A’ T I S Z T A
V A L L Á S O S S Á G
E G Y
KERESZTYÉNI ELMÉLKEDÉSBEN,
Melyet, - midőn Cs. K. Camerarius Méltósá- gos Gróf Kis Rhédei RHÉDEI LÁSZLÓ Ur, és Báró INTZÉDI ÁGNES aszszony ő Nagy
ságok’ egyetlen-egy életben maradt Leányok K is R h é d e i M é ltó s 'á g o s G r ó f
R H É D E I C L A U D I A
K is a s z s z o n y
a’ Szent Lélek’ Kitöltésének öröm Innepén, a' Keresztyén Vallásban bé-iktattatott, és első
ben élt vólna Uri Szent Vacsorával, - az örvendező Méltóságos Uri Szűlék, - ’s
egy háládatos Közönség előtt tartott H E R E P E I KÁROLY, ,
Kolo’svári Ev. Ref. P a p -
az Erdő-Szent Györgyi Ref. Templomba az 1826dik eszt. Pünköst első napján.
K O L O ’S V Á R O N N Nyomtattatott a’ Ref. Koll. betűivel 1826.
János Iíö Levele i. Rész 5V vers.
Ez az lzenet melyet hallottunk téllé, éj z/é£- tek hirdetjük: hogy az Isten világosság — éj o
nintsen semmi setét ség. —
í|mpy f y v’y»t-y v v v %‘v w r r í H
& S I I V ^ líí??é||0$ Széctiéiiyi káíipí
Lolttr! td tft
. . f c n V F r ^ i ,
CD
jV lin d e n Lelkemnek attya, Sz. Isten ! áld és magasztal a’ mi Lelkünk tégedet mind azon Jókért, mellyeket véllünk eddig elő közlöttél —
áldunk és magasztalunk azért, hogy minket midón nem lettünk volna, Keresztyén Szülék által hoztál e’ világra — a’ te félelmedben az idvezito Tudományban neveltél, ’s az Idves- ségnek útján vezettél — T e vagy Uram a’ jó Isten a’ ki erét adsz, segítesz minket minden jóra, és Te áldod meg a’mi tiszta munkásságun
kat kívánt előmenetellel. Nállad — és csak egye
dül nállad van az áldás, kegyelem és Jdvesség — és a’ te jóra vezérló Sz. Lelked, melly bennünk akar ja, és véghez-viszi a’ Jót. Te vagy Uram!
az életnek— a’ Bölcsességnek — a’ Tökélletes- ségnek és Boldogságnak kútfeje. —
Oh melly boldog az az ember ki Tégedet esmérhet ! Oh melly boldogok vagyunk mi, hogy Tégedet Mi-atyánknak szóllithatunk, hogy parancsolatidat tudhattyuk, ’s az útat megtalál
tuk melly vezet az élet’ kútfejéhez — az Idves- ség országában. Édes A tyánk! add nékünk a’
te Sz. Lelkednek világát, melly világoljon mint égó szövetnek Toldi bujdosásunk éjjelébe, édes
jó A tyánk! add nekünk Lelkednek ereje't mely erossictsen és támogasson minket a’ virtus da
rabos útján. Küld-el mint hajdon az Apostolok
ra te Sz. Lelkedet,— Szentelj-meg — áldj meg és erossitts minket egyen-egyen a’ te tiszta fé
lelmedben a’ tiszta Hitben és Keresztyén val
lásban: a’ te Lelked Uram! lebegjen rajtunk^e’
földön és az örökkévalóságban.
Különösön ez órában, esedezünk Uram a’
T e Sz. Lelkedért. Egy ártatlan tiszta szívű a- tyánkfiát akarjuk mi, a’ mi Idvezitonk’ — a’ te Sz. Fiad Tudománnyába beiktatni— egy ár
tatlan Ifiu atyánkfia készül Uram a* Kegyelem*
drága asztalánál véllünk megjelenni. A’ te tisz
teletedben és félelmedben nevelték etet a’ jó Szülék, te adtad ezen nagy kincset az ók Há
zakban , és imé ók ma néked szentelik Ótet — imé néked adják Uram az ártatlant ’s tolled kérnek áldást — kegyelmet és Sz. Lelket. —
Oh jó — oh végetlenül jó Isten ! nézzed az elérzékenyedet Szüléket — nézzed milyen te
li Lélekkel függenek ck kedves gyermekeken, — egygyetlen-egy boldogságok ha eztet boldog
nak láttyák; ezért — oh ezért esedeznek Ók és mi mindnyájan Szent Felségednek. Uram í az Ifiu, a* kedves gyermek ártatlan, — nem láttak az ó szemei bűnt, tiszta az Ó Szíve Uram!
mint te teremtetted az embert. Sz. Isten 1 te
magad-is Atya vagy, add-meg a’ Szüléknek ké
réseket — áld-meg — szenceld-meg ez ártatlant.
Neveljed a’ tiszta vallásban: adjad hogy mos
tan tejéndő Fogadása Szent légyen előtte, ks egykor olyan tisztán lépjék-bé az örökkévaló
ságban , mint a’ milyen tisztán lépett ma a’
T e anyaszentegyházadban. A’ te Sz. Lelked ki
sérje ótet e* földön és az örökkévalóságba! — Minket pedig mindnyájunkat, készíts mél
tó vendégeknek tanáltatni a’Szeretet’Szent asz
talánál. Küld-el a’ T e Szent Lelkedet, •- ’s ad
jad hogy a’ mi egészsz életünk — munkásságunk és törekedésünk egyedül néked legyenek szen
telve. így boldogok lészünk mi, — igy ditsóit- tetni fogsz T e, tollúnk— így feltanáltuk az életnek és bölcsességnek kútfejét, mely Szívünk
ből buzogván*ki, — által ömlik az örökkévaló
ságban. —,
Á m e n .
v. ; :
i
<
t
\
Az Untak félelme kútfeje az ,
F
gy kétszeresen szent, kétszeresen nagy nevezetes Innep napnak megszentelésére gyűltünk egyben atyámfiai. Ma a’ midőn minden helyben, és templomokban, a’ hová tsak a* Ke
resztyén Vallás elhatott, egy örvendetes, és há- láadó Innepet szentelnek, — ma midőn a’ Sz.
Lélek rsudaképpen való kitöltetését — a’ boldogí
tó isteni tudomány elterjedésit szenteli min
denfelé a’ háládatos Keresztyénség — ma mon
dom, a’ közönséges öröm Innep mellett, mi Szerelmes Atyámfiai még egy különös, *s en
nél fogva kétszeres öröm innepet szentelünk.
Nagy, szent, és méltóságos azért ezen nap’, in- nepe a’ tiszteletnek, szeretetnek, és háládatos*
ságnak!!
Ezen napot én úgy nézem atyámfiai, mint a’ Keresztyén vallás’ gyozed elmének, annak a*
világ’ minden részeire való elterjedésének lnne- péti « valósággal úgy-is van. — A’ Szent Lé
st a lek
lek kitöltetése volt az, mely isteni erőt adott az Apostoloknak, hogy az égi tudományt minden
felé hirdethessék a’ földön, ’s ez olyan hirtelen, és szélesen terjedhessen minden nemzetiségek között — Ma kell tehát nékünk az idvezitö val
lásért hálákat adni a’ jó Istennek— rra kell kü
lönösön, az d Szent Lelkét ké ni, mely minket tnegvilágosittson, a’ Szent Hitben megeróssit- tsen.— Még egyszer nagy, szent, és méltósá- gos azért a’ mái nap, Innepe az idvezitö val
lásnak, gyózedelme a’ tiszta igazságnak !! és oh milyen szerentsések vagyunk mi, hogy ép
pen Idvezitónk tudománnyá’ elterjedésének ö- röm Innepén, hogy éppen a’ Szent Lélek ki
töltetésének ditsó napján, egy tiszta szívű, ártat
lan lelkű, szelid atyánkfiát iktathatjuk bé ezen szent tudományban - egy szép taggal szapo
ríthatjuk a’ Jésus követói számát, ’s egy an
gyallal gazdagítjuk a mennyek’ országát - Id- vez légy hát, az én lelkemnek gyönyörű szép nap! idvez légy minnyájunknak te nagy lnne- pe a* kétszeres há iád árossá gna k ! ! —
Ha valaha most szíikség kérni a’ Szent Lelket— ha vagy egy vahásos Innep érzéke- nyitó, a’ mái bizonyoson az. — Az én szivem elérzékenyedik, ’s egy felső'bb vallásos érzéssel relik bé midőn elgondolom, e’ szent alkalma
4
tosságnak kétszeres szentséget. — Itt egyfelől az örvendező, és háládatos Közönség, mely e' napon a* Szent Vallásért hálákat adván, nagy reménységekkel fogadja-hé a’ maga kebelében, egy ifjú ártatlan ujj Követőjét Idvezitonknek — más felöl az elérzékenyederr kedves Szülék, kik szeretett egyetlen-egy kedves gyermekekben, a’ Lélek’ tsiráit, a* szu* tiszta érzéseit egy szép testben, mint a’ tavaszt a’ maga bimbójában felelevenedni látják; kik mindent megtévén e*
drága kintsért, ma az Urnák szentelik-fel éter — megerősítik az idvezitó Tudományban, és szent vallásban, hogy ama nagy napon híven tudja
nak számolni az Urnák, ki ezt reájok bízta.—
Emberiképpen szólván Úri és Mélróságos; de, hogy egy sokkal szebb titulust adjak ennél nek
tek, szerété kedves, gondos, és jó Szülék ! ez a’ hely, hol most ti vagytok, hol most egy kedves gyermeknek boldogságára tészitek a’fun
damentum követ, nagy tekintetben emlékezetes, és nevezetes a’ ti szivetekben — oh tudom én, és érzem, hogy mire emlékeztet e’ környék ben
neteket - tudom hogy a’ most virágjában álló kedves gyermeketek öröm szemlélése, felkölti lelketekben az elmúltnak szomoruán kedves em
lékezetét — tudom, hogy a’ mi lón. ezt az Ur
nák szentelik, akkor az Urnái, a’ mennyekben
lévőknek áldott emlékezetek felelevenedik érzé
keny szíveitekben — oh az egygyik szemetek
ben öröm’ könnyei rogyognak az élő, a’ má' síkban szomorú könnyek hullanak az elköltö
zött kedves gyermekek után. — Jó Isten, hogy veted te egy szívben az Öröm’, és fájdalom’ — az élet’, és halál’ magvait, nagy és bölcs vagy te Uram." —
Érzékeny lelkű Szülék! bár tsak ezen nap, midőn igy áldott-meg az Ur benneteket ked
ves Leányotokban — bártsak e’ vigasztalásnak, és örömnek napja tudná elvenni, az elmúltnak fájdalmát, ’s betölteni szíveteket mennyei vi
gasztalással — oh jó Isten ! kúld-el e’ végre-is a’ te Szent Lelkednek erejét, e’ mái nagy na
pon. T i ritka nevelést, kimivelődést adtatok kedves Leányotoknak— T i mindent megtette
tek körülötte, a’ mire a’ természet, és a’ val lás elhívutt. — Oh örvendjetek — örvendjetek, és adjatok hálát azért az Istennek ! lássátok az Ur megáldotta a’ ti igyekezeteteket - lássátok az ártatlant, milyen tisztán lépik 6 bé az A- nyaszentegyházba: Jó Isten tartsd-meg étet mind végig ezen szép ártatlanságban ! —
Ifiu, szelíd lelkű, ujj díszes Polgárnéja A- nyaszentegyházunknak! Sokat, mindent meg*
adott néked az Isten, és emberi képpen szól*
6
van te szerentsés vagy. - Szép ifiuság, egésség, egy érzó, és |ó szív, nyílt lélek a’ te részed — oh de ezek közök lehetnek a’ koldus fiuval-is, kit annya alig tudort egy nehány rongyban bétakarni: de lássad, tégedet ezeknél mennyi
vel tett szerentsésebbé a’ gondviselés. — Tége- dett ezek mellett rangal, fénnyel, gazdagsággal áldott-meg. — Tégedet nagy poltzra, és icc magass helyre helyheztetett, az emberi sorsot titkoson vezető kéz, — A’ te elhivattatásod már születésednél fogva sokkal nagyobb, mint sok ezereknek testvéreid közzul, — De ne gondol
jad, hogy hizelkedésbol mondja ezt az Urnák Szolgája— nem — ez a’ Szent hely nagyobb, mint sem itt, a* fóldi nagyságnak, tömjénezni lehetne. — Tsak azért emlékeztetlek hát ezekre, hogy annál inkább serkentsem vallásosságra ár
tatlan szívedet — A’ nagy szerentse arra hív- rneg tégedet, hogy aval élj a’ mások boldogsá
gára — a’ magos hely, hogy onnan, mint az ál
dott n a p , meleget, és világot szórj az alatt lévőkre. Egy szóval: az Ur áldásai tégedet an
nál inkább köteleznek az azokkal való jól élés
re — az Isten iránt való háládarosságra. — T a- nuld-meg ezért tőllem, és írd-fel tiszta szíved
nek táblájára örökösön ezen igazságot, „H ogy a’ világi szerentse, rang, gazdagság, és külső
%
fény, még seokit-ís magára* boldoggá nem te
hetett, ’s a’ roszszúl élőnek kezei közt átokká válik az Urnák legszebb áldása is: arra tehát, hogy te boldog lehessél e’ tóidon, és az örök
kévalóságban, vallásos Hit, és tiszta Élet kíván
tatik, s akár hol keressék a’ világ fiai a’ bol
dogságot*6 Tsak az Urnák félelme lehet a hol- tsesség\ és élet’ kútfeje. — Adj hálát hát az Isten
nek, hogy téged illyen szép helyre állított az életben, de adjrifoálát különösön azért, hogy ol- iyan igazi jó Keresztyén Szüléket adott néked, kik a’ vagyonnál sokkal többet, vallásos neve
lést adtak néked — áldjad a* gondviselést, ’s kérjed az Urnák Szent Lelkét, mely vezéreljen tégedet az élet’ tiszta kútfejéhez 1 —
Szerető atyámfiai ! minnyájan az Urban — jertek-el e’ szent alkalmatossággal, és keressük- fel azon vallásos kútfőt, honnan öröm, és bol
dogság foly-ki a’ mi életünkre. — A* felvett.
Letzke az Urnák félelmét mondja az élet kút
fejének, — Lássuk azért
1ben Miben áljon az Urnák félelme, és 2*zor Mely hathatós béfollyása ennek a’
tselekedetekre, és az életre.
A* Tárgy’, Szentsége, és Méltósága nem en
gedik, hogy leg-rövidebb légyek: azomba fi
gyelmetekkel viszsza élni nem akarok; kérlek
ígyelmezzetek! —
A* félelmet nem azon közönséges értelem
be vészem ér. itr, a’ melyben az rendszerént az életbe használatik. — Egy nemes, és sokkal tisztább neme ez a’ félelemnek: midőn tudnil- lik az ember az isteni Mindenhatóság, Szentség, és Igazság, ’s az örökkévaló végetlen tókélletes- ségeine'k elgondolására, bételik az Ő nagysága és felséges volta iránt tisztelettel, és ezen tisz
telet, a’ tselekedetekbe által menvén, munkás és hathatós leszsz az életben — Ez az élő Hit, ez a’ tiszta vallásosság, ez az Urnák, mint a- tyának gyermeki félelme. —
Az Urnák félelme tehát 4 A .) Nemszélgai. Nem vólt a’ világon sö- tétebb, nem született emberi főből vastagabb Idea, mint a’ mely az Istent, egy rettenetes boszszúáilónak festette, kit rabszolgái félelem
mel, ’s reszketve kell imádni teremtéseinek. Le alatsonitja ezen képzet
a.) az Istent, ’s egy Tyrannust csinál a’
szeretett attyából — homályt borit az Ő motsok, és testi indulatok nélkül való fénnyére, ’s egy sorban helyhezreti a’ végeden tókélletcsségü va
lóságot, a’ Pogányok bálvánnyokkal — Az Is
tennek midőn eló-parantsolá a' világot, nem volt tzélja, hogy rabszolgákat teremtsen maga-
IO
nak, kik thronussa korul udvaroljanak — nem azért állicott-elé minket e’ világra, hogy tár
gyai légyünk kínzásának,, ’s nem azért enged- te-meg hogy vétkezzünk, hogy annakutánna büntethessen. Nem — ennyi, és illyen kegyet
lenségektől én viszsza borzadok, ’s romlandó ember létemre-is sokkal erkőltsösöbbnek érzem magamat, mintsem hogy ezeknek, tsak kigon- dolásokra-is alkalmatos lennék— Egy embert, kiben ez a’ kegyetlen indulat van, megvetünk futunk tolle, mint a’ dühödt állattól, hogy ne irtódzanánk az Istenre illyeket ruházni, reá, a’
kiről azt mondja Idvezitónk, hogy tsupa Szere
te t, ki hoszszutüró, és irgalmas; ki fel hozza a’ maga napját a’ jókra, és gonoszokra, ’s ál
dással tellyes napokat ád a’ földre.— Ha egy koronás főre, kinek tzélja alattvalóinak bóldo- gitása, Felség-sértés káromlást szóllani, valyon nem végetlenül nagyobb vétek é, az édes atyát igy megalatsonitani ? vallyon nem Felség-sér- tés-é ez ?
De lealatsonitja ezen szolgai képzete az Ur félelmének
b .) Az emberi méháságot-ii,m időn mi m int rabok reszketve, tsak adóból teszszük a’ tiszte
let’ adóját az óltárokra. — Elszaggatja ez azon szent, és isteni köteleket, melyek az embert a*
tisztelő gyermeket a’ mennyei édes aryához bi
rodalommal, ’s szerető érzésekkel viszik. — Mil- lyen nyomorultak és szánakozásra méltók len
nénk m i, ha sorsunk, és örök boldogságunk egy oly rettenetes valóságnak lennének kezei között, kinek imádását félelem, és rettegés té- szi; kinek felgerjedt haragját, tsak véres áldo
zatokkal lehet letsendesiteni,
c . ) Hát az erkölts, , és érdem, hogy lehetnének lehetségesek? ha mi, mint az oktalan
állatok, tsupán a’ híintetésrol való félelem által indittatnánk kötelességeink’ teljesítésekre,- Hol van akkor a’ tselekedetek* érdeme, magos érzése méltóságunknak, hol a’ szabadság, az isteni lé
lek ? El - el-lennének ezek temetve a’ szolgai félelem éjjelébe, rabok, állatok válnának a’ sza
bad, és erkőltsös valóságokból kikről azt mond
ja az írás, hogy Fiák és . — Né men
nyire ellenkezik az Urnák szolgai félelme, az Istennek tiszta képzetével, önnön méltóságun
k at ’s mint le rontja az erkóltsiséget. — d. ) Ha már következéseiben nézzük'meg e- zen vak hitet, a* miilyen hibás a’ fó feltétel, olyan megromlott, sót veszedelmes az ebből follyó következés — Mihelyt ugyan-is mi, minr egy rettenetes boszszu-állót képzeljük az Urat,
12
azomba látjuk, hogy létünk, és életünk sorsa*
kezei kozott vagyon, mit tudunk egyebet tsi- nálni, mint azon lenni, hogy Ótet valamenyi- re megengeszteljük? de mivel tsendesitheti-le a’
rabszolga kegyetlen Urának felgerjedt haragját, mint ollyan áldozatokkal, mellyekben o gyö
nyörködik, miben gyönyörködik pedig egy boszszuálló egyébben, mintha bilintsekbe vert rabjai kínos nyögéseket halja?— egy innepi ma- 'sika ez az ó fülébe — vért, vért kíván Ó mint a’ Krétai fenevad, Görög ország’ legszebb le
ánykáit. — Innen a’ sok balgatag régi nemei az isteni tiszteletnek, és imádásnak— innen a*
véres áldozatok’, mellyeket a’ Pogányok gyak
ran ezerenként titöttek-le az oltároknál. — E- zért áldozzák a’ vad nemzetek ma is fogollyai- kat bálvánnyaik előtt — Innen a’ mesés Tarta- rus, melyben oly különös kínzásokkal festette a’ Pogány Mytholagia gyötrettetni, a’ megitélt lelkeket — Innen mind azon rertenetességek az Istenről, melyekkel a’ vakoskodó Pogányok úgy megsetétitették a’ vallást, hogy tsak az égből szállott világosság, IdvezitŐnk’ tudománnyá osz- lathatta-el azt — ’s fájdalom ! még azután is , emberi tudatlanság által gyakran meghomályo- sittatott. —
De itt már méltán kérdhetik Halgatóim:
mi az oka még is, hogy a’ ’Sidó nemzet között annyira uralkodóvá vált ezen Idea miért, hogy az Ur’ felkenrjei-is, kik etet bizonyoson tiszráb- ban esmerték, mint tanítottak a’ köznépnek, gyakran élnek illyen kitételekkel? Maga az Ur*
nagy embere, a’ világ’ Hérossa, a’ nemzet Is
tentől küldött vezére Moses-is, több helyeken, de különösön, törvénnyeiben él ezen leírással, sót magába az ujj Testamentumban is vágy
nak hellyek, hol nyomai látszanak ezen ’Sidót képzetnek. - Ezen hellyes kérdésre, és ellenve
tésre könnyen meglehet felelni az emberi gyen
geség’ megtekintéséből, ’s különösön a’ ’Sidó nép’ akkori állapotjának megfontolásából. — A’
pusztába vadon koborgó népet, nem illerre-meg ugyan-is a’ szelíd oktatás, és a’ tsupa erkóltsi törvények nem voltak elégségesek zabolán tar
tani rendetlen kívánságaikat.— Fenyegetést, büntetést kellett nékiek eleikben tartani, hogy valamennyire a’ jó rend fenn tartassák,- és még úgy-is elrelejkeztek ók az Istenről, ki ókét a’
szolgaságnak fóldjérol kiszabadította — arany bornyut öntöttek a’ pusztában, és aztat imád
ták. —
A’ Mo’ses Törvénnyei tsudálkozásra mél
tók ’s valósággal nagy tiszteletet érdemelnek ma-is-- de tsak úgy mint azon öreg emüer, ki
H
egykor fontos szólgálatott tett a’ Hazának, most pedig tehetetlen.— A’ mi jó volt a’ pusztába koborgó népnek, nem egészszen alkalmaztatha
tó a’ társaságos életben, ’s mindenek felett az ujj idvezirö tudomány által megvilágosodott Keresztyénnek. — Idvezitónk maga*is megesmer- te a’ régi törvények hijjánosságát, ’s azokar, mint kitetszik az Evangélisták’írásaikból, meg- jobbitotta tudománnyában.
A* ’Sidó nép azutánn-is nem Volt egész
szen megérve az Isten tiszta képzetére - Nem tudták ók az egy Istenbe a’ végeden igazságot, a’ határ nélkül való irgalommal megegygyez*
tetni — ’s ámbár már Szent Dávid énekelte, hogy az igazság, és irgalmasság egyben tanát
koznak az igazság, és békesség egymást tso- kolják, még-is a’ később időkbe, tsak egy men
nyei követ, az áldott Idvezitó tudta ezt az emberi képzetben-is egyben békéltetni - A’ gyer
meknek fenyíték, és veszszó — a’ betegnek ke
serű orvosság hasznos. — A’ ’Sidó nép gyermek, és beteg, ’s a’ mi több lelki beteg vólt, szükség Volt tehát ezen Ideára, hogy kitsiny roszszal nagyobbakat kerüljenek-el.
B.l Jé'sus eljött: d letétben világosság , ’r igy egészszen más képzete kezdődött az Istenség
nek. Az Apostolok-is ugyan gyakran megkímél-
ték, a’ meggyÖkeredzett gyengeséget: mert a’
ki gyomlálni akarja a’ burjánt, vigyázó légyen, nehogy a’ hasznos plántát is utánna szakaszszá. — A’ ki világosságot akar adni, vigyázzon ne hogy egyszerre gyújtsa azt, a’ sötétben a’ fény özön, megvakitaná a’ gyenge szemet. Ezt jól tudják az orvosok, ’s mikor .vakot gyogyitnak, békötik szemeiket, ’s tsak lassanként szoktatják a’ napvilághoz — ídvezitonk előtt, a* nagy Ke- reszteló-is tsak téjjel táplálta a’ népet, mint gyermeket, ’s maga az igazság’ Mestere-is igy szóll „még nem jótt-ei az idó» hogy példabe
szédek nélkül szólhassak.
Azornba ha megnézzük, az Apostolok’ ta
nításait, ’s egybe-Vetjük az Ujj Tudományt az Óval, meglátjuk mely tisztán adatik ott elé, az Isten* tisztelete, és megtanuljuk, mit kell ér
teni minden okos Keresztyénnek, az Urnák fé
lelmén. —
Ídvezitonk ugyán-is úgy adra-elo az Istent, mint egy szeretettel vég nélkül gazdag édes atyát., kit nem szolgai félelemmel, de gyermeki háládatot
érzésekkel kell imádni— más részről pedig, nem úgy tanította ugyan mint boszszuállót, de mint
egy határtalan igazsága U, ki vétket---gon
dolni sem tudván, gyűlöl: ( ha lehet ezen emberi szét Istenről mondani) minden vétket, V szorost
igazságnál fogva, büntetés nélkül nem hadhatja — Két idea van tehát az Isten képzetében, mely*
legszükségesebb a’ mi életünkre, t. i. hogy az Isten egy szerető irgalmas és jó atya, ki mint gyermekeit szelíden apolgat minket; a’ másik a*
mely evei nem hogy ellenkeznék, sőt tökélle*
tességét megadja az, hogy Ő egy bűnt utálló erőss igazságu Biró-is, ki előtt a’ bún megnem álhat ^ Ezen kettő tészi az Isten* képzetér ~ En
nek summája az egész vallás tudománnyá, az e* szerént való élet* a* vallásos élet - ’s a* ki*
szívében e’ kertet egyeztetni, ’s életébe termé
kennyé tenni tudta, a* feltalálta $ bölcsesség*
kútfejét — a* tisztán, ’s keresztyéni módon fé
li az Urat.
Az Urnák félelme tehát tulajdonképpen, mint sok hellyeiből az írásnak kitetszik abban áll hogy távozzunk el minden gonosztól: Féld:
XVI. 6. tiszte tjük az Istent lélekben és igazság*
b á n mert tsak a jó, és er költ sós emberek kik tselekszik az ö akar atyát, félik az Urat - Tar*
tozunk mi tehát, mint jó gyermekek, az atyát tisztelni; önként szabadoson tsupa engedelmes-*
ségbői jók és erkőltsösök lenni: egymást mint testvérek szeretni mert nem szeretheti azy az atyát, ki gyűlöli az Ö gyermekeit, és végre pa
rancsolatjait örömmel teilycsiteni. — Oh szép,
i<$
és gyönyörű Hit ez aryámfiai! szép midón a’
gyermek nem a’ veszszótól való félelemből, ha
nem azon tiszta félelemből nem méri által hág
ni édes attya’ parantsolatját; mert tudja, hogy tsak ez által vesztheti-el, az elotfe való kedves
séget — tudja, hogy ennek minden parantsolat- jai az Ó javára vágynak. — Szép, és boldogító úgy hinni a ’ fó valóságot, mint végetlenül bolts gondviselőt, a’ kit bár szemeink nem lát*
nak, ó még is lát, és tud mindeneket, — Akkor lehetek én tsupán tsak nyugodt, és boldog az életben; mikor tudom, hogy egy jó Isten ügyel reám a’ szenvedések közótt-is, kinek akarattya nélkül egy madár fiú sem eshetik ki fészkéből. — Ez a’ ragaszkodás, és gyermeki bizodalom-is egy szép neme az Ur’ félelmének, -t- Szép, és boldogító e’ mellett, úgy imádni az Urat, mint Nagyot, és Hatalmast, ki mindeneket, ’s szí
vünknek lcgtirkossabb mozdulásait is látja. — Szép, és idvességes, midőn az ebből szármozott félelem arra hív minket, hogy még a’ sótérben,
*s magános helyünken-is féljünk megsérteni az Urat, ’s az 6 igazságának gyermeki rettegése, megfojt minden roszszat keblünkben — így az Urnák félelme hasznos az életbe, de által vi
szem én ennek boldogító béfollyását a’ Jöven-
b dó-
*7
dóré nézve-is. Lég többet tsinál ugyan-is a’ vét
kek megakadállyoztarásokra , azon meíró féle
lem , hogy az Urnák igazsága a’ bűnt utói éri, ha a’ síron innen nem is mindég, a;zon túl bi
zonyoson: hogy lesz egy nap mikor számot vesz
nek a’ tselekedetekról, ’s ott, a’ részrehajlás nél
kül való szoross igazság, a’ bűnt büntetés nél
kül nem hagyhattya. — Ezen felelem, a’ más világon való itéllectól, nemhogy, babonás ’s az Isten képzete ellen lenne, sót magából az okos
ságból, erkóltsból, Isten’ képzetéből foliy, ’s Id- vezitönk is maga tanította. — A’ mint rettent ez már minket egyfelől a’ bűntől, úgy bíztat más felöl azon szép Hit, hogy az irgalmas igaz
ság, a’ véges hibákra nem mér végetlen bün
tetéseket, hogy azok-is, rsak a’ mi erkóltseink tisztításokra vágynak, ’s végre, hogy az igazak fényleni fognak, mint a’ nap, az ók attyoknak országában.
Ez, ez igazán tiszta félelme az Urnák; ezt nevezem én Keresztyén Tudománynak, ezt tar
tom én bóltsesség’, és élet’ kútfejének.
Ezt, és illyen értelembe tanították az A- pöstolok-is az Urnák félelmét, - Hlyen értelem
be szeretném én, ha vennék mindenek! — Es itt már azt kérdem télied ihu szép T a-’
nitvánnya Jézusnak, nem e’ volt-é az a’ tiszta
ked taniték, nem ezé az Urnák félelme, mely
re régedet vezettelek ? Ez rövidben, az egész Ke
resztyén vallás’ Summája. — Tartsd meg azért ez igazságot, hogy az Urnák félelme az * kútfeje, vagy a’ mint íellyebb mondám, tsak ez által lehetsz boldog; de ezen félelem ne legyen szóigai, hanem tiszta, és gyermeki. — Mutasd- meg eletedben, tiszta és nemes szivedben, hogy te féled az Urat, ’s megőrződ parantsolattyait.
Mikor jót tselekszel, kövesd szíved egyenes ér
zéseit: ott lakik az Istenség, és soha félelem, vagy haszon keresés téged ne vezessenek. M i
kor pedig megbotlol a’ virtus útján, és ereid elfogynak az életben, follyamodj bizodalomma!
az Istenhez, és az Ő segedelme bizonyoson ve
led leszen. - Egyszóval a’ tiszta vallásosság ve
zessen, ez oltalmazzon téged az életben, ’s tar- tson-meg végig ártatlanságodban, hogy ollyan tisztán lépj-bé a’ mennyei hazába-is egykor, mint ma az Anyaszentegyházba.
Jó Isten! te szereted a’ tiszta szívéeket, vezesd az élet kútfejéhez — őrizd, és oltalmazd gyenge esztendeit, ’s nevelj egy Csillagot be- lolle a’ mi vallásunknak, ’s végre egy angyalt a’ te Szent Házadnak ! —
b a De
D e s i e t e k B e s z é d e m ’
Ildik R é s z é r e , hol megmondom mitsoda béfollyása van az Ur’ ezen ti zta Félel
mének az életre és Tselektdetekre.
1ben) a’ Tselekedetekre nézve, ez ád ugyan-is:
a.) tiszta indító okokat. Minden tseleke- det, tsak annyiban erkölcsös, és jó, a’ mennyi
ben tiszták indító okai, és ha mi erkoltsösök akarunk lenni, szükség hogy cselekedeteink’ ru
gói nemesek légyenek — Hol vágynak pedig szentebb, és felségesebb rugók mint az idvezi- tó tudományban ? Mikor azon gyönyörű Hit dolgozik bennünk, hogy mi mint részessei az Isteni léleknek elhívattatásunk szerént, a’ tökél- letesedésre törekedünk, ’s hasonlók akarunk len
ni a’ mi mennyei atyánkhoz— mikor tsupán az iránta való tiszteletből, az erkóltsiség belső érzéséből határoztatunk a jónak tselekedetére. — Nints itt félelem, nints világi alatson haszon keresés, fény vádászás, tsak a’ mindeneket látó, és tudó Isten esméri munkásságunkat— Tsak a’ virtus iránt való belső szent érzés az Isten
nek gyermeki tisztelete, ’s az ó parancsolatjai iránt való engedelmesség egyedül indító okok. — Minden ember tehát, tsak annyiban lehet er
kölcsös, a’ mennyiben az Ó tselekedeteit a’ tisz
ta, és vallásos érzés vezeti, és már Je’sus val
3 0
lása azon kívül, hogy a’ legtisztább indító oko
kat ád ezen kívül b
.) Ezeknek még nagyobb méltóságot, és több kőtelező erőt is szerez Ugyan-is; sokkal munká-
sabb lehet bennünk azon meggyőződés, hogy a’ mi erkőltsisegünk nem tsak tulajdon okos
ságunk kívánsága, hanem az Istennek-is szent akarattya.— Az okosság, úgyse parantsól sem*
niit-is, a’ mi ne folyna az Isten képzetéből, i- gen, mert óter magát is az Isten adta belénk az első lehellette!, s úgy nézhetjük, mint egy módját az isteni Kijelentésnek ez által adván az édes atya tudtára gyermekeinek a’ maga szent akárattyát. — Ha tehát az okosság parantsolarjai magára-is oly szentek, mennyivel lesznek azok szentebbek, és sérthetetlenebbek, midőn tudjuk, hogy ennek torvénnyeiben, egyszersmint az Isten’ akaratját is tellyesitjük. — És már ezen pontból indúlva-ki értem én különösön mit té- szen a’ bőlts mondás „az Urnák félelme kútfe
je az életnek: mert hidjétek-el atyámfiai, hogy az-az ember, kinek nintsen egy tiszta vallása — a’ ki nem feli az Urat, soha jó, és erkőltsös ember nem lehet — Minden ó tselekedeteit vagy a’ haszon, politica, interessé, vagy a’ félelem,
’s a’ külső törvények fenyítéke vezeti: de a’ hofi a’ szívből nem jőnek a’ jó tselekedetek, hol nintg
a* vallás a* szívbe írva, ott a’ külsőképpen leg
jobbnak látszó tselekedetnek-is nintsen belső
képpen semmi érdeme. — Erkoltsös tsak a' tisz
tán vallásos ember leher, ’s ez a’ kútfő a’ hon
nan folynak-ki, az isteni tisztelet, az emberi szeretet, ’s a’ kötelességek’ hív tellyesitésére — minden jó embernek tehát, légyen o pogány, Mahumedanus, ’Sidó vagy megkeresztelkedetr, van egy szép vallása a’ szívében, ’s ha külöm*
bözó szókkal-is imádják ezek az Istent, de egy szívvel, és lélekkel dicsérik, ’s jó cselekedetek
kel áldoznak nekie. - Ezért minden jó embe
rek egy Anyaszentegyházhoz tartoznak, ha kü- lömbözo névvel hívják-is ókét, és ezen Anya- szentegyházat tészi az Isten’ tiszta félelme, vagy az erkóltsös élet, és már innét búzog az élet’
forrása.
így folyván-bé az Urnák ezen tiszta félelme a tselekeJetekbe, által mégyen innen
vallásos ember életére is, ’s a’ mely kútfőből foly az erkólts, onnan búzog ki a’ bóldogság-is - Lás
suk azért a’ vallásoson jó ember’ boldogságát az életben, ’s hogy ez annál inkább kitessék, leírom a’ vallástalannak is szerentsétlenségét. — A’ menytől és pokoltól kell nékem színeket kdltsönöznem, hogy a két külömbséget leír
jam - Öröm, és boldogság az egygyiknek ré
sze — kin, hánykodás, ’s végre kétségbe-esés sorsa az utolsónak. - Én Istenem ! taníts min
ket által látván az elsőnek boldogságát, ’s meg irtózván az utolsótól, kerülni ezt, ’s ragaszkod
ni a’ másikhoz.
a .) A vallásos ember , hogy az Ö • sa egy jó Isten kezei közt van. Legszerentsétle- nebb philosofia volt a’ világon mely legelőbb a’ Fatalismust feltalálta, hogy t. i. minden tör*
télieteket tsak egy vak sors igazgat - Nem tu
dom hogy van, az emberek úgy látszik még sokszor gondolkodtak a módokon, mellyek ál
tal magokat mesterségesen boldogtalanokká te
gyék — Abból a’ vétkes képzetből, hogy a’ vi
lág tsak történet’ jatéka, mennyi rettenetes sze- rentsétlenség születik. - Hogy egy történet in- ditotta-el a* világ’ kerekeit, a’ vak sors igazgat
ja azt — ez uralkodik az emberen — hogy mi mint a’ gombák úgy növünk ki a’ földből, ’s oda viszont viszsza-térvén, mások nőnek álta
lunk, hogy életünk’ minden jelenései, - az öröm, fájdalom - a’ szerentse és szerentsétlenség mind tsak oly rendetlen jelenések lennének, mellye- ket egy változó kedvű vak sors minden fel
sőbb tzél nélkül játszik mi velünk— a’ millyeti isuJállatos, éppen ollyan szerentsétlen gondo
latok ! miért szaporítja az agy velő az emberi
szerentsétlenséget, miért tsinál magának még a’ képzetek országában, mintha nem lenne a’
földön elég nyomorúság, melyei hartzolni keli - ? feleljerek-meg magatok atyámfiái, reátok bízom — T i most tégy ük-fel nagyon szeren tsések vagy
tok, öröm, vigasság, eró, hatalom a’ ti része
tek— de hirtelen, mint a’ szép nappal béborul az ég, és menykövek hullanak, mellyek semmi
vé tészik boldogságokat, mint a’ pusztító tiiz a’ falu békességes házait; mondjátok-meg már nékem, hol tanáltak vigasztalást, ha ezt egy vak történet játékának hiszitek?! T i egy kedvest öleltetek, egész érzéssel fuggóttetek rajta, és a' ti életetek szorossan volt hozzája kötve, azon- ba eljó egy nyavalya, ki ragadja közüliünk, ’s vérezve hagyja szívetekben az ürességet - hát kiadott ezen nyavallyának hatalmat igy meg- sebesitni benneteket — ezt is a’ vak történet - ? hát mi okos teremtések létünkre egy vak T y- rannusnak rabjai vagyunk ? Oh nem ! az en bér legszerentsétlenebb akkor, mikor mindent tsak a’
sors’, és történet’ változó kedvének tulajdonit — A ’ vallásos ember úgy nézi a’ világot, mint egy bizonyságát az isteni Mindenhatóságnak, ennek igazgatásait a’ maga és mások sorsában mint egy jó attyának nyílván való tanúit: ezt Htja Ó a’ világok’ roppant Systemaiban, ezt a’
24
legkissebb porszemben, a’ feljövő napban, és az estve tsendes inr.epében: ezt kiáityák nékie a’
felháborodott elementumok* tsatcogásai, a* meny- dórgés’ rettenetes szava, ’s ezt lihegi szivének tsendes sóhajtása — a’ világ nagy tengerében mint egy harmat tsepben, ’s a’ legutolsó bogár
ban mint a’ meny’ tisztább leikeiben - minden helyben időben, és környülállasok között, tsak a’ jó Istent láttya, halja, és imádja — az örö
mökben háládatoson kostolja a’ jókat mellyckec a’ Gondviselés ád, és mikor eljonek a’ szenve
dések és tsapások a’ szomorú órákban-is egy jó Isten’ végzéseit láttya: egy szóval, ó ebben él, és ebben tsendesen, és megnyugodva hal is meg, a’ midőn az Isten tagadó, vagy a' ki val
lás nélkül élvén mindent a’ történetnek tulaj*
donit a’ világon, egy vak sors bábjának kép
zeli magár, mellyel a’ vak aszszony úgy jád- zik, mint a’ gyermek bubáival — Ezen borzasz
tó hittel nem álhat-meg a’ , mert ez nem egyéb, mint a’ tsalárd usorásoknál a’pénz, tsak azért adják-ki, hogy nagy usorát húzzanak ve
le — nints vallás, mert ez tsak egy , egy háló, mellyel a’ társasági törvények fogva tar- tyák a’ közönséget — az tsak mint a’ Tündérek’ országa, rsak mese mellyel gyerme
ket altatnak — a’ boldogság tsak puszta tsalódás,
2 6
mint mikor fa pénzel fizetjiik-ki a' bolondot,
’s végre az Isten maga-is csak étéit történet.— Rettenetes, és borzasztó1 né mint romlik evei öszve minden a’ mi szent, és fel
séges — Pokollá válik a’ világ, kínná az élet’ ’s az ember megfejthetetlen lesz önnön maga előtt — O Uram Isten őrizz minket e’ tsuda szornye- ménytól, a* vallástalanságtól, ’s taníts, hogy mi tégedet igazán féljünk, szeressünk, és tiszteljünk.
b .) És éppen ezért van Szerető , hogy a’ vallásos ember, tsendes és nyugodt az élet
nek min de ti rendű, és nemű változásai között. Há- ládatoson kostóiia az örömöket, mellyekro! meg
van győződve, hogy az Isten adta nékie — e- liben viszi, mint gyermek az atya eleiben szí
vének érzéseit, ’s kétszeresen érzi az öröm’ é- dességét ezen boldogitó Hitben. A’ szeren tsét- lenségben pedig mikor napja fellegbe borul, 's a’ változni szokott élet szomorú órákat hoz né- kie, nem zúgolódik, tsendes, nyugodt szíve, mert érzi, hogy hite őtet egy változhatatlanúl álló alaphoz köti, mely ingatlan áll akkor is midőn a’ világi minden szerentse öszve-dul mint ruina lábai alatt — midőn érzi a’ sujtoló vcszszot, folynak ugyan könnyei, oh mert eze
ket megtartóztatni kétszeres neme a fájdalom
nak, de bizik az Istenben, a’ kinek kezében a’
tsapás, ’s mint engedelmes gyermek úgy fol- lyamodik anyához,’s megtsókolja a’ sujtoló ke
zeket — Egy szóval: mindenütt bizonyságát lát- tya ó a’ jó Istennek - e' mosoliyog nékie az örömök egében, ezt látrya a’ fájdalom’ éjjelé
ben, ezt az életben, a’ boldogság’ karjai között, ezt a’ halál szomorú jelenéseben, a’ koporsók között, ’s a’ kedvesek sirhalmán nőtt virágok
ban , ’s végre ezen gyermeki vallásos Hit, és bizodalom vezeti ótet, mint egy hajnal tsillag, a’ szép élet’ reggelére. — Oh ! az Ó boldogsága nagy — nagy mint az édes atya’ jósága.—
Nem tllyen a’ vallástalan emberé: úgy néz Ó minden dolgokat mint ellenségeit, mellyekkel szünet nélkül hartzolni, és tusakodni kell— A’
Gondviselés olykori látogatásaiban kínzó szer
számokat lát, ’s a’ midón a’ vallásos ember azt hiszi, hogy az édes atya még a’ roszból is jót hoz-ki, a’ vallástalan még a’ jóban-is roszszat képzel — Szünet nélkül való hánykodás, nyug- haratlanság üldözi ótet az életen keresztül, ’s midón szivében nem lakik Istenben való bizo- da'om, ez rettenetes színekre festi előtte az é- letnek legszebb örömeit is. Mint a’ sárgaságba lévő embernek, minden színek sárgáknak tet
szenek, igy ezen szerentsétlen-is semmit sem nézhet, úgy a’ mint van; mert belól megvan
* 8
romolva; nem lehet ó boldog, mert akar hová fut magába hordozza kinyait, s ha vágynak-is pillantásai mellyekbe kividúl, ezek tsak ollya- nok, mint a’ részeg ember* kábult öröngései, vad indulatok ragadják magokkal - kéttségek közt hány kod ík *s végre elsüljed — oh atyám
fiái ! jegyezzétek-meg; a’ vallás nélkül való em
ber ollyan az életben, mint az árbutzfa és kor
mány nélkül való hajó a’zavaros tengeren; egy darabig hányatik ’s végre elmerül — Én Iste
nem ! ha az a* te akaratod, hogy egykor, en- gem-is egy szerentsétlen tsapás ragadjon-ki az életből, ha nem halhatok-is én meg késó öreg
ségben az enyimek’ karjai közt, oh ha néked úgy tetszik, haljak-meg én bár a’ kert alatt, mesz- sze vettetve hazámtól, idegen, és esméretlen földön, és soha se follyon utánnam egy barát- nak-is könnye, ha te Uram ! igy akarod, átn légyen, tsak azt engedd oh jó Isten ! hogy a*
benned való hitet elne veszessem akkor is - Tsak azt engedd, hogy én szenvedéseim között is, meglégyek győződve arról, hogy ezt te az én javamra rendelted igy, ’s oh én nem fogok zú
golódni ! Édes atyám! adjad hogy a* mint ben
ned való hittel élek, úgy aval-is múljak ki egy
kor — Bizakodva állok én akkor megrakva az élet’ sebeivel te előtted, ’s megcsókolván atyai
kezeidet, hálát adok néked, hogy megerősítettél engem a’ szenvedések kózt-is, és Hitemet vé
gig magtartottad. — Oh jó Isten, szenrelj-meg, és erősíts minket a’ te tiszta félelmedben11 —
De nem fárasztalak tovább benneteket.- a’
tárgy’ szentsége meszsze ragadott engcmet. Be
szédem erotelen volt, de szívből jött, ’s ha ti- is inkább fegyelmeztek ennek értésére, mint a*
hibát kereső okoskodásra, úgy én tzélomat él
ném vétettem. —
A’ mit sokba mondottam, rövidbe ide me- gyen-ki: az életnek kútfeje, az Urnák félelme, vagy a’ tiszta vallásosság. E’ pedig abban áll, hogy mi az Istent, nem mint szolgák, de mint engedelmes gyermekek tiszteljük, parantsolatait megtartsuk, benne bizzunk, tolié kérjünk, nékie adjunk hálákat — egy szóval: úgy éljünk, hogy tselekedeteinkkel bizonyítsuk magunkat gyer
mekeinek lenni — Ezen kútfóbél foly tehát az erkolts, és az evei egybenköttetett vallásos boldogság. —
Szerető, és kedves jó Szülék! T i, a’ ti kedves gyermeketeknek életet adtatok - e’ még nem sok, de ti e’ mellett nevelést, vallásos ne
velést adtatok nékie, és az ollyan kints mely az életnek-is becsét megadja, ’s mellyet eléggé meghálálni a’ legjobb gyermek-is elégtelen* de
még is gazdag a’ ti jutalmatok ’s nagy az Ur
nák áldása a ti házaitokban. - Szebb érzés u- gyan is nem lehet, mint mikor a’ Szülék ma
gokat kivirágozni láttyák jó gyermekeikben — mint mikor igyekezeteknek gazdag gyümóltsét szemlélik - Jmé lássátok! ezen nap egy visz- sza fizetés minden ti jó ágrokért: ma tólré-ki az Ur a’ Szent Lelket a’ i anitványokra — ma tóltetetrki a’ ti Szüléi szivetekbe-is az égnek legszebb áldása — Adja a’ jó Isten, hogy a’ mint nevekedik egyetlen-egy Kintsetek, úgy erősöd
jék a’ hitben, a’ szeretetben, és az Ur’ félelmé
ben — adja az isten, hogy az ó tavaszszáoak gyenge virágai szép gyümóltsoket teremhesse
nek.— Oh a’ minden embereknek artya tartsa- meg ótet néktek ! Titeket nekie — áldás öröm, és boldogság, hoszszu élet, és megelégedés ki- sérien benneteket - Légyetek boldogok az Ur’
félelmében— az Ur a’ maga Szent Lelket tol- tse-ki a’ ti házatokban - vezessétek ótet ezután- is az élet egyenes ösvénnyen eróssittsetek tán
torgó lépéséit, apolgassátok az erkóltsnek az ó tiszta szivébe vetett magvait, hogy azok ott kirirágozzanak; mert ezekből fogjak, majd az angyalok, nektek a’hervadhatatlan koronát meg
fo n n i- így a’ ti gyermeketek boldog lesz — áldani fog az eleiben titeket - áldani lógja po
5°
raitokat akkor-is, midón ti nem 3észtek — Szent lesz akkor azon hely előtte hol ti nyugosztok, virágokat ültet ó sirhalmatokra, ’s egyszer, mi
kor az utolsó óra Ótet-is hozzátok szóüitja, bi
zonyságot tészen az Isten előtt a’ ti ritka jó
ságtokról— az Isten titeket áldjon-meg"
Szelíd lelkű ujj tagja Anyaszentegyházunk- nak ! te ma egy ollyan lépest tettél, mely az első nevezetes lépés ifiu életedben — ma egy ollyan társaságba lépsz-bé — egy ollyan vallás
ban tészel fogadást, mely téged’ örökösön bol
doggá tehet - oh őrizd meg hát mindég hí
ven ennek parantsolatjait — Őrizd meg ezután- is szívednek tisztaságát, lelkednek ártatlansá*
gát — felied az Istent életed’ minden napái
ban — szeressed az embereket, mint testvérei
det, s mutasd meg abban, hogy igaz Keresz
tyén vagy, hogy életed légyen termékeny jó rselekedetekkel — Sokszor megmondottam.- a’ val
lás a’ szívbe lakik, azért miveilyed ezután is szivedet, formállyad lelkedet, légy buzgó min
denek felett a’ vallásban. Szent kints az, mely
nek birtoka nélkül, minden fóldi gazdagságaid semmit sem érnek— Te még ifiu vagy - te nem tudod mi az élet, mi a’nyomorúság, — majd ha az esztendők megsokasodnak, akkor látoci-meg hogy vallás nélkül élni nem lehet. — A’ boldog, és
a
ifin napokban szerezz azért magadnak, hogy majd időre, ’s a* szenvedésekben légyen mit vegyél eló — azon hivattatásc melyre az Isten elő állitott igyekezz bétólreni — neveljen az Is
ten egykor belólled egy támaszt vallásunknak — egy anyát a' szegényeknek, bólgogitóját alat- valóidnak, de még-is testvéreidnek, pártfogó
ját az ártatlanságnak, óltalmazóját az igazság
nak — bgy szóval: nevekedj egy tiszta 's iga
zán vallásos Keresztyénné, ki boltsen tud élni, a* kintsekkel mellyeket az Isten reá ja bízott — oh be boldog, be szép a* te sorsod, ha te azt bétoltod —számra lanoknak adhatz re örömöt, so
kat tehetsz boldoggá, könnyeket törölhetsz, nyo- moruságot enyhirhetsz, egy szóval te, magad körül egy paradicsomot tsinálharsz - Jó szived tiszta érzésed kezes nékem ezekről, ’s a’ jó Szülék, az ember barátok, é n , és ezen egész község, kérjük az Urat, hogy szenteljen, áld
jon, és erósittsen-meg tégedet minden jóban, szépben, és nemesben, egy szóval az éló vallá
sosságban.
Szent Isten ! te látod a’ Szülék* érzéseit, hallod lassú imádságaikat - oh Uram kettőt el
vettél toltok, adj viszsza ebben mindent Ó né- kiek - Én Istenem ! egy ártatlanért konyörgünk, add a te Szent Lelkedet - nezzed a könnyezó
jó Szüléket, nézzed ez egész szent gyülekeze
tét, mindnyájan kérünk téged Uram, add a’
te Szent Lelkedet!!
Az Isten jó, ezt meg-is adja— azért ifiu atyánkfia lépj-bé a’ mi körünkben — légy egy tagja velünk a’ mi Anyaszentegyházunknak — örömmel fogadunk mi tégedet- öröm könnyez
ve szentelrek téged fel a’ Szülék, terjedjen a- zért öröm és boldogság mindég te körüllötted — az Isten téged áldjon, segittsen, és szenteljen- meg ! ! —
Egész örvendező Közönség! e’ vala a*
kettős In nép, a* mit megülénk: örvendjetek, és adjatok hálát az Istennek — egy oly szép tag lépik közitekbe, kitol valaha sokat remélhettek — kérjétek az Istent, hogy etet tartsa, és szentel- je-meg — vegyetek ti is e’ mái nap Szent Lelket.
Végezetre, Erdő Sz. Györgyi gyönyörű szép vidék ! idvezel az én lelkem tégedet, hogy idegen létemre-is öröm innepet szentelhetek bol
dog kebeledben — Szép voltál te eddig-is, ’s ked
ves kinézésed, oh de ha érezni tudnád a* mái boldog napot, szebb, és sokkal szebb Jennél!
adja az Isten, hogy valamint te adtad a’ fát az Ó bóltsójének és te voltál tanúja ifiu Birto- kosodnéd’ fogadás tételének, úgy sokáig lehess tanúja az ö szép életének-is, ’s késön nyomja a* te földed, az ó földi m aradvánnyal! —
Á m e n . /