J P
Utópia és valóság Karel Èapek és Karinthy Frigyes életmûvében
JAROSLAVAPAIAKOVÁ 82.091:821.511.141:821.162.3
UTOPIA ANDREALITY INLIFEWORKS OFKARELÈAPEK ANDKARINTHYFRIGYES 821.511.141.091 821.162.3.091 Karel Èapek, Karinthy Frigyes, utopia, humanism.
Karel Èapek és Karinthy Frigyes fiktív filozófiai és mûvészi síkon folytatott dialógu- sa noha személyesen nem ismerték egymást rendkívül feltûnõ tematikai és mû- faji egyezésben nyilvánult meg. Közös tulajdonságuk volt a mûszaki fejlõdés, a tu- domány, az értelmiség küldetése iránt tanúsított élénk érdeklõdés is. Mindennek mértékét azonban elsõsorban az egyszerû ember és annak világa jelentette szá- mukra. A harmincas években, az egyre nagyobb feszültség légkörében mindketten érdeklõdéssel fordultak az emberi lét további fejlõdésének, e fejlõdés útjának prob- lémaköre felé. Azok közé az írók közé tartoztak, akik a döntõ pillanatokban világo- san, félreérthetetlenül fejtették ki a háborúra vonatkozó nézeteiket mûveikben.
Karinthy 1916-ban megírta a Legenda az ezerarcú lélekrõlt, Karel Èapek a máso- dik világháború elõestéjén, 1937-ben a Fehér kórt, amely nemcsak saját mûvészeté- ben vált jelentõs határkõvé, hanem az egész kortárs cseh drámairodalomban is.
A kritika kiemelte a drámaíró Èapek támadó kedvét és vadságát, melyet a nemzetközi fasizmus térhódítása provokált ki, s hogy világosan kifejezi, a drámai világkonfliktus melyik oldalán van a kis nemzet teljes joga és egész élete.1A dara- bot 1937. január 29-én mutatták be a prágai Stavovské (Rendi-Nostitz) Színházban, s ugyanaznap került sor a brünni bemutatóra is. A bemutató elõadásnak mindkét helyen hatalmas sikere volt, szögezi le a Boje o Karla Èapka [Harcok Karel Èape- kért] címû mûvében Viktor Kudìlka.2
A Fehér kórazonban nemcsak elismerést aratott, hanem erõs ellenszenvet is ki- váltott. Nemcsak Max Brod hallatta szavát a Prager Tagblattéban, megszólalt a hen- leinisták sajtószerve, a Die Zeitis, melynek kritikája túlságosan is összecsengett a cseh fasizáló Jiøí Støíbrnýéval: kifogásaik elsõsorban eszmei-politikai kifogások vol- tak. Megszólaltak azonban a marxista kritikusok is, akik relativizmusa és prag- matizmusa miatt korábban már nemegyszer bírálták Èapekot. Julius Fuèík és Ladislav toll ezúttal, szembeszállva a fasizáló hangulatokkal, az író védelmére kel- tek. Rájöttek, hogy Èapek békés együttmûködési kísérletének, a senkinek sincs
teljesen igaza, s mindenki birtokol egy részt az igazságból nézet szellemében foly- tatott kísérletének egyszer s mindenkorra befellegzett. Ez a becsületes kísérlet fi- askóval végzõdött, s arra a felismerésre vezetett, hogy az emberiséget még Jézus Krisztus áldozathozatala sem egyesítette, nem tette az embereket egyenlõkké, test- vérekké.
És Èapek választott: a mûvészet gyõzedelmeskedett benne a filozófus felett.
Nem volt könnyû gyõzelem. A harcban magának kellett meghátrálnia, föladnia béke- szeretetét, hamleti ingadozását.
A két író, Èapek és Karinthy egyazon irányban fejlõdtek mind eszmeileg, mind mûvészileg: idealisztikus, mélységesen humanista filozófiájuk eljegyezte magát az újkori racionalizmussal, amely arra késztette õket, hogy a mûszaki haladás hozadé- kát az egyén szempontjából értékeljék.
1936-ban a Népszövetség Állandó Tudományos és Mûvészeti Bizottságának buda- pesti ülésén Èapek a megismerés és hatalom szellemérõl beszélt. Hangsúlyozta, hogy a technika uralni képes az anyagot és a természeti erõket; a humán tudomá- nyok nem a világ uralására, hanem megértésére tanítanak bennünket. S még vala- mi másra, egymás megértésére is megtanítanak.3Az emberéleten Karinthy is elgon- dolkozott, s nemegyszer megállapította, micsoda ellentmondás van az érzelmi és az értelmi, az értelmi és az ösztönös között. Utópisztikus-fantasztikus regényeiben, az Utazás Faremidóbaés a Kapilláriacímûekben arra a következtetésre jutott, hogy az emberi nemet a maga kettõssége veszélyezteti; az intellektus és az ösztönök ugyan- is egymással ellentétes célt követnek: az egyik az életet keresi, a másik a halált.4 Éppen ezért az sem lephet meg bennünket, hogy szerzõink analóg módon tekin- tettek az embernek, az egyénnek a modern társadalomban elfoglalt helyére, helyze- tére. Èapek minden egyes emberben fel akarta ébreszteni a felelõsségérzetet, a lel- kiismeretet: A mi szövetségi, szociális és erõsítõ szó Az énpraktikus, kötele- zõ érvényû és tevékeny, sokkal szerényebb a minél,nyugtalanító és súlyos, az én egyszersmind a lelkiismeret szava és a tett szava5 írja a Kritika slov [A szavak kritikája] címû írásában.
Karinthy hasonlóképpen vélekedik errõl a kérdésrõl: s nemcsak az Én és énke címû szellemes töprengésében, hanem a Szerénytelen magánvélemény, avagy az Európai Egyesült Államokcímû cikkében is. Az egész világon egyetlen példány van belõle. (Ezért szokták szembeállítani az egész világgal.) Ezzel a szóval, hogy »én«, a világ minden volt és létezõ élõlényei közül egyetlenegyet lehet csak megjelölni. A többi mind te meg õ Az angol nyelv, mely még Isten nevét is kisbetûvel írja, ezt az egyetlen fõnevet (a »névmás« szó nem illik rá, mihelyt »név«, akkor már »más«) hatalmas, magában álló nagy I-vel jelöli, mintha azt akarná mondani, hogy ez csak kezdõ betûje a titoknak vajon mit jelent?6
A szerénység példaképeként Karinthy Newtont említi. Newton nyilván egyike volt a világ legszerényebb embereinek, de szerény véleménye, mely szerint a gyorsulás fordított arányban áll a távolság négyzetével, azóta a legszerénytelenebb vélemény- nek bizonyult, miután kiszorított és elhallgatott minden ellenkezõ véleményt. Pedig hát egyedül eszelte ki a dolgot kieszelte volna akkor is, éppen olyan jól, ha egye- dül van a világon, sõt talán sõt, talán még jobban. Telma Titusz egyik fontos té- tele legalább azt állítja, hogy az emberi ítéletek az ítéletekbõl alakult vélemények, a véleményekbõl alakult igazságból alakult törvények igazság- és érvényességértéke
fordított arányban áll azok számával, akik hozzák. A leglazább, legrövidebb életû tör- vényeket tömegek alkotják, forradalmak idején 7
Karinthy szerint ez Telma Titusz egyik legfontosabb tézise. De ki is volt valójában Telma Titusz? A Legenda az ezerarcú lélekrõlcímû Karinthy-novella hõse. Ez a fiatal tudós 1943. június 24-én délután fél háromkor egy kísérlet folyamán elpusztí- totta testét, de lelke halhatatlan maradt. Célja a háború megakadályozása volt. Mi- vel Titusz pedáns ember volt, búcsúlevelet is hagyott hátra: Ezt a holttestet a vas- széken Telma Titusznak hívták, az élettan doktora volt, és a hágai egyetem magán- tanára. Régi zsidó családból származott, erõs, egészséges test volt, harminchárom évig használtam, jól tartott, keveset kellett reparálni, meg voltam vele elégedve.
Most már aligha öltöm magamra: a becsületes megtalálónak adom, tegye el emlékül 8 Számos testet öltés után Titusz Lincoln, meggyilkolt amerikai elnök képében a Fehér Házba ment, s az elnökkel való beszélgetése folytán kiderült, hogy a világ rosszul ismerte önmagát, mikor nem tudta testét elképzelni e függelék nélkül, s kiderült, hogy az embernek nincs szüksége kardra, amit úgy tekintett már, mint harmadik kezét 9
Közben békekonferenciákat hívtak össze, a diplomaták minden nagyobb ne- hézség nélkül tárgyaltak, s különféle dokumentumokat írtak alá, néhány hatal- mas embernek buknia kellett, néhány rendszernek végleg megszûnnie [ ] nem tör- ténhetett dörgõ és zengõ falak recsegése és hatalmas porfelhõ nélkül 10
Látjuk tehát, hogy Karinthy nem volt apolitikus; mint alkotó ember a diktatúra, a gondolatszabadság megsértése ellen harcolt, amit kétszeresen is károsnak tartott, mert nemcsak hogy az ember ki sem mondhatja gondolatait, hanem meg sem for- málhatja azokat: az öncenzúra ferdít, az egészséges gondolkodást teljesen tönkre- teszi. Errõl így ír: A háború lényege a rabszolgaság, nem az ölés, ellentéte nem a béke, hanem az egyén szabadságvágya, hogy önmaga választhassa meg ellenségét és testvérét, ki-ki a maga körein belül, fellázadva a természetellenes kényszer el- len, mely arra szorít, hogy ne a magam ellenségét öljem meg, hanem a másét 11 A Fehér kórban,amely egyszersmind a jó és a rossz harcának modern mítosza, Èapek egyetlen emberre, egy orvosra bízta a harcot. Alexander Matuka szerint a darab nem kollektív darab, hanem két individuum, Galén és Tábornagy párharca
a tömeg csak azért jelenik meg a végén, hogy Galént eltiporja. Mivel Tábornagyot, a hatalom és az erõszak képviselõjét legyõzi a fehér kór, Èapek számára csupán egyetlen lehetõség marad: a két fiatal, akik a jövõbe vetett reményt, az új nemze- dékbe vetett reményt jelentik számomra: a fegyvergyáros fia és a diktátor lánya, mindketten tiszták, emberként tisztességesek és értelmesek akiket nem érintett apáik fanatizmusa,12mondja a szerzõ a kommentárban. Visszatérés ez az ifjúság misztikájához, a tisztaság és az áldozatkészség mítoszához. A mítosznak is megvan azonban a maga dinamikája egyes elemei transzformálódnak, a régi mítoszok alapján önállósulnak. Így van ez a Fehér kórban is.
Galén dr. halála sok mindent jelképezett: a személyiségnek a fanatizált tömeg- tõl elszenvedett verségét, az idealista orvosnak a materiális túlsúly és a brutalitás diktátumától elszenvedett vereségét, a tudományos munkával, az orvosi etikával va- ló visszaélését, egy pótolhatatlan egyéniség életmûvének pusztulását.
Thomas Mann a következõket írta Karel Èapeknak: Csak csodálni tudom azt a mesteri bátorságot, amellyel magáévá teszi a színházat, s ahogyan kihasználja a
színház eszközeit a szellemi és az ideális realizálásához és kialakításához. A darab fantasztikuma és szimbolikája itt a legnagyobb életességgel és plasztikusággal van egyesítve.13
Különös, hogy Èapek a Fehér kórban egyértelmûen vezette Galén sorsát a tra- gikus végkifejletig mintha saját sorsát látta volna elõre. Hiszen éppen õ volt az, aki nem ismerte el a drámák tragikus végkifejletét. A Smrt[Halál] címû cikkében a következõket írta: Nem magát a halált kifogásolom itt, hanem a vele való visszaé- lést Megdöbbentõ, milyen könnyen és készségesen halnak meg az emberek az irodalomban Meghalnak egy tollvonással, a megoldás, az effektív befejezés ked- véért Tagadom, hogy a szerzõnek féktelen joga van az emberi halálra Élni is gra- dáció, cselekmény, dráma, a válságok és sorsok többsége nemcsak élettel kezdõ- dik, hanem élettel is fejezõdik be, s mi több, élettel oldódik meg. Végsõ soron, a hi- telesség jegye az irodalomban nem a halál, hanem az élet.14
Nézzük meg, milyen égetõ létfontosságú kérdéseket vetett fel a Fehér kór: Tá- bornagy és Galán dr. alakjában mindenekelõtt két rendszert, két ideológiát, két em- beri magatartásformát konfrontál. Ám nemcsak a politikus etikáját tette szokatlan módon kétségessé, hanem Sigelius udvari tanácsos túlzottan lojális alakjában az orvosi etikát is.
Nem csoda hát, hogy mindjárt a bemutató elõadás után az orvostudomány je- lentõs képviselõi is hozzászóltak a vitához: azt hiszem, elég, ha név szerint most csak a Károly Egyetem és a Komenský Egyetem professzorait, Pelnáø és Frankenberger professzort említem. Mindketten érintve, sõt Sigelius alakja miatt sértve érezték magukat, a vezetõ orvosok etikájának kérdésére azonban különbözõ nézõpontokból tekintettek. Pelnáø professzor Sigelius alakjában mindazoknak a ne- gatív jelenségeknek a megszemélyesítését látta, amelyek kritikus álláspontra kész- tettek az egyetemekkel, illetve az egyetemi tudománnyal szemben. Frankenberger professzor viszont a béke terroristájánál, Galén doktornál szimpatikusabbnak és emberségesebbnek tartotta a militarista marsallokat, akik halálos kimenetelû csa- tákba vezetik katonáikat egy élõ és megvalósítható eszméért, de nem hagynak se- gítség nélkül elpusztulni embermilliókat egy szörnyû betegségben, az örök béke ki- mérájának kedvéért.
Viktor Kudìlka a már említett könyvében részletesen ismerteti az orvosokkal folytatott vitát, s kiemeli, mennyire sajnálta Èapek, hogy nem tudta a darabban még alaposabban kifejteni a Sigelius-motívumot, hiszen ezt kor iszonyú erkölcsi és ha- talmi válságnak egyik szimptómájaként15értelmezte.
O doktorech, profesorech a universitách [A doktorokról, professzorokról és az egyetemekrõl] címû cikkében Èapek ezt írta : igazán úgy vélem, hogy az az ál- lam, amelyet Sigelius szolgál, afféle ellenpólusa annak, amik mi vagyunk és lenni akarunk ama diktatórikus állam, ahol a marsall uralkodik, számomra nem azonos Németországgal, nem azonos Olaszországgal, nem azonos Törökországgal, egyetlen európai állammal sem, hanem egy darabja az általános, európai politikai és szelle- mi territóriumnak. A Tábornagy hazája nem egy valóságos ország, hanem bizonyos erkölcsi és polgári valóság, amely abban nyilvánul meg, hogy a mai világban oly sok ember idegenedett el az egyetemességre és a humanitásra, a békére, a szabadság- ra és a demokráciára irányuló nagy törekvéstõl 16 Èapek visszautasítja a vádat, miszerint túlságosan kritikusan viszonyul az orvostudományhoz: ha valamely fog-
lalkozás közel áll szívemhez, akkor az az orvosé; ezt talán apámtól, a kiváló doktor- tól örököltem 17Az idézett cikkbõl azonban a következõ, talán túlságosan is lát- noki gondolatot tartom a legsúlyosabbnak: a világ kultúrtörténetében egyszer majd elég szégyenletes fejezet lesz arról, hogy a huszadik században hogyan zsuppolták ki a gondolkodás szabadságát és a szellemi küldetés egyetemességét a mûvelt vi- lág annyi egyetemérõl, annyi tudományos intézetébõl; hogy hogyan lettek ezek az egyetemek és intézmények a politika szolgálóivá hogyan törték lázasan magukat, hogy az ideiglenes rezsimek és ideológiák szajhái lehessenek; hogyan adták el egy tál lencséért a maguk nagy, dicsõséges elsõszülöttségi jogát és nemességét, a te- kintélytõl való függetlenségüket, a szellem szabadságát és az igazság egyetemes- ségét.18
Érdekes, hogy Karinthynál nem találjuk meg az orvosi etikának ezt a kiélezett bí- rálatát alighanem azért sem, mert neki személyes oka volt az orvostudomány tisz- teletére, sõt élete meghosszabbításáért az orvostudománynak tartozott hálával. Az 1936-ban Stockholmban, Olivecrona professzor által elvégzett agymûtét csaknem két, termékeny munkával teljes évvel hosszabbította meg életét. Az Utazás a kopo- nyám körülben tisztelettel adózott a nemes, igazi tudománynak, amely sohasem vi- seltetett olyan ellenségesen a babonával szemben, mint vele szemben a babona.
Igaz, Èapek is számos további mûvet alkotott, melyekben a tudomány s nem csupán az orvostudomány felelõsségét vizsgálta. Attól rettegett, hogy a tudomány- nyal visszaél a hatalom, s az ember ellen fordítja, hiszen a diktatúrában nincs he- lye a független tudománynak.
Végezetül kísérletet tennék a két író filozófiájában és életmûvében fellelhetõ ha- sonló, illetve azonos vonások összefoglalására: mindketten szerették az életet, melynek tartalmát a szabadságban látták. Erõs érzelmekkel, kíváncsisággal és fan- táziával megáldott racionális emberek voltak. Egyforma örömmel fedezték fel az élet kis és nagy dolgait. Túlságosan nagy érzékenységük komoly társadalmi konfliktu- sokba vezette õket. Veszélyérzetük, katasztrófáktól való félelmük lényeges összete- võje volt mûvészetüknek. A háború, a béke, az ideológiai harc problémáit nemcsak felvetni akarták, hanem megoldani is. Így jöttek létre még formailag is hasonló apokrifjeik, novelláik, amelyeknek mindig erkölcsi küldetést is tulajdoníthatunk, de amelyeknek humoruk is van, s ez eltompítja az emberek közti kiélezett konfliktuso- kat és ellentéteket.
Mindketten hittek abban, hogy a világot mindenki a maga individuális tevékeny- ségével teheti jobbá, nem bíztak a kollektív programokban, még a békeprogramok- ban sem.
Mindketten figyelemreméltó utópisztikus-fantasztikus, egyszersmind nagyon reá- lis világot teremtettek. A harmincas években, a fasizmus németországi hatalomra jutása után mindkettõjükre óriási hatással volt Thomas Mann erkölcsi példája.
Mindketten vitába szálltak korukkal.
Karel Èapek a Fehér kórban a riasztó veszély ellen emelte fel hangját. A drá- ma tragikus végkifejlete nemcsak intés volt, hanem felhívás is. Èapek tudatosítot- ta, hogy sohasem lesz olyan haladás, amely nem az emberi szabadságból és az er- kölcsi együttmûködésbõl sarjad. Ezért tulajdonított óriási fontosságot az értelmiség szerepének és küldetésének. A hitleri fordulat után egy évvel már azt írta, hogy itt
nem kisebb dolog történt, mint az írástudók mérhetetlen árulása, s ez iszonyatos képet mutat arról, mire képes az értelmiség.
Jegyzetek
1. Èapek, Karel: Bílá nemoc[Fehér kór].
2. Kudìlka, Viktor: Boje o Karla Èapka [Harcok Karel Èapekért]. Academia Praha, 1987, 108. p.
3. Èapek, Karel: Duch poznání a duch ovládaní [A megismerés szelleme és a hatalom szel- leme]. In: Spisy[Összegyûjtött mûvei]. III. köt. Praha, 1986, 711. p.
4. Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972, 55. p.
5. Èapek, Karel: Kritika slov [A szavak kritikája]. In: Poznámky o tvorbì[Az irodalom margó- jára]. Bratislava, 1982.
6. Karinthy Frigyes: Én. Címszó az Enciklopédiához. In: Címszavak a Nagy Enciklopédiá- hoz.Budapest, 1980, 181. p.
7. Uo. 225. p.
8. Karinthy Frigyes: Legenda az ezerarcú lélekrõl. In: A delejes halál.Budapest, 1969, 126.
9. Uo. 146. p.p.
10. Uo.
11. Karinthy Frigyes: Szavak pergõtüzében.Bratislava, Madách, 1984, 770. p.
12. Èapek, Karel: Bílá nemoc[Fehér kór].
13. Idézi Kudìlka i. m. 118. p.
14. Èapek, Karel: Smrt[Halál].
15. Uo.
16. Èapek, Karel: O doktorech, profesorech a universitách [A doktorokról, professzorokról és az egyetemekrõl]. In: Divadelníkem proti své vùli. Praha, 1968, 326329. p.
17. Uo.
18. Kudìlka i. m. 114. p.
(Fordította Varga Erzsébet)
JAROSLAVAPAIAKOVÁ
UTOPIA ANDREALITY INLIFEWORKS OFKARELÈAPEK ANDKARINTHYFRIGYES
The author, analysing the works of the Czech Karel Èapek and the Hungarian Karinthy Frigyes emphasises that both were very interested in technical deve- lopment, science, mission of the intelligentsia and in ultimate moments una- nimously expressed their views on the war. Their idealistic, deeply humanistic philosophy forced them to evaluate the results of technical development from the aspect of the individual. They both felt the contrast that is between the intellect and emotions, intellect and instinct. The war of this duplicity can be seen in the works of both writers.
