzelőjéből b iz
tosítja. Ezen kérelm ét (m elyben fizetésének 120 forintról 200 forintra való feljavításáért esedezik) azzal az in d o k kal u tasíto tta el a képviselőtestület, h o g y „a harangozó [elhunyt B ernát Ferenc] fia 120 frt-ért szívesen vállalkozik, s tem plom go nd
n o ki állás p ed ig o ly tiszteletb eli h ivatal, m elyet
99
in gyen teljesíten i m inden belvárosi róni. k ath . la kos öröm est vállalko zik”.55 A harangozó-kurátor végül csak ostyasütés fejében tu d o tt tű zifa-d íjat k ih arco ln i az elö ljáróságtól.96
1903-ban - a C so n grádi Ú jság cikkíró ja sze
rin t - a csongrádi harangozok jövedelm e a járás
bíró éves fizetésével vetekedett. A z elöljáróság a h elyzet rendezése érdekében a váci püspökhöz fo rdult segítségért.97 A z egyezkedések eredm é
nyeként 1908-tó l a belsővárosi harangozó n e
g yedévi részletekben vehette fel évi 295 korona fizetését, m ely m ellé szigorúan m eghatározott stó lad íjak társu ltak.98
1909-tő l ism ét az egykori belsővárosi haran- gozó -fam ília e g yik leszárm azottját, B ernát Jánost ta lá lju k a tisztségben.99 M egválasztásakor jelen volt a kerü leti esperes, a plébános, a csongrádi bíró és a jegyző , v alam in t a külső- és a belsővárosi tem plom go ndnokok. A jegyző kö n yvb ő l kid erü l, h o g y édesapja h alála u tán „zsenge k o rán ál fogva”
nem választh atták m eg haran go zó n ak.1® Erköl
csös m agaviseleté m ellett a belsővárosi h ívek aján lólevele is közrejátszott abban, h o g y B ernát János elődei h iv atalát elfo glalh atta.
1922 februárjában a h elyi közgyűlés „a drága m egélhetési viszonyokra való te k in tette l” külö n nap iren d i pontb an tárg yalta a tem plom i alk alm a
zo ttak bérének ideiglenes feljavítását. Ekkor m ég m in d ig B ernát János volt a belsővárosi harangozó.
A külső - és belsővárosi harangozó u g yan egyarán t 7 2 0 0 korona fizetést kap o tt, a Szent Rókus-tem p- lom ban nem volt stólaszedési jo g a .101 1955-ben m ár arról szerzünk tudom ást, h o g y kü lö n k án to r és kü lö n harangozó m űkö d ö tt a Külső- és B első
városban.102
A z 1970-80-as években zeneileg képzett ta
n ító n ő k v állalták , h o g y a k án to rh ián y t enyhítve segédkeznek a szentm ise szolgálaton. M észáros Franciska „tanító n én i” után, 1979-tól 1989-ig Forgó T ild a k án to rizált m in d en vasárnap a Szent Rókus tem p lo m b an .105
Népszerű legendák, elfelejtett hiedelmek
A Szent R ókus-tem plom épületéhez, h aran g jai
hoz, külső szobraihoz és keresztjéhez számos le genda és valós alapokon nyugvó tö rtén et fűződik.
E nnek a gazdag hied elem kö rn ek számos elem e feledésbe m erült, bizonyos tö rtén etekrő l p ed ig a h elyi sajtó (g yak ran félresiklott) ism ertetéseiből szerzünk tudom ást.
A Belsőváros első lélekh aran gján ak, az 1632- ben Eperjesen ö n tö tt kis h aran gn ak a története G át László ism ertetése nyom án m a is közism ert.
Eszerint a Szent R ókus-tem plom elődjének, a k i
csiny Szent István-tem plonm ak nem volt h aran g ja, íg y eg y régi kolontppal figyelm eztették a h ív e
ket a m ise kezdetére. M ik o r a kolom pot m egráz
ták, a csongrádi nép tom pa h aran gzúgást h allo tt a T iszábó l feltörni. A halászok sokáig babonásan kerü lték azt a h elyet, ahonnan a rejtélyes h an go k h allatszo ttak. M ígn em az e g yik ü k h áló jáb a akadt ez a bizonyos h aran g, m ely két évszázadon keresz
tü l a Szent R ókus-tem plom lélek h aran g ja volt.
A h aran g kihalászása idején eg y öreg koldus azt m ondta, h o g y csak ad d ig lesz a h aran g a csong
rádiaké, m íg vízbe fú lt h alo tt le lk i üdvéért nem ko n gatn ak vele.104 D udás Lajos a h aran ggal k a p csolatban an n yit jeg yez m eg, h o g y „1785. m árci
us 4-én fo gták k i a K örösből”. 1913-ban ntegrepe- dés m iatt ú jraö n tö tték, m ajd az első világh áb o rú idején rek v irálták.105
E gy 1892-es cso n grád i ú jság cik k szerint a Szent R ó kus-tem p lo m öreg h a ra n g ja (Szent Sebestyén n ag y h aran g ) azért tu d ta m egóvni a belső v áro siak at a tűzvésztő l és a ziv atartó l, m ert egyszer v ízb efú lt ö n g yilko s tiszteletére h a ra n go ztak v ele.106 M a g y a r n ye lv terü le ten u g yan m in d en ü tt k im u tath ató az ö n g yilko so k és a h aran g erején ek összefüggése, ám az elő b b i is
m ertetéssel ellen tétb en p o n t az ö n pusztító, k á r
h o zatra íté lt lé le k n e k való
csendítés
fosztja m eg a h aran g o t viharűző képességétől. Ezt C song- rádon sem g o n d o lh attá k m ásként, íg y n yilv án való an eg y jó l h angzó h írla p i csem egével állu n k szem ben.A Szent R ókus-tem plom elő tt álló, ered etileg fából készü lt keresztet több alk alo m m al m e g ú jí
to tták , olykor k i is cserélték. A 19. század m áso d ik felében a keresztet a g azd ag em ber h íréb en álló M észáros A n ta l k észíttette el. M ik o r 1912- ben az elko rh ad t fakeresztet ú jra cserélték, a b el
sővárosi öregek azt beszélték, h o g y a keresztben an n yi aran y van elrejtve, h o g y abból könnyedén k ifize tik az ú jat. P orubszky plébános viszont csak n éh án y régi k ra jcárt ta lá lt az alap b an .107 A L in k n e r o ltáro n találh ató , farago tt tö rö k fejről is azt ta rtjá k , h o g y aran n yal van tele.108
N ap jain k b an is élő és népszerű az az elk ép zelés, m iszerin t a belsővárosi tem plom főoltára a latt e g y alag ú t b ejárata kezd ő d ik, m ely az e g y k o ri p léb án iával (m ai Szent R ókus tér 4. szám) k ö ti össze az ép ületet. M ás változat szerint a
1 0 1
já ra t a T isza a latt fut keresztül, és a tú lp a rti m ely az eg yk o ri p lé b án ia i lak o t is érin th ette. Ezt M en te ttréten van a k ijárata. A m i bizonyos, h o g y u tó b b i feltételezést szem tan úk beszám olói erősí- az 1970-80-as években a Belsőváros bizonyos ut- tik m eg.109
cái a latt e g y alagútren dszer n yo m ait fedezték fel,
Belsőváros szent ékköve
M iu tá n a Szent R ókus-tem plom a 18. század m á
sodik felében p léb án iatem p lo m b ó l leán yegyh ázi státuszba k erü lt, a belsővárosi h ívek korábban nem tapasztalt nehézségekkel ta lá lták szembe m agukat. A plébános egyre ritkáb b an fordult m eg a kicsin y tem plom ban, helyette a segédlelké
szek és a ko ld uló ferences atyák végezték a hívek le lk i gondozását. A kántor, am ikor csak tehette, a segédjét k ü ld te m aga h elye tt orgonáim . Közben a díszesebb m iseruhák, míves egyh ázi felszerelések java a p léb án iatem p lo m sekrestyéjébe került.
A vélt v ag y valós m ellőzöttség tud ata, az el
m élyülteb b lelk i életre való éhség a belsővárosiak m eghatározó alapérzésévé vált. A h elyzet orvos
lására h elyi kezdem ényezésekkel igyekeztek m eg
oldást találn i. 1808 után p éld áu l sikerült elérni, h o g y az e g y ik segédlelkész - kü lö n javadalm azás fejében - rendszeresen tartson szentm isét a B el
sővárosban.
A m ódosabb és kiterjed teb b egyh ázp árto ló i körrel, im pozáns berendezéssel büszkélkedő p lé bán iatem p lo m tó l alig m ásfél kilom éterre fekvő Szent R ókus-tem plom on csekély nyom ot h ag y tak az elm ú lt évszázadok. A belsővárosiak m in d ig jó l tu d ták, h o g y tem p lo m uk a díszes plébán ia- tem plom „ősanyja”, a csongrádi kato liku s h itéle t kicsin y m agja. A Szent R ókus-tem plom ot p ó to l
h atatlan hely- és m űvészettörténeti értékei teszik óvásra, m egőrzésre m éltó közkinccsé, való d i ék
kővé.
Jegyzetek
I Szűcs 1994; Szűcs 2004.
* Szűcs 2008. 97.
3 Csongrádi Lap, 1915. j anuár 1. XXV. évf. 1. szám, 2. old.
* Szűcs 2005. 69-128. Eredeti kézirat: CsKK TLM NA 72-87,
5 Szűcs Judit szíves közlése, 2015. december 13.
6 Eszes Mátyás gyászjelentése. Csongrádi Lap, 1911. júni
us 18. XXI. évf. 25. szám, 3. old.
7 Molnár József szíves közlése, 2016. február 5.
8 Molnár József szíves közlése, 2016. február 5.
9 Csongrádi Lap, 1908. április 12. XVIII. évf. 15. szám, 3.
old.
10 Molnár József szíves közlése, 2016. február 5.
II Csongrádi Lap, 1903. január 25. XIII. évf. 4. szám, 1.
old.
12 Kanyó András plébános összeírása szerint 1783-ban Csongrád kb. 5700 lakosa közül mindössze ezerszázan éltek a Belsővárosban (Oppidum vetus). A többség már ekkoriban a külsővárosi Nagyboldogasszony-templom és a Tisza által közrefogott területen építette fel ottho
nát. Részleteiben lásd: Gyöngyössy 2014. 31-34.
13 Vö. Szűcs 2008. 97-, Csongrádi Lap, 1901. június 30. XI.
évf. 26. szám, 2. old.
14 Csongrádi Lap, 1895. szeptember 1. V. évf. 36. szám, 3. old.
ls Gresó Imre szíves közlése, 2010. február 12.
16 Molnár József szíves közlése, 2016. február 5.
17 Palásti 1987.119.
18 Szűcs 1987.105-115.
w MNL CsML CsL Iratmásolatok, 106. 1808. november l.A belsővárosi hívek levele a váci püspöknek. Az 1761- es Canonica Visitatiohoz csatolva.
VPL APar. Cs. 1868. december 24. Mátray Rafael feren
ces atya levele a váci püspöknek.
21 MNL CsML CsL Iratmásolatok, 15.
*2 VPL APriv. Hegyi Antal, 1894. március 4. A csongrádi káplánok levele a váci püspöknek.
33 Csongrád Közlöny, 1894. december 30. I. évfolyam 42.
szám 3. old.
21 1828-ban, Nagyboldogasszony napján a kántor vezette a belsővárosi nép processzióját a plébániatemplomba, majd a mise végeztével vissza. Ez húsvét vasárnapján is így lehetett. MNL CsML CsL Iratmásolatok, 15.
25 Sohlya (kézirat) 1857. 232.
VPL APriv. Mátyus János, 1823. július 10. tanúkihallgatás.
m VPL APar. Cs. 1897. december 27. Hegyi Antal levele a váci Egyházmegyei Hatóságnak.
28 Csongrádi Újság, 1911. december 10. IX. évf. 50. szám, 3. old.
29
30
31
32
33
34
35
36 37
38
39
40
41
42
43
44 45
46 47
48 49
50
51
52
MNL CsML CsL Iratmásolatok, 106. Canonica Visitatio 1842. Jancsovics József plébános szerződése,
1840. november 1.
MNL CsML CsL Tanácsi Iratok, 1877- kiadások és be
vételekről vezetett számadó könyv (részlet).
VPL APar. Cs. 1888. december 18. Hegyi Antal levele a váci Egyházmegyei Hatóságnak.
VPL APriv. Virter Lajos, 1859. május 29. Mészáros Jó
zsef igazolása.
Csongrádi Közlöny, 1896. szeptember 27. III. évf. 39.
szám 4. old.
Csongrádi Közlöny, 1894. október 2 8 .1. évf. 32. szám, 3.
old.
MNL CsML CsL Tanácsi iratok, 1879. január 22. Tari János felelete a számvevői észrevételekre.
Csongrádi Lap, 1896. január 19. VI. évf. 3. szám, 2. old.
Csongrádi Lap, 1902. május 18. XII. évf. 20. szám, 2.
old.
Csongrádi Újság, 1914. június 7. XII. évf. 24. szám, 2.
old. Részleteiben lásd: Gyöngyössy 2014.
Csongrádi Lap, 1898. június 12. VIII. évf. 24. szám, 2.
old.
Csongrádi Lap 1911. október 15. XXL évf. 41. szám. 2.
old.
A Szent Rókus-templom hirdetőkönyve a templom sek
restyéjében.
Csongrád Újság, 1927. november 11. VI. évf. 137. szám.
1-2. old.
Csongrádi Újság, 1928. február 2. VI. évf. 15. szám, 1-2.
old.
Csongrádi Újság, 1907. június 2. V. évf. TI. szám, 2. old.
Csongrádi Újság, 1906. december 8. IV. évf. 50. szám, 3.
old.
Molnár József szíves közlése, 2016. február 5.
1953. augusztus 2. A Szent Rókus-templom hirdető
könyve a templom sekrestyéjében.
Dudás 2000a. 106.
1954. április 18. A Szent Rókus-templom hirdetőköny
ve a templom sekrestyéjében.
A templom 1948-50-bőlfennmaradt hirdetőkönyvéből kiderül, hogy az Elő Rózsafúzér imacsoportok a Belső- városban többnyire utcánként szerveződtek. Külön cso
port volt a Justh Gyula, Apponyi, Gyökér és Gyík utcák
ban, de bejegyeztek „belvárosi csoportot”, „Donkáné” és a dékányasszony (helyi társulati vezető) imakoszorúját is. (Ld. a Szent Rókus-templom hirdetőkönyve a temp
lom sekrestyéjében). Decemberben rendszeresen felele
venítették a Szent Család szálláskeresését. Az 1930-as években végzett lourdes-i ájtatosságra az 1980-as évek
ben is emlékeztek. Szűcs Judit szíves közlése.
1951. Pünkösdvasárnap, A Szent Rókus-templom hirde
tőkönyve a templom sekrestyéjében.
„Megdöbbenéssel hallom, hogy gyakori templombajárók között is vannak, kik nem akarják a kényszerítő helyze
tet megérteni. Csak úgy tudjuk a tanyákat ellátni, ha a belvárosi miséző is tanyára megy. A tanyák ellátása vi
szont fontos. Egyrészt a tanyákról sokkal nehezebb a
nagytemplomig eljönni, mint a Belvárosból a nagytemp
lomba kimenni. Másrészt a tanyai miséken rendszerint többen vesznek részt, mint az itteni szentmisén.” 1950.
június 25. A Szent Rókus-templom hirdetőkönyve a templom sekrestyéjében.
NPI História Domus II. kötet, 138-140.
34 A Nagyboldogasszony-templom búcsújáról részleteseb
ben lásd Vass Erika írását a csongrádi Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum Néprajzi Adattárában (Vass Erika: Csongrádi búcsú. 1995. 17-2008, 36 - 2010).
55 MNL CsML CsL Dudás Lajos hagyatéka, 22.d Sohlya Antal cikke szidok Tanújában (1862. augusztus 27).
^ MNL CsML CsL Dudás Lajos hagyatéka, 22.d Sohlya Antal cikke szidok Tanújában (1862. augusztus 27).
37 Csongrádi Lap, 1897. augusztus 22. VII. évf. 34. szám, 1. old.
ss Csongrádi Újság, 1905. augusztus 20. III. évf. 34. szám 3.
old.
59 1953. augusztus 2. A Szent Rókus-templom hirdető
könyve a templom sekrestyéjében.
60 Váry 1874. 120.
61 VPL APar. Cs. 1891. február 21. Hegyi Antal levele a váci Egyházmegyei Hatóságnak.
** „Minden nap reggel, délben este, misék előtt jeladásul, mise alatt úrfelmutatáskor, liberás misében úrfelmutatás után 5 percig, temetés alkalmával; processzió ha indul a községből, ha búcsúsok érkeznek; vihar elejébe, tűz, ár
víz, egyéb veszedelem idején.” Ld. Pogonyi 1908. 93-97.
ö VPL APriv. Hegyi Antal, 1888. Reviczky György dátum nélküli levele a váci püspöknek.
é4 Bővebben lásd: Gyöngyössy 2014. 163.
Vers: Egy vers a harangok megcsendítésének egy, meg
szakítás nélküli egysége’.
66 VPL APar. Cs. 1855. június 1. Bernát Ferenc levele a váci püspöknek.
67 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1867. március 16.
jk. 119. sz.
VPL APar. Cs. 1878. június 8. Szvoboda József levele a váci püspöknek.
67 „Az ide való szokás szerént hétfőn és szerdán reggel mise után van a rendes ideje az eskettetésnek”. VPL APriv.
Mátyus János 1823. július 10. tanúkihallgatási jegyző
könyv, Takáts Jakab vallomása.
® VPL APriv. Mátyus 1825. január 12. A csongrádi bírák panaszlevelének kivizsgálási jegyzőkönyve.
71 VPL APriv. Mátyus 1825. január 12. A csongrádi bírák panaszlevelének kivizsgálási jegyzőkönyve. Szabó István másodbíró vallomása.
77 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1859. június 1. jk.
146. sz.
7i MNL CsML CsL Tanácsi Iratok, 1865. augusztus 26. jk.
398. sz.
* Tari 1977. 12.
75 NPI Canonica Visitatio 1824. Parochia Origó.
76 Török Istvánná csongrádi asszony halála után 50 forin
tot hagyott a belsővárosi templom javára. Az összeget a plébános megkapta, ám a kurátorhoz már nem juttatta
10 3
el. Ld. VPL APriv. Mátyus János, 1826. február 4. kihall
gatási jegyzőkönyv, Mészáros Imre vallomása.
77 VPL APriv. Mátyus János, 1825. január 12. A csongrádi bírák panaszlevelének kivizsgálása, Tóth István nótárius vallomása
MNL CsML CsL Tanácsi iratok, 1879. Töredék fel
jegyzések Tari János templomgondnok számadásainak hátulján.
w MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1856. szeptember 5.jk. 403. sz.
so NPI Anyakönyvek, Születési anyakönyv: 1820. decem
ber 9; Halotti anyakönyv: 1893. december 5.
81 MNL CsML CsL Jegyzőkönyvek, 1863. november 14. jk.
82 1876-ban például 73 alkalommal rendeltek harangozást a Szent Rókus-templomban. MNL CsML CsL Tanács
ülési iratok, Tari János számadása 1876.
MNL CsML CsL Tanácsi Iratok, 1879. Töredék fel
jegyzések Tari János templomgondnok számadásainak hátulján.
89 MNL CsML CsL Tanácsi Iratok, 1879. január 22. Tari János levele.
85 NPI A Szent Rókus-templom leltára, 1885. Tari Jánosné további adományairól lásd: NPI História Domus I. kö
tet, 113.
88 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1878. július 1. jk.
59. sz.
87 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1881. október 22.
Csajka Lajos segédlelkész levele a csongrádi bírónak.
88 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1881. december 29. A belsővárosi lakosok kérelme.
89 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1882. január 10.
jk. 8 .sz
90 NPI História Domus I. kötet, 199.
91 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1885. december 23. jk. 94. sz.
92 VPL APar. Cs. 1891. február 21. Hegyi Antal levele a váci Egyházmegyei Hatóságnak.
* Csongrádi Közlöny, 1896. szeptember 20. III. évf. 38.
szám, 4. old.
99 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1894. október 4.
Balogh Enok levele a községi elöljáróságnak.
95 MNL CsML CsL Tanácsülési iratok, 1894. okt. 24. jk.
287, sz.
98 Csongrádi Közlöny, 1895. szeptember 15. II. évf. 37.
szám, 3. old.
97 Csongrádi Újság, 1903. november 15. I. évf. 4. szám, 3.
old.
98 NPI 1908. május 21. Jegyzőkönyvi kivonat.
99 NPI 1909. november 11. Plébánosi levelezés.
io° n p i 1908. május 21. Jegyzőkönyvi kivonat.
101 MNL CsML CsL Polgármesteri Iratok, 1922. február 6.
№ NPI 1955. november l-jén keltezett költségkimutatás.
MNL CsML CsL Dudás Lajos hagyatéka, 22. doboz
„kántorok” mappa. Forgó Tilda levele.
>« Gát 2006.162.
105 Dudás (kézirat) 1997. 5. Forrása: Tari 1977. 13.
106 Tiszavidék, 1892. augusztus 7. III. évf. 33. szám, 2. old.
187 Csongrádi Újság, 1912. december 29. X. évf. 52. szám, 2.
old.
108 Gát 2006.163.
109 „Az 1950-es évek közepén sokszor jártam Vincze néni
nél. Salátát, petrezselyemzöldet és zöldhagymát vásárol
tam nála. Beszédes néni volt, és az egyik alkalommal el
mondta, hogy az ő háza volt anno a templomhoz tartozó plébániaépület. A nyitott folyosón volt egy pinceajtó. A pincéből út vezetett a templom alá, egy darabig. Kikö
nyörögtem, hagy menjek le megnézni. Ügy emlékszem, hogy a pincéből egy 8-10 méteres út indult, a végén om
lással. Néhai Dr. Eke Károly képviselő úr szerette volna azt feltárni, mert nagy valószínűséggel a templom alatt altemplom van. О temetkezési helynek szerette volna, mint lokálpatrióta.” Varjúné Erzsébet szíves közlése, 2016. március 22.
