Resiga, A.: Románia és a KGST-országok műszaki–tudományos együttműködése

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1051

alapul szolgáló mutatónak az anyagi terme- lés ágazatait illetően nemcsak az utolsó ter- melési szakasz. hanem valamennyi megelő- ző fázis ráfordításait is kifejezésre kell jut- tatnia. A szerző hangsúlyozza, hogy bár nép- gazdasági színten ezek a ráfordítások egyen—

lők a termelő szféra foglalkoztatottainak élő- munka-ráfordításaival. ágazati vagy vállalati viszonylatban már nem áll fenn ez az egybe—

esés. Ezért a termelés hatékonyságát kifeje—

ző összefoglaló mutató nevezőjében nem sze- repelhet a foglalkoztatottak száma.

A társadalmi termelés hatékonyságának át- fogó mutatóját a szerző olyan formula alap—

ján javasolja kiszámítani, amelynek számlá- lójában a nettó termelés, nevezőjében pedig előállításának teljes munkaráfordítása szere—

pel.

A termelés hatékonyságának vállalati szin- ten alkalmazható átfogó mutatója esetében a számlálóban — a szerző javaslata szerint

—— a termelés (hozam) eredményének kifeje- zésére a normatív nettó termelés mutatóját célszerű szerepeltetni. (Azokban az ágaza- tokban, ahol ez nem állapítható meg. a net- tó termelés összehasonlítható árakon számí- tott mutatója alkalmazható. Ez az utóbbi el- járás követhető az egyes népgazdasági ágak vagy az anyagi termelés egészének össze- foglaló hatékonysági mutatója esetében is.) A normatív nettó termelés mutatója csak azt a részét fejezi ki a termelésnek. amelyet az adott kollektíva munkája hozott létre. A teljes termelés (illetve árutermelés) értékéből ugyanis levonják az állóeszközök értékcsök—

kenését, valamint azoknak az anyagoknak.

tartozékoknak, félkésztermékeknek az értékét, amelyek más vállalatok munkájának ered- ményei. Ezért a normatív nettó termelés mu—

tatójának alapulvétele arra ösztönzi a vál—

Ialatokat, hogy a természetes mértékegységű termelés kibocsátásának, valamint a kevésbé anyagigényes termelés arányának növelésére

törekedjenek.

A vállalat összes munkaráfordítása a kü—

lönböző termékek összes anyagi ráfordításai—

nak és élőmunka-ráfordításainak összegét foglalja magában. Erre a célra az anyagi rá—

fordításokat is munkaegységekben kell kife- jezni.

Ha csak egyfajta terméket gyártanak, ak—

kor a vállalati szintű átfogó hatékonysági mutató a i—edik termék normatív nettó ter—

melési volumenének és összes munkaráfordí—

tásának hányadosaként képezhető. Két vagy több termékfajta gyártása esetén a fizikai volument minél jobban közelítő (normatív) árakon indokolt a ráfordításokat összegezni.

Ha a beszámolási és a bázisidőszakra vo—

natkozó hatékonysági mutatókat hasonlítunk össze, akkor a fizikai volumen változásának méréséhez mindkét időszakban azonos nor—

matívákat kell figyelembe Venni. Két vagy

több termékfajta gyártásd esetén a normatí—

vák használata jobb összehasonlítási eszkö—

zül szolgál, mint a termelői ár, mivel nem tartalmazza az anyagi ráfordításokat. Igy a szerző véleménye szerint a hatékonyság di- namikai mérésére ez az eljárás bármely más mutatónál jobb eredménnyel alkalmazható.

A munkatermelékenység természetes mér- tékegységű mutatók alapján számított in- dexével összevetve szembetűnő a hasonlóság a két formula szerkezete között. A hatékony- sági indexnek azonban gyakorlati előnye a munkatermelékenységi indexszel szemben.

hogy az előbbi alkalmazásához nem szüksé- ges a beszámolási időszak teljes termékvá—

Iasztékára megállapítani a bázisidőszaki (munka-) ráfordítási együtthatókat. A válla- lati szintű mutató ugyanis a termelés külön- böző fázisaira számítható, s ekkor a követ- kező fázís hatékonyságának megállapításá- nál a munkaráfordításnak az összes ráfordí- táson belüli arányából lehet kiindulni az elő- ző fázis hatékonyságának számításba vétele-

kor.

Természetesen, ha vállalatnál nagyobb ipa- ri egységekre (például egyesülés) készül ha- tékonysági számítás, akkor az összes ráfor- dítás nem tartalmazhatja az érintett vállala- tok közötti kooperációs szállítások ráfordítá- sait.

A továbbiakban a szerző néhány gyakor- lati szempontot ismertet a normatív nettó termelés, valamint a normatív nyereség meg- állapításához. Ennek során felhívja a figyel- met azokra a nehézségekre, amelyek az ősz- szes —— de főleg a berendezések kihasználá- sával kapcsolatos — anyagi ráfordítások ter- mék-. illetve üzemi szintű meghatározása so- rán felmerülhetnek. A termékkalkulációkban szereplő bérköltségekre támaszkodva hasznos útmutatást nyú'jt még az egyes termékek ösz—

szes élőmunka—ráfordításainak meghatározá- sához ís (különös tekintettel a segédüzemek—

ben dolgozókra).

(Ism.: Tűű Lászlóné)

RESIGA, A.:

ROMÁNIA ÉS A KGST—ORSZÁGOK MÚSZAKl—TUDOMÁNYOS EGYUTTMÚKÖDÉSE

(Participarea Romaniei la colaborarea tehnico—

stiintífica cu tarile membre ale CAER.) — Revista Economíca. 1982. 20. sz. 9—10. p.

Románia a KGST—országok között létre- jött műszaki—tudományos együttműködésben tevékenyen vesz részt. Ez a részvétel ott a legintenzívebb, ahol a román népgazdaság fejlesztésével, jelenlegi problémáival kapcso- latban az elméleti kutatások vagy a terme- lési—gyakorlati kérdések megoldásához szük- séges korszerű technológiák iránti igény a

1 052 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

legnagyobb. így a * nyersanyag-gazdálkodás- ban, az energiahordozók hasznosítása. az atomenergia gyorsított ütemű alkalmazása. a fém-, a vegyi és a gépipar, az elektronika, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipari termelés hatékonyságának fokozása te- rületén.

A KGST-országok közös munkájában a ra—

mán kutatóintézetek, kutatócsoportok. műsza- ki szakemberek tevékenységének területét és irányát két fontos elv határozza meg:

—- a román népgazdaság érdekei és a KGST—n be- lüli érdekeltsége.

——-az együttműködés során létrejövő áramlás.

információ—

Az információáramlásnak az a szerepe.

hogy egyrészt közvetítse a tagországokhoz a román kutatási eredményeket, másrészt pe- dig lehetővé tegye Románia számára a part—

nerek által kidolgozott korszerű technológi- ák gyors átvételét és alkalmazását a terme-

lésben.

A román kutatók több mint száz alapku- tatás-jellegű vagy területi témában, és gya- korlati kérdés megoldásában vesznek részt.

Nagyobbrészt partnerként működnek együtt, kisebb részben irányítják vagy koordinálják az olyan termeléssel összefüggő feladatok megoldását, mint például a kőolaj-kiterme- lés műszaki kérdései, az akusztika és építés.

az automatizálás, távirányítós, távközlés al- kalmazása a közlekedésben.

Az energiagazdaság területén Románia a másodlagos energiahordozók, (: szél-, a nap- energia, a termálvizek szélesebb körű és gaz- daságos felhasználását biztositó technológi—

ák kidolgozásában, a jobb hatásfokkal üze- melő erőművek gyártásában érdekelt. A ro—

mán szakemberek részt vesznek az emlitett témákkal foglalkozó munkacsoportok munká- jában.

Bár Románia nyersanyagokban nem sze—

gény ország, a népgazdaság számára első- rendű érdek az import csökkentése, a hazai alapanyagbázis szélesítése. Ezt szolgálja a geológiai feltáró munkákhoz szükséges mű—

szerek és felszerelések közös tervezése és ki—

vitelezése vagy azok a technológiák, ame- lyek alapján gazdaságosan lehet az ala- csony fémtartalmú ércekből a nyersvasat, a színesfémeket és a ritkafémeket kivonni.

A vas- és acélgyártás, a vegyipar területén Románia és a KGST-országok együttműkö—

dése kiterjed a nemesacél- és a hengerelt- áru-gyártásra, a fém- és vegyipari hulladé- kok újrafelhasználásának a kérdéseire. a szénhidrogén-alapanyagú termékek gyártásá- nak korszerűsitésére. az ipari katalizátorok előállítására. valamint a petrokémia bizonyos területeire.

A román kutatók és műszaki szakemberek 45 gépipari és elektronikai témában való együttműködése a román gépgyártás szako-

sodását segiti: a hajógyártás korszerűsítését.

a golyóscsapágy- és autógyártás. a hegesz—

téstechnika fejlesztését. Fontos szerepet vál—

lalt Románia a mezőgazdasági gépek és géprendszerek tervezésében. a vasúti, közúti és konténeres szállítás, valamint a mezőgaz- dasági termelés szempontjából igen fontos feladatok (mesterséges megtermékenyítés.

fajtajavítás. növénynemesítés, korszerű takar—

mányozás. nagyobb hatóanyagú műtrágya- fajták. növényi kártevők elleni védekezés, me—

lioráció a bányászat következtében tönkre- ment területeken) tanulmányozásában és megoldásában.

A felsorolt példák természetesen csak ál—

talános képet adnak Románia és a KGST- országok közötti műszaki—tudományos együtt- működés és kölcsönös segitség arányáról. A szerző véleménye szerint az eddig elért ered- mények igen pozitívak. de nem csökkentik kellő mértékben a gép- és technológiaimpor- tot. Közös érdek a kutatások tematikájának továbbfejlesztése. A felaprózott. kis hordere- jű, aktualitásukat vesztett témák helyett va—

lamennyi KGST-ország gazdaságát egyfor- mán érintő kérdéseknek (munkatermelékeny—

ség. anyagtakarékosság stb.) kell a közös ku- tatómunka fókuszába kerülniök.

(Ism.: Sükösd Jánosné)

RlGlN, JU. l.:

ÁLLAMl ÁRU- ÉS SZOLGÁLTATÁSVÁSÁRLÁS AZ EGYESULT ÁLLAMOKBAN

(Goszurdarsztvennüe zakupki tovarov i uszlug.) ——

SZSA —— Ekonomíka, Politika, Ideologiia. 1981. 12. sz.

68—77. p.

Korunkban az állammonopolista szabályo—

zás legfontosabb eszközei közé tartozik az ál—

lami áru— és szolgáltatásvásárlás. Az Egyesült Államokban ez a módszer igen elter- jedt. ugyanakkor a fogalom értelmezése a statisztikai elemzésekben meglehetősen tág:

magában foglalja a hadiipar termelésére és a termelési. illetve a társadalmi infrastruktú- rára forditott állami eszközök összességét is.

Az állami vásárlások az Egyesült Államok gazdasági életében általában kettős szere- pet töltenek be: egyfelől biztosítják a kulcs- szerepet betöltő hadiipari megrendelések sta—

bilitását, másfelől révükön az állam magára vállalja az ország társadalmi—gazdasági szük—

ségleteivel kapcsolatos ráfordítások egy ré—

szét. A második világháború utáni időszak—

ban az állami áru— és szolgáltatásvásárlások részesedése átlagosan a GNP egyötödét tet- te ki. Különösen magas az állami vásárlá—

sok aránya a szövetségi. állami és helyi ál- lamigazgatási szervek kiadásaiban: az elmúlt két évtized során kétharmad és háromnegyed között ingadoztak. A szövetségi kormány vá-