SZEMLE
bér megism erése. M indvégig sugárzik a feladatválogatásból a szerző m űvészetek iránti szeret ete.
A feladatok és szövegek segítségével a g y e rm e k e k -ta n á ri irányítással, de aktív köz
rem űködéssel - m egism erkedhetnek a mindennapi élet különböző jellegzetességeivel (étkezés, lakás, illemszabályok, divat, társas kapcsolatok stb.), és bepillantást nyernek a társadalm i lét különböző színtereibe, gyakorolhatják az egyes helyzetekben adekvát viselkedési form ákat (ítéletalkotás, választás, vita, beszéd tartása stb.). Örvendetes, hogy Kuslits Katalin milyen nagy mértékben merít - a m űvészeteken kívül - a néprajz és a m itológia gazdag kincsestárából, mindkettő meglehetősen fehér foltja ugyanis je lenlegi oktatási rendszerünknek. Erénye még a munkának, hogy a szerző kellőképpen figyelm et fordított a gyerm ekek előzetes tudására, az em bertan tananyaga jól ö ssze
cseng a felső tagozatos gyerm ekek egyéb tantárgyainak tartalm ával. A könyvek - é rzé
sünk szerint - a 11-12 éves gyerm ekek körében forgathatóak igen nagy haszonnal, a szerző is hasonló korú diákokkal próbálta ki az anyagot Foton. U gyanakkor vitathatatlan, hogy mind kisebb, mind pedig nagyobb gyerekek szám ára is érdekes lehet a könyv egy- egy kérdése vagy szövegrészlete, sőt bizonyos kérdések fölött a legtöbb felnőttnek is szükséges volna elgondolkoznia.
A könyvet szinte valam ennyi tanárnak ajánlani lehet, függetlenül attól, hogy tanít-e em bertant vagy sem. Éppúgy hasznos kincs lehet egy m agyar vagy történelem tanár kezé
ben, mint rajz vagy biológia órán. Sok hasonló, a világot összefüggéseiben szem lélő könyvre volna szükség, hogy a tudom ányok által felszabdalt világ és em ber újra teljes valójában m utatkozzék meg előttünk. Kuslits Katalin könyvei akkor is eszközzé válhatnak a tanár kezében, ha elolvasásuk után úgy dönt, hogy nem követi az ajánlott utat, hanem maga is újabb ösvényeket keres az em ber felé, és ha ezek a kötetek nem lem ásolásra, hanem önálló alkotásra ösztönzik. Végtelenül sok korszak és helyszín, esem ény és mű ism ertetése segíti tanár, és diákot, hogy elinduljon saját gondolatai fonalán, és feltegye kérdéseit az emberről.
Ezeknek a könyveknek a felhasználásával könnyebb lesz m egtalálni a válaszokat.
K uslits K atalin: Tanítható-e a z e m b e r? Tanári segédkönyv, K uslits K atalin: Tanítható-e a z e m b e r? Szöveggyűjtem ény. D inasztia Kiadó, Budapest, 1993.
AM BRU S A TTILÁN É-VITAI M IKLÓ S
Reformpedagógiai Olvasókönyv
A k i ism ertetést kíván írn i a M agyar D rám apedagógiai Társaság kiadásában m eg je len t R eform pedagógiai Olvasókönyvről, legjobban teszi, ha idéz n é há ny so rt a könyv összeállítójának és szerkesztőjének, T rencsényi L á szló nak e lő sz a vából. Ez az előbeszéd ugyanis nem csak azt teszi világossá, m ilyen kezd em é
nyezésre és m ely céllal - a m ag yar drám apedagógus-képzés tan anya gá nak jo g g a l szerves részét ké p e ző reform pedagógiai tájékozódás m egkönnyítésére -
s m ilyen válogatási szem pontok szerint - „a XX. száza di reform pedagógiáknak drám apedagógiai aspektusú áttekintése" - j ö t t létre az O lvasókönyv, de eg yúttal előre kivédi a recenzens esetleges kritika i m egjegyzéseit, m integy eleve m e n te ge tőzve am iatt, hogy nem markolt, s így nem is fogott többet eg y elég szűkén értelm eze tt pragm atikus m egfontolás diktálta válogatási szem pontrendszernél.
„A z áttekintés élm ényét ígéri a szerkesztő az olvasónak” - m ondja Trencsényi László.
S ezt bizonyos értelem ben meg is kapja. C sak valahogy bizonytalanná válik abban, hogy
64
SZEMLE
miről és milyen súlypontozással kapott áttekintést. Mert áttekintésnek e válogatás egyféle értelem ben sok, más szem pontból nézve kevés. Ha ugyanis azt keressük, hogy mely reform pedagógiai rendszerek ism eretére van a mai drám apedagógusnak szüksége, a k kor az O lvasókönyv anyagának közel fele bátran elhagyható lenne. Kétségkívül izgalm as felism erés, hogy „m ár akkor is, m ár ők is úgy gondolták” , de az ezt sugalm azó szem e l
vények talán inkább egy rendszeres neveléstörténeti stúdium keretébe illenének - a p e dagógusképző intézm ények tananyagába például okvetlenül! ott viszont esetleg rész
letesebben, nem ilyen vázlatos szem elvényjelleggel. Bizonyos, hogy az olvasók tö b b s é ge éppoly járatlan a reform pedagógiák történetében, mint e recenzió szerzője - am i e b ben a m inőségben előny is, hátrány is lehet: azt tudom értékelni, am it kaptam, s nem eléggé tudom , mit hiányoljak. A szerkesztő azonban erre is m éltányolható m entséget nyújt azzal a közléssel, hogy „a szöveggyűjtem ény nem pótolja a „m onográfiát” és „nem tekinthető a reform pedagógia történeti vázlatának sem, hiszen nem a teljességre" tö re kedett. Áttekintésről tehát csak fenntartásokkal lehet beszélni. M aradéktalanul eleget tesz viszont a szerkesztő annak az „elsődleges” céljának, hogy „kíváncsiságot keltsen” . Ahogy egy irodalmi mű tévéadaptációja kedvet csinál a könyv elolvasásához - legalábbis ezt bizonyítják a könyvesbolti forgalom ról készült statisztikák - úgy jegyzeteli az olvasó szorgalm asan a szem elvényekhez kapcsolódó, illetve azokat kiegészítő bibliográfiai adatokat, s csatolja az elolvasni szándékozott könyvek am úgy sem rövid listájához. S ha m ajd elolvasta m indazt, am it a kedvcsináló szem elvények alapján tervbe vett, akkor m eg
lesz talán a kellő áttekintése is.
Addig pedig marad szám ára „egy szenvedélyes, szorgalm as olvasó” - a szerkesztő - m eghatározott aspektusú, a drám apedagógia szem pontjából releváns cím szavak ("já
ték” , „drám a” , „színház”, „cselekvés", „aktivitás", „érzelm i fejlesztés” , „m úzsái nevelés” ,
„hum án kultúra", „hum anizáció” , „kom m unikációs képességek", „kooperáció”) köré szer
vezett olvasm ányélm ényeinek m egism erése. Am iért az olvasó, aki érzi tájékozatlansága nyom asztó súlyát, igazán hálás.
Az O lvasókönyv szövegei műfajilag két kategóriába tartoznak: a „-tói" és a „-ról” k ate
góriáiba, ami persze ném ileg m egkérdőjelezi az olvasókönyv-jelleget: gyakran inkább tankönyvfélével van dolgunk, s érdekes m ódon többnyire ennek örülünk jobban. Mert igaz ugyan, hogy az elm últ évtizedekben bőven elegünk volt az ism eretszerzésnek abból a technikájából, am ikor x-nek kellett elhinnünk, mit m ondott, gondolt, írt Z, de most másról van szó. Az agyonterhelt magyar pedagógus - kivált az átlagosnál is többet vállaló d rá m apedagógus - örül, ha egy hozzáértő és hiteles szakem ber elolvassa helyette a s o k száz oldalnyi szakirodalm at - Freinet, Rogers, G ordon és más pedagógiai reform gon
dolkodók köteteit (’’akikről annyit hallani”), - s aztán röviden összefoglalja szám ára a tu d nivalókat. Hogy ez igénytelenségre, szellem i tunyaságra nevel, igazolja a restséget, m entséget keres a szakm ai érdeklődés beszűkülésére? M eglehet. M égis úgy gondolom , megvan a létjogosultsága. Mert az igényesekben ez a fajta ism eretszerzési tech nika re
m élhetőleg felkelti az elm élyülés vágyát, s szám ukra valószínűleg m egkönnyíti a fontos olvasm ányok m egválasztását. M ások viszont, akik ilyen-olyan okból nem jutnak el a könyvtárig, tudjanak inkább ennyit, mint sem ennyit (ám bár a 480 forintos ár inkább iskolai könyvtárak, mint egyes pedagógusok szám ára hozzáférhető). Másfelől a „-ról” technika - elkerülhetetlen szubjektivitásánál fogva - csupán egy elnagyolt benyom ást enged lét
rejönni arról, kinek az elm élete-gyakorlata rokonszenves, kié idegen szám om ra, vagyis m ely szerző m unkásságával szeretnék közelebbi ism eretséget kötni s m elyikét tartom elhanyagolhatónak.
A „-ról" szem elvények terem tette tankönyvjelleg m ennyiségi problém ákat is felvet. É r
dem es-e valam ennyi szerzőt-szöveget ismerni? Nem lett volna-e helyesebb mégis csak úgy súlyozni, hogy az olvasóban, mire végére ér a könyvnek, pontosabban kirajzolódjék:
miben azonosak (ám bár ez az, ami leginkább kiderül), s miben térnek el egym ástól m ar
kánsan (ez igen kevéssé világlik ki a válogatásból) a különféle reform pedagógiai irány
zatok, alternatív törekvések, különös tekintettel mai m agyarországi átültetésük eddigi ta pasztalataira - annak tudatában, hogy az elm élet gyakran erőteljesen m ódosul a gya
korlati m egvalósulás során. Mert így az olvasó sokszor úgy érzi: a könyv nem orientál, inkább összezavar. A tankönyvjellegű szövegek közül külön méltatást érdem el két összefoglaló tanulm ány - mindkettő kifejezetten a Reform pedagógiai O lvasókönyv s z á
65
SZEMLE
mára készült: a m agyar drám apedagógiai törekvések történeti áttekintése, m ely szerzője, Debreczeni Tibor előbeszédbeli jelzésének megfelelően erősen szubjektív hangvételű és Szauder Erik tömör, tárgyszerű ism ertetése a drám apedagógia-oktatás legm eghatá
rozóbb angolszász képviselőiről.
Összefoglalva: a R eform pedagógiai O lvasókönyv fontos könyv, hiánypótló könyv, mely - miközben hiányt pótol egyúttal új hiányérzetet szül. Első kézbevételre s beleolvasás- ra kifejezett szellem i élm ény és izgalom. Aztán am ikor elm élyedünk benne, m egjelenik a fentebb elem zett zavar és hiányérzet.
A bírálatokat rendszerint a pozitívum ok felsorolásával szokás kezdeni, hogy aztán ke
vésbé fájdalm as legyen a „de". Jelen recenzióban ez fordítva történt. Nézzék el az érd e
keltek! S még annyit: igazán majd akkor tudjuk a könyvet megfelelően értékelni, ha is
m ereteink lesznek arról, miként olvassák a drám apedagógia (és nem csak a drám ape
dagógia) közkatonái, mennyit profitálnak belőle, jelent-e szám ukra többet, mint egy v iz s gatem atika kötelező tételsorát, élő katalizátorává válik-e pedagógiai gondolkodásuknak, csiholójává egy régi-új pedagógiai rendszer iránti érdeklődésüknek. Erről azonban te r
m észetesen még nincs visszajelzésünk.
R e fo rm p e d a g ó g ia i O lvasókönyv. K iadja a M a g ya r D rá m ape dag ógiai Társaság, B udapest, 1993.
220. p. ____________________
ELŐ D N Ó RA
Tankönyvkiállítás Kolozsváron
M indannyian őrizzük annak az ünneplőbe öltözött varázsos várakozásnak az em lékét, am ellyel az első tanítási nap ajándékozott meg bennünket: kézbevehettük, átlapozhattuk az új tankönyveket. Ehhez hasonló hangulat uralta a kolozsvári Király utcai Nem zeti M ű
vészeti M úzeum kiállítóterm eit, ahol a C ollegium Transsylvanicum A lapítvány rendezte tankönyvkiállítás 1993. decem ber 6-án nyílt meg.
Az előkészületek során a m agyarországi kiadóknak cím zett 227 m eghívó levél nyomán több mint 30 m agyar kiadó és oktatási intézm ény vállalkozott arra, hogy kiadványaival részt vesz a kiállításon és a bem utatott könyveket az alakuló erdélyi pe dagóguskönyv
tárnak adom ányozza.
Ahhoz, hogy a tankönyvkiállítás súlyát, úttörő jellegét értékelni tudjuk, érdem es felvá
zolni néhány, a romániai közoktatásra vonatkozó inform ációt, ism ertetni azt a közeget, am elyben a rendezvény elhelyezhető. Szűkebb régiónkban az oktatáspolitika keretei kö
zött a pedagógiai tevékenységet az egységes tantárgyi program ok és az ezeket lefedő
„egyentakönyvek” szabályozták, s szabályozzák ma is. Az országos tankönyvkészlet m integy 80 „típuspéldányból” áll. Ezek kiadása a Nemzeti Tankönyvkiadó hatásköre. A szakirodalom 89 előtt is kínált néhány oktatási segédletet, tanári kézikönyvet, m unkafü
zetet, szaklapot, de ezek megjelentetése, a kínálat felfrissítése, gazdagítása a 80-as években egyre bizonytalanabbá vált. Az 1989-es esem ények után m egm occanó v ilá gunkban az oktatásra vonatkozóan is megfogalm azódott a változtatás igénye. Közel négy év távlatából azonban kevésnek tűnnek azok az apró m ódosítások a tankönyvek v ilá g á ban, am elyek főként bizonyos szövegrészek kiemelését, felcserélését jelentették. G ye r
m ekeink román nyelvkönyvei például az 1978 előtti, kisebbségeknek írt tankönyvek új
ranyomott példányai (89-ig ugyanis azonos román nyelv- és irodalom tankönyveket ha sz
náltak, a tanulók anyanyelvétől függetlenül). A m agyar nyelv- és irodalom tankönyveken kívül az összes többi tantárgyat a román nyelvű taneszközök m agyarra fordított válto za
taiból tanulják. Az időszakonként újra kiadott könyvek m ennyisége sem elegendő, így a régi tankönyvek öröklődnek nemzedékeken át, ám így is gyakori a hiány.
A közoktatás reform jára vonatkozó törekvések, amelyeket a N eveléstudom ányi Intézet képvisel a bizonytalan lehetőségek feltárásával, a változtatások igényének és te rje d e l
66
