nemha azért nem kelle megbüntetni a' dolognak, mert véghez nem vitetett. Mintha a' dolog” kimenetelét, nem az emberek' szándékát illenék a' törvényeknek megbos szúlni. Bánkodni a' dolog' végre nem menése mellett ke
vésbbé kelle, de a" tett büntetést nem érdemle-keveseb bé. .Hány ízben szabadultam, meg én magam, Bírák,
a' Publius Clódius' törjei 's vérengező kezei közzül! 's,
88 TÍTUS ANNIUS 'MÍLÓ MELLETT.
ha engem vagy a' magam', vagy a' haza' szerencséje nem tartott volna meg, az én vesztem miatt ki kívánt volna vizsgálatot?
VIII. De, szemtelenek vagyunk , a' kik Drúsust, a'
kik Africánust, Pompéjust, magunkat, Publius Clódi
diusszal öszvehasonlítani merészkedünk! Azok könnyen feledhető történetek: Publius Clodiusnak halálát csen
des elmével senki el nem viselheti. Bánkódik a' Tanács, a' Lovag Rend gyászba merűlt, az egész város elaggott, a' Municípiumok ellankadtak, keseregnek a' gyarmatok, 's maga a' mezőség is az illy jóltevő, az illy boldogító, az illy szelíd polgárt visszasohajtgatják. Nem volt az elég ok, Bírák, bizony nem volt, a' miért Pompéjus vizsgá latot rendeltetni kívánhasson: de a' bölcs, a' magas, az isteni elméjü férjfi sokat látott: hogy neki ellensége volt ez , barátja Mílo; a' közönséges örömben , ha ő is örűlne másokkal, félt hogy gyanúba ne hozza megbékélését.
Látott egyebeket is, de kivált azt, hogy ha ő nehéz rende lést teve is, ti erős lélekkel fogjátok hozni ítéleteteket.
Tehát a' legfényesbb Bendekből magokat a' csillagokat válogatta-ki; 's a' mit némellyek mondogatnak, nem zár ta-ki a' Bírák' választásában az én barátimat. Ezt a' nagy igazságú férjfi nem czélozhatá, 's jó embereket választván nem is érheté vala el, bár akarta volna; mert az én te kintetem nem rekeszti be a' barátsági kör, melly szélesen nem terjedhet-ki, minthogy a' társalkodási szövetség nem eshetik sokakkal: de ha valamit tehetek, azért te hetek, hogy a' haza engem a' Jókkal öszvefűzött; 's mi- . velő ezek közzűl a' legjobbakat válogatta-ki, 's ez által méltónak bizonyítá magát a' közönséges bízodalomra,
Y I „ I
nem valaszthatott engem nem kedvelloket. Hogy pedlg téged neveze-ki, Lucius Domítius, ezen vizsgálatban elől lilőnek, abban'nem tekinte egyebet, mint igazságot, tisz
vánő BESZÉD. 89
teletességet, hőséget. Azt akarta, hogy ide Consuláris űljön be, nyilván azért mivel úgy bitte, hogy a'Né'p' Feje delmeinek tisztek, a' sokaság' könnyüségének 's a' ros szak' vakmerőségének ellent-állani. A' Consulárisok köz zűl téged neveze ki mindenek felett; mert serdűlő ifjú ságod olta igen világos bizonyságait adád, mennyire útálod a' népnek-csapodárkodók' bolondságát.
IX. Mire nézve, Bírák, hogy eggyszer már dolog.
ra 's a' vádlott vétekre lépjünk, ha sem a' vád' megval lása nem szokatlan mindég, sem a' Tanács a' mi óhajtá~
sunk ellen semmit nem végze; ha maga az , a' ki a' tör vényt hozá, ámbár a' cselekedet eránt semmi kérdés ninc, mindazáltal akarta, hogy annak igazló okai vizs gálat alá Vétessenek; ha a' Bírák gonddalwagynak meg választva, 's olly férfin igazgatja a' vizsgálatot, a' ki a' munkát igazsággal és bölcsességgel fogja vinni: az va
gyon hátra, Bírák, hogy semmit egyebet ne tekintsetek,
mint hogy mellyike ólálkodott a' másika után. 'Mellyet hogy annál könnyebben lehessen a' bizonyságok szerint általlátnotok, kérlel: , míg a' történt dolgot röviden elő beszélendem, figyelmezve hallgassatok.Publius Clódius a' gonoszságnak minden nemei által meg akarván, Praetori hivatala alatt, rongálni a' hazát, 's látván hogy a, tavalyi Cemítiumok olly késedelmesen folytak, hogy Praetorságát nem sok holnapokig fogja vi selhetni; ő, a' kinem a' becsűlet' lépcsőjét tekintette,
mint mások, hanem nagylelkű tisztársa Lucius Paullus
előtt is megfutni akara, 's azon is volt, hogy a' haza' elgyötrésére egész esztendőt nyerhessen: hirtelen elhagyá a' maga esztendejét, 's magát a' jövőre általvitte,
nem a' mint néha történni szokott, valamelly remegő lel".kiisméret miatt, de hogy a' mint maga mondá , a' Prae
tura' viseletére, az az, a' hazának felforgatására teljes és.
90 TÍTUS ANNIUS MÍLŐ MELLETT.
egész esztendeje lehessen. Feltámadt benne az a' gon-
dolat, hogy az ő Praetorsága csonka lesz és erőtelen, ha azt Mílónak consulsága alatt viselendi, 's előre'látta, hogy ez a' Római Népnek nagy megeggyezésével Consul nak választatik. Az ő vág-ytársaihoz csatlá tehát magát, de olly tűzzel, hogy az egész keresetet, ő maga, nekik akaratjok ellen is, igazgassa, hogy az egész Comítiu mokat, a' mint mondogatá, a' maga vállain hordozza.A' Tríbusokat öszvegyüjtötte, maga szerzegete segélőket, a' Collínát a' leggonoszabb polgárok által megszaporí totta. Minél több zavart csinála ez, annak tekintete nap ról napra annál inkább nevekedett. 'S midőn a' minden gazságra igen is kész ember látá, hogy a' tiszteletes férjfru, az ő nagy ellensége bizonyosan Consul leend, 's azt nem csak a' köz beszéd után várta, hanem onnan is, mert a' Római Nép" a' maga voksát neki már nem eggyszer adá, nyilván kezde bánni, 's tartalék nélkül;
kimondá, hogy Mílónak veszni kell. A' mezőkön elszé ledt vásárlott szolgaságot, kikkel a' köz erdőket pusztít'a gatta, 's Etrúriát feldúlta, lehozá az Apenníni hegyekről, 's. ti őket láttátok; a' dolog világos volt. Mindenek' hal lattára szokta volt mondani, hogy Mílótól a' Consul Ságot el nem lehet venni, de igen az életet. Ezt Ta nácsban gyakran kijelentette, elmondotta a'- gyűlés.
ben. Sőt Favóniusnak, egy derék férfiúnak, a' ki tőle azt tudakozá, hogy melly remény alatt dühöng, holott Mílo él, azt felelé, hogy neki harmad, legfeljebb negyed nap alatt meg kell halni; 's ezt az ő szavát F avónius a' mi Marcus Cátónknak azonnal általvitte.
X. Azonban tudván Clodius, 's azt tudni nem vala nehéz, hogy Mílo a' Februáriusi Kalendák előtt 'XIII.
nappal eggy fényes, hívatalos 's mulhatatlan útat teend
Lanúviumba, hol Mílo Dictátor volt, Fláment válasz-s
vánő anszánc 91
tatni, eggy nappal előbb hirtelen ide hagyá 'Rómát, hogy
jószága előtt, a' mit a' dolog bizonyít , Mílót tőrbe ken rítse. 'S úgy méne-ki innen, hogy azt a' zajos Gyűlést is, melly akkor nap' tartatott, és a' hol az ő őrjöngései olly kedvesen fogtak volna hallgattatni, ide hagyá; mel lyet soha nem cselekedett volna, ha kedve nem volt vol.na a' teendő gonoszság' helyét 's idejét kinézni. Míló el lenben addig mulata a' Tanácsban , míg az eloszlott, ha