H O R A T I U S I N Y O M O K A U S O N I U S
K Ö L T É S Z E T É B E N
C IRTA R A D O S T A M Á S O . S . B ,
(
P A N N O N H A L M A
í
92 8
H O R A T I U S I N Y O M O K A U S O N I U S
K Ö L T É S Z E T É B E N
I R T A
R A D O S T A M Á S O, S, B.
P A N N O N H A L M A í 9 2 8
DUNÁNTÚL EGYETEMI NYOMDÁJA, P É C S E T T .
Méltóságos és főtisztelendő
D r , B á r d o s R e m í g
pannonhalmi főapát urnák
fiút tisztelete és hódolata jeléül
ajánlja
SZERZŐ
IRODALOM.
Kiadások:
a) Ausonius: Peiper, R.: Dec, Magni Ausonii opuscula, Lipsiae, 1886.
(Bibi. Teubn.)
Schenkl, C.: D. M. Ausonii opusc,, Berolini, Weidmann, MDCCCLXXXIII.
(Monum, Germ. Hist,, ed. Soc, a p e r i e n d i s fontibus r e r u m Germanicarum Medii Aevi, auct, antiquiss. tomi V. p a r s posterior, Berolini, Weidmann, MDCCCLXXXIII.)
b) Horatius: Stallbaum, G.: Qu. H o r a t i i Flacci o p e r a omnia, Tauchnitz, Lipsiae, MDCCCIC,
Források és segédeszközök:
Bardenhewer, 0.: Geschichte der Altkirchlichen Literatur, III, (Neudruck mit Nachträge), F r e i b u r g in Breisgau, 1923,, H e r d e r ,
Blümlein, C.: Ausonius u n d seine Vorbilder, (Berichte des F r e i e n Deutschen Hochstiftes zu F r a n k f u r t am Main N, F, 6, [1890] 407—434. 1.) Boecking, E.: Jahrb. des Vereins von A l t e r t u m s f r , im Rheinl. 7, 1845, Boissier, G.: La fin du Paganisme. É t u d e sur les dernières luttes religieuses
en occident au q u a t r i è m e siècle, Tome second, Huitîeme édition, Libraire Hachette.
Brandes, W . : Beitr, zu Ausonius, Progr., Wolfenbüttel, 1895.
Buys.: H o r a z und die N a t u r , Ein Beitrag zur Untersuchung über das N a t u r - gefühl der Alten, Progr,, Bonn, 1872.
Csengery J.: Horatius költeményei Cs, J , átültetésében, I—II, Szeged, 1922.
Ebert, A.: Allgemeine Geschichte der L i t e r a t u r des Mittelalters im A b e n d - lande, I,2, Leipzig, 1889,
Gudemann, A.: Geschichte der altchristlichen lateinischen Literatur vom 2—6. J a h r h u n d e r t , Berlin-Leipzig, 1925. (Samml. Göschen.)
Hawrlant, F.: Horaz als Freund der N a t u r nach s, Gedichten, I—II. P r „ L a n d s k r o n , 1895—1896,
Jullian, C.: Ausone et Bordeaux, Paris, Rouam, 1893,
Kiessling, A.: Qu. H o r a t i u s Flaccus, e r k l ä r t von A. Kiessling, I. Teil, Oden u.Epoden, erneuert von Richard Heintze, Berlin, Weidmann, 1917.6; II. Teil, Satiren, 1921.0; III. B r i e f e 1914.4
Koch, G. A.: Vollständiges W ö r t e r b u c h zu den Gedichten des Q, Horatius F l a c c u s mit b e s o n d e r e r Berücksichtigung der schwierigeren Stellen für den Schul- und Privatgebrauch von Prof, Dr, G. A. Koch, Zweite Auflage in theilweise neuer Bearbeitung, Hannover, H a h n ' s c h e Buch- handlung, 1879,
Köhler, R.: Ausonius und die macaronische Poesie, (Rhein, Mus, 12 [1857]
434, sk. 11.)
P. de Labriolle: Histoire de la l i t t é r a t u r e latine chrétienne, deuxième édi- tion, P a r i s , 1924,
P. de Labriolle: Un épisode d e la fin du paganisme, La correspondance d A u s o n e et de P a u l i n de Noie. Avec un appendice sur la quaestion du christianisme d A u s o n e , Paris, 1910. (Chefs d'oeuvre de la litté- r a t u r e religieuse.)
Leo, Fr.: Zum Briefwechsel des Ausonius und Paulinus, (Nachr, der k, Ges. d e r Wiss, zu Göttingen, Philol.-hist, KL, 1896, 253—264, 1.) Manitius, M.: Geschichte d e r christlich-lateinischen Poesie bis zur M i t t e
des 8. J a h r h u n d e r t s , Stuttgart, 1891,
Manitius, M.: Zu spätlateinischen Dichtern, (Zeitschr. für die österr, Gymn.
37 [1886] 241, sk, 11.)
Marx, F.: Ausonius, P a u l y - W i s s o w a : Real-Encyclopädie, II., Stuttgart, 1896, Mertens, M.: Quaest, Aus,, Diss,, Leipzig, 1880,
Mertens, M.: Zu Ausonius: Neue J a h r b . f. Philologie u, Pädagogik, 141, 1890,
M. de la Ville de Mirmont: De Ausonii Moseila, Thèse, Paris, 1892, Monceaux, P.: Histoire de la l i t t é r a t u r e latine chrétienne, Payot, Paris, 1924.
Moricca, U.: Storia délia l e t t e r a t u r a latina cristiana, Volume I,, Torino, (1925,1
Némethy G.: Horatius élete és művei, (Egyetemi előadások), Budapest, 1912—13,
Norden, F.: Die antike Kunstprosa, II,, Leipzig, 1918.3, Teubner,
Oesterlen, Th.: Komik und H u m o r bei Horaz, I—III., Stuttgart, 1885—87.
Peter, H.: Die geschichtliche Litteratur, I., Leipzig, 1897, Teubner.
Pichon, R.: Les derniers écrivains p r o f a n e s (Les panégyristes-Ausone-le Querolus-Rutilius N a m a t i a n u s ) , Paris, 1906.
Puech, A.: De Paulini Nolani Ausoniique epistularum commercio et commu- nibus studiis, (Thesis), Paris, 1887,
Rauschen, G. — J. Wittig: G r u n d r i s s der Patrologie, achte u, neunte neub.
Aufl., Freiburg in Breisgau, 1926, H e r d e r ,
Reeh, R.: De V a r r o n e et Suetonio quaestiones Ausonianae, Diss., Halle a.
S„ 1916,
Ribbeck O. — Katona L.: A római költészet története, III,, Budapest, 1893, Akad, k i a d .
Schanz, M.: Geschichte der römischen L i t t e r a t u r bis zum Gesetzgebung- werk des Kaisers Justinian, IV. 1, Hälfte, München, 1914,3 J , Müller,
Simon P.: Qu. Horatius Flaccus ad Pisones de a r t e poetica czímű leveléhez előkészület H o r a t i u s életrajzával, Budapest, 1887,
Speck, H.: Quaest, Aus., Diss,, Breslau, 1874,
Stahl, F.: De Ausonianis studiis p o e t a r u m Graecorum, Diss,, Kiel, 1886.
Strong, H. A.: Ausonius' debt to Juvenal, Class. Review, 25, (1911), 15, sk, 11, Teuffel, W. S.: Geschichte der römischen Literatur, Sechste Aufl., unter Mitwirkung von Erich Klostermann, Rudolf Leonhard und P a u l Wess- ner, neu bearbeitet von Wilhelm Kroll und F r a n z Skutsch; Dritter Band, Die Literatur von 96 nach Chr. bis zum Ausgange des A l t e r - tums, Berlin, 1913, Teubner.
Tschernjaeiv, P.: Terentiana, II„ Kasan, 1900,
Villani, L.: Quelques observations sur les chants chrétiens d'Ausone; Revue des études anciennes, 8, 1906,
Voss, E.: Die Natur in d e r Dichtung d e s Horaz, Pr, Bonn, 1889,
Wagner, J. K.: Quaest, neotericae imprimis ad Ausonium pertinentes, Diss,, Leipzig, 1907,
Weyman, C.: Studien zu Apuleius u n d sein. Nachahmern, (Sitzungsberichte der philosophisch-philologischen und historischen Classe der k, b, Akademie der W i s s e n s c h a f t zu München, 1893, II„ 321—392, 1,),
B E V E Z E T É S .
E h e l y e n kitűzött célunkról és a feldolgozási módszerről ó h a j t u n k röviden beszámolni.
Célunk az volt, hogy a lehető pontossággal ö s s z e g y ű j t s ü k és feldolgozzuk Ausonius költeményeinek1 azon helyeit, ame- lyek H o r a t i u s költészetében való otthonos j á r t a s s á g á t igazolják, a k á r t u d a t o s a n idéz belőle, a k á r pedig ö n t u d a t l a n u l a l l u d á l rá, Horatius h a t á s a ugyanis nemcsak s a j á t k o r á b a n es a közvetlen u t á n a következő k o r b a n jelentkezett, h a n e m t a p a s z t a l h a t ó a K, u, későbbi századok i r o d a l m á b a n is, A keresztény költőknél Vergíliusnak kétségtelenül u r a l k o d ó b e f o l y á s á n kívül többé- kevésbbé é r e z h e t ő Horatius h a t á s a is. I l y e n értelemben Hora- tianusnak m o n d h a t j u k Ausoniust is. A z ö n k é n y t e l e n horatiusi allusíók h a s o n l í t h a t a t l a n u l nagyobb s z á m b a n f o r d u l n a k u g y a n elő szerzőnknél, de — n o h a g y a k r a n egy vagy két szó egyezik csak meg — - v é l e m é n y ü n k szerint, ezek t a l á n még meggyőzőb- ben szólnak a m e l l e t t , hogy A u s o n i u s n a k szinte vérévé v á l t a k Horatius gondolatai, mintha mindig p o n t o s a n idézné: a n n á l is inkább, m e r t írói m ű k ö d é s é n e k természete olyan, hogy k i f e j e - zett u t a l á s o k a t nem kíván meg,2 E z é r t feleslegesnek látszik R. Fichon a g g o d a l m a : ,,Ses éditeurs, M. de La Ville de Mirmont pour la Moselle, M, Schenkel et M, P e i p e r pour les oeuvres complètes, en ont dressé la liste, si p a t i e m m e n t et si conscien- cieusement qu'il n'y a guère d'oubli à c r a i n d r e de leur p a r t . J e craindrais p l u t ô t l'excès c o n t r a i r e : il me semble qui'ils signalent plus d'un r a p p r o c h e m e n t discutable,"3 Épen a gyakori, noha csak egy-két szóból álló ö n k é n y t e l e n u t a l á s egy-egy klasszikusra legbiztosabb jele és bizonyítéka egy író klasszikus irodalmi műveltségének,
1 A t á r g y a l á s teljességének kedvéért felvettük azon horatiusi egyezé- seket is, melyeket esetlegesen egy-egy költeményhez írt prózai bevezetésben, a ,,Gratiarum actio dicta Domino Gratiano Augusto"-ban és az „Ausonius Symmacho" cimű prózában írt levélben találtunk.
2 Szeizönk műveit, költeményeit a poetoe neoterici p é l d á j á n indulva opusculum névvel jelöli meg, (F. Marx: Ausonius, Pauly-Wissowa, Real- Encyclopädie, II., Stuttgart, 1896,, col. 2566.)
A m i a feldolgozás módszerét illeti, a helyett, hogy sorba vettük volna A u s o n i u s k ö l t e m é n y e i t és így dolgoztuk volna fel egyenkint a p á r h u z a m o s helyeket, a helyett, hogy esetleg s z á r a z stilisztikai k e r e t e k közé s z o r í t o t t u k volna m o n d a n i v a l ó n k a t , jobbnak látszott, h a úgy h a l a d u n k kitűzött célunk felé, hogy szerzőnknek t u l a j d o n k é p e n jellemét r a j z o l j u k meg, de csakis horatiusi oldaláról tekintve. E j e l l e m r a j z tehát, mint ilyen, t e l j e s s é g r e e g y á l t a l á n nem t a r t h a t számot, mivel — mint egy sokszínű, a p r ó kockákból összetett m o z a i k k é p egy n a g y o b b d a - r a b j a — A u s o n í u s egyéniségének csak egy bizonyos r é s z é t : horatiusi jellemvonásait m u t a t j a be.
A d a t a i n k ö s s z e g y ű j t é s é n é l t e r m é s z e t e s e n figyelembe v e t t ü k K. Schenkl4 és R. Peiper5 A u s o n i u s - k i a d á s á b a n f e l t ü n t e t e t t p á r - h u z a m o s h e l y e k e t ; továbbá azokat, a m e l y e k e t M. Manitius6
sorol fel kiegészítésképen. E z e k e t — n é h á n y tőlünk felismert egyezéssel e g y ü t t — a ,,Párhuzamos helyek táblázata" című függelékben p o n t o s a n f e l t ü n t e t v e a d j u k .
T u l a j d o n k é p e n i f e l a d a t u n k m e g o l d á s a előtt azonban nem lesz t a l á n felesleges, ha előzőleg egy f e j e z e t b e n az A u s o n i u s t körülvevő i r o d a l m i milieu-t és szerzőnknek az egész klasszikus i r o d a l o m b a n v a l ó j á r t a s s á g á t r a j z o l j u k meg nagy v o n á s o k b a n . É r t e k e z é s ü n k b e n Ausoniust Schenkl k i a d á s a szerint, H o r a - tiust pedig Stallbaum7 k i a d á s a szerint idézzük. Schenkl az ő k i a d á s á b a n jóval több horatiusi egyezést g y ű j t ö t t össze, mint Peiper, noha P e i p e r t ő l k i m u t a t o t t egyezések mindegyike még- sem t a l á l h a t ó meg Schenkl összeállításában, V a n továbbá P e i p e r n é l A u s o n í u s n a k n é h á n y olyan rövidebb k ö l t e m é n y e vagy n é h á n y verssora, mely Schenkl kiadásából hiányzik; e z e k e t — noha a k i a d ó t a n ú s á g a szerint itt is f e d e z h e t ő fel n é h á n y h o r a - tiusi nyom — a t á r g y a l á s során figyelmen kívül h a g y t u k .
3 R. Pichon: Les derniers écrivains profanes, (Les panégyristes —•
Ausone — le Querolus — Rutilius Namatianus), Paris, 1906, 154, 1,
4 Berolini, Weidmann, MDCCCLXXXIII, (Monum, Germ. Hist., ed.
Societas a p e r i e n d i s fontibus r e r u m Germanicarum Medii Aevi, auct, a n t i - quiss, tomi V, p a r s posterior, Berolini, Weidmann, MDCCCLXXXIII.)
5 Lipsiae, 1886., (Bibl. Teubn.)
6 Zu spätlateinischen Dichtern, (Zeitschrift f ü r die österr. Gymn, 37.
[1886] 241. sk. 11.)
7 Qu. H o r a t i i Flacci opera omnia, ed. Godofredus Stallbaum, Tauch nitz, Lipsiae, MDCCCIC.
L FEJEZET.
Ausonius klasszikus irodalmi műveltségének és a korabeli keresztény gall-római irodalmi állapotoknak
vázlatos rajza.
K r , u. a IV. s z á z a d b a n mind a keresztény, m i n d a p r o f á n görög irodalom h a t á r o z o t t a n m a g a s a b b fokán áll f e j l ő d é s é n e k , mint a latin. Viszont a z o n b a n a latin irodalom, l e g a l á b b is a p r o f á n , a r á n y l a g G a l l i á b a n virágzik e k o r b a n legjobban.1
A z előbbi ténynek oka abban rejlik, hogy még Kr, fellé- pése u t á n is kb, másfél s z á z a d o n át a római b i r o d a l o m b a n n y u - gaton csakúgy mint keleten, a görög nyelv volt á l t a l á n o s hasz- n á l a t b a n . „Non dobbiamo p e r t a n t o meravigliarci, se il Cristiane- simo, r e c l u t a n d o da principio i suoi proseliti f r a elementi giudaici e paganí di p a r l a t a greca, abbia usato a n c h ' e s s o l a r g a - m e n t e quella lingua come mezzo di propaganda,"^ És a görög nyelv emez á l t a l á n o s e l t e r j e d é s e és h a s z n á l a t a t e r m é s z e t e s e n m a g á v a l hozta a görög k e r e s z t é n y i r o d a l o m n a k is e r ő t e l j e s e b b f e j l ő d é s é t . De m e g k e z d ő d ö t t l a s s a n k é n t a latin nyelv t é r f o g l a - lása is és ennek k ö v e t k e z t é b e n szép f e j l ő d é s n e k i n d u l t idővei a k e r e s z t é n y latin i r o d a l o m és m á s o d v í r á g z á s b a j u t o t t a p r o - f á n is, ,,D'abord, p e n d a n t plusieurs générations, la l i t t é r a t u r e chrétienne d'Occident a p a r l é grec; Elle n'a a d o p t é définitive- ment le latin qu'assez t a r d , p a r la force des circonstances:
en A f r i q u e , vers la fin du I Ie siècle; à Rome, au milieu du I I I0 siècle; en Gaule et ailleurs, p e u avant Constantin,"3
1 E. Norden: Die antike Kunstprosa, II,, 19183., Leipzig, Teubner, 576. sk. 11,
2 U. Móriccá: Storia délia l e t t e r a t u r a latina cristiana. Volume I,, Torino, (1925). 36. sk. 1.
3 P. Monceaux: Histoire de la l i t t é r a t u r e latine chrétienne,, Payot, Paris, 1924., 26. 1.
Az utóbbi jelenségnek, hogy t, i, a p r o f á n latin irodalom G a l l i á b a n áll f e j l ő d é s é n e k a r á n y l a g l e g m a g a s a b b fokán a IV, s z á z a d b a n , u g y a n c s a k megvan a megfelelő m a g y a r á z a t a Ezt a jelenséget f ő k é p e n két k ö r ü l m é n y világosítja meg, A nyu- gati provinciákban4 (Africa, Hispania, Gallia) u g y a n i s egyrészt már A u g u s t u s u r a l k o d á s a alatt g y ö k e r e t vert a r ó m a i k u l t ú r a . L e g t e r m é k e n y e b b t a l a j r a mégis G a l l i á b a n t a l á l t . A híresebb gall v á r o s o k b a n (Massílía, Narbo, Burdígala, A u g u s t o d u n u m , Tolosa, A u g u s t a T r e v i r o r u m stb,) e g y m á s u t á n e m e l k e d n e k a híres g r a m m a t i c a l és rhetorical iskolák. Ezek a z u t á n a római h a g y o m á n y o k a t szívós r a g a s z k o d á s s a l á p o l t á k és a k ö z é p k o r n a k is á t a d t á k . M á s r é s z t fokozottabb f e j l ő d é s r e segítette mind a profán, m i n d a k e r e s z t é n y latin i r o d a l m a t az a k ö r ü l m é n y is, hogy végső k ü z d e l m é t a k e r e s z t é n y s é g a pogánysággai j a v a - részben épen a IV, s z á z a d b a n vívta meg — i r o d a l m i téren is.
, . W ä h r e n d aber u n t e r der Griechen d e m alten G l a u b e n h e r v o r - r a g e n d e literarische Verteidiger, wie Celsus u n d Porphyrios, e r s t a n d e n , sind h o c h s t s e l t s a m e r w e i s e solche bei den Römern, ausser F r o n t o , S y m m a c h u s und den von L a c t a n t i u s b e k ä m p f t e n Gegnern, nicht a u f g e t r e t e n , es sei denn, dass d e r e n Schriften später u n t e r d r ü c k t bzw. nicht m e h r vervielfältigt werden,"5
N é z z ü k m á r m o s t kissé közelebbről a IV, századi gall- római k e r e s z t é n y i r o d a l o m egyes k i e m e l k e d ő b b jellemvonásait, A k e r e s z t é n y és p r o f á n latin i r o d a l o m r a vonatkozólag á l t a l á b a n e l m o n d h a t j u k : ,,11 n'y a donc pas eu e n t r e la l i t t é r a t u r e latine p r o f a n e et la l i t t é r a t u r e chrétienne le divorce qui longtemps s é p a r é l'hellénisme chrétien et l'hellénisme païen,"0 Ugyan- csak e l m o n d h a t j u k m i n d a keresztény, mind a p r o f á n gall- római i r o d a l m i t e r m é k e k r ő l , — és é p e n nem e l ő n y ü k r e — hogy u r a l k o d i k r a j t u k a rhetorical jelleg, mely f á r a s z t ó h a t á s t gya- korol az olvasóra, „Um es kurz zu sagen, es f e h l t den meisten
4 H. Peter: Die geschichtliche Litteratur, I, Leipzig, 1897, Teubner, 47. sk. 1.
5 A, Gudemann: Geschichte der altchristlichen lateinischen Literatur vom 2.—6. J a h r h u n d e r t , Berlin-Leipzig, 1925. (Samml. Göschen) 6. 1,
8 P. de Labriolle: Histoire de la l i t t é r a t u r e latine chrétienne, deuxième
edition, Paris, 1924., 8. 1. •
S c h r i f t s t e l l e r n Galliens die S c h ä r f e der D a r s t e l l u n g u n d die K n a p p h e i t des A u s d r u c k e s , "7 A kereszténység mivoltából követ- kezik továbbá t e r m é s z e t e s e n az is, hogy a k e r e s z t é n y gall-rómaí irodalom eszméi, elvei és c é l j a homlokegyenest ellenkezik sok esetben az egykorú p r o f á n irodalommal. A k e r e s z t é n y gall- római irodalom a z o n b a n m á r kevésbbé viseli m a g á n a k e r e s z - ténység e l t e r j e d é s é é r t való ügybuzgalom jellegét, mint pl. a,z afrikai, vagy itáliai, bár a k e r e s z t é n y gall-rómaí írókra is áll egészében véve, amit P. de Labriolle á l t a l á b a n m o n d a k e r e s z - t é n y írókról: ,,Ils croient à ce qu'ils disent; c'est leur âme qui p a r l e ; tout leur ê t r e moral est engagé dans leurs écrits."8 B á r a keresztény gall-római írók is, mint pogány k o r t á r s a i k j o b b á r a csak epigonok voltak, — legalább is ami a külső f o r m á t illeti,
— akik a klasszikus elődök nyomait taposták, mégis el kell azt is róluk ismernünk, hogy egyéniségük is g y a k r a n k i f e j e z é s r e jut írásaikban: ,,On distingue m ê m e e n t r e e u x des n u a n c e s curieuses, qui les r a t t a c h e n t plus spécialement à telle ou telle de nos provinces. Si Sulpice S é v è r e est un avocat de Toulouse, son ami Paulin, dit »de Noie«, mais e n f a n t d e B o r d e a u x , a t o u j o u r s été un l e t t r é de B o r d e a u x . Si Salvien est un Marseillais, Grégoire de Tour est un T o u r a n g e a u venu d ' A u v e r g n e et r e s t é à demi A u v e r g n a t . "9
A gall-római k e r e s z t é n y i r o d a l o m n a k egyik é r d e k e s a l a k j a Decimus Magnus Ausonius. N e m m o n d h a t ó u g y a n meggyőző- déses k e r e s z t é n y költőnek, bár t e l j e s e n p o g á n y n a k sem.10 ,,Die römische Literaturgeschichte bezeichnet ihn als einen ge- w a n d t e n u n d kenntnisreichen, aber g e d a n k e n a r m e n u n d nüch- t e r n e n Verskünstler, den klassischen R e p r ä s e n t a n t e n des latei- nischen R h e t o r t u m s des 4, J a h r h u n d e r t s mit allen S p u r e n der
»ehernen« Zeit."1 1 Kr. u. a IV. század elején s z ü l e t e t t Burdi-
7 M. Manitius: Geschichte der christlich-lateinischen Poesie bis zur Mitte des 8. J a h r h u n d e r t s , Stuttgart, 1891., 101. 1.
8 P. de Labriolle, i. m. 14. 1.
0 P. Monceaux: i. m. 16. 1.
10 Vallási h o v a t a r t o z á s á n a k p r o b l é m á j á t illetőleg lásd a II. fej.
8. § - á t .
11 O, Bardenhewer: Geschichte der altkirchlichen Literatur, III.
(Neudruck mit Nachträgen), Freiburg in Breisgau, 1923. Herder, 436. 1.
galában1 2 (Bordeaux), ahol kb. 30 éven át tanított. 364—368 között Valentíníanus császár Tríerbe hívta meg és fiának, Gra- tiannsnak nevelését bízta rá, 379-ben a konzuli méltóságot nyerte el. 383-ban azonban Gratianus császár meggyilkoltatása után visszatért szülőföldjére, ahol teljesen elvonulva egyedül csak a költészetnek élt 393—395 között bekövetkezett haláláig.
Szülővárosa, melyet oly szeretettel énekelt meg, nem volt h á l á t - lan magasztalójával szemben: utcát nevezett el Ausonius nevé- ről, „Elle l'a même choisi pour »héros éponyme« d ' u n e de ses rues, honneur plus souvent accordé chez nous a u x politiciens modernes qu' aux p o è t e s anciens,"1 3
Római nevelését nem otthoni környezetétől nyerte, hanem az iskolától. A t y j á n a k J u l i u s Ausoniusnak ugyanis, ki korának híres orvosa volt, m a j d pedig Illyricum praefectusa, tudvalevő- leg még a görög nyelv volt anyanyelve, latinul csak később tanult meg. Kitartó szorgalommal vihette csak szerzőnk is any- nyira, hogy tanítói m ű k ö d é s é t költői művek alkotásával köthette össze. Viszont erre, mint a trónörökös nevelőjének, elegendő ideje, a l k a l m a volt.
Ausonius elsősorban rhetor, tanítómester volt és csak má- sodsorban költő. Egész költészete tele van rhetoricai elemekkel, sőt számos költeménye egyenesen iskolai célokból készült. De költészete egyúttal ékes bizonyságát szolgáltatja a n n a k is, hogy a görög-római klasszikusokat is alaposan ismerte.1 4 ,, Liber protrepticus ad n e p o t e m " című költeményében mint aki ,,mille docendo ingénia expertus"1 5 u n o k á j á n a k több klasszikus írót
12 V, ö, M. Schanz: Geschichte der römischen Litteratur bis zum Gesetzgebungswerk des Kaisers Justinian, IV. 1, Hälfte, München2, 1914., I, Müller, 21. sk. 1. — W. S. Teuffei: Geschichte der röm. Lit., Sechste Aufl., u n t e r Mitwirkung von Erich Klostermann, Rudolf Leonhard und Paul Wessner, neu bearbeitet von Wilhelm Kroll und F r a n z Skutsch, Dritter Band, Die Literatur von 96 nach Chr. bis zum Ausgange des Altertums, Teubner, Berlin, 1913, 267, 1, — C. Jullian: Ausone et Bordeaux, Paris, Rouam, 1893.
13 R. Pichon: i. m. 151. 1.
14 V, ö. C. Blümlein: Ausonius und seine Vorbilder. (Berichte des Freien Deutschen H o c h s t i f t e s zu F r a n k f u r t am Main N. F. 6. [1890]
4 0 7 . - 4 3 4 . 1.)
15 i. m. [2] v, 66, sq., Sch, pag. 38,
a j á n l olvasásra. A görög költők közül Homerost és Menandert említi meg. Ezeken kívül feltétlenül ismerte Hesiodost, Anacreont, a prózaírók közül Herodotost, Platónt, Aristotelest, Isocratest, stb., minthogy ezek hatásának nyomai költészetében feltalálhatók. Az ,,Antologia Palatina" című gyűjtemény több versét is lefordította görögből latinra, gyakran szórói-szóra.
Görög irodalmi műveltségét m u t a t j a — legalább is közvetve — a görög mythologiában való jártassága (pl. „Epitaphia", ,,Mo~
nosticha de aerumnis Herculis"), továbbá a „NAI KAI OY TTY0A- TOPIKON" című műve; ezt m u t a t j a Ausoniusnak néhány görög verse, vagy félig görög, félig latin nyelven írt költeménye,10
végül jegyzetei az Iliashoz és Odysseiához (,,Periochae Homeri Ilíadis et Odyssiae") stb.17 —- A latin költők közül említett költeményében Vergílíust, Horatiust és Terentiust a j á n l j a uno- k á j á n a k , De szerzőnk is, mint a keresztény költők általában, leggyakrabban Vergilius nyomait követi. Ennek legtöbb bizonyí- tékát a ,,Cento nuptialis" és a „Mosella" szolgáltatja, bár többi költeményeiben is számos allusio van Vergiliusra. Vergí- liuson kívül azonban még sok más klasszikus latin költő h a t á - sának tanúbizonyságait is megtalálhatjuk Ausoniusnál. Ilyenek pl. Plautus, Terentius,18 Ennius, Lucílíus, Catullus, Lucretius, Tibullus, Ovidius, Martíalis, Statius, Juvenalís,19 Persius, Luca- nus, végül Horatius, akivel kapcsolatban Ausonius költészeté-
16 N é h a a görög és latin elem k e v e r e d é s e e g y u g y a n a z o n szóban is e l ő f o r d u l , pl.:
„fE\\abiKrîç inéxoxov |noùar|ç Latiaeque camenae,
"ASiov Aùaôvioç sermone adludo bilingui,
Musae quid facimus ? T Î Kevaîaiv ëcp' éXuiaiv A Û R W Ç
ludimus àcppabiqaiv év rm<m yripoiaKOVTeç ; ZavxoviKOÎç canipoimv, öuou xpùoç őtéevóv éoTiv, erramus gelidoTpo|aepoi Kai frigid-rroiriTaí, TTiepíbwv tenerouXoKotmuv depcxTrov-reç inertes",
(Epist. XII. ATZONIOI TTAYAQI v. 1. s q q . Sch. pag. 170.) V. Ö. még R. Köhler: Aus, u n d die m a c a r o n i s c h e Poesie, (Rhein, Mus, 12 [1857] 434, sk, 11.)
17 V, ö. Schenkl és Peiper k i a d á s á b a n f e l t ü n t e t e t t p á r h u z a m o s h e l y e - ket. — F. Stahl: De A u s o n i a n i s studiis p o e t a r u m g r a e c o r u m , Diss. Kiel, 1886.
18 P. Tschernjaew: T e r e n t i a n a II. K a s a n , 1900.
19 H. A. Strong: A u s o n i u s ' debt to J u v e n a l , Class, Review, 25, (1911) 15, sk. 11
n e k e l e m z é s e j e l e n é r t e k e z é s ü n k n e k f e l a d a t a . I s m e r t e s z e r z ő n k a r ó m a i t ö r t é n e t í r ó k a t is. I t t e l s ő s o r b a n S a l l u s t i u s t és S u e t o n i u s t kell m e g e m l í t e n ü n k , A l a t i n k ö l t ő k ö n kívül u g y a n i s m é g S a l - l u s t í u s t is a j á n l j a o l v a s á s r a u n o k á j á n a k :
,,iam íacinus, Catilina tuum, Lepídíque tumultum ab Lepído et Catulo iam res et tempóra Romae orsus bis senos seriem conecto per annos:
iam lego , . ,"20
H e s p e r i u s f i a s z á m á r a p e d i g S u e t o n i u s b ó l (379 k ö r ü l ) egy , , C a e s a r e s " c í m ű k ö l t e m é n y t állít össze, de b e n n e egészen A n t o n i u s H e l i o g a b a l u s i g h a l a d . A l l u d á l e z e k e n kívül m é g C o r n . N e p o s r a , T a c í t u s r a , A p u l e i u s r a ,2 1 P l í n i u s m a i o r r a és m í n o r r a . H a t e l j e s e g é s z é b e n n e m is v e h e t j ü k igaznak, a m i t T h e o d o - sius c s á s z á r m o n d A u s o n i u s n a k azon levelében, m e l y b e n k ö l t e - m é n y e i t k é r i t ő l e e l o l v a s á s r a : ,,secutus e x e m p l a a u c t o r u m o p t i - m o r u m , q u i b u s par esse m e r u i s t i "2 4 — mégís a s z e r z ő n k n e k a a k l a s s z i k u s i r o d a l o m b a n v a l ó nem c s e k é l y o t t h o n o s s á g á t f e l t é t - lenül el kell i s m e r n ü n k .
20 Lib, p r o t r , ad nep. [2] v. 61, sqq, Sch, pag. 38,
21 V, ö, C. Weymann: S t u d i e n zu Apuleius und seinen Nachamern.
(Sitzungberichte der philosophisch-philologischen und historischen Classe der k. b. A k a d e m i e der W i s s e n s c h a f t zu München, 1893. II, 321—392. 1.) V a r r ó r a ,2 2 g y a k r a n az ú . n, p o e t a e neoterici-re.2 3
22 R. Reeh: De V a r r o n e et Suetonio quaestiones Ausonianae, Diss., Halle a. S., 1916.
23 J. K. Wagner: Quaest, neotericae imprimis ad Ausonium perti- nentes, Diss. Leipz. 1907,
24 Epist. Theodosii Augusti, v, 8. sq. Sch, pag, 1,
IL FEJEZET.
Ausonius egyéniségének horatiusi jellemvonásai.
1. §. Ausonius villája.
G r a t i a n u s c s á s z á r m e g g y i l k o l á s a u t á n (383) A u s o n i u s v i s s z a v o n u l t a n y i l v á n o s é l e t b ő l B u r d i g a l á b a , a z a z i n k á b b szülő- v á r o s a k ö z e l é b e n levő b i r t o k á r a : a ,,maiorum r e g n a " - b a , m e l y a t y j a h a l á l a u t á n ö r ö k s é g k é p e n s z á l l t r á . E z e n a l k a l o m b ó l írt egy kis ü d v ö z l ő k ö l t e m é n y t (De h e r e d i o l o ) , m e l y t e l e v a n H o r a - , t í u s r a e m l é k e z t e t ő g o n d o l a t o k k a l , k i f e j e z é s e k k e l , a k i T i b u r m e l l e t t f e k v ő b i r t o k á r ó l s z i n t é n sokszor és n a g y s z e r e t e t t e l e m l é k e z e t t m e g k ö l t e m é n y e i b e n . H o g y a z o n b a n ez a bírtok m é g s e m volt o l y a n t ú l s á g o s a n „ p a r v u m h e r e d í o l u m " , a r r ó l m a g a A u s o n i u s tesz b i z o n y s á g o t :
„agrí bis centum colo iugera, vínea centum iugeribus colitur prataque dimídio.
síi va supra duplum, quam prata et vínea et arvum."
(De hered. [2] v. 21, sqq, Sch, pag, 35.) H o r a t i u s S a b i n u m á t a j á n d é k b a k a p t a M a e c e n a s t ó l , A u s o n i u s a p j á t ó l örökölte, de v a g y o n k á j u k b i r t o k á b a n m i n d k e t t ő1 e g y - a r á n t b o l d o g n a k érzi m a g á t . A b b a n is m e g e g y e z n e k , h o g y egyi- k ü k sem t a r t ó z k o d i k á l l a n d ó a n k ü n n a birtokon, d e m á s - m á s okból. A u s o n i u s n e m is s z e r e t i j o b b a n a f a l u s i é l e t e t a v á r o s i n á l . K ö n n y e n m e g é r t h e t j ü k az o k á t : ő h o s s z ú időn á t B u r d i g a l á b a n , m a j d p e d i g a c s á s z á r i u d v a r b a n élt n a g y ú r i k é n y e l e m b e n , gond n é l k ü l és a m o s t o h a sors j u t t a t t a c s a k vissza ú j r a a t y j á t ó l örö- költ m e z e i j ó s z á g á r a . N e m így H o r a t i u s ! V, ö, epíst, I, 14, 16, sq.:
,,Me constare mihi scis et discedere tristem (sc. e Sabinis), quandocumque trahunt invisa negotía Romám,"
1 ,,Satis beatus unicis Sabinis," (Hör, carm, II, 18, 14,)
R a d o s : H o r a t i u s i n y o m o k .
A u s o n i u s m á r é l e t é n e k vége f e l é k ö z e l e d e t t , m i d ő n b i r t o k á n k e r e s e t t n y u g a l m a t , d e a z é r t l e l k é b e n m é g m i n d i g a városi élet u t á n v á g y ó d o t t v i s s z a . E z é r t , a m i k o r c s a k t e h e t t e , m e g - m e g j e l e n t B u r d i g a l á b a n , H o r a t i u s ellenben, a m i ó t a M a e c e n a s k e g y e a tiburi villával a j á n d é k o z t a m e g és így e g y ú t t a l l e g f ő b b k í v á n - s á g a is t e l j e s e d é s b e m e n t :
„Hoc erat in votis: modus agri non íta magnus hortus, ubi et tecto vicinus iugis aquae fons
et paullum silvae super his f o r e t . . , " (Sat. II. 6, 1, sqq.), a m i k o r csak teheti, m e n e k ü l a z a j o s R ó m á b ó l és m a g á t n y í l t a n ruris amatores (epist I, 10, 2) n é v e n nevezi m e g . Míg A u s o n i u s - n a k jól m e n t sorsa, a d d i g bizony b i r t o k á v a l v a j m i k e v e s e t gon- d o l t a n n á l is i n k á b b , m e r t míg a t y j a élt, az ő v á l l a i n n y u g o - d o t t a n n a k egész g o n d o z á s a , D e végül is n e k i is t á v o z n i a k e l l e t t T r i e r b ő l , a t y j a is m e g h a l t . E k k o r f á j d a l o m m a l így k i á l t fel:
„nunc labor et cura mea sunt: sola ante voluptas
partibus in nostris, cetera patris erant," (op. cit. v. 7. sq.) D e n e m c s a k e z e n p á r m o z z a n a t á l l í t h a t ó H o r a t i u s s z a l p á r - h u z a m b a A u s o n i u s e m e k ö l t e m é n y é v e l k a p c s o l a t b a n , t a l á l u n k itt h a t á r o z o t t h o r a t i u s i r e m í n i s c e n t i á k a t is. S z e r z ő n k ugyanis, m i u t á n r ö v i d e n ü d v ö z ö l t e l e e n d ő l a k ó h e l y é t , e g y - k é t b ö l c s e l k e d ő m e g j e g y z é s t is t e s z és többek k ö z t H o r a t i u s r a e m l é k e z t e t v e b e n n ü n k e t , így s z ó l :
„ex anímo rem stare aequum puto, non animum ex re."
(op. cit, v, 11.) V . ö, H o r . epist. I, 1, 19,:
,,et mihi res, non me rebus, subiungere conor."
E m e H o r a t í u s - í z ű m o n d á s n a k m e g v i l á g í t á s á r a A u s o n i u s e g y ú t t a l t ö b b p é l d á t is f e l s o r o l , egyiket é p e n H o r a t i u s t ó l kölcsönzi:
„spargit Arisiippus mediis in Syrtibus aurum."
(op. cit, v, 13.) V. ö. H o r . sat, I I . 3, 99. sqq.:
„quid simile istí
Graecus Aristippus? qui servos proiicere aurum in media iussit Libya, quia tardius irent
propter onus segnes."
H o r a t i u s e z e n s a t i r á j á b a n a h e l y z e t a k ö v e t k e z ő : a k ö l t ő a S a t u r n a l i a ü n n e p a l k a l m á b ó l S ^ b i n u m á r a v o n u l t vissza. D a m a - sippus, H o r a t i u s n a k stoicus bölccsé v e d l e t t r a b s z o l g á j a v á r a t - lanul m e g j e l e n i k u r a e l ő t t és k ü l ö n f é l e v á d a k k a l illeti — élve az ü n n e p a d t a s z a b a d s á g g a l . K ö z b e n A r i s t i p p u s t is e l ő h o z z a , h o g y egy stoicus s e n t e n t i á t : őri Ttâç aqppuuv )iiaíveTai, mely e g y ú t t a l az egész s a t i r á n a k is az a l a p g o n d o l a t a , megvilágítson.
H o r a t i u s r a is a l k a l m a z z a e m o n d á s t és így f e j e z i ki (v. 32.):
„insanis et tu stultique prope omnes,"
A k ö z ö n s é g e s , b a l g a e m b e r l e l k é n u g y a n i s s z e n v e d é l y e k (nà^oç) u r a l k o d n a k . E z e k t ő l csak a bölcs e m b e r l e h e t m e n t . A z egyik e m b e r e n a k a p z s i s á g (avaritia) az ú r . A m á s i k s z e n v e d é l y e a n a g y r a v á g y á s (ambitio), a h a r m a d i k é a f é n y ű z é s (luxuria), a n e g y e d i k é a s z e r e l e m ( a m o r ) . E z e k a n e m bölcs e m b e r t m i n d e n j ó z a n í t é l ő k é p e s s é g é t ő l m e g f o s z t j á k : ő r ü l t t é t e s z i k . C s a k a bölcs s a j á t j a a s z e n v e d é l y e k t ő l v a l ó m e n t e s s é g (cnráíkia) és az e z e n a l a p u l ó lelki n y u g a l o m .2 A u s o n i u s is ezt v a l l j a b e n n f o g l a l - tan, m i d ő n t ö b b h a s o n l ó p é l d á v a l e g y ü t t A r i s t i p p u s e s e t é t is m e g e m l í t i H o r a t i u s r a a l l u d á l v a .
M a j d pedig, m i n t h a csak l e v e l e t írna, így s z ó l í t j a meg a z o l v a s ó t :
„verum ager iste meus quantus sit nosce:" (op. cit. v, 17.),
*
D e m i e l ő t t v a l ó b a n a bírtok l e í r á s á h o z fogna, n e m h a l l g a t h a t j a el a k ö v e t k e z ő e l m é s m e g j e g y z é s é t :
,, . . . etiam me
noveris et norís te quoque, si potis es.
quamquam difficile est se noscere: f~vwih aeauxov quam propere legimus, tarn cito neclegimus."
(op. cit. v. 17. sqq.) H a s o n l ó g o n d o l a t t a l á l h a t ó H o r a t i u s n á ! is S a b i n u m á v a l k a p - c s o l a t b a n :
„Ne perconteris, fundus meus, optime Quinctí, arvo pascat herum, an bacis opulentet olívae pomisve, an pratis, an amícta vitibus ulmo;
scribetur tibi forma loquacíter et situs agri,"
(epist, I. 16, 1. sqq.)
2 V. ö. Némethy G.: Horatius élete és művei. Egy. előadások, 1912/13, Bpest. 99, sk. 1.
H o r a t i u s e z e n l e v e l é b e n n e m m u l a s z t j a el a k e d v e z ő a l k a l m a t a r r a f e l h a s z n á l n i , hogy Q u i n c t i u s b a r á t j á t , aki az e m b e r i t e k i n - t e t r e s o k a t a d o t t , n é h á n y j ó t a n á c c s a l el ne lássa, í g y p l , :
„ . .. qui cupiet, metuet quoque: porro
qui mentuens vivet, íiber mihi non erit unquam."
(epist, I, 16, 65, sq,) U g y a n í g v A u s o n i u s is:
f,cui nullus finis cupiendi, est nullus habendi,"
(op, cit, v. 15.) H a s o n l ó m ó d o n í r j á k le a j ó s z á g u k o n c s ö r g e d e z ő p a t a k o t : A u s o n i u s :
„fons propter puteusque brevis, tum purus et amnis:
naviger hic refluus me vehit ac revehit."
(op. cit. v. 25. sq.) H o r a t i u s :
„fons etiam rívó dare nomen idoneus ut nec frigidior Thracam nec purior ambiat Hebrus, ínfirmo capiti fluit utilís, utilis alvo."
(epist, I, 16, 12. sqq.) A m i t H o r a t i u s a n n y i r a ó h a j t o t t , d e h i á b a :
„Tibur Argeo positum colono sít meae sedes utinam senectae, sit modus lasso maris et viarum
militiaeque!"
(carm, II. 6, 5, sqq.) az A u s o n í u s n a k ö r e g s é g é b e n o s z t á l y r é s z ü l j u t o t t ; k ö z t i s z t e l e t b e n á l l o t t é l e t e végéig és c s e n d e s i r o d a l m i m ű k ö d é s k ö z b e n f o g y t a k el n a p j a i . K o r á n a k sok h í r e s f é r f í á t (pl, S y m m a c h u s t , N a g y T h e o d i u s c s á s z á r t ) b a r á t a i k ö z é s z á m í t h a t t a , B u r d i g a l á b a n é l e t e végéig k ö l t é s z e t t e l f o g l a l k o z o t t , e g y - e g y k é s z m ű v e c s k é j é t , k ö l - t e m é n y é t e g y e n k i n t is a k ö n y v p i a c r a a d t a , végül p e d i g m é g 383 e l ő t t egész írói m u n k á s s á g á t egy k ö t e t b e n f o g l a l t a össze.3
2. §. Ausonius leíró művészete.
A u s o n i u s leíró m ű v é s z e t é t r ö v i d e n így j e l l e m e z h e t j ü k : s z í n e k b e n p o m p á z ó , d e n e m eleven, n e m é l e t h ű . K o r á n a k u r a l -
3 M. Schanz i. iri. 22. és 24. 1.
k o d ó eszméi, t o v á b b á egyéni é r z e l m e k n e m j u t n a k k i f e j e z é s r e l e í r á s a i b a n , ami f e l t é t l e n ü l az é l e t h ű s é g r o v á s á r a m e g y n á l a .
I s m e r t dolog, h o g y H o r a t i u s n e m volt é r z é k e t l e n a t e r m é - szet s z é p s é g e i i r á n t . E z e n t e r m é s z e t s z e r e t e t é n e k n e m egy n y o - m á t m e g t a l á l j u k k ö l t e m é n y e i b e n is.4 A u s o n i u s lelke is f o g é - k o n y volt ilyen i r á n y b a n ; e n n e k legtöbb j e l é t „ M o s e l l a " című k ö l t e m é n y é b e n a d j a , mely e g y ú t t a l a l e g h o s s z a b b (483 h e x a - m e t e r ) és l e g h í r e s e b b k ö l t e m é n y e is. M i n t a t r ó n ö r ö k ö s k ö l t ő i t e h e t s é g g e l r e n d e l k e z ő n e v e l ő j e és az u d v a r b i z a l m a s e m b e r e k e d v e s k ö t e l e s s é g é n e k t a r t o t t a , h o g y az ú j c s á s z á r i s z é k h e l y t , T r i e r t , m e l y R ó m á t is t ú l s z á r n y a l t a m á r dicsőségben, m e g - é n e k e l j e . , , M o s e l l a " - j a5 nevét, m e l y b e n e z t m e g is tette, a M o s e l l a f o l y a m t ó l ( m a : Mosel) k a p t a , m e l y T r i e r m e l l e t t h ö m - p ö l y ö g t o v a . T a l á l ó a n jegyzi m e g S c h a n z a , , M o s e l l a " - v a l k a p - c s o l a t b a n : „Ein V e r g l e i c h u n s e r e r M o s e l l a mit d e m R e i s e g e d i c h i d e s R u t í l i u s N a m a t í a n u s zeigt, wie u n e n d l i c h h ö h e r d i e s e r z w e i t e G a l l i e r seine A u f g a b e e r f a s s t h a t . In d e m R e i s e g e d i c h t b r i c h t ü b e r a l l eine s t a r k e I n d i v i d u a l i t ä t d u r c h , u n d die grossen W e l t b e g e b e n h e i t e n b i l d e n d e n H i n t e r g r u n d , in d e r M o s e i l a f e h l t d a s eine wie d a s a n d e r e , "0
K í s é r j ü k végig7 k ö l t ő n k n e k először a M o s e l l a p a r t j á n és l á s s u k , h o g y a k ö r ü l ö t t e levő v i d é k s z é p s é g e i n e k f e s t é s e k ö z b e n hol e m l é k e z t e t n e k szavai, k i f e j e z é s e i H o r a t í u s r a , — A M o s e l l a - t csillogó, r e s z k e t ő f e l ü l e t ű p a t a k k a l h a s o n l í t j a ö s s z e :
„et rivos trepido potis aequíparare meatu."
(Mosella |2] v. 29. Sch. pag. 83.) H o r a t i u s , m i d ő n Q. D e l l í u s n a k a z o n s z a b á l y o k a t köti l e l k é r e , m e l y e k f i g y e l e m b e v é t e l é v e l az é l e t e t o k o s a n és g o n d t a l a n u l
* V. ö. Buys: H o r a z und die Natur, Ein Beitrag zur Untersuchung über d a s N a t u r g e f ü h l der Alten, Progr., Bonn, 1872, — F. Hawrlant: Horaz als F r e u n d der N a t u r nach s, Gedichten, I. Progr,, Landskron, 1895; II, Progr,, Landskron, 1896. — E. Voss: Die Natur in der Dichtung des Horaz, Progr., Bonn, 1889.
5 M. de la Ville de Mirmont: De Ausonii Mosella, Thèse, Paris, 1892 M. Schanz: i. m. 39. sk. 1.
' Ribbeck O. — Katona L.: A római költészet története, Budapest, 1893. A k a d . kiadás, 514. sk, 11,
l e h e t b e r e n d e z n i , a z t m o n d j a t ö b b e k között, o d a v i t e s s e n bort, i l l a t o s k e n ő c s ö t , v i r á g o k a t , a h o l :
,, . . . obliquo laborat
Lympha fugax trepidare rivo." (carm, II. 3, 11. sq.)
E r r e e m l é k e z t e t n e k A u s o n í u s n a k f e n t e b b i d é z e t t s z a v a i is. — V. ö. m é g H o r . e p i s t . I. 10, 20. sq, ahol H o r a t i u s A r i s t i u s F u s c u s - tól, kit ,,urbis a m a t ő r " n é v e n n e v e z meg, azt k é r d i :
,,purior in vicis aqua tendit rumpere plumbum,
quam quae per pronum trépidât cum murmure rivum?"
A M o s e l l a h a j ó z h a t ó f o l y a m : v í g a n s i k l a n a k t o v a f e l s z í n é n a h a j ó k az e g y e n l e t e s e v e z ő c s a p á s o k a l a t t , míg a v o n t a t ó h a j ó k l a s s a n h a l a d n a k v i s s z a f e l é a víz s o d r a e l l e n é b e n :
„et cum per ripas nusquam cessante remulco intendunt collo mulorum vinculo nautae, ipse tuos quotiens miraris ín amne recursus legitimosque putas prope segnius ire meatus."
(op. cit. v. 41. sqq.) I t t n e m c s a k V e r g . A e n . II. 236, s q q , - r e e m l é k e z t e t b e n n ü n k e t A u s o n i u s , ahol A e n e a s meséli D i d ó n a k a t r ó j a i f a l ó r ó l :
,, , , , pedíbusque rotarum
subiícíunt lapsus et stupea vinculo collo intendunt: scandit fatalis machina muros,"
h a n e m — h a a h e l y z e t a z o n o s s á g á t n é z z ü k — s o k k a l i n k á b b H o r . sat, 1. 5, 17, s q q . - r e , (bár itt viszont a s z ó - m e g e g y e z é s k e v e s e b b ) ahol H o r a t i u s a p o l i t i k a i l a g is n a g y f o n t o s s á g ú b r u n - d í s i u m i u t a t í r j a le, hogy, m i d ő n a p o m p t í n u s i t a v a k h o z é r t e k el és m á r m i n d e n k é s z e n volt az á t k e l é s r e :
,, . . . tandem fessus dormire viator
incipit, ac missae pastum retinacula mulae nauta piger saxo religat stertitque supinus."
M a j d é l é n k e n f e l k i á l t A u s o n i u s ;
„I nunc et Phrygiis sola levia consere crustis tendens marmoreum laqueata per atria campum:
ast ego despectis quae census opesque dederunt naturae mirabor opus, non cura nepotum
laetaque iacturis ubi luxuriatur egestas."
(op, cit, v, 48, sqq.)
V, ö. H o r . epist. I. 6, 17. sqq., ahol k e s e r ű í r ó n i á v a l m o n d j a N u m i c i u s n a k H o r a t i u s , a k i t a b o l d o g élet ö s v é n y é r e a k a r e l - k a l a u z o l n i :
„i nunc, argentum et marmor vêtus aeraque et artes suspíce, cum gemmís Tyrios mirare colores,"
A f o l y ó f e l s z í n é n p e z s g ő élet e c s e t e l é s e u t á n r á t é r a f i c á n - koló vízílakók ügyes, m ű v é s z i l e í r á s á r a , — M i u t á n a p i s z t r á n g o t
(salar) és m á r n á t ( b a r b u s ) b e m u t a t t a , r á t é r a l a z a c r a (salmo) és így s z ó l í t j a m e g :
,,nec te puniceo rutílantem viscere, salmo transierim, latae cuius verbera caudae
gurgite de medio summás r e f e r u n t u r in undas."
(op. cit. v. 97. sqq.) V. ö. H o r . s a t . II. 7, 49.:
,,turgentís verbera caudae."
M a j d k é s ő b b ezt is m o n d j a r ó l a :
„ . , . frontem
lubricus et dubiae facturus fercula cenae."
(op. cit. v, 101. sq.) V, ö. H o r , sat, II, 2, 76, sq,, ahol O f e l l u s a m é r s é k l e t e s , j ó z a n é l e t m ó d o t m a g a s z t a l v a s z e m b e á l l í t j a e g y r é s z t a k i á l t ó f é n y - űzéssel, m á s r é s z t a r ú t f u k a r s á g g a l :
,, . . , vides, ut paliidus omnis coena desurgat dubia?"
E n n e k az á l l í t á s n a k k ö z e l e b b i m a g y a r á z a t á t T e r e n t i u s a d j a m e g : ,,ubi t u dubites, q u i d s u m a s p o t i s s i m u m , " ( P h o r m , I I I . 1, 28.)
E g y más, i s m e r e t l e n nevű t e n g e r i h a l f a j r ó l , ( m u s t e l a , m u s t e l l a = m e n y h a l ? ) m e l y úgy l á t s z i k a M o s e l l á b a n is m e g t u d o t t élni, a k ö v e t k e z ő é r d e k e s , e g y ú t t a l s z a k a v a t o t t l e í r á s t a d j a :
,,quis te naturae pínxit color! atra superne puncta notant tergum, qua lutea iris,
lubrica caeruleus perducit tergora fucus:
corporis ad medium fartim pinguescis, at íllinc usque sub extrema squalet cutis arida caudam,"
(op. cit. v. 110. sqa )
I t t ö n k é n y t e l e n ü l is a z a h a s o n l a t ötlik e s z ü n k b e , m e l l y e l H o r a - tius A r s p o e t i c á j á t b e v e z e t i :
„Humano capití cervicem píctor equínam íungere si velit et varias índucere plumas undique collatis membris, ut turpiter atrum desinat in piscem mulier formosa superne . . ."
(epist. II, 3, 1, sqq.) V é g ü l a csuka (lucíus) r a j z á h o z a k ö v e t k e z ő m e g j e g y z é s t íűzi:
„ . . . híc nullus mensarum lectus ad usus
fervet fumosis olido nidore popinis." (op, cit, v. 123, sq.) V, ö. H o r , sat, II, 4, 60, sqq., a h o l C a t i u s a s z a k á c s m ű v é s z e t t i t k a i b a a v a t j a be H o r a t i u s t és t ö b b e k k ö z ö t t a k ö v e t k e z ő s z a - b á l y t is f e l á l l í t j a :
„ , , , perna magis et magís híllis flagitat immorsus refici, quin omnia malit, quaecunque immundis fervent allata popinis."
A k ü l ö n f é l e h a l f a j o k l e í r á s a u t á n a M o s e l l a k ö r ü l levő kies t á j é k f e s t é s é r e k e r ü l a sor, a m e l y l e g e l r a g a d ó b b n a p n y u g t a k o r . V i d á m e v e z ő s v e r s e n y e k e t is s z o k t a k a M o s e l l á n r e n d e z n i , a m e - l y e k b e n — a c u m a e i j á t é k o k r a e m l é k e z t e t v e — a z a c t i u m i vagy p e d i g a m y l a e i c s a t á k a t a d j á k e l ő :
„Tales Cumano despectat in aequore ludos Liber, sulphurei dum per iuga consita Gauri perque vaporiferí graditur vineta Vesevi, cum Venus Actiacis Augusti laeta triumphis ludere lascivos fera proelia íussit Amores, qualia Nílíacae classes Latiaeque triremes
subter Apollineae gesserunt Leucados arces." (op, cit. v. 208, sqq.) A t y j a j ó s z á g á n n é h a — bohó j á t é k k é n t — Lollíus M a x i m u s is r e n d e z e t t H o r a t i u s t a n ú s á g a s z e r i n t ilyen vízi c s a t á k a t - H o r a - tius e z t epist, I, 18, 61, sqq.-ben e m l í t i :
„partitur lintres exercitus. Actia pugna te duce per pueros hostili more refertur;
adversarius est fráter, lacus Hadria, donec alterutrum velox victoria fronde coronet."8
Ez l e b e g h e t e t t A u s o n i u s előtt is, m i d ő n a f e n t e b b i r é s z l e t e t írta,
8 V. ö, még Verg, Aen. VIII. 675. sqq.
Víg h a l á s z é l e t p e z s e g t o v á b b á a M o s e l l a m i n d k é t p a r t j á n , a m e l y n e k l e í r á s a A u s o n i u s é l e s m e g f i g y e l ő t e h e t s é g é r ő l tesz t a n ú s á g o t . T ö b b e k k ö z t a z t m o n d j a a f o l y ó r ó l :
,,ast hie, tranquillo qua labitur agmine flumen,
ducit corticeis fluitantía retía signis . . . " (op. cit. v, 245. sq.) V. ö, H o r . c a r m . I. 31, 7, sq., ahol H o r a t i u s a p a l a t í n u s i A p o l l o t e m p l o m f e l a v a t á s a n a p j á n e l m o n d j a , mit k é r tőle. N e m ó h a j t
,,rura, quae Líris quieta
mordet aqua, taciturnus amnis", h a n e m így k ö n y ö r ö g :
„Add meg Phoebus, testben-lélekben épen Élveznem, amit ád sorsom kegye:
Ne rút öregség legyen osztályrészem
És el ne hagyjon a lant ihlete." (Csengery J. ford.)
A p a r t o t m i n d k é t o l d a l r ó l g y ö n y ö r ű villák teszik festőívé.
S o k k a l k ö n n y e b b itt egyik p a r t r ó l á t h a j ó z n i a m á s i k r a , m i n t S e s t u s és A b y d u s k ö z ö t t :
„Qui modo Sestiacum pelagus, Nepheleidos Helles aequor, Abydeni fréta quís miretur ephebí?
quis Chalcedonio constratum ab litore pontúm, regis opus magni, mediis eurípus ubi undis Europaeque Asíaeque vetat concurrere t e r r a s ? "
(op. cit. v. 287, sqq.) V. ö. H o r , e p i s t . II, 3, 65,; i n n e n k ö l c s ö n ö z t e A u s o n i u s a ,,regis o p u s " k i f e j e z é s t , ahol e z t a portus Juliusról m o n d j a H o r a t i u s , a m e l y e t B a í a e m e l l e t t m á r J u l i u s C a e s a r k e z d e t t építtetni, d e c s a k A u g u s t u s f e j e z e t t b e e g é s z e n .
Víg a f ü r d ő é l e t a M o s e l l a p a r t j á n :
„vidi ego defessos multo sudore lavacri iasiidisse lacus et frigóra piscinarum, ut vivis fruerentur aquís, mox amne refotos plaudenti gelidum flumen pepulisse natatu."
(op. cit, v, 341, sqq.) V , ö, H o r . epist, I, 3, 9, sqq., a h o l H o r a t i u s a lacus és rivus s z a v a k a t á t v i t t é r t e l e m b e n h a s z n á l j a és f o r r á s m ű v e k e t jelöl m e g v e l ü k . J u l i u s F l o r u s t ó l e h e l y e n a r r ó l é r d e k l ő d i k , h o g y a n é r z i
m a g á t i í t í u s , a k i épúgy, m i n t J u l i u s F l o r u s , az A r m e n i á b a i n d u l ó T i b e r i u s k í s é r ő c s a p a t á h o z t a r t o z o t t :
„quid Titius, Romana brevi venturus in ora, Pindarici fontis qui non expalluit haustus, fastidire lacus et rivos ausus apertos?"
M a j d k é s ő b b l e l k e s ü l t e n ü d v ö z l ő s z a v a k a t intéz a M o s e l l á h o z és így d i c s é r i :
„nec sola antiquos ostentat Roma Catones aut unus tantum iusti spectator et aequi pollet Aristides veteresque illustrât Athenas",
(op. cit, v. 386. sqq.) h a n e m :
„te clarí proceres, te bello exercita pubes, aemula te Latiae decorat facundia linguae."
(op. cit. v. 382. sq.) V . ö. H ö r . s a t , I. 3, 96. sqq., ahol H o r a t i u s a stoicusok e l l e n é - b e n így n y i l a t k o z i k : .
„queis paria esse fere piacúit peccata laborant,
quum ventum ad verum est: sensus moresque repugnant, atque ipsa utilitas, iusti prope mater et aequi."
D e t a l á n m á r t u l o n - t ú l is f e l m a g a s z t a l t a a M o s e l l á t :
„Verum ego quid Iaxis nimium spatiatus habenis
victus amore tui praeconia detero?" (op. cit. v. 389. sq.) V, Ö. H o r . c a r m . I. 6, 9. sqq., ahol a lelki f ü g g e t l e n s é g é r e f é l t é - k e n y költő f i n o m t a p i n t a t t a l , de t e l j e s h a t á r o z o t t s á g g a l vissza- u t a s í t j a M , V i s p a s i a n u s A g r i p p a a z o n k é r é s é t , hogy A u g u s t u s t e t t e i t é n e k e l j e m e g :
,, , , , pudor
imbellísque lyrae Musa potens vetat laudes egregii Caesarís et tuas Culpa deterere ingeni."
A k ö l t e m é n y vége f e l é A u s o n i u s a R a j n á n a k ( R h e n u s ) , a M o s e l l a t e s t v é r f o l y a m á n a k is szentel n é h á n y sort és t ö b b e k k ö z t e z t m o n d j a r ó l a V a l e n t í n i a n u s és G r a t í a n u s g y ő z e l m e s h a r c a i - ról m e g e m l é k e z v e :
,,nec praemia in undis
sola, sed Augustae veniens quod moenibus urbis spectavit iunctos natique patrisque triumphos hostíbus exactis Nicrum super et Lupodunum et fontem Latíis ignotum annalíbus Histri."
(op. cit. v. 420, sqq.) V. ö. H ö r . c a r m . IV. 14, 45. sq., ahol a k ö l t ő A u g u s t u s t d i - csőítve így é n e k e l :
,,te, fontium qui celat origenes,
Nilusque et Ister, te rapidus Tigris [sc. venerantur.] "
De n e m c s a k a , , M o s e l l a " - b a n , h a n e m e g y é b k ö l t e m é n y e i b e n is c s i l l o g t a t j a A u s o n i u s leíró m ű v é s z e t é t . — E g y i k k ö l t e m é n y é - ben, az , , O r d o u r b i u m n o b i l í u m " - b a n a r ó m a i b i r o d a l o m 20 h í r e s v á r o s á t dicsőíti. U t o l j á r a e m l é k e z i k meg B u r d i g a l á r ó l , szülő- v á r o s á r ó l , a h o l :
,,ver longum brumaeque novo cum sole tepentes aestifluique amnes . . ."
(Ord. urb, nob. v. 137. sq. Sch. pag. 102.) H a s o n l ó m ó d o n í r j a le H o r a t i u s is a G a l a e s u s f o l y ó m e l l e t t e l t e r ü l ő v i d é k e t T a r e n t u m k ö r n y é k é n - H a a p á r k á k n e m T i b u r t jelölik ki s z á m á r a , a k k o r e z e n a v i d é k e n s z e r e t n é é l e t e u t o l s ó éveit e l t ö l t e n i :
„ver ubí longum tepidasque praebet Juppíter brumas . . ." (carm, II. 6, 17, sq.)
A u s o n i u s leíró m ű v é s z e t e f é n y e s e n r a g y o g , , C u p i d o c r u - c i a t u s " című k ö l t e m é n y é b e n is. E k ö l t e m é n y e g y ú t t a l t i p i k u s b i z o n y í t é k a a n n a k , mi é r d e k e l t e , mi ihlette l e g i n k á b b k ö l t ő n k e t : a f e s t e t t k é p , n e m a m o z g a l m a s , r e á l i s élet. H o g y mi a d o t t a l k a l - m a t e n n e k m e g í r á s á r a , a z t m a g a A u s o n i u s f e j t i ki a h o z z á írt p r ó z a i b e v e z e t é s b e n , m e l l y e l b i z o n y o s Gregoriusnak a j á n l j a . ,,En u m q u a m vidisti n e b u l a m p i c t a m ín p a r i e t e ? vidístí u t i q u e et meminístí. Trevírís q u í p p e in triclínío Zoili f u c a t a e s t p í c t u r a h a e c : C u p i d í n e m crucí a f f í g u n t m u l i e r e s a m a t r i c e s , non í s t a e de n o s t r o saeculo, q u a e s p o n t e p e c c a n t , sed illae h e r o i c a e , q u a e sibi i g n o s c u n t et p l e c t u n t deum, q u a r u m p a r t e m in l u g e n t i b u s c a m p í s M a r o noster e n u m e r a t . h a n c ego i m a g í n e m s p e c i e e t a r g u m e n t o m i r a t u s s u m . d e i n d e m i r a n d i s t u p o r e m t r a n s t u l i a d
í n e p t i a m p o e t a n d i . " (Cup. cruc. [Lib. eel.] [1] v. 1. sqq. Sch.
p a g . 121.)
A campi íu&entes l e í r á s á n á l a h e r o i s e k t a r t ó z k o d á s i h e l y é t a k ö v e t k e z ő s z a v a k k a l festi:
„errantes silva in magna et sub luce maligna inter harundineas comas gravidumque papaver et tacitos sine labe lacus, sine murmure rivos."
(op, cit, [2] v, 5. sqq.) V. ö. H o r . epist, I . 10, 20. sq,, a h o l a költő a f a l u s i é l e t e t m a - g a s z t a l v a a v á r o s i e l l e n é b e n k é r d e z i :
„purior ín vicis aqua tendit rumpere plumbum,
quam quae per pronum trépidât cum murmure rivum?"
V é g ü l egyik l e v e l é b e n l e í r j a A u s o n i u s a z o n h e l y e t , ahol a levél m e g í r á s a k o r időzik és a z o n h e l y e t is, a h o l P a u l i n u s , szer- z ő n k l e g k e d v e s e b b t a n í t v á n y a és b a r á t j a , a későbbi nolai sz, p ü s p ö k t a r t ó z k o d i k , a k i h e z a l e v e l e t is i n t é z t e . Ö n m a g á r ó l — I i o r a t i u s r a e m l é k e z t e t v e — ezt í r j a ;
,,me iuga Burdigalae, trino me flumina coetu secernunt turbis popularihus . . ."
(epist. XXV. v, 90. sq. Sch. pag. 193.) H a s o n l ó a g o n d o l a t H o r . c a r m , I. 1, 30, sqq.-ben, ahol H o r a t i u s s a j á t k ö l t ő i h i v a t á s á r ó l e z e k e t í r j a :
,, , , , me gelidum nemus
Nympharumque leves cum Satyrís chori secernunt populo . .
U g y a n e z e n l e v e l é b e n k i s s é a l á b b A u s o n i u s B u r d í g a l á r ó l még ezt is m o n d j a ;
,, . , . egelidae ut tepeant hiemes rabidosque per aestus adspirent tenues frigus subtile Aquilones." (v. 97. sq.) K é t s é g t e l e n ü l H o r . e p i s t . I. 10, 15-re a l l u d á l itt s z e r z ő n k , ahol H o r a t i u s S a b i n u m á v a l k a p c s o l a t b a n m o n d j a :
,,est ubi plus tepeant hiemes .. ."
3. §. Ausonius szeretete rokonai és barátai iránt.
A u s o n i u s n a k l e l k é b e n m é l y e n g y ö k e r e z ő jó t u l a j d o n s á g a , m e l y e g y ú t t a l l e g s z e b b v o n á s a is: r o k o n s á g a és b a r á t a i i r á n t
t á p l á l t k e g y e l e t t e l t e l j e s s z e r e t e t e és t i s z t e l e t e . S o k s z o r jut ez k i f e j e z é s r e k ö l t é s z e t é b e n és e k ö z b e n g y a k r a n e m l é k e z t e t n e k szavai H o r a t i u s r a .
S z ü l ő i és közeli r o k o n a i i r á n t é r z e t t s z e r e t e t e ihleti őt azok h a l á l a u t á n a „ P a r e n t a l i a " g y á s z d a l - c i k l u s m e g í r á s á r a . Bizo- n y o s p o g á n y a l a p í z és az a k ö r ü l m é n y , h o g y k e r e s z t é n y v o l t a m e l l e t t a m á s v i l á g i é l e t r ő l sose tesz e m l í t é s t , n é m i v i s s z a t e t s z ő h a t á s t v á l t a n a k ki b e n n ü n k , h a az e g y é b k é n t k o r t ö r t é n e t i s z e m - p o n t b ó l é r d e k e s k ö l t e m é n v c í k l u s t o l v a s s u k .
H a a p ó s á h o z , A t t u s i u s L u c a n u s T a l í s í u s h o z írt k ö l t e m é n y é - nek e m e sorait n é z z ü k :
„optabas tu me generum florente iuventa:
optare hoc tantum, non et habere datum,"
(Parent, [10] v. 11, sq- Sch, pag. 45,) ö n k é n y t e l e n ü l is az A r s p o e t i c a k ö v e t k e z ő sorai c s e n d ü l n e k m e g e l ő t t ü n k :
„intererit multum, Davusne loquatur an héros maturusne senex an adhuc florente iuventa fervidus . , . " (Hor, epist, II, 3, 114, sqq.)
A ciklus egy m á s i k d a r a b j á b a n e l h a l t felesége, A t t u s i a L u c a n a S a b i n a i r á n t é r z e t t f á j d a l m a s g y á s z a e g y e b e k k ö z t e m e s z a v a - k a t a d j a a j k á r a :
„admittunt alii solacia temporis aegrí:
haec graviora facit vulnera longa dies,"
(op, cit. [11] v. 11, sq.) V a l g i u s f á j d a l m á t , ki M y s t e s t s e h o g y s e m t u d t a feledni, h a s o n l ó m ó d o n f e j e z i ki H o r a t i u s , h a n e m is a z o n o s s z a v a k k a l :
,, . . . nec tibi Vespero surgente decedunt amores
nec rapidum fugiente solem." (carm. II. 9, 10, sqq.)
K i s s é a l á b b p e d i g azt m o n d j a róla, h o g y m á r 28 éves k o r á b a n e l k ö l t ö z ö t t az élők s o r á b ó l :
,,quae modo septenos quater impletura Décembres
liquísti natos, pignera nostra duos," (op. cit. v, 25, sq.) V, ö. H o r , epist, I, 20, 26, sqq.; evvel az e p í s t u l á v a l b o c s á t j a
ú t j á r a H o r a t i u s e p i s t u l á i n a k első k ö n y v é t ; e n n e k a végén a d j a m e g s z ü l e t é s é n e k p o n t o s a d a t á t is:
„forte meum si quis te percontabitur aevum, me quater undenos sciaf implevisse Décembres, collegam Lepidum quo duxit Lollius anno,"
K o r á n e l h u n y t u n o k á j á n a k , P a s t o r n a k e m l é k é r e írt g y á s z - d a l á t p e d i g így k e z d i :
„Tu quoque maturos, puer inmature dolores erumpis, maesti luctus acerbus avi."
(op.. cit, [13] v. 1- sq,) A H o r a t i u s t ó l o l y s z e l l e m e s e n l e í r t N a s i d i e n u s - f é l e l a k o m á t j u t t a t j á k e s z ü n k b e a z i d é z e t t s o r o k , ahol l a k m á r o z á s k ö z b e n :
„ . , . a tetőről egy nehéz
Kárpit szakad rá a tálakra, támaszt Oly porfelhőt, minőt Campania Síkján se ver fel északnak szele,"
(Csengery J. ford.) L e g k e l l e m e t l e n e b b ü l t e r m é s z e t s z e r ű l e g a v e n d é g l á t ó g a z d á t é r i n t i a z eset:
„Rufus postío capite, ut si
filius immaturus obísset, flere." (Hor, sat, II. 8, 58, sq,) A z immaturus szó és eme h a s o n l a t is aixaí XeYÓjuevovHoratiusnál.
A n y j a n ő v é r é t ( m a t e r t e r a j , A e m í l í a D r y a d í á t u g y a n c s a k H o r a t i u s r a e m l é k e z t e t ő s z a v a k k a l s z ó l í t j a m e g :
„Te quoque Dryadiam materteram, flebilibus modulis,
germana genitus, prope filius,
ore pio veneror . , ," (op, cit, [27] v, 1, sqq.) V . ö. H o r . c a r m . I I , 9, 9. sq., ahol Valgíus k ö l t ő - b a r á t j á t a r r a kéri, h a g y j o n fel m á r e g y s z e r a k e s e r g é s s e l , „hogy e l r a g a d t a M y s t e s t a h a l á l " (Csengery) :
„tu semper urges flebilibus módis Mysten ademptum . . .",
h a n e m inkább A u g u s t u s ú j g y ő z e l m e i n e k m e g é n e k l é s é r e s z á n j a el m a g á t .
Míg a ,,Parentalía" gyászdalciklusban meghalt rokonságá- nak emel emléket Ausonius, egy másik hasonló irányú költe- ménycsoportban, a ,,Commemoratío professorum Burdigalen- sium"-ban, továbbá számos levelében b a r á t i szeretetéről tesz szép tanúságot. Az említett ciklusba tartozó költeményei bur- digalíai grammaticusokról és rhetorokról emlékeznek meg, akik- kel Ausonius közelebbi viszonyban, jóbarátságban élt. Vannak ezek között olyan burdigalai származásúak, akik szülővárosuk- ban, vannak, akik másutt tanítottak; vannak ismét olyanok is, akik, bár nem voltak Burdigalából valók, de itt működtek, A ciklushoz írt ,,Praefatio"-ban azon r e m é n y t e l j e s ó h a j á n a k ad Ausonius kifejezést, hogy szeretné, ha h a l á l a után őt is valaki egy ilyen gyászdallal tisztelné meg:
,,fors erit, ut nostros manes sic adserat olim, exemplo cupiet, qui píus esse meo."
(Comm. prof. Burd. [1] v. 5. sq. Sch. pag. 55.) H a Ausoníusnak professortársaí emlékére írt ezen gyász- dalciklusát olvassuk, önkénytelenül Horatius ódáinak első köny- vére gondolunk, amelynek m a j d n e m mindenegyes d a r a b j á t a költő valamelyik b a r á t j á h o z intézte, hogy ezáltal megtisztelje őket. De emez általános rokon vonás mellett külön-külön helyek is m u t a t j á k Horatius befolyását szerzőnkre, amidőn baráti érzelmeinek a d kifejezést, — így bizonyos Leontíus nevű gram- matícustól, akit jóbarátainak p a j k o s s á g a Lascivus \ jelzővel a j á n d é k o z o t t meg, így vesz végső búcsút:
,,et íuvat tristi celebrare cura
flebilem cantum memoris querellae, rnunus ingratum tibi debitumque
carmine nostro." (op, cit, [8] v, 17, sqq,) Hasonló f á j d a l o m m a l eltelve vesz búcsút Hor. egyik költemé- nyében (carm, III, 11, 50, sqq.) H y p e r m n e s t r a is urától, amidőn ez a biztos halál elől menekül el tőle:
,, ., , i secundo
omine et nostri memorem sepulcro scalpe querelam."
A z örök elválás gondolata méltán j u t t a t j a Ausonius eszébe
a z o n s z a v a k a t , a m e l y e k e t H o r a t i u s D a n a o s e g y e t l e n n e m e s e n g o n d o l k o d ó l e á n y á n a k a d a j k á r a .0
É r d e k e s d o l o g a z o n b a n , hogy A u s o n i u s b a r á t i s z e r e t e t e sokkal t ö b b m e l e g s é g g e l és t e r m é s z e t e s s é g g e l n y i l a t k o z i k m e g leveleiben, m i n t b a r á t i é r z e l m e i n e k k a t e x o c h é n d o k u m e n t u m á - ban, a , , C o m m e m o r a t i o p r o f e s s o r u m B u r d i g a l e n s i u m " - b a n . E n n e k o k a t a l á n r é s z b e n a l e v é l n e k , m i n t i r o d a l m i m ű f a j n a k s a j á t o s a n k ö z v e t l e n t e r m é s z e t e , r é s z b e n t a l á n a z a k ö r ü l m é n y , hogy s z e r - zőnk a ,,Comm, p r o f . B u r d . - " b a n é l e t r a j z i a d a t o k a t is n y ú j t és a p r o f e s s o r o k n a k t a n í t ó i m ű k ö d é s é t , i r o d a l m i m u n k á s s á g á t is m é l t a t j a .
T h e o n n e v ű j ó b a r á t j á t k ö v e t k e z ő k é p e n ü d v ö z l i h o z z á í r t l e v e l é b e n :
„Ausonius, cuius ferulam nunc sceptra verentur, paganum Medulís iubeo salvere Theonem,"
(Epist. IV. v. 1. sq. Sch. pag. 159.) V. ö. H o r , e p i s t . I. 10, 1. s q . :
„Urbís amatorem Fuscum salvere iubemus ruris amatores. '
M a j d így f o l y t a t j a :
„quid geris, extremis positus telluris in oris
cultor harenarum v a t e s ? " (epist. cit. v, 3. sq ) M i n t h a c s a k H o r a t i u s m o n d a n á :
„Juli Flore, quibus terrarum militet oris Claudius Augusti prívígnus, scire laboro?"
(epist. I. 3, 1. sq.) M a j d k é r d e z i A u s o n i u s :
„quid rerum Musaeque gerunt et cantor Apollo?"
(epist. cit. v. 8.) V, ö, H o r a t i u s n á l :
„quid stúdiósa cohors operum struit?
hoc quoque euro." (epist. I. 3, 6.)
M E ciklusban található többi megegyező helyet, amelyek szintén Ausonius b a r á t i szeretetére világítanak rá — noha csak másodsorban — a köv. §-ban dolgozzuk fel.
