sásban, a mi most az oly számos folyóiratok, röpiratok miatt sok
kal szokottabb, és a szemet hihetlenül megtámadja — keresendő
;
és az által leirhatatlannl fokozta tik, hogy a nyomtatásnál a szem- revaló tekintetet mindig inkább elhanyagolják, midőn annak, mi
után már az olvasás átalános szükséggé lett, sőt inkább fokoztatni kellene.
Én is hiszem, hogy e mellett, a szemre leghátrányosabb hi
bák az által követtetnuk el, hogy n em f e h é r p a p í r r a , s z ü r k é s f e s t é k k e l , i g e n a p r ó , v a g y i g e n g y e n g é d , s k e v é s t e s t t e l b-iró b e t ű k k e l n y o m t a t n a k ; s ennél
fogva minden szerzőnek, kiadónak és nyomdásznak szent köteles
ségévé teszem, hogy jövőben jobban gondoljanak az olvasók sze
mének jóllétére. Különösen a betűk halvány színe rendkívül ár
talmas, s megbocsáthatatlan, ha a nyomdászok, nyomorult nye
részkedési vágyból, vagy kényelemszeretésböl az ellen vétenek.
Mennél nagyobb a különbség a betűk és a papirszine között, annál könnyebben felfogja a képet a szem, s ezen felfogás, az ol
vasás, annál kevésbbé támadja meg a szemeket. Tehát tiszta fehér papír és igen fekete festék az, a mire én az olvasó közönség nevé
ben a t. nyomdász és kiadó urakat sürgetően felkérem. — Bár tennék ezt a nemzet becsületének és saját lelkiösmereteknek megr őrizése végett, mert valóban vétkeznek, miután öntudatlanul az elhatalmasodó szemgyengeségeknek és a vakságnak okai lesznek.
A mi azonban a latin betűket, mint szemrontókat illeti, enge
dőimet kell kérnem, hogy más véleményen vagyok, még pedig a következő okokból.
1) Hogy ezen betűk már magokban véve nem ártalmasab
bak a szemre a német betűknél, az abból is kitűnik, hogy Angol, Franczia, s Magyarországban, s más országokban, hol ezeket hasz
nálják, gyakoriabbaknak kellene lenni a szembajoknak, mint nál
lunk, ez pedig nincs igy. .
2) Ha tehát ezek a németet, ki megszokott német betűket olvasni, kissé inkább megtámadni látszanak, annak oka csupán
3
a berlini „Monatschrift“ -folyóiratot *), mert annak bár mely darabját vegye is az ember kézbe, a fentebbi olvasás által abban fekszik, mivel azt nem szokta meg ; annak megtámadó ha
tása tüstént elvész, mihelyt megszokja azt, sőt az nem is létezik, ha ifjúságunktól fogva ezen betűkhöz szoktattattunk.
3) Hogy ezen betűk, ha soványok és aprók, a szemet meg
támadják, az igaz; de ugyan ez áll a német betűkről is, és ón en
nélfogva rendkívül szükségesnek tartom a latin betűkből nagyobb és kövérebb formát venni, s ez vala ennek egyedüli oka, hogy miért választék Makrobiotikámhoz ilyen minőségűt **), bár itt ott épen ebben találtak okot a megrovásra, mely bizonyítéka annak, hogy épen, midőn az ember a közönségről gondoskodik, többnyire akkor ismertetik félre.
Én tehát nem találok semmi orvosi ellenokot, mi engem ezeknek használatától visszatarthatna, de igen sok okot, melyek ezeknek használatát tanácsolták, s engem rávettek ezeknek gya
kori választására. Legelőbb is nevezetesen azt, hogy irodalmunk és nyelvünk sokkal több bemenetelt talál más országokba, ha lati
nul nyomunk, mert sok külföldit már csak a betűk idegenszerű
sége és érthetlensége elijeszt, s bizonyosan sokkal nehezebben ha
tározza el valaki magát egy nyelvnek tanulására, ha előbb még a betűk alakját kell tanulmányoznia. Ennélfogva azt hiszem, hogy nagyon sokkal járulna Europa irodalmi összeköttetéséhez, és az átalános tudós körtársaság előmozdításához, ha végre mi is (itt t. i.
németekről van szó) azon betűket használnék, melyeket a legfel- világosodottabb nemzetek elfogadtak, s azt hiszem, hogy végre is ide jutunk. Angolország sőt maga Olaszország is a mi barátbe
tűinket használták ezen századnak elején, és még is egészen
fel-*) A betűk nagysága olyan forma, mint a Budapesti Szemléé.
F o r d .
**) Az újabb kiadások német betűkkel vannak nyomva.
A m a g y a r k i a d ó .
megtámadt szemek, az utóbbinak megtekintése által észreve
hetően erősitve érezik magukat *).
hagyták avval, a mi egyszersmind bebizonyítja, hogy még német eredetiséget sem találhatunk abban. — Ehhez járul még azon ok is, hogy a tudományos, nevezetesen az orvosi könyvekben, hol sok latin műszó jő elő, nagy baj támad a szemre nézve abból, ha a né
met betűk minden perczben latin által szakittatnak meg; és az által még egy roszabb baj okoztatik, hogy ezen műszavak németre fordittatnak, mi által a külföldiekre nézve egészen, sőt a különféle tartományokban lakó németekre nézve legalább részben érthetet
lenek lesznek, s valóban elvesztik azon előnyt, hogy műszavak legyenek.
Megengedem, hogy némely gyakorlatlan olvasó a latín be
tűket nem örömest, vagy épen nem olvassa; de ez nem áll a tudo
mányos könyvekről. Használtassanak hát az alantabb osztályok számára irt könyveknél a német betűk, de ez, mindkét nemű mi
veit rendüeknél nem szükséges többé. H.
35
*) A szem kóros esetei közöl (nem a tulajdonképeni szem- betegségek) csak egyet tapasztaltam, melyben 40-es éveimben egy
szer, később, nehány évi időközzel olykor, most azonban egy év
ben többször szenvedtem; ennek tünete abban állt, hogy azon la
pon, melyet olvastam, egyszerre minden betű összezavarodott, és egy bizonyos ezek felett elterjedt világosság által eltöröltetett, s egészen olvashatlanná lett, mely állapot 6 percznél nem tart to
vább, de a mely az oly papra nézve, ki predikáczióit olvasni szokta, igen veszélyes lehetne, nálam azonban, a logika és metaphysika hallgató termében, hol a fejből kellő előkészülés után szabadon le
hetett beszélni, nem szerzett más aggodalmat, minthogy ezen eset a megvakul ás előhírnöke lehet; de a mi felől most már nyugodt vagyok, miután ezen , most gyakrabban mint különben bekövet
kező eset mellett, egy egészséges szememen (a bal 5 év előtt vesz
tette el láterejét) a világosságnak legkevesebb hiányát sem ve
szem észre. Történetesen jöttem arra, hogy ha ezen tünemény
3
*történt, bezárám szememet, és hogy a külső világot még jobban távol tartsam, kezemet is reá tettem, és ekkor egy világos fehér, mintegy phosphorral sötétben papírlapra rajzot alakot láttam, ha
sonlót ahhoz, mint a milyennel a naptárakban a hold utolsó ne
gyedét jelzik, csakhogy a homorú oldalán csipkés széllel, mely las8ankint vesztett fényességben, s a fennevezett idő alatt eltűnt.
— Szeretném tudni: vajon mások is tették-e ezen szemlélődést, és hogy ezen tünet, mely tulajdonképen nem a szemben, — miután annak mozgatásával a kép nem mozog, hanem mindig ugyanazon helyen láttatik, hanem a sensorium communéban — közérződ — szé
kelhet, megmagyarázható-e *). Egyszersmind különös az, hogy egy szemet el lehet veszíteni (körülbelül általam 3 évre becsült idő alatt), a nélkül hogy az ember észrevenné annak elvesztését.
*) A látásnak ezen hibája mindenesetre többször jő elő, s a visns confnsus v. perversus átalános rovat alá tartozik, mivel ez még nem a láterő hiányára, hanem csak annak abalienatiójára mutat. Időszakilag magam is szenvedtem benne, és a H e r z ndv. tanács, által leirt ál szé
dülés valami hasonlóval bir. Többnyire mulékony inger oka annak, mint véringer, kOszvényinger, csorvásingerek, vagy gyengeség is.
H n f e 1 a n d.