SZÓNOKOK és STATUSFÉRFIÁK.

A r " /

■'■

It^lfinJÍrü^früfln^fíii^frünfíiJnfrínlíTci

THE LIBRARIES COLUMBIA UNIVERSITY

1

Ktf>

r

SZÓNOKOK és STATUSFÉRFIÁK.

SZÓNOKOK k STATUSFÉRFIAK.

(POLITICAI JELLEMRAJZOK.)

kiadja i ffiiammi lu^t^

asaoKaaao &a?&^

PESTEN, 1851.

HKCKENAST GUSZTÁV SAJÁTJA.

'rt*r _{fY3. 9/}

d f <? 9*3

.r.i ■.' . - •■»'.

< l ;';.

. « ; ■ ■'

/x/r? /^ .

•O

ELŐSZÓ.

A müvet, melly ezennel világ elé megyen , Mesélje saját érdeme. Nyert-e általa, vagy nem, a hazai történetirás : Ítélje meg a közönség.

Csak egy pár szót előlegesen.

Kezdetben csupán rövid , de a divatosaknál hűbb, lelkiismeretesb rajzokat akartam adni. így készült Beöthy és Szemere jellemzése; — e félig aestheticai, félig poli- ticai dolgozatok.

Munka közben később nagyobb terjedelmet nyert vállalatom, s egész életirásoknak is helyet adtam:

A háttér mindazáltal , hol a történetirás az elviharzott forradalom idejét érinté, többnyire hiányos. S illyenkor az arczkép körrajzai is elmosódnak.

Mentsék e hiányokat a körülmények, — mik miatt e közel napok nem alkalmasok a forradalom előadására.

Még az adatok sincsenek tisztában.

Pótolhatjuk-e később uj kiadásban munkánk ezen és egyéb hiányait : a részvéttől függ, mellyel a közönség e kötetet fogadja. Attól függ e munkának folytatása is.

Nagy Pál életirásához egy igen tisztelt barátom nyujtá az adatokat, —-régi ismerője a jellemzett egyéniségnek s követtársa már az 1836-ki országgyűlésen. S azért e jel lemrajzban — némi szerkesztői igazitásokon kivül — ösz- szeállitás, felfogás többnyire ezen érdemes barátomé.

Dessewffy Aurél életadatait részint saját naplótöre dékeiből , részint azon bevezetésből merítém , melly munkájának német kiadása előtt áll.

Szalay életirásának ittott kiegészitését P. E. bará tomnak köszönhetem. S csak a napokban lettem figyel mes hazánk e nagy publicistájának egy ujabb müvére, melly előttem, mikor jellemzését iram, még ismeretlen volt. A röpirat czime :' „Lettres sur la Hongrie."

Megjegyzem végre :

mikép e munkából terjedelmes kivonat németül is meg fog jelenni. írói jogunk biztositása végett tehát

minden forditás ellen tiltakozom.

Kelt Pesten, 1850.

Cs. A.

Lap.

Nagy Pál 1

Beöthy Ödön. Cs. A 18

Deák Ferencz. T. L. . . 27

Bezerédj István. B. Gy 47

Szemere Bertalan. Cs. A 59

A két Wesselényi Miklós. K. Zs 85

Szentkirályi Móricz. Cs. A. . . . ' 187

Eötvös József. Cs. A 205

Dessewffy Aurél. Cs. A 229

Kölcsey Ferencz. P. E 285

Széchenyi István. K. Zs 333

Szalay László. Cs. A 513

Lap. sor.

16. 26. „Valódi Götz von Berlichingen :" kimarad.

29. 16. engedékeny oh. engedékenyen.

SÍ. 82. vagy oh. nagy.

33. 2. vitézsége oh. részegsége.

34. 16. ki értheté uh. kisérheté.

39. 22. kifejthetnók oh. kifelejthetnók.

41. 6. kérdeni oh. kezdeni.

42. 13. tegyünk rh. ne tegyünk.

45. 85. törekedés olv. töredékes. >

62. 11. Testhordásában volt némi fesz, némi nehézség : oh. Testhordotósában stb. aehézkei-eég. '

68. 30. Sokan nem akarnak : oh. akartak.

166. 20. izgatás oh. igazgatás.

180. 31. izgatás olt*, igazgatás.

245. 22. 1823-ki orsz.gy. oh. 1825.

NAGY PAL

M. Siónokok.

kiknek politicai életében hiányzik az összehangzás.

„Köpenyforgató ! " kiált a sokaság, megfeledkezve a háláról, mellyet az ősi alkotmány lovagias szellemü védője , a magyar reformok atyja, s nemzetiségünk megmentésében, politicai téren, a legelső bajnok érdemel.

Csalatkoztok, ha azt hiszitek, hogy Nagy Pálnak elvei vagy szándokai változtak volna.

Nagy Pál jellemében onnan látszik a következetlenség, mivel politicai rendszerében a természetszerü kifejlődésnek helyet nem engedett , s az ó magyar alkotmányt , nem mint folyton alakuló életmüvezetet , hanem mint az élet változásain kivül helyzett müvet, mint bevégzett tényt tekintette. Azonban e felfogás s azon korlátok, mellyek közt ő a magyar állapotokra nézve rendszerét összeállitá , lángeszének nem felelnek meg ; honnan szelleme örökös harezot folytatott önmagában azon rendszer ellen , de nem volt képes őt abból kiszabadítani.

E benső meghasonlás következtében N. Pál később, a körül mények bonyolódásai közt, a magyar alkotmány összegét illető leg mint conservativ, a magyar állapotok egyes ágazataira nézve pedig mint reformer állott a magyar közéletben. S e szerint minél állandóbb volt rendszerében , annál inkább változott szin ben kelle később az átalakulás időszakában feltünnie.

Nagy Pál mindenkor teljes politicai őszinteséget és becsüle tességet mutatott. Soha sem leplezte magát , tetszett nem tet szett, a millyen volt. Sőt mindkét irányban , melly eket érin- ténk, külszinén élesebb volt a kinyomat , mint személyességé nek bensejében ; mi annál inkább feltünt , mert természetszerü, lélektani viszhatásánál fogva minél merevedtebbnek mutatta magát az egész kiváltságos magyar alkotmány fentartására

1*

részről minél szenvedélyesebben támadta meg a kiváltságos visszaéléseket és kormányzati fonákságokat, annábnkább erő- ködött az egésznek fen tartásában , mintegy menteni akarván illymódon önmagában szellemét rendszere, s viszont rendszerét szelleme előtt , mindenben , mire nézve egyik a másikkal ösz- szeütközött.

Nagy Pál 1777-ben született. Ifjusága kissé zajos volt. S nem hajolván meg sem atyja , sem nagybátyjának , Nagy József kir. személynöknek komoly tekintélye előtt, mellőzte a hivata- loskodás kötelékeit. Szelleme függetlenségre ösztönzé , s a ma gyar közélet pályájára vezeté őt. Sopronmegye gyülésein kezdett szerepelni. Csinos alakja, modora, igénytelen, könnyüded magaviselete, tetszetős társalgása, élénk véralkata, tűz-esze és nyelve igen érdekes jelenetté tevék őt. S mindezen tulajdonait, főleg az akkori izlés előtt , emelte bizonyos katonai szinezet, mellyet 1797- és 1805-ben a felkelősereg táborozásai közt sajá tított el. S a megnyerő lovagias külsőhez ritka szónoki tehet séggel ajándékozá meg a természet. Csuda-e , ha ekkép már első föllépése nagy figyelmet s nem kevés rokonszenvet ébresztett iránta ?

Akkor még tisztán követheté szellemét. Védelmére kelt min den elnyomottnak. Szóvivője lett a jobbágyságnak az urbéri visszaélések ellen , mellyek ama szomoru mondásnak : „lusimus Mariam Theresiam" mégszomoruabb magyarázatot adtak. Védője lett az adózó-népnek gonosz adórendszerünk még gonoszabb alkalmazása ellen. Otalmazá a köznemesség befolyását és tekin télyét azok ellenében , kik az „una et eadem nobilitas" értelme zését csak papiron szerették. Védte és valósitani igyekezett a megyei rendek jogait a tisztviselők , s ezek visszaéléseit pártfo goló hatalmasok ellen. Óvta a megyei önállást a bureaucratia sorvasztó hatalmaskodásaitól. S felszólalt az 1791 : 10. és 12.

törvény czikkek mellett, valahányszor a kormány ellenkező törekvései fölriasztották a nemzetet.

Természetes, hogy ritka tehetségeinek illy működése mellett csakhamar annál nagyobb figyelem , ragaszkodás tisztelet és

volt e bátor föllépes akkor a megyékben. A sopronmegyei nemesség annálfogva egyhangulag követeül választá őt az 1807- ki országgyülésre.

Ez országgyülés időszaka nem volt kedvező a népszabad ság s polgári jogok elveinek életbeléptetésére. Az 1789-diki elvek, mellyek 17 év előtt szent fényben ragyogtak, megtagadva, eltorzitva, ellenséges szinben, értelemben tüntek immár fel, nemcsak a kiváltságos osztályok szemüvegén által. Nem előha- ladás azon elvek zászlója alatt, hanem védelem ellenök — volt a közönséges jelszó. Különösen hazánkban, hol azon férfiak közől, kik az 1790-diki országgyülésen megpendült eszmék és szándo- kok szóvivői voltak, az akkori irányban működő egy sem maradt a közélet szinhelyén. Elhallgatának, vagy más ellenkező ösvényre tértek. Maga az austriai császárságot csak kevéssel azelőtt alko tott okirat is alig foglalkoztatá a közfigyelmet a hazában. Az 1807-diki országgyülés mindazáltal magát illy körülmények közt is megkülönbözteté. Nem kevés fontosságu tényezők voltak e részben Nagy Pál szónoklatai. Nem volt ugyan eszében sem senkinek a kiváltságos alkotmány alapjáról tovább lépni s szűk korlátait tágitani; Nagy Pál mindazáltal szabadon mozogha tott, midőn például a kormánynak hibái és mulasztásai miatt hevesen és merészen kikelt. £ nemes tűzzel szót emelt már akkor, első közöttünk e században , a nép milliói terhének enyhitése és állapotuk javitása mellett is. Azonban kora nem érté meg őt.

S midőn egy izben megpendité, hogy a nép millióinak állapotá ról is kellene gondoskodni : „non stultiset" fölkiáltással szakasz ták félbe szavait. Kétségtelenül nem bátoriitó jelenet a nép érde- kébeni átalakulás munkájának megkezdésére , s talán ez és ha sonló esetek erősiték meg N. Pálban a hitet, miszerint a politicai működés „az ősi alkotmány épségben tartása mellett" találhat csupán Magyarországban utat és módot. S aztán rendszere is e szerint alakult.

Nagy Pál szónoki tehetsége különben ez országgyülésen rendkivüli tetszésben és hatásban részesült, melly aztán egész politicai pályáján kisérte. Szónoklata egészen sajátságos volt, s

indokolást , mindent magából a szőnyegen forgó tárgyból meri tett és ismét mindent, fölvilágositást és elragadtatást, meggyő zést és nevettetést, a fehforgó tárgyra tudott mindig visszave zetni. Henye fejtegetésekben , ömledezésekben soha sem tévely gett, és azok által nem vesztette vagy halaványitotta el tárgyát, Beszédének sebes folyama szikrázó, lángoló, sujtó, elragadó volt Hatása nagy , többnyire általános és az ülésen túlterjedő igen sokszor állandóan fenmaradó a közvéleményben és szellemben Erőteljes kifejezéseit Kossuth is gyakran idézte szerkesztősége kez tén. Nyelvtannal nem sokat törődött. Azonban miként a dunántúli szókiejtést talán ő tartá meg legsajátságosabban, ugy azon vidék népe beszédmódjának legszabályszerübb rendszere beszédében némileg pótolta a tan ismeretét. Szava igen átható s még sem kellemetlen. Melle erős, tüdője fáradhatlan. Taglejtése tetsze tős , minden mesterkedéstől teljesen ment. Majdnem mozdulat lanul ^beszélt , csak arczkifejezése kisérte s élénkité még inkább szónoklatát. Többnyire rögtönzött ; de ha készült is valamelly tárgyban , az rendesen abból állott, hogy a mint történetesen kisebb nagyobb körökben találta magát, a szőnyegre hozandó tárgyról ismételve beszélgetett s mindinkább neki hevülve, élénk eszméi ömledezésének engedte által magát. Ezt örömest tette s őt is örömest hallgatták. Sokszor sajátságos ötletei voltak, mely- lyekkel mintegy lesujtotta a vitatás tárgyát. Néha torzképekkel is élt, de sajátságos modorával azokra nézve is kitudta a komo lyabb izlésü szónoki birálatot is engesztelni. így például, midőn egy alkalommal, hajól emlékszünk, az 1839-diki országgyülé sen, egy, a latin nyelvet erőszakoló kir. válaszról volt szó, Nagy Pál tüzes beszédét egyszerre félbenszakasztá és egy kis szü net után kérdé : de hát mit tesz a kormány, ha nem akarunk, nem tudunk deákul szólani ? katonákat küld a deák nyelv védel- mezésére?" S arczához kapván , mint puakát, a kezében lévő tollat, az átellenében ülő Borsiczkira czélozva, rákiáltott : „scis-ne latine?" s a tárgyat sajátságosan magyarázó arczkifejezéssel és taglejtéssel , kitörő taps és éljen között , leült. Azzal vége lett a vitatásnak. Senki sem védte többé a leiratot.

gyobb indulatban sem vétett az illendőség szabályai ellen, s sze mélyeskedésre inger sem mutatkozott benne. S az ellenében tett kifakadásokra sem igen válaszolt , s ülés után alig gondolt Nem volt parlamenti haragtartó. Ha pedig volt eset , midőn a nemzeti közvélemény itélő-széke elé idézte, s mintegy fensőbb erővel vonta az embereket, mint például 1825-ben az 1823- és 24-ben működött királyi biztosokkal tőn : nem mint megtámadó vagy vádló , hanem mint biró tünt fel , kinek ellenében nem a megsértettnek , hanem az elitéltnek érzése fogá el a bünhödőt.

Nagy Pál azonban nem csak szónoki , hanem statusférfiui általános elismerést is szerzett már az 1807-ki országgyülésen.

Egész készültsége pedig, iskolai tanulmányain kivül, csak némi encyclopedicus töredékes olvasmányból állott, s abból, mit az akkori magyar publicisták és hivatalnokok nehány jelesebbjeitől tanult, gyakori érintkezése közben. Azonban eleven, gazdag eszmeforrásai , éles értelme , villámsebes eljárása , olly szeren csés, mint merész, elemező, alkotó és következtető tehetsége, mély belátása , ösztönei , sejtelmei sok részben pótolták a tanul mány hiányát. Nagy Pálnak kitünő tulajdona volt bizonyos képesség és könnyüség, csekély segédeszközökkel aránylag sokat és meglepőt hozni létre s aztán mindent , miről rendelkezhete,

■ azonnal czélra és eredményre felhasználni. Nagy Pálnak, hason lattal élve, mintha csak egy forgács kelle vala, hogy teremtő lelke abból azonnal egész fát idézzen elő , s egyszersmid belőle isten tudja minő művet is állitson ki haszonvételre. Az akkori öre gebb dietálisták nem kevéssé valának meglepetve , midőn Nagy Pál sokszor ugyanazon dolgokról, mikről egy nappal előbb alig volt ismerete s tudakozva beszélgetett velök , egészen otthono san , a dolog velejére hatva, és uj, gyakorlati felfogással szólt másnap az ülésben. Azok , kik tegnap előtte magyarázták a dolgot , kénytelenek voltak megvallani , hogy ma tőle tanultak igen sokat.

Különösen a magyar nyelv és nemzetiség melletti buzgólko- dás volt egyik fővonása , sőt akkori része kezdet óta folytono san Nagy Pál egész politicai működésének. Rendkivüli s mara

dandó benyomást tőn országgyülésen kivül is azon felszólalása, mellyben a magyar nyelv iránti kötelességeink fontosságát kiemelvén , a nemzetiséget az alkotmánynál is fensőbb tekinte tünek mondotta. Az elveszett alkotmányt ugyanis visszaszerez hetni , de a nemzetiséggel elhal a nemzet is.

A nemzetiség ügyén kivül a monarchiának zavarodni kezdő pénzügyi állapota volt főbb tárgy , mit szónokunk már 1807- ben megragadott. Minden pénzügyi iskolázás vagy tanulmány nélkül az egyszerű józanész okoskodása s az ép értelem felfo gása nyomán , már akkor kijelölte Nagy Pál az ösvényt , mely- lyen a következő országgyülések is megmaradtak. így az 1825- diki hongyülés, hol szinte ő volt egyik szóvivő azon állapotok még kimeritőbb előterjesztésében és kifejtésében. Az általa kije lölt ösvényen az ország az 1811-diki pénzügyi csapásnak talán leggonoszabb következményeit elháritá vala , ha fötörvényszé- keinkben az erős lélek , a birói méltóság és függetlenség érzete nem hiányzik.

Szót emelt végre Nagy Pál 1807-ben a birodalomnak Fran- cziaországgali viszonyairól is, mellyek mindinkább fenyegető alakot vőnek az időben. Jeles szónoklatának azonban nem lett várt eredménye. Az országgyülési közönség felhevült egy pilla natra ; s a szónok Bécsbe idéztetett „ad audiendum verbum regium."

E körülmény nem szünteté meg a kormányfőn ökök igyeke zetét, Nagy Pált közhivatal vállalására birni. Nem sikerült, bár akkor még nem ütközött meg a közvélemény , ha azok , kik a kormány irányát s eljárását ostromlották , országgyülés végével alkalmazást nyertek, a kormányrendszerben , melly semmit sem változott , mióta ők kárhoztaták. Nagy Pál országgyülés után haza menvén , egyszerüen folytatá Sopron megyében a mintegy tulajdonává vált népszószólói szerepet.

Ez időtájban irta Berzsenyink ismeretes ódáját Nagy Pálhoz : Már midőn a föld letapodva hódol,

S Róma felséges geniussza eltünt, Mintegy őr Cato feded a világot

S mennyköveket szórsz.

Kincs, kevély márvány-paloták homályba Dőlnek, elmulnak s heverő uroknak

Hire enyészik.

A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kér , S érdemét a jók, nemesek s jövendő

Századok áldják.

Láttalak fényes hadi öltözetben, Látlak országunk ragyogó gyülésén ; Ott merő Hectort s Kinizsit mutattál :

Itt Cicerónk vagy.

Osz atyáink közt , fiatal korodban , Pálmaágakkal koszorus fejedre A kitündöklő magas elme s lélek.

Egi sugárt vont.

Nagy, midűn tündér paripádra szöktél-, Nagy, hazánk kormányvezető tanácsán.

Itt az érdempolcz, ez az égnek utja, S régi magyar disz!

Azonban kővetkezett az 181 l-ki országgyülés. A királyi meg hivó levéllel együtt Sopronmegye főispánjához ez alkalommal felső rendelet érkezett, hogy akadályozza Nagy Pál követté választását , ki már azért is gyanusnak mondatott , hogy kor mányhivatalt vállalni nem akart.

Szónokunk ez időben , népszerüsége tetőpontján , bizonyos volt, hogy számos, tekintélyes rokonai, baráti, insurgens pajtási s az őt bálványozó nemesség ragaszkodása mellett , a főispán ellenére is elválasztatik. Mindazáltal, mihelyt Eszterházi herczeg bizalmasan tudatá vele a felső rendeletet , azonnal önként visz- szalépett. Melly adat eléggé bizonyitja , hogy Nagy Pált poli- cai pályáján sem ambitio , sem más mellékes czélok nem vezé

relték. S hogy Sopronmegye közönsége azt tenni engedte, onnan van , mert még ugyanazon szellem , ugyanazon nézet uralko

dott, melly tiz évvel azelőtt eltürte, hogy egy, az 1796-ki ország gyülésre már megválasztott követet, midőn Pozsonyba érkezett, a királyi személynök , az udvartől vett utasitás szerint, mint

„non gratam personam" könynyü szerrel haza küldjön.

Jöttek az 1822— 24-ki események. Országgyülésen kivül adót és ujonczot követeltek a megyéktől. Nagy Pál erélyesen működött , hogy megyéje , Sopron , az alkotmány védői közt foglaljon helyet. Kimondák , hogy a felső rendeletek egyaránt sértik a törvényt és alkotmányt. S kifejezék azok ellenében mintegy jelképileg a negativ ellenállást, azonban az erőhata lom alkalmazásának szintén jelképes kijelentésére teljesitették a törvénytelen parancsokat.

Az alkotmányos élet történeteibe tartozik bővebben kifej teni , minő változást idéztek elő az érintett események a köz szellemben. S e szellem megtestesitésére nézve sokat köszönhetni azon udvari rendeletnek , melly az ugynevezett kis nemesség részére az egyenlő személyes szavazatjogot a megyékben bizto sitotta, mondhatni, gyakorlat ellenére megadta. Sopronmegye sem volt már 1825-ben olly engedékeny, mint 17 év előtt; s megelőzve minden főispáni vagy más részrőli mesterkedést, Nagy Pált azon országgyülésre követnek kikiáltotta, még mielőtt a királyi meghivő levél felolvastatott volna. Ez országgyülésen Nagy Pál ugyanazon nézettel és szándokkal jelent meg amagyar állapotokra nézve, s ugyanazon kedvességben a közönség és orsz.

gyülési tagok előtt, mellyel az 18ö7-kit elhagyta. Azonban az 1825-ki hongyülés vége, nem ugyan politicai elveire s irányára, hanem népszerüségére nézve igen változott állásban találta őt.

Jellemző mind Nagy Pál politicai működésére , mind a magyar állapotokra nézve, hogy Nagy Pált épen a kiváltságos állapotok vak buzgó pártolói, vagy azoknak leple alatt más czélokat vadá szók támadták meg.

De lássuk a tényeket.

Mint latin elődeink kifejezék : „de obvallanda constitutio- ne" folytak a viták. Nagy Pál az alkalmat ismét fölhasználva, ujo lag szót emelt az alkotmány sánczain kivül álló nép mellett. Meg- emlité ugyan , hogy az engedményt „az ősi alkotmány épség

ben tartása mellett" kell adni : mindazáltal ismét felzúdultak az országos rendek , s a szónok szavait félbeszakitva , csoportosan odahagyták a termet is. Azonban épen ez ingerültség mutatá, hogy most nem hangzottak el nyomtalanul Nagy Pál szavai, mint 1807-ben. Akkor á „non stultiset" felkiáltással vége lett mindennek, senki sem bajlódott többé az „eszelős" inditványnyal.

1825-n azonban mérges gyanusitások keletkeztek az alkotmány felforgatója ellen, s vitatás között naponként terjedett, erősödött a közvéleményben az eszme , melly 1848-ban épen azért ülte olly föltétlen győzelem diadalát , mert azok , kik a kiváltságos alkotmány sérelmei mellett küzdöttek , idején hallani sem akar tak azon socialis állapot sérelmeiről, mellyben Magyarország népének nagy része sinylett. Az annyira féltett „ösi alkotmány"

fentartására csak egyetlen mód volt, az, mellyet Nagy Pál kije lölt : megszüntetni a kiáltóbb visszaéléseket , s megadni a nép nek mindazt , mit az alkotmány korlátai közt megadni lehetsé ges volt. Akkor kedvezőbb volt errenézve az időszak, mint a követ kező évtizedben, könnyebben lehetett volna a magyar nemzeti ségnek is a magyar intézményekben és mellett szélesebb alapot szerezni. A kormány akkor még nem tekinté elleneinek aj obbágy pártolóit, mint 1834-ben; sem a nemesség adózását a democra- tia fenyegető jelenségének. Azon udvari rendelet , melly a kis nemesség szavazatjogát biztositá , egészen más czélzatokat gya- nittatott a fökormányban , mint később nyilatkozott a magyar állapotra nézve.

Az országos rendek azonban maradtak kizárólag a védelem terén. Csak Nagy Pált készté szelleme , a védelem terén túl, harczot folytatni azok ellen is , kik magoknál a kiváltságok nál is kiváltságosabb szellemüek voltak. S ezeknek kifakadásra bő anyagot nyujtott azon országgyülési határozat is , melly az urbéri nemességet adó alá rendelé iratni. Tudva van, hogy ennek létrehozása leginkább Nagy Pál érdeme. E tárgyban ő minden szónoki és státusférfiui tehetségét s személyes befolyá sát felhasználta. Azonban talán maga sem tudta, s még az

1832-diki országgyülésen sem hitte, minő következményei lehet nek e határozatnak , mellyet ő csak „az ösi alkotmány épségben

tartása mellett" akart életbe léptetni, s mi által csak <-*y visszaélést gondolt eltörleni. A csekély anyagi eredménynek azonban nagyok lettek szellemi következményei. Egyesülvén ez által a nagyszámu urbéri nemesség érdekben és követelésben, az adóügyre nézve, a többi adózókkal , sőt a visszatorlás vágya által is ingereltetvén, ut nyilt ekkép a közös adózás elvének. Az adómentességben megtört az „una et eadem nobilitas" eszméje, s csak a közös adózásban lehete ismét helyreállitva. E körül mény diadalt szerzett volna immár a közteherviselésnek a 48-ki tavasz eseményei nélkül is. S a nemesség között visszaállitott egyenlőség egyszersmind egybeolvasztá vala összes népét nagy Magyarországnak. A későbbi események megmutaták , hogy e kérdésben Nagy Pált szelleme , nem sejtett czél felé , túlragadá rendszere szük határain.

A kezdeményezők közös sorsa. Hová ragadta Francziaor- szágot a mozgalom , mellynek Mirabeau határt vélt szabhatni ? S a reformatio mennyivel ment túl Luther szándokain ?

Azonban fogjuk föl a történet fonalát , hogy egészben álljon előttünk a jellemrajz , mellyet az életirás adatai fűznek egy egészszé.

Az 1825-diki országgyülésen csak előbbi politicai szerepét folytatta Nagy Pál, mindig fényesen. Védte egészben a magyar kiváltságos alkotmányt s egyes ágazatokban élesen támadta meg az ösi rendszer kinövéseit , visszaéléseit. Ö eszközlé legin kább , hogy az előleges sérelmek összeállitva hozattak a nem zet elé. ilint láttuk , a pénzügyi viszonyokban készült fölter jesztéseknek ő volt leghatályosabb szóvivője. S elragadó szónok latai a magyar nyelv mellett lelkesedést ébresztettek az egész

hazában. Maig is él közöttünk azon benyomás emlékezete, mely- lyet e szónoklatok idéztek elő. „És ezért — irja Széchenyi a

„Kelet népében" — adjuk meg, mi az istené, de adjuk meg azt is , mi e Nagy hazafié , ne tagadjuk meg tőle azon babért, mellyet érdemle ; hiszen nemzetiségünk megmentésében ő az első bajnok , s melly babér, ha ő többé nem lesz , bár akarjuk bár ne, még akkor is fog zöldelni halántékai körül, mikor annyi közőlünk már rég felejtve s örökre elsülyedve lesz a néma idők

tengerébe." Egy kerűleti ülésben , midőn szónokunk a nemzet nagyainak hatalmas beszédében szemökre hányta nemzetiség iránti részvétlenségöket , az idézett sorok irója , gróf Széchenyi István , épen Nagy Pál háta mögött ült. S talán e beszéd lelke sitő szavainak is volt némi része a nemes fölindulásban , melly az átvillanyozott közönség éljenzései közt megvetette a magyar academia alapját. Széchenyi a kerületi- ülésben rendkivülileg szót kért , s akkor tevé rögtönözve ajánlatát , mi aztán több lelkes követőre talált.

Az elszórt magok érlelésére kedvező lett az európai időjárás.

Az 1830-diki országgyülés nagyszerü események tanuja volt.

A párisi napok és a lengyel fölkelés, ittott mutatkozó eredmé nyeikkel, országos embereinkre ugy látszik erős benyomást tőnek. Meg fog-e állhatni a régi magyar alkotmány , ha a moz galom tovább terjed? és mi minden szolgáltathat most annak terjedésére hazánkban is alkalmat, anyagot ? E kérdések komoly alakban merültek föl Nagy Pál lelkében is , s még óvatosabbá, rendszeréhez még inkább ragaszkodóvá tevék őt. Ugyanazon szellem ragadta meg lelkét, mellyel Pitt és Anglia több kitünő statusférfiai nem kedvezőnek tarták a 89 -ki forradalom idősza kát , reformokra nézve , saját országukban.

S ugyanakkor egy más körülmény is adta elő magát , nagy fontosságu azáltal, mivel a magyar viszonyok alakulására, s az országgyülés irányára nézve nem csekély befolyást gyakorlott.

A magyar közdolgok vezetői , s ezek közt Nagy Pál is , az uralkodó hangulatában , s környezete egyéniségeiben kedvező alkalmat véltek találni , hogy a cancellár által a magyar érde keknek az összes monarchia tanácsában és politikájában addig nem birt befolyást és nyomatékot szerezhessenek. E tekintetben azonban szükségesnek látták , hogy a cancellár , gróf Reviczki, a nemzet és különösen az országgyülés által felkarolva , segitve s hatásban erősitve érezze magát ; s egyszersmind az uralkodó is azonnal láthassa jó következéseit a magyar párt iránt tanusitott hajlamának. Innen van sok részben az európai események által meghatott 1830-ki országgyülés rendkivül óvatos magatartása, s hogy ámbár az akkori viszonyok merészebb reményekkel lát

szának biztatni , a többség , s annak élén Nagy Pál is , jónak játta a magyar izenettel sa„cognita necessitas" elveinek kimon

dásával beelégedni.

így aludt el a 30-ki ébredés. S a kedvező alkalom mulasz tásait boszulták meg a 48-ki események.

A Reviczki egyéniségében helyzett reményeknek is egé szen más eredménye lett , mint a mit vártak. József nádornak a nevezett cancellár iránti féltékenységét s neheztelését az érintett tervek komolyabbá , ingerültebbé tevék. Innen nyilt egyenet lenség , határozott ellenkezés származott. S a nádor és cancellár közti meghasonlás viszálkodássá fajult később a kormányszékek, Buda és Bécs , a helytartótanács és udvari cancellária között.

így különösen a cholera iránt tett rendkivüli intézkedésekben.

E viszálkodás , melly aztán a megyékben is országszerte nyilván mutatkozott, a szabadelvü párt alig remélhetett meg erősödésére vezetett. A két kormányszék ellenkező rendeletei

közt majd egyik , majd a másik segedelmével , itt és amott, sikert szerezvén törekvéseinek , ez által önmagához bizalmat , s működésében alapot, tekintélyt és követőket nyert.

Tanait pedig az országos rendszeres munkálatokból merité.

Már 1790-ben neveztettek ki országos bizottmányok, illy rendszeres munkálatok készitésére. Az akkori reformtörekvések ez által elégittettek ki. 1827-ben ismét ujabb küldöttségek bizat tak meg, s 1832-ben már kilencz országos munkálatban rend szeresen tárgyalva volt minden országos érdek. A nádor a tör vényhatóságok vizsgálata alá terjeszté ez országos választmá nyok javaslatait. E fölött az érintett munkálatokat nagyszámu példányokban kinyomatva , mindenkinek könnyen megszerez- hetőkké tevé. Addig nem tapasztalt terjedelemben adatott át minden a nyilvánosságnak. A cancellár hivei onnan magyarázák ez eljárást , mintha a nádor olly lökést kivánt volna adni a ma gyar politikában a közszellemnek , melly mellett a cancellár a jövő, előre alkotónak hirdetett hongyülésen az akkori bécsi politika ellenében meg ne állhasson Nem vizsgáljuk ez állitás alaposságát. Csak a tényt emlitjük , miszerint a többször érin tett rendszeres dolgozatok a megyék választmányaiban, közgyü

lésein , többször átvizsgáltattak , s igy az egész magyar politica nagyobb készülettel s élénkséggel , mint várható vala , fölvéte tett , megvitattatott és tárgyaira nézve ugy hozattak követuta- sitások, s több megyékben ezek is sajtó utján közrebocsáttattak.

Könnyen átlátható , mikép a magyar viszonyok rendszeres nyilt kitárása okvetlenül felkölthette a reform szellemét és javitási vágyat, főleg midőn, ugy szólva, mindenki fel volt hivatva, minden részletben itéletet mondani s javaslatot késziteni, s midőn mindenki azon törekedhetett, hogy a megyegyülésen saját véle ményét és szándokát a törvényhozásban utasitó végzéssé emelje.

Nagy Pál semmi részt nem vőn azon munkálatok előkészi tésében. Akkor még az elnök nevezte ki az országos bizottmá nyokat , s a nádor a 27-diki országgyülésen Nagy Pál nevét ama rendszeres munkák készitői közől kitörülte. Nem tudjuk, Nagy Pál rendszerét félté-e a magyar állapotok olly teljes , álta lános , kimeriitő elemzésétől ; vagy a magyar politicai rendszert féltette Nagy Pál szellemétől , melly olly gyakran kitört elmé lete szűk korlátiból ? Elég az hozzá , hogy Nagy Pál a porták országos összeirásával töltötte idejét , mig más, országos és nem országos embereink agyában a reformkérdések egész serege

forrongott.

így történt , hogy Nagy Pál váratlanul lőn meglepetve a gyors nemzeti ébredés által , melly egyszerre más tért nyitott, más czélokat jelölt ki a magyar közpálya férfiainak. S ha 1825- ben az ösi akotmány túlconservativ hivei által gyanusittatott, most más oldalról keletkeztek vádak ellene. Politicai sz'inváltoz- tatást vetettek szemére ; holott csak körüle változott a világitás mellyben feltünt. A szemüveg lett más, mellyen keresztül birálták; ő ugyanaz maradt , ki azelőtt volt.

Alkalmas anyagot nyujtott a rövidlátóknak gyanura azon, körülmény, hogy Nagy Pál csak kevéssel azelőtt neveztetett ki gróf Pálfi Ferencz zárgondnokának. E kineveztetésben az apostasia jutalmát tekintették. Nem jutott eszökbe, hogy ha politicai működését Nagy Pál áruba akarta volna bocsátani, nem egy zárgondnoksággal kezdte és végezte volna hivatali pályáját. Ez állásra ő , mint gróf Pálfinak barátja , pártfogója,

neveztetett ki. Ö volt ugyanis , ki az érintett zár gondnokai s a cancellária e tárgyban tett intézkedései ellen 1825-ben leg erősebben kikelt. S azért kineveztetése Pálfi részére némileg elégtételül tekintethetett. Ha Nagy Pál a közéletet jövedelmi forrás gyanánt kivánta volna használni , nem akkor tette volna ezt, midőn büki jószágának igen kedvező eladása őt vagyoni állapotára nézve sokkal jobb karba helyezte , mint azelőtt volt.

Tartoztunk e megjegyzéssel Nagy Pál politicai jellemének.

Kétszinüség soha sem volt sajátja; csak szellemének nem engedé azon emelkedést, azon magasabb röptet, mellyet a közönség olly fényes mult után nem ok nélkül várt volna.

Az 1832-diki országgyülés emberei ezt máskép fogták fel.

Gúnyiratokban és nyilván gyanusitották ; s mint Kölcsey nap lója mutatja, még a legjobbak sem hozák tisztába magok előtt Nagy Pál politicai jellemét , melly szerint visszaéléseitől meg tisztithatni vélte az ösi alkotmányt, a nélkül, hogy átalakit tassék.

Nem volt ő Mirabeauja Magyarországnak, miként a magyar föld nem Francziaország. Mirabeau forradalmi szellem ; Nagy Pál csak conservativ reformer. Mirabeau hangosan hirdeté : hogy a kiváltságok elenyésznek , de a nép örök. Nagy Pál rendszeré ben az ösi alkotmány , a rendi szerkezet kiváltságos alapját szentesité az idő. Mirabeau philosoph és statusférfiu , Voltaire a politicai szószéken. Nagy Pál philantrop inkább , mint philosoph országfi ; egy nemes szivü lovag a középkorból , kit hajlama, sejtelmei, lánglelke ollykor messze jövendő felé ragadtak, valódi Götz von Berlichingen. Igazságot kért nem egyszer a nép nek ; igazságot a kiváltságok fentartása mellett. Jog és igaz ság nem egy jelentésünek látszott politicai szótárában. Ohajtá, hogy a nemes is viselje a közterheket , de elkülönözve az adózó nép terheitől. Óvakodott , nehogy a polgári társaság különosz- tályainak kijelölt válaszvonalai összezavartassanak. A jobbágy ság urbéri érdekeit senki sem védte lelkesebben. Egyike volt azoknak , kik ez ügy sor beli elsőségét a leghatalmasabban segi ték kivivni ; s aztán sem volt egyetlen követ is , ki szakadatla nabb figyelemmel és igyekezettel minden szónoki és statusférfiúi

tehetségének mintegy szenvedélyes öszpontositásával kelt volna föl mindenben a jobbágyság ótalmára a földes úri visszaélések ellen. De a , jobbágy" és „földes úr" megmaradt mindenkor Nagy Pál politikájának változhatlan rendszerében. Azonban ha jobbágyot akart Nagy Pál , akarta azt a legjobb , legbiztosabb s a legszabadabb állapotban , s viszont midőn földesurat akart, nem akart a jobbágyság kizsákmányolására felszabaditott hatal- maskodót. Példák erre az akkori ötödik és nyolczadik urbéri czikkelyek. Midőn tudniillik a jobbágyok személyes biztositását tárgyaló törvényczikk elesett, Nagy Pál leghatályosabb részt vőn egy csak nehány követből álló tanácskozmányban , melly- nek, a királyi válasz szavait ügyesen fölhasználva, azon elesett nyolczadik czikk lényegét, az ellenfél nagy meglepetésére , még is sikerült az urbérbe beszőni. 1834. dec. 10-kén tartott roppant hatásu beszédében pedig hatalmasan védelmezvén a jobbágyság érdekeit , egyszersmind visszautasitá azon ráfogást , mintha a régi magyar alkotmány tiltaná a jobbágynak szabad alku mel letti örökmegváltását. Ez alkalommal mondá az ősi alkotmány fentartása tekintetében mintegy látnokilag Horáczczal : Injurioso ne pede proruat stantem columnam, neve populus frequens ces- santes ad arma concitet , imperiumve frangat.

A vallásügyben is igazolva látjuk Nagy Pál érintett jellem vonását. Kevesen valának, kik az egyházi hatalom visszaélései ellen élesebben keltek ki , mint épen ő , s a vallásügy tárgya lásáról a 32-diki országgyülésen részvétét csaknem egészen meg tagadta. Ohajtá ugyan ő is, mint bárki más, a lélekismeret szabadságát, de nem olly módon, olly utasitások mellett, s nem olly alapelveken, mellyeknek alkalmazásától végered ményben a kiváltságos állapotot féltenie kelle.

E féltékenység mellett , melly különben szabad röptü szel lemét a kiváltságok keskeny láthatárán túlröpülni csak ritkán engedé , nem kis szerencsétlensége volt , mint státusférfiunak fenebb érintett szokása, miszerint csak önmagából szeretett meriteni. A világtapasztalást , az emberi ismeretek, tudomá nyok előhaladását, s az események és dolgok alakulását figye lemmel nem kisérte. A fejlődő korszellem nyomai nem igen

Jf. Siónokok. ■"

voltak ő rajta észrevehetők. Igen keveset forgatta az érintett országos munkálatokat is. Honnan ugyanazon rendszerrel, szán dokkal , nézetekkel jelent meg a 32-ki országgyülésen , minők kel a 807-kiről távozott. Az idők azonban nagyon változtak. Az ősi rendszert istenitő elvet : „extra Hungariam non est vita"

már akkor az országgyülési ifjuság a szin házban is kifütyülte.

Alalános volt a reformok utáni vágy.

Ennyire változott körülmények közt természetes , ha Nagy Pált is elhagyta a népszerüség. Állása, viszonya követtársai irá nyában mindig feszültebb lőn. Politicai elveit, czéljait minden felől túlszárnyalák az ujabb eszmék, s szelleme sehogy sem találta föl magát azokban. Még nagyobb meghasonlásba esett kedélye.

Elkedvetlenült s végre elhatározá magát teljesen visszalépni a politicai pályáról.

Bárhogyan vélekedjék valaki az iránt : valljon szabad-e ezt tenni hazafinak ? az elismerést senki sem tagadhatja meg Nagy Pál utósó föllépésétől az 1840-diki országgyülés végén. A sérel mi bonyolodások veszélyezék az országgyülési tárgyalás minden eredményeit. Nagy Pál nem látván módját, hogy a baj kiegyen litésére nézve Pozsonyban sikerrel valamit tehessen, Bécsbe ment, s ott, több honfiak közremunkálása mellett, ő is minden tehetségét fölhasználta a politicai elitéltek megmentésére, a nélkül, hogy ezt, az ellene szórt gyanusitások ellenében is, dobra ütötte volna.

Azóta Nagy Pál hiányzik hazánk közéletében. Ollykori kifakadásai egy vagy más megyegyülésen és magán körökben többyire mindenik párt hibáinak felhordásából, dorgálásából állanak. Ki fogja mondani, hogy ez eljárás folytatása volna Nagy Pál politicai szereplésének?

BEOTHI ÓDON.

lomban szerepeltek.

Országos biztos az al vidéki táborban s aztán Erdélyben. Majd bukaresti követ ezredesi ranggal.

A történet dolga megitélni eljárását.

Mi csupán az egyéniséget ismertetjük meg.

Most is előttünk áll a kis ember, alacsony vaskos termetével.

Korán őszült sárga-fejér hajszálai, fejér szemölde, kipödrött rövid bajusza, villogó eleven szemei olly tekintetet kölcsönöztek kerek arczának , mint egy oroszlánfő. Ezért irta róla egy német költő :

„Látálak lelkes oroszlány s az isteni Szikrát látám szemedből fényt lövellve , Dörgő szavad baliám , s látám emelve A sziveket körüled átmelengeni."

S midőn szónokolt, többnyire hátraveté e kis oíoszlányfőt izmos rövid nyakán. Keresztbe fonta karjait, mint Napoleon, s csak a szónoklat legszenvedélyesb helyeit kisérték keze árnyazó mozdulatai. Éles tekintete egy szemletartó vezér önérzetével futott végig ollykor a gyülekezeten. Erezé , hogy ő rendesen ura a gyülekezetnek, mellyben szót emel, mint Neptun a habok nak. Senki sem volt nála biztosabb a hullámok között ; senki sem birt több mértéket tartani a szenvedély árjai és szélvészei között. Két olly diadaláról emlékszik Biharmegye története, mellyre egy O'Connell büszke lehetne.

Egy márcziusi napon, 1842-ben, nagy számu nemességet csőditének össze ellenségei. A tanácskozó terem ajtóit már korán betörék, s a termet „nem adózunk" kiáltások közt foglalák el.

Ez volt a jelszó, mi alatt az izgatott tömeget egy más kérdés ben akarák fölhasználni a haladás bajnoka ellen. Beöthi megje.

lent az ingerült nép között. Némi küzdés után sikerült szóhoz jutnia. Csak ezt ohajtá; az eredményről bizonyos volt. Mi tanui valánk a nagyszerü jelenetnek. Láttuk , milly önérzettel szállt szembe az előitéletekkel, mellyek a tömeg tudatlanságára támasz kodtak. Erős volt a támasz , de megingattatott. Hallottuk sza vaira csöndesedni az ingerült zajongást. A föl-fölvillanó ólmos botok lassanként eltünedeztek, mint a februári napokban Lamar- tine szónoklatára a vörös zászlók, a franczia nép Aventin hegye, a párisi városház előtt. Még nem végzé szavait, s már őt éljenzé a tömeg , mellyet ellenei hoztak be. S e tömeg, a bihari közne messég , egy más alkalommal feláldozá a nemadózás kiváltsá gát, midőn ünnepelt szónoka ez áldozattól föltételezé a követi szék elfogadását.

Egyike volt Beőthi kora legnagyobb népszónokainnak. S mint népszónok , legerősb a rögtönzésben. Hangja nem érczes, nem kellemes , de éles , erős , nagy terjedelmü s inkább harsogó, mint dörgő. Többnyire szónokolt, ritkán beszélt, még társal gásban is rendesen túlkiabált a beszéden.

Előadása rendkivül eleven, folyékony. Szónoki virágaiban sok költői kép. S e képekben változatosság. Többnyire nagyszerü körrajzok; inkább az, mi a természet műveiben bámulatra ragad, mint a mit egy teljesen bevégzett szobron keres a műphilosoph.

Inkább a gondolat nagyszerüsége, mint a kivitel szabatossága.

Őserő inkább , mint tanulmány. S e harsogó hegyi patak mel lett , mellyhez hasonlitott ragadó szónoklata , gyöngéd virágok is fakadtak. Ki nem emlékszik szavaira , mellyekkel a vallás ügyét az 1836-diki országgyülésen letette : „Nem halt meg a leányzó, csak aluszik? " A német nő, ki a fenidézett verset irta, a szent könyv e szép hasonlatát foglalá Beőthihez irt sonettje utósó versszakába.

Mindez azonban csak egyik oldala Beőthi szónoklatának. A lélekemelő , megragadó eszmék mellett megannyi grotesk ala kok , gúny , élez , humor , satyra. -Humor a szó legnemesebb értelmében. Keserü igazságok a mosoly leple alatt. A régi kor mányszéki eljárásnak nem volt élesebb ostorozója. Az 1840-diki sérelmi országgyülésen Klauzál panaszos szónoklata volt az ural

kodó. Beőthi megjelent, s a kedélyek fölvidultak. S szónokla tának e fegyvereitől még jobban féltek ellenei , mint harsány szavától.

S az élénk kerek arcz , e méltóságos kis oroszlányfö , illyen- kor torzalakot öltött. Szemeiben , mennyei tüz helyett , gúny villámai czikáztak , a taglejtés gyorsabb , elevenebb , jellem zőbb lett, gyakran egész a bohózat határiig. S néha olly hirte len követték beszédében torzképek a nagy gondolatokat, mint Shakespeare szinmüveiben , hol a tragicus személyek gyakran vegyülnek grotesk alakokkal.

S ülőhelyén néha nem kisebb volt Beőthi mint a szószékben.

Danton fölkiáltásait, Mirabeau közbeszólásait csupán ő öröklé a magyar szónokok közt. Ollykor egy fölkiáltása egész beszédre válaszolt. Egy közbeszólás megsemmisité egész szónoklat hatá sát. „L'interrupteur égalait en lui l'orateur," mint Hugo Victor mondá Mirabeauról. S mig az ellenpárt szónoka tiltakozott a közbeszólás ellen : a kis oroszlányt már a közönség kaczaja és tapsai fedezték.

Kár, hogy az irodalom részére olly kevés példánya maradt fen ez erőteljes , e változatos népszónoklatnak.

De alig lehete máskép.

Beőthi hatalma, mint láttuk, a rögtönzésben állott. Egy szer akarta papirra tenni, vagyis inkább toll alá mondani beszé dét. A kezdő szavaknál fenakadt, az akkor még divatos meg szólitáson , a tekintetes karokon és rendeken. S másnap Bihar megye ünnepet ült. Beöthi Ödön tartá követjelentési beszédét.

Ott , Biharmegye teremében, pazarlá el a kis néptribun szó noklata legszebb virágait. E teremben, hol egy évtizednél tovább állott szemközt ellenséges táborok gyanánt a Beőthi- és Tisza párt, mint a Colonnák és Orsiniak Rienzi korában.

Csak az országgyülésekről maradtak fen némi beszédtöredé kei, roszul összeszerkesztve. Merte lángész gyors röptét, e sebe sen rohanó szónoklatot gyorsiró is alig volt képes követni. A közlelkesedés vagy kitörő kaczaj közepett gyakran kihullt kezé ből a toll. Nem egyszer ragadtam én is papirt, utánjegyezni Beő thi előadását. Ugy jártam , mint egykor a szép stájer föld vas

útján a tájképekkel. A gőzerő , ollykor alagutakon keresztül, gyorsan röpitett , s az egész vidék képe , hol átfutottam , csak szakadozott benyomásokban , itt-ott egybefüggés nélkül, maradt fen emlékezetemben. Hlyen a lángész rögtönző szónoklata. Alig vet oda nehány jellemző vonást egy képhez, s már más, köl tőibb tárgy kinálkozik phantasiájának. Be sem végzi némelly képeinek rajzát , s már más , nagyszerüebb körrajz szinezéséhez fog. S a bevégezetlen , félbenhagyott részek a gondolat-egybe- függés hiányát tüntetik föl, mellyet nem pótol ki semmiféle

naplószerkesztő.

Hallani kelle Beőthit; leirni lehetetlen volt.E nagy rögtönző szónokolva gondolkodott. Ki veszi rosz néven , ha e gondola tok , szó szerint papirra téve , nem mindig olly szabatosan , olly összefüggőleg vették ki magokat , mint valamelly irói mű , a szerző „nonum praematur"-ja után ? Azonban voltak ötletek, gondolatok, mellyek nyelv, kifejezés, styl tekintetében is olly talpraesetten jöttek ki szónokunk agyából , mint Minerva, kiről irva van , hogy talpig pánczélban , fegyverezetten jött a világra.

Hlyen volt Beőthi , mint szónok.

S szónoklatának vegyülete magán életében , jellemében is mutatkozott. Nyugtalan , zsémbes természet , ingerlékeny vér alkat , nehéz helyzetekben sok mérséklettel. Kedélyében jó adag kiméletlenség , kihivó dacz , megvetés, gúny mellett sok gyön gédség s még több nemes érzés. Kedvcsapongása , ha más tárgy ból kifogyott, önszemélyét állitá pellengérre , olly kiméletlen séggel , melly elleneit vérig boszantá. S legyőzött ellenei iránt nagylelkü, engedékeny, majdnem a gyöngeségig.

Megbecsülhetlen tulajdonok az ellenzéki padon.

S valóban Beőthi kitűnő tagja volt a baloldalnak. Megteste sült képe a magyar ellenzéki tábornak a márcziusi forradalom előtt. Erősebb az ostromlásban , mint az alkotásban. A szent kürt harsogása Jeriko falainál. Megingadoztak szavára a régi

visszaélések, az ódon szerkezet bástyái.

De a szélsőségek , mik e ritka egyéniséget alkoták, nagyobb előnyök szónokban , mint stáfusférfiuban.

Be végezetlen maradna szobrunk , ha ez árnyalatokat is föl nem lepleznek.

Nem a gyors felfogás , helyes tapintat hiányzék e jól alkotott föben , hogy nem kisebb statusférfiu legyen , mint népszónok volt ; hanem a körülmény , az ismeret, tanulmány. Eszméiben meg volt az emelkedettség , nagyság , sőt fenség ; a mélység hiányzott. Csodálatos ösztöne volt, a legjobb rendszabályokat megválasztani. De másoknak kelle formulázni. Reformügyek körül szerepe az általános vitákkal végződött. A harmadik fel olvasásnál : mint Angliában mondanák. A részleteknél mindin kább fogyott türelme és ismerete.

Nem csuda. Az ifjukor mulasztásait a későbbi évek szorgalma nem pótolhatá.

1796-ban született s 1812-ben már huszárnak csapott föl, mielőtt a jogtudományokat hallgatta volna. S nyolez évet töl tött katonaságban , az ifjukor legszebb , tanulásra legalkamasb éveit.

Szép pálya ember- és világismeretre, de, főleg harczias idők ben, mint azon korszak egy része volt, nem kedvező elméleti tanulmányokra.

Két dolog van , mit Beőthi a hadi pályán annyira elsajátí tott, hogy jellemének alkatrésze lett. A rend, pontosság s a katonai parancsszó , melly nem tűr ellenmondást.

Az első tulajdon örökité nevét, mint alispánét. Rendet hozott be a rendezetlen megyei közigazgatásba. Az egyeniség néha pótolja a rendszer hiányait.

A katonai parancsszó lehetlenné tevé az országos ellenzék élén , ha Deák széke üresen állott. Régi dolog , már Cormenin is megjegyezte , hogy az ellenzék nem tűr fegyelmet.

S midőn 1826-ban közpályára lépett szónokunk, az országos intézmények sem valának kedvezők státusférfiak növelésére.

A kiváltságos nép tartományi ősgyülései aligha képeztek valahol statusférfiakat. S illy gyülések viszhangja volt a régi magyar parlament. Emelkedettebb hely nyit a szemnek szélesebb látkört. S a magyar statusférfiak országos álláspontra is csak azért léptek , hogy ismételjék a megyei szószékek házi bölcsesé

gét. Boszankodással emlité gyakran épen Beőthi, miként olvasd föl egyszerüen utasitását Szepes vagy Árva követe, midőn ellen

kező hatását várták Deák meggyőző okoskodásinak. Általáno sabb, európai nézpontokról csak igen ritkán vala szó. Annál kevésbbé volt a magyar parlament azon hely, hol európai ügyek jöhettek tanácskozás alá.

Egy kis tenger volt ez országgyülés, 52 folyam egybefolyt hullámaiból. S e folyamok nem egyfelől hoztak magokkal hin árt, iszapot. Itt-ott kortesbotok úsztak a hullámokon, a megyei párt küzdelmek gyászos emlékü fegyverei, vagy pártszenvedély

vihara szennyezé el a fölvert habokat. S hol dult nagyobb szél vész , mint épen a Királyhágó alatt éveken által ?

Beőthit megedzették e viharok. Nem egyszer láttuk küz deni , daczolni a hullámokkal, az örvényekkel. Volt idő, egy rideg decemberi nap , midőn életét is csak a gondviselés őrizé meg.

Csuda-e , hogy néha rajta is látszott a megyei zavarok némi salakja ?

A párt , mellynek karjain emelkedett követi székébe , tőle várta házi nyugodalmát. S az országos panaszok Pozsonyban benne keresték egyik hatalmas ügyvivőjöket. S fölülről reményt nyuj tának a megyei pártfőnöknek , hogy mérsékeljék a statusférfiut.

S Beőthiben némi ingadozás támadt. Azt hisszük, az 1843-diki országgyülés nem legkedvesebb visszaemlékezései közé tartozik, habár nem volt egyetlen pillanat , mikor az országos ügy túl nyomó nem vala tekintetében a tartományi érdekek fölött. De mérsékleni a szenvedélyes szónoklatot, már magában annyi, mint hatásától fosztani meg. A szónok nagysága Beőthiben ott végződött, hol a statusférfiu nagysága kezdődik. Nagy volt épen azért, a miért tökéletes statusférfiu nem lehete.

Ce. A.

DEÁK FERENCZ

után igazságügyi ministere, előbb csaknem minden megye s igy Magyarország táblabirája , Zalának több országgyülésen kö vete, a magyar haza, s a mennyiben rólunk a figyelemre s rész vétre ébredt külföld is tud már valamit, Európa véleményében, fajunk első státusférfia , parlamenti embere s Aristidje.

Ha szigorú , kérlelhetlen , tömkelegbontó logicai bonczkés- ről van szó, e bonczkés Deák Ferencz kezében csillog legtisztább fénynyel ; ha megdöntő s megdönthetlen , kimeriitő s kimerit- hetlen , a tárgyat minden oldalról felvilágositó, annak árnyaira s rétegeire déli napfényt árasztó okoskodások s érvek kellenek : Deák nevét hongoztatják a termek. Ha szenytelen , senki által kétségbe nem vont arany becsületesség kivántatik : Deák nevét hivja a nép. Ha bölcs , józan , meggondoló, a törvényt s igazsá got semmi melléktekintetnek fel nem áldozó , de a körülmé nyekkel , mennyire csak becsülettel lehet , engedékeny s előre- látólag megalkudó politica igényeltetik : ismét Deák a szüksé ges, a nélkülözhetlen tanácsadó, kerestetik fel ki hidai magá nyában. Lássuk ez embert, hazánk s Zala büszkeségét, miként él , miként szól , miként kormányoz s vezérel.

Az 1836-diki, vagy 1840-diki pozsonyi országgyülésen vagyunk, s hazafiui részvéttel kisérjük a nyilt szőnyegen forgó s ismét a szőnyeg megetti dolgokat. A liget hűs árnyaiban, kora reggeli vagy nyájas esti órában egy csoport követet, mintegy a görög sétáló iskola hű tanitványait , látunk valaki körül tábo rozni ; szemeik egy férfiura kegyelettel vannak függesztve, szom jasan lesik el ajkairól a szavakat; örül, ki legközelebb közelébe juthat, vagy izmos karába kapaszkodhatik. Látjátok azon egész

séges kinézésü, erős teljes testalkatú, piros szabályos arczú, jámbor de eszes arczkifejezésü , lelkes szemü, 3C— 40 év közti

férfiut, fekete öltönyben, melly tiszta, csinos, de távol áll a divatos szabástól, hófehér mellényben, melly széles magas mellét mindenkor fedezi , szájában illatos szivarral , kezében ele fántcsont fejü vastag sétabottal. Ez Deák Ferencz, Zala követe.

Vagy jertek velem azon füsttel telt szobába, hol a követtáb lai ellenzék esti tanácskozmányait tartja. Holnap fontos ülés lesz;

leirat érkezett Bécsből , mellynek fogalmazása Pythia kétértel müségeire emlékeztet. Nagy a zaj , a rendetlenség , tömérdek a beszéd. Ki nem ismeri a magyar , s minden ellenzék fegyelmet- lenségét? azt mondja, hogy független akar lenni, csak lelkiis meretére hallgatni , akkor , midőn nem egyéb , mint kevély , hiú s dicsvágyó; a hány fej , annyi vélemény , a hány katona, any- nyi vezérség-igénylő. Ugyanazon férfi , kit a ligetből ismerünk, belép a szobába ; megjelenése neptúni hatással van a hullámokra.

Kényelmesen ül a pamlagra ; — mert a kényelmet szereti — szájában ismét szivar , — a mi kedves szokásának látszik lenni,

— s midőn már sokan, igen sokan kibeszélték magokat, és elmondák , ki mit tanult Kelemenből, Kövyből , Rotteckből s Benthamből , szólani kezd egyszerüen , világosan , ollykor tréfá san ; kezei alatt gyönyörü rendben pereg le a bonyolult gombo lyag, világos szavaira oszlik a kétértelmüség köde , a sophismák csalárd szürkülete , feltünnek a biztos , határozott álláspontok, a jól meggondolt csatarend, megmondja, mi téren kell kezdeni a támadást s folytatni a vitatkozást , minő pontokat kell tartani s feladni, mi rendbe kell állitani a csapatokat s ütegeket. És a zaj elnémul, a rendetlen tömeg csendesen hallgat , s nyugodtan szé led vacsorához, miután „mindent lehető legjobban eligazi tottunk."

Későbben talán a fagylaldában fogjátok látni e neptuni hata lommal biró férfiut, kisebb baráti körben, hol ajkairól csino san s izletesen előadott anekdoták ömlenek , vagy ollykor sző nyeges termekben is , hol egyik másik a legnagyobb körökben nevelt úrhölgy igen örül vele társaloghatni , s kedélyes , lelkes és elmés társaságában igen jól mulatja magát. Még későbben, ha azon utczán mentek végig , hol lakása van , gyertyát láttok szobájában, Könyvei között ül, mert tanulni meg nem szünjk? 9

könyvtárában a legjelesebb jogi , politicai s törvényhozási mun kák állanak. Ha előszobájába mehetnétek , ott egy rakás pénzt látnátok azon szegények számára kikészitve , kik rendesen eljő- nek a megszokott adományért.

Deák Antal, kit az ország tisztelete kisért kora sirjába, haza ment a hosszu országgyülés meddő vitateréről, s e miatt busuló elvtársainak azt mondá : „küldök én nektek egy fiatal embert, kinek kis ujjában több ész s tudomány van, mint egész bennem, öregebb bátyjában." A fiatal ember megjelent, felszólalt, s a tisztes, már akkor igen tekintélyes öregebb Pázmándy Dénes, a fiatal ember egyik nyilatkozata után igy kezdé replikáját :

„tisztelem én Zala fiatal követének szép igyekezetét." E fiatal ember kevés idő mulva az országgyülési alkotmányos s nemzeti érzelmü ellenzék elismert , senki által kétségbe nem vont vezére lett. Mert senki sem birt a pártvezérségre olly kitünőleg alkal mas tulajdonokkal. Az éles logica , a dolog lényegét s bibéjét mindenkor eltaláló ész , a gazdag ismeretkincs , egyesülve bölcs mérséklettel , páratlan szerénységgel s önzéstelenséggel , saját személyének elfeledése , midőn ügyről van szó , szeretetreméltó kedélyes egyéniség, melly a jó tréfát, talpraesett anekdotát sze reti , s valódi magyar szellemmel fűszerezve tudja előadni , azon tulajdonok , mikkel ő nem keresve, nem akarva, önkénytelenül, vezérszerepre s ekkorig senki által erőködve is el nem érhetett befolyásra emelkedett. Mint a nap senkivel sem kaczérkodik, hanem föllép egyszerre egész fénytengerével, teljes méltóságá ban az égre, s a kisebb csillagok elhalványulnak , a földön jóté kony sugár s melegség terjeng.

Az ellenzék s főleg a magyar ellenzék rendbentartására va lódi müvészet s magas strategiai ügyesség kell. Ne felejtsük a régi magyar megye-rendszernek azon természetes következését, hogy minden megyének megvoltak több kevesebb nagy szóno kai , vagy státusférfiai , Cicerói , Pittjei , Broughamjei. Ezen kis Cicerók , Pittek s Broughamek kebelében sok jó honfiérzelem, de sok hiuságdaemonka is lappangott , mellyet kellemetlenül érinteni igen veszélyes volt, ha nem is az illető nagy emberese egészségének s étvágyának , de mindenesetre a szent ügynek,

melly nálunk díjt, egy kis népszerüségi hullatag nymbuson kivül, alig igért, de minél több áldozatot igényelt.

Ezen hiuságocskákkal tudott Deák ügyesen s bölcsen elbánni.

Senkinek önszeretetén sebet nem ejtett. A tanácskozmányokban kiosztattak a szerepek , sokszor gyenge fej- és gyakorlatlan nyelvre is bizatott az inditványtétel , hogy a küldők az ország gyülési naplókban a provinczialis büszkeség kebeldobogtató érzé sei közt olvashassák , miként N. N. megye követe érdemes N. N.

illy s illy fényes beszédet mondott , és ugyancsak kitett megyéje becsületeért. Deák maga csak fontos tárgyakban szólott, és szó lott akkor , midőn a .tolongó szóár által medréből kitolt tárgyat abba vissza kelle vezetni , s a bőven megvitatott kérdéseket for mulázni, szoros és határozott alakba önteni; s szólott ekkor fontosan, bölcsen, kimeritőleg, mindenkit megnyugtatólag.

Tudta mindenki, hogy ő, a hazafi, hazáját szereti szivének min den csöppjével, hogy neki, a nőtelennek, a haza egyetlen szerel me; tudta mindenki, hogy ő, a bölcs és mérséklett férfi, a kellő határokon túl nem megy s elhirtelenkedéssel az ügynek soha sem árt , tudta mindenki , hogy hozzá , mint becsületes s okos, méltányos és kiméletes emberhez , a kormánynak s azt képvi selő országgyülési egyéneknek is bizalmuk , és személyes szere tetreméltóságánál fogva, vonzalmuk van. Ö minden párt tiszte letét birá, s az általa sánczai közől több alkalommal kivert con- servativ párt futva is éljent kiáltott neki.

Deák szónoklata nem annyira elragadó s villanyozó, mint meggyőző s melegitő; nem annyira elmés, ragyogó s költői, mint világos , derült, velős , okokkal s érvekkel teljes ; nyelve tiszta, sima , de nem piperés , olly távol a keresettségtől mint hanyag ságtól ; természetes de nem pongyola , eszméinek teljesen meg felelő s azokat kimeritő, egy kis ízével a dunántúli dialectusnak;

magatartása nyugodt, tekintélyes, méltóságos, mozgása kevés, egyszerü , mindig illedelmes. Egészén szabályosság , erő s dísz egyesül. Hangja elég erős, de nem annyira zengzetes. Nem azon fajta szónok, mint Kossuth vagy O'Connel , kinek hallatára a közönség idegeit érzi szökellni, szenvedélyre gyúl , kinek szavai bámulás, elragadtatás felkiáltásait ragadják ki a keblekből. De

az a szónok, kit olvashatsz, bonczolliatsz hideg ésszel is , midőn a drámai hatás vitézsége lecsillapult , kit tartalmasnak , meg győzőnek , sőt szépnek találsz mindenkor s akárhányszor, kiben logica, rend s methodus, erő és velő van örökké. De e mellett melegitni is tud , s van eset , hogy könyükre olvasztá közön ségét.

Például ide igtatjuk Deáknak az 1833-diki országgyülés nov.

23-diki országos ülésében a lengyelek ügyében mondott szavait.

Balogh János tette meleg szónoklattal az inditványt, melly az udvari párt legnagyobb nem-tetszésével találkozott. A n d - rássy J. esztergomi követ ellenzé azt, természetesnek találván, hogy nemzetek elvesznek. Deák pedig igy szólott :

„Nemzetek vesznek , nemzetek lesznek" e szavakat monda Esz tergom érd. követe; ugy hiszem azonban, nem különös ujság gyanánt hozta fel e szavakat, mert a világtörténeti évkönyvek bőven megtani tottak bennünket, hogy mig egyik nemzet emelkedett , a másik elenyé szett; de a világtörténet nemtanit, hogy a végveszély örvényében elmerüléssel küzdő nemzetet, némán s hidegen nézve , lehetőségig ne segitsük. Mert hiszen egyes emberek ib lesznek és vesznek : kötelesség mégis veszélyben forgó vagy ínségre jutott embertársainkat tehetsé günk szerint a veszélyből kimenteni. Nem fejtegetem én Lengyelország mult századi történeteit ; sok szomoru csapást kellene felhordanom, mellyek e nemzetet érték, nem feszegetem feldarabolásának nyilvános és titkos okait s nem számlálgatom az ebből eredhető következéseket ; megtanitandja majd Europát az idő , hasznos és tanácsos volt-e annak megtörténnie ? de fájdalommal és aggódással keserü érzet foghatja el keblünket, midőn látjuk, hogy a lengyel nem vet, melly a 16-dik szá zadban éjszak leghatalmasabb státusának tartatott, erőszakkal végké pen ki van már törülve a nemzetek sorából. Iszonyu valóság lett abból, mit Kázmér János királyuk 1616-diki julius 6-kán tartott beszédében könyek közt jövendölt, mert le van tiporva e nemzet egykori nagy sága, összezúzva hevernek a hajdani szabadság feldúlt omladéki, s a Visztulának lengyel vérrel áztatott partjain nem szabad lengyelek tűz helye füstölög többé. S neveli fájdalmunkat annak érzése , hogy szána- kozáanál s kérelemnél nincs hatalmunkban egyéb , mit az elnyomotta kért tehetnénk, mert századokig sujtott bennünket is a kérlelhetleu balsors vaskeze, ugy hogy most már nem tehetjük azt szerencsétlen szomszédunkért, mit 1278-ban a hatalmas Ottokár ellen habsburgi

M. Siánokgk. 3