TANULMÁNYOKAT FOLYTATÓ KISMAMÁK MOTIVÁCIÓS HÁTTERE
A mindenkori kismamák elsődleges feladata a gyermek gondozása és nevelése. A munkaerő-piaci státuszuk ugyan inaktív, de senki nem vitathatja az elnevezés paradox voltát. Gazdasági termelőtevékenységet ugyan nem folytatnak (természetesen törvényi keretek között bizonyos juttatásoknál erre van lehetőség), társadalmi megbecsültségük csekély, mégis „teljes állásban”
végzik anyai hivatásukat. Hazai kutatások, érték-preferencia vizsgálatok alapján nem vonható kétségbe, hogy a magyar társadalom gyermekközpontú, és a nők elsődleges feladatának a gyermeknevelést tekinti (ld. pl. S. Molnár-Kapitány 2002). Korunk társadalmi és gazdasági dinamikája folyamatos alkalmazkodást és rugalmasságot követel, s ez a kihívás elérni látszik a kismamák rejtőzködő csoportját is. „A személyiség csak e két oldal egységében érték: benne meg kell lenni az állandóság értékének és a dinamizmusnak egyaránt” (Durkó 1998, 173). Ez az állandóság – esetünkben a tradicionális anyaszerep – és a dinamizmus – a permanens tanulásra igényt tartó munkavállaló nő – találkozik azon kismamák személyében, akik a felnőttoktatás valamilyen formájában egyre nagyobb számban vesznek részt.
Az iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli felnőttoktatási tevékenységbe történő bekapcsolódásuk indoka sokrétű lehet. Egyrészt feltételezhető, hogy a munkaerő-piaci reintegrációjukat kívánják megkönnyíteni a továbbképzés vagy átképzés résztvevőjeként. A kilencvenes évek végén a gyesen vagy gyeden lévő munkavállalók több mint 40%-a nem tud visszatérni korábbi munkahelyére (Lakatos 2001). A munkaadók tartanak a kisgyermeket nevelők betegséggel okolt gyakori távolmaradásától, illetve a munkából való kiesés hátrányaiból fakadó nehézségektől. A karrierutat gyermekvállalás céljából megszakító nők tudása és képességei valóban megkophatnak, ami az otthon töltött évek során végzett önképzéssel kompenzálható. Másik motivációs tényező lehet a diploma vagy újabb diploma megszerzése, amely ugyancsak a munkaerő-piaci pozíciót javítja, illetve erősíti. Feltételezhetjük azt is, hogy a felnőttnevelés pszichohigiénai funkciója (vö. Durkó 1998) érvényesül akkor, amikor a kismama viszonylagos zártságából tanuló közösségbe vágyik. Nem kevésbé fontos hipotézis, hogy a teljes vagy részleges tandíjmentességnek köszönhető a kismamák számának növekedése az egyetemi és főiskolai karokon, illetve a felnőttképzési intézményekben.
A következőkben a felsőoktatásban tanuló kismamák motivációs hátterét vizsgáljuk meg, amelynek alapjául egy kérdőíves kutatás szolgál. 2006 tavaszán kérdőíves felmérést végeztünk a Nyíregyházi Főiskolán tanuló
gyesen, gyeden vagy gyeten lévő hallgatónők körében. Postai úton 291 kisgyermekes hallgatót kerestünk meg, a visszaérkezett kérdőívek száma 117.
A kisgyermekes hallgatónők családi állapota
A válaszadók nagy hányada (83%) férjezett. A kérdőív kérdéssora alapján nem derül ki, hányadik házasságukban élnek, de fiatal koruk és a gyermekek fiatal kora alapján feltételezhető, hogy korábban nem váltak el – erre a későbbiekben sem történik utalás. Az élettársi kapcsolatban élők között (11%) valószínűsíthetően megtalálhatók a korábban elváltak. Ezt az egyéb lehetőségnél senki nem jelezte; hasonlóképpen nem szerzünk tudomást arról, hogy a gyermekek a jelenlegi élettársi kapcsolatból születtek-e. A gyermekeiket egyedül nevelők között elváltakat és hajadonokat találunk (összesen öt fő), özvegyek nem kerültek a mintába. (1. táblázat)
A további elemzések megkönnyebbítése érdekében három kategóriát hoztunk létre a családi állapot szerint: férjezett, élettársi kapcsolatban él, egyedül él.
Az első két kategóriát tulajdonképpen kezelhetnénk együtt, hiszen az elemzés során az egyedüllétet, a gyermek egyedül nevelését, az egy kerestet kívánjuk majd hangsúlyozni szemben a társ segítő jelenlétével. Azonban feltételezzük, hogy a közös vagy nem közös gyermek(ek)kel élettársi kapcsolatban élők családi életvitele, életmódja eltérhet a szoros családi kötelékben élőéktől.
1. táblázat Családi állapot a partneri viszony alapján Családi állapot, százalék
férjezett 84,5
élettársi kapcsolatban él 11,2
egyedül él 4,3
összesen 100,0
A hallgatók gyermekeinek száma és kora
A mintába került gyesen, gyeden vagy gyeten lévő főiskolai hallgatónők felének egy, harmadának két gyermeke van.1 Habár a családalapítás a vizsgált populációnál még nem fejeződött be, az egy-, illetve kétgyermekes családok koncentrált jelenléte a magyarországi tendenciákat tükrözi. A 2. táblázatban láthatjuk azt is, hogy a válaszadók 15%-a nagycsaládos, ezen belül egy főnek négy, egy másik hallgatónak hét gyermeke van.
1 Természetesen, összgyermeklétszámot kérdeztünk, tehát nemcsak azok a gyermekek érdekeltek, akik után a gyermekgondozási támogatások járnak a lekérdezés időpontjában.
2. táblázat A hallgatók gyermekeinek száma
gyermekek száma fő százalék
1,0 61,0 52,1
2,0 39,0 33,3
3,0 15,0 12,8
4,0 1,0 0,9
7,0 1,0 0,9
Összesen 117,0 100,0
Nem lehet közömbös számunkra az sem, hogy a kérdőívben szereplő jövőblokkban hányan említik meg a következő gyermek vállalásának szándékát. A populáció fiatal korának figyelembe vétele elkerülhetetlen, mivel a kívánt gyermekszám potenciális demográfiai tartalékot1 jelent: 21 fő szeretne második gyermeket vállalni, 11 fő harmadik gyermeket, 3 fő negyediket (négyen még többet, de nem határozták meg konkrétan a maximumot).2 A megkérdezett nőknek összesen 191 gyermekük van, tehát az egy nőre jutó gyermekszám 1,6. Amennyiben a tervezett gyermekek számát is hozzáadjuk, megkapjuk a minta kívánt gyermeklétszámát, amely minimum 226 gyermek. Ez már 1,9 egy főre jutó gyermekszámot jelent.
A 191 gyermek életkora 10 hét és 17 év között szóródik, az átlagéletkor 8 év.
A legtöbb gyermek egy és három éves kor közötti korosztályba tartozik (közel 40%). Ha hozzáadjuk az egy év alattiak számát, akkor a gyerekek fele abba az életkorban van, amikor az anyák otthon maradhatnak. A túlnyomó többség (88%) a terhességi gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj vagy a gyermeknevelési segély igénybevételével otthon neveli 0-3 éves korú gyermekét. Magas az óvodás korú gyermekek aránya (23,6%) is, tehát elmondható, hogy a válaszadók gyermekeinek kétharmada kisgyermek.
Magas arányban képviselteti magát az iskoláskorúak nemzedéke is (összesen 25%).
A tanulmányokkal, életvitellel, időmérleggel kapcsolatos kérdéseknél kérdőív többen jelezték, hogy fontos figyelembe venni a gyermekek életkorát, hiszen például időben és funkcióban más jellegű kötöttséget igényel egy csecsemő és egy iskoláskorú. Az sem érdektelen, milyen nagy az életkorbeli különbség
a testvérek között.
1 Kamarás F. 2002. Gyermekvállalás. In: Spéder Zs. szerk.: Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet. Budapest:NKI,, 57.
2 A válaszadók közül a kérdőív kitöltésekor ketten már várandósok voltak, útban lévő gyermekeiket a kívánt gyermekszámhoz soroltuk.
A kisgyermekes hallgatók és családtagjaik végzettsége
A válaszadók legnagyobb része főiskolát végzett, az egyetemi végzettségűekkel együtt a diplomások aránya 42,6%. A másoddiplomások között javarészt pedagógusokat találunk, akik másik szakot, illetve egyetemi kiegészítőt végeznek. A nem diplomás többség között legtöbben eladóként, könyvelőként végeztek, de számos fodrászt, ügyintéző-titkárt találunk.
Valószínű, hogy az egyetemet, főiskolát végzettek motivációs háttere, tanulmányi előélete eltér a középfokú végzettséget megszerzőktől.
3. táblázat A hallgató iskolai végzettsége
Iskolai végzettség Iskolai végzettség, fő
Iskolai végzettség, százalék szakközépiskola, technikum 31 26,5
gimnázium 32 27,4
főiskola 43 36,8
egyetem 11 9,4
Összesen 117 100,0
A családtagok végzettsége szintén fontos magyarázó háttérváltozó lehet, ezért a válaszadó kismama édesapjának, édesanyjának és házas-vagy élettársának iskolai végzettségét vizsgáltuk meg. Az eredményeket az alábbi összefoglaló ábrán figyelhetjük meg ( 1. ábra).
Jól látható, hogy leginkább a – legfelső vízszintes oszloppal jelzett – házastárs (élettárs) végzettsége mutat eltérést. A szülők között nagy számban találunk általános iskolát végzetteket és szakmunkásokat, a felsőfokú oklevéllel rendelkezők aránya alacsonyabb (különösen igaz ez az apák esetében). A válaszadók társai végzettségüket tekintve magasabb szinten állnak, hiszen legtöbben érettségivel rendelkeznek és magas a diplomások aránya. A tanuló kismamák és társaik magasabb iskolai végzettsége az új generáció iskolai életpályájának jellemzőit hordozza, azaz az oktatásban eltöltött évek meghosszabbodását, a felsőoktatási expanzió nyomában fellépő diplomaszerzési lehetőséget, a szakképzés háttérbe szorulását.
1. ábra A hallgató és családtagjai iskolai végzettségének megoszlása, százalék
0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0 40,0 befejeztlen általános iskola
általános iskola szakmunkásképző szakközépiskola, technikum gimnázium főiskola egyetem tudományos fokozat
édesapja iskolai végzettsége édesanyja iskolai végzettsége társa iskolai végzettsége
A tanulmányokat befolyásoló jellemzők
A kérdőív egésze a kisgyermeket nevelő nők motivációjára volt kíváncsi;
ebben a tanulmányban egy szűkebb motivációs blokkra koncentrálunk.
Először vizsgáljuk meg, a hallgatók miért döntöttek a jelenlegi képzés mellett; több válasz megjelölése is lehetséges volt. (4. táblázat) Látható, hogy a könnyebb elhelyezkedés reménye a legfőbb oka a képzés megválasztásának, amelyet egy másik munkaerő-piaci tényező, a magasabb fizetés reménye követ – nevezzük ezeket külső motivációtényezőknek Az önképzés és szakmai ambíció mint belső motivációtényező szintén meghatározó helyet foglal el a sorban. A diploma szükségességét és a munkahelyi előrelépést közel azonos arányban tartják fontosnak a válaszadók, a „kényelmi szempont” (lakóhely közelsége) kevésbé dominál.
4. táblázat A képzés választásának oka
Képzés választásának oka Mennyien
választották, fő Mennyien
választották, százalék
Könnyebb elhelyezkedés 49 41,8
Magasabb fizetés 41 35
Önképzés, érdeklődés 41 35
Nem lehet nélküle boldogulni 22 18,8
Munkahelyi előremenetel 20 17,1
Szakmai ambíció 25 21,3
Közel van lakóhelyéhez 13 11,1
Egyéb ok1 5 4,2
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki vagy/és mi késztette a kisgyermekét otthon nevelő nőt a tanulmányok megkezdésére. Az általunk felsorolt tényezők között szerepelt a kismamát körülvevő személyek lehetséges biztatása, ösztönzése, munkahellyel és a válaszadó önmagával kapcsolatos
1 Egyéb: munkahely kötelezte rá (3 fő), korábban nem kívánt diplomát szerezni szakmájából, de meggondolta magát (2 fő).
elvárásainak teljesülése, a gyes kihasználása (összesen tizenkét tényező). A kérdőívet kitöltőnek osztályoznia kellett a megadott lehetőségeket egytől ötig, ahol az egyes jelenti a legkisebb késztetést, az ötös a legerősebbet. Az indítékokat két nagy csoportba soroltuk, attól függően, hogy az egyén személyes késztetéséből fakad-e (pl. szakmai érdeklődés, tanulás szeretete), vagy külső erők hajtják az iskolapadba. A külső motiváció adódhat munkaerő-piaci elvárásokból, pl. a könnyebb elhelyezkedés, munkahelyi előrelépés reménye. A tandíjmentesség igénybe vétele, a viszonylag rugalmas otthoni időbeosztást az inaktív helyzetből fakadó motívumként értékeltük.
Végül számítottunk rá, hogy a kismamák szűk környezetének, legközelebbi hozzátartozóinak biztatása, támogatása hozzásegítette a tanulmányok megkezdéséhez. (5. táblázat)
A kiemelkedően magas indítékok között szereplő „egyéni ambíciók” a kismamák határozott elképzelését és terveit mutatja. Különösen fontos ez az egyedül élők számára, akiknek valószínűleg a legnehezebb megteremteni a tanuláshoz szükséges körülményeket, így a gyermek elhelyezését, a tanulmányok járulékos költségeit. Nem véletlen, hogy a primer motivációs tényezőket ez a csoport tartotta a legfontosabbnak, hiszen a belülről fakadó tanulási vágy dominanciája szükséges a szándék megvalósításához és következetes véghezviteléhez.
A diploma megszerzése az élettársi kapcsolatban élőknek ugyan kiemelten fontos, azonban a további munkaerő-piaci kihívásoknak nem ők tesznek eleget. Feltételeztük ugyanis, hogy a bizonytalanabb jogi és anyagi kapcsolatban élők tanulási szándékai a munkahelyi pozíciók megszilárdítására irányulnak.
Előfeltevésünk az volt, hogy a tanulmányok megkezdéséhez döntő mértékben a gyes, gyed, gyet idejére vonatkozó tandíjmentesség járult hozzá, és háttérbe szorít minden más egyéni vagy környezeti motivációt. Az általunk preferált motivációs tényező „középmezőnyben” végzett: a törvényben meghatározott tandíjmentesség fontos tényező ugyan, de az egyéni elképzelések hangsúlyozottabbak. Fontos megjegyezni, hogy további kérdések alapján kiderült: a kismamák 66%-a folytatná a tanulást akkor is, ha a következő félévtől eltörölnék a tandíjmentességet. Ugyanakkor 92%-uk nem vállalna csak azért gyermeket, hogy ingyen tanulhasson.
Meglepő módon a családtagok és barátok biztatása az utolsó helyekre szorult; a közvetlen környezet támogatása – amire talán legnagyobb szükség lenne – igen csekély mértékű. Jól látható, hogy a házasságban élők családtagjai nagyobb mértékben motiválták a válaszadókat tanulmányaik végzésében, mint az élettársi kapcsolatban élők.
5. táblázat A tanulmányok megkezdésének oka a válaszadó családi állapota szerint
Motiváció típusa Tanulmányok megkezdésének oka
Családi tanulmányok folytatására elsődleges, egyéni érdeklődésből és ambícióból fakadó okok vezérlik. A másodlagos vagy külső motivációs tényezők kevésbé dominálnak, bár kétség kívül jelen vannak a nők jövőterveiben (munkahelyi előrelépés, diplomaszerzés stb.) A környezet támogatása csekély, a felmerülő problémákat és nehézségeket reálisan felmérik és megoldásukban önmagukra számítanak. A további elemzések keretében a családi állapoton túl egyéb demográfiai háttérváltozók mentén vizsgáljuk tovább a motivációs tényezőket.
Felhasznált irodalom:
Durkó M. 1998. Társadalom, felnőttnevelés, önnevelés I. Korszerű társadalomelmélet, korszerű művelődés- és neveléselmélet. Debrecen:
Kossuth Egyetemi Kiadó.
Faulstich, P. – Rohlmann, R. 1997. A felnőttoktatás mint szakma. Budapest:
Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete.
Kamarás F. 2002. Gyermekvállalás. In: Spéder Zs. Szerk.: Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet. Budapest:NKI.
Lakatos J. 2001. Visszatértés a munkaerőpiacra a gyermekgondozási idő után. Statisztikai Szemle 2001/1. 56-63.
S. Molnár E. – Kapitány B. 2002. Gyermekcentrikus érzelmek és egyéni célok, vágyak viszonya. In: Pongrácz Tiborné – Spéder Zs. (szerk.) 2002/3.
Népesség – értékek – vélemények. Budapest: KSH-NKI.
SZAKKÉPZŐ ISKOLÁK TANULÓINAK REKRUTÁCIÓJA ÉS MOTIVÁCIÓI
Jelen tanulmányban a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Önkormányzat által fenntartott szakképző iskolák tanulóinak és szüleiknek a véleményét és elvárásait elemezem. Hasonló kutatásra 2000-ben került sor, így az elmúlt öt év alkalmat ad a változások jellemzésére is. Előző vizsgálatunk három szakmunkásképző iskolára, és nyolc szakközépiskolára terjedt ki, melyek sajátosságát már akkor is az jelentette, hogy a szakképző iskolák (szakmunkásképző iskolák) szakközépiskolai, a szakközépiskolák pedig gimnáziumi osztályokat is indítottak. 2000-ben 400 tanulót és szüleiket, 200 személyt kérdeztük meg, 2005-ben tíz iskolában 423 tanuló, és 227 szülő megkeresésére került sor. 2005-ben hét iskolát érintett a kutatás, ezek egy része szerkezetváltó középiskola volt, azaz több típusú képzés is folyt bennük.
Mindkét évben a szülők és a tanulók iskola és pályaválasztását, elvárásait és véleményét, valamint a tanulók rekrutációját vizsgáltuk, csaknem azonos kérdőívvel, ami lehetőséget adott az összehasonlító elemzésre, a folyamatok jelzésére. A tanulói mintákat mindkét évben az iskolák tanulói összetétele alapján, lépcsőzetes mintavétellel alakítottuk ki; a szülői minta esetében is véletlen mintaválasztást alkalmaztunk. 2000-ben a tanulókat és a szülőket is önkitöltős kérdőívvel kerestük meg, ami a szülők esetében jelentős válaszmegtagadást eredményezett; a tanulói minta esetében csoportos kitöltés történt. 2005-ben a tanulói minta esetében hasonló eljárást követtünk, a szülők körében azonban kérdezőbiztos kérdezte le a kérdőívet, ami csökkentette a válaszmegtagadást. E feltételek következtében a tanulói mintákat mindkét évben reprezentatívnak tekinthetjük, a szülői minta esetében 2000-ben torzult a minta, ezt 2005-re korrigáltuk. 2000-ben 200 szülőt és 398 tanulót, míg 2005-ben 227 szülőt és 423 tanulót kérdeztünk meg, illetve ennyi kérdőívet tudtunk feldolgozni.
Kutatási előzmények és keretek
A hasonló körben 2000-ben folytatott és jelen kutatásunk kutatási előzményeit és elméleti, empirikus kereteit a 90-es, majd az azt követő évek hazai kutatásai jelentik. Ezek összefoglaló ismertetésére az Educatio folyóirat 1998. évi „Pályaválasztás” című, tematikus számában került sor. A megelőző évtized kutatásainak jelentős része a középiskolás diákok társadalmi rekrutációját elemezte, így pl. Andor Mihály (Andor, 1998.) és Lannert Judit (Lannert, 1998). Hangsúlyozzuk, hogy a diákok társadalmi hátterét elemző kutatások a megelőző évtized egyik, meghatározó területét jelentették, több
kutatóműhely és kutató vizsgálta a diákok rekrutációját és az ezekkel összefüggő társadalmi egyenlőtlenségeket, valamint azok mechanizmusát, összetevőit (pl. Gazsó, 1998., 1999.). E kutatások eredményeit mindkét vizsgálatunk során figyelembe vettük.
A kilencvenes évek, majd a kétezres évek másik, általunk kutatási keretként elfogadott problematikája a pályaorientációra, iskolaválasztásra hatást gyakorló aktorok vizsgálata volt. Ezek egy jelentős része a családnak a továbbtanulásra és pályaválasztásra gyakorolt, modellezhető hatását elemezte (Lannert, 1998., Mártonfi, 1998., Csákó, 1998, Szabó, 1998.) Kutatták az iskoláknak tulajdonított funkciókat is (Szabó, 1998) – e dimenziót mi is beemeltük vizsgálatunkba.
Jelen írás a 2000-es és 2005-ös kutatásaink összehasonlító elemzésén alapul, azokat a folyamatokat jelzi, ami a két adatfelvétel között végbement a megye szakképző iskoláiban. Azt vártuk, hogy a félévtized alatt lényeges változások történtek, nem elsősorban a tanulói rekrutációban, sokkal inkább az iskola-és pályaválasztási motivációkban, valamint az iskolákhoz fűződő kapcsolatokban. 2000-hez képest az iskolaválasztás javuló lehetőségeit vártuk, a csökkenő diáklétszám, és a középfokú képzés struktúraváltozásai miatt. Azt feltételeztük, hogy a szülők és a diákok a korábbinál aktívabbak, sokkal inkább részt vesznek az iskolák tanításon túli életében, az iskolákhoz kötődő szervezetek és szervezeti lehetőségek életében és munkájában. Ebből következően azt vártuk, hogy a szülők és a diákok elvárásai az iskolák belső működésének változásaihoz kapcsolódnak, a magasabb szülői és tanulói részvétel és aktivitás kapcsán. Hangsúlyozzuk, hogy jelen írásunk elsősorban kutatási beszámoló, kevésbé reflektál más hazai kutatásokra. Azok eredményeinek ismeretében azonban megfogalmazható, hogy több területen újabb adalékokat ad a szakképző iskolák mai helyzetének megértéséhez, különösen az iskolákhoz és a pályaválasztáshoz fűződő motívumok és elvárások területén.
Tanulói vélemények, elvárások és problémapercepció
Két adatfelvételünk során hasonló nagyságú alapsokaságból választottunk mintát, mindkét esetben lépcsőzetes mintaválasztással. Az 1999/2000-es tanévben 1830 tanuló járt a vizsgálatba bevont szakképző iskolákba, ebből az alapsokaságból választottunk ki 400 tanulót (válaszhiányok miatt végül 398 kérdőívet dolgoztunk fel). A 2005/2006-os tanévben 2003 tanuló járt a megyei önkormányzat által fenntartott szakképző iskolákba (lásd az 1. sz.
táblázatot), 423 tanuló került a mintába.
A minta mindkét évben torzult az alapsokasághoz képest, de a statisztikai érvényességet még nem befolyásoló módon. 2000-ben a mintabeli tanulók 39,7 százaléka volt fiú, és 60,1 százaléka lány; 2005-ben a fiúk aránya
magasabb volt, 48,7 százalék, a lányoké 51,3 százalék. A tanulók megoszlása lakhelyük szerint megfelel a szülők lakhely szerinti megoszlásának; 2000-ben a tanulók 2,3 százaléka élt Nyíregyházán, a megye egyéb városában 31,7 százalék, falun 65,6 százalék. Tavalyi adatfelvételünk idején a megfelelő mutatók: megyeszékhely 1,4 százalék, egyéb város 39,0 százalék, falu 59,6 százalék, azaz valamivel magasabb a városban élők, és alacsonyabb a községben élők aránya. Öt évvel ezelőtt a tanulók 27,9 százaléka tanult a lakhelyén, más településen 71,9 százaléka. A más településen tanulók 45,6 százaléka volt kollégista, 52,3 százaléka bejáró, és 2 százaléka rokonnál lakott. 2005-ben a tanulók 32,9 százaléka tanult a lakhelyén. A más településen tanulók 20,4 százaléka volt kollégista, 79,3 százaléka bejáró. A két adatfelvétel idején a legtöbb tanuló szüleivel együtt élt, mintegy nyolc százalékuk szüleje vált el, és ugyanennyi részük valamelyik szüleje már nem él, azaz minden hatodik tanuló csonka családban él. 16 tanuló nem a szüleivel él, heten nagyszülőkkel vagy egyéb rokonnal, öten nevelőszülővel, hárman nevelőintézetben élnek. 92 százalékuknak van testvére, leginkább egy, és valamivel több, mint egytizedük testvére ugyanabba az iskolába jár, ahova a megkérdezett. Ezek a mutatók nem változtak az előző adatfelvétel óta. A megkérdezett tanulók viszonylag pontosan ismerik szüleik iskolai végzettségét, foglalkozását és gazdasági aktivitását, az ezekre a kérdésekre adott válaszokat a szülők válaszaival összevetve ez mindenképpen megfogalmazható. Mivel a szülők megfelelő szocio-demográfiai mutatói már elemeztük, ettől a tanulói válaszok elemzésénél eltekintünk.
2005-ös adatfelvételünk során vizsgáltuk a tanulók etnikai hovatartozását is;
kérdőívünkbe a Magyarországon nemzeti kisebbségként elfogadott nemzeti és etnikai csoportokat soroltuk fel, és a tanulókat arra kértük, hogy a mások általi és önmaguk szerinti hovatartozásukat jelezzék.
1. táblázat: Nemzeti – etnikai klasszifikáció (fő)
Mások hova sorolják Magát hova sorolja
Magyar 370 376
Cigány 20 21
Görög 3 –
Horvát 1 –
Román 6 2
Szlovák – 1
Ukrán 7 4
Egyéb 1 2
Összesen 423 423
A megkérdezett tanulók közül 30 sorolta magát valamelyik nemzeti, etnikai kisebbséghez. Az összes tanuló 5 százaléka vállalta a cigány identitást. Mivel
a megyében a cigányok/romák aránya a legmagasabbak közé tartozik az országban (becslések szerint a megye lakosságának 11-13 százaléka), és a cigány/roma tanulók iskolai lemorzsolódása különböző okok miatt igen magas, a továbbiakban több esetben a cigány/roma tanulókra vonatkozó összehasonlító adatokat is elemzünk. A szülői mintában a kérdezőbiztosi és az önklasszifikáció alapján is a szülők 5,7 százaléka tekinthető cigánynak/romának, azaz a tanulók önklasszifikációja közel áll ehhez a mutatóhoz. A cigány/roma tanulók iskolai hátrányainak és szegregációjának az egyik jele az, hogy a magasabb státuszú iskolatípusokban alacsonyabb az arányuk. Mintánkban a roma tanulók 38,1 százaléka jár szakközépiskolába,
a megyében a cigányok/romák aránya a legmagasabbak közé tartozik az országban (becslések szerint a megye lakosságának 11-13 százaléka), és a cigány/roma tanulók iskolai lemorzsolódása különböző okok miatt igen magas, a továbbiakban több esetben a cigány/roma tanulókra vonatkozó összehasonlító adatokat is elemzünk. A szülői mintában a kérdezőbiztosi és az önklasszifikáció alapján is a szülők 5,7 százaléka tekinthető cigánynak/romának, azaz a tanulók önklasszifikációja közel áll ehhez a mutatóhoz. A cigány/roma tanulók iskolai hátrányainak és szegregációjának az egyik jele az, hogy a magasabb státuszú iskolatípusokban alacsonyabb az arányuk. Mintánkban a roma tanulók 38,1 százaléka jár szakközépiskolába,