240 SZÁNTÓ ELEÁZÁK.
Polgári leány-osztály : A confirmatióról, az Úrnak szt. vacsorájáról;
új szövetségi történetek, női tan. Magyarország, története; természettan;
földleírás; számvetés ; szépírás ; szavalás; éneklés. A fiú osztályokban ezeken kívül világtörténelem, gazdászat, latin paradigmák, német nyelv.
Nyelvészeti osztály: Vallástan, erkölcstan; latin nyelv; ó-kori történetek ; német nyelvtan ; természettan ; földrajz ; magyar nyelvtan ; a levél Írásmód ; számtan, irás.
A reformátusoknál a tiszam'elléki egyházkerület adott először tantervet népiskoláinak. A tantervet az egyház-kerületi közgyűlés által kiküldött népiskolai választmány készítette. E választmány éltető lelke Árvay József volt s a tanterv is az ő műve. E tanterv meghatá- rozza a tan- és vezér-könyveket. Az iskolák számára körlátogatókat rendel s ütasítjá őket, hogy a tanítók szorgalmát, a tanítványok elő- menetelét a tanterv miként való alkalmazásából ítéljék meg s tapaszta- lataikról jelentést tegyenek. A tanítóknak meghagyták, hogy a tanítás kezdetén és végén a tanulók éneklésébén és imádkozásában részt vegye- nek ; nyáron naponkint hat, télen öt órát tanítsanak. — Szerdán és szombaton délután, vasárnap délelőtt és délután is a tanítási idő egy óra.
A terv kiterjodt a leányiskolákra és a kisdedóvódákra is. Kívá- natosnak tartja, hogy a kisdedóvóda minden egyházban legyen ; a mely egyházak azonban, anyagi helyzetüknél fogva ezt felállítani nem tudnák, igyekezzenek azon, bogy a népiskola épületében legyen egy tanterem a kis gyermekek részére, kik itt a nagyobb, —sokszor, testvér,— gyermekek-
hez közel, egy tisztességes nő felügyelete alatt, a szülők aggodalmai nélkül eltöltbetik napjaikat és sok veszélytől s rossz látásától megóvatnak.
P E T H E S J Á N O S .
(Folytatjuk).
S Z Ü K S É G E S E K - E A N É P I S K O L A I N Y I L V Á N O S É V Z Á R Ó V I Z S G Á L A T O K ?
Vannak mind a - társadalmi, mind a felekezeti életben olyan — ősrégi időkből ránk maradt — szokások és intézmények, melyek valami- kor talán nagyon jelentősek voltak, a közművelődésre és a kor erköl- cseire üdvösen hatottak, de a baladó korral, a megváltozott viszonyok között fontosságukat elveszítették és így fölöslegesekké váltak. Csak a kegyelet ragaszkodik hozzájuk még akkor is, mikor már mindazon okok, melyek az intézmény életbeléptetését szükségessé vagy czélszerűvé tet- ték, megszűntek; = kegyeletből vagy megszokásból tartunk főn olyan intézményeket is, melyeknek fenmaradása nemcsak hogy fölösleges,
SZÜKSÉGESEK-E A NÉPISKOLAI NYILVÁNOS ÉVZÁRÓ VIZSGÁLATOK? 2 4 1
hanem azon' ügynek, melynek előmozdítására eredetileg termettek — immár kárára vannak. . ;
Ilyen régi intézmény az évzáró nyilvános vizsgálat a népiskolában.
Azon korban, mikor áz általános tankötelezettséget, a kényszer- iskoláztatást még nem ismerték, mikor még a szülő kényére-kedvére
volt bizva, bogy gyermekét iskolába küldje vagy sem: akkor nemes
•emberbarátok, felekezetek, iskolafentartók által rendezett nyilvános
«próbatétek» csodákat míveltek. Az ilyen nyilvános- exameneket lehető- leg fényes ünnepiesseggel tartották meg, bogy a szülőket a megnyílt iskolatermekbe csábítsák: — jutalmakat osztottak ki, a szülők hiúságára számítottak,, szóval az egész ünnepi actusnak az volt a czélja, hogy a nép kedvet kapjon a gyermekek iskoláztatására. Az aranykeretes próba- iratok ott feküdtek a . virágokkal feldíszített asztalon,, melyet a város előkelősége körülvett, hogy irigység támadjon azokban, kiknek gyerme- kei nem oly szerencsések, hogy kézírásukat a legelőkelőbbek dicsérik.
Ebben a korban a nyilvános vizsgák nagyon is szükségesek volták -és oly szent czélokat mozdítottak elő, hogy bőven helyrehozták azt a
kárt, melylyel a nyilvános vizsgák mindig jártak.
A nyilvános vizsgák most is fentartandók oly intézetekben, me- lyeknek czéljait a nagyközönség még nem eléggé ismeri, de a melyeknek felvirágoztatását különös társadalmi vagy általános nemzeti czélok kívánatossá teszik. A népiskolában azonban — korunkban, midőn az általános iskoláztatást a törvény szigorúan megköveteli, —hol a nyil- vános vizsgálatnak nem kell az említett czél szolgálatában, állnia, hasz- nukat vagy kárukat komolyan mérlegelhetjük és csakhamar azon meg- győződésre jutunk, bogy a nyilvános vizsgák legalább is fölöslegesek.
A nyilvános vizsgálat soha sem tüntethette fel világosan, bogy a tanító lelkiismeretesen eleget tett-e hivatásának: nem tüntetheti fel, vájjon a kiszabott tananyagot feldolgozta-e vagy sem. Nyilvános vizs- gálaton megtörténik — nem egyszer —, bogy a tanító többet mutat fel, mint a mennyit a tanterv megszab, sőt olyat produkál, a mi csak felsőbb -osztályba való— és ezt általában hibának nem tartják; de a. kinek alkalma van jobban fenekére látni a dolognak, hamar meggyőződik, hogv a hol ez megtörténik, ott a tanító az iskolának sajátos czéljait -szem elől tévesztve,, produkczióra készítette elő a gyermeket, a mit bizo- nyára nem tenne, ha nyilvános vizsgálatok nem volnának és nem is tehetné, ha az iskolafentartók • a vizsgák helyett az iskola.belső életét
•ellenőrző iskolalátogatók intézményét léptetnék életbe.
Egy látszólagos előnye mégis van a nyilvános vizsgálatnak: az, hogy a közönség meggyőződhetik arról, melyik tanító képes a kérdése- ket legügyesebben feltenni és rendszerint nem is csalódik, há ilyet egy- -szersmind a legjobb tanítónak tartja; de semmi sem kezeskedik arról,
Magyar Predagogia. I, 4. 16
242 SZÁNTÓ ELEÁZÁR.
vájjon nem épen az a legképésebb arra is, hogy port hintsen a közönség- szemébe.
Már pedig az ilyen csillogásra szánt vizsgálaton az iskolafentartó iskolájának belső életéről és az elért eredményekről tiszta képet nem nyerhet, sőt hamis Ítéletet alkothat magának, ha a nyilvános vizsgálat eredményéből merít tájékozódást. Habozás nélkül kimondjuk, hogy a nyilvános vizsgálatok az 'oktatásnevelés ügyét semmivel sem mozdítják elő, sőt hátráltatják. — Hátráltatják első sorban az által, hogy a szor- galomidő nagy részét a vizsgálatra való készülődéssel pazarolják el;
Próbairatok, próbarajzok, tisztafüzetek készítése és más oly dolgok;, melyeknek sem oktatási, sem nevelési czéljaik nincsenek, foglalkoztatják, a tanulókat és a tanítót az iskolaév utolsó heteiben és csonkítják a saját- képen i szorgalmi időt, úgy, hogy a május és junius hónapok az oktatásra- nézve egészen elvesznek.
A vizsgálat előkészítőinek pedig az a legnagyobb baja, hogy nagy- részben nem abból készítik elő növendékeiket, a mint a tanterv meg- szab, hanem abból, a mi a laikus közönségnek, anyáknak és nagybácsik- nak tetszik; ezeknek szája íze szerint magoltatják be azt á tömérdek:
körmönfont nyelvtani szabályt, melyeknek teljességgel semmi hasznuk;
megesik az embernek a szive a naiv gyermeken, mikor é nagyoknak sem mindig érthető definitiókat jobb anyagra érdemes memóriával, ledarálja. Megesik, hogy a gyermeknek lé kell pergetni a világtörténetet- olyan osztályokban, melyekben a tanterv csak azt kívánja, hogy a gyer- mek valamely históriai olvasmányt tanuljon jól megérteni és tartalmát a maga szavaival folyékonyan el tudja beszélni. A közönség azonban valami «magasabbaf» kivan és csak igen kevés tanuló tud az ilyen, izlés elől elzárkózni.
De nem tekintve a nyilvános vizsgálatoknak az oktatás menetére és eredményére gyakorolt, imént jelzett káros befolyását, még erkölcs- rontó oldala is van a dolognak: Mily visszás helyzetbe jut a tanító a.
szülőkkel a nyilvános vizsgálatok alkalmával! A mama pontosan meg- jelenik a teremben és türelmetlenül várja a perczet, melyben kedves, gyermekét felelésre szólítják ; meg is kéri rá a vizsgálati elnököt: meg- történik. — A fiú ugyan mitsemi tanult, de a tanító olyan ügyesen for- mulázott könnyű kérdéseket intéz a gyermekhez, hogy az egy elhangzó-
• helyes* kíséretében ismét elfoglalhatja helyét. A tanuló, a ki jól tudja,- hogy tanítója egész éven át semmi dicsérni valót sem tálált rajta, saját- ságos fogalmat nyer ilyenkor tanítója jelleméről. A gyermek lelki álla- pota megzavarodik, tanítója egészen másképen tűnt fel eddig lelki szemei előtt. A mama pedig néhány nappal később fel nem birja fogni,, hogy fia, ki a nyilvános vizsgán közhelyeslés között felelt, könyvecs- kéjében miért hozott haza csupa "ötösöket*.
A ZENETANÁRKÉPZÉS KÉRDÉSÉHEZ. 243 Vernaleken, svájczi pasdagogus, ki a bécsi kormány szolgálatában állott, egy neveléstudományi munkában már 1851-ben hangoztatta, hogy a nyilvános népiskolai vizsgálat ne legyen egyéb, mint iskolai évzáró ünnepély; talán ez is egyik oka annak, hogy a Bach-Thun kor- mány előtt utóvégre kegyvesztett lőn.
Ausztriában és Németországban a nyilvános vizsgák már évek óta tényleg megszűntek és még senki sem szólalt fel felujításuk érdekében.
Ideje volna már, vagy mi is szakítanánk oly elavult intézmény- nyel, melynek káros hatása nyilvánvaló és melynek fentartása mellett mi sem szól, mint a — megszokottság.
Az elmondottakból kifolyólag az iskolafentartók és tanítótestüle- tek szíves figyelmébe ajánlom következő indítványomat:
1 -ször., A nyilvános évzáró vizsgálatok megszüntetendők.
2-szor. A vizsgálatok pótoltassanak a rendszeresítendő «iskola- látogatók!) intézményével.
3-szor. Az iskolaév utolsó napján iskolai záróünnepély rendeztes- sék; melyre nézve az iskolák vezetői javaslatot terjeszszenek fel az illető iskolaszékhez.
. SZÁNTÓ E L E Á Z Á R .
A Z E N E T A N Á R K É P Z É S K É R D É S É H E Z . *
A jelzett czikk ivója eló'rebocsájt egy hangzatos bölcseimi nézetet a harmonikus kiművelésről, melynek lelki egyensúlyában a zene egyike a legfontosabb tényezőknek. Ezt magam is feltétlenül aláírom, mert az öszhangzatos nevelésben a zenei szólam hiányát (mint szintén a többi művészetekét is), semmi sem pótolhatná. Ez már az ó-korban ki volt csépelve; pedagógusaink folyton az öszhangzatos nevelés építményén dolgoznak s ama harmonikus egység, lelki egyensúly igazságát nem csak elismerték, de már is összekapcsolták a harmóniát alkotó különféle anyagokat. Igazolják ezt napjaink iskolái az egyetemen kezdve a leg- alsóbb fokú népiskoláig. Fő elv, hogy mindenik egyfelől önmagában, de egymás irányában is öszhangzó legyen. Csak úgy képzelhető ez, ha minden iskola helyes arányban osztja be a maga tantárgyait, egyiket sem részesíti több kedvezményben, mint a mennyi megilleti; nehogy az a bizonyos valami megzavartassék, melyet a czikkíró a harmonikus kiművelés lelki egyensúlyának nevez. Mert a tantárgyak kiváltságos
* Vonatkozással. Harracli Józsefnek a Magyar Paedayoyia í. é. már- cziusi számában «A zenetanárképzés ügye hazánkban* czím alatt megjelent czikkére.
16*
