Zsasskovszky Ferenc és Endre Egri ének-kátéja kiadástörténeti

és zenepedagógia-történeti összefüggésben

²

Bevezetés

Ahogyan azt a tanulmány – részben a kutatásunk fókuszában álló ze-nepedagógiai munkából kölcsönzött – címe is jelzi, a tudásátadás fo-lyamatának kezdeti, fáradságos lépéseire mindig különös figyelmet kell szentelni. A magyar művelődéstörténet és esetünkben a nyomdászattör-ténet területén ezt a jelenséget bátran írhatjuk le az alapkutatás kifeje-zéssel. A kezdeti nehézségek leküzdése azonban új távlatokat nyit, így az új eredményeket számos diszícplína hasznosíthatja, ha saját szem-pontrendszeréből kitekintve árnyalná vagy új aspektussal is gazdagítaná a kutatás tárgyáról kialakított képet. A jelen tanulmány kiadástörténeti szempontból kapcsolja össze a Zsasskovszky-testvérek életművének egy darabját az egri Érseki Líceumi Nyomda történetével és kiadványaival;

egyben az első olyan kezdeményezés, amely már egyértelműen épít az alapkutatás eredményeire.

1 Idézet innen: Zsasskovszky Ferenc, Zsasskovszky Endre, Egri ének-káté vagyis az ének elemei kérdések- s feleletekben az elemi tanodák s minden kezdő használatára, Eger-ben, az Egri Érseki Lyceumi Könyvnyomdában, 1860, [Előszó].

2 A tanulmány „A tudomány ekként rajzolja világát” – Irodalom, nevelés és történelem metszetei című tudományos tanácskozáson megtartott, azonos című előadás alapján készült. Elhangzott: Eszterházy Károly Egyetem, 3300 Eger, Eszterházy tér 1., 2017. szeptember 28–29.

A 2015 és 2017 októbere között folytatott, a források feltárására és regisztrálására irányuló munkánk³ során az egri Főegyházmegyei Könyvtár dokumentumainak kézbevétele mellett cédulakatalógusok, bibliográfiák, kézikönyvek, hazai és nemzetközi elektronikus katalógu-sok, illetve adatbázisok segítségével, a teljességre törekedve kíséreltük meg rekonstruálni az egri Érseki Líceumi Nyomda működését. Kétéves kutatásunk eredménye az a 2017-ben közreadott, kétkötetes bibliográ-fia,⁴ amely az első, bizonyíthatóan az egri sajtóból származó kiadvány megjelenésének időpontjától (1755) a nyomda államosításának évéig (1949), a teljesség igényével tárgyalja az érintetett nyomtatványok kö-rét.

Az egri Érseki Líceumi Nyomda kiadványai a 19. század második felében

A Zsasskovszky-testvérek Egerben megjelent munkáit a nyom-da „érseki korszakának”⁵ történetében kell elhelyeznünk. Egri kiadástörténetük 1853-ban kezdődött: ebben az évben látott napvilágot Karénekes kézikönyvük,⁶ amellyel együtt mintegy 25 kü-lönböző kiadvány jelent meg Egerben valamelyik Zsasskovszky-testvér szerzőségével.⁷ A kiadványok jellemzően három területet, illetve műfajt

3 A kutatócsoport tagjai Mizera Tamás, Nagy Andor és Verók Attila voltak. A kutatás során hallgatóként közreműködtek: Dinnyés Patrik, Fülep Ádám és Hamzók Judit.

4 Mizera Tamás, Nagy Andor, Verók Attila, A könyvkiadó egri Líceum: Történet és kiadványjegyzék I: 1755–1852, Bp.–Eger, Kossuth–EKE, 2017 (Kulturális örökség, 7/1); illetve Uők, A könyvkiadó egri Líceum: Történet és kiadványjegyzék II: 1853–1949, Bp.–Eger, Kossuth–EKE, 2017 (Kulturális örökség, 7/2).

5 Verók Attila, Az Érseki Líceumi Nyomda = Az egri Domus Universitatis és Líceum:

Oktatás, tudomány, művészet: 1763–2013, szerk. Petercsák Tivadar, Eger, Líceum, 2013, 196.

6 Zsasskovszky Ferenc, Zsasskovszky Endre, Manuale musico-liturgicum: In usum ecclesiarum cathedralium et ruralium (Karénekes kézikönyv), ed. Latino-Hungarica, Agriae, Typis Lycei Archi-Episcopalis, 1853.

7 Zsasskovszky Ferenc és Zsasskovszky Endre neve alatt összegyűjtve lásd itt: Mizera, Nagy, Verók, A könyvkiadó egri Líceum…, II, i. m., 458.

ölelnek fel. Az egyházi és világi zenemellett alkalmi nyomtatványok,⁸ közelebbről alkalmi költemények⁹ dallamának szerzőiként, illetve tan-könyvek¹⁰ íróiként találkozhatunk a Zsasskovszkyakkal. Műveik egy részének kifejezetten gyakori újrakiadása (más nyelven, bővített vagy javított tartalommal, esetleg változtatás nélkül) a kutatók részéről ma-gyarázatra szorul.

A magyarázat komplex megközelítést igényel, amihez jelen tanul-mányban három szempontot szeretnénk kiemelni. Az első a mindenko-ri egmindenko-ri püspökök, majd érsekek könyvkiadási koncepciójához kötődik, ami alapvetően meghatározta az adott időszakra jellemző egri kiadvá-nyok mennyiségi viszonyait, valamint tartalmi diverzitását. Abban a sze-rencsés helyzetben vagyunk, hogy a korábban részletezett forrásfeltáró munka eredményei alapján, a témánk szempontjából releváns két egri érsek, Bartakovics Béla (1792–1873) és Samassa József (1828–1912) hivatali idejének nyomdai terméséről részletes adatokkal rendelkezünk.

Nagy Andor elemzése alapján¹¹ megállapíthatjuk, hogy Bartakovics Béla érseksége alatt évente átlagosan 28, míg Samassa József idejében mint-egy 40 kiadvány jelent meg a nyomdában. A két időszak tehát – a meny-nyiségi szempontokat tekintve – kifejezetten termékenynek tekinthető.

A kiadványok magas száma, csakúgy, mint azok tematikai gazdagsága a

8 A műfajról bővebben lásd: Heltai János, Műfajok és művek a XVII. század ma-gyarországi könyvkiadásában: 1601–1655, Bp., Universitas, 2008 (Res Libraria, 2), 225–236.

9 Az alkalmi költemény műfajáról lásd: Stefanie Stockhorst: Gelegenheitsdichtung [szócikk] = Enzyklopädie der Neuzeit, szerk. Friedrich Jaeger, Stuttgart–Weimar, J. B.

Metzler, 2006, 4, 354–362. Az alkalmi költemény műfaja Pyrker János László (1772–

1847) érsekségének ideje alatt lett népszerű műfaj Egerben, igaz, késve érkezett a vá-rosba, vö. Nagy Andor, A brassói Mederus család története a halotti búcsúztatók tükrében

= Doromb: Közköltészeti tanulmányok, szerk. CsörszRumen István, Budapest, Reciti, 2013, 2, 35–48.

10 Ezek a tankönyvek formai és tartalmi elemei már megfeleltethetők napjaink tan-könyvfogalmának, vö. Karlovitz János, Tankönyvi, tankönyvelméleti alapfogalmak, KéN, 2000/2. Elérhető: http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=arti cle&id=122 (letöltve: 2018. január 3.)

11 Nagy Andor, A könyvkiadó egri Líceum tevékenysége a statisztikai adatok tükrében (1755–1949) = Mizera, Nagy, Verók, A könyvkiadó egri Líceum.., I, i. m., 37–54.

két egyházi vezető írott kultúra iránti erős elkötelezettségét bizonyítja. A tematikai változatosság felvillantása érdekében idézzük ide Verók Attila korábbi gyűjtését, amely alapján a 19–20. század jellemző műfajai és témái Egerben a következők: teológia, homiletika, liturgia, pasztoráció, lelkigyakorlat, prédikációk, hittan, katekizmusok, bibliamagyarázatok, vegyes tartalmú beszédek, énekeskönyvek, vallástörténet, csillagászat, liber gradualisok, tanrendek, iskolai értesítők, szónoklattan, életrajzok, költemények, színművek, képviselőtestületi és közigazgatási iratok, kereskedelmi és pénzügyi beszámolók, közgyűlési jegyzőkönyvek, me-zőgazdaság, házi praktikák, orvosi munkák, Eger város iratai, szabály-zatok, építési tervek, tankönyvek stb.¹² Másrészt: a tankönyvek nagy számát indokolja az a komplex nevelési-oktatási intézményrendszer,¹³ amelyet az egri sajtó látott el nyomtatványokkal. Ehhez hozzájárulnak a 19. század második felének nyomdatechnikai fejlesztései, amelyek közül kiemelkedik a gyorssajtó 1853-as üzembe állítása.¹⁴

A magyarországi felekezeti iskolák zenetanítási gyakorlatának történeti előzményei

Hazánkban a zenetanítás gyökerei Szent István koráig nyúlnak vissza. A kereszténység megszilárdulásának egyik „hozománya” volt a templomi kórusok létrejötte, amelyek püspöki székhelyeken, káptala-nokban, plébániákban, kolostorokban működtek, és amelyeknek már a 11. századtól kezdődően szerves részét képezték gyermekek is (eseten-ként akár önálló gyermekkórus(eseten-ként), mivel a kórusok az adott intéz-ményhez tartoztak.¹⁵ Zenetanításról tehát a fenti intézmények esetében

12 Verók, i. m., 198.

13 Az egri Domus Universitatis… kötet (könyvészeti leírását lásd az 5. számú lábjegy-zetben) számos olyan tanulmányt foglal magában, amely a kitüntetett időszak iskolatör-téneti vetületeivel is foglalkozik. Különös tekintettel: Szecskó Károly: Teológusképzés Egerben (205–239.), Bujdosóné Pap Györgyi: Az Egri Érseki Jogakadémia (241–268.), Bartók Béla: Az Egri Római Katolikus Érseki Tanítóképző (271–302.), Czeglédi László: Az egri rajziskola (333–344.)

14 Kiss Péter, Az egri érseki Líceum történetéből, Eger, [s. n.], 2016, 249–252.

15 Dobszay László, Magyar zenetörténet, Bp., Mezőgazda, 1998 [elektronikus

dokumen-beszélhetünk, hiszen az egy-, majd később többszólamú zenei anyagot, amely a miséken és más liturgikus eseményeken megszólalt, a gyer-mekeknek meg kellett tanítani; ez pedig – intézménytől függően – a cantor, a tanító, a szerzetes vagy plébános feladata volt. A nagyobb in-tézményekben a cantor helyettese, a succentor gyakorolt a gyermekekkel, szervezte éneklésüket, és a zenei írás-olvasás tanítását is ő végezte.¹⁶ A késő középkori Magyarországon növekedett az iskolák, ezzel együtt pe-dig a gregorián zene kultúráján nevelkedő gyermekek száma is.¹⁷ A 16.

században a törökök dúlásával az iskolák egy része, amelyeknek feladata volt a gregorián kultúra őrzése, elveszett. Az esztergomi kultúrát Oláh Miklós (1493–1568) Nagyszombatban próbálta átmenteni, amely a 17.

század első harmadáig élt is.¹⁸ Dobszay László (1935–2011) szerint¹⁹ ettől kezdve az egyházi zenei gyakorlat két úton fejlődött tovább: né-hány elszigetelődött helyen megmaradt a középkorban kialakult több-szólamú gyakorlat, míg sok helyen az egytöbb-szólamú gyülekezeti népének került előtérbe. Ez utóbbi került a protestáns felekezetek liturgiájának középpontjába,²⁰ és a 16–17. század folyamán egyre bővült. A 18. szá-zadra a római katolikus templomokban a gyermekkar szerepe a már említett okok miatt csökkent, a reformátusoknál pedig továbbra is az egyszólamú énekes anyag szólalt meg, lehetőség szerint a diákok segítsé-gével, de a zenei színvonal nem volt megfelelő. Ezen próbált változtatni Debrecenben a kor híres tanára, Maróthi György (1715–1744), sajnos hatástalanul.

tum]. Elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_522_

Magyar_zenetortenet/ch02s03.html (letöltve: 2018. január 29.) 16 Uo.

17 Dobszay, i. m. Elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/

2011_0001_522_Magyar_zenetortenet/ch03s05.html (letöltve: 2018. január 29.) 18 Uo. Elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_522 _Magyar_zenetortenet/ch04s05.html (letöltve: 2018. január 29.)

19 Uo.

20 Dobszay, i. m. Elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/

2011_0001_522_Magyar_zenetortenet/ch04s07.html (letöltve: 2018. január 29.)

A magyarországi felekezeti iskolák zenetanítási gyakorlata a 19. században²¹

A 19. századra tehát mind a katolikusoknál, mind a reformátusok-nál csökkent a zenei színvonal. Azonban mindkét felekezet körében megvoltak azok a „generátorként” működő zenetanár-egyéniségek, akik munkásságukkal koruk kultúrájának formálóivá tudtak válni. Nekik köszönhető, hogy a 19. században sem változott a magyarországi feleke-zeti iskolák zenetanítási gyakorlatának legfőbb célja: a megfelelő színvo-nalon való éneklés. A két felekezet 19. századi zenepedagógiai tenden-ciáit mérlegre téve a következő megállapításokat tehetjük. A református egyház fenntartásában működő iskolák, köztük a debreceni Nagykol-légium életét meghatározta az 1849 őszén kezdődött önkényuralom,²² habár a 18. század második felében tettek olyan intézkedéseket a Kollé-gium vezetői, amelyeknek célja az állami fennhatóságtól való távolma-radás volt. Ennek példája az 1770-es úgynevezett Methodus, amellyel a később bevezetésre kerülő Ratio Educationis ellenpólusát alkották meg.

A fentebb már említett Maróthi Györgynek köszönhetően a debreceni zenetanításban színvonal-emelkedés történhetett volna, ám a 19. szá-zadban megjelent zeneelméleti és módszertani munkák (pl. Szotyori Nagy Károly és Zákány József Énekhangzatos könyve) tanulsága szerint ez az évszázados probléma nem talált megoldásra. A római katolikusok oktatási intézményeiben az éneklés csak bizonyos intézményekben foly-hatott szakszerűen, ennek legfőbb feltétele a tanító, a tanár képzettsége.

A tanítók képzése Magyarországon a század első felében mérföldkőhöz érkezett: 1828-ban Pyrker János László (1772–1847) egri érsek meg-alapította az első magyar nyelvű tanítóképzőt, amelyben igen fontos szerepet szánt a zenei képzésnek, részben a tanítók kántori pozícióját

21 A következő oldalakon elsősorban a magyarországi római katolikus és református egyház zenei gyakorlatára koncentrálunk. Ennek oka, hogy jelen munka egy nagyobb kutatás részét képezi.

22 Csohány János, A korszakváltások évszázada: 1849–1950 = A Debreceni Református Kollégium története, szerk. Barcza József, Bp., A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1988, 192–194.

segítendő.²³ A reformkor első éveiben elkezdett képzési törekvéseknek azonban gátat szabott a történelem: a reformátusokhoz hasonlóan a ka-tolikus gimnáziumokban is teret nyert a röviden Entwurfnak nevezett tanterv, amely szabad tantárgyként kezelte az ének oktatását.²⁴ Tehát mindkét felekezet tekintetében egyfajta színvonalstagnálásról, illetve -csökkenésről számolhatunk be.

A Zsasskovszky-testvérek zenepedagógiai munkássága Egerben Egerben az 1840-es évektől több évtizeden át élt és dolgozott az a testvérpár, aki munkájával lendületet adott nemcsak Eger, hanem a magyar római katolikus – elsősorban középfokú – zenei nevelésnek:

Zsasskovszky Ferenc (1819–1887) és Zsasskovszky Endre (1824–1882).

A fiatalabb fivér, Endre az egri Líceum joghallgatója volt, és tanulmá-nyai mellett a székesegyház zenekarában játszott. Már 1841-től Egerben élt,²⁵ és az ő közreműködése is kellett ahhoz, hogy Ferenc – mint koráb-ban Árva megyei karnagy – megpályázza az egri székesegyház karnagyi állását, amelyet 1845-ben el is nyert.²⁶ 1846-tól tehát Egerben dolgo-zott Zsasskovszky Ferenc, és megszerzett posztját 1887-ben bekövetke-zett haláláig megtarthatta. A több mint négy évtized alatt nem csupán Eger legfontosabb zenei tisztét viselte, de a város oktatási intézményei-ben (gimnázium, Líceum) a zene tanáraként is tevékenykedett, és nem utolsósorban öccsével együtt zeneszerzőként, sőt, tankönyvszerzőként is működtek. 1864/1865-ös tanévtől sikeresen visszaállították az 1848 előtt működő énekiskolát, a Foglár-intézetet az elemi iskola és gimná-zium tehetséges gyermekeiből, ezzel segítve a hagyományos

gyermek-23 Kelemen Imre, Zenetanítás az Egri Tanítóképzőben = Az egri Ho Si Minh Tanárkép-ző Főiskola tudományos közleményei, 16, szerk. Budai László, Eger, Hungaria, 1982 (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series, Tom. XVI), 365.

24 Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezeti terve: Organisationsentwurf, ford. Schaffhauser Ferenc, sajtó alá rend. Horánszky Nándor, Bp., OPI., 1990 (A tantervelmélet forrásai, 12), 55.

25 Bárdos Kornél, Eger zenéje: 1687–1887, Bp., Akadémiai, 1987, 103.

26 Uo. 78–79.

kórusi hangzás újrateremtését az egri székesegyházban.²⁷ A fentebb már említett Entwurf természetesen az egri gimnáziumra is érvényes volt, többek között éneket is lehetett tanulni (a nem kötelező tantárgyak közé tartozott). Zsasskovszky Ferenc 1852 és 1880 között, míg Zsasskovszky Endre 1857 és 1868 között tanította a műéneket a gimnázium falai kö-zött.²⁸ Bárdos Kornél gimnáziumi értesítőket idézett munkájában, amelyekből kiderül, hogy a két fivér kielégítően végezte munkáját, a diákok szívesen látogatták az énekóráikat.²⁹ A dokumentumokból, illetve az idézett bibliográfiából arra is fény derül, hogy a tanórákon használt tankönyvek nagyrészt a Zsasskovszky-testvérek alkotásai – mindezek alapján az alábbi következtetésekre juthatunk.

Az egri gimnáziumban kifejtett tanári tevékenység, és az erre irányu-ló igény generálhatta bizonyos egyházi énekeknek négyszólamú feldol-gozását, amelyet növekvő tanári tapasztalatuk alapján 1858-ban adtak ki első ízben,³⁰ majd 1941-ig 20 kiadást ért meg,³¹ országos hírnevet szerezve az Egerben dolgozó testvérpárnak. Ők is tudták azonban: a kottaolvasásban megfelelő szintet kell elérnie annak, aki négyszólamú műveket akar énekelni (énekeltetni). Zenei módszertani munka hiányá-ban – és feltehetően a tanításhiányá-ban szerzett tapasztalatukra támaszkodva – dönthettek úgy: megalkotják azt a minden kezdő számára használha-tó zeneelméleti írást, amely önállóan is használhahasználha-tó. Így született meg 1860-ra az Egri ének-káté.

27 Uo. 94–95.

28 Uo. 144.

29 Uo. 145.

30 Zsasskovszky Ferenc, Zsasskovszky Endre, Énekkönyv [nyomtatott kotta]: Ma-gyar és latin énekek gyűjteménye a kath. tanuló ifjuság használatára, Eger, nyomtatott az Érseki Könyvnyomdában, 1858.

31 A későbbi kiadásokra vonatkozó adatok forrása: Mizera, Nagy, Verók, A könyvki-adó egri Líceum.., II, i. m.

Az Egri ének-káté szerkezetének vizsgálata módszertani szempontból A káté teljes címe: Egri ének-káté vagyis az ének elemei kérdések- s feleletekben az elemi tanodák s minden kezdő használatára.³² Tudva, hogy Zsasskovszky Endre testvérével együtt a gimnáziumban is tanított, Fe-renc pedig a tanítóképezde tanára is volt, minden kezdő alatt a min-denkori növendékeiket is értették. Ennek indoklása a káté előszavában:

„Jelen Ének-káté sajátlag az elemi tanodák, vagyis általában a kezdők számára dolgoztatott ki, s épen, mivel még most minden fokozatu ifja-ink az énekben csak kezdők, e Káté a Gymnasiumoknál is használható lesz.”³³

A szerzők célja a kottaolvasás alapvető zenei elemeinek összefoglalása volt kérdés-válasz formában. Maga a káté 11 oldal, amit egy gyakorlati rész követ 49 példával. A példák egy része szöveg nélküli, a hangkö-zök és hangsorok olvasását gyakoroltatja; nagyobb hányaduk kétszóla-mú, erősen németes ízlést követő, ám egyszerűen énekelhető ének. A kátélegértékesebb része egyértelműen az első, elméleti rész. 9 paragra-fusból áll, amelyek a következők:

1. §: Hangjegyekről, 2. §: A vonalrendszer, 3. §: A hangjegyek nevezete, 4. §: Üteny (tactus),

5. §: Szünjelek (pausak),

6. §: A # kereszt, b és a visszaváltó jelekről, 7. §: Scala (hangfokozat),

8. §: Hangközök (intervallumok), 9. §: Az előadás.

Az 1. §-ban a hangjegyek értékét (ritmusértékek) magyarázza el, a korabeli felfogásnak megfelelően (ellentétben a mai zenetanítási gya-korlatunkkal) az egész értékből kiindulva a harminckettedekig; majd a pontozott értékekre tér át két mondat erejéig, amelyet jól használható

32 Részletes könyvészeti leírását lásd az 1. számú lábjegyzetben.

33 Idézet a káté 1860-as kiadásának előszavából.

szemléltetéssel zár le. Az 1. §. tartalmáról – akárcsak a teljes káté egy részéről – általánosan is elmondható, hogy mind a kérdések, mind a vá-laszok megfogalmazása közérthető, és a szerzők ott alkalmaznak szem-léltetést, ahol az tényleg szükséges.

A 2. §-ban a káté a vonalrendszert magyarázza. Ismét érdemes ki-emelnünk a megfelelő szemléltetést: a vonalak és vonalközök ábrázolá-sára több példát is találunk a 18–19. századi magyar református zenei módszertani írásokban, amelyek részletesebben igyekeznek magyarázni a hangmagasságot, ám a Zsasskovszky-fivérek által használt ábránál egy-szerűbben aligha lehetséges: egy zenei sorban először arab számjegyek-kel, majd közvetlenül ezután hangjegyekkel ábrázolnak.

A hangnevek magyarázatát 3. §. tartalmazza, amely a 7 hangnév me-morizálását alapvetőnek tartja, valamint a 3 kulcs (g-, f-, illetve c-kulcs) ábrázolása, megismerése után előbbi kettő segítségével, vonalrendszer-ben mutatja a hangjegyeket, hangsorszerűen.

A 4. §-ban az ütemnemek magyarázata következik. A gyakorlatban leggyakrabban előforduló ütemmutatókat szemlélteti: 4/4, 3/4, 2/4. Ér-demes a 7. oldalon jegyzetben található gyakorlatot megemlíteni: a szer-zők ajánlják, hogy néhány hangjegynyi ritmust előre megadott ütem-mutatók szerint osszanak fel a tanulók. Az ütemütem-mutatókkal foglalkozó paragrafus néhány gyakrabban előforduló zenei előadásmód magyar megfelelőjének közlésével zárul.

Az 5. §. a szünetjelekkel foglalkozik. A 8. oldalon található, szem-léletes ábránál manapság sem találnánk sokkal megfelelőbbet módszer-tanilag: a ritmusértékeknek megfelelő szünetjeleket az egész értéktől kezdve magyarázza a káté.

A 6. §-ban kerül sor a módosítójelek bemutatására. A kereszt szem-léltetését egy félhangonként emelkedő, míg a b-t egy ellenkező irányú kromatikus skála segítségével ábrázolja. Talán az egyik gyenge pontja a káténak, hogy a feloldó jelet csupán egy opcionális feladatban és nem következetes logikával ajánlja feldolgoztatni a diákokkal, mivel annak szerepe nem kisebbíthető a kereszthez és a b-hez képest.

A 7. §-ban a diatonikus hangsort magyarázza, illetve ábrázolja a káté. Itt különbséget tesz a dúr- és moll-skálák között, illetve tisztázza

a hangnem fogalmát. Ezek után ábrázolja a „keresztes” előjegyzéseket 6 keresztig, illetve a „béseket” 5 b-ig. Annak okára azonban, hogy miért nem ábrázolja a fennmaradó 3 hangnemhez tartozó előjegyzéseket, nem kapunk magyarázatot.

A káté csak ezek után foglalkozika hangközök tanításával, amely né-mileg felületes: nem tesz különbséget a kis és nagy hangközök között, de az sem egyértelmű, miért ezen a ponton tanítja a nóna és decima hangközöket, hiszen igen ritkán (mondhatni, sohasem) kell tiszta ok-távnál nagyobb hangközt kiénekelni, vagy esetleg hangszeren eljátszani.

A záró, 9. §-ban az előadásmódról és a helyes, énekléshez szükséges testtartásról beszél a káté. Az elméleti rész után következő gyakorlatokhoz egy öt gondolatból álló jegyzetet illesztettek a szerzők, melynek c) pontját érdemes idéznünk, hiszen jelen korunk ének-zene tanításának is mottója lehetne: „Nehogy a folytonos elmélet kifáraszsza a tanoncot […]”³⁴

Összegzés

Az Egri ének-kátéról összegzésként, a tanító szemszögéből megje-gyezhetjük, hogy egy jól használható, célszerűen szerkesztett összefogla-lást készített az egri testvérpár, azonban hozzá kell fűznünk, az elméleti struktúrában elsikkad az éneklés: csupán az ütemmutatóknál énekelteti a diákokat, tevékenykedtetés addig nem történik.³⁵A munka kétségtelen előnye azonban, hogy tanár és diák egyaránt használhatta tanórán és azon kívül is, valamint érthetősége és szemléletessége emelte értékét a használó szemében. Vélhetően erről tanúskodik, hogy még 1917-ben is nyomtattak belőle Egerben, és összesen 14 kiadást ért meg.³⁶

1851-ben, kilenc évvel az Egri ének-káté megjelenése előtt hagyta el a debreceni nyomdát Batizi András református esperes Kis

éneklés-34 Zsasskovszky Ferenc, Zsasskovszky Endre, Egri ének-káté…, i. m., 13.

35 Vö. Batizi András: Kis énekléstan: A magyarországi helv. hitv. keresztyének közönséges isteni tiszteletre rendeltetett énekeskönyvében levő szabályszerű éneklésének megtanulhatá-sának czéljából, Debreczen, nyomtatott a’ város betűivel, 1851. A szerző munkáját a tevékenykedtetésre alapozza, előremutató módszertant dolgozva ki.

36 Mizera, Nagy, Verók, A könyvkiadó egri Líceum.., II, i. m., 368.

tan³⁷ című munkája, ami deklaráltan tanítók számára íródott zenei-módszertani (sőt, kézikönyvként használható) füzet, ám szembeötlő a két mű hasonlósága: a kérdés-válasz forma. További kutatási kérdésként merül fel: vajon Zsasskovszky Endre és Ferenc tudhattak Batizi András munkájáról?

37 Részletes könyvészeti leírását lásd a 35. számú lábjegyzetben.

Absztrakt

„Majd ha énektanításnál a kezdet nehézségein keresztül-vergődünk…”

Zsasskovszky Ferenc és Endre Egri ének-kátéja kiadástörténeti és

Zsasskovszky Ferenc és Endre Egri ének-kátéja kiadástörténeti és

In document “A tudomány ekként rajzolja világát”. Irodalom, nevelés és történelem metszetei I. (Pldal 149-163)