kodjunk, semmi más nem kívántatik meg, mint a gyomornak vagy a lábaknak gépi foglalkozását, a gondolkodás szellemi foglalkozásával várakoztatni, és ezen (a megújulásnak szen
telt) idő alatt, a szándékos gondolkozást megakadályozni, és a képzelő erő szabad (a gépieshez hasonló) játékának játékot engedni; de a mire nézve a tanulmánynyal foglalkozónál a gondolkodásban! életrendnek átalános és szilárd feltett szán
déka szükséges.
Kóros érzelmek állanak be, ha valaki társaság nélkül étkezik, s egyszersmind könyvolvasással vagy gondolkodás
sal foglalkozik, mivel az életerő a fej munka által a gyomor
tól, melyet terhelünk, elvezettetik. Hasonlóképen ha ezen gondolkodás a lábak kimerítő munkájával (sétálásban) *) van összekötve. Még az éjjélezést (Lucubriren) lehet ehhez hozzá venni, ha az szokatlan. Azonban az ezen meg nem felelő idő
ben tett szellemi munkából (invita Minerva) származott kóros érzelmek még sem oly neműek, hogy közvetlenül a-puszta fel
tett szándék által tüstént elmúlnának, hanem egy ez ellenében felállított elv folytán, csak elszoktatás által történhetik az meg lassankint. És itt csak az elsőről akartunk itt szólani.
* ) A tanulással foglalkozók nehezen tadják azt mellőzni, hogy magányos sétákon gondolkodással ne foglalkozzanak. De önmagámnál úgy találtam, s másoktól, kiket megkérdeztem, úgy hallottam, hogy a megerőltető gondolkozás járás közben gyorsan elbágyaszt; ellenben, hogy ha az ember magát képzelő tehetsége Bzabadjátékának átalengedi, a mozgás megújító. Még inkább tör
ténik ez, ha ezen gondolkodással összekötött járás alatt az ember valakivel beszélget is, úgy hogy nem sokára kényszerittetve érezi magát gondolatijainak játékát ülve folytatni. — A szabadban! só- tálásnak épen az a czélja, hogy a tárgyak váltakozása által a fi
gyelmet minden egyestől elvonja.
Kóros állapotoknak elhárításáról és az azoktól való meg- ovakadásról, a lélegzésben! feltett szándék által.
Nehány év előtt még olykor-olykor náthában és köhö
gésben szenvedtem, s mindkét baj annál alkalmatlanabb volt reám nézve, mivel néha a lefekvéskor állottak be. Mintegy felháborodva az éjjeli álomnak ezen megzavarása fölött, az első bajra nézve elhatároztam, hogy ajkaimat bezárván, csupán orromon át fogok lélegzeni, mi nekem kezdetben gyenge hí
vással, és miután nem szűntem meg és nem hagytam abba, mindig erősebb és végre teljes, szabad légvonattal sikerült azt az orron át létrehoznom, mire aztán tüstént elaludtam. — A mi ezen egyszersmind rángásszerü s közbeeső belégzéssel (nem mint a nevetésnél folytonos) lökésekben felhangzó kilégzést, a köhögést illeti, különösen azt, melyet a közönséges ember Angolországban az öregek (ágyban megjelenő) köhögésének nevez, ez reám nézve annyival kellemetlenebb volt, miután néha nem sokára az ágybani felmelegedés után beállott, s az elalvást késleltette. Ezen köhögésnek, mely a szájon belehelt légnek a gőgre gyakorlott ingere által gerjesztetik fel *),
meg-*) Vajon a légköri lég, ha Eustach csövén keresztfii (te
hát zárt ajkak mellett) kereng, az által, hogy ezen, az agy
hoz közelfekvő léguton élenyt rak le, nem fogná-e az erősí
tett életszervek üdítő érzését előidézni, mely ahhoz hasonló, mintha az ember levegőt innék, a midőn is ez, bár semmi szaga nincs, mégis erősiti a szagidegeket, és az ehhez közelfekvő felszívó edényeket. Némely időjárásban nincsen meg a levegőnek ezen üdítő volta} másiknál valódi kéjelmessé^ az, járkálás közben hosszú huzamokban inni azt, mit a nyílt szájjal való lélegzés nyújt.
— A z azonban a legnagyobb életrendi fontossággal bir, hogy az ember az orron általi bezárt ajkak melletti lélegzést úgy meg
szokja, hogy azt meg legmélyebb alvásközben sem teszi ^máskép,
27
akadályozására, nem gépi, hanem csak közvetlenül kedélymü- tétre van szü k ség; nevezetesen az ezen ingerre való figyelmet az által egészen elfordítani, h o g y erőlködéssel egy más valami
és tílstéat felébred, mihelyt az nyilt szájjal történik, s ez által mint egy felijesztetik, a mint azt kezdetben magam is, mielőtt szo
kásommá vált volna, néha tapasztaltam. — Ha az ember kénysze
rítve van, hegynek menni felfele, a feltett szándéknak nagyobb ereje kívántatik meg ahhoz, ama szabálytól el nem térni, s inkább lépteit mérsékelni, mint az alól kifogást tenni; ngy, ha erős moz
gás forog kérdésben, melyet talán a nevelő akar'tétetni növendé
keivel, jobb azt, inkább némán, mint a szájon keresztüli gyakori belégzéssel tétetni. Fitatal barátaim, (előbbi hallgatóim) ezen élet
rend! szabályelvet, mint megpróbáltat és üdvösét dicsérték, 8 nem számítók a kicsinységek közé, mivel oly házi szer az, mely az orvost nélkülözhetővé teszi. — Megjegyzésre méltó még, hogy, mintán ngy látszik, hogy sokáig folytatott beszédnél a belégzés is az oly sokszor megnyitott szájon át történik, következőleg ama szabályt kár nélkül által lehet hágni, tehát valóban nem úgy áll a dolog.
D e mégis az orron által is történik. Mert ha ezen idő alatt be volna dugva, akkor azt mondanák a szónokról, hogy orrán át beszél (igen kellemetlen hang), miközben valóban nem beszélne orrán ke
resztül, és megfordítva, nem beszél orrán keresztül, a midőn va
lóban orrán át beszél, a mint azt L i c h t e n b e r g udv. tanácsos sze
szélyesen és helyesen megjegyzi. Ez oka annak is, hogy a szónok, ki hosszasan és hangosan beszél, miképen tarthatja azt ki óra hosz- szánt a torok érdessége nélkül; mivel lélegzet vétele tnlajdonképen orrán által és nem száján keresztül történik, mely utóbbi csak a ki
légzésben vesz részt. A lélegzetvétel folytonosan bezárt ajkakkal való megszokásának mellékes előnye azon esetben, ha az ember egyedül magában, tehát beszélgetés nélkül van, az is, hogy a min
dig elváló, és a garatot megnedvesitő nyál egyszersmind mint emésztőszer és talán mint hashajtó szer is hat. ha elég szilárdon el vagyunk határozva, hogy azt rósz megszokás által el nem paza
roljuk.
tárgyra irányoztatik, s ez által a levegőnek kilökése megaka
dályoztatott, mely nekem, mint azt világosan éreztem, a vért arczomba űzte, de a midőn az ugyan ezen inger által felger
jesztett folyékony nyál, ezen ingernek hatását, nevezetesen a levegő kilökését megakadályozta, és ezen nedvesség lenyelé
sét eszközölte. — Ez oly kedély műtét, melyre ugyan a szi
lárd feltett szándéknak igen nagy foka szükséges, kde a mely azért annyival inkább jótékony.
A bezárt ajkakkal való lélegzés megszokásának követ
kezményeiről.
Ennek közvetlen következménye az, hogy az alvásban is tovább tart, -s én álmomból tüstént felébredtem, ha ajkaimat történetesen felnyitottam, s csak egyszer szájamon át lélegzet- tem ; ebből láthatni, hogy az alvás, és evvel együtt az álom, nem annyira tökéletes távoliét az ébren levőnek állapotától, hogy abba amaz állapotbani helyzetére való figyelem is ne ve
gyülne ; a mint ezt abból is következtethetjük, hogy azok, kik este feltették magokban, hogy másnap reggel korábban felkel
nek mint különben, korábban is felébrednek; mivel hihetőleg a városi órák által keltettek fel, melyeket e szerint alvásuk közben is kellett hallaniok, és arra vigyázniok. Ezen dicsére
tes megszokásnak közvetett következménye a z ; hogy az ön
kénytelenül kényszeritett köhögés, (nem valami nyáknak, mint szándékolt kiköpésnek felköhögése), mindkét esetben megóva- tik, 8 igy a feltett szándéknak puszta hatalma által, egy beteg
ség elkerültetik. — Sőt úgy találtam, hogy midőn egyszer már a világot kioltám és épen feküdni akartam, s nagy szomjam támadt, melynek vizivással való eloltására egy más szobába kellett volna mennem, és tapogatva a vizes edényt felkeres
nem, az jutott eszembe, hogy a mellett különböző és erős léleg
zetvételeket tegyek, mintha orromon át levegőt innék, mi által szomjam nehány perez alatt teljesen kialudt. Ez kóros inger volt, mely egy elleninger folytán elhárittatott.
29
Gondolkodási foglalkozás, aggkor.
A kóros esetek, melyek tekintetében a kedély azon te
hetséggel bir, hogy azoknak érzete felett, az embernek puszta állhatatos akarata által uralkodhatik, ipind görcsösneműek.
D e megfordítva nem mondhatjuk, hogy minden ilyes neműek a puszta feltett szándék által megakadályoztathatnak, vagy elhá- rittathatnak. — Mert ezek közöl nehány oly minőségű, hogy ezeknek a feltett szándék ereje alá vetésének megkísérlése, a görcsös bántalmakat méginkább erősitik; mint épen nálam is van azon eset, miután engem azon betegség, mely mintegy egy óv előtt a Koppenhágai újságban, mint járványos, a fej elszorulásával összekötött hurut íratott le *) (de nállam egy évvel idősebb volt, és hasonló érzésektől kisértetett), a saját fejbeli munkákra nézve mintegy elerőtlenitett, legalább el
gyengített és tompulttá tett, s miután ezen szorongás az öreg kornak természetes gyengeségére vetődött, nem is fog meg
szűnni másképen, hanemha az élettel.
A betegnek azon kóros minősége, mely a gondolkozást, a mennyiben az egy fogalomnak — a különféle képzelmek ön
tudata egységének — szilárdon tartása, kiséri és megnehezíti, a gondolkodás szerve görcsös állapotának, mint egy nyomás
nak érzését hozza létre, mely ugyan a gondolkozást, és gon
dolkodást magát, mint a milyen az előbb gondolt tekintetében az emlékezet, tulajdonképen ijem gyengíti, de a melynek az (szó vagy írásbeli) előadásban a képzelmeknek időszerinti kö
vetkezésükben való összetartását kell a szórakozás ellen biz
tosítani, és ez maga, valami önkénytelen görcsös állapotát okozza az agyvelőnek, mint oly tehetlenség, mely szerint nem képes az egymásra következő képzelmek váltakozásánál azok öntudatának egységét fenntartani. Ezért történik meg velem,
*) ián ezt oly köszvénynek tartom, mely részben az agy
velőre vetődött.
hogy, ha én, mint az a beszédben mindig megtörténik, előbb arra a mit mondani akarok készítem elő a hallgatót vagy ol
vasót, s neki a t á r g y a t a hová menni akarok kilátásba he
lyeztem, aztán őt arra, a honnan kiindultam, visszautaltam, — mely két ráutalás nélkül nincsen összefüggés a beszédben — és most az előbbit az utolsóval össze kellene kapcsolnom, s egyszerre hallgatómat, vagy hallgatva önmagamat kell kér
deznem : hogy hol voltam ? honnan indultam ki ? Mely hiba nem a szellemnek, sem pusztán az emlékezeté h ibája, ha
nem (az Ö8szekapcsolásbani) lélekjelenlétnek, azaz, az önkény
telen szórakozásá, és pedig igen kínzó hiba; melyet ugyan az iratokban, kivált a bölcsészetiekben mivel ott nem mindig oly könnyű visszatekinteni oda, honnan kiindultunk — fárad
ságosan ki lehet kerülni, de attól minden fáradság daczára tel
jesen megóvakodni soha.
A számtudóssal, ki fogalmait, vagy azoknak helyettesí
tőit (a nagyság és számjeleket) nézletben maga elébe állít
hatja, és biztos lehet a felől, hogy a meddig haladt addig min
den helyes, másképen áll a dolog, mint a tiszta bölcsészeti szakmában (Logik, Metaphysik) foglalkozóval, kinek tárgyát maga előtt a levegőben libegve kell fentartani, és azt nem csak részben, hanem egyszersmind minden időben a rendszernek egészében kell előállítani és megvizsgálni. Ezért nem lehet csudálkozni a felett, ha metaphysikus hamarabb lesz rokkant, mint a más szakban tudós, s igy minden bölcsészettel foglalko
zók ; azonban mégis kell nehánynak lenni, kik magokat egé
szen annak szentelik, mivel metaphysika nélkül átalában nem létezhetnék semmi bölcsészet.
Ebből magyarázható meg az is, hogy miképen dicseked
hetik valaki azzal, hogy korára nézve egészséges, bár bizonyos, tisztében álló foglalkozások tekintetéből, a betegek sorába kel
lene beíratnia magát. Mert, mivel a t e h e t l e n s é g azéleterőnek egyszersmind használását, és evvel együtt elhasználását és ki
merülését visszatartja, és csak alacsony fokon, (mint vegetáló lény) tud élni, nevezetesen csak enni, inni, látni és aludni, a