98
STATISZTIKAI lRODAL—Ml FIGYELÓ
tárolás különösen alkalmas a társadalmi je—
lenségek megfigyelésére.
A regiszterekhez hasonlóan a katalógusok is hagyományos statisztikai munkaeszközök voltak, melyek az elektronikus adatfeldolgo- zásban még nagyobb szerepet játszanak és a statisztikai információ—rendszerek automa- tizálásának és integrálásának szintén nélkü—
lözhetetlen eszközei. A katalógusokat néha összetévesztik a regiszterekkel. Az UNCAS (Urnifi'ed Catalogue System) rendszerben rög- zített elvek szerint a regiszterek a megfigye—
lési egységek szisztematikus rendezésére szolgálnak, a katalógusok pedig a különféle megfigyelési ismérvek és az információk tu- lajdonságainak szisztematikus rendezésére.
lsmérveken — Donda, Herrde, Kuhn és Struck megfogalmazásában —— valamely tór—
sadalmi tömegjelenségnek azon tulajdonsá- gai értendők, melyek a statisztikai vizsgá- latok szempontjából lényegesek, és az adott jelenséget tárgyilag, helyileg és időbelileg jellemzik. Ide tartoznak még az információ- feldolgozás tulajdonságainak szisztematikus rendezésére szolgáló katalógusok is, példá- ul a mutatószámokra, az információfel'hasz- nólókra, a programokra vonatkozó kataló- gusok. Az Állami Központi Statisztikai Hi-
vatal eddig az alábbi ilyen jellegű kataló- gusokat állította össze:
— a vezetés, a számvitel és a statisztika definí- cióinak gyűjteménye,
— a népgazdasági nómenklatúrák rendszere.
Szerző még további ilyen katalógusok össze—
állítását tartja szükségesnek, például:
—-az összes statisztikai mutatószámról, melyben a pontos definíciókon kívül az is fel van tüntetve, hogy hol, mikor és honnan számították ki. milyen , formában és mióta vannak tárolva. és kinek, mikor és milyen formában van ezekre igénye;
—az összes nómenklatúráról és kapcsolataikról:
—— arról, hogy milyen matematikai statisztikai vagy egyéb módszerekkel dolgozták fel az információt;
— arról, hogy milyen utat tesz meg az információ a primer rögzítéstől () felhasználásig;
— a statisztikai munka eredményeiről és felhasz- nálóiról;
— az alkalmazott számítógépi programról.
Szerző végül hangsúlyozza, hogy az in—
formációfeldolgozósi folyamat teljesen auto- matizált szabályozása a legmegfelelőbben az egyes részfolyamatok szakaszonké—nti standardizálása és automatizálása útján és a tudományos munkaszervezés alkalmazásá—
val valósítható meg.
(Ism.: Szomor Kornélné)
GAZ DASÁG STATlSZTl KA
FUCHS. V. R.:
A NÖl KERESETEK ALAKULASÁiNAK JELEiNLEGl TRENDJE ES HOSSZÚ TAVÚ KlLÁTÁSAl (Recent trends and long—run prospects for female earnings.) —— The American Economic Review. 1974.
május 236—242. p.
A szerző megállapítja, hogy a férfiak és a nők keresete közötti különbség az Egyesült Államok fehér népességénél, a munkaórák.
az életkor és az iskolai végzettség szerint kiigazítva, 1959 és 1969 között 4.8 százalék—
kal növekedett annak ellenére, hogy a férfi—
női foglalkoztatottság aránya ugyanezen év- tized alatt közel 20 százalékkal emelkedett.
(A kiigazítás nélküli adatokon alapuló más vizsgálatok eredményei nem mutattak ki ilyen
növekedést.)
A női és férfi kereseti arányok kor és is kolózottság szerinti kiigazításának módszerét a szerző részletesen ismerteti.
A számítás eredménye a női munkaórák- nak férfi munkabérarányokra és a férfi mun- kaórázknak női munkabérarányokra standar- dizált átlaga.
A szerző az órakeresetre alapozta számí- tásait, mert úgy találta, hogy ez a legmeg- felelőbb mutató mind a munkaerő-kínálat, mind a munkaerő-kereslet szempontjából.
A női keresetek jövőbeli alakulásának ki—
látásait vizsgálva, szerző mindenekelőtt azo-
kat a tényezőket tekinti át, amelyek a férfi és a női keresetek közötti különbségek oko- zói. Véleménye szerint az eltérések többsé—
géné—l a magyarázatot nem fizikai vagy ér—
telmi különbségekben, de nem is a mun- káltatók részéről megnyilvánuló diszkriminá- cióban kell keresni. hanem a nemek ,,sze- repének" különbözőségében. Ez már agyer- mekkorban kezdődik, és befolyásolhatja a munkavállalást. a foglalkozás megválasztá- sát, a munkahely lokációját, a munkaórák számát, az iskola utáni továbbképzést és a fogyasztói, valamint munkatársakkal szembe- ni magatartást is. Ez a szerep szeri—nti dit—
ferenciáltság funkcionális volt abban az idő- ben, amikor a férfiak nehéz munkát végez- tek hosszú munkaidőben. és a nők szerepe az otthonra, sok gyermek világrahozatalára és felnevelésére korlátozódott. Az ilyen meg- különböztetés ma már kevésbé funkcionális, és a nemek szerepével kapcsolatos feszült- ség feltehetően abból származik, hogy a jogszabályok és a szokások nem igazodtak a technológiai és gazdasági változásokhoz.
Ezeknek a változásoknak a női keresetek- re gyakorolt hatását a szerző a kereslet és kínálat eszközeivel vizsgálja. Mivel a ne—
mek nem teljesen helyettesíthetők a munka tekintetében, a kereset görbéje nem egé- szen elasztikus. A szerző véleménye szerint
STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÖ
99
később a görbe feltehetően elasztikusabbá válik. A kínálat görbéjét a női munkaerő változásai uralják, a férfi munkaerő—kínálat
görbéje általában változatlan.
Az 1960-es években jelentősen nőtt a női foglalkoztatottság (ez a változás rövid távon csökkenti az átlagos női kereseteket), ugyan—
akkor több területen növekvő kereslet is mutatkozott a női munkaerők iránt.
A szerző számokkal mutatja be ezeknek a változásoknak a női keresetekre gyako—
rolt nettó hatását. 1959 és 1969 között a fehér népességre számított, kor és iskolá-
zottság szerint kiigazított nő/férfi kereseti arányok O,61-ről 0.64-re (azaz 4,8 százalé—k- kal) emelkedtek. Különösen erős (11.4 szá—
zalékos) volt az arány növekedése a több mint 12 év iskolázottsággal rendelkező nők- nél, míg a 12 évnél alacsonyabb iskolázott- sági szintű nőknél az emelkedés csak 1.5 százalékos volt. A szerző véleménye szerint ennek az az oka, hogy igen gyorsan nő a magasabb iskolázottságú nők iránti keres—
let, a kevésbé iskolázott női munkaerő kí—
nálata pedig relatív növekedést mutat.
A szerző megvizsgálja a foglalkoztatott- ság és ezen belül a főiskolai végzettségű nők arányának változását ágazatok szerint az 1960—1970 közötti időszakban, majd az- zal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen hatást gyakorol a keresetekre a megelőzően munkában töltött idő. Megállapítja, hogy az 1970. évi népszámlálás előtt öt évvel a 25 éves és ennél idősebb fehér férfiaknak csak 6 százaléka nem volt munkaviszony- ban, míg a nőknél ez az arány 24 százalék volt. Ez igen jelentős tényező a férfi—női keresetek alakulásában, mert az óránkénti kereseteknél ugyanebben az időszakban 18 százalékos eltérés volt tapasztalható azok- nak a javára, akik öt évvel korábban már munkaviszonyban álltok.
Összefoglalva a női munkaerő jövőbeli alakulását, a női keresetek alakulásának kilátásait a szerző hosszú távon kedvezőnek itéli meg.
(Ism.: Kármán Tamásné)
KOMAROV. V.:
A SZOLGÁLTATÁS! SZFÉRA ÉS A TÁRSADALMI TERMELÉS
HATÉKONYSÁGA
(Szféra uszlug i éffektivnoszti obscsesztvennogo proizvodsztva.) — Voproszü Ékonomíkí. 1975. 2. sz.
113—120. p.
A szerző a szolgáltatási szférának a gaz—
dasági tevékenység folyamatában betöltött egyre jelentősebb szerepével, a társadalmi termelés hatékonyságával való összefüggé—
seivel és ezek mérhetőségével foglalkozik.
7:
A szolgáltatási szféra fejlődése az anyagi termelés növekedésén alapszik, azzal szoros összhangban van. Az anyagi termelés ága- zatától való függése nemcsak abban nyilvá—
nul meg, hogy a szolgáltatási szféra mo—
dern termelőeszközökkel való ellátása, fej- lesztése utolsóként történik, hanem főképp abban, hogy a szolgáltatási szféra fejlődé- sének ütemét, színvonalát és struktúráját
- a nemzeti jövedelem ütemének és volumenének növekedése,
-—annak fogyasztási és felhalmozási alapra tör—
ténő szétbontása,
— a felhalmozási alap hányada,
— a nem termelő állóalapok újratermelésének irá- nyítása és
— a társadalmi vonala
munka termelékenységének szín—
határozza meg.
Az 1961—1973 közötti években a Szovjet—
unióban az anyagi termelésben dolgozók számának 26 százalékos emelkedése mellett a nemzeti jövedelemnek és az anyagi ja- vak fogyasztási alapjának volumene (tény-
leges árakon) 2.3—szeresére nőtt.
Az anyagi termelésben egy foglalkozta- tottra számított fogyasztási alap nagysága az 1960. évi 1482 rubelről 1973-ra 2666 ru—
belre, vagyis 80 százalékkal. az anyagi ja—
vak egy főre számított fogyasztása pedig kétszeresére növekedett. A vizsgált időszak- ban a társadalmi munka termelékenysége minden 1 százalékos növekedésének a nem termelő szférában foglalkoztatottak 0.8 szá—
zalékos emelkedése felelt meg, az anyagi javak fogyasztási alapjának 1 százalékos növekedéséhez pedig a szolgáltatási szfé- ra dologi kiadásainak 1,12 százalékos emel—
kedése járult.
A jelenlegi termelés a szakmai képzés színvonalának emelését és a szakképzett munkaerő számának gyors bővítését igényli.
Ehhez a dolgozók teljesebb anyagi ellá- tottsága mellett meg kell teremteni szociá- lis megelégedettségüket is. ami feltételezi a szolgáltatások korszerűsítését és tovább—
fejlesztését.
A szolgáltatási szféra befolyása a társa- dalmi termelés folyamatára igen sokolda- lú.
Először, ennek a szférának a fejlődése — társadalmilag szervezett formában — bizto- sítja a dolgozók alapvető szükségleteit, szo—
ciális és kulturális ellátottságát, a munka- ? ráfordítások csökkenését a fogyasztási szfé—*
rában. Ily módon megteremti a foglalkozta- tottság színvonalának emeléséhez, a munka—
erőforrások racionálisabb kihasználásához nélkülözhetetlen előfeltételeket. ;
Másodszor, a szociális—kulturális szolgál- tatások egyes fontos ágainak (pédául az oktatásnak. a gyermeknevelésnek, a káder-' képzésnek, az orvosi ellátásnak stb.) fej—
lődése közvetlenül biztosítja a szakképzett
