A városföldrajz népességtudományi vonatkozásai

5—6. szám

A források összegyűjtése és általános ér—

tékelése után kerül sor az adatok kijegyzé—

sére, a tényleges adatgyűjtésre. Ez azonban csak a legritkább esetben lehet egyszerű ki- jegyzés. Kováts Ferenc találó megállapítása szerint ,,a történetstatisztikai anyagot a mo-

dern anyaggal szemben az különbözteti meg, hogy az principaliter sohasem közvet—

len statisztikai anyag". Nem annyira az adatok kijegyzéséről van tehát szó, mint az adatok kiértékeléséről, kielemzéséről. Leg—

találóbban azt mondhatnók, hogy forrá- saink adatainak megismerése után, azok—

nak a figyelembevételével elkészített szám- lálólapokon utólagos statisztikai felvételt hajtunk végre. Ezzel az utólagos felvétellel egy vagy több forrás adatait összegezhetjük és elenhetjük azt, hogy a statisztikai feldol- gozásra már a modern felvételi lapokhoz hasonló számlálólapok állanak rendelkezé- sünkre. A legtökéletesebb ilyen felvételre, szinte modern értelemben vett, osaklhogy utólag végrehajtott népszámlálásra ad lehe- tőséget történeti forrásainknak talán legke- vésbé figyelembe vett nagy csoportja; az anyakönyvek, melyek ilyen irányú feldolgo—

zásával választ adhatnánk a történeti demo-

——346———

19427

grafika eddig hiába feltett népmozgalmi kér-

déseire. _

Önmagában az a lehetőség, hogy törté—

neti forrásaink adatai alapján ilyen utóla-' gos statisztikai felvételt végrehajthatunk, bizonyíthatja, hogy ez adatoknak valóban van éspedig jelentős statisztikai értékük. S ha ennek az utólagos felvételnek az elkészí- tése fáradságos és hosszadalmas, első pilla- natra talán bonyolult eljárásnak is látszik, az ismertetett történelmi statisztikai fel—dol- gozások eredményei meggyőzhetnek arról, hogy éppen nem haszontalan munka sem statisztikai, sem történettudományi, sőt ezen túlnövő nemzeti szempontból sem. Ezenkí—' vül arra is alkalmas, hogy szemléletességé- vel közelebb vigye a nagyközönséghez a tu—

dományos eredményeket. A mai ember erői- sen statisztikai szemléletre van beállítva s a történelmi statisztika néhány számsora, grafikonja többet mond számára, mint többoldalas tudományos fejtegetés. A törté—

neti források statisztikai átértékelése tehát olyan feladat, amelyet mind a szűkebben értett statisztikai és történettudomány, mind a tudományos eredmények terjesztése, mind az egyetemes nemzeti célok érdekében

érdemes elvégezni. Pálffy Ilona dr.

A várostöldrajz népességtudományi vonatkozásaif)

Les rapports de la géogmphie des miles avec la démogmphie.1)

A várossal több tudomány foglalkozik.

Mindegyik másban látja a városfogalom lé- nyegét s így többé-kevésbbé eltérő meghatá- rozást is ad róla. E tudományok sorában a földrajz is helyet foglal. A földrajznak a vá- rosokkal foglalkozó ága, a városföldrajz, csupán része a településföldrajznak, az utóbbi pedig az emberföldrajznak. Mint—

hogy a földrajztudomány feladata a tájak és a tájakból összetevődő egész földfelszín életének és arculatának magyarázó leírása, az emberföldrajzé sem lehet más, mint az emberlakta e's emberformálta tájak, az úgy—

nevezett kultúr—tájak életének és arculatának

1) A Nemzetközi Népességtudományi Unió a Magyar Statisztikai Társaság kebelében 1942 ápri- lis 14—i előadóülésén tartott előadás kivonata. ——

Ertmít (Pane conférence, faite dans la séonce d,étu—

des, tenue le 14 avril 1942, par le Comité hongrois- créé par la Société Hongroise de Statisligue —— de I'Union internationale pour Pétude scienti/igue des problemes de la population. (Jet erti-ait paraítra aussi dans le Journal de ladite Société.

magyarázó leírása. A várost tehát, éppúgy mint bármi más települést, a földrajz, mint a kultúrtáj részét vizsgálja.

Mint minden település, a város is egy embercsoportnak, a hozzátartozó lakóhely- nek és szűkebb értelemben vett élettérnek térbeli együttese. Szűkebb értelemben vett élettér az a tér, amelyen belül egy ember vagy embercsoport szükségleteinek meg—

szerzése céljából tevékenykedik: tehát a földművesé a szántóföld, az iparosé a mű—

hely, a kereskedőé a bolt. A kultúrtájnak az ember is összetevő eleme, egyrészt mert abban jelen vam, másrészt, mert élete és te—

vékenységei a táj egyéb jelenségeivel köl—

csönös okozati viszonyban állnak: függenek is azoktól, alakítják is a táj életét és képét.

A földrajzi szempontból döntő különbség falu és város között éppen az emberi tevé—

kenységeknek, vagyis annak a szerepkörnek a jellegében mutatkozik, amelyet a Város más településekhez viszonyítva betölt. _A:

földrajzi értelemben vett város tisztaalak—

5—6. szám ——347—— 1942 jában a területi munkamegosztás jellemző

településformája: kisebb vagy nagyobb táj bizonyos belterjesebb, központi emberi tevé—

kenységeinek és azok színhelyeinek mint élettérnek, valamint az azokat ellátó és azokból élő népességnek, illetve azok lakó- helyeinek zárt térbeli együttese. A mai Ma- gyarországban a nem—őstermelői foglalko—

záscsoportoknak egy település egésznépes—

ségétben a környező településeket meghaladó részesedése városias vonásnak nevezhető.

A városnak mint kultúrtájelemnek élete emberi tevékenységekből tevődik'w össze. E tevékenységek jellege erősen kifejeződik a népesség foglalkozás szerint való megoszlá—

sában. A város képét a lakóhely és élettér céljait szolgáló berendezések térbeli rendje szabja meg, ami az alaprajzban és az épít—

kezés különböző sajátságaiban válik látha- tóvá, tehát a kultúrtáj arculatának részévé.

Élet és kép között szoros, de térben és idő-

ben, tehát tájról-tájra és korról—korra kü—

lönböző a kapcsolat. Az élet és kép városon—

kint egyéni és tájankint tipikus kapcsolatai- nak feltárása a várost'öldrajz feladata.

Az elmondottakból önként adódnak a városföldrajz népességtudományi vonatko- zásai. Minthogy a városi élet hordozója, va- lamint a városkép kialakítója és folytonos formálója maga az ember, illetőleg a népes- ség, ezért annak száma, sűrűsége és össze—

tétele, különösen foglalkozások szerint való megoszlása a földrajzot is érdekli, mégpedig nem csupán pillanatnyi állapotában, hanem folytonos alakulásában és változásaiban is, noha amult ismerete Önmagában nem, csu—

pán mint a jelen egyik magyarázója föld- rajzi probléma.

Hosszas elméleti fejtegetés helyett vilá—

gítsunk rá hazai példákkal egyik-másik ilyen természetű kérdésre, úgy amint azok az elmult évtized folyamán a esonkaország városainak vizsgálata során merültek fel.

Az egyik legelső ilyen probléma váro—

sainknak a népesség számával kifejezhető nagysága. Problémává az a körülmény teszi, hogy a közigazgatási értelemben vett város, a valódi tömörülés és a földrajzi értelem—

ben valóban városias jellegű település terü- lete sokszor nem fedi egymást. Hazai jelleg—

zetesség, mégpedig közismert okokból főleg az Alföldet jellemző sajátosság, hogy ez a háromféle terület legtöbbször az említett sorrendben egymáson belül helyezkedik el.

Az Alföldön a közigazgatási városterület a valódi tömörülésen, tehát zárt településen

kívül a tanyavilágot is felöleli, a valódi tö—

mörülés pedig falusias hurokból és városias magból áll. Persze akadnak az országban városok, mégpedig nemcsak Nagy-Buda- pest, hanem pl. Miskolc vagy Szombathely is, ahol a tömörülés népesebb mint a köz- igazgatási város, azaz annak határain túl,

közigazgatásilag önálló községekre is ki—

terjed.

A népszámlálásoknak a községeknél ki—

sebb egységek (kerületek, külterületi lakott

helyek) szerint is csoportosított és részben közzétett anyaga 1910-től kezdődően a va—

lódi tömörülések lélekszámának egyre pon- tosabb megállapítását engedi meg. Már a városias magok nagysága, helyesebben lé—

lekszáma, közvetlenül nem állapítható meg az eddigi népszámlálások feldolgozott anya—

gából, mert belsőségeink egy részének vagy nincs kerületi beosztása, vagy ha van is, az nem simul a természetes övekhez, hanem pl. körcikkszerű, tehát a kerületek központi és peremrészeket egyaránt felölelnek; sőt még nagyjából körgyűrűszerű beosztás ese—

tén is a legbelső kerület hol nagyobb, hol kisebb mint a városias mag. Közvetve azon- ban mégis következtetni tudunk az utóbbi nagyságára, a valódi tömörülés nem—őster- melőinek száma alapján. Azért csak köz- vetve, mert nem-őstermelők bizonyos szám- ban minden faluban, így tehát kettősjellegű igen népes tömöriiléseink falusias burkában is élnek; azaz a tömörülés nem—őstermelői- nek teljes száma nagyobb mint a városias mag lélekszáma. A nem—őstermelőknek a valódi tömörülés teljes lélek-számából való százalékos részesedése azonban egyenes arányban áll a városias mag nagyságával.

li százalékszámok csökkenő rendbe sorakoz—

tatva megmondják, hogy a valódi tömörü—

lések közül melyik Városiasabb jellegű és melyik kevésbbé az. lsmeretük azonban a fentebb mondottak alapján. azért is fontos, mert ha ezeket [az egyes valódi tömörülések—

nek akár teljes lélekszámával, akár a nem—

őstermelői réteg abszolút számával vetjük össze, a városmagok viszonylagos nagyság- rendjére is következtetthetünik.

Természetes, hogy a nem-őstermelői fog—

lalkozások egyenkint való figyelembevétele egyes tömörüléseink városias jellegéről nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is tájékoztat, azaz világot vet arra, hogy a városias mag más városokkal összehason—

lítva közelebbről főleg milyenfajta központi szerepköröket testesít meg.

5—6. szam

— 348—

A népszámlálások feldolgozott anyaga ilyesfajta vizsgálatokra először 1920-ban nyujtott egyelőre csak szerény, 1930—ban azonban már örvendetesen bővebb lehetősé—

.get. E lehetőségek kiaknázását és az így nyert részletes eredményeket illetően már megjelent dolgozatokra utalhatunkl) s így itt csupán néhány feltűnőbb tényre muta- tunk rá.

Sokszor hangoztatjuk az igen népes, de erősen őstermelő jellegű tömörülésekben bővelkedő Alföldnek és a városias, azaz nem-őstermelő népességű városokban gaz- dag környező tájaknak a nagy ellentétét.

Ez az ellentét valóban fennáll, de koránt—

sem olyan túlzott formában, mint ahogyan az a köztudatban él. Alföldi városaink ugyanis nagyon különböző jellegűek akár a nem-őstermelöknek abszolút számát, akár azoknak a valódi tömörülés népességében elfoglalt százalékos arányát nézzük. Más szóval ez azt jelenti, hogy egyrészt igen nagy és egészen kicsiny városmagokat egy- aránt találunk itt, másrészt a városmagnak a valódi tömörüléshez való aránya is hely—

ről—helyre nagyon különböző: egy—két eset- ben a mag alig kisebb mint a valódi tömö—

rülés, igen sokszor azonban elenyészően kicsi az őt körülvevő falusias burokhoz vi—

szonyítva.

Lássunk néhány adatot. Nagy—Budapes- tet nem számítva, legtöbb nem-östermelöt számláló tösmöriiléseink 1930-ban:

Nem ős— Nem ős-

termelő termelő

Tömörülés Igglzaál' Tömörülés 'gggl'

súak súak

ezi-ekben ( ez:-ekben

Debrecen. . . . . 89 (Szolnok . . . . . 32

Miskolc . . . . . 86 * Sopron ... 32

Szeged. . . . . . 84 ; Felsőgalla . . . . 31

Pécs. . . . . . . 63 (Kecskemét . . . . 30

Györ ... . . 50 Kaposvár. . . . . 29

Szombathely . . . 41 Békéscsaba. . . . 27

Székesfehérvár . . 83 ! Nagykanizsa . . . 25

Nyíregyháza . . . 32 ( Hódmezővásárhely. 22 1) Lásd: Mendó'l Tibor: Vuárosainlk valódi nagy- sága és a helyzeti energiák típusai (Földrajzi Köz— lemények LXIII" 1935. 361. l.); Mendöl Tibor: A helyzeti energiák és egyéb tényezők szerepe vá- rosaink valódi nagyságában és jellegében (Földrajzi Közlemények, LXIV., 1936. 98. és 121 l.), jelzése a továbbiakban: FK. 36); továbbá: Tibor Mendöl: Berufliche Struktur und Stadtbild als Merkmale des stádtischen Charakters in Ungarn (Ungarische Jahrbüeher XVI., 1937. S. 190., jelzése a továb-- biakban: UJb.). — A két első dolgozat az 1920., a harmadik az 1930. évi népszámlálás adatainak ki- örtékelésén épül fel. a 1942 Nemős- Mentés-*, termelő termelő Tömörülés $$$" Tömörülés $$$? súak súak ezrekben ezrekben Baja . . . . . . . 22 Kiskunfélegyháza . 14 Salgótarján . . . . 21 Gyöngyös . . . . 13

Eger ... A . 20 Esztergom . . . . 12

Cegléd ... . 18 Moson-Magyaróvar ; 12 Vac . . . . . . . 18 Hatvan ... 12

Pápa ... . . 18 Mezőtúr ... 11

Sátoraljaújhely , , 17 Orosháza . . . . . ll Gyula ... 16 Zalaegerszeg . . . 11

Veszprém , . . . 16 Jászberény . . . . 11

Makó. . . . , . . 16 Kisvárda. . . . . 11

Szentes. . . . . . 15 Csongrád. A . . . 10

Ózd . . . . . A . 15 Balassagyarmat . . 10

Az első, harmadik, nyolcadik, kilencedik stb. helyet alföldi váro-sok foglalják el s azok tovább is keverednek a dunántúliakkal és felvidékiekkel. A legalább 10.000 lelket számláló tömö- rülések rangsora nem-őstermelöik százalé— lékos arányát tekintve a következő volt ugyanosak 1930—ban: Nem ős; Nem ős;

Tömörülés ($$$? Tömörülés Ég?

Győr ... 96 Jászárokszállás . . 68

Sátoraljaújhely . . 96 Gyula . . . . . . 68

Pécs ... . . 95 Eger. . . . . . . 67

Miskolc. . . . . . 94 Szentes . . . . . 66

Szolnok . . . . . 94 Orosháza. . . . . 66

Felsőgalla . . . . 94 Mezőtúr . . . . . 65

Szombathely . . . 93 Gyöngyös . . . . 68

Veszprém. . . . . 91 Csongrád . . . . . 63

Debrecen ... 91 Hódmezővásárhely . 60 Vác . . . . . . . 91 Szekszárd . . . . 60

Balassagyarmat , . 90 Szarvas . . . . . 58

Zalaegerszeg . . . 90 Kiskunhalas . . . 56

Kaposvár. . . . . 88 Jászberény , . , . 55 Szeged ... 88 Makó. . . . . . . 54

Nyíregyháza . . . 88 Paks. . . . . . . 52

Ózd . . . 88 Berettyóújfalu. . . 52

Sopron. . . . . . 87 Nagykőrös . . . . 50

Baja . . . . . . . 87 Törökszentmiklós , 49 Keszthely . . . . 86 Kisújszállás. . . . 48

Pápa. ... . 85 Karcag. . . . A , 47 Dombóvár . . . . 84 Abony . . . . . . 45

Pilisvörösvár . . . 84 Dunaföldvár . . . 44

Magyaróvár. . . . 84 Békés . . . . . . 44

Székesfehérvár . . 83 Püspökladány. . . 42

Nagykanizsa . . . 82 Sarkad. . . . . . 42

Hatvan ... 81 Mezőberény. . . . 40

Gödöllő . . . . . 80 Hajduszoboszló . . 39

Kisvárda . . . . , 79 Hajdunánás . . . . 38

Monor . . . . . . 79 Túrkeve . . . . . 36

Esztergom . . . . 75 Hajduböszörmény . 3; Tata . . ... 74 Dereeske . . . . . 33

Kalocsa ... 73 Jánoshalma. . . . 29

Kecskemét . . . . 73 Mezőkövesd. . Békéscsaba. . . . 71 Dévaványa . . Kiskunfélegyháza . 70 Balmazújváros Mohács ... . 70

5—6. szám

Van olyan alföldi tömörülés, amelynek városias magja magában is népesebb, azaz városias súlyát tekintve nagyobb, mint bár- melyik dunántúli város mindenestől. Ezt a magot persze hatalmas falusias őv burkol- hatja: ezért szorul hátra .a százalékos rang—

sorban az alföldi tömörülések túlnyomó többsége. De mégsem mindegyike, mert pl.

Szolnok, Debrecen, Szeged vagy Nyíregy- háza a városias maghoz mérten igen cse—

kély falusias burkukkal, tehát az egész tö- mörülés nemőstermelőinek magas százalé- kos arányával alig különböznek a többi tá—

jak városai—tól. Itt csak a tanyavilág szárn—

l)avétele esetén mut—atkoznék különbség;

kishatárú, kevéstanyájú Szolnoknál még így is elenyésző, sőt Debrecennel sem túl- nagy.

Meg kell jegyeznünk, hogy a hazai tömö—

rüléseink népsűrűséget vizsgálva, nagyjából hasonló eredményekre jutunk: azaz kétség- telenül nagy a különbség ilyen tekintetben is az Alföld és az egyéb tájak között, de egyes alföldi települések között nem kisebb így legnépesebb toinoiuleseink vizsgá- lata során kitűnt, hogy néhány alföldi vá—

ros zárt települése a legsűrűbben lakott duanántúliakkal együtt foglalja el az elsö helyeket, viszont a krmZ-enkinti 5000—es ér- ték alatt kizárólag alföldi városok találha—

tók?)

Egy másik igen feltűnő tény az úgyne- vezett vásár- és hídvárosok foglalkozás—

statisztikai szerkezetének nem annyira a nagyközönség, mint inkább a geográfusok köztudatában élö képtől némileg eltérö jel—

lege. A vásárváros tudvalevőleg úgynevezett vásárvonalon aza—z különbözo termelésjel—

legű tájak (pl. síkságes hegyvidék) érintkező vonalán, közelebbröl ezen a vonalon is vala—

mely völgykijáratban fekvö város, amely4 nek fejlődéséhez ilyenformán a két táj ter- ménycseréje szolgáltatja az alapot. A hídvá- ros viszont valamely folyó átkelésre alkal—

mas pontján az ott csomózódó útvonalak előnyét használja ki. Elsösorban forgalmi 'főleg kereskedelmi, másodsorban a forgalmi

előnyökhöz kapcsolódó ipari jelentőséget tulajdonít az ilyen helyeknek a település- földrajz, hallgatólagosan feltételezvén, hogy az említett funkciók terén. éspedig főleg azok terén ezeké az elsőség hazai városaink között. Ám a foglalkozásstatisztikai vizsgá- lat kissé megtöri a tétel merevségét.

1) Lásd: Mondd! Tibor:

_:Sége (Földrajzi Közlemények,

Vz'irosaink LXVIL 1939.

népsűrű—

Eiger).

——34—.9——- 1942

1920-ban az ország akkori területén Nagy-Budapest nélkül 40, 1930-ban 41 az olyan valódi tömörülések száma, amelyek egész népessége meghaladta a 15. 000 lelket;

közülük mindkét esetben 17 volt vásár— vagy hídvárosnak tekinthető 1) Ha a 40, illetve 41 tömörülést foglalkozásonkint két-két rangsorba állítjuk, első helyre téve közülük azt, amelyikben a kérdéses foglalkozásból élő népességnek legnagyobb az abszolút száma, illetőleg százalékos aránya, akkor nyilvánvaló, hogy a vásár- és hídvárosok fontosságát a rangsorban elfoglalt helyük jelzi. A rangsor 17 első helye a legtökélete- sebb egyenes, 17 utolsó helye a legteljesebb ellentétes összefüggést jelentené a vásár—híd- városjelleg és az illető foglalkozásban elfoglalt uralkodó szerep között. Az első esetben a vásár- és hídvárosok rangsor—

számainak összege 153, a második esetben 1920-ban 544, 1930-ban 561 lenne.

A 17 vásár- és hídvárosnak a 15.000-nél több lelket számláló csonkaországi tömörü—

lések sorában elfoglalt rangsorszámaiból al- kotott összegek 1930—ban, foglalkozáson- k'int a következők:

abszolút olo Foglalkozás szám alapján

egyéb és ism. . . . . . . 213 211 véderő ... . . . . 214 211 közlekedés . . ... 217 211 közszolg. és szab. f. . . 227 219 nyugdijas tőkep. . . . . 228 223 h. cseléd . . . . 256 284 kereskedelem és hitel . . 2596 270

ipar ... . 269 270

napszámosok k. m. n. n. . 310 344 östermelés . . . . . . . 457 479

Az 1920—as állapotnak megfelelő számo- kat másutt már régebben közöltük?)

A két időpont között mutatkozó eltéré—

seket is figyelembe véve, megállapíthatjuk, hogy a vásár— és hídvárosok inkább a köz- igazgatási, szellemi és védelmi funkciók, mint az ipar és kereskedelem terén töltenek be egyél) városainkhoz képest kiemelkedő szerepet, de feltűnő a közlekedés terén megnyilvánuló jelentőségük is. Ez a közle—

kedés terén kimagasló szerep volt fejlödé—

siiknek legállandóbb, mert a térszín állandó sajátságaiból adódó, a természetes útcsomó- pontban gyökerező tényezője, bár ez a né- pesség foglalkozás szerinti összetételében

1) Névsoruk a következö: Baja, Eger, Eszter—

gom, Gyöngyös, Győr, Miskolc, Nagykanizsa, Pápa, Pécs, Sátoraljaújhely, Sopron, Szeged, Székesfehér- vár, Szolnok, Szombathely, Vác, Veszprém.

?) FK. 36, 99—100. !.

22

5—6. szám

bizonyára nem fejeződött ki minden időben

egyformán. Ám a természetes útcsomóból

adódó közlekedési jelentőség súlya helyről—

helyre más, amellett még értékelése is kor- ról-korra változott. A többé-kevésbbé ál-

landó védelmi értékeléshez (a völgykijára-

tok és átkelőhelyek útcsomóját egykor védő várak, ma az ottani vasúti csomóponthoz kapcsolódó helyőrségek) időben—térben egy—

aránt váltakozva járult vagy a közigazgatási és szellemi funkciók kibontakozása, vagy a kereskedelmi-kisipari és csak újabban a nagyipari fellendülés, néha valamennyi együtt. Vásár— és hídvárosaink nagyságra és szerepkörük jellegét tekintve igen hetero—

gén települések: mai állapotuk nemcsak környező tájaik nagyon különböző súlyát és gazdagságát, hanem egymástól eltérő és sokszor igen változatos multjukat is tük—

roz).

Mult és jelen szerepére szépen rávilágít az egyes foglalkozásokhoz tartozó népesség számadatai között kiszámítható korreláció, az ipar—forgalmi és az adminisztratív, vala- mint a kis— és nagyipari népesség aránya is. Ezeknek a kérdéseknek részletes megvi- lágítására nincs helyünk, csupán utalunk fentebb már idézett két dolgozatun-kraf)

Nemcsak egyes egész tömörülések népes—

ségének száma és összetétele, valamint az

ezek összehasonlítása révén adódó megálla- pítások érdekesek földrajzi szempontból, hanem a tömörülések belső térbeli tagoló- dása is. A különböző városias funkciók színhelyei, nemkülönben az őket ellátó nép—

rétegek lakóhelyei többé-kevésbbé ővszerű városrészekben helyezkednek el, sőt az Al- földön többnyire maga a földrajzi értelem- ben vett város egésze is mint nehezen kihá-

mozható mag'rejtőzik a tömörülés szivében.

Tömörüléseinknek ilyen szerepkörök szerint való belső térbeli tagolódása, mint már mondottuk, a város arculatán, tehát morfo- lógiai tagolódásán is kirajzolódik. Városias tömörüléseifnk morfológiai vizsgálatát jelen sorok írója indította meg, megállapítván az alföldi tömörülésekben szereplő formaele—

meket, az azokból összetevődő formacsopor—

tokat, egyben a legbelső magokat részlete-

sen térképezte isf') Örömmel állapítható

meg, hogy az ilyen természetű vizsgálatokat mások is folytatták, sőt utóbb a budapesti egyetem közigazgatástudományi intézete

1) FK. 36. és UJb,

2) Lásd: Mendöl Tibor: Alföldi városaink mor- fológiája. Debrecen. 1936,

-—350 ——

t942

hazai népesebb tömörüléseink valamennyié- nek elkészítette városmorfológiai felvételét.

Nagyon hasznos lenne, ha a népszámlálá- sok anyagának feldolgozásában valamiké- pen tekintetbe lehetne venni a városmorfo- lógiai tagolódást. Összehasonlithatatlanul tisztább képet kapnánk így városaink életé- nek térbeli rendjéről, mint az adatoknak kerületenkint összefoglalt sorozata alapján.

Általában nem gondolunk arra, hogy a Vá-

rosmorfológiai térképek -minden apró rész- letéhez igazodjék azoknak a városrészeknek körülhatárolása, amelyek adatait a hivata-

los kerületekéhez hasonló módon kellene összegezni, illetőleg csoportosítani. A város—

morfológiai térkép csak tájékozódásul szol-* ,

gálna: elegendő lenne annak a színfoltjait csupán nagyjából figyelembe venni s az el- határolást nem túl bonyolult körvonalakkal egész utcákra vagy telektömbökre kikerekí- teni, Mindenesetre elkülönülne a jómódú szabadfoglalkozásúak— és kereskedőklakta, sőt részben már city—szerű nagyvárosias üz- letnegyed emeletes házainak sokszor csupán egyetlen utcára kiterjedő és csak kevés Vá- rosunkban meglévő zárt tömbje a piactér- szerű és legtöbb helyen már csak részben emeletes házakból álló, de még zárt üzlet—

sorral jellemzett kisvárosi üzletnegyedtől, továbbá a nem-őstermelők lakta túlnyo—

móan zártsorú földszintes, néhány városban emeletes kisvárosias lakónegyedtől, majd a hézagossorú félagrár, a tágudvarú falusias és a szűkudvarú hóstátszerű, valamint a nagyhelyigényű intézményeket, gyárakat, kórházakat, laktanyákat, pályaudvarokat és vásártereket befogadó ővektől, a kertes csa—

ládi ház- és villanegyedektől és a különböző külvárosi telepektől. Nem is kellene feltét—

lenül közzétenni ezeket az adatokat, ha azo—

kat a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal kéziratban őrizné és kutatóknak rendelke—

zésére bocsátaná. Persze a táblázatokat olyan várostérképeknek kellene kigészíte- niök, amelyeken az így megállapított város- részek határ'ait félreérthetetlenül megjelöl—

nék. Ilyen adatcsoportosításnak, úgy hisz—

szük, nemcsak az öncélú tudomány, hanem, főleg az országos összehasonlítás lehetősége * folytán, a gyakorlati élet, mindenfajta vá—

rosigazgatás és városfejlesztés is hasznát látná.

Végül legyen szabad rámutatni még a külterületi lakott helyek számbavételével kapcsolatban néhány olyan kérdésre,—ame- lyeket főleg az alföldi tanyakérdés helyes '

5—6. szám —351— 1942 megismerése szempontjából lenne célszerű

figyelembevenni a népszámlálások alkalmá- val. Ezek a községenkint, sőt a lehetőségek- hez képest határrészenkint válaszra váró kérdések a következők: 1. az állandóan la-

kott külterületi lakóházak (tanyák) száma;

2. ezek közül azoknaka—sztáma ( a) amelyek- ben tulajdonosuk, illetve bér-lőjük is ott la-

kik, (b) amelyekben a birtokosnak csak csa- ládtagja lakik cselédekk-el vagy azok nél—

kül, (c) amelyekben a birtokosnak csak cse- lédje lakik; 3. az ( a) alatti birtokosok közül hánynak van magának, illetve 4. apjának vagy feleségének lakóháza a belsőség terü- letén és 5. fordítva, a belsőség területén lakó különböző foglalkozáscsoportok keresői és

eltartottai közül hánynak van tulajdoná—

ban a külsőség területén állandóan lakott tanya.

Földrajzi szempontból kétségtelen, hogy minden állandóan lakott tanya önálló tele- pülés. De a földrajzot is érdeklik azok a tanya és zárt település közt fennálló kap—

csolatok, amelyeknek helyről—helyre és idő- ről—időre változó mértékét éppen a fenti kérdésekre adott válaszok világítanák meg.

Társadalomtudományi és gyakorlati szem—

pontbóll) talán még nagyobb lenne a jelen- tősége minden idevágó adatszerű isme-

retnek. Mendől Tibor dr.

1) V. 6. Erdei Ferenc: A makói tanyarendszer.

Szeged. 1933., 19. 1.

IRODALMI SZEMLE

Könyvismertetések. -— Ghronigue de hím—es.

(C'est le Journal de la_Soeiéte' Hongroise de Statistigue gut rend compte en franpais, dans sa ,,retme des public-attam hongroises", des ouwages statistigues publie's en Hongrie.)

Malcomes Béla báró dr.: Magyar mezőgaz-

daság. '

Dr baron hongroise.

Budapest, 1942. I. kötet —— Ier volume, 288 l. - pages.

Béla Malcomes : L'agriculture

A szerzőelegújabb agrárpolitikai munkájában, a magyar mezőgazdaság történeti fejlődésére vetett visszapillantáson kívül, mezőgazdaságunk birtok—

politikai, termeléstechnikai, értékesítési. érdekkép—

viseleti, szakképzési és közigazgatási fejlődését az egyetemes közgazdasági és nemzetpolitikai érdek figyelembevételével módszeresen tárgyalja.

A —,,Magyar ip—argazdaság" című, nemrégiben megjelent két kötetes munkája után a most tárgyalt könyvének kilenc fejezetből álló első kötete álta—

lános áttekintést nyújt a magyar mezőgazdaság összes kérdéseiről; míg a könyv később megjelenő második kötetében mezőgazdasági életünk részle—

tekbe menő, kritikával vegyes ismertetését óhajtja adni

A mű bevezető sorai után a magyar föld ter—

mészeti adottságairól, földrajzi, talajtani és klima- tológiai sajátságairól és ezeknek a termelésre gya—

korolt kedvezőtlen behatásairól tájékoztatja az ol—

vas'ót, amelyekkel szemben a legjobb ellenszernek az okos készletgazdálkodást, a bő esztendők feles—

legeinek tárolását, az észszerű vízgazdálkodást és a fásítást tartja.

Alapos áttekintést ad a magyar mezőgazdaság

továbbiakban a szerző történeti fejlődéséről,

trianoni bé- mert csak kezdve a honfoglalás

kediktátumig, sőt a

a mult tapasztalatai alapján lehet józan mező—

gazdasági politikát folytatni. Vizsgálat tárgyává teszi mezőgazdaságunk történeti fejlődését a terme-

lés, az értékesítés és a birtokpolitika szemszögéből

és nem mulasztja el a történelmi eseményeknek mezőgazdasági helyzetünk alakulására gyakorolt döntő befolyását is kimutatni. Élénk tárja, miként roppant össze mezőgazdaságunk Trianon után, majd

idejétől a mai napig,

ismerteti mindazt az erőfeszítést, melyet a meg—

csonkított ország mezőgazdaságának felemelésére és fejlesztésére, azaz a termelési módszerek ja'vítá—

sára, a talajjavításra, a talajmívelésre, a talajtér—

képezésre és a kisgazdáknak szaktanáccsal való támogatására, a növénytermelés és állattenyésztés emelésére. különösen a nemesített vetőmagok hasz- nálatára és a népies tejgazdaság megszervezésére, a gazdasági felszerelés megjavítására, az ipari nö- vénytermelés fejlesztésére, a kertészet és szőlészet felkarolására, a kisérletiigy és az állategészségügy kifejlesztésére az utolsó 20 eszten- dőben fordítottunk. lsmerteti a mezőgazdasági ter- ményeknek a kisgazdák kívánalmait figyelembe—

vevő, nagyobbrészt szövetkezeti értékesítési rend- szerére vonatkozólag tett intézkedéseket, rámutatva arra, hogy mezőgazdaságunk háború utáni újjászü- letése a magyar mezőgazdaság népi jellegének ki—

domboritásával és a szociális szempontok messze- menő érvényesítésével ment végbe. A földreformról.

22*

mezőgazdasági