földről is felkeresték őket küldött útján vagy pedig levelekkel. Néha a beteget is odavitték, legtöbbször azonban a doktor színét se látta a beteg- nek, csupán a leírás alapján rendelt orvosságot. Híres orvos volt Fraxinus Gáspár doktor, családi nevén Szabó Gáspár. Akkoriban ugyanis az volt a divat, hogy a tanult emberek gyakran latinos nevet vettek fel. Így lett Szabó Gáspárból Fraxinus Gáspár. Különben csak Gáspár doktor néven emlegették ezt a híres orvost, aki Szegeden született s Olaszországban tanult. Sárváron élt Nádasdy Tamás udvarában, de mindenünnen felkeres- ték, s alig győzött a sok megkeresésnek eleget tenni. Főuraink Grácból, Bécsből, sőt Prágából is hozattak orvost, ha magyar orvost nem tudtak keríteni.
Eleink nagyrabecsülték köszvényes bajokon a hévizeket (hő-víz), azaz a melegvizű forrásokat, sőt gyakran a másféle betegségekben szenvedőket is elvitték a hévizekre. Sokan fürdőztek pl. Pöstyénben (Nyitra vm.), Tár- csán (Vas vm.), Balfon (Sopron vm.). Azt tartották, hogy tavasszal hatá- sosabbak a hévizek, mint nyáron. A sebesültek is felkeresték a hévizeket, ahol sebeiket áztatgatták a meleg forrásvízben.
Láthatjuk, hogy a régiek mily kevéssé ismerték az ember testi szer- vezetét, s ezért nem is tudták a betegségeket helyesen gyógyítani. Leg- többször fel sem ismerték a bajt. Próbálkoztak ezzel is, azzal is, míg végre vagy maga a szervezet, a természet győzte le a bajt, vagy pedig meghalt a beteg. Ma egészen másként áll a dolog. Az orvosi tudomány óriási mér- tékben fejlődött. Ismerik az emberi szervezet minden porcikáját, ismerik a betegségeket. Vannak kipróbált orvosszereink, vannak gyógyszertáraink már a nagyobb falvakban is, és van elegendő tanult orvosunk. Nincs szük- ség tehát arra, hogy mindenféle háziszerekkel rontsuk a beteg állapotát, s hogy kuruzslók és javasasszonyok tanácsa szerint gyógyítsuk betegeinket.
A mai felvilágosodott ember elsősorban arra törekszik, hogy okos élet- móddal megelőzze a bajt. Mértékletes ételben, italban. Testét, ruháját, lakását tisztán tartja. Óvakodik a meghűléstől s gondoskodik, hogy lakásá- ban tiszta levegő legyen. Ha pedig mégis föllép a betegség, mert hiszen ennek mindnyájan ki vagyunk téve, akkor forduljunk orvoshoz. A régiek- től csak egy orvosság használatát kell eltanulnunk: a türelmet. Ha betegek vagyunk, viseljük a bajt türelemmel, mert a türelmetlenség csak súlyos- bítja állapotunkat és környezetünkre is rendkívül kellemetlen. Tartsuk meg pontosan az orvos utasításait! A régieknek másik fő orvosságát: a bort tegyük félre, mert az csak akkor orvosság, ha orvos rendeli. Egyéb- ként pedig vigyázzunk egészségünkre, mert a jó egészség egyik legnagyobb kincsünk. Németh Sándor
BESZÉLGETÉS A NŐI LÉLEKRŐL
A női lélek kutatásával minden idők költői, művészei, tudósai és gya- korlati emberei foglalkoztak. Nemcsak vastag könyveket, de könyvtára- kat írhatnánk tele, ha a különböző korokban élt neves emberek mindazon értékeá és értéktelen megfigyeléseit, gondolatait, mondásait összegyüjte- nénk, amit a női lélekről írtak. Rövid megbeszélésünknek nem is lehet efféle célja. Meg kell elégednünk azzal, hogy egy-két kiragadott közérdekű szempontból az újabb lélektani kutatási eredmények alapján próbáljuk
meglibbenteni azt a titokzatos Maya-fátyolát, ami a női lelket nem egy- szer nehezen megismerhetővé vagy éppen félreismerhetővé teszi.
Vannak, akik a nőt teljesen kiismerhetetlennek vélik s viszont van- nak, akik nem átallják legfelületesebb megfigyeléseik alapján hamarosan kimondani róla csalhatatlannak vélt általánosító ítéleteiket. Ahol a gya- korlati élettapasztalat, művészi meglátás és tudományos kutatás össz- hangba kerül, ott közelítjük meg az igazságot. Ezek szerint a női lélek sem teljesen kiismerhetetlen, sem pedig tökéletesen vagy éppen könnyen ki- ismerhető. Hisz általában az emberi lélek is csak kisrészt ismerhető meg.
Itt még azonban különleges nehézségek is tornyosulnak. A másik nembe tartozó férfinak nagyon nehéz a női lélek számtalan olyan finomságát, szerény megnyilvánulását észrevenni s helyesen értékelni, amiben a férfi- től eltér. Bizonyos előítéletre hajlamosít a női hibáknak és értékeknek a férfira szabott mértékkel való mérése. Különösen nehéz a nőies vonásokat olyan korban értékelni helyesen, midőn a hideg észt és nyers erőt minde- nek fölé helyezik, mikor a lázas tülekedés, robot vagy a lelket tompító mámor könnyen visszafejleszti a finomabb megérző képességet. Sietünk rögtön megjegyezni, hogy a női lélek megismerése tekintetében az, hogyha a kutató maga is nő, nem okvetlen jelent könnyebbséget. Hisz nemcsak mások megfigyelése, de az önmegfigyelés sem valami könnyű dolog, pláne ha épp azt kell kutatni, ami a nemmel függ össze s az egyéniség- től részben független. Hát még, ha azt, amit a nő megfigyel, az ő számára viszonylag ismeretlenebb férfi lelki tulajdonságaival kell egybevetnie.
Az életrajzi adatok tanulmányozása azt a meglepő eredményt mutatja, hogy a női lélek meg nem értése, illetve meg nem érteni akarása szorosan kapcsolatos az önmeghasonlással. Elég, ha a nőgyűlölő Schopenhauer re gon- dolunk, ki tulajdon édesanyja irodalmi sikereire is irigykedett s tanaiban az élet ellensége volt. Súlytalansága miatt nem is volna érdemes a szeren- csétlen elmezavarodott és öngyilkos Weiningert megemlíteni, ha nem lett volna nemrégiben még divatos. Tanítása abban áll, hogy először felfedezni véli azt a már előtte is jól ismert tényt, hogy nincs sem 100 százalékban nőies nő, sem 1C0 százalékban férfias férfi. Azután élettani tények kifor- gatásával, mennyiségtani képleteknek ilyesmire alkalmazásától sem ret- tenve vissza, ki próbálja mutatni, hogy a nőkben annyi az érték, amennyi a férfiasság a férfiakban, annyi a kivetnivaló, amennyi bennük a nőies- ség. A nőnek szerinte csak akkor volna értéke, ha férfivá válnék. Még a legtökéletesebb nő sem lehet abban az irigylésreméltó helyzetben, hogy el- érje a legtökéletlenebb férfi tökéletességét. Kuriózumnak érdekes, ha nem volna megdöbbentően szomorú kortünet és kórtünet az, hogy egy ilyene- ket tanító öngyilkos elmebetegnek még tanítványai is akadtak, kik Weinin- ger szkizofréniának1 nevezett elmebetegségét hamisítatlan genialitási bé- lyegként becsülték. Ha már a kuriózumoknál tartunk, megemlítjük Aloebiust is, ki néhány kezdetlegesen preparált agyvelőt megmért s mivel a női agy- velőket nem csupán a férfiakéhoz képest találta kisebbsúlyúaknak, hanem az agyvelőket súly tekintetében az egész testtel való viszonyukban mérte s akkor is viszonylag valamivel kisebb tömegű agyvelőt mért nők- nél, mint férfiaknál, tehát kimondta a nőkre vonatkozó szentenciát: „Meg-
1 A „sizofrenia" kiejtés, amit orvosoktól is gyakran hallunk, helytelen. Ez az
„sch" nem „s", mint a németben! A szerk.
mérettek a mérlegen és könnyűeknek találtattak." Hogy az agyra vonat- kozó megállapításból a szellemi képességekre is lehet következtetni, azt úgy próbálta bebizonyítani, hogy az általa mélyen megvetett pszichológiai kísérletekhez folyamodott. Legalább is ő eljárását pszichológiai kísérletnek vélte. Ez a klasszikus kísérlet úgy történt, hogy kevésszámú kislányhoz néhány Columbus-tojása-fajta kérdést intézett. Persze kevesen tudtak a kevés közül helyesen felelni, holott Moebius meggyőződése szerint a meg sem kérdezett fiúk bizonyára sokkal jobban megfeleltek volna. Talán mon- dani sem kell, hogy ma már tudjuk, hogy 1. az agyvelő nagysága nem méri az intelligenciát, hisz a cet agyveleje mellett az emberi agyvelő el- törpül és mégsem törpül el az emberi ész a cet „esze" mellett. 2. Az agy- nak a testhez viszonyított súlya sem méri az észt, mert akkor egyes alsóbbrendű majmoknak, főleg pedig sok madárnak ugyancsak túl kellene szárnyalniok az emberi intelligenciát. 3. A nőknek testméretükhöz viszo- nyított agysúlya egyébként a pontos vizsgálatok szerint semmivel sem kisebb a férfiakénál.
E negatívumok után lássuk a pozitívumokat. Persze mivel minden általános szabályra rengeteg a kivétel, azért midőn a nőre vonatkozólag általános megállapításokat mondok ki, mindig csupán a tipikusan nőies nőre kell gondolnunk.
Az első tudományosan számtalanszor alátámasztott megállapítás az, hogy a nőnek a férfitól való lelki különbözősége sokkal kevésbbé képes- ségeinek különbözőségében rejlik, mint inkább azok használatában, a velük született hajlamok s ezzel kapcsolatos érdeklődésirányok kisebb-nagyobb különbözőségében. Sok fiú pl. esetleg azért szerez egyes tantárgyakból jó, másokból rossz jegyeket, mert az e'.őbbeniek l'art pour l'art érdeklik őt, míg az utóbbiak agyon úntatják. Ezzel szemben sok leány pedig nem azért 6zerez minden tárgyból jó kalkulust, mintha minden tárgy nagyon érde- kelné, hanem mivel restellene rossz bizonyítványt édesapja szemei elé tárni vagy esetleg egy pár rokonszenves tanára, tanárnője rokonszenvét szeretné ezzel biztosítani. A kislány nem azért szereti hintázni rongybabá- ját, hogy rajta a hinta ingamozgását megfigyelje — mint fivére —, hanem hogy anyáskodó hajlamait kielégítse cs Öntudatlanul is gyakorolja. Stb.
Egy másik fontos megállapítás az, hogy a tipikus felnőtt nő valamivel közelebb áll a gyermek lelkületéhez, mint a férfi. Viszont az agg lelküle- téhez a felnőtt férfi áll valamivel közelebb, mint a nő. A tipikus nő csa- pongó képzelete és figyelme, önfeledt, hullámzó érzelemnyilvánu'ásai, be- folyásolhatósága, játékossága, naiv hiúsága, gyors rokonszenv- és ellenszenv- ébredése, apró szeszélyessége, meggondolatlansága, bájos naívsága, köz- vetlenebb vallásossága mindmegannyi gyermeki vonás, amit a nőhöz képest lelkileg koravén férfi sokszor nagy „felnőtteskedéssel" megmosolyog, mint lelki szegénységet. Mert el ne felejtsük, hogy bár testileg a nő — minden udvariasság ellenére is — pár évvel korábban öregszik, addig lelkileg álta- lában ifjabb marad, mint a vele egykorú férfi. Alkalmazkodóképességét, rugalmasságát, munkakedvét későbben veszti el. Hasonlítsuk csak össze a háztartás körül még mindig sürgő-forgó öreg néniket a karosszékben ké- nyelmesen újságot böngésző vagy szótlanul pipálgató öreg bácsikkal.
A holland orvosok többezerre menő (körkérdésre történő) tanúság- tétele mindenben igazolta azokat a megállapításokat, amiket Lombruso
Cíina, a híres professzor leánya a női lélek három fő jellemvonásakép fel- fedezett. Ezek pedig a következők: 1. Az altrocentrikusság, ami azt jelenti, hogy a nő örömeinek, vágyainak középpontját nem önmagába (önerőinek élvezetébe, magános passziózásokba), hanem másik egyénbe helyezi, akit szeret s aki által szerettetni óhajt, legyen az férje, gyermeke, atyja, barátja vagy bárki más. Az igazi nő csak akkor tud élvezni, alkotni, cse- lekedni, ha van valaki, akiért örülhet és cselekedhet. „A láng, mely a női lélekben lobog, kialszik, ha nincs valakije, aki szítsa." 2. Az intuiUvság, ami pedig azt jelenti, hogy hosszabb következtetések, logikai műveletek elkerülésével majdnem ösztönösen megérzi a tipikus nő azt, hogyan kell adott célhoz, adott helyzethez nemcsak külsőleg, de bensőleg, lelkileg is alkalmazkodni. A színészi hajlam, betegápoló képesség, gyermekekkel bánni tudás, fölöttesekhez könnyebb alkalmazkodni tudás, vallási önfeledtség mind ezzel függ össze. Érdekes pl., hogy mennyivel több a misztikus vallási megérzőképességgel bíró extatikus és stigmatizált nő, mint férfi. 3. Az emocionalitás, tehát az érzelmi élet élénk hullámzásban levése és fejlett- sége. A tipikus nő érzelmi- és ezzel kapcsolatos fantáziavilágát egy kiváló holland lélekbúvár, Heymans, így jellemzi: „Ha a férfi a nő lelki életébe helyezkednék, úgy érezné magát, mintha sivár pusztából üde, világosabb és sötétebb színekkel pompázó virágoskertbe lépne." Már Diderot így írt:
„A nőről írva, tollúnkat a szivárvány színeibe kell mártanunk és sorainkra pillangók hímporát szórnunk."
Halhatatlan Madáchunk a következő szavakat adja az első ember- pár ajkára:
ÉVA: Ah, élni, élni, mily édes, mi szép!
ADAM: És úrnak lenni mindenek felett!
ÉVA: Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk...
Valóban a nőre általában az élet teljességének önfeledt, odaadó sze- retete s a vezettetés öröme jellemző, míg a férfit a hatalom birtoklásának élvezete elégíti ki.
Ezen általánosabb természetű, tudományos kutatásokon alapuló meg- állapítások után térjünk ki egyes részletkérdésre. Ezek szerint:
A nő az emberi rasszok típusait változatlanabbul mutatja. A nőknél többnyire nem olyan kirívók és nem olyan szélsőségesek az alapvető egyéni különbözőségek, mint a férfiaknál. A női bűnözés Európában átlag kb.
hetedrésze csupán a férfibűnözésnek s kimutathatóan a bűnöző nőknek (a férfiakhoz képest) nagyobb része nem erkölcsi gyengeségből, hanem testben gyökerező hatásokból kifolyólag bűnözik. Ami a zsenit, mint fel- sőbbrendű embert illeti, csupán férfimértékkel mérve van kevesebb a nők közt. Lombroso Gina szerint, ha a női értékeket vennénk alapul, „ez esetben ama férfiak között keresnők a nagy embereket, kik mint jó apák és jó fiúk a legderekasabban teljesítik családi kötelességeiket s . . . arra a megállapításra jutnánk, hogy kevesebb a felsőbbrendű férfi, mint nő s hogy a felsőbbrendű férfiak is azok, akik leginkább hasonlítanak a nőhöz".
Heymans szerint van női zseni, aki zseni a segítésben, vigasztalásban, figyelmességben s ez van oly értékes, mint a férfi nem sokakat és nem mélyen érintő tudományos munkája. Érdekes, hogy nők közt, bár apróbb idegbetegségeik vannak legalább olyan gyakoriak, mint a férfiakéi, de
őrült és idióta sokkal kevesebb van. Az érzelmi közömbösség, langy- meleg egykedvűség ritkaság náluk személyi kérdésekben. Vagy melegek, vagy hidegek! Részvétre könnyebben hajlók. Nagyobbfokú részvétlenség, anyai vagy anyáskodó hajlamuk hiánya kimutathatóan csak tipikusan ideg- beteg nőknél fordul elő. Aggodalmaskodásra hajlamosabbak, félénkebbek.
Megdöbbentően több nőknél a serdülőkorbeli öngyilkosság, mint férfiaknál.
A gúnyt nehezebben tudják elviselni. Tanulásnál felfogásuk nem rosszabb, de tudásváguk érzelemmentes dolgok tekintetében kevesebb a férfiaké- nál. Szorgalommal viszont, ha a kötelesség vagy megszégyenüléstől való félelem hajtja őket, általában jobb iskolai eredményeket mutatnak fel mégis. Noha művészi téren kevés az alkotó nő, mégis általánosabb nők- nél a művészetekért való rajongás. (L. Gina szerint részben ez a nőkkel közös nagy szépségimádat teszi a kiváló művészek nagy részét jellemzően nőiessé.) Á nőt minden fantáziát és érzelmet mozgató ismeret érdekli, de a hideg absztrakcióktól irtózik. Szépen mondja Reichard Piroska a hideg észmunkára kényszerített egyetemi diáklányról, hogy „A szíve hangta- lan é s . . . "
„Maga sem sejti tán, hogy mélyiben, titkosan temető hinár alatt,
a mesék süllyedt városa pihen.
S hogy ott, a csoda kristálypalotán még mindég boldog ébredésre vár az elvarázsolt bús királyleány ..."
Ne gondoljuk azonban, hogy nők közt mindezek ellenére nem lehet- nek ritka tudományos tehetségek is. Érdekesség kedvéért megemlítünk egypár példát:
A szépségéről és mennyiségtani tudásáról híres Hypathia a Kr. u. IV.
században az alexandriai őskeresztény főiskolán tanított. A mi Ráskai Leánk kiváló középkori történész-apáca volt. Szorgalmas csillagászati mun- kát folytatott Tycho de Brache nővére: Sophie. Herschel Karolina nyolc üstököst, 80 ködfoltot fedezett fel s csillagászati katalógust adott ki.
Agnesi Mária 9 éves korában szellemes latin tudományos értekezést írt, a XVIII. sz. második felében a híres bolognai egyetem matematikai tanára volt Browning Erzsébet, XIX. sz.-beli angol költőnő még alig tanult meg olvasni, mikor már Homerost eredetiben böngészgette. A zárkózottságáról és szerénységéről egyaránt híres Germain Sophie Gauss tanítványa vo.t és a párizsi akadémia első díjával tüntette ki. Sonja Kovalevska a XIX.
század második felében a stockholmi egyetem matematika-tanára volt s szintén elnverte a párizsi akadémia nagydíját. Nemcsak mennyiségtannal, de szépirodalommal is sikeresen foglalkozott. Naplója szerint azonban minden dicsőségét odaadta volna több megértő szeretetért. A női tudosok közt igen sokan megőrizték minden nőiességüket a tudományos kutatás közepette is. Egyik legérdekesebb példa erre Sommerville asszony, ki minta- feleség, anya és háziasszony volt. Jól főzött, varrt, zongorázott, festett és természettudós volt. Még 80 éves korában is kiadott fizikai és csillaga- szati munkákat. Vagy ki ne hallott volna Curienéről, a rádium felfedező- jéről, férjének hű munkatársáról, kinek Irén leánya ma is egymás után lepi meg a tudománvt kitűnő fizikai-kémiai felfedezéseivel. Mecsmkov professzor felesége egy tudományos felfedezéssel lepte meg urát névnap- jára. A mai külföldi, sőt hazai egyetemeken már nem újság többé a női
professzor, főleg természettudományi és lélektani szakon. Életrajzuk sze- rint a női tudósok legnagyobbrészét a férjük, fivérük, barátaik munkájá- ban való segítés vágya, vagy a titokzatos dolgok iránti velük született rajongás vitte a szaktudósi pályára. A női hiúság, mely általában sokkal szerényebb keretekben mozog, mint a férfihiúság, ilyen eredményeket nem igen hozott sohasem.
Művészek közül különösen kiváló írónők, színésznők és a nevelés művészei vannak feltűnő sokan. Ezeknek nagyrésze szintén megtartotta legtöbb jellemző női lelki alapvonását. Érdekes, hogy zeneszerzők kozul, noha több a zenerajongó művészi interpretátor nők közt, mint fér- fiak közt, mégis feltűnően kevés a híres zeneszerző hő. — A politikus agitátorok közt kevés a nőies nő. Innen van az, hogy sok feminista nő azzal árt legjobban a feminizmusnak, hegy sokszor a legértékesebb női tulajdonságok ellenségeként és a legértéktelenebb férfitulajdonságok híve- ként lép fel. Persze annál nagyobb tisztelet a kivételeknek.
Figyelemreméltó a leányoknak a fiúkétól eltérő fejlődése. Az első életévekben a leányok általában pár hónappal, serdülő korban egy-két év- vel koraérettebbek a fiúknál. A felserdülés korában a fiúk utolérik s logi- kai képesség tekintetében némileg felül is múlják a leányokat. A társa- dalmi környezethez való alkalmazkodás tekintetében azonban a felnövekvő leányok vannak előnyben a fiúk felett. Gyermekkorban nem oly feltűnő a két nem közti kedélybeli és érdeklődésbeli különbség, mint a bakfis- és kamaszkor elejétől kezdve. Míg a fiúk kényeskedőknek látják ekkor a leá- nyokat, addig a leányok szemében a fiúk túl nyerseknek tűnnek fel. Mégis a két nembeli gyermekek már ekkor titkos érdeklődéssel figyelik egymást.
A serdülőkor későbbi szakában fedezik inkább fel a leányok és fiúk azt, hogy a másik nembe tartozóknál olyan értékes tulajdonságok is fordulnak elő, amik az ő nemükbe tartozóknál nincsenek úgy kifejlődve. Leányok- nak éppúgy, mint a fiúknak eleinte többnyire inkább csak a másik nem kifejlettebb, náluk több évvel idősebb képviselői szoktak imponálni. A ha- sonló korúak a gyors kiábrándulás miatt maradandó érdeklődésre még nem számíthatnak. A leányoknál egyébként gyakori a serdüléskori rajon- gas a ná.uk több évvel idősebb fiatal nők iránt is, kikben nemük eszményi mintaképeit látják. Serdülőkorban a leányok érzelmi élete — főleg az érzé- kenyebb lelkűeknél — nagy hullámokat vet. Ezek a serdülés előhalad- tával kifelé csökkennek s befelé mélyülnek. Szépen jellemzi Mécs László a serdülés kezdetén levő kislány első ilyen kedélyhullámzásait.
„Sudárba szökkent szőke szép kamaszlány, alig látott tizenhárom tavaszt tán,
de már szeméből május integet.
Éhes szemekkel szívja a világot, sok farkasvermet és ravaszdi lápot át-átrepül aranyló szárnyakon.
Az életnek ezer zűrzavarja:
koporsója, virágja, bús avarja
— só' nem lát csak virágot s csillagot.
I f j ú források útnak indulását, tavaszkert zárján kulcs csikordulását zenéli szíve, mint a fecskeszáj.
Hetenként ád túl minden „ideálján"
— de nagy ösztön-bozótja titkos táján sejtelmek bokrán szól egy kis madár.
Nem látni bizton sem madárt, se fészket, csak álmok mélyén furcsán fütyörészget és énekétől néha sírni kell.
És néha hiríelen nagyot kacagni, megint könnyezni, gyorsan elszaladni
s az anyja szól: Nem értem ezt a lényt..."
No, de a kis bakfis benső lelki forrongása végül is előbb-utóbb bizo- nyos fokig lehiggad. Lássuk, milyen típusok fejlődnek ki, mire a fiú-lány felnő. Persze előre kijelentjük, hogy az egyes típusok személyenként min- den lehetséges átmenetet és kombinációt mutathatnak. Néhány nevezete- sebb női típus a következő: 1. Talán a legkevésbbé rokonszenves a har- cias típus. Szélsőséges formájában nem gyakori. A legkevésbbé nőies, ön- magával többé-kevésbbé meghasonlott. A férfit gyűlöli, mint vetélytársát, de mégis főleg harcmodorát igyekszik utánozni. A saját típusába nem tartozó nőket mélyen megveti. A nők jogait emlegeti, de gyakran csupán a férfi szabadosságára vágyik. A háború előtt különösen feltűnt ez a típus.
Ez a legtöbb férfinak és legtöbb nőnek ellenszenves típus is végez, illetve inkább végzett néha hasznos munkát is a nők szellemi téren való felszaba- dítása körül. 2. A gyakorlatias típus, a „szorgalmas Márta". A hallottakat, látottakat ügyesen tudja hasznosítani. Élelmesen és takarékosan tud magá- nak vagy hozzátartozóinak, védenceinek életfenntartásáról gondoskodni.
3. A (lelkileg) csenevész típus. A sok hivatali robot, vagy a túlsók ház- tartási gond stb. könnyen letöri és elfásítja. Különben jó gépies munkaerő lehet. 4. A tehetséges típus. Művészi, nevelői, emberbaráti, szociális érzé- kekkel és képességekkel, esetleg tudományos hajlammal, nagyobb kéz- ügyességgel stb. bír. Ha nem csupán az újat alkotó, de az utána-alkotó, interpretáló (zenei, festészeti, színművészeti, iparművészeti stb.) hajlammal bírókat is ide sorozzuk, akkor e típus — főleg műveltebb körökben — eléggé elterjedtnek mondható. 5. A tragikus típus. Mindenben tragikumot érez, főleg túlzottan érzett meg nem értettségből és tényleges vagy kép- zelt rosszindulatokkal szemben való túlérzékenységből származik sok
tragikuma". A gyengelelkű tragikus típusúak sokszor szenvelgő világfáj- dalomba vagy hisztériába, esetleg neuraszténiás képzelt betegségekbe me- nekülnek. A tragikus típus kialakulását sokszor a lefojtott szexualitás is elősegíti. 6. A könnyű típus. Sok tekintetben a tragikusnak ellentéte. Külö- nösen fiatal leányok és fiatal asszonyok közt elterjedt e típus. Szeretik a szépet, főleg magukon, anélkül, hogy azért kimondott művészi hajlamuk volna. Az életben nem látnak semmi nagyobb tragikumot, vagy ha néha igen, akkor könnyen megvigasztalódnak vagy nem törődnek vele. Mindig lehetőleg kellemes benyomásokra törekednek. Itt két határtípust különböz- tethetünk meg: a) A könnyed típust, amelyhez tartozó egyének testük, ruhájuk, mozgásuk szépségét mások és maguk gyönyörűségére, esetleg veszélytelen hódításokra is használják, jószívűek, adakozók. E határtípu- súak a tehetséges típussal való egyesítését mutatja G. Hauptmann tündéri kedves „Pippája". b) A könnyelmű típust képviselők szintén a könnyű típus határesetét jelentik. Az idetartozók mások érdekeivel, sőt sokszor
saját jól felfogott érdekeikkel is keveset törődve, csupán a maguk pilla- natnyi kényelmére, jólétére törekednek. Egy elkényeztetett, éretlen, köny- nyelmű típusú egyént fest le Ibsen „Nóra'-jában. A könnyed és a köny- nyelmű típus sokszor átmeneteket mutathat egymással. Báltermekben, tár- sas mulatságokban a könnyelmű típusúak mindkét irányú kifejlődésével gyakran találkozhatunk. 7. A szexuális típus. Ez a primitív típus szélsősé- ges formáiban inkább csak rossz példák, rossz nevelés hatására fejlődik ki. Minden jó nevelés ellenére is, ha kiütközik erősen e típus, az nőknél nem normális, hanem kimutathatóan terheltségre, illetve idegbetegségre vezethető vissza. Nem egyszer az e típusba tartozók később rendkívül megszelídülnek, sőt öregkorukban a legnagyobb erkölcscsőszökké válhat- nak. 8. Az anyás típus. A gyermekek ápolásában, gondozásában, nevelésé- ben (esetleg velük való játszásban) leli örömét, de anyássága túláradhat a férjre, idős szülőre, testvérekre, betegekre stb. Esetleg néha némely tekintetben még kedvenc háziállat is helyettesítheti az embervédelmet.
Nemcsak anyák tartozhatnak ebbe a típusba. A babákkal különösen ját- szani szerető kislányok is ide tartoznak.
A föntebbi típusban megtalálhatók a főbb női alapvonások, alsóbb- és magasabbrendű formában való kialakulásukat tekintve a legváltozatosabb eloszlásban. Ha pár szóval akarjuk jellemezni értékelő szempontból a női lelki alapvonásokat, akkor azt mondhatjuk, hogy alsóbbrendű nőies voná- sok: a szeszélyesség és kicsinyeskedés, míg magasabbrendűek: a fínom- lelküség és az alkalmazkodó, szeretetteljes odaadás. Ezzel szemben alsóbb- rendű férfias tulajdonságok az érzéketlen nyerseség s magasabbrendűek a következetesség, tudatos életvezetés. Mindezekből következik, hogy míg némely értékes tulajdonságok tekintetében a férfinak, addig másféle érté- kes tulajdonságok tekintetében a nőnek van általában előnve. Ezért saját veleszületett jótulajdonságait megtartva, mindkét nem tanulja el még a másik nem jótulajdonságait is, hogy egymást kiegészítve, egvmást segítve legyenek igazi emberek. Egy szép angol mondás szerint „Ügv illeszkedjék nő a férfihez, fenkölt szöveghez, mint édes zene". Ami hideg észt és nyers erőt túlnagyra becsülő, még a nőket is elsősorban túlférfiasítani törekvő korunkban gondoljuk meg, hogy a férfiaknak a Biblia szerint is az okos szüzektől kell tanulniok. S Goethe szerint: „Das ewig Weibliche zieht uns hinan". A férfi nem emelkedhetik magasabb szellemi szintre az örök női értékek igénybevétele nélkül. Madách pedig ezt írja:
„AZ ŰR: Karod erős —• szíved emelkedett;
Végetlen a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenül, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó,
E gyönge nő
Meghallja azt és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni.
E két eszközzel álland oldaladnál, Balsors s szerencse közt mind-egyaránt, Vigasztaló, mosolygó génius."
Kempelen Attila
