Vaszary János festőművész tanítványai

Vaszary János festőművész tanítványai

Vaszarv tanítványok

Vaszary János festőművész tanítványai

Emlékkiállítás a művész születésének 140. évfordulója alkalmából Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum

2007. május 25 - augusztus 20.

Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár

2007.

Vaszary János festőművész

(Kaposvár, 1867. november 30. - Budapest, 1939.április 19.)

Vaszary János, a pedagógus képzőművész

Vaszary János festőművész születésének 140. évfordulóját ünnepeljük 2007-ben. A Rippl- Rónai Múzeum a művésznek kíván emléket állítani, amikor növendékeinek alkotásaiból a kapos­

vári Festők Városa Hangulatfesztivál keretein belül kiállítást rendez 2007. május 25-től.

Vaszary festőművészi jelentőségét számtalan publikáció, újságcikk, tanulmány méltatta. Taná­

ri munkásságának korszakos jelentősége igazán az utóbbi évtizedekben vált nyilvánvalóvá.

Az 1980-90-e5 évek során újraértékelt életművek és az új művészeti aukciókon felbukkanó, ko­

rábban elveszettnek hitt alkotások nyomán kiderült, hogy Vaszary János egyike volt azoknak a nagy hatású mestereknek, akik a XX. század modern művészeti nyelvét értő és alkalmazó fiatal generációt indítottak útnak. Művészi rangját, tekintélyét nem pusztán saját hasznára fordította, ha­

nem növendékei útját, sikerét is egyengette, hagy súlyt helyezett arra, hogy a legtehetségeseb­

beket bevezesse a hazai művészeti életbe: meghívta őket a presztízst adó Műcsarnok illetve Ernst Múzeum kiállító falai közé. Közülük sokakat segített a Rippl-Rónaival közösen alapított Képzőmű­

vészek Új Társaságának (KUT) és az Új Művészek Egyesületének (UME) tagjai közé. Ez utóbbi el­

sősorban Vaszary János tanítványaiból verbuválódott, és célja a fiatal, modern szellemiségű mű­

vészek pályafutásának elősegítése volt.

Vaszary pedagógiai tevékenysége már az I. világháború előtt elkezdődött: a Művészház szabad­

iskolája után a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött évek jelentették egyik fontos korszakát. 1920- tól Lyka Károly, az Képzőművészeti Főiskola új rektora a főiskolai reform jegyében hívta meg ta­

nárnak Vaszaryt, Csók Istvánt és Réti Istvánt. Az új oktatók az iskola szellemiségét jelentős mér­

tékben frissítették. Az uralkodó konzervatív szemlélettel szembeszállva új módszereket vezettek be, és hallgatóikat a modern művészet megértésére tanították. Vaszary a képzőművészetet nem önmagában, hanem a többi társ mű veszettel együtt szemlélte: építészet, környezetkultúra, film, színház és zene egységében látott és tanított. Egyetemes nyelvben gondolkodott és tanítványai­

val is megismertette a nyugati művészet eredményeit. így volt lehetséges, hogy amikor a fiatal művészek kikerültek Nyugat-Európába - ezen belül a nyugati világ művészeti központjába, Párizs­

ba - csak Vaszary hallgatói nem zavarodtak össze a rájuk zúduló új impulzusok következtében.

E fiatalok nem csak értették, de hozzátenni is tudtak a látottakhoz. Sokan közülük külföldön tele­

pedtek le és világhírt szereztek maguknak. (Beöthy István, Kemény Zoltán, Borbereki Kovács

Zoltán, Vörös fcéja) Vaszarynak köszönheti az új nemzedék nagy része művészi értékeinek egyik

legfontosabb sajátosságát: a szín iránti érzéket. „Vaszary megtanítja övéit színt látni, színt merni

és színben komponálni. Vaszary színízlése zamatosabb és színereje izmosabb a franciákénál,

Vaszary t a n í t v á n y o k

differenciáltabb és őszintébb a németekénél. Részben az ő tanításának köszönhető, hogy az Új Művészek kiállítása (a társaság tagjainak nagyobb része volt Vaszary-növendék) a szín kvalitásával vezet." - írta Rabinovszky Máriusz az UME kiállításáról a Nyugatban.

Vaszaryt növendékeinek nyugati és franciás orientációja miatt sokan támadták. Ehhez hozzájá­

rult, hogy a 20-as évek végére a Vaszary és Csók osztályok növendékei között sokan kifejezetten baloldali elkötelezettségűek voltak. Л főiskola világán belül lappangó konfliktus 1929-ben, a nö­

vendékek műcsarnoki kiállítása kapcsán robbant ki, amikor az iskola konzervatív tanárai (köztük Bosznay István, Karlovszky Bertalan) megtámadták Vaszary, Csók és Qlatz Oszkár pedagógiai gya­

korlatát: azt állítva, hogy a festő mesterség alapjait sem tanítják meg. A kultuszminisztérium erre hivatkozva házkutatásokat és műteremvizsgálatot rendelt el, aminek során a baloldali fiatalok szo­

ciografikus ihletettsegu fotomontázsait is megtalálták. Schubert Ernőt, Képes Györgyöt, Trauner Sándort, 5zántó Piroskát és Korniss Dezsőt ekkor távolították el a főiskoláról. A megtorlás a taná­

rok felé sem maradt el: Vaszaryt és Csók Istvánt - a hullámok lecsillapodását kivárva - 3 év múl­

va, 1932-ben egyik napról a másikra nyugdíj nélkül bocsátották el a főiskoláról.

Vaszary számára mindez súlyos megrázkódtatást jelentett. E sérelemre enyhülést az adott, hogy 1934-től Rázsó Klára Rákóczi úti magániskolájában folytathatta a progresszív művészi nyelv megismertetését. Ekkor látogatta őt Vajda Lajos, továbbá a főiskoláról kizárt fiatalok csoportja és azok, akik Vaszary távozásakor hagyták ott a főiskolát (Bálint Endre, Anna Margit). Vaszary szabad­

iskolája a modern művészetet és a szabad politikai véleményalkotást tiszteletben tartó műhely volt. Tanítványai közül sokan kerültek ki az École de Paris magyar szárnyának képviselői küzül ugyanúgy, mint az Európai Iskola elnevezésű művészcsoport tagjai vagy a nemzetközi avantgárdé későbbi tekintélyes művészei közül.

A 70-es években Tatán a Kuny Domonkos Múzeumban rendeztek első ízben a művész növen­

dékeinek műveiből kiállítást. A Vaszary évforduló ismét kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy az 1920-30-as évek fiatal nemzedékének sokrétű, izgalmas világát- köztük a legújabb években elő­

került, újraértékelt életműveket reprezentáló műalkotásokat is - megismertessük a csaknem 60 művész (valamennyien egykori Vaszary tanítvány) bemutatása kapcsán.

Cüéger Melinda

4

Részletek

László Gyula: Vaszary János emlékezete c. írásából

„A most közölt négy „jegyzőkönyv" Vaszary 12 esztendős főiskolai tanári működésének egész tartamát felöleli. Látjuk őt az első órán, majd halljuk a 20-as évek közepén, a harmincas évek ele­

jén s végül egykori tanársegédjének értékelő szavai idézik meg múlhatatlan alakját. Úgy közlöm tanítványainak beszélgetés közben lejegyzett emlékezéseit, ahogy elhangzottak, néha nyersen, formát nem öltve, itt-ott ismétlésekkel átszőve: de mindenképpen hitelesen és őszintén.

Barcsay Jenő ekként emlékezik:

„Mindössze két évig voltam nála. Azzal kezdhetem, hogy az volt az érzésem, hogy kész festő­

ket kellett volna hozzá beosztani. Kiváló tanítványai voltak akkor: Járitz Józsa, Kiss Vilma, Beöthy,

voltak. De voltak kevésbé felkészült növendékek, közöttük én is, aki vidékről jöttem fel.

hála sohasem volt szabad a természetet leutánozni mint Ballónál, vagy Rétinél nagybányai natu­

ralizmussal. Vaszary a konstrukcióról, képről, színről, mozgásról beszélt. Később jöttem rá arra, hogy Vaszary németes festői műveltségű volt, a német expresszionisták és Kandinszkij korai dol­

gai hatottak rá. Nem francia, hanem inkább német levegő áramlott képeiről.

.. .Bottka Miklós növendéke voltam fél évig. Mindig alkoholszagú volt s nem tudott alakrajzot ta­

nítani. A második félévben vettek fel s így kerültem Vaszaryhoz. Első óráján pepita ruhában jelent meg, a törékeny Lyka Károly kísérte fel a III. emeletre. Erőtejjes, hatalmas, elegáns úr volt, mel­

lette a vézna Lyka Károly szintehogy eltűnt. Lyka bemutatta őt, hogy ő lesz a mi tanárunk. Vaszary végignézte az osztályt, lebiggyesztette ajkát, nem szólt egy szót sem, s kiment. Az első lépése igaz volt, ugyanis megtiltotta a modell 1-2-3 hetes beállítását, a tanulmánykészítést: „Kérem ez­

után krokizni fognak, először 5 perces, a következő héten 3 perces, rákövetkező héten 1 perces krokik lesznek egész délelőtt." Utána már volt 1 hetes beállítás és megtörtént a csoda: ilyen előz­

mények után másként tudtuk felfogni az aktot, nem részletekből építettük fel az egészet, hanem

a tömegből fejlesztettük a részletek felé. A krokizással arra kényszerített, hogy egyszerre lássuk a

formát, s elérte azt, hogy megváltozott a látásunk. Míg a többi osztályban (Rétinél és másutt)

témákat kellett festékkel illusztrálni, mint például Ádám és Éva, tehát történést kellett megoldani,

Vaszary törekvése az volt, hogy a növendékek minden hónapban oldjanak meg egy kompozíciós

feladatot. Rétinél: Ádám és Éva, Vaszarynál: a vörös szín megoldása. A következő, Rétinél: Kain

és Ábel, Vaszarynál a kék szín megoldása és így tovább. A színproblémák után téri és formai prob-

lémák, azután a mozgás, azután Különböző formai megoldások kerültek nála sorra. Tény az, hogy míg a többi mesterek növendékeinek fogalma sem volt a színről, vonalról, formáról, térről, s ar­

ról, hogy mi a kép, mi a festészet, minket éppen ezek a dolgok érdekeltek.

Évek múltak el és bizony sokszor azokból az emlékekből táplálkoztam, amit tőle kaptam. De egy emberi dolgot nem hallgathatok el. Mivel rájöttem arra, hogy nem a Z betűnél kell kezdenem a tanulást, hanem az A-nál s ez Vaszarynál lehetetlen volt, komoly stúdiumok alkalma után vágy­

va két év után elhagytam Vaszaryt és Rudnayhoz kerültem Valószínűleg emberi hiúságával ma­

gyarázható, hogy emiatt 8 évig nem fogadta a köszönésemet, de egy sikeres KUT-kiállításon va­

ló szereplésemkor hozzámjött, gratulált, de azt mondta, hogy „a Rudnaynál eltöltött négy évem elveszett négy év volt."

Barcsay Jenő után Krocsák Emillel és feleségével Laczkov/its Piroskával beszélgettem: mind­

ketten Vaszary növendékek voltak a 20-as évek közepén. Főként Krocsák Emil beszélt, felesége csak néha szólt bele, pótolván ezt meg amazt.

„Vaszary az avantgárdé embere volt, életöröme, életigénylése majdnem abnormális volt. .. .Az élet szépségének túlfeszített hitvallása jellemezte minden szavát. Kormos, hortobágyi bika volt, szúk, ferdemetszésű fekete szeme, szögletes feje, kiálló pofacsontok, bárdolt fej, rövid nyak, sűrű, fe­

kete mozdony túlfűtve. Mikor belépett a műterembe, a levegő tele lett villamossággal. Igen hal­

kan beszélt de dinamikusan, szuggesztíven. Ő volt a legfiatalabb a hallgatók között. Úgy hallgat­

ták, mint a kinyilatkoztatást.

Igen, volt egy-két szó petárdája, de ritkán. Egész magatartása tiszteletet parancsolt. 3 lépést tar­

tott, de nem úgy mint Réti. Réti: rendreutasító gőggel, Vaszary lassú mozgása, halk, szuggesztív beszéde tartotta a három lépést.

Korrektúráin állandóan ismertette, hogy mi történt Európában, főleg Parisban. Egyénenként korrigált ugyan, de korrektúrája mindenkinek szólt. Péntekenként reggel 9-től fél l-ig volt bennt.

növendékei itt éltek ugyan, de a Mester szavain keresztül pontosan ismerték az európai képzőmű­

vészeti élet mozgását. Ez a Főiskola többi hallgatóival szemben - talán a Csók növendékeket ki­

véve - gőgössé tette őket. Ma többiek kimentek Párizsba, megzavarodtak, a Vaszary növendékek nem, mert tudták, hogy miről van szó.

Az európai áramlatokat ismertetve az absztrakcióig elment. ítéletet nem mondott: fanatizálni akart. Hogy nálunk haladó művészet egyáltalán lehetséges volt, az neki köszönhető: lelkesít a Fő­

iskolán, a KUT-ban, az UME-ban, Pesti hapló-beli cikkeiben. Mindig szembeállott a hivatalos politi­

kával, az akadémizmussal. Rudnay művészetét hibás útnak tartotta.

б

Vaszary János és Ernst Endre a velencei 5zt. Márk téren. 1928. (a Vaszary család arhívumából)

Mem volt pszichológus, pedagógus sem volt Egyéni Korrektúrái nem az illető személynek szól­

tak, hanem előző munkáinak, vagy éppen annak, amelyet korrigált. П е т az embert nézte, hanem amit csinált, illetve amit ő benne látott s arról beszélt. Sohasem gondolt arra, hogy az illető mit akart festeni. Ezért csak azoknak volt jó, akik már tudtak rajzolni. Nem tanított rajzolni, azt tartot­

ta, hogy akik hozzájárnak, azoknak ezt már tudniuk kell, túl kell legyenek a tanulás problémáin, egy akt lerajzolásán stb. Mesteriskolái korrektúrákat adott az I. éveseknek is. Mem törődött azzal, hogy a „tag" érti-e: saját magának adott elő a hallgatóság inspirálására. Ezért sok „halottja" volt.

Rossz rajzot is megdicsért néha, mert látott benne valamit. Kompozíciós feladatait nem átgondol­

tan adta, hanem spontán. Rendesen rosszak is lettek. Sajátos vizuális problémákat adott fel: rit­

mus, vörös szín megoldása, dinamika, kompozíció két alakkal. Ezeket rendszerint „ellazsálták".

Havonta volt egy-egy feladat.

Az H l . éveseket és a kisebb tehetségeket egy nagy teremben gyűjtötte egybe s egyénenként engedte meg nekik az olajfestést. Volt olyan növendéke, aki úgy végzett, hogy végig csak szén­

nel rajzolt. A tehetségeseket kiemelte. A kis műtermekben ketten-háraman dolgoztak, sőt külön műtermet is adott. Például Hincz, Lossonczy, Krocsák, Peitler egy műteremben dolgoztak egyideig, pedig ellenkező volt a festői felfogásuk. Vaszary kíváncsi volt, melyik vonja bűvkörébe a többit, hová fejlődnek?

Vaszary nem nyomta rá egyéniségét, festői világát senkire. Az egyik lehetett szürrealista, exp­

resszionista, kubista, posztimpresszionista, nem szuggerálta saját felfogását. Önálló műterembe nem is ment korrigálni, csak ha fiatal korrektúrát kért tőle, vagy két-három kész képét mutatta meg.

hagy hibája volt, hogy sohasem hallgatta meg tanítványait. - Mester kérem, én ezt akartam...

elengedte a füle mellett, szinte sértés számba vette s tovább mondta saját, megkezdett gondo­

latát. Képeket korrigált, nem egyéneket.

Jó tanítványai felé erősen titkolt érzelmi kapcsolatát csak egyszer árulta el, szinte megfeledkez­

vén magáról, egy pillanatra megszűnt fölényt mutató póza. Egyik legkedvesebb tanítványáról volt szó, akinek külön műtermet adott s mindent megszerzett neki, díjakat stb. Házassága után - gaz­

dag lányt vett el az illető- úgy érezte, hogy j ó dolog polgárnak lenni, és elegánsan, úri módon akart festeni is. Róma mégjobban tönkretette. Eredeti palettája, kontrasztos színeivel, erőtejjes, férfias paletta volt, változás után „fagylaltszínekkel" festett. Vaszary még ekkor is mindent elkövetett ér­

dekében. Egy alkalommal az illetőt meginterjúvolták.

Nyilatkozatában beszélt Rudnayról, Rétiről, mindenkiről, de egy szót sem ejtett Vaszaryról: le­

tagadta. Ez szíven szúrta Vaszaryt. Egyik korrektúrája után Krocsákkal jött ki a műteremből: „mit szól...megtagadott!" - mondta keserűen.

8

Vaszary tanítványok

Vaszary János: Kertben, 19Z0 K.

vászon, olaj, 46x55 cm Rippl-Rónai Múzeum, Itsz.: 78.7.1.

V/aszary tanítványok

Volt benne cézári magatartás, azért vált ki a KUT-ból s csinálta az UME-t, hogy ő lehessen az úr.

Állandóan kereste az őstehetségeket, mindig felvett az osztályára olyant, akinek felvételi rajzában primitív erőt szimatolt. Az egyik „ősmagyar nevű" lányt is felvette, azt hitte valami somogyi őste­

hetség, hát egy gazdag, ápolt, nagypolgári lány volt. Vaszary dilettáns rajzokba látott bele dolgo­

kat. Sajnos ezek az emberek belekerültek a mesteriskolái hangulatba, nem bírták, összeroppantak.

A kirobbanó színeket szerette. Tiltakozott két dolog ellen: a tónusfestés és a lazúros festés el­

len. Prima vista feldobni a dolgot, aki mást csinált, elküldte magától. Ma más osztályból akart va­

laki átjönni: „Mem hiszem, hogy magának j ó t tesz az itteni levegő, azután, amit eddig kapott."

Csak Csókot tartotta magán kívül mesternek a Főiskolán.

Mesterségbeli, gyakorlati tanácsokat nem nagyon adott, inkább csak az H l . éveseknek muta­

tott rá néha, hogy milyen vonalat lehet húzni a szénnel, hogyan kell „letenni" a vonalat. De még olyanokat sem tanított, hogy áll-e a lábán az akt. Mindig az egészről beszélt, vagy legalább is arról, amit ő látott benne. Sohasem figyelte a formát, mindig csak a tartalmat. Ilyeneket mondott, ha pl.

feszültség volt a képen: legyen még nagyobb feszültség, de nem mutatta meg hogyan képzeli, hem „tervezte" a képet. Anatómiát nem keresett benne, szerkezetet igen. Forszírozta a krokit, a szellemes vonalat. Mindig azt nézte: megragadta-e valamilyen vizuális élmény a rajzolót. „Ma ez a hosszú akt gótikus, akkor legyen még gótikusabb" Mit akart aláhúzni? - úgy-e felfelé törekvést, tett egyszer egy megjegyzést. Mindig a szellemi mondanivalót kereste a munkában, ahhoz kap­

csolta mondanivalóit, úgy hogy a hallgatók valósággal remegtek az izgalomtól és a várakozástól.

Miú ember volt. Ma érezte, hogy csüngnek rajta, szárnyakat kapott. Volt benne j ó adag színész Is. Saját dolgairól sohasem beszélt, hem volt követője. 5zívó, fehér alapon dolgoztak a tanítványai mint ő, hogy ne legyen a kép olajos hatású. Vaszary nem törődött a festékkémiával - restauráto­

rok dolga, mondta, hem szerette az olaj zsírosságát. Terpentinnel hígította a festéket: „A képen szín legyen, ne zsíros olajfesték - mondotta."

Vaszary Jánost 1932-ben nyugdíjazták. Utolsó főiskolai évei alatt volt tanítványa Ágh-Ajkelin

ja egyre gazdagabb, és gyakorlatibb lett.

„Vaszary a kezdőknek adott korrektúráiban a következő szempontokat érvényesítette: elsősor­

ban is azt nézte, meg van-e az akt stabilitása, áll-e a lábán, tehát jó-e a statikája. Azután a moz­

gásjellegére ügyelt s a legvégén a konstrukcióra. Itt mindig az hangoztatta, hogy a belső szerke­

zetre kell ügyelni, nem arra, ami kívülről látszik. Ajkelin először félreértette ezt s felrajzolta a csont­

vázat, majd rá az izmokat. Ezt vélte, belülről való indításnak". Vaszary j ó t mosolygott ezen, de azt

mondta, hogy a belülről való indítást ő nem így érti, hanem úgy hogy azt kell megvalósítani a

,

v. \:жу tarif; .

Vaszary János és Anna Margit a Vaszary-festőiskolában 1935-ben

hépen, ahogy a modell az emberre hat ahogy megjelenik előtte. - Csak mikor ez megvolt, be­

szélt a tónusról. Mem szerette a fél- és negyed, vagy éppenséggel a nyolcadhangokat, tehát a finom tónusárnyalatokat, hanem a határozott tiszta hangot, a többit el kellett hagyni.

A vonalról különös tanítása volt. Először a felrajzolást követelte meg, de ekkor nem a vonalat kellett nézni, hanem a tömeg befogását. Legjobb volt a szén lapjával rajzolni, hogy a vonalat elke­

rülhessék. A tiszta vonal külön, magasrendű dolog volt nála. 5zerette a vonalritmust s beszélt ar­

ról, hogy az egyik vonal súlyosabb, a másik könnyebb s hogy a vonalaknak is van tónusértéke.

„Az Öreg j ó pedagógus volt."

Ajkelin csak III. éves korában kezdett festeni. Itt is az volt a helyzet, hogy a mester nem sze­

rette a fél, negyed hangokat csak a tiszta színeket. Megmondta azt is, hogy nem csak így lehet festeni, de „az én felfogásom jelenleg ez, de lehet, hogy változik". A jelenséget mindig környeze­

tével együtt kellett képpé komponálni. Mem lehetett például az aktot környezetéből kiszakítani.

Mondta, hogy az ember környezet nélkül nem lenne ember, s ekként a kép sem kép.

Egyszer Vajszada Károlynak mondta a nagymarosi müvésztelepen, amikor egy tájképet fes­

tett, hogy a „tájkép felborul", ide még egy fa kellene az ellensúlyozásra. Vajszada rámutatott a táj­

ra, hogy ott nincs fa. „De van a háta mögött" - mondta Vaszary - „azt fesse oda".

„Ma a festővászon négyzetét nézem és a természetet, már absztrahálok. Ám az élmény nélkü­

li absztrakciót nem szerette. Volt egy felvidéki tanítványa, aki így festett, Vaszary nem szerette amit csinált, a 'hasból való absztrakciót', az 'élmény nélküli festést' méltatlan dolognak tartotta.

Kompozíciós feladatait mindig téma nélkül adta fel, például: dinamika, ritmus, egyensúly, hori­

zontális, vertikális, fekete-piros, kék-zöld, sárga-fekete megoldása. Méha formátumot adott fel:

ilyen s ilyen formájú képet kellett festeni.

Felsőbb éveseknek nem a képről beszélt, hanem inkább élményeit mondta el. Sokat beszélt arról is, hogy ő mit fest, mi a problémája. Méha nagyobb képből részletet vágott ki. Ajkelin egy­

szer nála volt a műteremben. Egy posztimpresszionista akt volt az állványon, de előtte a földön egy akadémikus pontosságú rajz, majd egy elvontabb s végül a kép volt leginkább átírva. 5ok esetben csinált tónusvázlatokat s azokat áttette színbe.

Mem volt barátságos és barátkozó ember. Kedden, pénteken, ha bejött korrigálni, utána bezár­

ták a műtermet, hogy ne járkáljon senki. Egyszer Ajkelin három hétig nem ment be, mert nem tudta a tandíjat kifizetni. Vaszary találkozván vele kérdőre vonta, hogy miért nem jár be, majd An­

tal J. tanársegédjén keresztül kifizette a tandíjat azzal a feltétellel, hogy nem szabad megköszön­

ni. Csóválta a fejét, el sem tudta képzelni, hogy valakinek nincsen pénze.

12

Anna Margit: Fej / Kerek gömbfej, 1948.

papír, olaj, 3 1 x 3 1 cm 5zombathelyi Képtár, Itsz.: F.81.10.

Östehetségek után kutatott, aztán pedig aggódott a sorsukért. így például felvett egy kanász­

gyereket. Ez konok volt, nem tudott fejlődni. V/aszary lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy va­

lakit kiemelt a környezetéből és szerencsétlenné tett. Érezte ugyanis, hogy az illető el fog veszni.

El is veszett.

A rajztanárokat nem szerette. A tehetségeseket igyekezett rábeszélni, hogy menjenek át mű­

vésznövendéknek. Mindig mondta, hogy nem követeli meg a növendékektől az ő stílusát, de mégis inkább azokat támogatta pénzzel, ösztöndíjjal, akik utánozták őt. hihetetlenül hiú ember volt, ezen keresztül meg lehetett őt fogni.

A fekete alapozásról a fehérre való áttérésről az az emlékük, mintha Dufyt emlegette volna.

Mindenesetre egyik párizsi útja után történt. Lehet, hogy üzleti háttere is volt a dolognak, mert egyik mecénása nagy üzleteket csinált Vaszarynak.

Vaszary többször mondta: „Szeretem a modern művészetet és tudom, hogy a jövő benne van, de én a posztimpresszionizmusnál megálltam s nem tudok tovább menni."

Kernstockot, Csókot szerette, Rudnayról j ó véleménye volt. Rudnaynak kemény drámaiságát és magyarságát dicsérte egy alkalommal. Vaszary is kemény magyar volt. Csontváryról különö­

sen j ó véleménye volt, (üulácsyt is szerette, Derkovics ezüst színeit is említette. Tisztán hiúságá­

nak tudható be, hogy olyan gyenge utánzóját, mint Pécsi-Pilch Dezsőt is emlegette. Korrektúra közben az impresszionistákat, posztimpresszionistákat idézte sokszor, de hosszasan foglalkozott Picassoval s különösen Braque-kal. Akkor kerültek ezek szóba, ha a növendék képében valami er­

refelé utalt, vagy Vaszarynak friss élménye volt s akkor csak úgy, ürügy nélkül mondta el. 5okszor megtörtént, hogy bejött, egy-két szót mondott a képről s elkezdte mesélni élményeit. Ma tetszett neki egy növendék munkája, röviden elintézte: j ó , ezért, meg ezért, ha gyengébb volt, sokat be­

szélt róla, ha gyatra, nem szólt semmit. A tematikát az elmúlt kor irodalmi vonásának tartotta,

„legfeljebb csak a cím miatt j ó " . 5okat és tárgyilagosan beszélt a szecesszióról, elmondta, milyen nehéz volt kilábolnia belőle. Sokszor idézte Toulouse-Lautrec-et, a szecesszió atyaistenét.

Festői eszközökről (ecset, festőkés stb.) sohasem beszélt, a technikáról sem. Ezt mindenki a ma­

ga számára alakítja ki. 5ohasem rajzolt, vagy korrigált bele a képbe, csak a margóra.

Hincz Gyula Vaszary János tanársegéde volt több éven keresztül. Mestere halálakor szép, tö­

mör írásban emlékezett Vaszaryra, a tanárra. Ez az írása a nagyközönség számára hozzáférhetet­

len helyen jelent meg, ezért újraközlöm, majd pedig a nemrégiben vele folytatott beszélgetés

„jegyzőkönyvét" teszem közzé.

14

Beöthy István: Kompozíció, Nukleáris forma II., 1973.

fa, 30 cm Szépművészeti Múzeum

„A modern humanista és tanítómester sokrétű igényével kezelte s irányította növendékeit. Elő­

adásaiban a művészet kérdéseinek megvilágításához a zene, irodalom és tudomány analóg kér­

déseivel gyakran vont párhuzamot, hogy a tárgyra vonatkozó megjegyzése minél gazdagabb és világosabb legyen tanítványai előtt.

Tanításának lényege: a természet leábrázolása és a művészet két külön világ. Az első beveze­

tő rész, amit tudni kell. A másik a tulajdonképpeni vélemény-nyilvánítás a világról, egy kor szelle­

mének megfogalmazása, egyúttal kontrollja is, etikai magatartás az esztétika törvényeivel. Egy­

szóval művészet.

5okat kívánt és mindent jól. Növendékeivel szemben a közvetlen hangra megközelíthetetlen és tisztelet parancsoló volt, de lebilincselő előadásai alkalmával az eszmecserének tág teret en­

gedett. Előadásai és korrektúrái nem voltak elvontak. Dúsak voltak szellemes fordulatokban és ér­

zékien színesek a szavak megválogatásában. Növendékeinek munkáiban megkívánta az elv isme­

retét, a világos, tömör fogalmazást, rabulisztikamentes, de színes s a gondolatot világosan fedő előadást. Célkitűzése alapján nem a modell volt az irányadó, hanem az elébetárt munka. A leíró festés ismérveit megkívánta, de annak oktatásával csak kivételes alkalommal foglalkozott. Pon­

gyola szellemű munkát nem tűrt. Tiszteletet kívánt a gondolattal és a munkával szemben.

Tanterembe léptekor minden növendéke érezte, hogy egy nagy művész és nagy pedagógus lép elébük s érezte, hogy az küldetésének teljes felelősségével van jelen növendékei közt. Modo­

rában volt valami hűvös és tartózkodó, és valami rendkívüli gyöngédség. Mindenkivel szemben figyelmes és figyelmet keltő volt.

Pedagógiai módszere nem a probléma részenkénti megismertetéséből állott, hanem mindig totális megragadása a feladatnak s nem demonstratív (azt megalázónak tartotta), hanem kritikai, Mem állított fel fokozatokat a fej, alak, kompozíció - rajz és festés között. Módszere mindig az egész művészire, az esztétikaira való rávilágítás volt (Kompozíció annyit jelentett, mint egy fej megoldá­

sa és fordítva). A természet után való munkát és a komponálást, párhuzamosan gyakoroltatta, egy­

más kontroljjára. A festői diszciplínák közül a szín és tömör szerkezet tanítását kedvelte leginkább és tanította, gyakran példázva a francia művészet emelkedett színízlésével. Elméleti utasításai mel­

lett gyakran tett gyakorlati és technikai utasításokat, még olyan kérdésben is, hogy hogyan kell a szenet, pasztellt, stb. kezelni, hogy a vonal, szín, folt, stb. hatása minél érzékibb és szebb legyen.

Vaszary János mint tanítómester teljes hitével az élő művészetre nevelte növendékeit, távozó növendékeinek meghagyván a haladás parancsát, a művészet tiszteletét és az etikus magatartást az alkotásban. A segítségért és a vezetésért köszönetet nem fogadott el: „nem Önért tettem - hanem a művészetért" szokta mondani végszóként az Epreskertből távozó növendékeknek."

16

Járitz Józsa: Két akt vászon, olaj, 92,5x71,5 cm, jh.

5aphier gyűjtemény

E tömör búcsúztatón túlmenő gazdag emlékezéssel szolgált Mincz Gyulával való beszélgeté­

sem. Jegyzeteimet szószerint közlöm:

„Vaszary nak olyan tanítási módszere volt, amely eltért a Főiskola többi tanáráétól. Magy volt a különbség például Rudnay Gyula klasszikusokon, Goya-n, Munkácsyn alapuló szemlélete vagy Benkhard Ágost nagybányai festésmódja mellett mindekettőjükből hiányzott a 'ma'. Vaszary pe­

dig mindig lépést tartott a korával és hallgatóknak adott egyéni korrektúra mellett a fiataloknak a világ forrongó művészetének általa ismert információját adta. Ez volt a nagy különbség. Rudnay a kortársakra sohasem tért ki, csak a régiekre hivatkozott, nem adott tájékoztatást az emberiség élő kultúrájáról. Mincz Gyula nem érzi magát jogosultnak, hogy bírálja, vajon Vaszary milyen szélesen s milyen mélyen fogta meg az akkori 'má'-t, de maga az a tény, hogy Vaszary felfegyverezte hall­

gatóit korszerűen, míg a többi nem, mindennél jobban mutatja jelentőségét. Mincz Gyula mindkét mesterét (Rudnayt és Vaszaryt) egyformán szerette és becsülte.

Elmondta Rudnaynál töltött idejének egyik mozzanatát. Volt egy Galimberti 5ándor nevű festő, aki Bécsbe emigrált 1919 után. Művészi fejlődését tekintve a Myolcak-hoz kapcsolódott és a 'MÁ'- hoz, Kassák környezetéhez. Mincz Gyulát ekkoriban érdekelte az impresszionizmus és a posztimp­

resszionizmus művészete, mert ez áthatott Vaszarytól a Rudnay osztályra. Kezdett is arrafelé tekintgetni, Rudnaynak ez nem tetszett. Galimberti képeit valaki, ez időben nyers vászonként áru­

ba bocsátotta a Főiskolán. így pusztult el Galimberti munkásságának egy része. Mincz Gyula meg­

látta 'Önarckép'-ét, és 'megszerezte'. Kissé Tihanyihoz, kissé Uitzhoz hasonlított. Észrevették a kép hiányát s megfenyegették Minczet, úgy hogy visszaadta a képet, de elkezdett stúdiumokat készíteni ebben a szellemben. Rudnay nem vette j ó néven ezt a szemléletváltozást. Lehordta:

'ezek az emberek őrültek voltak, ez a művészet őrültekházába való'. Nemesi és plebejus roman­

tika volt benne. Csodálatosan nemes művészettel művelte, de minden dolog felizgatta, ami a 'ma' művészetét jelentette. Mem világosította fel az embert arról, ami a világban történt.

Vaszarynál ezzel szemben minden korrektúra legérdekesebb része, amit a világról, az akkori kor művészetéről mondott. Az egyik kitárta a kaput, a másik nem. Vaszary ellátta hallgatóit folyó­

iratokkal, könyvekkel, képanyaggal: 'íme, kérem ez történik a világban.' Egyes művészeti esemé­

nyekről előadta a nézetét, ezek túlmutattak az ő festési módszerein. A francia kultúrában látta az egyetemes emberiség legszebb megnyilatkozását. Tisztelte. Beszélt Rippl-Rónairól is, akit nagyon becsült. De már például a Velencei Biennálét (az olaszokat) bírálta. Sokszor került a szó Fujitára, Van Dongenre, Dufyre.

hegismertette hallgatóival az internacionális kultúrát, emellett azonban sokat adott a kifejezés

humánumára. A művészi kifejezéssel szembeni tisztelet és megbecsülés áthatotta minden sza-

vát. Az ember teremtette a kifejezés és a letét gondolatát azt, hogy hogyan fessenek, ez is be­

letartozik a humánum szélesebb körébe.

Természetszemléletű képeknél a kifejezés tisztasága, a kifejezés humánus csengése kell, hogy benne legyen a látványban. Minez Gyula, mint festő későbbjött rá arra, hogy „az Öregnek igaza van".

Vaszary János nem szerette, ha valaki 'pacsmagolt', minden ecsetvonás, szín a kifejezés ma­

gas szintjén kellett létrejöjjön. A humánum nála annyi volt, mint emberiesedés. A nagy mesterek tulajdonsága a kifejezés eszközeinek és anyagának tisztelete.

Vaszary lenézte a maszatoló festészetet. 5okszor mondta: „Sajnos nem érhettem meg, hogy mesteriskolám legyen." Igen-igen sokra becsülte Derkovicsot: „művészi korlátai mellett olyan em­

ber, akiben tüzek égnek, majd később értik meg."

Tisztán kell látnunk a 20-as évek hazai viszonyait. Klebelsberg Collegium Hungaricum alapításai és (Ĵerevich Tibor nagy szerepe Rómában. Bernáth Aurél is akkor kerül haza, s a 20-as évek kö­

zepén 5zőnyi már elismert mester volt. Aba-Movák kiállításának óriási visszhangja kelt. flincz Gyu­

la nagyon szerette 5zőnyit. Az „Emberek a hegytetőn" utolérhetetlen tett volt, a Nyolcak utáni kor­

szak történelmi tette. Mos, Vaszary rájuk gondolva a következőket mondta: „Fel kell figyelni arra, ami ebben az országban történik. Rendkívül tehetséges fiatalok azok, akik most színre lépnek.

Ez a fiatalság azonban - sajnos - egy új konzervativizmus útján indult el, és éppen azért, mert rendkívül tehetségesek, fel kell erre figyelni."

Az említett nemzedék a modern művészet törekvéseit akarva-akaratlanul elnyomta. Rippl- Rónai koncepciója elhalványodik, a Nyolcak eltűnnek. Meokonzervatív polgári demokrata irányzat j u t uralomra a kubizmussal és magyarországi úttörőivel szemben és a francia kultúra útját elállja.

Magas szinten érvényesült a magányos ember humánuma (Bernáth Aurél), ezzel szemben a for­

ma művészete elhalványodott.

Vaszary modern kultúrát akart hozni az országnak, ez azonban a történelmi hagyományok és az előbb vázolt adott helyzet miatt lehetetlen lett számára. Innen a tragikus vonás benne.

A hallgatókban is ellentétet szült, hogy más az amit mondott s akart, hogy a maga művésze­

tében nem tudta végbevinni a múlttal való szakítást. Egy sovány intellektuális kör tömjénezte őt, a rettenetes konzervatív falat nem tudta áttörni.

Rippl-Rónai is így volt, ő is parfömös szépségekbe menekült, de utolsó önarcképei megdöb­

bentően mély festőiségűek és komolyak. Vaszary is, mint Rippl-Rónai azt hitte kultúrát tud terem­

teni Magyarországon, de rájött, hogy nem sikerült, nem sikerülhetett, mert nem volt saját szintjü­

kön élő környezetük. Ezért fordult nagy szeretettel a fiatalok felé, akiknek már mást kell csinálni­

uk, mint ahol ő megrekedt.

Rippl-Rónai és Vaszary öregkorának hasonló magatartását nézve felvetődik az öregkor megvál­

tozott szemléletmódja is. A csalódáson kívül nyilván ez is hozzájárult érdeklődésüknek a felszín, a nagyvilági élet felé való terelésében.

Vaszary a legnagyobb tisztelettel beszélt azokról, akik túlléptek a posztimpresszionizmuson, te­

hát Picassoról és Braque-ról. Az absztraktokról is komoly hangnemben beszélt, bár egyszer abszt­

rakt képek reprodukcióit hozta be, s a következőket mondta: „nem hiszek ebben, mert a művé­

szet mégiscsak az érzéki élet közvetlenül megragadható formáival kell törődjék."

A modern esztétikai formákkal szemben rendkívül igényes volt, ezért is adott ezek felé muta­

tó kompozíciós feladatokat (dinamikus, formai, szín, vonal, ritmus kompozíciók).

A művészi ábrázolásmódot kezdeti alapnak tekintette. A modellt is kompozíciós alkalomnak hir­

dette és vallotta, hogy a képen belüli absztrakt elemek kutatása az elsőrendű feladat: „érzékileg elérhető formákkal kell kifejeznie magát a festőnek."

E kompozíciós feladatok korrektúrákból nőttek ki. Például, valakinél a szín és plasztikus forma kapcsolatairól beszélt: „figyeljék meg, minél plasztikusabbá akarom tenni a formát, annál inkább kénytelen vagyok lemondani a színről és fordítva". - De vigyázat! Nehogy a plasztikon viaszfigurái felé vezető útra lépjünk!

Magy gondot kell fordítani a képben kifejezni való formai gondolat legtisztább megformálására.

Korrektúrája mindig a képre vonatkozott: a kép a rend és egység. Az absztraktakat kissé dekora­

tív művészeknek tartotta.

Minden egyes bírálatában a kép egészét, a színek ritmizálását, a formák rendszerét és az ezek mögött lévő emberi magatartást tekintette alapvetőnek. Az előbb említett kompozíciós feladatok modell előtti korrektúrák gondolataiból jöttek létre, például ha a képben a ritmussal hibák voltak, akkor az lett a feladat. Sokat beszélt a nagy mesterek (Matisse, Van Gogh) palettájáról.

Amikor egy alkalommal meghajszolták művészetpolitikájáért, belépett az epreskerti nagy te­

rembe, megállt a lépcsők tetején, bundában, megigazította lornyonját s azt mondta széttárt karok­

kal: „Uraim nyissák ki az ablakokat, hadd áradjon be friss levegő ebbe az országba." - Ritkán lehetett így belelátni belső tragédiájába....

Somogyi Almanach 9. Kaposvár, 1967.

Szerkesztette: Kanyar József

zo

V/aszary tanítványok

1

V/aszary János a budapesti műtermében, 1930-as éveh

Vaszary tanítványok

Vaszary János tanítványai között a Rázsó Klára-féle magániskolában. 1939. ápr. 23 Pesti Mapló képes melléklete

22

*nyok

Anna Margit Ágh-Ajkelin Lajos Barcsay Jenő Barna Miklós Barta László Bartoniek Anna Bartók Mária Batthyány Gyula Bálint Endre Bene Géza Beöthy István Berki Irma

Biai Töglein István Borbereki Kovács Zoltán Borberekiné Sebők Erzsébet Büky Béla

Cziffery József Czillich Anna Csada Klára

Csebi Pogány István Dulien Edit

Emanuel Béla Ernőd Aurél Endresz Alice F. Antal Elemér Faragó Pál Fenyő A. Endre

Ciáborjáni Szabó Kálmán Gadányi Jenő

Gál 5ándor

Vaszary János tanítványai voltak:

Gyarmathy Tihamér Györfy K. József fláy Károly

Mellei (heller) András hincz Gyula

flraniczky Ilona Hunyadi László Jancsek Antal Járitz Józsa Karikás Ilona Kemény Zoltán Kiss Vilma Nie Zoltán Komi55 Dezső Kroc5ák Emil Laczkovits Piroska Láng Rudolf Lo5sonczy Tamás Lőrincz Gyula Maghy Zoltán Magyarán Imre Medveczky Jenő Miháltz Pál Molnár Ilona Müller Dénes

Nádasdi 5árközy Elemér Mémethy Béla

Hovotny Emil Róbert Országh Imre Ferenc Paál András

Paloc5ai Horváth Margit Pécsi Pilch Dezső Peitler István Perényi Lenke, 5teinfeld Sándorné Pirchala Imre Proder Lajos Alajos

Rainemé, Istvánffy Gabriella Rafael Győző

Rákosy Zoltán

Róna Klára, Kie Zoltánné Schubert Ernő

5zabó Vladimir Szántó Piroska Szantrucsek Jenő Szentgáli Tóth Zoltán 5zlovák György Sztehló Lili Tahi-Tóth Nándor Tóth Menyhért Vadon Józsefné Vajda Lajos Vajszada Károly Vaszary Gábor Va5zkó Erzsébet Viski Bálás László Vörös Béla Zsámbor István

Л katalógusban közölt életrajzi adatokat és elemzéseket a következő forrásokból idézzük:

Kortárs magyar művészeti Lexikon (l-lll. köt.) (főszerk.Fitz Péter). Budapest, Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.

Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára: Életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkotó festő- és grafikusművészekről. 5zeged, 1988

Éber László: Művészeti Lexikon. Budapest, Győző Andor kiadása, 1926.

Művészeti Lexikon (I—IV/. köt.) (főszerk. Zádor Anna, Genthon István) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975-1984.

Magyar életrajzi lexikon (l-lll. köt.) (főszerk. Kenyeres Ágnes). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1985.

A n n a M a r g i t festő

(Borota, 1913. december 23. - Budapest, 1 9 9 1 . június 3.)

Eredeti neve 5icherman Margit; vidéki zsidó családból származott. 1930 Körül Budapestre ment, ahol a főiskoláról eltávolított Vaszary János magániskolájában (Új Művészeti Iskola) tanult. Itt ismerkedett meg Arnos Imre festővel, akivel többévi együttélés után, 1936-ban összeházasodtak. Legkorábbi müvei Ámos Im­

rével szoros kölcsönhatásban, szellemi rokonságban születtek. Többnyire önmagát ábrázolta, az önarckép mindvégig központi szerepet játszott művészetében, életműve mintegy önéletrajzzá állt össze. Képei ekkor erősen dekoratív jellegűek, az egymáshoz közeli tónusok a franciákat, mindenekelőtt Bonnard-t idézték.

1937-ben, a világkiállítás idején, Arnos Imrével Párizsba mentek, ahol találkoztak Chagall-lal. 1 9 3 8 - 1 9 4 1 kö­

zött a nyarakat Amossal együtt Szentendrén töltötték. A negyvenes években - Arnos Imre egyre gyakoribb munkaszolgálatainak idején - rajzain, festményein a kontúrok megerősödtek, abroncsszerúen fogták körbe, szorították önmagukba a formákat. A nőalakokba szinte kivétel nélkül önmagát helyettesítette be, szerepe­

ket keresett és próbálgatott - ő a táncosnő, a múzsa, Venus, festőnő, prostituált, árva, menekülő. 1945- ben az Európai Iskola művészcsoport egyik alapító tagja volt. Már 1945 előtt megvoltak az előzményei an­

nak a groteszk, csupán fejből, kézből és a felsőtestből álló bábunak, aki most szinte egyetlen elemi formá­

ra, a gömbfejre egyszerűsödve különböző szerepekben merítkezik meg: hol megváltó, hol próféta, halász, párka, özvegy. Ezekben a bábukban is gyakran önarcképeket festett, a hasonlóság helyett az attribútumok szolgálják az azonosítást. A korábbi temperatechnika után olajai festett, színei egyre harsányabbak, nyerseb­

bek lettek. A gyermekrajzok egyszerűségére emlékeztető, ugyanakkor elementáris erejű, a népművészet és a kultúra archaikus rétegei iránt fogékony festészet gyökerei Vajda és Korniss szentendrei programjáig nyúl­

tak vissza, az Európai Iskola tradícióválasztásában kapott megerősítést, s rokon a COBRA-csoport felfogásá­

val. Az Európai Iskola megszűnése után j ó ideig nem kapott önálló kiállítási lehetőséget, 1948 és 1953 kö­

zött elhallgatott. Amikor újra dolgozni kezdett, a baba, bábu, bohóc lesz ismét a témája. Irodalmi ihletésű, elbeszélő képeket is festett. Az ötvenes évek végére a bábutematika mellett megszületett egy lírai, a sze­

cessziót, Gulácsy alakjait idéző, visszafogottabb színeket használó, illetve szénnel vászonra készült műcso- port. A népművészet, a városi folklór iránti érdeklődése megmaradt, de át is alakult, a krumpliasszonyokon, lopótök figurákon keresztüljut el a modern giccsig. Mind festésmódja, mind témái a groteszkhez közelítet­

tek, a szürreális és expresszív látásmód egyaránt jellemezte. A „popular imagery" témái, a vásári portékák, az üvegfestmények, a „cselédfolklór" ihlette bibliai tárgyú képeit.

Kiállított művek: Magány (Fátylas), 1977.

vászon, olaj, 40x30 cm

5zombathelyi Képtár, Itsz.: K.79.1.

Mő tükör előtt Fej / kerek gömbfej, 1948.

papír, tempera, 70x58 cm, jbf. Anna Margit papír, olaj, 3 1 x 3 1 cm

Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 73.36 Szombathelyi Képtár, Itsz.: H81.10.

24

Madárdal

vászon, olaj, 70x50 cm, jbl. Anna Margit Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 79.82

F. Antal Elemér (Felsőgelléri) festő, grafikus

(Budapest, 1896. november 9. - Budapest, 1991. január 19.)

1921-1928 között végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei: Vaszary János, Réti István és Olgyai Viktor. Olgyai Viktor ösztöndíjas tanársegéde. Tagja volt a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületé­

nek. Tanulmányai előtt a kecskeméti, főiskolás korában nyaranta öt éven át, a miskolci müvésztelepen dol­

gozott. 1922-től szerepeltek művei, elsősorban a 5zinyei Társaság és a Műcsarnok kiállításain. Rendszere­

sen részt vett a Rézkarcoló Művészek Egyesülete külföldi (hlága, Amszterdam, 5tockholm, stb.) tárlatain.

Rézkarcokat, akvarelleket, fa- és linómetszeteket, impresszionisztikus festményeket alkotott. Műveit oldott- ság, a valóság romantikus, lírai átírása jellemezte.

26

Kiállított mű:

Tájkép, 1921.

papír, tus, lavírozott, szén, 2 1 x 3 4 c m , JJI. F Antal Elemér 9 2 1 Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 79.31

Agh-Ajkelin Lajos festő, grafikus

(Udvari, 1907. február 12. - Budapest, 1995. augusztus 22.)

A riagyar Képzőművészeti Főiskolán 1934-ben végzett, mesterei Rudnay Gyula, Réti István és Vaszary János voltak. 1930-1932 között olaszországi tanulmányúton vett részt, a firenzei Akadémia előadásait lá­

togatta, ahol G. Pozzi növendéke volt. Tagja volt a Remsey Jenő vezette Spirituális Művészek Szövetségé­

nek. Az impresszionizmusból indult, majd egyes művei az avantgárdé irányzatokhoz vonzódására utaltak, anélkül, hogy elkötelezte volna magát annak bármelyik ágával. Alkotásaiban jellemző a harmóniára törek­

vés. A színek hatásfokának növelésére festészetében olyan nem hagyományos anyagokat is felhasznál, mint a kavics, a fa, a fémlemez, a gyöngyház vagy éppen egy ősrégi cserépdarab. Idővel a mikroszkopikus világ felé fordult, és a természet látványán alapuló absztrakt világot hozott létre. Az 1940-es években sú­

lyos betegsége gipszágyhoz kötötte, csak ritkán tudott dolgozni. Faintarziákat is készített.

Kiállított müvek:

Bivalyok

papír, akvarell, 53x87 cm Maas gyűjtemény

28

Mikrovilágból

papír, akvarell, 30 cm 0, Itsz.: 94.22.22.

Kálmán Imre Múzeum, 5iófok

Barcsay Jenő festő, grafikus

(Katona, 1900. január 14. - Budapest, 1988. április 2.)

Egy túlnyomóan román nemzetiségű erélyi faluban született - erdélyi fejedelmi család leszármazottjaként.

Eredetileg zenésznek készült. Egy jómódú erdélyi úr vállalkozott arra, hogy fedezze tanulmányait a budapes­

ti főiskolán. 1919-ben jött Budapestre, s beiratkozottá Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1924-ben végzett.

Mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. Az 1926-os év nyarát Makón és Hódmezővásárhelyen töl­

tötte, ekkor ébredt rá először a tájban rejlő konstruktív szerkezeti erőkre. Az érzelmi tartalom helyett egyre inkább a forma kötötte le figyelmét. 1926 őszétől egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott. Itt elementáris erő­

vel hatott rá Cézanne festészete, amely egy életen át bűvöletében tartotta. 1927-ben Itáliában járt, ahol a quatrocento festészet embereszménye, a testek tömegének ábrázolási módja hatott rá. 1929 tavaszán Szentendrére látogatott, ahova később vissza-visszatért, majd itt telepedett le. 1929-30-ban ismét Párizs­

ban dolgozott, ösztöndíjjal. Ekkor a kubizmus által hirdetett képalkotási törvényeket sajátította el. 1931-től a Fővárosi Iparostanonc iskolában, 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán anatómiát tanított. Első párizsi út­

ja után vált a szerkezet alapvető képformáló erővé művein. Itáliai tanulmányútja hatásaként az embereket pszichikai gesztusok nélkül, statikusan, kiegyensúlyozott pózokban ábrázolta. 1929-től a főként Szentend­

réről és a környező tájról készített müvein alakította ki sajátos stílusát, mely a konstruktivizmus egyfajta ma­

gyar változata. E korai műveit komor, drámai erő, mély fény-árnyék hatások jellemzik. Művészetében a geo­

metrikus módon absztrahált kompozíciók, konstruktivista tájképek és figurális ábrázolások egymást áthat­

va, egymással párhuzamosan jelennek meg. 1945 utáni munkássága absztrahált női figurák csoportozata- ival és tájképekkel kezdődik. A nőalak az 1950-es években klasszicizált változatban jelenik meg művésze­

tében. Másik inspiráló forrása a hangulatos szentendrei építészet, melynek kreatív leegyszerűsítésével a konstruktivizmushoz közel álló lírai absztrakt festészetet hoz létre. Az 1960-as években számos nonfiguratív, geometrikus képet fest, ezek végsőkig redukált, komor fekete-fehér szubsztrátumait mutatja be néhány év­

vel halála előtt rendezett Műcsarnok-beli kamarakiállításán. Mozaikjai mellett egy másik monumentális- murális műfajban, a gobelin területén is jelentős kompozíciókat alkotott, míg a grafikai technikák közül el­

sősorban a rézkarcot művelte (természetesen a szabadkézi rajz mellett). Művészetpedagógiai munkássága rendkívül jelentős: anatómiai szakkönyvét (melyben a reneszánsz mesterek precizitására és a tudományos húségre egyaránt törekedett), valamint másik két könyvét számos nyelvre lefordították és tankönyvként használják.

Kiállított müvek:

Utcarészlet Tájkép papír, pasztell, tempera, 56x75 cm, jjl. Barcsay vászon, olaj, 87x80 cm, Jjl. Barcsay

Rippl-Rónai Múzeum, Itsz.: 69.4 Rppl-Rónai Múzeum, Itsz.: 66.1.

3 0

Umbraban vörös, 1967.

fa, olaj, 25x35 cm 5zombathelyi Képtár, Itsz.: K.80.84.

Barna Miklós festő, grafikus

(Budapest, 1900,. április 6. - Budapest, 1993. május 19.)

Tanulmányait művészeti szabadiskolában kezdte, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1921-ben, mesterei: Czigány Dezső és Vaszary János. 1922-ben Bécsbe, Berlinbe, majd Párizsba utazott, ahol az École des Beaux-Arts-on, Pierre Carmon irányításával folytatta tanulmányait. 1923-ban Párizsban ta­

lálkozott Uitz Bélával, akinek hatására csatlakozott a munkásmozgalomhoz. 1925-ben elkészíti Fehér terror című albumát, amelynek sikere révén, 1926-1930-ig a moszkvai Képzőművészeti Főiskolán Qeraszimov ta­

nítványaként tanulhatott tovább. 1933-tól kiállító művész. 1933-1937 között mesterképzős a leningrádi Rjepin Akadémián. A 30-as években csatlakozott az Orosz Forradalmi Művészek Szövetségéhez, amelynek tagjaként több városban is dolgozott. 1947-ben tért vissza Magyarországra. Ugyanebben az évben volt el­

ső hazai kiállítása, nagyszabású, forradalmi-munkásmozgalmi tárgyú grafikai sorozatainak stiláris jegyei a plakátművészettel mutatnak hasonlóságot. Formáira az expresszív összefogottságjellemző. Jelentősek még a különböző parasztfej-karaktereket megörökítő művei. Festői munkásságát elsősorban portréi és tájképei képviselik.

Barna Miklós első egyéni kiállítását a budapesti Nemzeti Szalonban rendezték 1950-ben. Hét évvel ké­

sőbb a Derkovits Teremben állított ki, majd 1961-ben és 1967-ben a Műcsarnokban, rá egy évre pedig az Ernst Múzeumban. A Körmendi Galéria 1995-ben, két évvel a művész halála után, rendezte meg Barna Mik­

lós nagysikerű emlékkiállítását.

32

Kiállított mú:

Szajnaparti falatozó, 1922.

papír, ceruza, 23x18 cm 5aphier gyűjtemény

Bartoniek Anna festő

( 1 8 9 6 - 1978)

1914-től a világháború okozta megszakítással 1922-ig a képzőművészeti Főiskolán tanult Glatz Oszkár, Réti István és Vaszary János irányítása mellett. 1918-ban a Budapesti Képzőművészeti 5zabadiskolát is látogatta. 1924-ben tanulmányúton járt Rómában, Velencében és Bécsben. 1931-ben egyike volta Magyar Képzőművésznők Egyesülete Új Csoportja megalapítóinak, majd tagja lett az ebből kialakuló Új nyolcak cso­

portnak. Bartoniek Anna egész életét a művészetnek szentelte. A harmincas évek közepén áttért a famet­

szetre, s ettől kezdve e műfaj szinte kizárólagossá vált művészetében. A tragikus sorsú művész a legutób­

bi évekig szinte ismeretlen maradt, életműve a mai napig is jórészt lappang.

Kiállított múvek:

Cirkusz

vászon, olaj, 55x69 cm, jjl: Bartoniek Saphier gyűjtemény

34

Spanyol lovasiskola fa, olaj, 75x49 cm, jh.

5aphier gyűjtemény, Istz: 168.

B a t t h y á n y G y u l a festő, grafikus, díszlettervező

(Ikervár, 1887. - Budapest, 1959.)

A mártírhalált halt első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos dédunokája. A párizsi Julian Akadé­

mián és 1907-ben Münchenben, Angelo Janknál végezte tanulmányait. Mesterének Vaszary Jánost tekin­

tette. 1914-ben az Ernst Múzeumban volt nagy kiállítása, 1921-38-ig rendszeresen láthatók művei a Mű­

csarnokban és a Memzeti Szalonban. A bicskei művésztelep Batthyány Gyula meghívására alakult 1921-ben.

Az 1920-as évektől Gyagilev díszlettervezőjének, Leonyid Baksztnak a hatására kezdett jel mezeket és szín­

házi dekorációkat is tervezni. 1952-ben hazaárulás címén nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után a „festő gróf" Polgárdiba vonult vissza, és itt élt haláláig elfeledve a korábbi tiszttartói lakásban. Az arisz­

tokrata körök, a mondén társasági élet festője volt. Környezetének alakjait általában Daumier szatirikus stí­

lusával rokon módon karikírozza. A megkésett szecesszió jegyében furcsa optikán keresztül szemlélte és ábrázolta a luxus-örömlányokat, elegáns spanyol úriembereket, gengsztereket vagy maffiózókat, a fülledt és pazar erotikával telt arisztokrata miliő pózoló, teátrális, belül kiüresedett, lárvaarcú szereplőit. Az őszinte vagy realista ábrázolásmódtól magát feltűnően távoltartó Batthyány Gyula festészete sokféle stílusirányzattal vagy modorral rokonítható. Megnyújtott alakjai Daumier mellett El Qreco manierisztikusan hullámzó emberábrá­

zolásaira is emlékeztetnek. Dekorativitása nemcsak a szürrealizmus illusztrativitasaval rokon, hanem az art decóval is. (Grafikusként többek közt flerczeg Eerenc és Tormay Cecilé műveit illusztrálta. Az Operának dísz­

leteket tervezett. Ismert temperával papírra festett történelmi sorozatának néhány darabja is. Élete vége felé egy világtörténeti és egy magyar történeti illusztráció-sorozatot festett.

Kiállított müvek: Méger asszony

dekli, olaj, 98x69 cm, j.n.

Janus Pannonius Múzeum, Itsz. 72.336 Sokác temető

karton, olaj, 65x90 cm, jbf.: Batthyányi Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 52.20

Népvándorlás

olaj, vászon, 105x136 cm, j.n.

Haas gyűjtemény

3 b

Lovaspóló, 1908 olaj, fa, 39,5x50 cm, Jbl.: BG 1908

magántulajdon

37

Bálint Endre festő, grafikus

(Budapest, 1914. október 27. - Budapest, 1986. május 3.)

1934-ben végez az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályán, reklámgrafikai szakképzést szerez. Még eb­

ben az évben megteszi első párizsi útját. 1935-ben Vaszary János, 1936-ban Aba hovák Vilmos magánisko­

lájában tanult. 1 9 5 7 - 1 9 6 1 közötti párizsi tartózkodásától eltekintve Budapesten élt. Vaszarynal ismerkedett meg Vajda Lajossal, és barátsággá mélyülő kapcsolatuk megerősítette Bálintot festői törekvéseiben. 1936- tól járt Szentendrére, ahol Korniss Dezső és Vajda Lajos köré csoportosuló fiatal művészek közé tartozott.

1945-ig keletkezett festményeinek zömét sajátkezüleg semmisítette meg. A fennmaradt műveken a vastag, sötét kontúrok közé szorított motívumok instabil, zaklatott kompozíciókba feszülve a látvány expresszív átírá­

sának szándékáról vallanak, egyben Czóbel Béla festészetének hatását tükrözik. A háború és munkaszolgálat megpróbáltatásai után, 1945-ben az újrakezdés lendületével kapcsolódott be a művészeti életbe: a Szociál­

demokrata Párt Dekorációs Osztályának vezetője és a Munkás Kultur Szövetség Képzőművészeti Szakosztá­

lyának titkára lett. Alapító tagja az Európai Iskolának. 1947-es párizsi második szürrealista világkiállítás hatá­

sára képzeletbeli lények: manók, koboldok, antropomorf organikus lények népesítik be képeit. Alkotói válsá­

gában, az 1950-es évek közepén tudatosan fordul Vajda transzparencia módszeréhez. A rajzokon - amelye­

ken elindul képi fantáziájának felszabadítása felé - egymásra montírozva már megjelennek későbbi jellegze­

tes motívumai: lófejes cégér, kerékforma, sváb és arab asszonyok képeinek fragmentumai. 1956 novembe­

rében megválasztják a Magyar Képzőművészek Szövetségének titkárává, így közreműködik az 1957-es Tava­

szi Tárlat megrendezésében, majd Párizsba utazik. 1958-ben jelenik meg az Édition Labergerie kiadásában Je­

ruzsálemi Biblia, melyhez több mint ezer illusztrációt készíett. A szürrealizmus kései változatához sorolható művein soha nem látott, belső tájakon a gyermekkor és a múlt nosztalgiával átitatott, ismerős emlékkép-tö- redékeinek sablonjai az álom és az emlékezés logikája szerint keverednek az ismeretlen, titokzatos, sokszor félelmet keltő figurációkkal, alakzatokkal, hogy egy elmondhatatlan történet szereplői legyenek. A sokszor víz­

szintesen elnyúló, nemegyszer öreg, mulandóságot sugalló deszkalapokra festett képeken a tudatosan ritmi­

zált geometrikus és organikus színfoltok kemény áttűnéseit a faktúra érzékeny kezelése avatja líraivá. Párizs­

ból hazatérve töretlenül folytatódik a megtalált képi világ építése. A 1960-as évek végén, a 1970-es évek elején az epikus jelleget felváltja a művész szimbólumértékű motívumainak felmutatása.

Kiállított művek:

Egy homokfutó halálára Diptichon, 1970.

papír, színes linómetszet, 49x70 cm papír, kollázs, 27x16 cm / 2 7 x 1 6 cm Rippl-Rónai Múzeum, Itsz.: 2003.3. magántulajdon 38

Ördögűzés trombitával, 1976.

vászon, olaj, 90x30 cm magántulajdon

Bene Géza festő, grafikus

(Csáca [Trencsén megye], 1900. április 1. - Budapest, I 9 6 0 , május 22.)

Iskoláit Ruttkán, majd Iglón végezte. 1921-től a budapesti Országos Képzőművészeti Főiskolán tanul 1925-ig. Vaszary János és Olgyai Viktor voltak mesterei. Tanulmányainak befejezése után tagja lett a Kép­

zőművészek Új Társaságának és annak valamennyi kiállításán szerepelt. Az évente megrendezett hazai ki­

állításokon kívül Krakkóban, Firenzében, Velencében, Zürichben, Stockholmban és Bécsben vett részt kiállí­

tásokon. 1922-ben római ösztöndíjat kapott, 1923-ban 5zinyei-díjat. 1928-ban az Új Művészek Egyesülete, 1948-ban a Rippl-Rónai Társaság tagja lett. 1927-ben a „Magyar posztimpresszionisták kiállításán" szere­

pelt. Elsősorban tájképfestő, aki a húszas évek második felében egyéni hangvételű neoklasszicista jellegű csendéleteket, illetve enteriőröket is festett. A harmincas évek második felétől kezdve erősödik műveiben a konstruktív alkotói szándék: a szentendrei stíluskörnek nevezett konstruktív irányzatnak egyik kimagasló mestere. Tájképeinek felfogása Qadányi Jenő és Barcsay Jenő nevével mutat rokonságot, noha eredendő és mély természetélményét a racionális szerkesztés, férfias tömörség és líraiság egyaránt jellemzi. A mű­

vésztelepnek soha nem volt tagja: magányos alkatként nem szerette a művészi soportosulásokat. Művé­

szete számára inkább a nógrádi Bánk és környéke vált meghatározóvá, ahol a harmincas évek közepétől nyaranta hosszabb időt töltött.

Figurális kompozícióit a negyvenes évek elejére mindinkább felváltják konstruktív táj kom pozíciói. 1945 után alkotóereje teljes kibontakozását éli. nagysikerű önálló kiállításán kívül szerepel pl. a Fővárosi Képtár­

ban bemutatott 5zabad Nemzeti Kiállításokon, s ugyancsak a Fővárosi Képtár 1948-ban rendezeett „A ma­

gyar grafika 100 éve", majd „5záz magyar művész" című kiállításán. 1947-után a Magyarországon jelent­

kező doglamitus művészetpolitika elutasította művészetét, noha festészete nem volt nonfiguratív, viszont szürreális tájai, konstruktív és dekoratív átírásai mentesek mindenfajta, akadémista értelemben vett natura­

lizmustól és realizmustól. A következő években teljesen visszavonultan élt, 1948-1957 között semmiféle nyilvános szereplésen nem vett részt. A rajztanítás mellett festett. Életében sajnos utolsó önálló gyűjtemé­

nyes kiállítására 1958-ban került sor a budapesti Műcsarnokban, ahol még megérhette művészetének elismerését.

Kiállított múvek:

Csendélet, 1929. Rózsaszín csendélet

karton, tempera, 50x60 cm karton, tempera, 47x33 cm, jjf: Bene Géza 1931 Szombathelyi Képtár, Itsz.: F.86.96. Maas gyűjtemény

40

Ülő nő piros nyaklánccal

papír, vegyes technika, 62x48 cm, jjl.: Bene Géza 930 Haas gyűjtemény

Beöthy István (Etienne Beöthy) szobrász, teoretikus

(Fleves, 1897. szeptember 2. - Párizs, 1 9 6 1 . november 27.)

Gyermekéveit Jászapátiban töltötte. 1918-ban építészetet tanult a műegyetemen. 1919-ben Rippl-Ró­

nai szabadiskoláját és Vedres Márk műhelyét látogatta. 1 9 2 0 - 1 9 2 4 között a Magyar Képzőművészeti Főis­

kola növendéke. A szobrász szakáról nézetei miatt kizárták, végül Vaszary János növendékeként a festő sza­

kon végzett. 1925-1926-ban európai tanulmányútat tett, majd 1926-ban letelepedett Párizsban. Alapító tagja az Abstraction-Création csoportnak. 1936-ban megszervezte a Les Artistes Musicalistes, 1938-ban a párizsi magyar képzőművészek kiállítását Budapesten. A II. világháború idején bekapcsolódott a francia el­

lenállási mozgalomba, a Magyar Függetlenségi Mozgalom alelnöke. 1946-ban a 5alon des Réalités Nouvelles alapító, 1957-től vezetőségi tagja. 1947-ben több magyar művész szereplését biztosította a Réalités Nouvelles с. folyóiratban, majd a következő évben megszervezte párizsi kiállításukat. Az 1950-es években építészeti, urbanisztikai, ipari formatervezési munkák foglalkoztatták. Részt vett a Forme et Vie (Forma és Élet) folyóirat szerkesztésében, az Espace (Tér) csoport tevékenységében. Vezetőségi taggá vá­

lasztották az Union des Artistes Modernes-ben. Alkotásait az európai avantgárd legjelentősebb absztrakt kép­

viselőinek műveivel együtt említik. Szemlélete kialakításában fontos szerepe volt az Abstraction-Création csoportban végzett munkásságának. A 30-as években ritmus-plasztikáival a tér-idő, a harmónia, a forma és ritmus összhangjának kifejezésére törekedett, flullámvonalú, spirálisan csavarodó, pillér hatású szobrainak sajátossága a zártság, a határozott befoglaló vonal, ugyanakkor mégis szabadon áramló hajlékonyság. Szob­

rait nemes anyagból formálta, mahagóni és paliszanderfából vagy aranyló bronzba öntve. Formavilágát Flans Arp és Max Bill munkásságával rokoníthatjuk. A közös vonások a művészeti műhelyre, az időbeli együttmun- kálkodásra utalnak. Elméleti munkásságában jelentős szerepet foglal el Aranysor с műve. Kutatásainak ki­

indulópontja az antik „sectio aurea" (aranymetszés) elve, azaz egy távolság bizonyos felosztási módja. Az általa meghatározott aranysor egy, a képzőművészetben alkalmazható arányelméletet hozott létre. Müvét 1939-ben közölte Probleme de la Création, valamint Série d'Or címen. 1952-1953-ban az École des Beaux- Arts előadássorozatán az arányok és színek összefüggését taglalta. Munkássága Magyarországon az 1983- as pécsi és budapesti, a teljes életművet bemutató kiállításig kevéssé ismert.

Kiállított művek:

Plakátterv, 1 9 4 2 - 4 3 papír, tempera, 2 7 x 2 1 cm

Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 76.139.

42

Mőalak, 1 9 2 8 . (Kiöntve: 1 9 7 2 ) alumínium, 45,5 cm

Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 7 6 . 3 2 1 .

Berky Irma

A Képzőművészeti Egyetem hallgatója volt 1923 - 1927 között.

A tiszaalpári Zárdatemplom szentélyét megvilágító színes üvegablakokat ő tervezte. Kiállított képét erőteljes gesztusokkal festett dekoratív formaadás jellemzi.

44

Kiállított mű:

Táj, 1928

karton, olaj, 50x63 cm, jbl.: Berki Saphier gyűjtemény

Biai-Főglein István festő, illusztrátor

(Besztercebánya, 1905. október 20. - Budapest, 1974. november 15.)

A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István tanítványa volt 1 9 2 4 - 2 9 között. A diploma megszerzése után franciaországi ösztöndíjat kapott, majd 1934-ben Olaszországban, 1938-ban Hollandiá­

ban, 1939-ben Franciaországban járt tanulmányúton. A bp.-i tárlatok kiállítója, külföldön is sokszor szerepelt sikerrel, csendéleteivel, tájképeivel, többek között a Velencei Biennalen (1938). Gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban (1928, 1930, 1 9 3 1 , 1933, 1954), a Tamás Galériában (1937, 1941), a Csók Galéri­

ában (1959), a Derkovits-teremben (1965) és Pécsett (1973). 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. Az 1950-es években édesapja országos főleváltárnokként összetűzésbe került az akkori ál­

lamhatalommal. Az apját támadó politikai erők olyan mértékben szóltak bele Biai életébe is, hogy 1954-ben kizárták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségéből. Politikai elmarasztalása és klerikális be­

állítottsága miatt éveken keresztül nem állíthatott ki, nem írtak róla.Ugyanekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri Csillagok című könyvét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Merman Lipóttal szoros baráti és munka­

kapcsolatban volt. Korai párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás és síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől, azonban itt is kamatoztatta bravúros szakmai fel­

készültségét. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben, így ké­

peinek motívumai között éppúgy megtalálhatjuk a festészet kellékeit, mint egy polgári nappali jellegzetes tárgyait. 5zobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Szívesen merített a cirkusz, az állat­

kert világából is. Az 50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarco­

kat, sokszorosított grafikákat készített. Utolsó éveit többnyire Kisorosziban töltötte.

4 6