T Á
Bejáratok
Olvasáspróba Várady Szabolcs A rejtett kijárat címû könyvéhez
ÁRPÁDTÕZSÉR 82.09:821.511.141-1
ENTRANCES. TEST OFREADING TOSZABOLCSVÁRADYS BOOK TITLEDTHEHIDDENEXIT 821.511.141-1.09 Szabolcs Várady, post-modern literature, poetic language.
A nem ítélkezõ ítészekrõl
Saint-Beuve még mondhatta, hogy a kritikus az az ember, aki olvasni tud, és máso- kat is megtanít olvasni, a mai kritikusokról ez már nem mondható el. Az ítészek újab- ban nem ítélkeznek, s nem is a tudós, minõsítõ olvasást tartják feladatuknak. Õk nem olvasók, hanem olvasottakkívánnak lenni, azaz maguk is szépírói babérokra pá- lyáznak. Azt tartják: a kritika nem valamirõl szól, hanem maga a valami.
S mindez, rövidre zárva a dolgot, annyit jelent, hogy a kritikus nem tanítja többé az olvasót, magára hagyja, boldoguljon az olvasmányaival, ahogyan tud. Ezt teszi még az olyan biztató címû könyv is, mint Paul de Mann magyarul nemrég megjelent Az olva- sás allegóriáicímû mûve: olvasáselméletet (-tant) ígérve ugyan, de a jel és a referens összeférhetetlenségébõl kiindulva olyan bonyolult filozófiai traktátumot hoz létre, amelybõl ha valamit, akkor éppen az olvasás lehetetlenségét lehet megtanulni.
Ha tehát manapság, mondjuk, a modernitásnál megrekedt olvasó az ún. utómo- dern vagy posztmodern irodalom olvasásának a rejtelmeibe is be akar vezetõdni, akkor legjobban teszi, ha olyan szépirodalmi mûvel kezdi, amely (többek között eb- ben is különbözve a hagyományosabb stílusiskoláktól) mintegy önmagát olvassa, vagy ahogy Hans Robert Jauss írja az ilyen mûvek klasszikus darabjáról, Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazócímû regényérõl: amellett, hogy lektûr a lek- tûrrõl,az összes kurrens olvasáselmélet summája is.
Az alábbiakban Várady Szabolcs (1943) Rejtett kijárat címû könyvét próbálom ilyen mûként, azaz a benne rejlõ olvasáselméleteket is felfedve és részben alkal- mazva, az olvasóval együtt olvasni.
A Werk-könyv
A mû 2003-ban jelent meg (információként írjuk ide: a költõ nagyon késõn, csak 1981-ben, harmincnyolc éves korában debütált), s az alcíme szerint a költõ váloga- tott verseit, mûfordításait, prózáját és egyébírásait tartalmazza. Prózán esszéket, tanulmányokat, verselemzéseket, interjúkat, egyében a szerzõ által alsóbb osztály-
ba taszított (vagy ahogy a fülszövegben õ mondja: komolytalan) versszövegeket (pél- dául limerikeket) kell értenünk. Az 565 oldalas könyvnek csak 87 oldala komoly
vers, de a rendkívül keveset író költõ ezzel a kevés versével is oly nagymértékben meghatározta a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek magyar líráját, hogy ez a tény és talány már önmagában megérdemelné a fokozottabb figyelmet.
Én a könyvet, úgy, ahogy van, a maga üdítõ sokféleségében élvezetes, fordula- tos, izgalmas történõ s állandóan önmagát vizsgáló irodalomként olvastam. Kész werk-könyv (ha van ilyen) hogy súlyát, jelentõségét az idegen szóval is nyomatéko- sítsam. A Várady Szabolcs-vers werkje természetesen. Ugyanis a jellegzetesen Várady-vers mozdul, készül megszületni a kötet mûfordításaiban is, a Várady-vers genezise és élettere a költõ minden tanulmánya, esszéje, verselemzése, interjúja, s a verscsinálás afféle próbafelvételeinek kell tartanunk az Egyebekfejezetcím alá sorolt majdnem-verseket (Várady Szabolcs kifejezése), verses levelezõlapokat, al- kalmi és reklámverseket, limerikeket és dalszövegeket is.
De ami a legérdekesebb: általában maga a Várady-vers is csupa készülõdés. Ön- maga megírásához. Gyanakvó, aggályos foglalatoskodás nyelvvel, rímmel, mondat- szerkezetekkel, szórenddel, retorikai fogásokkal a jelentés megképzõdése elõtt.
Felvételek egy majdani Nagy Könyv (valamiféle versregény?, versorganon?) készülé- sérõl, amelynek az egészérõl egyelõre természetesen még semmi konkrétat nem tudunk/nem tudhatunk, csak a nagyvonalúságát érezzük, talán azt a valamit, amit anno a Váradyt méltató Vas István eleganciának,Réz Pál világ végi gráciánakneve- zett, én meg ma, 2004-ben inkább formátumosságnak neveznék.
Várady Szabolcs nagy formátumú költõ, mert eddigi rendhagyóan kisméretû élet- mûvébe a jelentés olyan nagy lehetõségeitkódolta bele, amelyek megképzõdése közben az olvasóban a 2021. század jelentõs érzelmi és tudati reprezentációja ak- tivizálódik.
Próbáljuk a mû néhány versét együtt olvasni, elemeire bontani s értelmezni!
A nyitottság allegóriája
Roland Barthes írja Az eltûnt idõ nyomábanMarceljérõl: Proust... a narrátorát nem úgy mutatja be, mint aki látott vagy érzett, vagy akár aki megír valamit, hanem olyas- valakiként, aki írni fog (a regény fiatalembere de voltaképpen menyi idõs és ki õ?
írni akar, (....) s a regény akkor ér véget, amikor az írás végül lehetségessé lesz)...
A legtöbb Várady-vers valamiképpen mintha szintén az írni akarás, a készülõdés, esetenként az elodázás, sõt a kertelés helyzetérõl szólna, mintha a narrátor állan- dóan az önmaga készülõ szövegét olvasná, korrigálná, dekonstruálná, s mielõtt a szöveg egyfajta jelentése kikerekedne, a vers véget ér.
A költõ, a kultúra papja, új életet kezd címû viszonylag korai Várady-vers egy idõben tematizálása és corpusa is az elmondottaknak.
A hosszú, magyarázkodó cím a középkori, valamint a reneszánsz és barokk té- mamegjelölésekre, fõleg az ún. argumentumokra emlékeztet. A hat terzina-szerû (azért csak -szerû, mert rímtelen és nem következetesen jambikus) strófa végérõl hiányzik a megszokott plusz-sor, a zárlat, s így a vers egésze a befejezetlenség, ha nem éppen a kezdés képzetét kelti.
Maga a vers elsõ olvasásra egy olyan szituáció leírásának tûnik, amelyben a köl- tõ írni akar, de a tépelõdésnél nem jut tovább, s feltehetõen azért nem, mert hiány- zik a vershez a hagyományos poétikák legfõbb kelléke, az autonóm én, a vallomás- tevõ szubjektum:
Üres papír az írógépben, te rest pap, cigarettázol az írógép fölött,
a cigarettahamu az írógépbe hullik.
Összevissza életed makacs áltatás tatján áll, mintha volna valódi.
Néznek: a felületes figyelemben úgyszólván létezel. Vagy inkább:
létezem. Miért ne elsõ személyben?
Sõt: létezek ez az elevenebb alak.
Õ viszont hát igen, kétségbe vonja.
S esik kétségbe. Õ, aki, akinek,
mert fontos vagy (vagyok), megnéz figyelmesebben.
Ezekbõl a strófákból (a mû 1., 2., 3. és 4. szakaiból) s a fentebb elmondottakból elsõ fokon két kérdés következik: ki az az õ, aki kétségbevonjaa beszélõ alany létezését; illetve valóban arról szól-e a vers, az-e a jelentése, amit leír?
Kezdjük az utóbbi dilemmával!
A leírt helyzet, ismételjük meg most kicsit részletesebben, a következõ: az én csak a másik én által létezik, az által, aki nézi és látja (Néznek: a felületes figye- lemben/ úgyszólván létezel);az írás lehetetlen, mert hiányzik hozzá az autonóm, lé- tezõ én (életed makacs áltatás).De a vers léte ez utóbbi, közvetett állításra maga cáfol rá: nem az írás, nem a vers mint olyan lehetetlen, csak az egyfajta írás, az öna- zonos szubjektumot tételezõ vers megírása nem lehetséges. (A kötet egésze persze ezt a szintén virtuális állítást is megcáfolja, de errõl majd késõbb.)
Milyen az a vers, amely a kedvezõtlen körülmények ellenére is megszületik, amely mintegy a kiüresedett, a puszta grammatikai én részvételével jön létre?
A cím és az elsõ strófa iróniát, a kijelentés tartalmától való distanciát hoz a tu- domásunkra. A költõ, a kultúra papja, új életet akar kezdeni, de mindjárt a verse el- sõ strófájában rest papnak bizonyul. Az írógépbe vers helyett cigarettahamu
hull, a papír üresen marad. Az irónia és a distancia a költõnek mint a kultúra pap- jának a státusa ellen irányul, s ami a versben, illetve versként megvalósul, az ma- ga a nyelv, a retorika és grammatika önmûködése, amely során a versbéli költõ
összevissza életemintegy az anorganikus versstruktúra, a jel és jelölt széttartá- sának az allegóriája.
Feltûnõ a versben a jelnek a jelölttel való azonosulását kifejezendõ szóképek, metaforák hiánya. Nem véletlen talán, hogy a mû egyetlen teljes értékû szóképe is
életed makacs áltatás tatján áll az õsrégi, szinte már láthatatlanná koptatott metafora variációja: az ember hajó az élet tengerén! A Várady-vers igazi motorja: a
zavart, a bizonytalanságot fokozó inverziók (mintha volna valódi),az alany létét az önmegszólító második, illetve elsõ személyû igei alakokkal relativizáló játék (úgy- szólván létezel. Vagy inkább / létezem. Miért ne elsõ személyben?)s az egyéb szó- játékok (...kétségbe vonja./ S esik kétségbe..., nincs rád fedezet. Felfedez,
Felsültél, kisült az igazság, A kertelés kertedhez rossz kerítés).S ez mind-mind grammatikai elem, s mint ilyen, nem az alany világ-képére, a tárgyi világgal való azonosulására, hanem az allegória véletlen, csinált nyelvi-tárgyi kapcsolódásaira utal, s végsõ soron a szubjektum valósnak tételezett létével szemben az én nyelvi eredetét-konstrukcióját jelzi.
Az ún. képviseleti líra (a költõ, a kultúra papja) iróniával íródik fölül, utasítódik el, az életrajzi ént központba helyezõ hagyományos versbeszédet pedig maga a vers corpusa lehetetleníti. Ez az értelmezési stratégia tehát a vers önreflexiójaként ol- vassa Várady Szabolcs mûvét, s eszerint ennek a jelentése valamiféle kétszeres ne- gatív ars poetica.
De hogyan olvassuk mi a verset? Mit kezdhetünk a negyedik strófa õjével?
A hat terzina kétségkívül olvasható az életrajzi hitel szempontjából is. Ha hozzá- olvassuk például a szerzõ Halasi Zoltánnak adott interjúját a könyv 432. oldaláról vagy a konkrét nõkrõl szóló Székek a Duna fölötts az Eltérítésekcímû verseket, ak- kor a kérdéses õakár egy nõ is lehet, akinek a vers írója (a költõ) fontos,s ezért
megnézi figyelmesebben. De mivel magában a versben errõl az õrõl semmi konk- rétat (fõleg nõ-voltára utaló konkrétumot) nem találunk, szabad a gazda, eljátszha- tunk az egyéb behelyettesítési lehetõségekkel is.
Fentebb körülbelül azt mondtuk: a verset még a hagyományos alanyi költõ kez- di, s elmondja, hogy a hagyományos, autonóm én hiánya hogyan teszi számára le- hetetlenné az írást. Az énhiányának a leírását viszont a harmadik strófában már va- lami más: a grammatikai én (az úgyszólván létezés) osztódásának a tüntetõ tematizálása követi (úgyszólván létezel. Vagy inkább: / létezem. Miért ne elsõ sze- mélyben?). Ha tehát a létezés itt csak allegória (a meghatározhatatlan belsõadek- vát, mert anorganikus képe, allegóriája), akkor a nevei (a névmások) felcserélhe- tõk. A negyedik strófát akár egy újabb kérdés vezethetné be: Miért ne harmadik sze- mélyben?
Ilyen kontextusban viszont az õmár nem valami konkrét, kívül álló személy, ha- nem csak ugyanazon osztott szubjektum mûködésének egy újabb tárgyiasulása, nyelvi megjelenülése és megítélése. S amennyiben az õáltalában objektívabb, tá- volságtartóbb, érzelemmentesebb, mint az énés a te, annyiban ennek az õnek a véleménye a legkeményebb, a versbéli költõt a leginkább elmarasztaló. Szavaiból (a mû 5. szakából) kiviláglik:
És kiderül: nincs rád fedezet: Felfedez.
Felsültél, kisült az igazság.
A kertelés kertedhez rossz kerítés.
De itt ezt a radikális ítéletet már nem tudjuk halálos komolyan venni, hisz ekkorra felfogjuk: mindez egy dialógusnak (sõt trialógusnak) a része. Az ítélkezõ hang (a második személyre váltó narrátor) is a szójátékok és a halmozás kedélyességébe fojtja perhoreszkációját.
Nem így az énszerepében megszólaló hang, amely a poétikailag megteremtett (és értékelhetõ) állapot-sor, idõlánc (versbéli) végsõ pontjaként összegez. Az utolsó stró- fában az önmegszólítás megint egyes szám elsõ személyre vált, s a dialógus tettre:
Hát fölfordulok, meghalok higgadtan vagy mégis inkább, mégis jöjjön a mégis?
Elnyomott cigaretta, leütött betûk, isten nevében.
Az írás elkezdõdik, de az írást végzõ személy ekkorra már annyira osztottá, képlé- kennyé válik, hogy semmiképpen sem lehet tartalma s kerete az írásnak. Az írás ma- ga válik önmaga tartalmává, jelezve, hogy a betûvetés folyamata (mint tett) nem es- het egybe a hiteles jelentéssel (mint eredménnyel), emez csak amaz után (mintegy belõle) következhet. De ez a következés már csak annyira tárgya a versnek, ameny- nyiben elõzmény is: az elnyomott cigarettaés a leütött betûkmotívuma vissza- utal az elsõ strófa, a kezdés szituációjára. A vers önmaga története és dekonstruk- ciója is egyben, s ezzel (s az egyéb jelentéseivel) véglegesen a jel és jelentés folya- matos elkülönbözõdésévé (différance-ává, ahogy Derrida mondaná) válik.
Várady verse tehát távolról sem csak arról szól, amit kezdetben megjelenít (nem- csak a szubjektum-hiányos vers lehetetlenségérõl), hanem arról a most-pontokra hulló idõrõl is (sõt a vers egészét tekintve alapvetõen errõl), amely a vers tanúsága szerint lehetetlenné teszi, hogy a jelentés egybeeshessen önmagával. S ennélfog- va a verscsinálás maximuma csak a különbözõ jelentések számára maximálisan nyi- tott (azaz az életrajzi én zártsága által nem bezárt) szövegszervezet (leütött betûk, isten nevében)létrehozása lehet sugallja a teljes mû.
S A költõ, a kultúra papja, új életet kezdcímû opus valóban ilyen nyitott szöveg- organizáció, amely a szervezõdése által megjelenített történést is ezen nyitottság és befejezhetetlenség allegóriájaként olvassa.
Az én homloka
A rejtett kijáratcímû kötet saját verseket tartalmazó elsõ részében kétségtelenül a fent leírt típusú versek, az osztott énû nyitott szövegorganizációk a meghatározók, a jellegadók, de elõfordulásuk számarányát tekintve dominánsnak nem mondhatók.
Lator László már 1995-ben kimutatta egy írásában (bár nem közvetlenül ez a ki- mutatás volt a célja), hogyan érvényesül a Te megjelensz-e?címû Várady-versben a hagyományos alanyi líra és a szubjektumot a centrumból kiszorító szövegvers logi- kája egy idõben. A szerzõ eddigi teljes vers-oeuvre-jét vizsgálva viszont úgy látjuk, hogy a költõi alkatnak ez az inhomogenitása idõnként a versegészek egymáshoz va- ló viszonylatában is mûködik, azaz Várady Szabolcsnak nemegy olyan verse van, amelyben a szubjektum tüntetõen visszakerül a centrumba, s a vers egész corpusa eszerint alakul, más versei viszont tisztán nyitott szövegorganizációk. (Mint ahogy azt a fent elemzett mûben láttuk.)
Lássunk példát az én-azonosságú versre is!
Külsõ formáját tekintve A költõ, a kultúra papja... mellé kívánkozik a szerzõ leg- újabb versei közül való Dióhéj címû opus, de amennyiben ez a mû tulajdonképpen hagyományos lírai számvetés, a Várady-versekben oly gyakori, a tettre képtelen in- tellektus lenni vagy nem lenni szerû létösszegzése, annyiban a beszélõ énönazo- nossága itt töretlen.
Négyéves lehettem, mikor egy sörétet dugtam fel az orromba. Már itt van mutattam késõbb a homlokomat.
Keveselltem volna a törõdést?
Volt ház meg kert, domb és folyó.
Meg a kutyánk egyszer a torkomnak ugrott.
Íme, a hét terzinából plusz egy sorból álló vers elsõ két strófája! Nyilvánvalóan a
homlokba golyó toposz valóságtartalmának és a gyermekkor megidézett mozza- natának az egybeesése a mû generátora. Ebbõl bomlik ki a személyes régmúlt sejtett-vélt halálvágya, s a mai költõ (ibseni) önítélete és halálközelsége. Ez utóbbit példázandó idézzük még ide az utolsó két versszakot és a záró sort:
Több önutálat, mint önkívület.
Az ilyet aztán ami, ha, utoléri, az se a sorsa. Hátrál, hátráltat, amíg teheti. Nem elég senkinek.
Homlokba golyó? Megszûnni? Létrejönni?
Ólálkodik az ádáz elodázás,
ugrásra kész a dupla vagy a semmi.
A grammatikai formáltságot a versben döntõen az egyes szám elsõ személy hatá- rozza meg, ez csak a hatodik (az idézetünk elsõ) strófá(já)ban vált át harmadik sze- mélyre, de ennek a váltásnak a célja nem az én osztása s nem is a szöveg dialogi- citása, hanem az önítélet tárgyilagosságának, szenvtelenségének a hangsúlyozása.
A vallomás személyes jellegét ezzel még nem érezzük megbontva.
Egyenesen az énorganikusságát, folytonosságát jelzi a versstruktúra kiasztikus jellege: a negyedik strófáig a gyermekkor elõre haladó történéseinek vagyunk a ta- núi, a negyedik strófa (a hét strófának a közepe) mintegy a keresztezõdés (a chiazma) helye:
A felnõttkort, igaz, nem olyannak
képzeltem. El sem fogadtam véglegesnek.
Hogy amik esnek, végleg. Hogy volna legvég.
Innentõl a felnõttkor képei következnek, de ezek a képek immár a vers végén meg- ismételt homlokba golyó kulcstoposz felõl nézve mintegy visszafelé sorjáznak (hátrál, hátráltat),hogy így a vers két, szimmetrikus oldala mintegy egymásra zá- ródjon, s a kódának (a plusz sornak) a visszacsatoló keresztrímével (létrejönni vagy a semmi)a mû befejezõdjön.
Érdekes módon különbözik (mert különbözik) a vers két oldalának a poétikája és retorikája. A gyermekkor oldala dísztelen, tárgyilagos beszámoló, csak a má- sodik és harmadik strófa talán nem véletlen három ríme (folyó a hó volt jó)és
a rövid mondatok sietõs ritmusa emeli a stílust valamelyest a köznyelv fölé. Itt még semmi sem emlékeztet a költõtõl megszokott sajátos spleenre, fanyar humorra. A negyedik strófával (a chiazmával) kezdõdõen azonban a sorok szinte tobzódnak az elliptikus mondatokban (Hogy amik esnek, végleg),a szójátékokban (Több ön- utálat, mint önkívület, Hátrál, hátráltat),a belsõ rímeken (az ádáz elodázáski- fejezésben az ádáz odáz), ezt a részt már az általunk ismert költõ mondja. A be- fejezõ (plusz) sor pedig (emlékezzünk: a nyitott A költõ, a kultúra papja, új életet kezdvégérõl ez hiányzott) nemcsak a terzinák sorát zárja le, hanem egyben a dísz- telen gyermekkort s a sorsával nem azonosuló, önutáló férfit, intellektust is egyet- len, szerves kontinuumba fogja.
A bevezetõben említett tudós Paul de Man a könyvének egy helyén azt fejtegeti, hogy nem hódolhatunk egyszerre a forma technikájának (a mi esetünkben mondjuk a posztmodern szövegversnek) és a jelentés (illetve persze a szubjektum vagy mondjuk az ún. utómodern vers) szubsztanciájának. Várady Szabolcs mintha egye- nesen azt akarná demonstrálni a könyvében, hogy de bizony hódolhatunk!
S mi, a költõ bizonyítékai, a versei alapján megkockáztatjuk a kijelentést: az iga- zán nyitott költõt talán éppen az teszi nyitottá, hogy úri passziója és kedélyállapo- ta szerint egyaránt tud (és hajlandó) megszólalni osztott énre vagy hagyományos szubjektumra hangolt, azaz posztmodern és utómodern és bármilyen versfor- mában is.
Egyéb bejáratok
Várady Szabolcs költészete tehát, ismételjük meg, nem annyira retorikai (ha a reto- rika alatt az alakzatok és trópusok rendjét értjük) szervezettségû, mint inkább gram- matikai. A költõ évekkel megelõzi így (az úttörés érdeme persze Tandori Dezsõé) a magyar költészetnek azt a gyakorlatát, amelyet 1998-ban Margócsy István úgy fo- galmazott meg, hogy a szó (értsd: a kép) poétika átadja a helyét a mondat (értsd:
a nyelvtan, a nyelvkritika) poétikájának.
Az ilyen mondatpoétikájú versek értelmezése (s ezzel visszatérünk a bevezetõ felvetette kritikus-olvasó problémához) még fokozottabban igényli a verstani tuda- tosságú közelítést, az elméleti iskolázottságú olvasást.
Harmadik elemzési corpusunkként idézzük ide Várady Szabolcs könyvébõl azt a verset, amelybõl a kötetcím, a Rejtett kijáratvétetett, s amelynek mondatpoétiká- ja a szemléletes öndemonstráción kívül egyéb tanulságokat is kínál.
Télikabátban, alatta viszont
pizsama, állsz egy idegen fürdõszobában, amely hozzá jócskán katakombaszerû.
Ide vetett az álom önkénye, itt vagy.
Rémlik, volt egy múltad: ez a személy felében-harmadában része volt valaminek.
Valami az õ része volt. Persze, a szerelem.
Ha már itt vagy, tisztálkodj. A makacs hús törekedése hazája felé visszaverve.
A víz hasznodra válik. A felnõttkor
kezdetét, igaz, nem ilyennek képzelted. El sem fogadod
véglegesnek azt már nem, soha nem!
De acsarkodásnak itt helye nincs.
Törülközz meg, várd ki a végét.
Poros húsodat a figyelmes patkányok, vagy te végül a rejtett kijáratot, de valaki valamit megtalál majd.
(A felnõttkor kezdete)
A versben a képhiányosságon túl leginkább szembeötlõ: a tizedik, tizenegyedik, ti- zenkettedik és tizenharmadik sora csaknem teljesen megegyezik a Dióhéjtizedik és tizenegyedik sorával. Itt:
... A felnõttkor kezdetét, igaz, nem ilyennek képzelted. El sem fogadod véglegesnek
Ott: A felnõttkort, igaz, nem olyannak
képzeltem. El sem fogadtam véglegesnek.
Hogy amik esnek, végleg. Hogy volna legvég.
Egy késõbbi szöveg tehát mintegy visszaigazol egy korábbi szöveget.
De értelmezhetõ az egyezés másként is (és sokféleképpen, természetesen). Ér- telmezzük ezúttal így:
A két idézett versben tulajdonképpen megint csak kétfajta alkotásmód (nevezzük itt õket, emlékeztetõül, a szövegvers és a vallomás-vers alkotásmódjának) rendelõ- dik egymás mellé. Mint A költõ, a kultúra papja... és a Dióhéjcímû opusokban.
A felnõttkor kezdetében az álom (Várady viszonylag gyakran visszatérõ versstruk- turáló helyzete) a maga virtuális, véletlenszerûen kiteljesedõ szerkezetével úgyszól- ván feltételes módba teszi az elrendelésszerûen, a lét kátéjaként kopogó kijelentõ mondatokat. A mondatok nem tartalmaznak szinte egyetlen szóképet sem. A kata- kombaszerû fürdõszobahasonlata alig észrevehetõ, elkent, s a metaforák A ma- kacs hús törekedése a hazája felé visszavervemondat toposzaiban sem igen be- szédesek, inkább argósságukkal és puszta közlendõjükkel tüntetnek: a felnõttkor kezdetét egy kiábrándító enteriõrben megélõ fiatalember sikeresen ellenáll egy
személy (a szerelmi partner) csábításának és saját szexuális késztetéseinek. A vers eszközkészletében tehát szinte semmi sem utal a lírai alany és tárgya érzelmi azonosulására. A dolgok valamiképpen az énen kívül, attól csaknem függetlenül tör- ténnek, az énmaga is csak része a történéseknek: az álom esetlegességeiben, a fogalmazás, a nyelv bizonytalanságaiban, a visszavonásokban, inverziókban (része volt valaminek. / Valami az õ része volt, vagy te végül a rejtett kijáratot, / de va- laki valamit megtalál majd.)tudatosítja önmaga egzisztenciális bizonytalanságát, határozatlanságát. Ezzel meghangsúlyozódik a textus elbeszélõ, epikus jellege is, s
mindez fokozottan az objektivitás irányában hat. S végül az önmegszólítás, a te-for- ma is erõsen távolítja a megfigyelõtõl a megfigyeltet.
Röviden: az énitt maga is a történet, mondhatnánk (Heideggerrel): a lét esemé- nye.
A Dióhéjt nem akarom újból elemezni, az elõbbiekhez kapcsolódva csak annyit tartok fontosnak megjegyezni róla, hogy míg A felnõttkor kezdetében az én a világ- ban van, s a létezõ a külsõben érzékeli a saját létviszonylatait (s magának a vers- nek az alakulása, nyelvi szervezõdése is ehhez a külsõhöz tartozik), addig a Dióhéj- ban a világ van az énben.Ami eddig kint volt, most belülre kerül, a te-forma én-for- mára vált, s ebben az érzelmileg telítettebb helyzetben hangzik el újra a nevezetes kijelentés: El sem fogadtam véglegesnek.
A szövegegyezéssel egymás mellé rendelt két verset nevezhetnénk tehát akár én-változatoknak is, de mindkét vers énje ugyanazt a léttapasztalatot közvetíti, ta- núsítja: az ember személyes léte csõdterhes (nem elég senkinek), de nincsen
legvég. Azaz: ahogy a nyelv önmozgása a verset kiforogja magából, így vagy úgy a dolgok (s személyek) is egyre magukhoz húzzák a hozzájuk illõ megoldásokat. A
Homlokba golyó? Megszûnni? Létrejönni? mondat a püthagoraszi lélekvándorlás
vagy a túlvilági lét? lehetõségét is fölveti. A felnõttkor kezdete záró mondatai- nak meg mintha egyenesen Seneca-lejtése volna: Poros húsodat a figyelmes pat- kányok, / vagy te végül a rejtett kijáratot, / de valaki valamit megtalál majd.
Ez a sztoikus kapu, ez a Heideggerbe oltott Seneca volna tehát a kijárat, a Várady-kötet címbe emelt végsõ esszenciája? Nem tudom, s feltehetõen maga Várady Szabolcs sem tudja, s valószínûleg a kötete címlapjára sem azért került A rejtett kijáratcím, hogy a kijáratok eredendõ meglétét demonstrálja. Ennek a ki- járatnak csak úgy van értelme, hogy ott van mellette az El sem fogadtam végleges- nek. / Hogy amik esnek, végleg. Hogy volna legvég mondatok zaklatott tanulsága.
A kijárat itt a nincsen legvég szinonimája.
Én a dolgozatomban mindenesetre inkább a bejáratokat kerestem, mintsem a ki- járatokat. A kötet értelmezésére nyílókat, természetesen.
Még egy lehetséges bejárat: a Várady-versek Shakespeare felõl olvasva
A Dióhéjalaphelyzetének fölrajzolása közben közvetve már utaltam a Hamletre, a Várady Szabolcs-válogatás egészében is vissza-visszatérõ lenni vagy nem lenni
lét-dilemma diszjunkciójára.
A Dióhéjmásodik felében mintha a temetõben, az ügyvéd koponyája fölött me- rengõ Hamletet hallanánk, amint fanyar életfilozófiáját szójátékokba, szó- és gondo- latalakzatokba oldja, s végül még a korábbi nagy lét-monológjának a parafrázisát is elmondja: Megszûnni? Létrejönni?
Úgy tudom, Radnóti Sándor tette elõször szóvá, hogy Vas István III. Richárd-ma- gyarítása mily erõsen hatott Várady Szabolcs, Petri György és mások versnyelvére.
Az észrevétel kitûnõ, de én a III. Richárdmellé még odatenném a Szabó Lõrinc-ma- gyarította Athéni Timont, s talán még inkább a Troilus és Cressidát is. A Petri sírjá- nálcímû versében errõl a hatásról maga a költõ is ír, így:
... Versengve idéznek nyilvánvalóan outsiderek,
hogy ezt nézzétek! ezt szeretem a legjobban!
én meg ezt.
Ki-ki mást. Van, aki a zord ítészt,
Athéni Timont, Alceste-et, sõt Therszitészt.
Egymáshoz közel álló költõkkel, írókkal gyakran megesik, hogy társaikról azt írják meg, amit tulajdonképpen saját magukról gondolnak. A Shakespeare-hatás szerin- tem Várady Szabolcs verseiben nyilvánvalóbb, mint Petri György szövegeiben. Várady
lírai hõse persze nem Athéni Timon s nem is Therszitész (bár a világtól s még in- kább saját magától Várady hõse is épp eleget viszolyog, a nõkhöz intézett szava- it meg mintha egyenesen az önbecsmérlõ Troilus mondaná). A Shakespeare-hatás Várady verseiben elsõsorban (a szó tágabb értelmét tekintve) grammatikai. Petri György dioszkurja nem képalkotást tanult Shakespeare-tõl, hanem mondatfûzést, inverziókat, szójátékképzést, a szó- és gondolatalakzatok nagyvonalú mûködteté- sét, és segítségükkel az értekezõ próza drámaivá emelését. (Talán nem véletlen, hogy a Petri sírjánálcímû versben éppen a két, képben talán legszegényebb Shakes- peare-dráma szereplõit emlegeti.)
Kitûnõ Petri- és Tandori-tanulmányaiban (s hány, a kötetben szereplõ tanulmányá- hoz tehetnénk még oda a kitûnõ-t, de tegyük oda legalább egyhez, a Szép Ernõrõl szólóhoz, itt kiemelten is!), szóval a kitûnõ Petri- és Tandori-tanulmányaiban a költõnk Tandori korai verseit egy, mondjuk, Szabó Lõrinc-i, Vas István-i típusú életmû paró- diájakéntolvassa, Petrit pedig természetesen József Attila felõl közelíti meg.
Róla, azt hiszem, akkor írhatnánk igazán izgalmas tanulmányt, ha verseit Shakespeare drámái felõl olvasnánk.
Irodalom
Roland Barthes:A szöveg öröme. Budapest, 1998.
Paul de Man: Az olvasás allegóriái.Budapest, 1999.
Vas István: Egy fiatal költõ ironikus arcképe.In: uõ: Az ismeretlen isten.Budapest, 1974.
Réz Pál: Várady Szabolcsról. Kortárs,1983.
Lator László: Mit várhatunk Melpomenétõl?In: uõ: Kakasfej vagy filozófia?Budapest, 2000.
Radnóti Sándor: Rosszkedvünk tele.In: uõ: Recrudescunt vulnera. Budapest, 1991.
ÁRPÁDTÕZSÉR
ENTRANCES. TEST OFREADING TOSZABOLCSVÁRADYS BOOK TITLEDTHEHIDDENEXIT The study introduces the secrets of post-modern literature, analysing the book of relatively rarely publishing Szabolcs Várady. Although, the authors poems were born with the signs post-modernism, and are characterised mainly by openness. According to the author in the poetry of Szabolcs Várady the poetry of word (image) gives its space to the poetry of sentence (grammar). This poe- tic structure characterises the authors poems. According to the authors opini- on on Tõzsérs poetry, it has the power of the elements of Shakespeares poe-
