A FIATALOK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK EGYES JELLEMZOI
DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
Immár egy évtizede, hogy a Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen gyűjt adatokat a népesség egészségi állapotának egyes jellemzőiről, országosan reprezentatív mintán, a la—
kossági megkérdezésen alapuló, kérdőíves adatfelvételek útján.1
Jelen tanulmányunk a legutóbbi, az ,,Egészségi állapot, 1986" című adatfelvétel néhány, főként a fiatal korcsoportok szempontjából lényeges eredményeit ismerteti. Ez az adatgyűj—
tés 37 462 személy megkérdezését jelentette. Mivel az ELAR—mintában nincs lehetőség az ún.
intézeti háztartásokban (börtön, szociális otthon, kórház stb.) élő személyek megkérdezésére, így vizsgálatunk a lakosságnak körülbelül fél százalékára terjedt ki.
A kérdőíven az alábbi fontosabb kérdések szerepeltek: az egészségi állapot egyes álta- lános jellemzői (krónikus betegségek, fogyatékosságok, panaszok, a tápláltsági állapot — a test- súly és testmagasság összefüggéseit értelmező indexek segítségével — a gyógyszerszedési szo—
kások, az egészségi állapot saját megítélése, az életmód egyes elemei, a sportolási, táplál- kozási, dohányzási szokások, valamint a munkahelyi és lakóhelyi, lakókörnyezeti ártalmak).
Az EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT ÁLTALÁNOS JELLEMZÖI
Az egészségi állapot pontos meghatározásához nagyon sok ismérv szükséges. Egy la- kossági kikérdezésen alapuló adatfelvétel nem is vállalkozhat arra, hogy mindezeket teljes pontossággal és mélységben feltárja. Ugyanakkor a fontosabb jellemzőknek — így a tartós betegségeknek, fogyatékosságoknak, panaszoknak — a népességen belüli elterjedtségéről vi—
szonylag megbízható információkat képes nyújtani, nem beszélve arról, hogy e kérdésekről jelenleg más országos adatforrással az itt ismertetendő adatfelvétel eredményein túl nem is
rendelkezünk.
Néhány gyakori egészségi panasz elterjedtsége
Az adatfelvétellel információkat gyűjtöttünk arról is, hogy a megkérdezetteknek — a ké- sőbbiekben elemzendő diagnosztizált tartós betegségeikkel összefüggésben, vagy ilyen jellegű betegségek nélkül — vannak—e olyan visszatérő egészségi panaszaik, amelyek zavarják napi közérzetüket. A megkérdezettek az alábbi tizenegy, ún. zárt kérdésekre adott válaszaikkal több panasztipust jelölhettek meg. E kérdések a következők : szokott-e fájni a fejük; éreznek-e
1 Az adatfelvételek eredményeiből több elemző és adatközlő kiadvány készült: A népesség egészségi állapotának né- hany ismérve és összefüggése az é1etmód—óletkörülmények egyes jellemzőivel.(Egészségügyi kiadások.) Központi Statiszti- kai Hivatal. Budapest. 1986. 195 old.; Vélemények az egészségügyről,az egészségügyi intézmények igénybevétele. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1988. 86 old.; A népesség egészségi állapota. (Az 1986. évi lakossági felvétel eredményei.) Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1989. 186 old.
2*
20 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
mellkasi fájdalmat; idegeskednek—e; szenvednek—e ízületi fájdalmaktól; nehéz légzéstől; ful- ladástól; vesegörestől; köhögéstől; vannak-e szívpanaszaik; fáradékonyak—e; szoktak-e szé— dülni; vannak-e hasi fájdalmaik. A nyitott kérdésben szereplő egyéb panaszok között további hét volt még viszonylag gyakori: szem-, fül-, gyomor-, epe—, bör-, nőgyógyászati panaszok, végtagfájdalmak.
Az 1. tábla a leggyakrabban említett panasztípusok gyakoriságát mutatja.
!. tábla
A leggyakoribb panasztípusok _
i Az összes megkérdezett A 15-29 éves
Panasz i férfi nő együtt férfi nő együtt
i MW 7 V "Ni ," ;" " , százalékában %" ;. V , " 777 . ,_ ;; w
Idegeskede's ... i 15,5 37.6 31 ,6 15,7 28,6 22,0
Fejfájás ... § 20,3 42,1 3l,5 13,8 32,1 22,7
Izületi fájdalmak ... l 22,8 30,3 26,7 6,8 73 7.4
Fáradékonyság ... a lSJ 31,2 249 6,8 15,0 10,8
Köhögés ... 209 16,1 18,4 ILS 12,8 12,3
Szívpanasz ... § lO,8 19,2 15,1 2.6 5,3 3,9
Szédülés ... ! 7.4 20,8 143 2,7 9,9 6,2
Fulladás ... ! 9,l 119 10,6 23 2,7 2,5
Mellkasi fajdalom ... * 7,4 9,0 8,2 2,5 3,1 2,8
Gyomor- és epepanaszok . , . l,4 2,7 2,1 09 12 l,1
Az adatok elemzése elött a különböző jellegű egészségi panaszokról feltétlenül szüksé—
gesnek tartjuk elmondani a következőket.
Gyakori és széles körben elterjedt felfogás, hogy a diagnosztizált betegségek nélküli, fő- képpen a többnyire neurotikus jellegű panaszok (például szédülés, fejfájás, fáradékonyság, idegeskedés) magas aránya a népességben, mindenekelőtt a női népességben, tulajdonképpen csak a társadalmi szerepek egyfajta megnyilvánulása, ugyanis a nök hajlamosabbak ezekre a panaszokra, és a környezetük isjobban tolerálja őket. Ennek a vélekedésnek bizonyára van némi alapja, ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy amennyiben egy kérdőíves adatfelvé—
telnél a megkérdezettek közül ilyen sokan említik a számukra lényegében idegen kérdezöbiz- tosoknak a fenti panaszokat, akkor ezek mögött az esetek nagy hányadában valóban olyan egészségi gondoknak kell meghúzódniuk, amelyek mindenféleképpen figyelmet érdemelnének.
További alapos kutató—elemző munkát igényelne, hogy az ilyen jellegű panaszok vajon miért terjednek olyan erősen az utóbbi években Magyarországon.
Visszatérve az 1. tábla adataihoz, tekintsük át azt, hogy mintánkban milyen gyakori volt a felsorolt egészségi panaszok említése. Mind az össznépesse'gben, mind a fiatalok kor—
csoportjában az idegeskedést (32%) és a rendszeres fejfájást említették (32%) a legtöbben, illetve a fiataloknál 22 és 23 százalék. Nagyon tanulságos, hogy mindkét népességcsoportban és mindkét panasztípus esetében messze magasabbak a nöi népesség arányszámai, de ez a fá—
radékonyság, szédülés esetében is igaz.
Ugyanakkor az ún. egyéb panaszok említésekor — amelyek szorosabban összefüggenek szervi elváltozásokkal, diagnosztizált betegségekkel -— márlényegesen nagyobbak a különbsé- gek az össznépessóg, valamint a fiatal korcsoport arányszámai között. Például az ízületi fáj—
dalmakat az össznépesség 27 — ezen belül a férfiak 23, a nők 30 százaléka — említette, a fiata- lok megfelelo' arányszámai csupán 7,0 és 8 százalék. A különbség tehát majdnem négyszeres.
Hasonló tendencia érvényesül a szívpanaszok s az ezzel gyakran együtt járó mellkasi fájdalmak esetén. Míg az emésztőrendszeri panaszoknál úgy tűnik, hogy a fiataloknál Vi—
szonylag kevésbé gyakoriak és a későbbi életszakaszokban sem terjedan el.
EGÉSZSÉG! ÁLLAPOT 21
A panaszokról mint az egészségi állapot egyik fontos jellemzőjéről összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy adataink szerint az ún. neurotikus jellegű panaszok aránya sajnos már fiatalabb korban is igen magas, míg a konkrét szervi panaszok inkább a későbbi életkorokban jelennek meg. Ezt megerősíti a tartós betegségek gyakoriságainak bemutatása is.
A tartós betegek és fogyatékosok arányának alakulása
Mint ahogy már a különböző jellegű panaszok gyakoriságának vizsgálatánál említettük, ezek egy része értelemszerűen nem független diagnosztizált tartós (krónikus) betegségektől, és (vagy) tartós egészségkárosodásoktól (fogyatékosságoktól). Ezúttal azt a kérdést elemez- zük, hogy a fenti egészségi problémákkal milyen arányban találkozhatunk a fiatalok korcso- portjában. Mindez annál nagyobb figyelmet érdemel, mivel — a mortalitási adatok mellett — talán ezekkel jellemezhető legjobban egy-egy generáció egészségi állapotának általános helyzete.
2. tábla A __tartu'san betegek és a fogyatékosok _
! Az összes megkérdezett A 15—29 éves
Egészségi állapot 2 férfi , nő j együtt férfi ] nő ! együtt
! százalékában
, _ _ !, __
Nem fogyatékos, nem tartós [ l '
beteg ... 80,0 74,5 77,2 93,0 93,0 93,0
Nem fogyatékos, tartós beteg l 15,0 21,5 183 4,5 ( 5,4 5,0
Fogyatékos, nem tartós beteg . 2,5 1,8 2.2 2,0 1.4 1,7
Fogyatékos, tartós beteg ; 2,5 2.2 ) 23 as ! az 0,3
0 0 0 0 mao ! 100,0 1 100,0
l
Összesen l 100,0 ! 10 ,
A 2. tábla adatai azt mutatják, hogy a 15-29 évesek 93 százaléka sem tartós betegségről, sem fogyatékosságról nem tett említést a felvétel során. A férfiak és nők között ez az arány azonos volt.(Megjegyezzük, hogy a teljes mintában a nök arányszáma alacsonyabb a fér- fiakénál :74,5, illetve 80 százalék.) Az adatsorból következik, hogy összességében a 15—29 éve—
sek 7 százaléka számolt be tartós betegségről és (vagy) fogyatékosságról, és látható, hogy döntő többségük —— a teljes korcsoportnak csak 5 százaléka — olyan volt, akinek csak tartós betegsége volt, fogyatékossága nem. E csoportban már magasabb a nők morbiditási aránya (5,4%), míg a férfiaké 5,0 százalék. Az össznépességben — természetesen magasabb átlagos arányszám mellett — ezzel azonos a tendencia. Ugyanakkor a fiatalok csoportjában a férfiak körében magasabb a fogyatékosok aránya (2,5%), a nők körében pedig l,7 százalék.
Összefoglalóan megállapíthatjuk azt, a már más vizsgálatokkal is feltárt tényt, mely szerint a női morbiditás fiatalkorban is magasabb —- a fogyatékosoknál ez fordított —, ezt az adatfelvétel is igazolta.
A tartós betegekkel kapcsolatban még egy fontos kérdést vizsgáltunk, nevezetesen azt, hogyan alakul a már fiatal életkorban tartós egészségi problémával ,,együtt élők" iskolai vég- zettsége, társadalmi—foglalkozási szerkezete. (A foglalkozásra vonatkozó táblák csak az ak- tív keresőkre, gyesen, gyeden lévőkre vonatkozó adatokat tartalmazzák, mivel ebben a kor- csoportban az egyéb aktivitási csoportba tartozók közül a tanulók vannak a legtöbben, az
ő morbiditási arányszámaik azonban igen alacsonyak.)
A 3. tábla adatai azt a sajátos tényt mutatják, hogy az iskolai végzettség alacsony szintje egyben az egészségi állapot rosszabb helyzetét is jelenti. Természetesen ez összefügg a külön-
22 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF böző iskolai végzettségű csoportok eltérő korösszetételével is, mivel az alacsonyabb iskolai végzettségű csoportokban több az idősebb.
3. tábla A 7 éves és idősebb tartós betegek aránya iskolai végzettség sserz'nt
,WW, ., W W ,WGZázalék) s , ,, _, *
Legmagasabb Az összes megkérdezett A 15—29 éves
ISkOlm vegzettseg ipfértiwwífwurí—il tig-E " férfi § nő § együtt
, , ! , , , §
Általános iskola 8 osztályánál § ! l ; l
kevesebb ... ; 22,3 ! 335 l 28,7 1 13 § 11,6 § 11,4
Általános iskolaSOSztálya .. * 21,5 ? 25,5 § 23,7 * 4.8 5,9 . 5,4
Középfokú szakmunkásképző l ' § § É
iskola, szakiskola ... 10,l ll,8 § lO,6 5.3 ; 5,8 5.5
Középiskola ... § raz : 15,s § 16.0 ' 35 ! s,1 4_4
Felsőfokú tanintézet ... i 21 ,6 ; 15,5 § 1834 % 4,6 ' 2,9 3,6
!
A tartós betegek aránya az általános iskola nyolc osztaly-itt el nem végzettek körében a legmagasabb (28,7%),a nőknél viszont 335 százalék. A 15-29 évesek körében — mind a férfiak—
nál, mind a nőknél — az alacsony iskolai végzettségű csoport egészségiállapot-mutatói lénye—
gesen rosszabbak, vagyis az általános iskola nyolc osztályát el nem végzettek II,—4 százaléka tartós beteg, és ez háromszorosa az egyetemet, főiskolát végzettek arányának.
A nők iskolai végzettség szerinti megbetegedési arányai magasabbak a férfiakénál. A 7 éves és idősebb népességben azonban a diplomás férfiak több tartós betegségről számoltak be, mint a nők.
Meglepően alacsonyak a középfokú szakmunkásképző iskolat, szakiskolát végzettek morbiditási arányszámai. ez azonban elsősorban azzal magyarázható, hogy itt egy viszonylag Hatalabb csoportról van szó, ugyanis ilyen típusú iskolai bizonyitvanyt csak 1962 óta lehet szerezni.
Több hasonló kutatás, vizsgalat eredményeinek tükrében teljesen nyilvánvaló — való—
színűleg más társadalmi jelenségek esetében is —, hogy az e kategóriába soroltak a foglalko- zási szerkezetben is, ahol közismert módon ,,szakn'tunkásoknak" nevezik ezt a csoportot, sok szempontból erősen különböznek. Úgy gondoljuk, hogy feltétlenül szükséges a statisz—
tikai számbavételi egységek — magyarul társadalmi rétegek — olyan új nómenklatúrájának kialakítása, amely túlmutat a hatvanas években kialakított osztályozási rendszeren. A ,,szak- munkások" (szakiskolát, szakmunkásképző iskolát végzettek) csoportjában teljesen új is- mérvek szerinti osztályozást kell kialakítani annak érdekében, hogy az ilyen jellegű társada—
lomstatisztikai vizsgálatok a valósághoz sokkal közelebb álló, pontosabb eredményeket szol- gáltassanak. (A diplomások esetében szintén új csoportosítasra lenne szükség a rájuk vonat- kozó információk valós értékelésében.)
Ezúttal azonban az adatok a ,,hagyomanyos" dimenziókban állnak rendelkezésünkre, így ezek segítségével eredeti kérdésünkre a következő fontos tanulsagot vonhatjukle. Az ala—
csony iskolai végzettség és az egészségi állapot szoros összefüggésének megállapításakor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy például a már születéskor fennálló tartós egészségkáro—
sodás eleve esélytelenné teheti az embereket a magasabb iskolai végzettség megszerzésére vagy talán már az általános iskola befejezésére is. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a mai magyar tarsadalom szociál- és oktatáspolitikai mechanizmusai sem segítik a fogyatékosokat vagy a súlyos tartós betegségben szenvedőket ezeknek a hátrányoknak a leküzdésében.
Összefoglalóan tehát azt mondjuk, hogy akárcsak az idősebb korosztályoknál, a fiatal generációknál is egyértelműen jelentkezik az alacsony iskolai végzettségnek —egyéb társadal—
mi hátrányain kívül — a közvetett egészségkárosító hatása is, hiszen a segéd—, betanított és al-
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT
23 kalmi munkások már fiatalabb korban is betegebbek, egészségi szempontból károsodot- tabbak, mint más foglalkozási csoportba tartozó társaik.
A FIATALOK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA SAJÁT MEGíTÉLÉSÚK SZERINT
A népesség és ezen belül a fiatalok egészségi állapotának egyik megügyelési módja az, amikor az egyén véleményt mond arról, hogy korához képest milyennek tartja saját egészségi állapotát. (Fontos, hogy a kérdezett tudatában legyen annak, hogy a Viszonyítási alap saját
korosztályának egészségi állapota.)
4. tábla
A n'zegke'rdezettek egészségi állapota saját megítélésük szerint nemenként
(százalék)
l l i '
l A ** Ebb"! -- * Ell 'l .. . Ebb"!
Egészségi állapot i zrrltzsgszes 154209 ! Alf—255505 l [533209 l Az gáncs ! 1§—2C,9
; kerdezett eves , § eves l l eves
, , , , ' " l 7 l l ' ;
Atlagosnal jobb ... ; 27,3 l 55,8 ; 33,6 l 62,0 ( 21,6 ; 49,4
Atlagos ... 522 l 403 l 50,3 * 35,0 ' 518 l 45,8 Atlagosnál rosszabb ... 20,5 ; 3,9 5 l6,() 3_O 24,6 l 4,8
t
l
;
A férfiak és nők véleménye egészségi állapotukról jelentősen eltér egymástól. A férfiak jobbnak tartják egészségi állapotukat saját vonatkoztatási csoportjukhoz képest, mint a nők, és ez a fiatalokra és idősekre egyaránt igaz. Ez a mortalitási arányok ismeretében több, mint meglepő, így további kutatást igényel.
A két nem véleménykülönbsége feltehetően annak is köszönhető, hogy a nők általában már fiatalabb korban is gyakrabban fordulnak orvoshoz, például a terhességi és a nőgyógyá- szati vizsgálatok során, így betegségeikről is gyakrabban szereznek tudomást. Emellett — más vizsgálatok szerint is — a két nem magatartásbeli különbségei is befolyásolják a válaszadást.
Ez azt isjelentí, hogy a férfiak — a társadalmi elvárásnak megfelelően — nem mindig szeretnek nyilatkozni esetleges panaszaikról vagy betegségeikről, sőt olykor a meglevő betegségeiket is a valóságosnál könnyebb lefolyásúnak vélik. A férfiak körében -— talán éppen ezért — gyako- ribb a hosszabb kezelés, illetve a betegeskedés nélkül, hirtelen beállt halál, noha jelentős ré- szük korábban feltehetően egészségesnek hitte magát.
Az életkor előrehaladtával érthetően csökken azok aránya, akik egészségi állapotukat átlagosnak, illetve az átlagosnáljobbnak tartják. Az adatok arra utalnak, hogy az egészségi állapot megítélésénél az emberek hajlamosak felnagyítani saját problémájukat, esetleg saját korábbi egészségi állapotukhoz viszonyítani, és figyelmen kívül hagyni azt, hogy a kor elő- rehaladtával mindenkinek romlik az egészségi állapota. Ez magyarázhatja azt, hogy a 15-19 évesek 2 százalékos arányával szemben a 60 éves és idősebbek 39 százaléka itéli egészségi álla—
potát az átlagosnál rosszabbnak. Noha ez közvetlenül nem olvasható ki a 4. táblából, de ta—
pasztalataink szerint az egészségi állapot saját megítélésénél az is megfigyelhető, hogy a 30-34 évesek körében az egészségüket rosszabbnak tartók aránya növekszik (9,9%) a 20- 29 évesekhez képest (8%).
Az egészségi állapot egyéni megítélése és a meglevő tartós betegségek között nyilvánvaló az összefüggés. A kérdés értékelése alapján általunk egészségesnek minősített személyek kö- zött jóval alacsonyabb az egészségi állapotukat rosszabbnak tartók aránya, mint a tartós betegek körében. A férfiak valamennyi korcsoportban -— ez a fiatalokra és idősekre egyaránt jellemző — kevésbé tartják rosszabbnak egészségi állapotukat, mint a nök. Figyelemre méltó azonban, hogy a tartósan beteg férfiak és nők között már kisebb ebböl a szempontból a kü- lönbség, mint az egészségesek körében. A magyarázat valószínűleg abban keresendő, hogy
24 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
- mint már említettük —— a férüak, ha megbetegszenek, akkor súlyosabb betegségekkel kell számolniuk, mint a nőknek, így egészségi állapotukat is kevésbé ítélik kedvezőbbnek. A tar- tós betegségben szenvedő nők körében magasabb az egészségi állapotukat rosszabbnak itélők aránya, ami Összefügg azzal, hogy a férfiak a betegségüket általában kevésbé veszik komolyan.
5. tábla
A 15 éves és idősebbek között a magukat az átlagosnál rosszabb egészségi állapotúnak tartók aránya tartós betegség, fogyatékosság, korcsoport és nem szerint
Egészségi állapotát az átlagosnál rosszabbnak tartó
.. bb"l .. bb"1 -- bb"l
Egészségi állapot 833352; § is—Éb "falás (15539 055365 § is—Éc)
éves éves éves
az adott csoboi-t százalékában")
Nem fogyatékos
Tartós betegsége § §
nincs ... 6,6 1,4 4,4 3 0,8 8,8 § 2,0
van ... 56,1 37,8 51,3 § 3l,0 59,2 § 43,6 Fogyatékos
Tartós betegsége §
nincs ... 35,3 30,3 29,9 § 26,9 42,3 37,5 van ... 77,1 59,2 76.0 ? 58,1 78,3 61 ,2
Együtt ... ... 57,8 § 36,3 § 53,7 § 339 § 62,5 § 42,5
Az életkor előrehaladtával az összes csopoxtban nő az egészségi állapotukat rossznak itélők aránya. Ez a megállapítás inkább érvényes az egészségesekre, mint a tartós betegekre és/vagy a fogyatékosokra. A nem fogyatékos és tartós betegségekben sem szenvedő 15—29 éves fiatalok között 1,4 százalék volt az egészségi állapotukat rossznak tartók aránya, ugyan—
ez az arány a 15 éves és idősebb megkérdezettek esetében 6,6 százalék. A nem fogyatékos, de tartós beteg 15—29 évesek körében viszont 37,8 százalék az egészségi állapotukat rossznak tartók aránya. Ez az arány a 15 éves és idősebbek körében csak 56,1 százalék.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a tartós betegség, fogyatékosság ténye reálisabbá teszi az egészségi állapot saját megítélését. Különösen igaz ez a fogyatékosokra és azon belül is a tartós betegségben nem szenvedőkre, mivel e körben a legkisebb a fiatalok és az idősebbek egészségi állapotra vonatkozó véleménye közötti különbség.
6. tábla
A 15 éves és idősebbek között a magukat az átlagosnál rosszabb egészségi állapotúnak tartók aránya legmagasabb iskolai végzettség, korcsoport és nem szerint
Egészségi állapotát az átlagosnál rosszabbnak tartó
.. bb "l .. bb "! -- bb "l
kasszák szita 55—59 03555 55-39 § 35-59
eves CVCS CVCS
) ; ; az adott csoport százalékában *—
§ _ ,_
§ 1 §
Általános iskola 8 osztályánál ; ? ; §
kevesebb ... 38,9 15,4 : 32_6 § 15,3 42,7 15,5
Általános iskola 8 osztálya . . 19,1 3,9 § 16,5 § 2,8 l 213 4,9
Középfokú szamunkásképző § §
iskola ... 7,3 3,6 § 6,5 § 2,8 9,l 5,9
Középiskola ... 10.3 3,0 § 9,2 § 1,8 ll,l 3,8
Felsőfokú tanintézet ... 9,8 O,8 § 10,2 § 0,7 9,5 0,9
l
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT 25
Az egészségi állapot egyéni megítélésével kapcsolatos adatoknak az iskolai végzettséggel való egybevetése azt mutatja, amit már a tartós betegségek gyakoriságának elemzésekor is tapasztalhattunk: az egyes iskolai végzettségű csoportokba tartozóknak igen eltérő az egész—
ségi állapota.
A 6. tábla adatai ismét jól mutatják, hogy az általános iskola nyolc osztályánál kevesebb, illetve a nyolc osztályát elvégzettek tartják egészségi állapotukat legkedvezőtlenebbnek.
(A tartós betegségek vizsgálata is ezt az eredményt hozta.)
Ha az egészségi állapotról alkotott saját véleményt foglalkozáscsoportok szerint vizs—
gáljuk, akkor a betanított és segédmunkásoknál a fentiekhez hasonló negatív eredményeket kapunk. A középiskolát és felsőfokú tanintézetet végzettek között ebből a szempontból nincs jelentős különbség, az általános iskolát be nem fejezettekhez képest viszont mindkét csoport
adatai lényegesen kedvezőbbek.
Ez esetben is igaz az, hogy a nők kedvezőtlenebbnek tartják egészségi állapotukat, mint a férfiak, kivéve az általános iskola nyolc osztályánál kevesebbet végzetteket. Tehát a 15—29 éveseket ebből a szempontból az jellemzi, hogy ebben az életkorban az iskolai végzettség szempontjából még nem olyan számottevők a különbségek, mint az idősebbek körében. Fi- gyelmeztető jel viszont — és a tennivalók irányát is jelzi -—, hogy a leghátrányosabb helyzetű ifjúsági réteg — ahogy már korábban kifejtettük —— az általános iskolát be nem fejezettek cso- portja.
A FIATALOK GYÓGYSZERSZEDÉSI SZOKÁSAI
Az Egészségi állapot, 1986 című felvétel kiterjedt a népesség gyógyszerszedési szokásai- nak vizsgálatára is. A népesség gyógyszerfogyasztásáról a gyógyszerforgalmi adatokból van- nak ugyan ismereteink, de ezek nem biztosítják a kérdés sokoldalú vizsgálatát. A lakosságtól közvetlenül kapott információk ezzel szemben lehetővé teszik a gyógyszerszedési szokások egyéb ismérvek szerinti elemzését.
7. tábla r,," Á._Úégyfyzgff:"fdfék,Érd")'a egészségi állapot, korcsoport és nem szerint
Az összes , ebből a
giai?" 1549 j 2049 15—29 30—34
Egészségi állapot személy
évesek
" aránya (százalék)
Férfi Tartós betegsége
nincs ... 8,7 l,6 3,0 2,5 5,0
van ... 74,3 40,2 58,0 54,2 59,2
együtt ... 20,1 2 8 6,3 5,1 ILO
Nő Tartós betegsége
nincs ... 20,4 5,7 12,0 9,8 l7,8
van ... 86,1 53,3 60,1 58,5 68,7
együtt ... 359 7,4 152 12,6 25.0
Összesen
Tartós betegsége
nincs ... 14,5 3,6 7,4 6,0 112
van ... 81,3 47,1 59,1 56,4 64,5
együtt ...
28,3 5,l 10,7 8,7 17,9
26 DR. LAKATOS MIKLÓS—DR. UJVÁRI JÓZSEF
A nagymérvű gyógyszerfogyasztást jelzi, hogy a népesség közel egyharmada, tehát mint—
egy 3 millió ember szed valamilyen gyógyszert. A gyógyszerszedést is — a többi egészségi ál- lapottal összefüggő tényezőhöz hasonlóan — meghatározza az életkor. Ugyancsak fontos a gyógyszerszedési szokások tekintetében a tartós betegség léte. Természetesen mind az egész népességben, mind a fiatalok körében a tartós betegségben szenvedők jóval nagyobb arányban szednek gyógyszert, mint az egészségesek. Azonban az utóbbiak 15 százaléka — és ez a gyógyszerforgalom szempontjából nem elhanyagolható —, azaz országosan több mint egy—
millió fő rendszeres gyógyszerfogyasztó.
Az életkor előrehaladtával mindkét vizsgált csoportban emelkedik a gyógyszerfogyasz—
tás. Különösen jellemző ez a 30, életévet betöltötték korcsoportjára. Ez alátámasztja azt — a már más összefüggésben is ismert megállapítást —, hogy Magyarországon az egészségi állapot már a ,,harmincasok" generációjában is látványosan romlik.
A férfiak és nők gyógyszerfogyasztási szokásai jelentősen különböznek egymástól. Ez már fiatalkorban jelentkezik, noha a fogamzásgátló tabletták szedését nem is vizsgáltuk.
A gyógyszert szedők aránya mind az egészséges, mind a tartósan beteg fiatal nők körében sokkal magasabb. Megállapíthatjuk, hogy a fiatal férfiak és nők gyógyszerszedési szokásai- ban meglevő különbség az egészségesek körében nagyobb, mint a tartós betegségben szenve—
dők között. (A 20—29 éves egészséges férfiak 3 és a nők 12 százaléka rendszeres gyógyszer- fogyasztó.)
A tartósan beteg fiatalok között a gyógyszerszede's aránya összefügg a betegség jellegé- vel. Például a cukorbeteg fiatalok 81 százaléka; a csontváz, izomrendszer betegségeiben szen—
vedő 15—29 évesek 50 százaléka jelezte, hogy gyógyszert fogyaszt. A nemek közötti különb—
ség mind a fiatalok, mind az idősebbek körében jellemző, szinte mindegyik betegségnél ki—
mutatható a nők nagyobb mértékű gyógyszetszedése. Az, hogy azonos betegségnél a fiatalok kevesebb gyógyszert fogyasztanak, mint idősebb társaik, összefügghet egyrészt azzal, hogy idősebb korban súlyosabb lefolyásúak a betegségek, másrészt közöttük jóval nagyobb a több—
féle tartós betegségben szenvedők aránya. Ez utóbbiak feltehetően nagyobb arányban fo—
gyasztanak gyógyszert, mint azok, akiknek csak egy tartós betegségük van.
E.tábla
A gyógyszert szedő/c aránya
egyes kiemelt tartós betegségben szenvedők kőzül korcsolgort és nem szerint
A tartós betegek közül gyógyszert szedő
,_ " ; ___;__..,,,
—— bb [ t -- bb 1 bb !
Tartós betegseg Sggfggfy Mg a 0353 res—59 tság
éves l éves éves
N, aránya (százalék)
Cukorbetegség ... 94,4 81,4 ' 395) 78,7 97,2 83,6
ldegkimerülés, neurózis . . . . 90,0 68,6 84,3 _ 692 923 675
Keringési rendszer betegségei 9l,5 54,3 87,l * 54,l 93,9 54,6
Légzőrendszer betegségei . . . 783 589 725 Sl ,6 89,0 70,9
Emésztőrendszer betegségei . 79,4 57,8 73,5 57,1 83,7 58.6
Gyomor-, nyombélfekély . . . 74,8 g 62,3 732 619 78,0 63,1
Csontváz, izomrendszer be- l '"
tegségei ... 74,2 50,2 [ 61 ,7 40,1 82,5 62,2 l
A gyógyszerfogyasztás szempontjából külön megvizsgáltuk néhány olyan gyógyszerfajta szedését, amely nem kapcsolódik egy-egy konkrét betegséghez, továbbá nagy valószínűséggel ezek azok a gyógyszerek, amelyek szedése már-már napi szokássá vált. (A 9. táblában felso—
rolt gyógyszerek fogyasztását csak a 15 éves és idősebb népességre vonatkozóan, az e gyógy- szerek fogyasztóit a gyógyszert fogyasztók összességéhez viszonyitva vizsgáljuk.)
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT 27
A felsorolt négy gyógyszerl'e'leség közül a megkérdezettek leggyakrabban nyugtatót és l'ájdalomcsillapítót szedtek. A nyugtatók magas aránya azt jelzi, hogy leginkább e gyógy- szerfajtánál lehet általános szokasról beszélni, s itt is kimutatható a nöi népességnek a fér- íiakétól jelentősen eltérő gyógyszerfogyasztása. Az adatok korcsoportonkénti vizsgálatából megállapítható, hogy a 20—29 és a 30—34 évesek között a nyugtató szede'sóben mutatkozik jelentős emelkedés, tekintettel arra, hogy a 20—29 éves gyógyszert fogyasztók között 38 száza—
lék a nyugtatót szedők aránya, míg a 30—34 évesek körében már 47 százalék. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy ebben az emelkedő tendenciában benne van a 30—34 éves korosztályban gyakoribb neurózis, amelynek magyarázatául szolgálhatnak az egyre nehezedő családi és munkahelyi körülmények. Bár nemzetközi adatok nem ismertek a 15—19 évesek gyógyszerfogyasztásáról, így csak feltételezhetjük, hogy e korosztaly gyógy- szerfogyasztói között a nyugtatót szedők 26 százalékos aránya magasnak számít.
9. tábla
A 15 éves és idősebb gyógyszert szedők között
a felsom/t gyógyszereket fogyasztók aránya korcsoport és nem szerint
Az összes § ! ebből a
gyífeyáff" 5 15—19 1 20—29 15—29 30—34
A gyógyszer típusa személy * w-m— ,_ — — — f ,, "w — — ' —— w— ,, _ évesek
aranya (százalék)
Fc'rft
Altató ... 13,1 5,7 4,7 4,9 9.3
Nyugtató ... 39,5 24.8 3l,4 302 373
Fájdalomcsillapító ... 45,7 42,0 42,7 42,6 41 ,9
Köhögéscsillapító ... 12,3 16,7 9,3 10,7 12,6
Nő
Altató ... 18,2 22 6,2 5,4 6.6
Nyugtató ... 51,2 26,2 40,8 § 37,8 51,4 Fájdalomesillapító ... 52,9 46.l 53,8 * 52,2 55,8
Köhögéscsillapító ... 6,5 142 5,7 7,4 5,4
Összesen
Altató ... 16,5 32 5,7 5,2 7,5
Nyugtató ... 47,3 25,8 38,0 35,5 47,0
Fájdalomcsillapító ... 50,5 44,9 50,5 49,3 51,5
Köhögéscsillapító ... 8,5 l4,9 6,7 8,4 7,7
A üatal férfiak és nők gyógyszerfogyasztásanak különbségei összefüggnek az egészségi állapot egyéni megítélésénél kimutatott betegségtudattal. Azaltal, hogy a férfiak — a társada—
lom elvárásainak megfelelően — kevésbé akarnak betegnek látszani, így kevésbé is fordítanak gondot egészségük karbantartására mint a nők és gyógyszert is mérsékeltebben fogyasz—
tanak.
Noha jelen dolgozatunk csupán egyetlen korosztály, a fiatalság (15—29 évesek) egészségi állapotáról kísérelt meg néhány fontos megállapítást feltárni és közreadni, mindenképpen szükségesnek látjuk, hogy felhívjuk a szakember— és az érdeklődő olvasóközönség ügyelmét arra, hogy az ilyen jellegü reprezentatív felvételek az egész magyar lakosság egészségi allapo- táról képet adó, hiányt enyhítő források. Úgy gondoljuk, legfőbb cre'nyük áttekintő, tájékoz- tató e's ligyelcmfelhívó szerepük. Ugyanakkor betekintést engednek a lakosság tartósan beteg
28 DR. LAKATOS—DR. UJVÁRI: EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT
és fogyatékos csoportjain belül a megbetegedések strukturális jellemzőibe is. Az ilyen adatok az egészségügyi politika és szakirányítás rétegspecifikus, differenciált intézkedéseinek kiván—
nak segítséget nyújtani.
Terveink szerint a közeljövőben az idősebb generációkra vonatkozó, hasonló adatokból nyert eredményeket is a szakemberek és az érdeklődő olvasóközönség elé tárjuk.
TÁRGYSZÓ: Morbiditás. Ifjúság. Gyógyszer.
PE3IOME
ABTOpr Ha ocnonarmn Bsrőopomoro oőcnenoaarmx, npOBeneHnoro no nporpaMMe ((Cocron—
ime SHOPOBBH, 19869, ananmnpyior B nepByro oriepem, pe3ynma'rsr, Kacaronmeca MOHOIEBIX 1303—
pacmbrx rpynn.
OHH nccnenyror Lracrory manoő Ha nemoponbe, pacnpocrpanennocrb nnmenmmx őonestieü u IIOpoKOB, gamma/1 B norpeőnemm MCJIHKaMCHTOB, a Tante MHeHue Hacenermsr o COCTOSIHHI/I cnoero BHOpOBbH.
SUMMARY
Of the results of a sample survey based on the Uniform System of Population Surveys sample entitled "Health Conditions 1986" the authors analyze mainly those relating to youth.
The study discusses the freguency of health complaints, the occurence of acute diseases and deüciencies, the patterns of taking medicaments, then it deals with the opinion of the population about its own health condition.
