Magyarország nemzeti vagyona

(1)

3. szám. -——285——

mögött a különféle közművek mellé rendelt kocsik (30.803) és az államok, városok, szövetkezetek stb.

tulajdonában állott gépek (29.419). Tizezret ,mege haladják még a kiskereskedők és szatócsok gépei is (22.955), a tej- és tejtermékek (22.284), a pék—

sütemény (18.256), a tüzelőanyag (11.501) szállítá- sára szolgáló automobilok, valamint a kelmefestők és vegytisztitók (12.533), továbbá a hentesek és

mészárosok (10.740) gépei. _

A teherautókat az utóbbi időben különösen az élő állatok szállításánál kezdik állandóan szélesebb körben alkalmazni. A fontosabb városok idevonat—

kozó adatai azt mutatják, hogy az 1926. évvel szemben 1927—ben a gépkocsikon való állatszállítás néhol 50%—kal is emelkedett.

A tehergépkocsikat különben inkább csak kisebb utakra használták, a nagyobb távolságoknál, úgy látszik, az automobilok nem voltak képesek a vasutakkal szemben a versenyt felvenni. Erre mutat az a körülmény, hogy adataink szerint a teherko- csiknak általában 50%—a 32 kilométernél rövidebb távolságra szállította az árut.

A motorikus járművek legfontosabb üzemi anya- gából, a benzinből is a gépjárműállomány nagysá- gának megfelelően tetemes mennyiség fogy el az Egyesült Államokban. A benzinfogyasztás 1923—tól kezdve a következőképen alakult:

' ezer

Év hektoliter

1923 257374

1924 299654

1925 360441

1926 412261

1927 481750

A gépjárművek után az adóbevétel tekintélyes összeget tett ki. Az Egyesült Államokban ugyanis az 1927. évben ezen a címen 4.349 millió pengő

ÁRSTATISZTIKA És PÉNZÚGY e ;

— w—"M—m

1929

folyt be. Ebből az összegből szövetségi adóra 346 millió, állami adóra 3.918 millió, végül községi adóra 85 millió pengőt fizettek be. Az állami adók között szerepel a benzinadó is, mely egymagában 1.481 millió pengőt tett ki.

A gépjárművek közlekedésének zavartalan biz—

tosítása céljából az utak építésére és jókarbantar- tására nagy áldozatot hoztak. Az erre a célra szol—

gáló évi összeg, mely 1917—ben 1.331 millió pengőt tett ki, tíz évvel későbben, 1927-ben már kereken ötszörösére emelkedett 3 összesen 6.427 millió pen- gőre rúgott.

Az autóutak hossza 1927—ben 4,647.586 km volt.

A forgalom nagyságára nézve megállapították, hogy a legforgalmasabb hónap az augusztus, a legnagyobb forgalmú nap a vasárnap és a legnagyobb forgalom a délutáni 3—4 óra közötti időben van.

_ Az automobilbalesetek elhárítása érdekében az Egyesült Államok igen erős munkásságot fejt ki. A megtett óvintézkedések eredményét mutatják az l917—1927—ig rendelkezésre álló adatok. Ezek szerint 1917-ben 100 ezer járműre 178 baleset jutott, míg 1927—ben ez az arány 97-re szállott alá. Az ada—

tokból megállapítható az is, hogy a balesetek el- hárításában igen nagy szerepe volt a villanó jelző- készüle'keknek. A balesetek okát illetőleg pedig az az eredmény, hogy a legtöbb balesetet a vezető ki- merültsége idézte elő.

Végül érdekesnek tartjuk még megemlíteni, hogy a 28 nagyobb városban az 1927. év folyamán 95.083 gépjárművet loptak el, melyből 87.186 da- rabot sikerült visszaszerezni, vagyis a jogtalanul eltulajdonított gépeknek kereken 92%-a került meg.

Az adatok itt határozott javulást mutatnak, ameny—

nyiben az előző tíz évben volt olyan esztendő is, amikor az ellopott járműveknek 25—30%—a veszett

el véglegesen. V. ]. dr.

Magyarország nemzeti vagyonaJ)

La, fortune nationale de la Hongrie?)

A Magyar Szent Korona országainak nemzeti vagyonát közvetlenül a világháború

1) A Magyar Tudományos Akadémián tartott előadás. —— Szerzőnek: ,,Csonka-Magyarország nemzeti vagyona" c. sajtó alatt levő munkájában lesz—

nek a felhasznált részletes adatok találhatók. ——

Conférence faite á I'Académíe Hongroise des Sci- ences, par M. le Dr Frédéric de Fellner, Professeur d*Uníversíté. Les chiffres détaíllés y utilisés seront publiés dans I'ouvrage de langue hongroise de Fau- teur: ,,La fortune nationale de la Hongrie mutilée"

(sous presse); ce travail paraitra aussi en une Ian- gue occidentale.

kitörése előtt, az 1912. évre vonatkozólag 41'520 milliárd aranykoronában állapítot- tam meg. Ebből arra a területre, amely a mai Magyarországnak megfelel, ugyanakkor 15'676 milliárd aranykorona

esett. Úgy általános gazdaságpolitikaí, mint

pénzügypolitikai szempontból fontos annak ismerete, hogy milyen változás állott be a nemzeti vagyon dologi tagozódásában és me'rvében az utolsó 15. esztendő óta.

Indokolt tehát az a törekvés, mely Csonka-Magyarország ezidőszerinti nemzeti

(2)

3. szám.

vagyonának megállapitására, nagyságának számszerű kifejezésére irányul. Csonka—

Magyarország nemzeti vagyonának becslé—

sére eddig azonban nem vállalkozhattunk, mert hiányzott minden szilárd alap, amelyre támaszkodni kell a legkülönbözőbb vagyon—

elemek értékének kipuhatolásánál.

Pénzünk értékállandóságának tartós megszilárdulása egyfelől, az éveken át foly- ton változó adóztatás nyugvópontra jutásá- val bekövetkezett rendezett adókivetés és az ezen felépült gondos adóstatisztika más—

felől, úgyszintén gazdasági statisztikánk egyre tökéletesebb megszervezésével rendel—

kezésünkre álló részletesebb adatok lehetővé tették a legszövevényesebb és legnehezebb gazdaságstatisztikai és gazdaságpolitikai problémák egyikének: a mai Magyaror—

szág nemzeti vagyona számszerű megálla—

pításának megkísérlését. A mai Magyar—

ország nemzeti vagyonának megállapításá- nál feladatunk kipuhatolni, mennyi az or- szág rendelkezésére álló gazdasági javak összeségének pénzértéke a külfölddel szem—

ben fennálló tőkekövetelések hozzáadásá—

val és a tartozások levonásával.

A nemzeti vagyon ingatlan, ingó és a kül—

földdel való vonatkozásban eszmei (imma- teriális) javakból áll. A nemzeti vagyon ele—

mei: a földbirtok, bányák és épületek, a közlekedési eszközök (utak, hidak, víziutak, hajóállomány, vasutak, posta, távirda, táv- beszélő, automobilok), az ingóságok, a tőke- követelések a külföddel szemben. Az így jelentkező bruttó nemzeti vagyonból levo—

nandó a külfölddel szemben fennálló tőke—

tartozás.

A nemzeti vagyon legjelentékenyebb al—

kotórésze a föld. Értéke't különböző módo- kon puhatolhatjuk ki. Az első módszer ab—

ban áll, hogy a tiszta hozadékot megfelelő kamatlábbal tőkésítjük. Tudvalévő, hogy a kataszteri tiszta hozadék országos átlagban a tényleges tiszta hozadéknál jóval kisebb.

Kérdés: mennyivel? Boldog emlékű Wekerle Sándor pénzügyminiszter az egyenesadó—

reform előkészítésének céljából igen értékes statisztikai anyagot tett közzé, amelyből

megállapítható, hogy 1899-ben a haszon- bérbe vett földbirtokok haszonbérösszege és kataszteri tiszta jövedelme úgy aránylott egymáshoz, mint 2'41:1—hez. Tehát csak—

nem 21/2—szer volt nagyobb a tényleges tiszta hozadék, mint a kataszteri. De ma már az eltérés jóval nagyobb.

_— 286 ——

₁₉₂₉

Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy már az 1899—i arányszám is mérsékelt volt. A hivatalos adatok a közép- és nagybirtokok haszonbérleti adatai alapján _— a kis ha—

szonbérletek figyelmen kívül hagyásával w—

készültek. Már pedig a kis haszonbérletek bérösszege nagyobb. Ezek bevonásával ——

hivatalos adatok szerint —— az átlag 207 -

kal nagyobb lett volna. Vagyis 1 :2'89-hez.

De nem hagyható figyelmen kívül, hogy 30 év óta a tényleges tiszta jövedelem egyre jobban eltér a kataszteri tiszta jövedelem- től, ami a földhaszonbérek emelkedésében is kifejezésre jut. Az 1909. V. t.—c. alapján végrehajtott földadókataszter kiigazításá- nak az 1916-ik évben történt befejezése óta eltelt több mint egy évtized alatt a tényle—

ges tiszta hozadék eltolódása a kataszteri állapottól aranyértékben 35%-ra tehető.

Bud János pénzügyminiszteri beszédében a nemzetgyűlés 1926 február 26-iki ülésén ezt az eltolódást még többre: 40%-ra tette. De mi a magyarországi nagykereskedelmi ár- index alapján csak 35%—ot számítunk és így a kataszteri és tényleges tiszta hozadék arányszáma 1 :3'90-hoz. Hogy ez az arány helyes, más módon is beigazolható. Hivata- los adatok alapján, melyeket szakköröktől nyert értesüléseink megerősítenek, számí—

tásaink szerint — 1927-ben a kis—, közép- és nagybirtokoknál a katasztrális holdan—

kinti országos haszonbérátlag 41'97 P. Mint- hogy a kataszteri tiszta hozadék katasz- trális holdankint 10'93 pengő, ez megfelel 1 :3'84 aránynak. E két eredmény átlaga 1 : 3'87-hoz mutatja a kataszteri tiszta hozadék arányát a ténylegeshez. Ez adatok alapján megállapíthatjuk a földbirtok ho—

zadéki értékét. A 166'376 millió P katasz—

teri tiszta hozadék 3'87 szorosa megfelel 643'877 millió P tényleges tiszta hoza—

déknak, amelyet 4'5%—kal tőkésítve kapjuk a magyar föld hozadéki értékét, amely 14'487 milliárd P értékből azonban a mező- gazdasági üzemhez tartozó épületek, élő- és holtleltár értékét le kell vonni, hogy a tiszta talajértékhez jussunk, mely 10'852 milliárd P-nek felel meg. Egy katasztrális hold át—

lagos hozadéki értéke tehát 712'99 P.

A földbirtok értékének becslésére más mód is kínálkozik. És pedig a földbirtok értékének kipuhatolása az adás-vétel útján fergalomba került földbirtokok tényleges vé—

telára alapján.

Egy helyes földárstatisztikának külön kell kimutatni a kis-, közép- és nagybirt04 kok forgalmi árait, és pedig országrészen-

(3)

3. szám ——287—— 1929 kint elkülönítve, mint azt a földmívelésügyi

minisztérium példás földárstatisztikájából látjuk. E hivatalos adatok alapulvételével kiszámítottuk, hogy a kisbirtokok forgalmi ára katasztrális holdankint átlag 955 P, a középbirtokoke' 795 P, a nagybirtokoké 665 P. Vagyis egy katasztrális hold forgalmi ér—

téke minősített átlagban 837'77 P, amit az ország termőterületére generalizálva 12'752 milliárd P forgalmi értékhez jutunk. A for—

galmi érték becslésére még egy módszer szolgál.

Forgalmi érték nemcsak élők közötti jogügyletek során alakul ki, de halálesetre szóló jogügyletek (öröklés és halálesetre szóló ajándékozás) során is találkozunk a földbirtok forgalmi értékével, amelynek a kipuhatolása azonban már nem oly egy- szerű.

Hivatalos adataink vannak arról, hogy évenkint mennyi azoknak az ingatlanoknak értéke, amelyek haláleset következtében cserélnek gazdát. Kérdés, mennyi év alatt cserél tulajdonost örökösödés útján az ősz-

— szes ingatlanbirtok? Ahány év eltelik, amíg mindazok elhalnak, akiknek kezén az ingatlan van, vagyis a generáció kihaltával. Más szóval az ország összes ingatlana annyi év alatt lesz örökösödés tárgya, ahány év átla- gosan elválasztja azt a pillanatot, amelytől ki—ki a saját ingatlanát örökölte, attól a pil—

lanattól, amelyben az ingatlanokat, ha a sor reá kerül, utódjára fogja hagyni. Ez évek számát a valószínű középélettartam fejezi ki. Egy generáció kihaltával átlag az összes ingatlanbirtok gazdát cserél. Ha tehát ki- számítjuk az évenkint örökösödés folytán bekövetkezett ingatlan birtokváltozások ér—

tékét, vagyis az ingatlan örökösödési annui—

tást, úgy ennek a valószínű középélettarta- mot kifejező évek számával való szorzata adja az egy generáció kihaltával haláleset folytán gazdát cserélt összes ingatlanok ér—

tékét. A hagyatéki ingatlanok értéke kiegé- szítendő a halál esetére szóló ajándékozás folytán tulajdonost változtatott ingatlanok értékével, mert az ilyen donatio mortis causa tulajdonképen anticipált hagyatéknak tekintendő.

Magyarországon 1927-ben haláleset köa vetkeztében gazdát cserélt és örökö—

södési illeték alá került ingatlanok össz- értéke volt 314'443 millió P. A valószínű középélettartam a mai Magyarországon Altenburger Gyula dr, számítása szerint 33'1725 év. Ha tehát ezt a számot szorzási együtthatónak vesszük a 314443 millió

pengőhöz, úgy megkapjuk az egy gene—

ráció kihaltával haláleset folytán gazdát cserélt összes ingatlanok értékét, ami 10'430 milliárd pengőnek felel meg. Eb—

ben azonban az épületek értéke is benn—

foglaltatik, másrészt nem foglaltatnak ebben az ország összes ingatlanai, mert ebben képviselve nincsenek a jogi sze- mélyek tulajdonában levő ingatlanok, amelyek nem tárgyai az öröklésnek, ennélfogva nem esnek örökösödési illeték alá, hanem illetékegyenértéket fizetnek. A természetes egyes személyek tulajdonában lévő és örök—

lés tárgyát képező ingatlanok értékéhez adandó tehát a holtkéz birtoka, a köztestü- letek (megyék, városok, községek), társu—

latok, részvénytársaságok stb. tulajdonában lévő ingatlanok, vagyis mindazoknak az in—

gatlanoknak értéke, amelyek nem tárgyai az öröklésnek, hanem mint kötött forgalmú birtokok illetékegyené'rték alá esnek. Cson—

ka-Magyarországon az 1927. évben illeték—

egyenérték alá vont ingatlanok értéke 540 millió P volt.

Tehát az örökösödési illeték és illeték- egyenérték alá eső összes ingatlanok 10'970 milliárd P-t képviselnek. Ez az érték lénye- gesen a tényleges érték mögött marad. Ez ingatlanok becsértékének megállapítására vonatkozó törvények, rendelkezések figye—

lembevételével, mely szerint az örökösödési illeték kivetésénél a katasztrális hold érté—

két átlagosan 566'07 P—ben veszik számba, ami 4721 százalékkal alacsonyabb a ka—

tasztrális holdankénti 837'77 P tényleges

forgalmi értéknél, az örökösödési illeték és

illetékegyenérték alapjául szolgált forgalmi értéket tehát ebben az arányban felemelve megállapíthatjuk, hogy a fent kimutatott 10970 milliárd értékű ingatlanokból a me—

zőgazdasági birtokra eső 59'36%—nak meg—

felelő 6612 milliárd P tényleges forgalmi értéke 9101 milliárd 1). Ehhez még hozzá- adandó volna az állam tulajdonában lévő ingatlanok értéke is, mert azok sem örökö- Södési illeték, sem illetékegyenérték alá nem vonatnak. Minthogy azonban az állami zár—

számadások az ingatlan vagyonértékét nem mutatják ki, csak annyit állapíthatunk meg, hogy az állami mezőgazdasági birtokokkal együtt ugyanazt az eredményt nyerjük, mint a másik módszerrel nyert érték, amely 12'752 milliárd P-nek felelt meg.

Végül még egy módszer segítségével kí—

sérelhetjük meg a földbirtok beesértékének kinyomozását, amely úton a földbirtok hi- telértékéhez jutunk. Ez a módszer abban áll,

(4)

3. szám. ——288—

reza

hogy a jelzálogos kölesönök fedezete gya—

nánt lekötött birtoktestek katasztrális holdankinti becsértékét általánosítsuk az ősz—

szes mezőgazdaságilag hasznosított terü- letre. A hitelintézetek részére jelZálogul le- kötött földbirtokok katasztrális holdankinti

átlagos értéke 626'10 P, amelyet a 16,215.104 katasztrális holdnyi mezőgazdasági terü—

letre alkalmazva, 10'152 milliárd P hitel—

értékhez jutunk. A hitelérték alacsonyabb mint a hozadéki érték és a forgalmi érték.

A jelzálogkölcsönt folyósító intézetek, hogy a földbirtok még a legkedvezőtlenebb viszo—

nyok mellett is teljes és bőséges biztosítékot nyujtson, a becsértéket rendszerint szigo—

rúan állapítják megy

A különböző módszerek szerint nyert értékek átlaga: 11'252 milliárd P, _— mint végeredmény állítandó a nemzeti vagyon

leltárába a földbirtok értéke gyanánt. Egy katasztrális hold átlagos értéke 739'20 P. A Magyar Szent Korona országaiban a katasz—

trális hold átlagos értéke 487'84 P-nek fe—

lelt meg. Ez az 51'5%—kal nagyobb érték nem jelenti azt, hogy a földbirtok értéke ennyivel emelkedett, az ország tehát ily

mérvben gazdagodott, hanem csak azt mu-

tatja, hogy a mai Magyarországon a mű—

velési ág tagozódása kedvezőbb, vagyis a kis területen viszonylag nagy százalékban szerepel az értékesebb szántóföld és alacso—

nyabb százalékos arányban a csekélyebb ér- téket képviselő erdő. Boldog Magyarorszá—

gon ugyanis a termő területnek csak 43'9% -a volt szántó, míg Csonka—Magyarországon 60%-a. A szőlőterület 1'l%-ról 2'3%—ra emelkedett. Viszont az erdőterület 27% he—

lyett csak 11'8%.

A Magyar Szent Korona országainak ama területén, amely a mai Magyaror—

szág területének megfelel, a földbirtok ka—

tasztrális holdjának átlagos értéke 660'80 P volt, tehát nagyobb, mint a történelmi Magyarország egész területén a katasztrális hold átlagos értéke.

Ellenben az a körülmény, hogy mai Csonka-Magyarországon az átlagos érték ezt a 660'80 P-t 11'86% -kal meghaladja, a föld- hozadékértéknek ily mérsékelt arányú gya- rapodására mutat. Az egyre jobb művelés folytán az átlagos nyers hozadék némileg emelkedett és a termésárak is javultak. Ha azonban megfontoljuk, hogy a pénz vásárló- ereje nálunk 35%—kal csökkent 1913 óta, úgy látjuk, hogy az értékemelkedés a nor—

mális mérték mögött maradt, mert az átla- gos értéknek 739'20 P helyett 892 P-re kel-

lett volna emelkednie. A földbirtokhozadék értékének gyarapodása azonban nem járt szükségképen együtt a föld forgalmi értékvé- nek is az emelkedésével. A föld ára 1913 óta hanyatlott. Hivatalos adatok szerint 1913—

ban egy katasztrális hold átlagos ára 961'93 P-nek felelt meg. 1927-ben 837'77 P volt.

Kedvezőtlen hitelviszonyok esetén, amikor

bőséges és olcsó hitel nem áll rendelkezésre

földszerzés céljaira, a kereslet csökkenése a földbirtok árhanyatlásában jut kifejezésre némileg emelkedő hozadéki érték mellett is.

A föld adóterhének növekedése szintén bé- nítólag hatott a forgalmi érték kialakulá—

sánál.

A föld forgalmi értékével együtt hanyat—

lott annak hitelértéke is. A hitelérték 1912' ben katasztrális holdankint 747'23 P—nek felelt meg, míg 1927—ben az 62610 P volt.

A jelzálogul lekötött ingatlanok becsértéké—

nek megállapításánál nemcsak a, nyomott földárakat veszik tekintetbe, hanem azt is, hogy a jelzálogadósságok kamatviszonyaí' ma sokkal kedvezőtlenebbek, mint veltak a Magyar Szent Korona országaiban. Csak—

nem kétszer oly súlyosak. Ezt nemcsak a jelzáloghitel igénybevételével eszközölt adás-vételek alkalmával veszik számba, a vételár megállapításánál, amelyre csökken- töleg hat, hanem a jelzálogul lekötött föld- birtok becslésénél is. Ez az oka a hitelérte'k csökkenésének.

Az ingatlanok második csoportját: a bá—

nyák alkotják. A bánya— és kohótermelés nyers hozadékának 40%-át tiszta hozadék- nak véve és ezt 4%—Os kamatlábbal tőké-

sítve nyertük a bányák tőkeértékét, mely 1460 milliárd pengő. Minél nagyobb tőké—

sítési koefficienst veszünk, annál alacso—

nyabb tőkeértéket nyerünk; tekintettel arra, hogy érc- és szénbányáink a szükséges tőke- mennyiség hiányában távolról sincsenek még teljesen feltárva, a bányák élettarta—

mát a mai Magyarországon csekélynek nem tekinthetjük és ezért vettünk viszony,—

lag alacsony tőkésítési hányadot.

Az épületek értékének kipuhatolását megközelítő pontossággal, a házadó kataSZ' terre vonatkozó bőséges, megbízható és rész—

letes statisztikai adatok biztosítják. Ma—

gyarországon az épületeknek —— az adó—

zás szempontjából —— két nagy csoportját különböztetjük meg: az adóköteles és adó—

mentes házakat.Az utóbbi csoportot— amely ismét ideiglenesen és állandóan adómentes házakat foglal magában —— a becslésnél szintén számba kell venni, ami azért lehet—

(5)

3. szám,

séges, mert az ideiglenesen adómentes épü—

letek adója szintén elő lesz írva ugyan, de nem kivetve, s így azok haszonértéke a ház- adókataszterből ugyancsak kitünik. Az ál—

landó adómentes épületek értéke közvetlen adatokból állapítható meg.

Az épületek értékét a tiszta hozadék tőkésítése útján állapítottuk meg. Buda—

pesten, a vidéki városokban és a falvakban az összes adóköteles és ideiglenesen adó- mentes házak nyers házbérjövedelme és haszonértéke 1927 november 1-én 467'676

millió P volt. Épületfenntartási és tőketör—

lesztési költségek fejében ebből Budapesten 20%-ot, a vidéki városokban 25 o—ot, a' falvakban 30%—ot levonva és az így nyert tiszta hozadékot 7%, 51/2%, illetve 5%-kal tőkésítve, Budapest adóköteles és ideiglene—

sen adómentes épület—einek tőkeértéke gyaa mint 2510 milliárd P hozadéki értékhez ju—

tunk. Ehhez adva az állandóan adómentes épületek értékét, Budapest összes épületei 2879 milliárd P értéket; képviselnek. Ez eredmény megbízhatóságát más módszer alapján keresztülvitt becsléssel ellenőrizhet—

jük. És pedig az 1874—1927-ig Budapest területén az új építkezésekre fordított költ- ségek alapulvételével eszközölt számítások útján megállapítottuk Budapest összes épü—

leteinek építési értékét, mely 2875 milliárd P. A vidéki városokban levő adóköteles és ideiglenesen adómentes házak hozadéki ér- téke 1'548 milliárd P. A községekben 1'758 milliárd P. Az állandóan adómentes mező- gazdasági épületek 1'576 milliárd P értéket képviselnek, a jelzálogul szolgáló földbir—

toknál a mezőgazdasági épületekre eső becs—

értékhányad alapján megállapítva. Az ál—

landóan adómentes gyári és ipari üzem cél jaira szolgáló épületek értéke 427' 595 mil- lió pengő.

A mai Magyarország összes épületeinek értéke ezek szerint 8'190 milliárd P.

A nemzeti vagyon jelentős részét képezik a közlekedési eszközök. A termelés fokozá- sának lehetőségét a piac nagyobbodása biz- tosítja. Minél szélesebb piac teremtése a köz- lekedési eszközök tökéletesítésével érhető el,

ami állandó és egyre több tőkebefektetést igé-

nyel. Közlekedési eszközök részint a föld—

területhez, részint az épületekhez, részint az ingóvagyonhoz tartoznak. Az a körül- mény, hogy a földbirtoknál csak a termő- földet leltároztuk, mert a földadónak nem tárgyai a közutak és állandó dülőuta—k, sem a vasúti pályatest vagy pályaudvar céljaira

szolgáló földterületek, a kettős számítást el-

—289—— 1929

kerüljük Éppígy nem vettük számításba az épületeknél a közlekedési eszköZök csoport—

jába tartozó házakat sem.

A közlekedési eszközök első csoportját;

a közutak képezik. Jelentőségük a vasúti há—

lózat kiépítésével — amelyet táplálni van—

nak hivatva — nem csökkent, sőt fokozó—

dik a géperejű járművek rohamos elterjedé—

sével. Kiépítésük és karbantartásuk egyre több tőkét igényel. A 27.426 km hosszúságú közúti hálózatból 61'4% van kiépítvew Mennyi a különböző, országos és helyi ér—

dekű közlekedésű közutaknak az értéke?

Az utak csereforgalmon kívül.;állanak (ú. n..

res extra commercium), tehát forgalmi ér—

tékük nincs. Hozadékértékük sem állapít—

ható meg. Tehát csak azok előállítási költ—

ségére támaszkodhatunk a becslésnél, mert

fel kell tételezni, hogy az utak építése körül) felmerült áldozatok nem hozattak volna, ha az utak értékéből azok teljesen meg nem térülnének.

A közlekedésügy egyik legkiválóbb szak*

embere, néhai Hieronymi Károly kereske—

delmi miniszter az állami közutak építését l869-ben km-ként átlag 11.088 forintra, a megyeit 5.676 forintra becsülte. Kétségtelen, hogy ma nem lehetne az állami és törvény- hatósági közutakat ilyen alacsony egység—

áron kiépíteni, Azonban a mi feladatunkat nem képezi annak megállapítása, hogy mibe- kerülne ma az úthálózat kiépítése, hanem az, hogy mennyi a már kiépített úthálózat értéke, amely részben elhanyagolt állapot—

ban van, részben újabb tőkeberuházásokkal lett jókarban tartva. A karbantartási költ- ségeket nem terheli sem földmunka, sem ki—

sajátítási, sem kőalapépítményi költség. En—

nélfogva leghelyesebb, ha az úthálózat ér—

téke gyanánt a multban felmerült építési költségeket vesszük alapul, felemelve azo—

kat az áremelkedésnek megfelelő arány—

ban. így jutottunk ahhoz az eredményhez,

hogy az állami, törvényhatósági és községi közutak együttes értéke: 331'537 millió P.

Az utak kiegészitő részét képező hidak értéke 63'473 millió P; a hat állami Duna—

híd Budapesten az állami zárSzámadások- ban 49'195 millió aranykorona építési költ—

séggel szerepel, míg a többi vas-, kő- és fa—

szerkezetű híd értékét a reájuk fordított ki- adások alapján állapítottuk meg.

Míg a nyugati államokban a nemzeti vagyon jelentékeny része van mesterséges viziutakba fektetve, addig a mai Magyar—

országnak _ tekintettel arra, hogy a Ferenc—

és Béga-csatorna a Magyar Szent Korona

(6)

3. szám. —290—— 1929

m;

országainak testéből kihasítva az utódálla- mokhoz került —— mesterséges víziútháló- zata nincs. Az 1.698'6 km hosszú, hajózha- tóvá tett természetes víziúthálózatba fektetett tőke a budapesti kereskedelmi kikötő építési költségével együtt 151'572 millió P.

A hazai hajózási vállalatok hajóáliománya 164 kerekes és csavaros gőzösből áll 30.132 lóerővel és 275 uszályhajóból 143983 tonna hordképességgel, amelyeknek összértéke 34'144 millió P.

A modern forgalmi életnek legfontosabb és legértékesebb közlekedési eszközei a vas-

utak. Értékük vagy a befektetett tőkék

alapján, vagy a tiszta hozadék szerint álla- pítható meg. Az állami, városi, községi és magánvasutak összesen 8.519 km—nyi háló- zatában 1944 milliárd P tényleges tőke van befektetve. Ha a 86307 millió P üzleti ho- zadékot 4%—kal tőkésítjiik, 2157 milliárd P tőkeértéket kapunk. E két érték átlagá- hoz az országban lévő városi és községi köz—

úti vasutak beruházási tőke értéke fejében 16'12'6 millió P—t adva a mai Magyar- ország összes vasutainak értéke 2067 mil—

liárd P. Egyetlen üzletév tiszta hozadéka nem elegendő alap a valódi hozadékérték kiszámítására; vasutainknál azonban több évi átlagösszeg még kevésbbé felelne meg, mert az ország megcsonkítása következté- ben a vasúti forgalom, főkép a nemzetközi vonatkozásban a normális keretekben éve- ken át csak fokozatosan alakult ki. A forgalmi eszközök igen jelentős része idegen kézbe került, a román megszálló csapatok is nagyszámú kocsit és mozdonyt zsákmá—

nyoltak, a tetemesen megfogyatkozott jár—

műparkkal a vasúti forgalom rendes mére—

teket nem öltött. Ha tehát több évi átlag alapján eszközölnénk a számításokat és a még rendesen ki nem alakult forgalmi évek lényegesen csökkent hozadékösszegeit figyelembe vennénk, az eredmény erősen a tény—

leges érték mögött maradna. Ezért vettük csak az utolsó üzletévet a számításunk alap- ján].

A közlekedési eszközökhöz sorozandók a posta, távirda és távbeszélő. Ha a postát, távirdát, távbeszélőt és az 1925 : LX-ik t.-c.

24. §. alapján életbeléptetett rádiószoigála- tot, mint kizárólagos állami jogot tekintjük bizonyos tárgyak, illetve hírek és előadások

szállítására, úgy a posta-, távirda-, távbe-

szélő- és rádióregále _— éppúgy, mint a bel- forgalom jogi korlátozásán alapuló egyé-b viszonyok ___, magángazdaságilag értékes szerzési eszközök ugyan, de közjogi szem-

pontból nem jöhetnek a nemzeti vagyon alkotórészei gyanánt tekintetbe. De mint ál—

landó szervezetet és bizonyos létesítménye—

ket igénylő intézmény, mely valóságos tőke- értéket képvisel, beállítandó a nemzeti vagyon leltárába.

Pénzünk értékének állandosulása után a postai díjtételek nagyjából a békeszínvo—

nalon alakultak ki és ezen állandósultak és a postai szállítási eszközök —— amelyek rész—

ben a háború és forradalmak, részben pedig az oláh megszállás alkalmával zsákmányul ejtettek _ fokozatosan pótoltattak.

A posta, távirda és távbeszélő 7 '833 mil—

lió P tiszta jövedelme 4%-os tőkésítés mel—

lett 195'825 millió P tőkeértéknek felel meg.

A géperejű járművek (automobilok) Magyarországon is oly rohamosan el—

terjedtek, hogy immár számbaveendő tőke—

értéket képviselnek. A 13.001 automobil beszerzési értéke 153'687 millió P, a 4.905 motorkerékpáré 9470 millió P. Minthogy az állomány nem kizárólag új darabokból áll, a tényleges érték ennél jóval kevesebb.

Egy gépkocsi élettartama 7 év. Az elértékte—

lenedési hányad tehát 1495, ennélfogva a beszerzési értékből a kopási hányadot levonva, a típusok elévülése címén pedig tO' vábbi 10%—ot leszámítva, az összes gép—

járműállomány tényleges értéke 776 mil- lió pengő.

A közlekedési eszközök összértéke e szerint 2'921 milliárd P.

Az ingóvagyon kipuhatolása és értéké- nek megállapítása a tűzkárstatisztika segít—

ségével vihető keresztül. Az összes biztosí- tott összeg tűzkár ellen 11'993 milliárd P.

melyből 7198 milliárd P esik a biztosított ingókra. Ehhez adandó nem biztosított in—

gók értéke fejében 2'819 milliárd P, amelyet a biztosított és nem biztosított ingóka- rok arányából állapítottunk meg. A tűz- mentes helyen őrzött javak és nem teljes ér—

tékig eszközölt biztosítások pótlásául mér- sékelten 5% -kal emelve az ingók biztosítási értékét, 10'519 milliárd P ingó vagyonér—

tékhez jutunk. Hogy ez az eredmény a tény—

leges értékviszonyoknak megfelel, az ki- tűnik abból, ha az ingóvagyonoknak nagy csoportjait más természetű, hivatalos ada—

tok alapján értékeljük. így részletes számí-

tások alapján megállapítottuk, hogy a baromállomány értéke 1'537 milliárd P; a mezőgazdasági holtleltár 521'320 millió P;

a terméskészlet 217'575 milli—ó P; a gyárak—

ban és iparvállalatoknál az anyag— és áru—

készlet 595'094 millió P; a nemesérckészlet

(7)

3. szám. —291— 1929

361'822 millió P; a magánháztartási búto—

rokra, ruházatra, fehérneműre, ékszerekre, műtárgyakra stb. 1'562 milliárd P esik, míg a még fennmaradó 572?) milliárd P esnék az állam, a városok, községek ingóvagyo—

nára, szerek—, segédanyagok-, eszközökben, a különböző üzletekben és bolthelyiségek- ben felhalmozott árukészletre, az egyházi kincsekben, múzeumokban, képtárakban, könyvtárakban stb. fekvő ingóértékekre.

Az értékpapírok, mint vagyonelemek figyelembe nem jöhetnek. Ezek csak képvise—

lik, de nem testesítik meg az értéket. Ennél- fogva csak magángazdasági, de nem köz—

gazdasági szempontból vagyontárgyak. Ha egy értékpapír megsemmisül, úgy az magán—

gazdasági szempontból veszteség, de nem az közgazdasági szempontból, mert a nem—

zeti vagyon állagában Változás nem áll be.

lis pedig azért nem, mert az értékpapír kö—

vetelést jelent ugyan a birtokosra nézve, de ugyanakkor az tartozása az azt kiállítónak.

Az értékpapírnál tartozás áll mindég köve- teléssel szemben. Egymást kompenzálják.

Nem így a külföldi értékpapíroknál. Ha egy belföldinek birtokában lévő külföldi ér—

tékpapír megsemmisül, ez nemcsak az illető

birtokos kára, tehát nemcsak a magán—

vagyonra, hanem a nemzeti vagyonra nézve is veszteség, mert követelési jogot jelent külföldi javakra. A nemzeti vagyonnak tehát alkotó részei a külföldiek elleni követelések, míg a belföldieknek egymás—

közt fennálló követelései nem tárgyai a nemzeti vagyonnak.

A takarékbetétek pl. nem veendők számba, mert a betevőre ugyan vagyonele—

met jelentenek, de egyúttal tartozásai a beté- tet kezelő belföldi intézetnek; a külföldön elhelyezett betétek ellenben úgy magángazda—

sági, mint közgazdasági szempontból vagyonelemek, mert követelést jelentenek a külfölddel szemben. Igy van ez a zálogleve- lekkel és egyéb kötvényekkel is.

A nemzeti vagyon mérvére tehát befo—

lyást gyakorolnak a külfölddel szemben fennálló követelések és tartozások. Amazok a nemzeti vagyon leltárába állítandók, ezek

levonandó tételt képeznek.

Magyarország követeléseit a külföld- del szemben többszörösen meghaladják tartozásai. Egy olyan tőkeszegény ország, mint a mai Magyarország, amely nemzeti termelését nagyrészben külföldi tőke segít—

ségével folytatja, nem lehet számbajövő ösz- szegekig hitelezője a külföldnek. Ez azonban nem jelenti azt, mintha az ország nem

rendelkeznék külföldi értékekkel. Hitelinté- zeteink birtokában lévő külföldi értékpa- pírállomány 40'693 millió P. Ugyanannyit számíthatunk az árvapénztáraknál és ma—

gánosok kezeiben lévő ily címletek fejében is. A budapesti bankok külföldi szindikátusi érdekeltsége gyanánt hivatalosan 17'341 milliói P van kimutatva.

A Magyar Szent Korona országainak fel- darabolása következtében egyes magyar iparvállalatok gyári és üzemi telepei meg—

szállott területre esnek s így egészben vagy részben külföldön vannak. Külföld elleni követelések rovatába állítandó e vállalati részvényeknek az a hányada, amely a válla—

latok összes telepeiben külföldre eső rész szá—

zalékos arányának megfelel. Az érdekeltsé—

gektől és szakkörökből nyert adatok alap- ján tett számításaink szerint a magyar vál—

lalatok külföldi telepei fejében 186'807 mil—

lió P értéket vehetünk fel követelés gyanánt.

A magyar helyi érdekű vasúti Vállalatok kül—

földre eső része fejében, mely 3.434 km.

85'356 millió P veendő fel. Csonka-Magyar- ország követelése a külfölddel szemben ösz—

szesen 370'893 millió P összegben állapít- ható meg.

A nemzeti vagyon leltározását ezzel befe- jeztük és áttérhetünk a külfölddel szemben fennálló és a bruttó nemzeti vagyonból le—

vonandó tartozások összegének kipuhatoláa sára a mai Magyarország a tőkebeszerzés terén még inkább a külföldre van utalva, mint voltak a Magyar Szent Korona orszá—

gai. Mert a pénzérték állandósításával las—

san megindult takarékosság révén képződő tőkék távolról sem elegendők a belföldi tőa keszükségletek kielégítésére és alig lehet arra számítani, hogy a megtakarításokat megint olyan fiduciárius értékekbe fektes—

sék, amelyeket a háború, a forradalmak és az infláció megsemmisítettek. A belföld te- hát a meghatározott kamatú papírok elhe- lyezése szempontjából alárendelt forrás Ina—

rad. Az ország tőkeéhsége ily körülmények között jóformán kizárólag a külföldtől nyerhet kielégítést. Igazolja ezt a mai Ma—

gyarországnak a háború után folyamato—

san megindult eladósodása a külfölddel szemben.

A. trianoni ü. n. békeszerződésből kifo—

lyólag súlyos kötelezettségek terhelik az or—

szágot a hábori előtti adósságok kamatozta- tása és törlesztése alakjában. Az államadós- sági álladékhól 88'87% v. i. 1'401 milliárd P van a külföldön. Az önkormányzati testüle- tek külföldi kölcsönállománya 51 6'7 73 millió

(8)

3. szám.

P. A hazai hitelintézetek által kibocsátott és külföldön elhelyezett záloglevelek, köz—

ségi kötvények és egyéb kölcsönök 236'306 millió P. Tehát a meghatározott kamatozású értékpapírok külföldön elhelyezett állomá- nya 2154 milliárd P.

A külföldi tőkeérdekeltség a magyar hi- telintézeti részvényeknél 104'395 millió P, az ipari és egyéb vállalati részvényeknél 251'644 millió pengő, a h. é. v. vasúti rész- vényeknél 123'383 millió P. Vagyis Csonka- Magyarország tőketartozása a külfölddel szemben 2633 milliárd P.

Immár felállíthatjuk Csonka-Magyaror- szág nemzeti vagyonának leltárát.

Az összes nemzeti vagyon 34.714,537.919 pengő, levonva ebből a külfölddel szemben fennálló tartozásokat, a tiszta nemzeti vagyon 32.080,548.378 pengő.

A nemzeti vagyon dologi tagozódása érdekesen világítja meg a mai Magyar—

országnak egész gazdasági strukturáját.

Magyarország nemzeti vagyonának legje—

lentékenyebb alkotóeleme a földbirtok, mely a túlnyomólag mezőgazdasággal fog- lalkozó nép bruttóvagyonának közel 1/3 ré- szét (32'41%-át) teszi. A Magyar Szent Ko- rona országaiban a földbirtok az összva- gyon 39'70%-a volt. Ez azt mutatja, hogy bár a mai Magyarország agrár jellege meg—

marad, de a földbirtok viszonylagos jelentö- sége csekélyebb lett. Viszont a mai Magyar—

országon az ingó vagyon erősen előrenyo—

mul, amennyiben az 30'3%-kal megköze- líti a földbirtok értékét, holott Boldog Ma- gyarországon az ingóvagyon 26'66% -kal lé- nyegesen a földbirtok értéke mögött maradt.

,A nemzeti vagyon tagozódásában beállott ez

*a módosulás természetes következménye an—

nak, hogy a mai Magyarország nem kis mértékben indusztrializálódott. Az épületek értéke is lényegesen nagy hányadrészt kép-

visel. (23'59% -——17'18 % -kal szemben.) Aminek oka az, hogy a megcsonkított or- szág épületvagyonának legértékesebb ré- szét képező budapesti házak a mai terüle- ten maradtak

A nemzeti vagyon további elemzésénél szembeötlő az a kedvező jelenség, hogy Csonka-Magyarországnak a külfölddel szemben fennálló tartozása a nemzeti va-

gyon bruttó értékének csak 7'65%—át teszi,

holott a magyar szent korona országaiban 16'82% volt. A külföldi adósságoknak ez a lényeges csökkenése arra vezethető vissza, hogy a koronaérte'kre szóló és Ausztriában, Németországban, valamint a semleges kül-

——292-——-— 1929

m

földön elhelyezve volt kötvények a korona elértéktelenedésének megfelelően teljesen megsemmisültek; míg a részben elértéktele- nedett valutájú, volt ellenséges államokban elhelyezett koronaértékre szóló kölcsön—köt—

vények az ottani valutában lévén fizeten- dők, lényegesen kisebb terhet képviselnek.

A külföldi tartozások kedvezőbb ará- nyával szemben áll azonban a mai Ma—

gyarország sokkal kedvezőtlenebb hely- zete a nemzetközi eladósodás szempont—

jából. A Magyar Szent Korona országai egy—

felől, az osztrák birodalmi tanácsban kép—

viselt királyságok és országok másfelől, kü—

lön-külön jogilag önálló államot alkottak ugyan, de egységes gazdasági területet ké- peztek, egyöntetűen szabályozott pénzrend—

szerrel és közös jegybankkal. A Magyaror—

szág által felvett külföldi kölcsönök túl- nyomó része (56'03%-a) Ausztriára esett, tehát valutáris szempontból belföldi kölcsön gyanánt jelentkezett és így sem Magyaror—

szág, sem Ausztria, sem a monarchia nem- zetközi fizetési mérlegének alakulására ha—

tással nem volt. Ellenben a mai Magyar—

szágon a külföldi tartozások teljes egészük- ben az ország nemzetközi fizetési mérlegét terhelik. Következik ebből, hogy a Magyar Szent Korona országai által felvett külföldi kölcsönöknek több, mint fele egyáltalán nem fokozta a valutáris szempontból egye—

dül számbajövő vámkülföldön a tartozáso—

kat; holott a mai Magyarországon a kül—

földi tartozások a Magyar Nemzeti Bank- nak, az általa kibocsátott jegyek nemzetközi értékállandóságának biztosítására és kielé- gítő mennyiségben való forgalomban tartá- sára irányuló gondoskodásánál, teljes ösz- szegükben számba jönnek és így a külföldi kölcsönök gyarapodásának sokkal nagyobb jelentősége van ma, mint volt a háború előtt. Tehát az a körülmény, hogy a kül- földi eladósodottság százalékos aránya a nemzeti vagyonhoz viszonyítva kisebb, csak látszólag kedvező jelenség.

Nagy óvatosságra van szükség annak a fogas kérdésnek az eldöntésénél: vajjon a mai Magyarország nemzeti vagyona tényleges anyagi gyarapodást ért-e el az utolsó 15 évben? A Magyar Szent Korona országainak nem—zeti vagyonából arra a te—

rületre, amelyet a mai Magyarország alkot, 18'161 milliárd pengőnek megfelelő rész esett. Ha ezt összehasonlítjuk az 1927 . évre vonatkozólag megállapított 32'080 milliárd- nyi értékkel, úgy ez 13'918 milliárd pengő—

nyi, azaz 76'5%—os vagyongyarapodást mu—

(9)

3. szám.

tat, aminek jelentőségét még fokozni látszik az a körülmény, hogy anépesség ez időszak—

ban csak 12'03%-kal szaporodott. _ Ha azonban a nemzeti vagyonnak ezt a számszerűleg jelentős gyarapodását a mai Magyarországon közelebbröl vizsgáljuk, úgy megállapíthatjuk, hogy az nem egyér—

telmű a tényleges anyagi vagyonszaporulat- tal. Az arany csökkent vásárlóereje, össze- hasonlítva annak 1912. évi vásárlóerejével, a pénzérték hanyatló irányban bekövetke—

zett változására, ezzel az árak emelkedésére vezetett. Ez az áremelkedés az összes

árukra vonatkoztatva 35%-os. A tiszta

nemzeti vagyon számszerű növekedéséből,

tehát átlag 35% nem tényleges vagyon- gyarapodásra, hanem csak áremelkedésre vezethető vissza. A tiszta nemzeti vagyon növekedésének másik oka az, hogy a külfölddel szemben fennálló tőkeadósság nagy részben megsemmisült. Tehát a 13918 milliárd számszerű vagyontöbblet- ből 11'527 milliárd P névleges vagyon—

szaporulatot levonva, a nemzeti vagyon valóságos dologi gyarapodása 15 év alatt 2.391,142.488 pengőre rúg.

Hogy a nemzet vagyona a világháború és annak következményei dacára nem csök—

kent, hanem némi emelkedést is ért el, an—

nak oka, hogy Magyarország mai területe nem volt hadiszíntér. A nemzeti vagyon _ 60'2%-át képviselő ingatlanok és általában a dologi javak nem semmi- sültek meg. A román megszálló csapatok fosztogatásai után az ingó vagyonban bekövetkezett károk és veszte—

ségek az évek során pótoltattak. Ellenben az ú. n. immaginárius értékek (államköt—

vények, záloglevelek, takarékbetétek) csak—

nem teljesen megsemmisültek. Ez azonban csak magángazdasági szempontból kár, nem közgazdasági veszteség- Hátrányos ha—

tást gyakorolt az alanyi vagyonmegosz-

lásra, de nem csökkentette a nemzeti va-

——293— 1929

gyont. Sőt a külföldi kezekben lévő belföldi kibocsátású értékpapírok elértéktelenedése a nemzeti vagyon számszerű emelkedésére vezetett, mert az ország külföldi tartozásai- nak nagy része ezáltal megszűnt, azok in—

vesztált ellenértéke dologi értéktöbblet alak—

jában megmaradt.

A 2391 milliárd P vagyongyarapodás új épületek keletkezésében, mezőgazdasági gépek és eszközök leltárszaporulatában, ipari vállalatok áru— és anyagkészlet növe- kedésében, a víziútakba fektetett szabályo- zási és kikötői munkálatokban, ármentesí- tesben, út- és hídépítésben, talajjavítási (vízlecsapolási, öntözési, alagcsövezési) mű—

veletekben és egyéb beruházásokban, újabb gyártelepek keletkezésében mutatkozik, Hogy ez a vagyonosodás 15 év alatt mily jelentéktelen a veszteséghez képest, amit hazánk az ú. n. békeszerződés következ- tében szenvedett, az kitűnik abból, hogy a Magyar Szent Korona országainak veszte—

sége és az utódállamoknak gazdagodása nemzeti vagyonban, minden ellenszolgálta- tás nélkül —— háborúelőtti értékben számítva

"_ 291205 milliárd aranykorona (33'835 mil—

liárd pengő) volt.

Vizsgálódásainkat befejeztük.

A nemzeti vagyon a már letűnt nemze—

dékek és a még élő nép gazdasági erőkifej- tésének eredménye. A nemzeti vagyon gya- rapodása mutatja a magyar nemzet párat—

lan erőfeszítésének, munkaerejének ered- ményét.

E nemzeti erőgyarapodás részese min—

denki, aki dolgozott. Akár a földet művelte, akár az ipar terén, akár a kereskedelem te—

rén tevékenykedett, akár az anyagi munka- kifejtés előfeltételeinek megteremtésén fá—

radozott, akár a nemzet nagyszerű munká- jának irányításában volt részes. Ez a munka tömöríti a népet a legszebb nemzeti egy- ségbe és segíti a magyar igazságot érvénye-

sülésre. Fellner Frigyes dr.

A magyarországi pénzintézetek 1927-ben.

Les établissements de credit de Hongrie en 1927.

(l. közlemény. —— Ire partie.)

Résumé. Le nombre des Sociétés ano- nymes de bangue-et de caísse d'épargne a continue á diminuer en 1927, guelgues éta- blissements peu viables ayant cessé de fonc- tionner. A la fin de 1927, il était enregístré 823 bangues et caisses dlépargne de cette catégorie, dont 78 en liguídation el 33 en

faillite. Le mouvement des affaires a consi—

dérablement augmente'. Daprés les bilans, les actifs se sont élevés á 3.052 millions de pengős contre 2.071 millions en 1926 et 1.586 millions en 1925. II ressort de nos tableaux gue lieffectif des dépóts d'épargne siest fort accru (de 472 Ez 664'7 millions de