Vállalati jövedelemszabályozás – vállalati gazdálkodás, 1979

(1)

SZEMLE

1259

módszert is ajánl, így a teoretikus, a szub- jektív (elsősorban a Sellin—Wolfgang-féle) súlyozás módszereit. sőt újabban olyan ér—

dekes kísérletekkel is találkozhatunk, amelyek a teoretikus és az empirikus módszer ötvözésén alapulnak. Meggondolandónak tartom ezenkívül a visszaesés tényének súly—

növelő hatását az empirikus súlyozási mód- szer esetében, mert a bíróság ezt a büntetés kiszabásánál már eleve figyelembe veszi.

A szerző fontos elméleti hozzájárulása a súlyozási problémakörhöz a súlysorozatok analízise. olyan súlysorozatok típusainak a kidolgozása, amelyek segítségével bizonyít—

ható, hogy a bűncselekmények jó részét súly- rendszerük görbéi megfelelőképpen jellem- zik. Elemzései alapján az is bizonyítottnak látszik. hogy (: kriminalitás mérésekor az in- dexszámitásnak döntő jelentősége van, sok- oldalúbb és alapvetőbb megállapításokra ad lehetőséget, mint az eddig általában

használatos viszonyszámok.

A bűnözés súlypontjával és középpontjá—

val foglalkozó fejezet néhány érdekes elem- zési szempontra hívja fel a figyelmet. Véle- ményem szerint azonban a súlypont- és kö- zéppontszámítás meglehetősen mechanikus elemzési módszer nemcsak a kriminálstatisz- tikában, hanem a népesedési statisztikában is. lnformatív jellege kétségtelen, de sok szempontból korlátozott, ennek részletes tag- lalásába itt talán nem szükséges belemenni.

Fontosabbnak tartom a szerzőnek e fejezetben tett azon megállapítását, hogy a bú- nözés területi eloszlásának vizsgálatára más módszerek is szükségesek, így az elkövetési helyet a lakóhellyel kombináló ,,honnan-ho- vá" matrixok készítése és ezek alapján áram- lási kartogrammok szerkesztése. A területi elemzés további kiterjesztése ezeknek a mód- szereknek a kidolgozásával, fejlesztésével lenne elképzelhető. Ennek a bizonylati alap- ja egyébként biztositott.

A könyv harmadik része a bűnüldözés mo—

dellezésével foglalkozik. A modellkészítésta kibernetika nagymértékű fejlődése tette le—

hetővé. A modellkészítés a jogtudományok- ban elsősorban az államigazgatás területén, majd fokozatosan az egyéb ágazatokban, így a büntetőeljárósban is megkezdődött.

Meg kell azonban állapítanunk, hogy a bűn—

tetőeljárás területén a kutatások még csak kísérleti stádiumban vannak, a modellek al—

kalmazására eddig nem került sor annak el- lenére, hogy -— amint a szerző is megálla—

pítja — a modell alkalmas a bűnüldözésbe bekapcsolódó szervezetek tevékenységének átfogó jellemzésére, az apparátusok szerve—

zetének tervszerűbb, optimális kialakitására.

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy olyan, kü- lönböző eljárásokra kidolgozott modellek áll- janak rendelkezésünkre, amelyeknek segítsé- gével az elemző munka megkezdhető.

A szerző részletesen ismerteti a modellal- kotással kapcsolatos elképzeléseit, és hat mo- dellt állít fel: a nyomozási eljárás, a tárgya- lás előkészitése. az első fokú bírósági tár—

gyalás, a fellebbviteli eljárás, a perújítási el- járás és a törvényességi óvás modelljeit. A hat modell közötti összefüggést egy hetedik modellen foglalja össze. A modellek általá—

nos ismertetése után a szerző részletesen, egyes mozzanatokra bontva ábrázolja az el- járás folyamatát. ilyen részletes és a bűn—

tetőeljárás egészét átfogó modellkísérletre, még nem volt példa a magyar kriminálsta—

tisztikai irodalomban, és feltehető, hogy ez a kezdeményezés termékenyítőleg fog hat- ni a gyakorlati munkára is, a nagyobb ará- nyú számitógépes kísérletek megkezdésére.

Mindehhez a jelenlegi statisztikai rendszer átalakítására lenne szükség, de elképzelhe—

tők lennének ilyen gyakorlati kísérletek a mintavételes módszerrel kiválasztott anyag

alapján is.

A művet bő és jól válogatott bibliográfia egészíti ki.

Összefoglalásul megállapítjuk, hogy Ko—

vacsicsne' Nagy Katalin könyve a hazai kri—

minálstatisztikai irodalom nagy nyeresége, és fontos hozzájárulás a tudományág módszer- tanának fejlesztéséhez. Azzal, hogy saját eddigi kutatási eredményeit összefoglalva, több tárgykörben új, összefüggő módszert dolgo—

zott ki, jelentős mértékben elősegíti e fontos terület összefüggésrendszereinek jobb meg—

értését. Nyilvánvaló, hogy a széles területet felölelő műben olyan megállapítások, gon—

dolatmenetek is találhatók, amelyek a recen- zens megítélése szerint vitathatók, vagy nem kellően megvilágították. Néhányra fel is hív—

tuk a figyelmet. Mindez azonban nem vál—

toztat azon a véleményünkön, hogy szerző

munkája magas színvonalú, és a kriminalil tással, annak mérésével, kölcsönhatásaival foglalkozó szakemberek nagy haszonnal ta- nulmányozhatják. A mű egyben annak is szép példája, hogy a statisztika és a demog- ráfia elemzési módszerei miképpen haszno—

sithotók (: társadalmi folyamatok olyan bo- nyolult területén, mint amilyen a bűnözés és a bűnüldözés.

Dr. Vukovích György

VÁLLALAT! JUVEDELEMSZABÁLYOZÁS — VÁLLALATI GAZDÁLKODÁS. 1979

Közgazdasági ismeretek. Kossuth Könyvkiadó. Bu- dapest. 1979. 96 old.

Enyhén szólva kicsit bosszankodva veszi kézbe az olvasó a méltán népszerű Közgaz- dasági lsmeret sorozat legújabb kötetét. A bosszankodás oka az. hogy ilyenkor, a meg- jelenés időpontjában — 1979. augusztus—

(2)

1 260 ^{SZEM LE}

szeptemberben — az olvasó már nem annyira az 1979. évi vállalati jövedelemszabályozásról szeretne olvasni. hanem sokkal inkább az 1980. január 1-től hatályba lépő rendelkezé—

sekről. Ez utóbbi iránt különösen fokozza az érdeklődést az, hogy régóta ismeretes, misze- rint 1980. január 1-től a korábbiakhoz képest sokkal jelentősebben változik meg a vállalati jövedelemszabályozás eddigi rendje. Ez is nyilvánvalóan elhományositja a jövedelem—

szabályozás 1979. évi változtatásaival kapcsolatos érdeklődést.

E recenzió szerzője is eleve elnézést kér az olvasótól, hogy csak most tudja publikálni az 1979. évi jövedelemszabályozásról szóló kiad- vány ismertetését, mert valószínű, mire a re- cenzió megjelenik. akkor már az érdeklődés teljes egészében az 1980-as változásokat he—

lyezi előtérbe.

Mindamellett arra kérjük az olvasót, hogy a fentiekre való hivatkozással ne tegye félre a recenziót, sőt elolvasása után vegye kézbe a Közgazdasági ismeretek legújabb könyvecs- kéjét, és olvassa el figyelmesen az 1979. évi vállalati jövedelemszabályozásról és gazdál- kodásról megjelent ismertetést. Ennek a fi- gyelemfelhívásnak elsősorban az az indoklása, hogy a szerzők valójában nem egyszerűen az 1979. évről írtak. Ósszeállításuk lényegében átfogja a vállalati jövedelemszabályozás és a vállalati gazdálkodás egész eddigi fejlődé—

sét. valamennyi jelentősebb problémáját, és sok tekintetben utal a továbbfejlesztés irá- nyaira is, ezen belül elsősorban arra. hogy mi várható 1980. január 1-től. Ezek alapján úgy vélem, joggal érheti kritika a sorozat szerkesz- tőjét, mert nem találta meg a kiadvány szá- mára a találó címet. Vagy legalábbis a cím- ből ki kellett volna hagyni az olvasót eleve befolyásoló évszámot.

A szerzők előszavából egyébként ki is de- rül, hogy a kiadvány célja nem egyszerűen az 1979. év ismertetése volt, hanem sokkal in- kább az, hogy az egyes konkrét intézkedések mögött meghúzódó törekvésekről, a szabályo- zás komplex összefüggéseiről, az elérni kívánt hatásokról adjanak átfogó tájékoztatást. E szemléletváltozás indoklásaként az előszó azt emeli ki: ,,A népgazdaság fejlődésének belső és külső feltételei nehezebbek, mint amivel korábban számoltunk." (5. old.)

Különösen figyelemre méltók a bevezető—

ben kifejtett gondolatok. A bevezető -— szer- zője és a könyv szerkesztője Madarasi Attila — mondanivalója is azt igazolja, hogy már 1979- ben sem egyszerűen a szabályozók ,,némi"

módositásáról volt szó, hanem arról, hogy ép- pen a nehezülő külső feltételek hatására nép- gazdaságunkat és ezen belül nyilvánvalóan a vállalati gazdálkodást új növekedési pályára kellett terelni. Ezt a követelményt a bevezető úgy fogalmazza meg: .,. . . évekkel ezelőtt je- lentős mértékben megváltoztak a magyar gaz-

daság fejlődését meghatározó külső feltéte- lek. s ennek nem vontuk le elég következete- sen a konzekvenciáit". (7. old.) Talán részben ezzel is magyarázható. hogy a gazdasági sza- bályozásban az utóbbi években ,,több zavar és ellentmondás" mutatkozott.

A bevezető abból indul ki, hogy az 1970—es, évek közepétől a külkereskedelmi csereará- nyok romlása következtében leértékelődött nemzeti jövedelmünk. Gazdaságpolitikánk számára soha nem merült fel az az alterna- tíva, hogy ezt az óriási veszteséget egyik évrői a másikra a fogyasztás és a felhalmozás csök—

kentésével egyszerre ellensúlyozzuk. Ezért 1975—1976-ban az intézkedések elsősorban arra irányultak, hogy biztosítsák a gazdálko—

dás folyamatosságát. 1977—1978-ban már je—

lentősebb intézkedések születtek annak ér- dekében, hogy a vállalati gazdálkodás is ér—

zékelje a világpiacon végbement változáso- kat. Külső egyensúlyi helyzetünk további je—

lentősebb romlása azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a változtatások nem vol- tak elég hatékonyak. Éppen ezért 1979—re további olyan intézkedéseket kellett fogana- tosítani, amelyek fokozzák az exportképessé- get, és javítják a külgazdasági kapcsolatok mérlegét. A bevezető végül összefoglalja az 1979. évi intézkedéseket, amelyeket röviden- úgy lehetne megfogalmazni. hogy azok a vál- lalati gazdálkodás feltételeit jelentősen meg- szigorították a belső takarékosság és a külső egyensúlyi helyzet javítása érdekében.

A kiadvány ezt követően 4 fejezetben rész—

letezi a címben foglaltakat:

!. Az 1979. évi népgazdasági terv fő feladatai (szer- ző: Dobos István);

il. A szabályozórendszer működésének általános ér—

tékelése (szerző: Kollarik István);

ill. Az 1979—ben életbe lépő szabólyozómódositások (szerző: Ferge Sándor);

lV. Fejlesztéspolitikánk aktuális Deák Andrea).

Címével ellentétben az I. fejezet sem csu- pán az 1979. évi tervvel foglalkozik, hanem, áttekintést ad az ötödik ötéves népgazdasági tervről. és részletesen indokolja, hogy milyen- kényszerű körülmények késztették a gazdasági, fejlődés 1979. évi visszafogására. A fejtegeté- sek közül a következőkben néhányat kieme-

lünk. részben vitatkozva azokkal.

Népgazdaságunk külső egyensúlyi helyze-v tének romlása közismert. Az !. fejezet ezt ka—

tegórikusan a beruházások növekedésére ve- zeti vissza: ..Az egyensúly elsősorban a beru- házások növekedése miatt romlott ..." (19.

old.). Ezzel a megállapítással vitába lehet szállni. Közismert ugyanis. hogy a tőkeigé- nyesség nyilvánvaló erőteljes fokozódása mel- let az ötödik ötéves terv drasztikusan kívánta- csökkenteni a beruházások növekedését. A szerző megállapítása akkor volna igaz, ha a—

beruházások alakulását csupán a tervhez ké—

pest mérnénk. Ha azonban reális közgazda-

kérdései (szerző:

(3)

SZEMLE

1261

sági mércével elemezzük a beruházási folyamatokat, arra a következtetésre jutunk, hogy a beruházások eredeti tervének túlteljesítése valójában olyan szükségszerű pályakorrekció volt, amit a külső és a belső feltételek kikény—

szeritettek a gazdaságból.

Elég részletesen foglalkozik a fejezet az ötödik ötéves terv számszerű előirányzatainak ismertetésével. Úgy vélem, az eredeti előirány- zatok előtérbe helyezése nem minden vonat- kozásban szerencsés, mert ma már nyilván- való, hogy a valóságos gazdasági folyamatok sok tekintetben messze eltérnek az eredetileg elképzelttől. És végül még egy megjegyzés a fejezethez kapcsolódóan. A szerző az 1979.

évi terv ismertetése során idézi a tervelőirány- zatot. a fogyasztói árszínvonal eredetileg szá- mításba vett növekedését (4,7—4.9%). Nyil—

vánvaló, hogy ez az utalás sem helyes, mert közismert, hogy időközben olyan jelentős fo- gyasztói árintézkedéseket hoztak, amelyek számottevően megváltoztatták a fogyasztói

árszínvonal eredeti tervét.

Különösen figyelemre méltó a könyvecske ll. fejezete, mely a szabályozórendszer műkö—

désének általános értékelését adja. E fejezet egyharmad része lényegében az 1980-as vál—

tozásokat vetíti előre, azokat ismerteti és ma- gyarázza. Ugyanekkor átfogó képet ad arról, hogy miért és milyen változásokat kellett be- vezetni 1979—ben.

Nagyon előre mutató a fejezet végső kö—

vetkeztetése. A szerző arról ír, hogy mind ez ideig vállalataink többsége a megváltozott világgazdasági feltételekre nem úgy reagált, hogy hatékonyságát növelte, a gazdálkodás tartalékait mozgósította volna, hanem inkább a kedvezmények és támogatások elérését te—

kintették fő céljuknak. Igaz ugyan, hogy e tekintetben a központi irányítás különböző szféráiban a vállalatok partnerre találtak:

,,lrányításunk az eddigiekben meglehetősen toleráns volt az ilyen viselkedéssel szemben:

az indokoltnál többször segített a bajba ju- tott vállalatokon." (52. old.) Az 1979. évi vál- tozások lényege éppen abban van, hogy a gazdaságtalanul gazdálkodó vállalatok már ebben az évben sem számíthatnak arra, hogy veszteségeiket minden további következmény

nélkül finanszírozzák.

1979 fordulópontot jelent a tekintetben is, hogy meg kellett változnia a gazdasági nö- vekedés jellegének. Ez ideig ugyanis az volt a gazdasági gyakorlat, hogy minden ágazat, minden vállalat növekedni akart, és növeked- hetett is. Ha ez nem ment saját forrásokból, akkor ahhoz a legkülönbözőbb címeken meg- szerezték, és meg is kapták az állami támo—

gatást. Ezzel szemben 1979—től a gazdasági növekedést erőteljesen differenciálták. Csak azok a vállalatok, tevékenységek fejlődhetnek, amelyek nemzetközi mércével mérve is haté—

konyak. Azokat a tevékenységeket pedig,

amelyek a népgazdaság számára gazdaság- talanok, vissza kell fejleszteni, végső soron meg kell szüntetni. Vagyis a követendő ... .. magatartás egyik tartópillére az, hogy a népgazdaság' egyensúlyi helyzetét inkább rontó, semmint javító egységek esetében a szükséges döntések — ha bebizonyosodott az érintett terület véglegesen gazdaságtalan volta —- a részleges vagy teljes megszünteté-

sig is elmehetnek." (53. old.)

A fenti eszmefuttatás arra utal, hogy a vál-—

lalati gazdálkodást nem egyszerűen a támo- gatásokkal terhes nyereség alapján kell meg—

itélni, hanem olyan módszer segítségével, amellyel kiszámítható, hogy a vállalat milyen mértékben járul hozzá a népgazdaság tiszta jövedelmének növeléséhez. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a vállalat összes költség- vetési befizetéseiből le kell vonni azokat a tételeket, amelyeket a vállalat bármilyen cí- men kap a költségvetésből. Igaz, hogy ez a módszer a belföldi ár alkalmazása folytán sok tekintetben vitatható, mégis a nyereségnél reálisabban ítéli meg a vállalat gazdálkodá- sának eredményességét. Valóban tarthatatlan az a helyzet. hogy több vállalat csak úgy tudja folytatni gazdálkodását, ha annak érde—

kében jelentős mértékű nettó támogatást kap a népgazdaság tiszta jövedelméből.

A lll. fejezet tételesen ismerteti az 1979—ben életbe lépő szabályozómódosításokat. Aho- gyan a különböző intézkedéseket így csokor- ba kötve látjuk, valójában arra a következte- tésre juthatunk, hogy az 1979. évi módositá- sok végső fokon jelentős változtatásokat kö- vetelnek meg a vállalati gazdálkodástól. Ezek közül most csak két változásra szeretnénk utalni. Az egyik: az általános nyereségadó mértékének 36 százalékról 40 százalékra való emelése, a másik pedig a kötelező tartalék- alap-képzés eddigi 15 százalékos mértékének 25 százalékra történő növelése. Nyilvánvaló, hogy mindkét rendelkezés végső fokon azt je—

lenti, hogy csökkennek a vállalati jövedelmek.

és az intézkedések hatásaként emelkedik a költségvetés által centralizált tiszta jövede- lem. A vállalati jövedelemképződés mérsék—

lésével párhuzamosan — mint ismeretes —— a

* hitelezési feltételek is ,,megkeményedtek", és mindezek együttvéve több vállalatnál jelen- tős pénzügyi nehézségeket okoztak. Úgy gon- doljuk, hogy ezekkel a nehézségekkel mind- azok a szervek számoltak, amelyek kialakítot- ták az intézkedések mértékeit. Valószinű az a végső meggondolás, hogy a vállalatok pénzügyi helyzetének általános megszigorítá- sa rákényszeríti a gazdálkodást a hatékony- ság fokozására, ami azonban esetenként együtt jár néhány vállalat gazdálkodásának

pénzügyi lehetetlenülésével.

A szerzői kollektíva úgy ítélte meg, hogy a gazdálkodás jelenlegi körülményei között kü—

lön fejezet foglalkozzék a jövőt meghatározó

(4)

1 262

beruházások—fejlesztések aktuális kérdéseivel.

Teljes mértékben egyet lehet érteni ezzel a döntéssel. Sok esetben elmondottuk már, hogy nemcsak a jövőt határozza meg alapvető mértékben a beruházási tevéke'nység, hanem számottevően befolyásolja a jelenlegi gazda- sági folyamatokat is. Ebből a szempontból feltétlenül helyes a beruházási tevékenység, a fejlesztési politika aktuális kérdéseinek elemzése. A IV. fejezet erről a témáról nagyon világos, áttekinthető képet ad. lsmerteti a kö—

zelmúltban már életbe lépett változásokat, de azokat is. amelyek még kidolgozás alatt vannak, és várhatóan 1980. január 1-től lépnek életbe. A gondolatgazdag fejezetből két té-

mát emelek ki részletesebben.

A fejezet szerzője különös súlyt helyez a beruházások előkészítésére. Ennek kapcsán elöljáróban arra is felhívja a figyelmet, hogy bármennyire is fontos és helyes a beruházó- sok részletes műszaki előkészitése, mindezt olyan gazdaságossági számításoknak kell megelőzniök. amelyek alapján eldönthető, hogy egyáltalán érdemes-e. kell—e fejleszteni az illető tevékenységet, a szóban forgó ter- mék termelését, A beruházások megkezdésé- nek feltételeit nemrég rendeletben is rögzi- tették. Erre nyilvánvalóan azért volt szükség.

mert beruházási tevékenységünk jelenlegi jel- lemzője az, hogy erőteljesen ,,kezdésre orien- tált". A beruházók maximálisan arra töreked—

nek. hogy valamilyen módon elkezdjék a be—

ruházást. mert ha sikerült a beruházást meg—

kezdeni, akkor annak folytatásához és befe- jezéséhez majd csak előkeritik a szükséges forrásokat. Ezt a minden áron való kezdési törekvést igyekszik az új rendelkezés korlátok közé szorítani. Valószinű azonban, hogy ezek az adminisztratív korlátok várhatóan csekély eredményt hoznak. A végső megoldás annak érdekében. hogy a kezdésre orientált szem- lélet átadja helyét a befejezésre orientált szemléletnek, az lehet, ha megtaláljuk a ha- tékony eszközöket arra. hogyan lehet erőtel- jesen anyagilag érdekeltté tenni a beruhá—

zások hatékonyságában a beruházás valamennyi főszereplőjét. Ehhez kapcsolódik a fejezet másik felvetése: ..Meglepően sokszor fordul elő, hogy az új kapacitással termel- hető termékeknek nincs piaca". (90. old.) Ez a megállapítás azért függ össze az előzők- kel, mert véleményünk szerint a beruházások jelentős elhúzódása jórészt arra a jelenlegi helyzetre vezethető vissza, hogy most a beru- házók alapvetően a kezdésben és nem a befejezésben érdekeltek. És mivel a beruhá- zások megvalósítási ideje rendkívül hosszú, időközben a kereslet megváltozik. a technika fejlődik. Más országok ezekhez a változások- hoz gyorsabban alkalmazkodnak, mint mi.

Végezetül e fejezetből azt a gondolatot emelném ki, ami a jelenlegi körülmények kö- zött :: beruházási források korlátozása mellett

SZEMLE

előtérbe helyezi a meglevő kapacitások foko- zottabb kihasználását. ,,lgy például számos esetben a több műszak beállításával elkerül—

hetik az eddig szükségesnek tartott beruházá- sokat. Sokszor munkaerőhiánnyal indokolták, hogy nem szerveztek több műszakot. De ha a gazdaságtalan tevékenységeket leállít- ják — akár saját üzemükben, akár másutt -.

ez az eddiginél több lehetőséget ad a mun- kaerő ésszerű átcsoportosítására is." (91. old.) Befejezésül mégegyszer szeretném az olva- só figyelmét felhívni a könyvből kiolvasható azon következtetésre, amely szerint az 1979.

évi vállalati jövedelemszabályozási módositá- sok csupán az első lépést jelentették abban a folyamatban, amely a gazdaság növekedési pályájának módosítására utal. E pályamó—

dositás lényege abban foglalható össze. hogy a megváltozott külső feltételekhez való alkal- mazkodás érdekében erőteljesen szigorítani kell a gazdálkodás feltételeit. és csak azon vállalatoknak lehet megengedni az átlagot meghaladó növekedést, amelyek hatékonyan járulnak hozzá külső egyensúlyi helyzetünk javításához. azon vállalatok tevékenységétvi—

szont erőteljes mértékben vissza kell fognunk.

amelyek gazdaságtalan termelésük folytán külső egyensúlyi helyzetünket rontják. Az 1979—es változások e tekintetben valóban csak az első lépést jelentik, a jelentősebb módosítások 1980. január 1-től várhatók. ami—

kor az új termelői árak lehetővé teszik majd, hogy a vállalatok tevékenységét nemzetközi mérce alapján minősítsük.

Nyilas András

OROSZ ÁRPÁD:

GAZDASÁG! KAPCSOLATAINK A FEJLÓDÖ ORSZÁGOKKAL

Közgazdasági Ismeretek. Kossuth Könyvkiadó. Bu- dapest. 1978. 106 old.

Hazánk és a fejlődő országok között ki- alakult gazdasági kapcsolatoknak még nin- csenek nagy történelmi hagyományai, ezek alig másfél—két évtizedes múltra tekintenek vissza. Ez részben a világpolitikai és a világ—

gazdasági változásoknak, részben a magyar népgazdaságban bekövetkezett változások—

nak tulajdonitható. A gátló tényezők ellené—

re az 1950-es évek második felétől egyre több fejlődő országgal jött létre politikai kap- csolat, ami elősegítette a gazdasági együtt- működés kialakulását is. A külkereskedelmi kapcsolatok fejlődése azonban csak a hat- vanas évek közepétől vett nagy lendületet.

Ennek eredményeként 1978-ra a mintegy 120 fejlődő ország közül több mint nyolcvannal alakított ki külkereskedelmi, gazdasági együtt- működést hazánk, és ezeknek az államoknak a részesedése fokozatosan növekszik külke-