Hoem, B. – Hoem, J.: A nők munkavállalásának hatása a második és harmadik gyermek megszületésére

(1)

1138

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

az automatikus adatfeldolgozó gépek és a szó- rakoztató elektronika egyszerűbb és bonyo—

lultabb termékei. A jövőbeli fejlesztések az irodaautomatizálási termékek felé vezetnek.

Az ország elektronikai iparát 15 vezető társa- ság tartja kezében.

A személygépkocsi—gyártásban a Koreai Köztársaság csaknem kivételes példa arra, ho- gyan lehet nemzetközileg versenyképes termé- ket előállítani erőszakolt helyhez kötöttség—

ben. Kormányszintű beavatkozással 1981 és 1987 között összesen két személygépkocsi-, valamint egy tehergépkocsi-gyártó cég volt az országban. A három cég kicsi, de egyre nö—

vekvő részesedést ért el a kanadai és egyesült államokbeli autóeladásokban. 1987-ben az Egyesült Allamok piaca önmagában 260000 autót szívott fel. A sikerek arra ösztönöznek, hogy a következő években a koreai személy—

autó-kibocsátás elérje és meghaladja az évi egymillió darabot.

A Koreai Köztársaság iparpolitikai koncep- cióit az ötéves tervek sorozatához igazodva ala- kítják ki. A jelenlegiNI. ötéves terv (1987—1991) fő célkitűzése a szociális jólét (nemzeti nyug- díjrendszer és betegbiztosítás) bevezetése, a fizetési mérleg és a külföldi adósságállomány javítása, az ipar szerkezetváltásának folytatása, a tudományok és a csúcstechnológián alapuló iparok fejleSztése.

Az ipar szerkezetváltásának lényeges eleme a kis— és középméretű gépipari vállalatok létre- hozása. Az iparfejlesztés elmúlt évtizedeiben a gépipar sikeres és dinamikus fejlesztése nem párosult kiegyensúlyozott szervezeti keretek—

kel, s ennek hiánya ma már teljesen nyilván- való. A nyolcvanas évek elejéig folytatott ipar—

politika az összeszerelő tevékenységre kon- centrált, mig a tipikusan kis- és középüzemi tevékenységben nyereséges rész- és alkatrész-

gyártás teljesen háttérbe szorult. Ebből követ- kezően tovább folytatódott a gépipar legfon- tosabb ágazatainak importfüggősége, a leg- fontosabb és bonyolult alkatrészek és részegy—

ségek importból való biztosítása. A részegység- és alkatrésztermelés viszonylagos fejletlensége káros következménye annak, hogy a vertikális specializálódás kárára túl hosszú ideig erősí- tették a nagy iparvállalatok koncentrációját.

Az iparpolitika 20 évig lehetővé tette a nagy- vállalkozóknak, hogy óriásokká legyenek, és nem gátolta meg, hogy behatoljanak olyan te- vékenységi területekre, amelyek hagyományo—

san kis—, illetve középüzemi kategóriák. Igaz, hogy ezek az óriások nagymértékben növelték az ország gazdaságát, de elvesztették rugalmas- ságukat, és képtelenek voltak alkalmazkodni az 1980-as évek elején bekövetkező recesszió- hoz. Ezt felismerve a kormány előnyöket biz- tosít a kis- és középüzemeknek, mivel azok a változó viszonyokhoz rugalmasan alkalmaz—

kodnak. A tervek szerint l991-re a megtermelt új érték 45 százaléka a kis- és középüzemekből származik majd, és a foglalkoztatottak 63 szá—

zalékát köti le.

Az exportorientált kis— és középvállalatok számára a jelenlegi iparpolitikai koncepció a technológiai megújításhoz, a pénzügyekhez és a piaci tevékenységhez külön támogatást biz—

tosít. Jelenleg az üzemek ezen csoportja az or- szágos gépiparitermék-export 32 százalékát adja, amia tervek szerint l99l-re eléri a 45 szá-

zalékot.

Az ismertetett iparpolitikai elképzeléssel együtt járó támogatás minden bizonnyal helyre fogja állítani a gépipar szervezetei között fenn- álló egyensúlyhiányt, és a gépipar hosszú ideig a gazdaság vezető ágazata marad.

(Ism.: Deáky Györgyné)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA — DEMOGRÁFIA

HOEM, IB.—HOEM, J.:

A NÖK MUNKAVÁLLALÁSÁNAK HATÁSA A MÁSODIK es HARMADIK GYERMEK

MEGSZULETÉSÉRE

(The impact of women*s employment on second and third births in modern Sweden.) — Population Studies. 1989.

1. sz. 46—47. p.

Az l960-as évek derekától a világ számos or- szágában általánossá vált a nők anyai és mun- kavállalói szerepének összekapcsolása. így volt ez Svédországban is, ahol napjainkban az is- koláskorúnál fiatalabb gyermeket nevelő nők több mint 80 százaléka dolgozik, igaz, sokszor csupán részmunkaidőben. A női foglalkozta—

tottság általánossá válása számos tényezővel magyarázható: a jelentős munkaerő-kereslet—

nek éppen úgy szerepe volt benne, mint annak, hogy a háztartási munka mind nagyobb részét

vállalták át a különféle szolgáltató (például gyermekgondozó) intézmények.

A szerzők tanulmányukban arra keresnek választ, hogy miként befolyásolta a nöi munka- vállalás terjedése a családok gyermekszámát;

közelebbről a második és harmadik gyermek világrajöttének esélyét?

Az elemzés adatbázisát a svéd statisztikai hivatal 1981—ben végzett 4000 főre vonatkozó kérdőíves termékenységi felvétele képezi. A megkérdezetteket rétegzett, az egyes rétegeken belül pedig véletlen mintavétellel választották ki; a rétegképző ismérv a születési évjárat volt.

Minthogy a legidősebb kohorsz tagjai az 1930-as évek második felében születtek, és az 1950-es években léptek szülőképes korba, így az adatfelvétel mintegy negyedszázad termékeny- ségtörténetébe enged bepillantást.

(2)

1139

E gazdag statisztikai anyag feldolgozásához a szerzők a regresszióelemzés egyik változatát használják. Ez a változat — amelyet a szakiro- dalom általában kockázatregressziónak nevez, s amelynek megjelölésére a szerzők az inten- zitásregresszió kifejezést alkalmazzák — egy időben zajló esemény bekövetkezésének esé- lyét, valószínűségét — úgy is mondhatnánk:

kockázatát — adja meg különféle magyarázó tényezők függvényében. Az esemény lehet pél- dául a házasság felbomlása, munkahely-vál- toztatás vagy — miként az ismertetett kutatás—

ban — a második, illetve harmadik gyermek világrahozatala. A magyarázó tényezők pedig rendszerint a vizsgált egyének tulajdonságai:

életkoruk, iskolázottságuk, foglalkozásuk stb.

Ezek a tulajdonságok lehetnek mennyiségiek vagy minőségiek. A szerzők az utóbbi megol- dást választják: a gyermekszám általuk vizs—

gált meghatározóit — a nők munkaviszonyát, családi állapotát, származását, iskolázottságát stb. — kategoriális változóként szerepeltetik az elemzésben. E változók többségét időben rögzí- tettnek tekintik, azaz értékük a vizsgált idő- szak -— a nők életében a második, illetve har—

madik gyermekük világrajöttéig eltelt idő —— fo- lyamán nem változik. Kivételt képez a nők foglalkoztatottságát jellemző mutató: itt a jelenlegi munkaviszony — tehát egy időben rögzí—

tett változó — mellett figyelembe veszik az adott személy foglalkozástörténetét is, igaz, ez utóbbit csupán a harmadik gyermek megszüle- tését befolyásoló tényezők tanulmányozásakor vonják be az elemzésbe.

A számítások eredményei szerint a második gyermek világrajöttét lényegesen befolyásolja az anya foglalkoztatottsága: a háztartásbeliek körében a dolgozó nőkhöz viszonyítva mintegy 70 százalékkal magasabb a második szülés be—

következése. Érdekes módon nincs számottevő eltérés a teljes munkaidőben és a részmunka- időben foglalkoztatottak termékenysége kö- zött. Ez kissé meglepő, mert azt gondolnánk, hogy a részmunkaidős foglalkozás erősebb csa- ládközpontúságra utal, s így magasabb termé- kenységi szinttel jár együtt. Meglehet, e foko- zott családközpontúság hatását semlegesíti a részmunkaidősöknek a telj es munkaidőben dol- gozókénál általában rosszabb anyagi helyzete.

Ami a többi vizsgált változó szerepét illeti, a második szülés intenzitása az élettársi kö- zösségben élők körében csupán mintegy fele a házasokénak. Ellentétben a családi állapottal, sem az anya származása, sem pedig az első szülést megelőző élettársi, illetve házastársi együttélés időtartama nem befolyásolja érdem—

ben a második gyermek világrajöttének esélyét.

Végül az anya születési évjáratának hatását vizsgálva egy emelkedő szekuláris trend rajzo- lódik ki: a legfiatalabb kohorszokban mintegy 40 százalékkal magasabb a második szülés in—

tenzitása, mint a legidősebb generációkban.

A termékenységnek ez az emelkedése látszólag

6.

ellentmond azoknak a korábbi demográfiai ku- tatásoknak, amelyek éppenséggel a második születések gyakoriságának stagnálásáról szá- molnak be. Figyelembe kell azonban venni, hogy ezek a kutatások rendszerint nem szűrik ki a női népesség foglalkozás, családi állapot stb. szerinti összetételében bekövetkezett azon változásokat, amelyek többnyire a termékeny—

ség csökkenése irányába hatnak, semlegesítve ezzel a születések gyakoribbá válását az egyes rétegeken, népességcsoportokon belül.

A harmadik gyermek világrajöttét tanulmá- nyozva a szerzők kétféleképpen igyekeznek megvilágítani a nők foglalkoztatottságának ha- tását. Egyrészt —— a második szülés vizsgálatánál alkalmazott eljárást követve — az anya jelenlegi munkaviszonyát használják a foglalkozási helyzet mutatójaként. Az így kapott eredmé- nyek összhangban vannak a második gyermek—

nél tapasztaltakkal: a választóvonal ezúttal is a háztartásbeliek és a dolgozó nők között hú—

zódik, bár a két csoport közötti eltérés most valamelyest kisebb, csupán 30 százalék körüli.

A másik módszer nem a nő megkérdezéskori munkaviszonyát, hanem egész foglalkozástör—

ténetét vizsgálja. A foglalkozástörténetet a szerzők az anya által az első gyermeke meg—

születése óta háztartásbeliként eltöltött idő—

tartammal jellemzik. A számítások eredményei szerint ennek az otthon töltött időnek a növe—

kedésével párhuzamosan csökken a harmadik gyermek megszületésének esélye, mégpedig füg- getlenül az anya jelenlegi foglalkozási helyze- tétő .

Ami az elemzésbe bevont többi változó sze- repét illeti, azoknak a nőknek a körében, akik fiatalon szülték meg első gyermeküket, lénye- gesen nagyobb a harmadik gyermek világra—

jöttének valószínűsége, mint az első gyermekre csupán 25-30 évesen vállalkozók csoportjában.

Lényeges befolyásoló tényező egy másik de-' mográíiai változó: a születési intervallum. Mi- nél rövidebb az első két gyermek világrajötte között eltelt idő, annál nagyobb az esélye, hogy megszületik a harmadik gyermek is.

Minthogy a vizsgálatban szereplő személyek több különböző születési évjárathoz tartoznak, az egyes kohorszok összehasonlítása révén nyo- mon követhető a termékenységet befolyásoló tényezők hatásának időbeli változása. Ami a nők folalkoztatottságát illeti, a fiatalabb ge- nerációkban lényegesen kisebb az eltérés a harmadik gyermek megszületésének esélyében a háztartásbeliek és a dolgozó nők között, mint az idősebb évjáratokban. A különbségnek ez a csökkenése elsősorban annak tulajdonítható, hogy a munkaviszonyban nem álló nők köré- ben erősen visszaesett a harmadik gyermek világrahozásának intenzitása, miközben a dol- gozó nők csoportjában alig változott a helyzet.

A második gyermek esetében nem tapasztal- ható a női munkavállalás szerepének csökke—

nése.

(3)

1140

Mérséklődtek az eltérések a harmadik szülés intenzitásában akülönböző iskolai végzettségű nők között is. Ugy tűnik tehát, hogy az isko- lázottabb nőknek azon előnye, hogy magasabb jövedelmük folytán könnyebben vállalkozhat- tak további gyermekek világrahozatalára, az idők során veszített erejéből.

Ellentétben mind a foglalkoztatottsággal, mind pedig az iskolai végzettséggel, az anya életkora első gyermeke megszületésekor ko- horszról kohorszra haladva egyre fontosabb meghatározója lett a harmadik gyermek vi—

lágrajöttének. Ennek jövőbeli következményei is lehetnek, ugyanis ha folytatódik az a ten- dencia, hogy a nők csak későbbi életkorban vállalkoznak gyermekszülésre, akkor az anya életkorának a későbbi szülések intenzitására gyakorolt negatív hatása a harmadik születések számának csökkenéséhez vezethet.

( Ism.: Moksony Ferenc)

LÉVY, M. L.:

FRANCIAORSZÁG LAKOSSÁGA i989—BEN És 1789-BEN

(La population de la France en 1989 et 1789.) —— Popula—

tion et Sociétés. 1989. március. 1-4, p.

Az INSÉÉ (a Francia Statisztikai és Gazda-

ságkutató Intézet) becslése szerint Franciaor—

szág lakossága 1989 januárjában 56 millió volt, míg az INED (Francia Demográfiai Ku- tatóintézet) becslése szerint 1789-ben, az ak—

kori határokon belül 28,1 millió.

Az 1988. évi természetes szaporodás 246 000 fő, mely a születések (770000) és a halálozá—

sok (524 000) közötti különbségből adódik.

A születések száma a megelőző évek átlagánál mintegy 10 OOO—rel több, a halálozás viszont kismértékben csökkent. Vagyis a nyers szüle- tési arányszám 13,8 ezrelék, a nyers halálozási arányszám pedig 9,4 ezrelék, tehát a természe- tes szaporodási arányszám 4,4 ezrelék.

1789-ben a nyers születési arányszám 37,5 ezrelék, a nyers halálozási arányszám 33,4 ez- relék, a természetes szaporodási arány tehát 4,l ezrelék volt.

A teljes termékenységi arányszám 1988-ban megközelíti az előző évekét; az egy nőre jutó gyermekszám 1,8, l980—1982—ben még 19 volt.

Ez az érték azonban kevesebb, mint amennyi a népesség egyszerű reprodukciójához szükséges lenne. Mivel a halálozási ráta napjainkban nagymértékben javult, így elméletileg az egy nőre jutó gyermekszámnak 2,05—nek kellene lennie. A valóságban a becsült érték ennél egy kissé magasabb: 2,09. (A két érték aránya 1,82/2,09 : 87 százalék.)

1789—ben a teljes termékenységi arány körül- belül 5,0 volt, tekintetbe véve a nők esetében a 26,5, a férfiaknál a 28,5 éves átlagos házaso- dási életkort, valamint a terméketlen házassá-

gok összes házasságon belüli arányát, az egy 20—24 éves nőre jutó gyermekszám 6.4 lehe—

tett. Ugyanakkor a születési intervallum a hosszú szoptatási időszak miatt viszonylag nagy volt. A XVIII. század folyamán a házas- ságkötési életkor emelkedése és a termékeny- ség enyhe csökkenése a lakosság életkörülmé—

nyeinek romlásával függött össze. A forrada- lom után a házasodási életkor stabilizálódott, de a termékenység tovább csökkent. A nettó reprodukciós arány meghaladta a 100 száza—

lékot, amelynél a reprodukciós szint fenntartá—

sához 4—5 gyermek lenne szükséges. A gyermek- és csecsemőhalandóság csökkenésével ez a szám a XIX. század elején már mindössze 4 volt.

1988-ban a házasságkötések száma (273 000) az előző évhez képest (265 000) némileg nőtt, és a házasságkötési arányszám is növekedett.

A változás csekély, de nem elhanyagolható az 1972 óta szakadatlanul tartó csökkenést köve- tően, amelynek mértéke valószínűleg a foglal—

koztatottság kismértékű javulásának köszön- hetően csak 1985-ben kezdett lassulni. A fiatal korcsoportok házasságkötési arányának 1987 óta ismeretes csökkenése egyrészt a tanulmá—

nyok időtartamának meghosszabbodásával ma—

gyarázható. A házasságkötés mind kevésbé a házastársi összetartozás kinyilvánítása, sokkal inkább az összetartozás jogi, pénzügyi, admi- nisztratív szükségszerűségekkel indokolt meg—

erősítése. Az újraházasulók aránya is növek- szik; míg az 1987. évi 530000 házasságkötés közül 88 000 (16,6%) az újraházasodás, addig ez az arány 5 évvel korábban még csak 129 szá—

zalék volt.

1789-ben a házasságkötések száma 216000 volt, alacsonyabb, mint a következő években.

1793—1794—ben viszont a házasságkötések szá- ma 325 OOO-re emelkedett. Ez a változás részint a házasságkötéshez szükséges szülői engedély megszüntetése és a válás lehetőségének tör- vénybe iktatása következtében jöhetett létre, de bizonyosan szerepet játszott az is, hogy a fiatal házas férj mentesült a sorozás alól.

1988—ban a halálozások enyhe csökkenése, az 1987-ben megfigyelt jelentős csökkenést köve- tően a születéskor várható átlagos élettartam (ez 72,3 év a férfiak, 80,6 év a nők esetében) növekedését eredményezte. A születéskor vár- ható átlagos élettartam az utóbbi ötéves idő- szakban a nőknél l,6, a férfiaknál 09 évvel emelkedett. A halálozást jelentősen befolyásoló antóbalesetek számának növekedését még mindig kompenzálja az egyéb kockázatok mér- tékének csökkenése. A csecsemőhalálozás to—

vábbra is jelentősen csökkenő tendenciát mutat (7,7 ezrelék, az 5 évvel ezelőtti 9,l-hez ké- pest).

Az l780—l789-es évtizedben a születéskor várható átlagos élettartam a nőknél 28,1 év, a férfiaknál 27,5 év volt, és az előző évtizedhez képest 0,7 és l,5 évvel csökkent, ami főleg az