magam:
tétova árnyék hajlong a fény hintázó ágai között jön-jön hátán kék. zsákkal s nagyon kék a szeme s mögötte az ég is kék és az is kék nagyon átfújhat bordáin már a szél
szemgödréből szárba szökkenhet a rózsa mindegy és mindegy
ha boldog ha boldog nagyon és nem tudja miért
rÓTH LÁSZLÓ
Ha a madarak megtehetnék
Ha a madarak megtehetnék kalitkába zárnák az embereket fiókáiknak ajándékoznák őket nevelői célzattal persze
hadd tanulják meg azt a rendszerességet amit egy ember gondozása megkíván netán kedveseiknek kedveskednek velük
hozzájuk hasonlítgatják s róluk nevezik el egymást idősebb korban társnak is nagyszerűek
ha a madarak megtehetnék kalitkába zárnák az embereket
időnként élelmet vizet raknának eléjük ünnepnapokon talán egy pohár pezsgőt is unottan megcsivitelnék köröttük ügyes-bajos dolgaikat
s néhányan gyönyörködve hallgatnák mi mindent össze nem beszélnek maghasadásról
civilizációs betegségekről
általános és speciális relativitáselméletről egy nukleáris háború veszélyeiről
alakuló és felbomló gmk-ról életvezetési sajátosságokról és a szexuális élet
nyomoráról
ha a madarak megtehetnék kalitkába zárnák az embereket
akik nem kezdenének éhségsztrájkba nem esnének rabságuk miatt búskomorságba nem némulnának el kiszolgáltatottságuk miatt nem mondanának le a párosodásról
gyermeknemzésről mintha eleve
rácsok közé születtek volna s akiknek gyermekei a rácsokat
ugyanúgy a természet részének képzelik már mint a fákat
a fü zöldjét
az ég kékjét
Az éjszaka
A holdból mint sebből a vér ragacsos fény szivárog patkány surran át az utcán háztetőkön macska nyávog Cibálja odakint a szél az éj csillagos bokrát
szobád barlang-homályában ezer rémséges árny ront rád Majd szép szerveid szavaid kéklő ködökbe tűnten szétfröccsennek és azután lebegni kezdnek az űrben
A pillangó
A pillangó isten álma
míg ő alszik csak addig láthatom kábán röppen virágról virágra megpihen vállamon
Azután isten felriad
s a lepke semmivé lesz hirtelen mintha nem is lett volna itt velem De sebaj
mert teremtőnk megsimogat óva óv
enni ad
