Zemplén vármegye Magyarország legnagyobb vármegyéi közé tartozott. Az or-szág északkeleti részén helyezkedett el, északon Galíciával határos, nyugaton Sáros és Abaúj vármegyék, keleten Ung és délen Szabolcs és Borsod vármegyék területével érintkezett. A vármegye természeti adottságai viszonylag változatos képet adnak, hiszen az északi területek hegy- és erdővidékei (Keleti Beszkidek, Vihorlát, Eperjes-Tokaji hegység) délen síkságba mennek át, az Alföld leg-északibb részeként. Zemplén lakosságát már a középkortól etnikai és felekezeti sokszínűség jellemezte. A római katolikus magyar és szlovák (szláv) lakosságon kívül a 14. században az északi erdős-hegyes vidékeket ruszin ortodox lakosság kezdte – földesúri kezdeményezésre – benépesíteni. Míg a katolikus hívek az eg-ri püspökség hatáskörébe tartoztak, a zempléni illetve északkelet magyarországi ortodoxok számára a munkácsi kolostor képezte a vallási központot.1
A városfejlődés szempontjából a vármegye területén sajátságos helyzet ala-kult ki, hiszen itt nem jött létre egy szabad királyi város sem, mint pl. a szom-szédos Sáros, vagy Abaúj vármegyék területén. A szabad királyi városok hiányát a mezővárosok pótolhatták, hiszen azok fejlődésük során a vármegye, illetve an-nak kisebb régiói gazdasági, adminisztrációs, kulturális központjaivá alakultak.2 A 16. század közepéről származó rovásadóösszeírás szerint Zemplén vármegye területén a mezővárosok viszonylag sűrű hálózatát 18 település alkotta, amelyek közül a legnagyobb Sátoraljaújhely volt, azután következett Homonna, Tarcal, Varannó, Liszka, Tokaj, Terebes, Tállya, Sárospatak, Zemplén, Sztropkó, kisebb
1 A 15. század végétől a munkácsi kolostor apátja az Episcopus Ruthenorum titulust használta.
2 A középkor, de még a kora újkor időszakában sem lehet teljesen egyértelműen megállapítani, hogy melyik települések voltak mezővárosok, mezővároskák, falvak, a felosztásuk a választott kritériumoktól függ. Ezzel a kérdéssel több tanulmány is foglalkozott, pl. Kubinyi András:
Mestská sieť Karpatskej kotliny v neskorom stredoveku (Városhálózat a Karpát medencében a késő középkorban). In. Z Bardejovado Prešporka (Csukovics Enikő-Lengyel Tünde eds.). Pre-šov–Bratislava, 2005. 11–36. Kubinyi András a zempléni mezővárosokhoz Sárospatakot, Sá-toraljaújhelyt, Varannót, Nagymihályt, Gálszécset, Homonnát sorolta. Sokkal több mezővárost sorol fel Uličny Ferdinand, aki szerint a középkorban 32 zempléni mezőváros volt, az elsődle-ges kritériumnak a vásár megrendezését fogadta el. Uličny Ferdinand: Dejiny osídlenia Zemp-línskej župy. Michalovce, 2001. 689.
KÓNYA ANNAMÁRIA 90
mezővárosok közé tartozott még Királyhelmec, Lelesz, Abara, Tolcsva, Gálszécs, Kövesd, Nagymihály.3 Ebben az esetben az elsődleges mezővárosi kritérium a háztartások száma. Jelen tanulmányban elsősorban azoknak a mezővárosoknak a vallási fejlődését mutatom be, amelyek a mai Szlovákia zempléni területén he-lyezkednek el, s nemcsak a települések nagysága, de más kritériumok alapján is mezővárosnak lehet őket tekinteni (gazdasági funkció, lakosok foglalkozása, uradalom központja, urasági székhely, iskola, ispotály, kolostor székhelye stb.).
Mindezen szempontok figyelembe vételével a tanulmányban a vizsgált mező-városok a következők: Gálszécs, Terebes, Királyhelmec, Homonna, Varannó, Nagymihály.4
Zemplén vármegye legnagyobb birtokosai a 16. század közepén a Perényiek voltak, pontosabban Perényi Gábor abaúji főispán, tárnokmester, később ország-bíró. Összesen 93 helységet birtokolt majdnem ötszáz portával, nagyrészben a vármegye északnyugati részén és a Bodrogközben. Tulajdonába tartoztak Ki-rályhelmec, Sztropkó, Gálszécs, Újhely, Patak mezővárosok. A második helyen Serédy Gáspár főkapitány birtokai álltak 35 helységben 333,5 portával, amelyek főképpen Hegyalja és Bodrogköz területén terjeszkedtek el. Majdnem hasonló nagyságú birtoktulajdon volt a Homonnai Drugethek kezében: 83 helységben 315,5 porta a vármegye északkeleti részén, egy viszonylag egységes tömbben. A mezővárosok közül Homonna és Szinna tartozott tulajdonukba. A legnagyobb birtokosok sorát Zemplénben Báthory György zárta, akinek birtokai főleg a vár-megye nyugati peremén helyezkedtek el 227,5 portaszámmal, 46 helységben. A mezővárosok közül Varannót birtokolta.
Az arisztokrácia és nemesi családok a birtokolt területeken nemcsak a gazda-sági fejlődéssel törődtek, de meghatározták a települések vallási viszonyait is. A középkortól ez elsősorban patrónusi jogaiknak volt köszönhető, abból kifolyólag templomokat építhettek, iskolákat alapítottak, támogatták tehetséges diákok ta-nulmányait. Ez a joguk még jobban megmutatkozott a kora újkor turbulens val-lási fejlődése során, mind a reformáció, mind a rekatolizáció folyamatában. Az arisztokrácia politikai befolyása, anyagi háttere és elsősorban jobbágyaik magas száma lehetőséget nyújtott a reformációs tanok gyors elterjesztésére, de – kato-likus főurak esetében – a rekatolizáció sikereire is. A nemesség hatását egyes protestáns irányzatok terjesztésében, illetve a privilegizált réteg viszonyát a re-formációhoz a nemesi konfesszionalizáció fogalmával szokták jellemezni.5 Ez a
3 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. században. 1–2. kötet. Bp., Akadémia ki-adó, 1990. 1036. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_16_2/?
query=maksay&pg=481&layout=s
4 Bodnárová Miloslava: Mestská sieť na území Zemplínskej stolice v ranom novoveku. In. Ze-mepanské mestá a mestečká v ranom novoveku. Mezővárosok a koraújkori Magyarországon (Peter Kónya ed.). Prešov, Vydavateľtvo Prešovskej univerzity, 2013. 66–88.
5 Hrdlička Josef: Konfesijní politika šlechtických vrchností a šlechtická konfesionalizace v Če-chách a na Moravě v 16–17. století. In. Český časopis historický, 2010. roč. 108, č. 3, 406–441.
AZ ARISZTOKRÁCIA SZEREPE A ZEMPLÉNI MEZŐVÁROSOK VALLÁSI ÉLETÉBEN 91 fogalom azt a folyamatot írja körül, amelynek során a birtokos terjesztette hitét a saját birtokain élő nép közt, befolyást gyakorolt egyházára, egyházi személyek-re, s megmutatta, hogyan tudja befolyásolni vallása nézeteit, kultúráját és az ez-zel kapcsolatos viszonyokat.
A reformáció terjedésével és elfogadásával természetesen minden arisztokra-ta és nemesi család igyekezett saját udvari papját, de a birtokain működő papo-kat is saját vallási meggyőződése szerint alkalmazni. A patrónusi jogok közé az iskolamester alkalmazása is odatartozott, ami újabb lehetőséget nyújtott az adott hit illetve annak szelleme megszilárdításában, terjesztésében. Főképpen jellemző ez a magasabb típusú iskolák esetében (pl. Sárospataki Református Kollégium).6
A nemesi konfesszionalizáció lehetőségeinek másik csoportját a különféle gazdasági, pénzügyi támogatások alkották. Ezeken azt kell érteni, hogy a gazdag birtokosok pénzadományokkal, templomépítéssel és iskolaalapítással, könyvek kiadásával, tanulmányi utak finanszírozása által befolyásolhatták birtokaikon az egyházi élet fejlődését.
A harmadik csoportot a konfesszionalizáció folyamatában a különféle kény-szerítő módszerek alkották. Ezek mindenféle zaklatást (pszichikai, fizikai), meg-félemlítést, bebörtönzést jelenhettek. Ezeknek a módszereknek azonban általá-ban inkább ellenkező hatásuk volt, és mindinkább növelték az emberek ellen-szenvét a rájuk kényszerített vallási felekezet iránt.
Az arisztokrácia ilyen típusú magatartása, illetve annak befolyása a vallási életre Zemplén vármegye esetében – a fent említett okok miatt – pontosan a me-zővárosokban tükröződött a legjobban. A zempléni mezővárosok ezért a várme-gye, illetve annak kisebb régiói fontos vallási központjaivá alakultak, ami legin-kább a reformáció időszakában mutatkozott meg a legteljesebben. Ebből a hely-zetből következően nem volt véletlen, hogy éppen a mezővárosi környehely-zetből származott a reformátorok, esperesek, szuperintendensek és fontos teológusok többsége. Zemplén vármegye területén a 16. század folyamán a prédikátorok többsége főleg mezővárosi környezetből jött, hiszen azok jobb anyagi lehetősé-geket kínáltak a lelkészi tevékenység végzéséhez, de jobb iskolákkal is rendel-keztek.7 Például a mai Szlovákia zempléni területéről Nagymihály mezőváro-sából három lelkész származott.8 Az esperesek számottevő többsége is olyan pap
6 A sárospataki református iskola legnagyobb patrónusa I. Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsanna volt, akik nem kis pénzügyi, politikai, egyházi támogatást nyújtottak a kollégium-nak. Viszont menyük, Báthory Zsófia rekatolizációja után megszüntette az iskola támogatását és végül a császári katonasággal együtt elvette a reformátusoktól, diákjaik és tanáraik kényte-lenek voltak az iskolát elhagyni.
7 Dienes Dénes: A Tiszáninneni református egyházkerület története. A kezdetektől a Türelmi Rendeletig. Sárospatak, Hernád kiadó, 2017. 78.
8 Az egyházlátogatásokban számos pap, tanító neve mutatja, hogy ki jöhetett mezővárosi kör-nyzetből, pl. 1629-ben Szentes faluban Helmeczi Miklós volt a pap, szintén az 1629. évben Helmecen Kaposi István volt a lelkész, 1638-ban Zemplén falu gyülekezetében Helmeczi
Már-KÓNYA ANNAMÁRIA 92
volt, aki valamelyik mezővárosban működött. A Tiszáninnei Református Egy-házkerület szlovák területén a mezővárosi papok közül esperesnek választották a zempléni esperességben Gyarmathy Bíró Miklóst Királyhelmecről (1597–1600), Sárosi Érsek Andrást Varannóról (1601–1610), Váczi Gergelyt Gálszécsről (1623–1629), valamint Sajószentpéteri Jánost Zemplénből (1668–1673).9 Egyi-kük Bíró Miklós, zempléni esperes és királyhelmeci pap maga is egy sárosi me-zővárosból, Nagysárosból származott.10 A tanulmány további részében az egyes zempléni mezővárosok vallási fejlődését kívánom bemutatni.
KIRÁLYHELMEC
Királyhelmec a Bodrogköz természetes központjaként alakult és fejlődött a tör-ténelem során. A mohácsi katasztrófa után a volt Pálóczi birtokok Perényi Péter kezébe kerültek, köztük Királyhelmec mezőváros és a hasonló nevű uradalom is.
A Perényi családdal, mint a reformáció egyik fontos pillérével és terjesztőivel az ország keleti részein kapcsolódott össze az új tanok fokozatos elterjedése Királyhelmecen is. A reformáció elfogadásának pontos ideje nem ismert, de va-lamikor a 16. század második felében ment végbe a folyamat, amit az a tény is bizonyít, hogy Perényi Gábor, mint a mezőváros tulajdonosa 1567-ban a mező-városban, de a környező falvakban is lefoglalta az egyházi dézsmát.11
Mivel a Perényiek, mint a lutheri reformáció elkötelezett hívei voltak ismer-tek, akik birtokaikon nagy figyelmet fordítottak a beszivárgó helvét tanok eltá-volítására, bizonyos, hogy Királyhelmec mezővárosában sem tudott terjedni a másik reformációs tan. Amikor 1567-ben Gáborral kihalt a Perényi család és Királyhelmec először Mágochy Gáspár, majd egy évvel azután a Báthory család tulajdonába került, szabad út nyílt a svájci reformáció terjedéséhez is. Hiszen mindkét család (Mágóchy, Báthory), mint a kálvini reformáció támogatója volt ismert.12 Ebből az időszakból származik az első konkrétabb adat a helmeci kál-vinista pap személyéről, aki 1582-ben bizonyos Liszkai Mátyás volt. Utána 1584–1598 között a már említett Gyarmati Bíró Mátyás következett, aki egyúttal
ton működött, vagy 1641-ben Izsép református gyülekezetében Terebesi Gergely, 1658-ban pedig Sókút evangélikus gyülekezetében Varannói Márton tanított. Dienes Dénes. Zempléni vizitációk 1629–1671. Sárospatak, 2008.
9 Zoványi Jenő: Tiszáninneni református szuperintendens seniorok. = Teológiai Szemle, 1938.
52–56.
10 Dienes Dénes: A Történelmi Tiszáninneni református egyházkerület a 16. században II. = Historia Ecclesistica, 2011. II. 2., 127., 160.
11 Kónya Peter a kol.: Dejiny Kráľovského Chlmca. Prešov, Vydavateľstvo Prešovskej univer-zity, 2013. 110–120.
12 Kónyová Annamária – Kónya Peter: Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na území vý-chodného Slovenska v 16–18. storočí. Prešov, Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, 2010. 130.
AZ ARISZTOKRÁCIA SZEREPE A ZEMPLÉNI MEZŐVÁROSOK VALLÁSI ÉLETÉBEN 93 zempléni esperesként is működött.13 Valószínűleg a Báthoryak idején is hasonló helyzet alakult ki a dézsma fizetése kapcsán, mint a korábbi időszakban. Ugyan-is az 1590. évből származott egy feljegyzés, mUgyan-iszerint a helmeci protestáns pap-nak 12 aranyat kellett fizetnie az egri püspöknek. Mivel a forrás nem egyértel-mű, csak sejteni lehet, hogy a Báthoryak, mint a mezőváros tulajdonosai való-színűleg az összeget nem fizették ki (hasonlóan, mint más, akkor már protestáns gyülekezetek esetében sem), de a püspök szerette volna a fizetséget igényelni.14
A mezővárosi gyülekezetek életéről viszont csak nagyon keveset lehet tudni, azt is csak az 1611-ben végzett egyházlátogatási jegyzőkönyből, amelyből kide-rül, hogy a gyülekezethez egy fília is tarozott, a szomszéd település, Kisgéres.
Az egyházlátogatásból a vagyoni helyzeten kívül megtudhatjuk: ,,a földesúr a helmeczi hegyről a gyülekezetnek évenként 14 hordó bort ad.”15
Az 1640-es évek végén Királyhelmec új tulajdonosa I. Rákóczi György és halála utána felesége, Lorántffy Zsuzsanna lett.16 Lorántffy Zsuzsanna a végren-deletében meghagyta, hogy a fia esetleges halála esetén a mezővárost Dobó Ruszkával együtt a Sárospataki Református Kollégiumra hagyja, annak jöve-delméből támogassák az iskolát, s hozzá hasonlóan még adjanak 20 nemes sze-gény ifjú taníttatására. Fiának szintén szigorúan meghagyta, hogy semmiképpen nem adhadja el, vagy zálogosíthatja el a mezővárost.17
Királyhelmec megmaradt a Rákócziak kezén, és 1660-ban, amikor II. Rákó-czi György váratlanul meghalt, fia, Ferenc örökölte azt. Ő viszont már egy évvel azután anyja, Báthory Zsófia hatására rekatolizált, ami a jövőben nagy hatással lett birtokaik, köztük Királyhelmec vallási fejlődésére is. A katolikus hitre való visszatérés után Báthory Zsófia elkezdte birtokain megvonni az addigi támoga-tást a református gyülekezetektől. Királyhelmectől elvette a régi időktől fizetett földesúri támogatást, a 14 hordó bort.18 Bizonyos, hogy a földesúr csökkent fi-gyelme a református gyülekezett iránt a vallási fegyelem csökkenését is okozta, ami több vizitációban is említve volt. Többször panaszkodtak az iskolamesterek
13 Zoványi Jenő: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett. In. Magyar pro-testáns egyháztörténeti adattár. Bp., 1928. 126. (továbbiakban Zoványi, 1928.)
14 Zemplén az Egri „Szent János könyvében”. In. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Ed.
Dongó Gyárfás, G., XVII. Sátoraljaújhely, 1912. 131.
15 Dienes Dénes: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek a XVI–XVII. századból. Bp., Osi-ris, 2001. 333.
16 Bogoly János – Oláh Tamás: Otthonok. A Felső-Bodrögköz képeskönyve. Királyhelmec, 2010. 28.
(továbbiakban Bogoly – Oláh, 2010.)
17 Szilágyi Sándor. A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése. Bp., 1875. 594–605. A la-tin szöveg, s a magyar fordítás a következő honlapon van: http://patakarchiv.hu/portal/
leveltari-dokumentumok/document/lzs-vegrendelet/default/312-lzs-vegrendelet/lorantffy-zsuzsanna
18 Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve III.
Bp., 1893. 230.
KÓNYA ANNAMÁRIA 94
a jövedelmek elmaradásáról, de a szintén az tanító Farnadi István nem megfelelő viselkedéséről is.19 A vallási élet a mezővárosban egészen 1671-ig a földesúri támogatás megvonása után is nagyobb gondok nélkül folytatódott, egészen július 12-ig, amikor is I. Rákóczi Ferenc zöld puskásaival a templom átadását igényel-te. A templomban éppen istentisztelet folyt, ami hamarabb befejeződött, és a fe-jedelem a paptól a kulcsok átadását követelte. Ő ugyan igyekezett ellenállni, de erővel elvették tőle a templomkulcsokat és már másnap katolikus misét tartottak a választott fejedelem számára a helmeci templomban.20 Ettől az esettől kezdve ka-pott erőre a mezővárosban a katolikus egyház, amelyet nagyban erősített a közel-ben található leleszi premontrei konvent, amely még a középkorban Királyhelmec eredeti tulajdonosa volt.21 Tulajdonképpen ettől az eseménytől egészen az 1680-as évekig nincsenek adatok a mezőváros vallási életéről, a református gyülekezet va-lószínűleg megszűnt és csak a Thököly felkelés után működött újból. Az 1684.
évben református papként Tasnádi Mihályt jegyezték fel, iskola is működött a helységben, tanítója 1687-ben Rimaszombati Sámuel lett.22 Az utolsó Rákóczi, aki Királyhelmec tulajdonosa volt, II. Rákóczi Ferenc volt, aki 1697-ben eladta a me-zővárost eredeti tulajdonosának, a leleszi premontrei rendháznak, 18 ezer forin-tért.23 Királyhelmecnek ettől az időtől fogva új tulajdonosa lett, aki az egész 18.
század folyamán – sikertelenül – igyekezett a mezővárost rekatolizálni.
GÁLSZÉCS
Gálszécs Zemplén vármegyében a reformáció egyik legrégebbi központjai közé tartozott. Már 1530-ban lutheránus istentiszteletek voltak a helyi templomban.24 A reformáció elfogadása bizonyosan a helyi földesuraknak, Perényi Péternek és az utána következő birtokosnak, Gábornak volt köszönhető. A svájci reformá-ciós tanok kezdete 1568-tól ismert, amikor a mezőváros a homonnai Drugeth család, a reformáció ismert támogatóinak birtokába került. Már 1570-ben Hé-dervári István református prédikátort hívták meg Gálszécsre.25 A következő
19 Dienes Dénes: Minthogy immár scholamestert tartanak... Református iskolák Felső-Magyar-országon 1596–1672. In. Acta Patakina, IV. Sárospatak, 2000.146–148. 1660-ban Szendrei János volt rektor, 1664-ben Losonci, 1668-ban Losonci János, 1670–1671 Farnadi István.
20 Teleki Mihály levelezése 1670–1671. Ed. Gergely, Sámuel. Bp., 1910. 577–579.
21 Bogoly – Oláh, 2010. 26.
22 Zoványi, 1928. 126.
23 Zemplén vármegye történeti földrajza II. In. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez VIII., Ed. Dongó Gyárfás, G. Sátoraljaújhely, 1903. 232.
24 Uličny Ferdinand: Mestečko Sečovce v 14–16. storočí. In. ORDOŠ, Ján a kol.: Sečovce.
Prešov, L.I.M. Prešov, 1998. 53.
25 Uo. 53.
AZ ARISZTOKRÁCIA SZEREPE A ZEMPLÉNI MEZŐVÁROSOK VALLÁSI ÉLETÉBEN 95 formátus lelkész, Thury Baltazár a 16. század 80-as éveiben működött a mezővá-rosban, akinek ottlétéről Bocskay Klára, Csápy János özvegye végrendeletéből értesülhetünk. A végrendelet, amely 1586-ban készült, az említett Thury lelkész jelenlétében, az iskola létezéséről is tudósított.26 A Drugetheken kívül a reformá-ció gondolatait más helyi földesurak is befogadták: az Agócziak, a Csapyak, a Csontosok, a Soósok, a Bocskayak, a Szemerék és sokan mások. Éppen az utol-jára említettek, Szemere László és felesége, Vay Katalin pénzben támogatták a református templom óriási tornyának építését, amelyet 1608-ban fejeztek be. A tornyon Bocskay István és a Szemere család címerét is ábrázolták.27
A 17. század közepén a Drugethek birtokai a Szemere család tulajdonába ke-rülnek. Annak ellenére, hogy a Drugeth család már 1609-ben áttért a katolikus hitre, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek Gálszécs esetében nem számoltak be semmiféle befolyásolásról, sőt a református gyülekezet nehézségek nélkül mű-ködött egészen az 1670-es évekig, amit a rendszeresen feljegyzett egyházlátoga-tási jegyzőkönyvek is mutatnak.28 Lehetséges magyarázat lehet erre a helyzetre, hogy a Drugetheken kívül más nemesi református családok is éltek a mezővá-rosban és nekik köszönhetően nem változtak meg radikálisan a vallási viszo-nyok. Azonkívűl Gálszécs viszonylag távolabb esett a Homonnai birtokok köz-pontjától, Homonnától, ezért földesurai talán valami módon kevésbé figyeltek oda vallási életére.
VARANNÓ
A másik fontos földesúri mezőváros Felső-Zemplén területén Varannó volt.29 A mezőváros már a középkortól a hasonló nevű uradalom központja volt. A kora újkor folyamán az uradalomnak több tulajdonosa is volt. 1524-től a mezőváros Báthory András tulajdonába került, aki I. Ferdinánd támogatója lett. A reformá-ció gondolatait már fia, István is elfogadta, aminek következtében a többi gyüle-kezetben is református prédikátorok kezdtek működni. 1580-ban Báthory István fiának felesége, Drugeth Fruzsina templomot építtetett a varannói kálvinisták-nak. Hasonlóan a Drugethek nevéhez fűződik egy helyi gimnázium alapítása,
26 Varsik Branislav: Vznik a vývin slovenských kalvínov na východnom Slovensku. = Histo-rocký časopis, 39. évf., 1991. 2. sz. 6.
27 Uo. 7.
28 Gálszécs egyházlátogatásai ezekből az évekből maradtak fenn: 1611, 1629, 1641, 1647, 1649, 1651, 1660, 1661, 1664, 1669, 1670. Dienes Dénes: Zempléni vizitációk 1629–1671. Sárospa-tak, 2008. (továbbiakban Dienes, 2008.)
29 1576-ban a polgárok (kézművesek) 21, az 1582. évben 20, 1610-ben már csak 3 és 1635-ben 2 portától voltak megadóztatva. Michnovič Imrich a kol.: Dejiny Vranova nad Topľou. Košice, Východoslovenské vydavateľstvo, 1992. 99.
KÓNYA ANNAMÁRIA 96
amelynek Eperjes és Bártfa iskoláihoz hasonlóan a protestantizmus szellemében kellett terjesztenie a humanista műveltséget.30
Varannón az első ismert református prédikátor Sztropkói János volt (maga is mezővárosból származott), aki 1598–1612 között működött a mezővárosban.
Ugyanabban az időben a szlovák evangélikus gyülekezetek felét, a társesperesi tisztséget a varannói káplán, Mednyensky András látta el. A 17. század elején, az 1600–1609-es években a városi prédikátor, illetve káplán a Sárosból szárma-zó (Sárosi) Érsek András volt. További varannói prédikátorok voltak: Földvári János (1610), Bakkai Péter (1612–1615), Szepsi Csombor Márton (1620–1621) és Tolnai János (1625–1626). Mint káplánok vagy szlovák papok működtek eb-ben az időeb-ben: Silesius János (1613), Sztropkoi János (1614–1616), Rudniki Márton (1618) Comnelenus János Liptóról (1619–1621), Gutthai György (1623) és Berger Péter (1625–1626).31
A prédikátoron kívül a mezővárosban és leányegyházaiban szlovák káplán és tanító is tartotta az istentiszteleteket. A 17. század első felében a varannói gyüle-kezetnek két temploma volt. Az egyik a szlovák, a másik a magyar híveknek szolgált. Már a 17. század első felének végével meg kellett a varannói reformá-tus-evangélikus gyülekezetnek küzdenie a rekatolizáció első hullámával. Drugeth György rekatolizációja után a vármegye más nemesi családjai is követték példá-ját, ami nagy nehézséget okozott számos felső-zempléni református gyülekezet számára. Köztük Varannónak is, holott a helyi földesúr, Nyári István feleségével megőrizte református hitét. 1630-ban a hatóságok beavatkozása után a varannói reformátusoknak szlovák templomukat a ferences rendháznak kellett átadniuk, amely akkor telepedett meg a mezővárosban.32 1639-ben a hatóságok elrendelték a magyar református templom átadását is a katolikusoknak. Ezt parancsolta
A prédikátoron kívül a mezővárosban és leányegyházaiban szlovák káplán és tanító is tartotta az istentiszteleteket. A 17. század első felében a varannói gyüle-kezetnek két temploma volt. Az egyik a szlovák, a másik a magyar híveknek szolgált. Már a 17. század első felének végével meg kellett a varannói reformá-tus-evangélikus gyülekezetnek küzdenie a rekatolizáció első hullámával. Drugeth György rekatolizációja után a vármegye más nemesi családjai is követték példá-ját, ami nagy nehézséget okozott számos felső-zempléni református gyülekezet számára. Köztük Varannónak is, holott a helyi földesúr, Nyári István feleségével megőrizte református hitét. 1630-ban a hatóságok beavatkozása után a varannói reformátusoknak szlovák templomukat a ferences rendháznak kellett átadniuk, amely akkor telepedett meg a mezővárosban.32 1639-ben a hatóságok elrendelték a magyar református templom átadását is a katolikusoknak. Ezt parancsolta