A megoldhatatlanság önismerete és az önismeret megoldhatatlansága

SÁNDOR IVÁN

A megoldhatatlanság önismerete és az önismeret megoldhatatlansága

„Semmi sem őrzi meg alakját"

(Ovidius)

„A tapasztalat, mint Kronosz fölfalja fiait."

(Pilinszky)

A Tiszatáj kérdéseit ebben a században többször feltették. Mintha talányokat ta- karna ez a

kérdezési kényszer, miközben a kérdésekben megjelennek a Táj változó-változatlan szövevényei. A talány: szellemi. A szövevény: élethelyzet. A szö- vevényt nem lehet bontogatni a talányok megfejtése nélkül. A talányokat meg lehet fej- teni a szövevényben élve is.

Hamvas Béla a

ben a

bölcsességéről beszél. Az öregség lemondani tudásáról, mint értékről. Az önismeretről, mint hatalomról.

Közép-Európa: maga is öregség. Az benne az öregség, amit a közép-európai élet talá- nyainak, szövevényeinek mondhatunk. De Közép-Európa tekintetéből hiányzik a fel- ismerés. Ez a

inkább arra emlékeztet, amiről Pilinszky beszél. Közép-Európa a tapasztalatai hiábavalóságába öregedett bele. Az égette ki, hogy nem tudott lemondani az illúzióiról. Bejárta a különböző utakat, megismerte a különböző élettájakat. Nemze- tei együtt és egymással ellen tüzelve a monarchiákat, diktatúrákat, féldiktatúrákat, fél- demokráciákat; szabadságban, elnyomottságban, reformkorokban, forradalmakban, ellen- forradalmakban, háborúkban és békékben; nemzetállami tébolyok kiszolgáltatottjai- ként és gerjesztőiként, idegrendszerébe terhelve a félelem neurózisait, terjesztve vírusait.

így sodródott a félperifériára. így maradt a nagyobb erők ütközőzónája, a

tos zavar régiója.

Hat éve már annak, hogy a Tiszatáj feltette a kérdéseket: van-e még Közép-Európa?;

lehet-e még és hogyan?; milyen a Közép-Európa-tudat?; volnának-e még az összefogás- nak formái?

Hat év alatt valami megváltozott. Talán egy-két évtized múltán értelmezhető lesz egy történelmi szakasz végjáték voltának bizonyossága. Ma még csak

hogy „va- lami" befejeződött. Túlságosan „benne vagyunk" még a közép-európai szövevényben, a Közép-Európa-tudatban, de ez a nézőpontjainkat, alternatíváinkat is meghatározza.

Gondolkodunk Közép-Európáról, a jövőjét keressük, miközben már: nincs. A keserű osztrák Karl-Markus Gaufi beszél azokról, akik „elveszett hazaként", a „kultúra imagi- nárius birodalmaként", „sok nemzet reményteli együtteseként" idézték meg Közép-Eu- rópát, ám az, aki körülnézett, „az elnyomás, a mészárlás, az üldöztetés véres nyomaira bukkan és találkozik a hatalmasok egyformaságának tanúbizonyságával..."

A szelíd Tőzsér Árpád beszél azokról, akik ha szólítják Közép-Európát, két nyelven

szólnak. „Az egyik nyelv a gúnyolódok nyelve... azoké, akik Közép-Európát még terű-

létként sem igen tudják elképzelni, nemhogy irodalomként. A másik nyelv azoké, akik tervszerűen magas művészi igénnyel építik Közép-Európa nyelveiből, egzisztenciáiból és Európa kifordított történelméből és irodalmából Közép-Európa mítoszát..."

Nem vagyok sem keserű, sem szelíd. Azt sem mondom, hogy előzmények nélkül írtam a Tiszatáj megelőző ankétján: „folyamatos ismétléseink, ráimádkozásaink egyre inkább erkölcsi-szellemi maszkok, amelyek az illúziókkal való leszámolni nem tudást takarják..."; azt tapasztaljuk, hogy maga Közép-Európa nem akarja Közép-Európát, mert „az örökösen feszültségekkel teli vérző-gyűlölködő arc Közép-Európa igazi arca".

Mindaz, ami ma még Közép-Európa: művészet és szellem, illúzió és búcsú. Mögötte Európa szövevénye, az élet minden mozzanatára kiható átrendeződés egy

pusz- tító tűzvészekkel teli és egy

látszatkiegyezésekkel aláaknázott korszak után. Kö- zép-Európa ingatag, folyékony létének eltűnése a mai átrendeződéssel párhuzamos.

Ezért nincs mit gyászolni. Visszavonhatatlan eróziója immár régi mítoszoktól, újabb il- lúzióktól gyorsítja meg a búcsút. Közép-Európát az európai tektonika préselte ki a nemzetek vándorlásából-alakulásából-háborúiból; ez a tektonika porlasztja most el.

Közép-Európa létéről, létének formáiról mindig nála nagyobb erők döntöttek. Ez a fo- lyamatos organikussághiány - Bibó István, Szőcs Jenő után nincs ebben felfedeznivaló - indítéka; ez a szövevényei „saját erőből" való szétbogozhatatlanságának az oka. Kö- zép-Európa valóban az örökös veszély, két világháború kirobbantásának a régiója, ahogy azt a Nyugat látja. De ennek a zavarzónának hol szülője, hol házassági tanúja, hol ügyésze, hol válóperes ügyvédje is maga Európa.

Küzdöttünk a Habsburgokkal, szövetkeztünk a Habsburgokkal. Kínlódtunk a Mo- narchiában, kihasználtuk a Monarchiát, hogy amikor vége lett, ne fellélegezhessünk, hanem nyögjük azt, hogy Trianont azért még kiprovokálta. Elfogadtuk a bécsi döntést, a nácizmus szövetségeseként kitettük magunkat Jaltának. Mindezek a konstellációk az európai erőhelyzetből születtek meg, omlottak ránk. Európa kialakította, megerősí- tette hibás döntéseit, létrehozta, fenntartotta a zavar, a kiszámíthatatlanság régióját.

Mintha próbálna új szerepet tanulni.

Hol talál bennünket Európa átrendeződése? Mivel jár számunkra Közép-Európa el-

múlása? Mit tudunk önmagunkról, szűkebb-tágabb környezetünkről a változásban? Il-

lúzió, neurózis, „hamis realizmus", „túlfeszült lényeglátás" mellett lesznek-e új fogalma-

ink, hívószavaink? A deformált politikai kultúra gyökerei nagyon mélyek. Már az

előző századvégen is kudarcba fulladtak azok a szellemi ajánlatok, amelyek reális érték-

rendet, önszembenézést próbáltak érvényesíteni az illúziókkal, romantikával, demagó-

giával szemben. De ha a virtuális Közép-Európától nehéz a búcsú, akkor nem a közös

szenvedéstől, vértől, nem a nyomorúságainktól nehéz. Ady álmától, József Attila

feladatmeghatározásától, Németh László „tejtestvériség" eszméjétől nehéz a búcsú. Eb-

ben is nagyon sok még a racionalizálandó. Mindmáig nem gondoltatott végig, hogy

amikor Ady a „minden egész" eltörését siratta, akkor az, ami „széttört", már régen nem

volt „egész", és régen nem volt siratnivaló. Trianon elfedte előlünk - miközben a Nyu-

gat sem fogta fel - , hogy a válság általános, egész Európát maga alá gyűrő szakasza bon-

takozott ki. „Európa a huszadik század első harmadában - írta 1921-ben Guglielmo

Ferrero - ahhoz hasonló helyzetben van, mint amilyenben a Római Birodalom volt

a harmadik század elején: két tekintélyelv mérkőzik egymással, ezek egyikének sincsen

megfelelő hatalma, és hiányzik a legfőbb állameszme, ami nélkül lehetetlen a tartós ura-

lom. Az 1789-cel kezdődő hatalmas küzdelem úgy látszik, a két ellenfél elvérzése miatt

vegetért... a fennálló világrend hívei... túlbecsülik civilizációnk alapjainak erősségét és

teherbíró képességét..."

Közép-Európa mítosz lett, amikor már nem is volt. Garmadával születtek a tiszta szándékú, mélyenjáró tervek az összefogásról, szellemi programokról. Közép-Európa azonban nem akart, nem tudott „engedelmeskedni" ezeknek a felhívásoknak. A szellem emberei vágyódtak a tiszta helyzetre. Dolgoztak a „talányok" megfejtésén, a szövevé- nyek szétbontásán, a határokon innen és túl. Közben illúziók vermébe csúsztak és nem volt erről tudomásuk. Bíztak az emberségben, az értelemben. „A háború minden bor- zalma mellett is tiszta helyzetet teremt majd, s csak tiszta helyzetből fejlődhet ki az ér- telem uralma." Ezt Bálint György írta le három évvel elpusztítása előtt, „...hírünk a vi- lágban riasztó, végzetes bűn volna továbbra is áltatni magunkat..." - ezt Illyés Gyula írta a Magyar Csillagban, ugyancsak az értelem szavának meghallását remélve, s tiszta helyzetet követelve 1943 őszén, amikor még Szárszón sem arról vitáztak, hogy mikép- pen kellene szembenézni azzal, ami bekövetkezik. (Arról váltogattak szót, hogy mi történhet akkor, ha majd eljön az idő, amely többek között aztán azért jöhetett el úgy, ahogy eljött, mert a legjobbak Szárszón sem arról vitáztak, hogy miképpen kellene szembenézni, netán szembefordulni azzal, ami azon az őszön ráomlott Magyar- országra.)

J ó v o l n a az i l l ú z i ó k t ó l , az ö n s z e m b e n é z é s - h i á n y t ó l is e l b ú c s ú z n i m o s t , a m i k o r K ö - z é p - E u r ó p a - a m e l y ú g y , a h o g y a legjobbak látni szerették v o l n a , s o h a s e m v o l t - el- m ú l i k . D e a m í t o s z o k t ó l v a l ó megválás - v a g y i s az önfelszabadítás - n e h é z s é g e i n e k t ö b b n e m z e d é k r e k i h a t ó d e f o r m á l ó indítékai vannak: a „kigázolhatatlanságtudat", a v e l e jaró n e u r ó z i s o k , az irreális, szélsőséges, p o p u l i s t a s z e m l é l e t m ó d o k jelenléte az egész ré- gióban; m ö g ö t t ü k h o l f e g y v e r e s k o n f l i k t u s o k , h o l f e g y v e r t e l e n g y ű l ö l k ö d é s e k , az ö r ö k ö s v á d l ó egymásra m u t o g a t á s o k ; a m é l y b e n a társadalom s z e r k e z e t é n e k „keleties"

merev, zárt mozdíthatatlansága, a m e l y a nyitásra, m o d e r n i z á c i ó r a , (ön)ismeretre törek- v ő „nyugatias" tulajdonságokkal e g y ü t t k ö z ö s e n adta ki a társadalom B i b ó István és Szűcs J e n ő által e l e m z e t t amorf struktúráját. E z z e l az amorfsággal járt-jár e g y ü t t a de- m o k r á c i a gyakorlatának h i á n y a a tradíciókban, illetőleg a tradíció n é l k ü l i friss d e m o k - ráciák instabilitása.

A m i k o r a k i k ü z d ö t t belső c s e n d b e n alkalmas v a g y o k rá, h o g y végigpillantsak a z o n , a m i b e n é l n e m kellett, és néha, a m i k o r v a l a m e l y i k r e g é n y a l a k o m rápillant a sorsára, u g y é r z e m - i l l e t ő l e g „ő", az életre h í v o t t „valaki" ú g y érzi - , s o k e z e g y e m b e r n e k . A Tiszatáj szerteágazó kérdéseit olvasgatva valami h a s o n l ó t g o n d o l t a m : s o k ez e g y n e m - z e t n e k , e g y régió lakóinak. És e b b e n a m e g t e r h e l é s b e n a s z é t b o n t h a t a t l a n s z ö v e v é n y - ben, K ö z é p - E u r ó p a t ö b b száz éves sorsára v i s s z a t e k i n t v e b e n n e v a n az ismeret, az ö n - ismeret k é n y s z e r é n e k m i n d e n n e h é z s é g e is; b e n n e v a n m i n d a z , amit a t ö r t é n e l m i e r ő k f o l y a m a t o s ü t k ö z é s é b ő l n a p o n t a s z ü l e t ő új h e l y z e t e k jelentettek-jelentenek; a f o l y a m a - tos m e g o l d h a t a t l a n s á g o k k ö z e p e t t e is az alternatívakeresések; b e n n e v a n az é v e i n k b e n b e k ö v e t k e z ő új európai k o n s t e l l á c i ó , m i n d e n mai válaszra v á r ó kérdésével és m é g isme- retlen f e j l e m é n y é v e l .

A közép-európai táj: kolonosi táj. De nem a nyugalmával, bölcsességével, amilyen- nek Hamvas az öreg géniusz Kolonosát leírta. E táj vándorai nem áttekinthető vidékre, hanem újabb labirintusba érkeznek. A vágyak Közép-Európájának vége, de a régiót meghatározza történeti kialakulása és útja, viszonylagos lemaradottsága, traumatizált-

s

aga, kisebbségeinek emberjogi megoldatlanságai, a nyelvhasználat, a kulturális auto- nomia rövidebb-hosszabb távon elrendezésre váró küzdelmei.

Sok volt a saját története Közép-Európának? Nem tudta elviselni? A tapasztalatai

falták fel?

M i lehetne a kivérzett, illúzióiba, g y ű l ö l k ö d é s e i b e , kudarcaiba belevakult tájnak az ö r e g k o r i bölcsessége?

E l s ő ü l annak a felismerése, h o g y n e m pusztán ö n m a g a alapjai, h a n e m E u r ó p a l i n e a m e n t u m a i r e n d e z ő d n e k át.

M i n d e n , ami Magyarország, illetve e régió országainak a m o r f , a n t i d e m o k r a t i k u s tár- sadalomszerkezetével, illetve a régió k i b é k í t h e t e t l e n kisebbségi n y o m o r ú s á g a i v a l kap- csolatos, az h o l nyugatias - H a b s b u r g - n é m e t - , h o l keleties - o r o s z - d o m i n a n c i á v a l jött létre. A változás: a parlamenti demokrácia, és a nyugatias, fejlettebb európai d o m i - nancia érvényesülése. E g y é r t e l m ű és k ö z ö s európai erőfeszítéseket láthatunk a b é k e fél- é v s z á z a d o s korszakának meghosszabbítására, gazdasági integrációt a világ más, N y u g a t - E u r ó p á h o z h a s o n l ó a n fejlett, netán fejlettebb régióival v a l ó lépéstartás é r d e k é b e n . Lát- hatjuk a v é d e l m i katonai s z ö v e t s é g kiterjesztését, megerősítését, az e m b e r j o g i alapelvek biztosítására v a l ó törekvést. Látjuk ugyanakkor a szerencsésebb sorsú, fejlettebb és gaz- dagabb nyugati világ k ü z d e l m é t saját ellentmondásaival, az e g y e n l ő s é g és jólét együttes megvalósításának megoldhatatlanságát, a tartós m u n k a n é l k ü l i s é g e t , az idősek és rá- szorultak számának n ö v e k e d é s é t , a polgárságot f e l m o r z s o l ó k o n k u r e n c i a h a r c o t . És lát- hatjuk a globális megoldhatatlanságokat: a túlnépesedés, a migráció, a k ö r n y e z e t s z e n y - n y e z é s , az éhség, a h á b o r ú k , a faji, a vallási, a n e m z e t i s é g i g y ű l ö l k ö d é s e k , a f u n d a m e n - t a l i z m u s o k Európára m é g n e m ráhullámzó, de máris hatást g y a k o r o l ó t o m b o l á s á t .

M i t láthatunk ö n m a g u n k b ó l , ha a saját, netán m á s o k által f e l é n k f o r d í t o t t t ü k ö r b e pillantunk? A parlamenti demokráciával kialakuló életkeretek, a j o g e g y e n l ő s é g megszi- lárdulását, az állami és magántulajdon-hányad e l ő n y ö s eltolódását a m a g á n t u l a j d o n ja- vára, lépéseket az európai államközi-politikai-gazdasági-katonai s z ö v e t s é g e k h e z v a l ó k ö z e l e b b jutáshoz. Ugyanakkor láthatjuk a lakosság szétszakadását a k e v é s gazdagra, a s o k nincstelenre, a „lecsúszás" v e s z é l y h e l y z e t é b e k e r ü l ő középrétegekre; láthatjuk az értelmiség f e l m o r z s o l ó d á s á t , a cigányság h e l y z e t e megoldhatatlanságainak k ö v e t k e z m é - n y e i t , az állami feladatvállalás m é r t é k é n e k a k e l l ő gazdasági l e h e t ő s é g e k h i á n y a miatti alacsony f o k á t az e g é s z s é g ü g y b e n , az oktatásban, a kultúrában; t o v á b b á azt a l é g k ö r t és szisztémát, a m e l y r ő l B i b ó már fél évszázada azt m o n d t a : a régió sajátosságaihoz tarto- z i k , h o g y m i n d e n t beteges átpolitizáltsággal k ö z e l í t meg.

M i n d e z az egész korszakra m i n d e n h o l j e l l e m z ő felgyorsulásban, a m e l y n e k k ö v e t k e z - t é b e n a magukat m u t a t ó új jelenségeket más fogalmakkal, n y e l v v e l lehet csak m e g k ö z e - líteni. E z e k n e k a megtalálását és használatát nehezíti az, h o g y az új n é z ő p o n t o k a t , h í v ó szavakat, az új megoldhatatlanságokat analitikusan m é r l e g e l ő s z e l l e m i e m b e r h e l y z e t e m e g i n g o t t , maga a s z e m é l y i s é g kerül a t ö r t é n e l m e n „kívülre". A s z e m b e n é z ő t e k i n t e t elé a korábbinál is áthatolhatatlanabb k ö z e g e t sűrít a digitális k o r s z a k , a maga s z i m u l á l t képi világával, i n f o r m á c i ó d ö m p i n g j é v e l : o l y a n h o m l o k z a t o t h ú z fel, a m e l y elrejti azt, a m i v e l v a l ó j á b a n s z e m b e kell(ene) n é z n i . A z „akcelerált v á l t o z á s o k " e g y (még) neve sincs k o r s z a k b a n j e l e n t k e z n e k .

A z ö n k é p p e l , a m á s o k által r ó l u n k kialakított k é p p e l v a l ó s z e m b e n é z é s azt a felada- t o t állítja elénk, h o g y „kérdezni kell - a m a g y a r valóságra - s z ü n t e l e n ü l . D e n e m a M i a magyar?-ra, azaz a m a g y a r jellemre. M e r t a kérdés tartalmilag és m ó d s z e r t a n i l a g meg- válaszolhatatlan. D e a M i a m a g y a r most?-ra, azaz a magyar jelenre. M e r t a kérdés tar- talmilag és módszertanilag m e g v á l a s z o l h a t ó " (Poszler G y ö r g y ) . A m a g y a r jelen „ m o s ó - járól f e l t e h e t ő kérdések, a netán m e g o l d h a t ó v á l a s z o k m i n d e n e k e l ő t t a régi i l l ú z i ó k k a l és m í t o s z o k k a l v a l ó radikális szakítással, t o v á b b á K ö z é p - E u r ó p a elmúlásának, az a m o r f

társadalomszerkezetnek az európai k ö r n y e z e t b e v a l ó „áttolódásának" t é n y é v e l , és az új s z e r k e z e t e k b e n j e l e n t k e z ő új megoldhatatlanságokkal v a l ó s z e m b e n é z é s s e l v a n n a k kap- csolatban.

A k o r s z a k új jelenségeinek új fogalmakkal, új n y e l v v e l v a l ó k ö z e l í t é s e azt is jelenti:

m e g kell barátkozni az állandóan t e r v h a l m o z ó , illúzióvilágot rajzolgató alternatívák h e l y e t t azzal, h o g y nincsenek teljes m e g o l d á s o k . V é t e k és b ű n , ámítás, p o p u l i s t a dema- gógia az új p r o b l é m á k r a - k i h í v á s o k r a teljes orvoslást kínálni. É r d e m e s m e g t a n u l n i és al- k a l m a z n i az új h í v ó szavakat: e n y h í t é s , c s ö k k e n t é s , k o m p e n z á l á s , f i g y e l e m , szolidari- tás. A z ismeret-önismeret a z o k n a k a lépéseknek a mérlegelését jelenti, a m e l y e k e t m e g kell t e n n i , h o g y a politikailag-gazdaságilag-katonailag E u r ó p a részeseiként ránk v á r ó k ö z e l j ö v ő gyakorlati e l ő n y ö k e t h o z z o n . A z z a l is s z e m b e kell n é z n i , h o g y m i l y e n k é n y s z e r ű s é g e k e t jelent az új megoldhatatlanságokkal v a l ó együttélés. Kis n é p v o l t u n k ? A z is maradunk. A keleties-nyugatias társadalomfejlődés é v s z á z a d o s ö r ö k s é g e i t ma- g u n k k a l v i s s z ü k az új évezredre is, legfeljebb a r e m é l h e t ő e n egyszer majd d o m i n á n s nyugatias v o n á s o k k ö z ö t t .

É b b ő l az i s m e r e t b ő l - ö n i s m e r e t b ő l s z e r v e z h e t ő e k o l y a n gyakorlati lépések, v a l ó s á g o s tettek, a m e l y e k b e n legjobb képességeinkre i s m e r h e t ü n k és a m e l y n e k n y o m á n r ó l u n k is m é r v a d ó k é p alakulhat ki. És e n n e k lehet az e r e d m é n y e , h o g y az integrációs f o l y a m a - t o k s e m feltétlenül a k ö z v e t l e n kárunkkal m e n n e k v é g b e , h a n e m v i s z o n y l a g r ö v i d e b b i d ő n belül máris e l ő n y ö k k e l járhatnak. E n n e k lehet t o v á b b á a k ö v e t k e z m é n y e , h o g y amit ö n m a g u n k e g y e d ü l n e m t u d u n k - n e m t u d t u n k biztosítani, a h a t á r o k o n túli ma- gyarság j o g e g y e n l ő s é g e , nyelvhasználata, kulturális a u t o n ó m i á j a , az európai t ö r v é n y e k , s z o k á s j o g o k és s z a b á l y z a t t a n o k betartásával-betartatásával m e g k ö v e t e l h e t ő és é r v é n y e - s í t h e t ő l e g y e n a n a g y o b b e r ő k k e l m a g u n k m ö g ö t t .

D e az ö n i s m e r e t é r v é n y e s í t é s é n e k is m e g v a n n a k n e m c s a k az e g y e s e m b e r , h a n e m a n e m z e t e k , a társadalmak é l e t é b e n is a m e g o l d h a t a t l a n s á g a i . N é z z ü n k csak n é h á n y európai v á l t o z a t o t . H u i z i n g a azt mondja: „ N e m ismerek o l y a n kultúrákat, a m e l y e k a m e g i s m e r é s t annak tágabb é r t e l m é b e n elvetették v o l n a . " E z igaz, de h o z z á t e h e t j ü k : u g y a n m i n d e n kultúra alapjaihoz tartoznak felismerések, á m m i n d e n k u l t ú r á b a n elter- jedtek az igazságok-felismerések e r ő s z a k o s m e g k ö v e t e l é s é n e k és ezzel l e f o k o z á s á n a k , a csak a „másikra" v a l ó k ö t e l e z ő v é tételének, s így k ö z h e l y e k k é - p r é d i k á c i ó k k á változta- tásának a m e c h a n i z m u s a i is. F ő i d é n y i F. László idézi H a m v a s Bélát a ( n y u g a t n é m e t e k - nek a m ú l t h o z v a l ó v i s z o n y á r ó l s z ó l ó m é l y és m e g h ö k k e n t ő esszéjében, a m e l y n e k az Együtt élni a felfoghatatlannal c í m e t adta. „ A z e m b e r k é p z e l e t é b e n l a p p a n g ó b ű n ö s ör- v é n y t s e m m i s e m k é p e s annyira felkavarni, m i n t é p p e n a k ö z h e l y . Ezért t ö r t é n i k m e g , h o g y e g y s z ó n o k l a t , e g y vasárnapi prédikáció az e m b e r b e n a l e g m é l y e b b r e rejtett gaz- ságokat is felébreszti, sőt fel is ingerli." F ő i d é n y i azért idézi H a m v a s t , h o g y a (nyu- g a t n é m e t ö n i s m e r e t r ő l b e s z é l j e n , a m e l y m i n d m á i g a legradikálisabb v o l t a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú u t á n . D ö b b e n t e n v e s z i észre, h o g y a m ú l t katasztrofális ö r ö k s é g e é p p e n a túlhajtott radikalizmusban, az igazságokban a napi k ö z é l e t b e n v a l ó m é r t é k v e s z t ő túl- bcitálásában k e z d (a számára) f e l m o r z s o l ó d n i , azáltal, h o g y a totális „megérthetetlenre"

totális e l t á v o l í t ó és k ö t e l e z ő magyarázatokat keresve akarja a m e g é r t h e t e t l e n t is meg- érteni. N i n c s u g y a n i s más kiútja, mert „a megmagyarázhatatlannal e g y ü t t élni, s azt va- l a m i k é p p e n ö n m a g u n k k a l is ö s s z e f ü g g é s b e h o z n i m a j d h o g y n e m l e h e t e t l e n n e k tűnik".

A z ö n i s m e r e t r e v a l ó t ö r e k v é s n e k ( e l t á v o l o d v a m o s t m á r a k ö z e l m ú l t t ó l ) egyik vál- tozata i l y e n . E g y másik az ö n m e g t i s z t u l á s igénybejelentését u g y a n i l y e n radikálisan han- g o z t a t ó , á m r ö g t ö n az elhárító l e l k i - s z e l l e m i - p o l i t i k a i m e c h a n i z m u s o k a t is „ m ű k ö d -

tető" magatartás, amely például a legújabb francia kollaboráns pert kísérte. Ezekben a változatokban együtt jelennek meg az önismeretnek a korlátai és határai. Az alapvető dilemma az, hogy a nagy szellemi-erkölcsi hatóerőket dinamizáló önszembenézés „más nyelven beszél", mint a politikai hatalom. Idéztem már máshol Csejtei Dezsőnek és Ju- hász Anikónak a kutatásaikban leszűrt gondolatait arról, hogy miután Spanyolország 1898-ban megalázó katonai vereségben elveszítette utolsó jelentős tengerentúli gyarma- tait, kénytelen-kelletlen szembesült a világban elfoglalt reális helyével. A „gondolkodó értelmiségnek döbbenten kellett tudomásul vennie, hogy Spanyolország egész egysze- rűen nem az, aminek korábban hitték; nem nagyhatalom, hanem harmadrangú té- nyező...". Ez a felismerés kényszerítővé tette az önszembenézést. Színre lépett a ,,'98-as' nemzedék", „a Ramón Menéndez Pidal nevével fémjelzett monumentális sorozat (Spa-

nyolország története)

39. kötetének két félkötete nem véletlenül viseli

(1898-1936) címet". Jött Ortega y Gasset, Picasso, Miro, Dali, Lorca, Gaudi, Bunuel, megtörtént a szembenézés Spanyolország

helyzetével - írják.

Hozzátenném: de mit hozott mindez? Mit segített? 1936 Spanyolországa: vér, testvér- háború, diktatúra. Közelebbi példa arra, hogy egy-egy nagy egyéniség, a szellemi, akár a politikai elit önszembenézésének mi az eredménye éppen a Magyar Csillag 1943 őszi vitasorozata. És a mai Európában? Darendorf, Virilio elemzéseinek hatástalansága, Kö- zép-Európa legjobb szellemeinek (még mindig) az összefogásra mozgósító törekvései.

Az élet folyamatos megoldhatatlanságaival való szembenézés együtt jár az önismeret kamatoztatásának nehézségeivel, hiábavalóságaival. Nekünk ezt a tudást is be kell épí- teni abba a különben teljesen jogos állításba, miszerint nincs olyan kultúra, amely nél- külözheti a „tágabb értelemben vett megismerést". Számolni kell azzal is, hogy amiköz- ben az önismeretről mint valóságos, az igazi felvilágosodást jelentő szabadságról beszé- lünk, olyan entitást emlegetünk, amely a töprengésre alkalmas lassítást igényli egy olyan korszakban, amelynek alap hívószava a gyorsulás; egyik fő eseménye a lényegisé- geket eltakaró szimuláció, a megismerő-önmegismerő befelé fordulás helyett, a látsza- tok, a homlokzatok felhúzása. További paradoxon: a globalitás világában olyan iramú a polarizáció, hogy egyetlen országon belül is „mozaikos" lehet csak, még a legradikáli- sabb tükörkép is. Vajon melyik réteg, csoport, érdekközösség teszi ki a

Melyik erő, ízlés, kultúra, törekvés mentén alakulhat ki

A rólunk a világban kialakult képet olyan egymással ellentétes vonások alakították mindig

mint a második világháborús részvétel sötét árnyalatai és az ötvenhatos forradalom

fénylő színei, a közelmúlt árnyképei és sikertörténetei. Ma sincs átfogó, közös alapzat,

nem is lehet. Sem a világ, sem önmagunk számára. Teljességgel időszerű az, amit Bibó

1936-ban irt, hogy ugyanis ott, ahol egyáltalán kialakult érdeklődés irántunk, a kép nél-

külöz minden homogenitást, töredezett és homályos. Amiként végérvényesen elmúlt

egy korszak, amelyben a nemzetek, így a magyarság egységes karakteréről lehetett be-

szélni, úgy használhatatlan az átfogó nemzeti önismeret fogalma is. Számolni kell azzal,

hogy az európai integráció hozta új polarizálódások után is még sokáig megmarad a kül-

világ számára a forradalmi dicsőség és a zavarzóna

a régióban pedig még sokáig megmaradnak az illúziók, a téveszmék az itt

összepréselt nemzetek huszadik századi történetéről. Nyitott, hogy mi kerül a nemzeti

- tágabban közép-európai - mítoszok helyére. Itt is valami újnak, másnak kellene meg-

jelennie, hiszen habár a mentalitások, a reflexek változásai nem történelmi cezúrákhoz

kötődnek - a múlt és jövő hosszan elnyúló folyamatokban játszik egymásba -, ám

azért annyit tudunk, hogy nagy változásokat hoz az Idő.

1998. április

A váltás l é n y e g e a „nyugatias" és „keleties" k ö r n y e z e t v i l á g b a n , h a t á s o k b a n t ö r t é n ő alapvető eltolódás, a m e l y r ő l m é g n e m tudjuk, h o g y az amorfság m i l y e n f o r m á i t h o z z a létre, csak azt v a l ó s z í n ű s í t h e t j ü k , h o g y másféléket. A M o n a r c h i a ö s s z e o m l á s a a század elején m o d e l l i z á l t a az általános omlást, a m e l y r ő l Ferrero g o n d o l a t a i t i d é z t ü k . E g y b e n modellje a századvégi K ö z é p - E u r ó p a omlásának is, m i k ö z b e n ez az o m l á s m o d e l l i z á l e g y f o l y a m a t o t is, az európai kultúrhistória t ö r t é n e t é b e n . Ugyanakkor E u r ó p á b a n fel- e r ő s ö d n e k a k o h é z i ó s - i n t e g r á c i ó s t ö r e k v é s e k . V a k o k l e n n é n k a z o n b a n , ha e b b e n a fel- e r ő s ö d ő európai e g y m á s h o z t a r t o z á s - t u d a t b a n n e m látnánk azt a világot elárasztó, a na- g y o b b e r ő k ö z p o n t o k b ó l k i i n d u l ó globalizációs f o l y a m a t r a adott választ is, a m e l y új erőket és e l l e n e r ő k e t m o z g ó s í t v a formálja majd a kiszámíthatatlan j ö v ő t és hívja e l ő az új ismereteket.

Jól m o n d j a a Szerkesztő. „ M o s t - legalábbis r e m é n y e i n k szerint - n e m e g y k ö z e l g ő vagy már be is teljesült tragédia árnyékában tesszük fel kérdéseinket. A b b a n s e m hi- szünk, h o g y a régi g o n d o l k o d á s i - f o g a l m i készlet m a a u t o m a t i k u s a n m ű k ö d t e t h e t ő . " A z uj g o n d o l a t o k h o z - f o g a l m a k h o z v e z e t ő tradíció ü z e n e t e az, h o g y v a l ó b a n s e m m i s e m orzi m e g alakját. D e az is, h o g y a s z ö v e v é n y e k , m i k ö z b e n az alakjukat változtatják, to- vabbra is é l e t h e l y z e t e k maradnak. E n n e k a tapasztalatnak a kapuja a m ú l t b ó l n y í l i k a j ö v ő r e . Ezúttal K ö z é p - E u r ó p a jövőjére. A z új t a l á n y o k n e m lesznek megfejthetetle- nek, ha m e g ő r i z z ü k az európai kultúra alapját, a megismerést. D e új i l l ú z i ó k a t ne táp- láljunk. A t a l á n y o k megfejtése, a szellemi út n e m jelenti a s z ö v e v é n y n e k m i n t é l e t h e l y - z e t n e k a szétbontását.

»111

PAPP GYÖRGY: ERŐEGYENSÚLY