Az összehasonlító munkabérstatisztika jelentősége és módszerei

7. szám. —644— 1927

életet mutató ipari főcsoportban, a fonó- és szővőiparban mind a sztrájkok számát, mind a sztrájkolók arányát tekintve a leg- csekélyebb eredmény jelentkezett, ezzel szemben a ruházati ipari főcsoportban a sztrájkok túlnyomó része a sztrájkolók túl- nyomó hányadával teljes, illetve részleges sikerrel járt. A vidéki törvényhatóságok—

ban a lezajlott ipari sztrájkok kevés kivé- tellel mind sikertelenek maradtak és csak egy teljes sikerű sztrájkra akadunk, közöt- tük mindössze 52 sztrájkolóval. A sikeres sztrájkokban elért munkabéremelés mér- tékéről a VIII. sz. összeállítás szolgáljon tájékoztatásul.

2. Kizárások.

A sztrájkmozgalom lanyhasága idején természetesen a munkaadók is ritkábban kényszerülnek a kizárás fegyveréhez nyúlni. 1926-ban is csak négy telepre kiter—

jedő 3 igen csekély belső terjedelmű

kizárás esete fóldult elő. Mindhárom ipari kizárás volt, még pedig az egyik a gép— és Villamossági iparnál Somogy vármegyében 30 munkással, a másik a fonó— és szővő- iparnál a fővárosban 36 munkással és a harmadik a ruházati iparnál Békés vár- megyében 14 munkással. Amint látjuk, a ki- zárások éppen azokban az iparcsoportok—

ban fordultak elő, ahol 1926-ban a sztrájk- élet is a legmozgalmasabb volt. E kizárá- sok közül az elsőnél, mely csak egy napig tartott, a munkaadó a követelt béremelést kénytelen volt megadni és a kizárástól el- állani. A másik kettőnél a kizárás a munka- adó szempontjából sikerrel járt, mert az egyikben, mely 12 napig tartott, keresztül—

vitte a munkaadó a tervbe vett munkabér—

leszállítást, a másiknál pedig, mely már csak négy napon át húzódott, elérte azt, hogy a mnkások naponta egy túlórát dol- gozzanak.

Mozolovszky Sándor dr.

Az összehasonlító munkabérstatísztika jelentősége és módszerei.

Importance et méthodes de la statistigue eomparative des salaires.

Re'sume'. Les recherches gu,effectuait de- puis 1923 le Bureau International du Tra- vail, ont donné une tres forte impulsion a la statistigue eomparative des salaires. 'Mais, malgre' gue, les initiatives du Bureau ayant été favorablement accueillies par presgue tous les pays, les recherches fussent devenues de plus en plus intenses, les dif/iculte's de mé- thodiologie ne purent etre élimine'es assee pour pouvoir tirer de sures conclusions des résultats. Les procédés employe's, avant la guerre, par le Labour Departement of the Board of Trade et le Bureau of Labour Sta- tistics des Etats- Unis, et apres la guerre, par le Bureau International du Travail, n auront pas, en dépit de tout effort, de résultat conve- nable tant gu'ils seront appligués á des don- nées relevées deprés de diférentes méthodes et interprétant, souvent, diféremment les nations fondamentales des unite's d'obser- vation. On devrait donc eréer avant tout, une base solide pour les investigations de statistigue eomparative des salaires, ce gui ne pourrait se faire gue par le développement,

suivant des principes uniformes et internatio- naux, des relevements soeiaua: et e'eonomigues.

Tant gu en ny sera pas parvenu, les résul—

tats des comparaisons ne devront etre pon- dérés gu avec une extréme prudenee.

A szociális statisztikának az az ága, mely a munkabéreknek alakulását, kii—

lönböző országok közti összehasonlí—

tását teszi vizsgálat tárgyává, a há—

ború utáni években igen fontos sze—

rephez jutott. A hékeévekben, amikor a stabilnak mondható nemzetközi va—

lutáris viszonyok, a termelés egyenletes- sége és a szabad verseny folytán az árnívó az egyes országokon belül nagyobb hul—

lámzást nem mutatott, a különböző orszá—

gok árszínvonala között pedig csupán ki- sebb méretű marge volt tapasztalható, ami—

kor továbbá a nemzetközi munkapiacon a munkaerő könnyebb átviteli lehetőségei folytán a kereslet és kínálat mint bérmeg—

határozó tényezők szabadabban érvénye- sülhettek, a munkabérek színvonala sem mutatott jelentékenyebb kilengést ugyan—

azon országokban, illetőleg túlnagy arány- talanságokat a különböző országok között.

Eltérés természetesen már akkor is mutat—

kozott az egyes országokban fizetett mun—

kabérek között, amit a gazdasági élet terü—

leti széttagoltsága, a munkaátvitel költsé—

gei, a munka kisebb vagy nagyobb termev lékenysége, a munkások szervezettségének s életigényeínek eltérő foka, a megélhetési költségek eltérő nagysága stb. indokolt.

7. szám. —645—— 1927 Miután azonban ezek az eltérések bizonyos

állandóságot mutattak, ugyanazon orszá—

gokban pedig csak hosszabb időközönkint volt a munkabérek színvonalában lényege- sebb változás észlelhető, a munkabérek mi-

kénti alakulása nem képezte rendszeres statisztikai vizsgálódás tárgyát, különösen nem abban az értelemben, hogy a bérala—

kulás nemzetközi viszonylatban is meg- világíttassék. Az ilyen irányú statisztikai kutatás tökéletesebb kiépítéséhez ebben az időben ugyanis még hiányoztak azok a fő—

; ként gazdasági téren mutatkozó nagy vál—

tozások, melyek később a rendszeres Össze—

hasonlító munkabérstatisztikai tevékenység megindítói és továbbfejlesztői lettek.

A háború előtt a nemzetközi munka- bérstatisztikai vizsgálódás terén elismerésre méltó munkásságot fejtett ki az angol

,,Labour Departement of the Board of

Trade". melynek kutatásai Anglián kívül az Egyesült Államokra, Németországra, Franciaországra és Belgiumra terjedtek ki s a munkabérek és megélhetési költségek alapulvétele mellett az egyes országok munkásainak életszínvonalában fennálló különbségek megállapítására irányultak.

A megélhetési költségeknél csupán az élel- mezés és lakásszükségletek vétettek figye- lembe. E kutatások során elsőízben történt komoly kísérlet arra nézve, hogy a pénz vá—

sárlóerejében az egyes országok között mu- tatkozó eltérések aránya niegállapíttassék.

Az eredmények, melyek az 1905—1909. évek bérviszonyainak vizsgálatából szűrődtek le, a Board of Trade Labour Gazette számai- ban tétettek közzé. A Board of Trade által végzett kutatások maradandó értékűek nemcsak azért, mert e téren úttörőknek te—

kinthetők, hanem azért is, mert az össze—

hasonlító statisztikai módszer kérdéseinek vizsgálatával és tisztázásával megbízható alapot teremtettek az ezirányú kutatások további fejlesztéséhez. Amikor az 1923. év végén a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal égisze alatt összeülő nemzetközi munka- ügyi konferencia az angolok indítványára a Board of Trade által végzett kutatások- nak további folytatását és kiszélesítését el- határozta, a munkálatok végzésével meg—

bízott munkaügyi hivatal a vizsgálódáso—

kat ugyanazokonanyomokon kezdte meg, amelyeken a Board of Trade kutatásai an- nak ideje'n haladtak.

___ A nemzetközi összehasonlító munkabér- , statisztika terén a háború előtt szélesebb alapokon nyugvó, rendszeres tevékenysé, get a Board of Trade—n kívül sem az egyes

országok erre hivatott orgánumai, sem pe!

dig a statisztika nemzetközi szervei nem fejtettek ki, az elkövetkezett háború foly—

tán pedig az addig szorványosan megindí- tott kutatások is megakadtak.

A háború által előidézett változások a szociális statisztikai tevékenység számára új területet nyitottak meg, új feladatokat teremtettek. A háború utáni években a gaz—

dasági élet strukturájának a legtöbb ország- ban tapasztalható megrázkódtatása olyan viszonyokat teremtett, melyek úgy gazda- sági, mint szociális téren egész sereg addig nem ismert problémát vetettek felszínre, amelyeknek megoldásához a termelés újjá—

élesztése'nek és a szociális béke biztosításá—

nak fontos érdekei fűződtek. A gazdaság- társadalmi élet egész területére kiható egye- temes vonatkozásánál fogva különös fon- tosság jutott e problémák között a munka- bérek kérdésének. Az árszínvonal soha nem tapasztalt viharos hullámzása a meg- élhetési költségek és a munkabérek gyak- ran abnormális diszparitását idézte elő, melynek megszüntetése vagy legalább is enyhítése elsőrangú feladattá vált. Az ez- irányban szükséges intézkedések megtéte—

lénél a statisztika kutató munkássága nél—

külözhetetlen volt, sőt úgyszólván egyetlen megbízható támpontot jelentett.

A statisztikai kutatás terrénumának ki- bővülése mellett a szociálstatisztikai vizs—

gálódásoknak a háború utáni években ta—

pasztalható intenzívebb felkarolását tehát az a körülmény is motiválja, hogy a gaz- dasági és szociális életnek a rendkívüli vi—

szonyok folytán sokáig legsúlyosabb, és még ma is állandóan előtérben álló kérdése igényelt beható megvilágítást. -

Ilyen körülmények között érthető, hogy a munkabérstatisztikai' tevékenység az egyes országokban mind intenzívebbé vált s a kutatások eredményei felé egyre foko—

zódó figyelem fordultAnemzetközi vonat—

kozású kutatásokat az arra legilletékesebb szerv, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vette programmjába. Rendszeresítette az erre vonatkozó adatközléseket s a kutatási módszerek kérdéseit annak tökéletesbítése érdekében állandóan napirenden tartja.

A munkabérstatisztikai kutatások nagy jelentőségére való tekintettel érdeklődésre tarthat számot annak a vizsgálata, milyen célokat tűznek az ezirányú kutatások ma—

guk elé, milyen módon igyekeznek azokat megközelíteni s milyen nehézségek gátol—

ják ma még a kutatómunka továbbra- jutását.

?. szám.

A munkabérstatísztika jelentősége

A munkabéreknek ugyanazon orszá—

gokban két különböző időpontban mutat—

kozó mikénti alakulása ;— az árviszonyok- nak, az alkalmazott munkások létszámá—

nak ismerete mellett —— bizonyos alapot nyujt a jövedelemelosztás esetleges eltoló—

dásainak megállapítására, illetőleg lehe- tővé teszi egy nagy társadalmi osztály élet—

színvonalában beállott esetleges változások megközelítő becslését. Módot nyujt továbbá arra, hogy a megfelelő termelési adatok alapján —— a munkaerőköltségnek az Összes termelési költségekhez való arány*z'1lt()zá- sát megmérhessük (ami általános terme—

lési és exportpolitikai szempontból igen nagyfontosságú) sőt, megfelelő eljárás al- kalmazásával lehetőséget nyujt a munka termelékenységének (efficiency) vizsgála—

tára is.

*A reálmunkabérek nemzetközi Össze- hasonlítása __ a munkateljesítmény szem—

pontjából fennálló különbségek szem előtt tartásával —— az egyes országok termelési költségei, to 'ábbá az egyes országok mun—

kásainak életszínvonala közt fennálló kii—

lönbségek megítélését teszik lehetővé.

A munkabérstatisztikai kutatások célja tehát a következő három főesoportban fog—

lalható össze: '

l. a munkaerőköltségnek, mint a ter- melési költség egy részének megállapitása s az összes költséghez való viszonyának felderítése.

2. A munkássz'g életszínvonalának meg—

határozása.

3. A munkabérjövedelem szerepének megállapítása a nemzeti jövedelem meg- oszlásának szempontjából. A munkabér- statisztikai adatok ezenkívül a munk'apiac helyzetének megvilágításához és a gazda- sági ciklusok hatásainak felderítéséhez is támpontot nyujtanak.

Mint látható, a munkabérstatisztika igen Sok és nagyfontosságú gazdasági és szociális kérdés tisztázását 'an hivatva előmozdí—

tani. Ahhoz azonban, hogy e hivatásának kellőképen megfelelhessen, a szociális és gazdasági statisztikának több irányú töké-

letesítésére van szükség, melynél az ada-

toknak nemzetközi szempontból való ösz—

szehasonlíthatósz'xga is fontos követelmény—

ként kell, hogy szerepeljen. Nem szándé- kozunk ez alkalommal részletesen ismer—

tetni azokat a ki 'ánalmakat, melyek meg- valósítása nélkül a fent körvonalazott célok el nem érhetők. Elegendő lesz itt voltaké—

———646——

1927

pen csupán néhány, a kutató előtt felme- rülő akadályra 'ámutatni, amelyekből nyilvánvalóan konstatálható, mennyi ne—

hézséggel kell megküzdeni már akkor is, ha a fenti célokat egy országon belül kísé- reljük meg a statisztika eszközeivel meg—

közelíteni, s hogy e nehézségek csaknem elháríthatatlan akadályokká tornyosulnak abban az esetben, ha a vizsgálódás alap—

jait nemzetközi vonatkozásokkal tágítjuk.

Elsősorban kell említenünk azt a kö- rülményt, hogy a munkabérekre vonat—

kozó adatok lényegesen eltérő természe—

tűek annak folytán, hogj a munkabér na—

gyon gyakran más—más értelmezésben sze- repel ugyanazon országokban is, de külö—

nösen a különböző országok közti viszony—

latban. Az adatok majd a tulajdonképeni munkabérre (magán- egy kollektív szer—

ződések által megállapított óra— vagy darab—

bértétel, taux de salaires, wage rates, Lohn-

satz) majd a munkakeresményre (gains, earnings, Verdienst), illetőleg ezeknek kü- lönböző fajaira (tényleges keresmény vagy u. n. fejenkinti keresmény, gains el't'ectit's, ou gains ,,par téte") vonatkoznak. Gyak—

ran előfordul továbbá, hogy (ami különö- sen a kollektív szerződéseknél volt szoká—

s05 a valutahullámzások idején) az adatok bizonyos alapbérre vonatkoznak, amelyek—

hez azután még drágasági vagy egyéb pótlé—

kok járulnak, amit már az adatok nem mutatnak egyöntetűen.

Lényegesen befolyásolja az Összehason- líthatóságot továbbá az a körülmény, hogy a munkások kategorizálása a különböző országokban nem egyöntetű, hogy az ada—

tok gu'akran különböző területekre (egy- egy vidék vagy nagyobb város) vonatkoz—

nak s így nem karakterizálják az ország általános helyzetét. A reálmunkabe'rek

megállapításánál és összehasonlításánál igen nagy nehézséget okoz az a körülmény is, hogy a megélhetési költségek ráltozásá- nak megállapítására nagyon eltérő mód- szerek vannak alkalmazásban az egyes or- szágokban. Nemcsak magának a megélhe—

tési indexeknekakiszámítása történik kü—

lönbözőképen, hanem az alapul vett szük- ségletek összetételében s a kiindulási időpont tekintetében gyakran lényeges eltérések konstatálhatók.

Hogy a munkabérek alapján a munkás—

ság életszínvonalára vonatkozólag megbíz—

ható képet alkothassunk, szükséges is—

merni nemcsak a munkásság tényleges ke—

resményét, hanem a foglalkoztatott mun—

kásság pontos számát; továbbá a munka—

7 .; szám.

nélküliség mértékét. Az ezekre vonatkozó adatok azonban gyakran hézagosak vagy pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre s így az életstandard meghatározása egy országon belül is meglehetős nehézségekbe ütközik. Még súlyosabb feladat előtt állunk azonban akkor, ha a különböző országok munkásainak életszínvonalát akarjuk ösz- szehasonlítani. E feladat megoldására azonban —— amint az az 1925. év elején megtartott második nemzetközi munkaügyi konferencián is megállapítást nyert —— a munkabérstatisztika mai fejlettségi állapota alapján alig lehet gondolni. Még ha a mun- kabérekre, illetőleg munkakeresményre vo—

natkozó adatok minden egyes országban annyira egyöntetűek volnának, hogy a nemzetközi összehasonlítás minden nehéz—

ség nélkül keresztül volna is vihető, az elet—

színvonalban fennálló tényleges különbsé- gek akkor sem volnának pontosan meg——

állapíthatók. Az életszínvonal megállapitá- sánál ugyanis -—— amint arra a munkaügyi konferencián olasz részről helyesen rámu—

tattak —— figyelembe kell venni a munkás- (ásalád összkeresményét, Ezen túlmenőleg pedig tekintettel kell lenni az életszínvonal—

megítélésénél arra a körülményre is, hogy az erősen fejlett szociális kultúrájú orszá—

gokban a munkások munkaerejük és fizi—

kai életl'enntartásuk messzemenő támoga:

tását és biztositását élvezik a köz áldozat—

készségéből, sőt ingyenes iskoláztatás és hasonló közjótétemények folytán bizonyos szellemi—erkölcsi kiképzést is nyernek, míg más országokban a munkáscsaládok ezeket ' az előnyöket saját keresményükből tudják csak maguknak biztOsítani. Természetes hogy ezek a körülmények, amelyekre vo—

natkozólag pontos adatok ma még nem áll—

nak rendelkezésre, erősen befolyásolják az életszínvonal alakulását. Mindezek a kö—

rülmények az összehasonlításnál rendkí—

vüli óvatosságra intenek.

A statisztika egyik ágánál sincs oly nagy szükség az adatok egyöntetűségére s talán sehol nem áll nehezebb feladat előtt a ku—

tató, mint az életszínvonal megítélésé-

nél és öszehasonlításnál, ahol annyira bonyolultak és szövevényesek azok a jelen—

ségek, amelyeket az adatoknak reprezen—

tálniok kell, s ahol a statisztikának a való életet a maga ezerféle megnyilvánulásával kellene megrögzítenie. A dolog természeté—

ben rejlik, hogy a statisztika ezt a feladatot

talán soha sem lesz képes az őt jellemző

"reeizitással megoldani.

A munkabéreknek, mint termelési köll-

———647— 1927

ségrlemnek megállapítása, illetőleg több or—

szág közt való összehasonlítása, a munka

bérstatisztikának szintén ma még alig meg- oldható feladatai közé tartozik.

Csaknem minden ipari ágnál hiányzik ugyanis nemzetközi mérőeszközül alkal—

mazható termelési egységmérték — tehát akár az egyenlő eredményességű munka- periódus (munkaóra), akár egy meghatá—

rozott hasonnemű munkaproduktum ——

amelyre a munkabérek redukálhatók len—

nének, hogy így azt az ugyanezen egység—

mértékre vonatkozó termelési költséghez viszonyíthassuk. A termelési költség elemei—

nek megállapítz'isa és összehasonlítása szem—

pontjából még a bányászat nyujt legtöbb lehetőséget, miután itt a tonnákban kife—

jezett mennyiség által egy használható ter—

melési egység van adV' . amelyhez úgy az osszes termelési költségek, mint a munkabé—

rek viszonyíthatók. Azonban úgy a munka—

béreknek már fent ismertetett eltérő meg'—

nyilvánulási formái, mint a termelési költsé—

gekre vonatkozó adatok hiánya, illetőleg különböző módon történő megállapítása itt is megnehezíti az Összehasonlítást. (Meg kell itt rövidesen emlékeznünk azokról az

ellenvetésekről, melyeket Prof. Zimmer—

mann, a Vt'irtschaftsdienst 1925. novemberi számlában 1) a reálmunkabérek Összehason- lítás-ával kapcsolatban felhoz. Szerinte kü—

lönböző országok munkabéreinek össze—

hasonlítása azt a célt, hogy a termelési költ—

ségek kiegyenlítődjenek, illetőleg a mun- kásság életszínvonala lassankint egy nívóra hozassék, nem érheti el. A kifogás minden- esetre önmagában helytálló. A tévedés ab—

ban rejlik, hogy ezt a célt az összehason—

litó bérstatisztika nem vallja magáénak.

A munkabérek természetszerűleg e'YV ni—

vóra ——- eltekintve az árviszonyok külön—- bözőségétől —— már azért sem hozhatók.

mert a munka termékenysége az egyes or—

szágokban nem azonos. A munkabér pl.

Amerikában azért is magas, mert az üzem technikai és szervezeti tökéletességének mértéke magas fokon áll, s így a munka—

erő jobban ki van használva. Némely or- szág ipara a nemzetközi versenyben csak azáltal állhatja meg a helyét, hogy a töké- letesebb technikai és szervezeti felkészült—

séget kisebb munkabérek által egyenlíti ki.

Azonkívül pedig, amennyiben a világpiac számára dolgozó iparoknál az árképződést a világpiaci viszonyok szabják meg, figye- lembe veendő, hogy a saját valuta belföldi

1) Prof. Zimmermann: ,Lohninternationalismus*.

7. szám. —648 —— .1927 vásárlóereje lényegesen eltérhet a külső

vásárlóerőtől, s így a bér, mint termelési

más értékeléssel szerepel, mint munkake- resményi tulajdonságában.)

Joggal felmerül ezek után a kérdés, milyen jelentősége van hát a munkabérek különböző időpontban való vizsgálatának, illetőleg nemzetközi összehasonlításának.

ha a sok nehézség folytán úgy sem tudjuk a munkabérstatisztika említett céljait meg—

valósítani?

Bizonyos, hogy azok a kérdések, me- lyekre a feleletet a szociális statisztikától várjuk, csak lépésről—lépésre lesznek tisz—

tázhatók a szociális és gazdasági statiszti- kának fokozatos kiépítésével. Minden olyan kísérletet vagy kezdeményezést tehát, mely e célhoz való közeledés érdekében történik.

csak elismerés illethet. Kétségtelen, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által megindított vizsgálódások s az ezek kap—

csán felmerülő ideák és javaslatok termé- kenyítőleg fognak hatni abban az irány- ban, hogy az egyes országok illetékes szer- vei a statisztikai adatgyűjtések terén észlel- hető" hézagokat kitöltsék s a nemzetközi egyöntetűségi törekvéseket előmozdítva közreműködjenek abban, hogy az adat- gyűjtések eredményei nemzetközileg is hasznosíthatók legyenek. A szociális és gazdasági statisztikának nemzetközileg egy- séges elvek alapján leendő kiépítése bizto- síthatja csak azt, hogy a fent körvonalazott kérdések egyetemes nemzetközi kapcsola—

taikban is tisztázhatók legyenek.Aszociális és gazdaságstatisztika mai fejlettségi álla- pota mellett az egyes országokban gyűjtött és közzétett, valamint a Nemzetközi Mun- kaügyi Hivatal által összeállított adatok alapján történő vizsgálódások tehát egy—

előre nem tűzhetnek maguk elé meszebb- menő célt, mint azt, hogy a bérnívó hul- lámzásához, illetőleg összehasonlításához, amennyire lehetséges, megbízható támpon- tot nyujtsanak.

Ez a cél is azonban csak úgy közelít- hető meg s az összehasonlítás eredménye csak akkor lesz igazán megbízható és ér-

tékes, ha a számításoknál s az Összehason-

lításoknál alkalmazott módszerek legalább általános vonatkozásban helytállók.

Vizsgáljuk meg tehát rövidesen azokat

a módszereket, melyek a reálmunkabérek kiszámításánál, illetve azok összehasonlítá- sánál alkalmazást nyernek.

Az összehasonlító munkabérstatisztika

módszerei.

Kétségtelen, hogy az összehasonlító munkabérstatisztikai munkálatok tudomá—

nyos és gyakorlati értéke legfőképen attól függ, mennyiben sikerül azokat a módszer- beli kéndéseket tisztázni, melyek a reál- munkabérek megállapításánál és összeha- sonlításánál felmerülnek.

Az ezirányú kutatásoknál alkalmazott módszernek ugyanis kritikailag minden vo—

natkozásban helytállónak kell lennie, mert

a módszerbeli fogyatékosság —— a megfi- gyelési egység komplikáltságánál fogva — megbízhatatlan, következtetésekre teljesen alkalmatlan eredményekre vezethet.

A munkabérek összehasonlításánál más és más eljárást kell alkalmaznunk a cél—

kitűzés különbözősége szerint.

Az összehasonlítás ugyanis célozhatja:

a) ugyanazon országon belül egyazon időpontban a különböző munkáskategóriák bérei közt fennálló különbségek megálla- pítását;

b) ugyanazon országon belül azonos munkáskategóriák béreinél két különböző időpontban mutatkozó eltolódás meghatá-—

rozását és

c ) azon különbség megállapítását, mely egyazon időpontban különböző orszá—

gok ugyanazon munkáskategóriáinak mun—

kabéreinél mutatkozik.

Az a) pont alatt foglalt összehasonlítás.

tekintettel arra, hogy azonos árviszonyokkal illetőleg azonos vásárlóerejű valutával kell

számolnunk, különösebb nehézséget nem okoz. Az azonos időre vonatkoztatott nomi—

nális munkabérek egymás mellé állítása elég hűen tájékoztat a különböző munkás—

kategóriák bérei közt fennálló különbsé—

gekről. Módszertani szempontból csupán arra kell figyelemmel lennünk, hogy kü—

lönböző kategóriák ugyanazon munkástí- pusát (szakmunkás, tanulatlan munkás, női munkás stb.) hasonlítsuk össze, hogy továbbá a béradatok azonos természetűek legyenek. Az ilymódon eszközölt Összeha- sonlítás nyers eredményei természetesen még nem alkalmasak arra, hogy az alapul vett munkáskategóriák életszínvonalára ' is minden további nélkül következtetéseket vonhassunk. Ezt csak az összjövedelem is- merete alapján tehetnők meg, ami viszont szélesebb alapon nyugvó részletes kutatás alapján állapítható csak meg. (Téves volna pl. a kőművesmunkás magasabb órabérei- ből arra következtetni, hogy e munkáskate-

gória életszínvonala magasabb, mint

7. szám.

más, alacsonyabb órabérrel bíró munkás—

csoporté, mivel a kőművesmunka szezón—

természete folytán díjaztatik jobban.)

A munkabérösszehasonlítás második módja, mely ugyanazon munkáskategóriák bérviszonyait két különböző időpontban teszi Vizsgálat tárgyává, már sokkal na- gyobb jelentőséggel bír, s az árhullámzá-_

sok idején a romló valutájú országokban gyakorlati intézkedések (minimális bérek, drágasági pótlékok megállapítása stb.) meg—

tételéhez is megbízható támpontokat nyuj- tott. Az ezirányú vizsgálódások teszik lehe- tövé tehát annak a megállapítását, hogy az idők folyamán a munkásság tényleges bérjövedelme milyen változásokat mutat, s mennyiben van szükség a magán- vagy kollektív szerződések sürgős reviziójára a munkaadó vagy munkás érdekében. Mi—

után az összehasonlítás e módjánál a cél az, hogy a munkabér tényleges vásárlóere—

jében egy alapul vett időponthoz viszonyí- tott esetleges változás mértékét megállapít—

suk, az árviszonyokban beállott változáso- kat kell figyelembe vennünk, ami az ár, illetve megélhetési indexek alapján törté- nik. Ha egy bizonyos időpontban fizetett nominális munkabéreket a megélhetési in- dex-szel redukáljuk, megállapíthatjuk, hogy mennyi a munkabér tényleges vásárlóereje s ezt az alapidő munkabéréhez vis/zonyítva meghatározhatjuk a munkabér vásárlóerejé—

ben mutatkozó változást.; Az eredmények he- lyes megítéléséhez azonban sziikse'ges figye- lembe vennünk, hogy a munkásháztartási

szükségletek, melyekre a megélhetési in- dexek fel vannak építve, az idők folyamán változtak s így a háború előtti szükség- letek alapján összeállított indexek felhasz—

nálása módszertani szempontból sok eset—

ben kifogásolható. (Nem fogadható el vi- szont az a teljesen negatív álláspont, me- lyet e módszer alkalmazásával szemben dr.

Klezl Félix osztrák statisztikus elfoglal 1) farra való hivatkozással, hogy bizonyos

mennyiség mérésére [reálmunkabér] nem al—

kalmas egy olyan eszköz [fogyasztás] mely a mérendő mennyiség változásával együtt Változik. Bár bizonyos, hogy az életszük- séglet, illetőleg a fogyasztás bérhullámzás folytán szintén változik, azonban az anyagi szükségletek változása meghatározott pon- tokon túl nem terjedhet s így a munkabé- rek változásának mérésére —— általánosság-

1) Dr. Klezl Félix:— La comparaison internationale dea salaires réels. Revue Int. du Travail 1925 octobre Vol. XII. No 4.

—6—t9— 1927

ban _— elég stabil alapot nyujt.) Tekintettel kell még lennünk e módszernél a munka- nélküliség méreteire'is, mely a munkásság összkeresetére lényeges befolyással van.

A munkabérek ősszehasonlításának har—

madik formája a különböző orzágok azo—

nos munkáskategóriáinak reálmunkabére—

ire vonatkozik. Az ezirányú vizsgálódások, mint már előzőleg említettük, a legújabb keletűek s módszertani szempontból a legkevésbbé kiépítették. Az Angol Labour Department of the Board of Trade már említett kutatásainál a reálmunkabérek megállapításánál a megélhetési indexeket

alkalmazta s figyelembe vette az egyes or- szágok között már a békeévekben is fenn- álló árkiilönbségeket. A reálmunkabérek kiszámításánál általa alkalmazott eljárás- nak illusztrálására álljon itt etrby példa Ha—

sonlítsuk össze például egy fémipari segéd- munkás órabérét Nagy— Britanniában és Németországban, 1922 augusztusában, a következő adatok alapján.

Na gy-Brítannia Németország

órabér , . . . . . 13'1 penny 37'7 márka,

megélhetési index (1914

: 100 ) 179 7 .765

a pénz vásárlóerejének ará- nya a háború előtt a két

országban . . 100 1143

érmeparitás . . . . . £ 1 2043

Az adatokból megállapíthatólag 1922 augusztusában 37'7 márkának ugyanaz

377 X 100

volt a mint 7765—2

04855 márkának 1914—ben. Átszámítva ezt angol pénzre, 5-7 pennyt kapunk. Miután háború előtt a megélhetés 14'3%-ka1 maga-

vásárlóereje,

sabb volt Németországban, mint Nagy—

Britanniában, az angliai 1914. évi 5'7 penny-

, , 100 X 57 _

nek Nemetorszagban 114_3— : 4'9:

penny felelt meg. Az az összeg, ami Nagy- Britanniában 1922 augusztusában 4 97 penny 1914 évi vásárlóerejének felel meg,

4'97 X 179 100

német fémmunkás munkabére ezek sze—

rint úgy viszonylott a fenti időben egymás- hoz, mint 131 :8'9, avagy 100 : 68-h0z.

E módszernek eléggé nagy hibája az, hogy a számításoknál nagyon különböző módon összeállított megélhetési indexek szerepelnek s alkalmazását igen megnehe—

zíti az a körülmény, hogy a háztartási szük—

ségletek áraiban az egyes országok között már a békeévekben fennálló különbségek lesz : 8-9 penny. Az angol és

7. szám. ———650—— 1927 nehezen állapíthatók meg. Az angol Board

of Trade által alkalmazott e módszert vette át és fejlesztette tovább az észak-amerikai Bureau of Labor Statistics, mely a reál—

munkabérek Összehasonlításánál az emlí- tett módszer —mellett a következő eljárást

alkalmazta: -.

Az élelmezési cikkek közül kiválasztott, egy pár olyan legfontosabbat, melyek vala—

mennyi szóbanforgó ország munkásháztar—

tásaiban szerepelnek. Miután megállapí—

totta, hogy e szükségleti cikkek az egyes országokban mennyibe kerülnek, kiszámí—

totta, hány órát kell a különböző országok—

ban a munkásoknak dolgozniok, hogy afel- sorolt szükségleti cikkeket megvehessék. A szükséges munkaórák egymásmellé állí- tása mutatta a reálmunkabérek közt fenn- álló különbségeket.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által elfogadott legújabb módszer tulajdonképen ennek az eljárásnak tökéletesítése. Az eljá—

rásnál a fő cél az volt, hogy olyan általá—

nos mértékegységet találjanak, amelyen keresztül meg lehet mérni a különböző országokban lizetett munkabérek tényleges vásárlóerejét s így közös alapra hozva, a reálmunkabérek egymással összehasonlít—

hatók legyenek, Köztudomású ugyanis, hogy ugyanazon pénzegységnek más és más a vásárlóereje az egyes országokban.

A kérdés tehát az, hogyan állapíthatók meg és fejezhetők ki helyesen a vásárló—

erőben t'ennáló különbségek. A kérdés könnyebb áttekinthetősége végett vegyünk ismét egy konkrét példát. Tegyük fel, hogy a newyorki és berlini kőműves napi mun- kabére egyformán 5 dollár . Miután az 5 dollárnak New—Yorkban és Berlinben nem azonos a vásárlóértéke, nyilvánvaló, hogy a két kőműves reálmunkabére sem ugyan- az. Mi hát az arány a két munkabér kö—

zött? Ennek megállapítása végett keres—

nünk kell olyan azonos mértéket, melyen keresztül az 5 dollár vásárlóereje a két vá—

'árosban lemérhető. De mi legyen ez a mérték? Mert nyilvánvaló, hogy más és más eredményt kapunk aszerint, amint mérőeszközül élelmi, vagy ruházati cikket, vagy bizonyos szolgáltatásokat íveszüuk, mert ezek mindegyikénél más és más ará- nyú árdiferenciák vannak Berlin és New- York közt. Megeshetik pl., hogy ha csak bizonyos élelmiszeren keresztül mérjük a dollár értékét, az amerikai bér mutatkozik jóval magasabbnak, míg ha pl. ruházati

cikket veszünk alapul, a berlini 5 dollár fog nagyobb vásárlóerőt mutatni.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal 6

nehézségeket felismerve, helyesen arra az

álláspontra helyezkedett, hogy annál inkább megközelíthető a munkabér tényleges vá—

sárlóerejének helyes megmérése az egyes országokban, minél többféle, a különböző munkásháztartásokban egyaránt szereplő szükségletet veszünk alapul. Gondos kuta- tás és tanulmányozás után bizonyos szük—

séglettömeget (Vorratskorb, basket ful of

provision) állított össze, még pedig külön- külön az egyes országokra, illetve ország—

csoportokra a fogyasztási cikkek munkás- háztartások SZerinti különbözőségeinek tekintetbe vételével. Ily módon megálla—

pított angol, német stb. szükséglettömeget (megjegyzendő, hogy a szükségleti cikkek közt egyelőre csak élelmi cikkek szerepel—

nek). Ezekután a reál munkabérek megál—

lapítására és összehasonlítász'ira a követ- kező eljárást alkalmazza. Megállapítja, hogy egy—egy ilyen Vorratskorb az egyes országokban mibe kerül s kiszámítja, hogy az egyes országok munkásai munkabérük- ből hányszor tudják megvenni az illető szükséglettömegeket s a hányadosok egy—

máshoz 'aló viszonya mutatja a munka- bérek közt fennálló különbséget. Világo- sabb lesz az eljárás, ha példával illusztrál—

juk. Tegyük fel, hogy az ü. n. londoni Vor—

ratskorb (az angol munkásháztartásban

szereplő élelmiszertömegek)

Londonban Stockholmban Berlinben

8633 pennybe 6'5] koronába

6'67 járadékmárkába került egy bizonyos időpontban. Ugyan- ezen időpontban pl. egy kőműves heti ke- resete (órabér alapon számítva) Londonban 936 penny, Stockholmban 64'8 korona, Berlinben 33'6 járadékmárka. Az angol Vorratskorbot tehát a londoni munkás 10'8-szor, a stockholmi 9'95-ször és a ber—

lini 5'04—szer tudja megvenni. A munka- bérek aránya tehát London, Stockholm és Berlin közt (a londoni munkás élelmi szük—

ségletei alapján számítva) a következő:

108 : 9'95 : 5'04. Avégből, hogy a külön—

böző országok munkásháztartásának eltérő szükségletei is figyelembe vétessenek, ugyanezen számítás az összes országok Vorratskorbjára nézve is keresztülvitetik, s a nyert arányszámokból azután minden országra nézve egy átlagos arányszámot kapunk, amelyek egymáshoz való Viszonyí- tása már hívebben mutatja a munkabérek

közt fennálló diti'erenciákat.

7. szám.

Kétségtelen, hogy ez az eljárás igen érté- kes haladást jelent az eddigiekkel szemben, nagy hibája azonban, hogy — amint azt maga a Munkaügyi Hivatal is beismeri —— csupán az élelmicikkek alapján méri a munkabér vásárlóerejét, nincsenek figyelembe véve a munkásháztartásban szereplő egyéb szük—

ségletek (ruházat, fűtés, világítás, lakás), amelyek pedig igen lényegesen befolyá- solnák a munkabérnek az egyes országokra nézve az élelmicikkek alapján megállapí—

tott vásárlóértékét s evvel együtt a reál—

munkabérek egymáshoz való viszonyát.

Mindenesetre megvan a kilátás arra, hogy amennyiben a megfelelő adatok be- gyűjthetők lesznek, a Munkaügyi Hivatal további kutatásai nyomán ezek a hézagok is eliminálódnak s így az ezirányú számi- tások módszertanilag kevésbbé eshetnek kifogás alá.

——651— 1927

Végeredményben megállapíthatjuk, hogy mindaddig, amíg az egyes országok már a megfigyelési egység fogalmát is eltérően értelmező bérstatisztikai adatgyüjtéseikő- zött mutakozó különbségek nem eliminál—

tatnak, míg a reálmunkabérek kiszámítá- sánál és Összehasonlításánál alkalmazott módszerek a kritikát minden vonatkozás- ban ki nem állják: az összehasonlító mun- kahérstatisztikai számítások csak kísérleti értékkel bírhatnak. Az összehasonlító mun- kabérstatisztikai kutatások számára min—

rdenekelőtt megbízható alapokat kell terem—

teni, ami a gazdasági és szociális adat—

gyüjtéseknek nemzetközileg egységes elvek alapján leendő kiépítése által érhető el.

Mindaddig, míg ez az alap nincs lerakva, az összehasonlítások számszerű eredmé—

nyeit a legóvatosabb mérlegeléssel szabad

csak elfogadnunk. Hajdrik Sándor dr.

Munkanélküliség és munkapíac.

Chómage et marehé du travail en Hongrie.

Re'sume'. Én juin dernier, on a enregz'síré 13.110 sans—travail, soit 11'70/0 de moins gu'au mois pre'cédent; c'est une elimination de 51'50/0 sur le mois correspondant de l'année derniére.

Les Offices de placements ont relevé 8.788 offres demploi, 12.906 demandes et4648 pla- cements. Puisgue, pour l'ensemble du pays, il'y eut en moyenne 147 demandes pour 100 offres d'emploz', le marché du travail s'est amélioré.

Hazánk mai területén a szociáldemok—

rata és keresztényszociálista szakszervezetek 1927. június havában 13.110 munkanélkülit tartottak nyilván, 11'7%—kal kevesebbet, mint az előző hónapban.

A megelőző év ugyanezen hónapjához viszonyítva ót*5%-ot tesz ki az egy év alatt elért csökkenés aránya.

Jelzőszámokhan, az KiM—1926. évek átlagát,28.713—mat százzal véve egyenlőnek:

1927. január . 761

február . . . . 7313

., március 68 ' ?)

. április 64'6

,_ május 51'7

,. június 41-5'6

Airnint a jelzőszámokból látható, az év eleje óta tartó javulás júniusban már odáig fokozódott, hogy az 1924—1926. évek átla-

gának felét sem érte a legutóbbi hónapban nyilvántartott munkanélküliek száma,

Az összes munkanélküliek számának nemek szerinti megoszlása a női munkások helyzetének további rosszabbodását mu—

tatja, amennyiben az előző havi 13'3%—kal

szemben ezúttal már 18'O% a munka nél—-

kül maradt női munkások aránya, míg a férfi munkanélküliek arányszáma az előző

havi 86'7%-ról 82%-ra apadt.

Területi megoszlás szerint szembetűnő a vidéki munkapiac kedvezőbb helyzete, hol 13'8%—kal csökkent a munkanélküliek

száma 3 az Összes munkanélküliek közül csak 27'7% tartózkodott vidéken. A székes- főváros területén az előző hónaphoz viszo—

nyítva lO'9%—0t tesz ki a munkanélküliek számának csökkenése. A budapesti munkas nélküliek aránya az előző havi 71'6%—ról 72'3%—ra emelkedett.

A főbb foglalkozási ágak közül ismét az építőipari és a famnnkásoknál találunk nagymérvű javulást. Az előbbi iparhoz tartozó munkanélküliek száma 52'4%-kal, az utóbbiaké pedig 25'5%-ka1 kevesebb, mint az előző hónapban. Ugyancsak ked—

vező s mindezideig el nem ért arányokat öltött a munka nélkül maradt élelmezési ipari, vasipari és szellemi munkások szá-

mában bekövetkezett csökkenés is, mely az

előző hónaphoz viszonyítva sorban 199,

153 és 10'8%—0t tesz ki.