T Ö R T É N E L E M — S A N Z O N O K B A N
A VARSÓI ATENEUM SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
„Zenés, táncos r e v ü " ¡— hirdeti a Virágozzanak az almafák színlapja. S ez m i n d j á r t egy kicsit gyanús is; a néző, akit talán csábít a lengyel színjátszás híre, gyanakodva ü l be a nézőtérre: m i t értek én meg egy' lengyel kabaréból? S egy- á l t a l á n : színház lesz ez? Agnieszka Osiecka ötven év slágereiből, sanzonjaiból ál- lította össze „revüjét". D e m i n d j á r t indokolt is az idézőjel: t ö b b ez, sokkal t ö b b ez, a m i t itt látunk. A d a r a b az I. világháború u t á n i n d u l , m i k o r Lengyelország csaknem másfél évszázad felosztottság u t á n ismét- egységes és független. A z első képek m é g a h á b o r ú u t á n i zűrzavart idézik; az egykori slágerek bódító-kedves dal- l a m a i b a ostoba reklámszövegeket k i á l t a n a k a szereplők. S így é p ü l fel két évtized története, m a j d a h á b o r ú és ú j a b h két évtizedé: de a sláger- és s a n z ö n m o n t á z s b a n ott dobog a legújabb történelem m i n d e n aktualitása: az eredeti szövegek, eredeti dallamok m á r m a g u k is atmoszférát teremtenek. S az a kis ironikus mosoly, m e l l y e l Osiecka és a rendező J a n Biczycki anyagát kezeli, egyszerre hiteles színházzá érleli ezt a revü játékot. Hogyan?
A varsói A t e n e u m Színház 1930-ban alakult; az ú j lengyel színjátszás k é t legjelesebb egyénisége alapította: Stefan Jaracz, a színész és Leon Schiller, a ren- dező. Jaracz a színészközpontú színház m e g ú j u l á s á n fáradozott; Schiller a rendezőt helyezte a középpontba. E kettős hagyományra épül a m a i A t e n e u m Színház is. V a r s ó egyik tekintélyes d r á m a i színháza, gazdag repertoárjával nemcsak a klasszikus és m a i k ü l f ö l d i szerzőknek, h a n e m az ú j lengyel d r á m á n a k is egyik leglelkesebb patrónusa; de ugyanakkor — elsősorban Leon Schiller n y o m d o k a i n — k i a l a k u l t a színház deszkáin egy ú j m ű f a j , a m i t talán „lengyel musical"-nék nevezhetnénk.
A montázs, melyet most a Thália Színház színpadán a m a g y a r néző is megtekinthe- tett, egy egész társulat m u n k á j a : szerző és rendező oly szoros együttműködését követeli meg, m i n t talán egyetlen m á s darabnál sem.
A történet: m a g a a történelem. Ds. az, ahogy a slágerek, sanzonok, t á n c o k egy-
^ bekapcsolódnak, mégis v a l a m i titkos érverést sejtetnek; s h a j ó l belenézünk, n a g y o n is pontos, f i n o m és kidolgozott dramaturgiai m u n k á r a lelünk. Biczycki szinte ú g y játszik színészi g á r d á j á n , m i n t egy. hangszeren; s a v i d á m , csapongó d a l l a m o k b a belerejt egy-egy tragikus futamot, melyen m i n d j á r t á t is csap az i r ó n i a v a g y a h u m o r : közben a j á t é k mégis d r á m á v á érik. E r ő k ü t k ö z n e k össze, sorsok m a r n a k egymásba, keserű és boldog életvágy tör fel a színpadról, m i n t h a az e l m ú l t f é l év- század lengyel történelme táncolná el szándékosan egyszerű, de tiszta és m u l a t t a t ó álarcban v a l a m e n n y i játszmáját. N e m kabaré, n e m revü m á r ez: elsősorban n e m azért v a g y u n k itt, hogy szórakozzunk. Gondolok itt p é l d á u l a z első felvonás záró- képére: a h á b o r ú b a táncoló Lengyelországra. Egy-egy mozdulat, egy-egy m o n d a t jelzi a már-már r á j u k z u h a n ó tragédiát. Osiecka és Biczycki meg t u d j a tenni, hogy összekapcsolt slágermöntázsból és néhány ú j s á g h í r b ő l elővillantsa a h á b o r ú s elő- este atmoszféráját.
S t ú l azon, hogy ügyes és szellemes megoldásként a szereplők egy-egy m a g y a r szót, mondatot megtanultak, túl azon, hogy az i d ő n k é n t i m a g y a r összekötőszöveg is segített benne; azt hiszem, ez tette igazán é l m é n n y é az estet m é g a m a g y a r közönség számára is. Biczycki rendezése úgy modern és azért modern, hogy a lehető leg- fesztelenebb lehessen. S a gárda, amelyen „zongorázik" — Shakespeare, G a r c i a Lorca, Genet neveltjei —, az egyik legjobb lengyel d r á m a i színészgárda: az ő erényük, hogy egy-egy lépésből is egyéniséget t u d n a k teremteni. ;
Varsóban évek óta megy telt házzal a Virágozzanak az almafák. A k i eljutott a pesti előadásra, azt hiszem, hasznosnak, szépnek érezte a lengyel színházzal v a l ó első közvetlen találkozásunkat.
P Á L Y I A N D R Á S
462'
