Bágyad az arcom.
-
Akarom.
Földig érő lószőrpalástban Cobolyprémesen, kardosan, Akarom átkűzdeni magam.
Vérben fetrengve, pogány aggyal, Seruzád perzsa szőnyegén
Akarok imádkozni én.
S nem túrni vakondként a földet, Vagy ostorozni önmagam,
Siró lélekkel, kínosan.
be száz rórátés hajnalon Csengve csengjen a dalom, Ezt akarom, ezt akarom!
•
•
•
Mea culpa.
Préselt, vertarany vérem csepegtetem Egy nagy, egy csókos medencébe, S a vérszerződést megkötöm vele.
Belecsorgatom az ereimből Vérem a forró tengeredbe, Hogy agyonfojthassál nevetve.
Bágyadt, sötét hajam levágom S kacagva úgy rakom elédbe, Itt van, tehetsz akármit véle.
Te szép szatír, most összetéphetsz, Vagy visszasujthatsz le a porba, Es akkor mea culpa, mea culpa.
Juhász Árpád.