Általános áttekintés.
A mohácsi napnak valamint okai, ugy következményei is szoros összefüggésben vannak az alkotmány sorsával.
A Habsburg királyok, ha kezdetben talán nem is nyilt, de ha-tározott ellenségei voltak a magyar akotmánynak, midőn korlátlan hatalomra törekedtek. Ugyanis most már Európa szerte nagyobb mérvben ki vólt fejlődve a királyság hatalma, mint Mátyás korában.
A hajdan mindenható, de már ekkorra megtört feudalismus romjain absolut Irirályságok emelkedtek. Igy p. o. a Habsburgok széles biro-dalmában csak Csehországban vólt még alkotmányos élet, egyébütt pedig'líorlátlan hatalma volt a dynastiának. Ilyenre vágyott Magyar-országban is, részint mert méltóságát sértőnek találta az alkotmá-nyos törvények által korlátoltatást; részint mert nem egy oka volt bizalmatlannak lenni a magyar nemzet iránt. Nevezetesen fájt neki, hogy a Mátyással kötött, s az országgyűlések által is elfogadott örökö-södési szerződés daczára kénytelen volt a Jegallóknak engedni a ma-gyar koronát, és hogy a nemzet a Jagellók alatt határozottan elle-nezte a Habsburgok örökösödését; most is (a mohácsi nap után) a nemzet nagyobb része a vajdát választotta, s tekinti királynak. Ehez járult az a tapasztalás, hogy, miután már létrejött a kettős királyság,
a főuraknál csaknem rendes szokássá lett átpártolgatni egyik király-tól a másikhoz. Igaz ugyan, hogy mióta a török lett János pártfogó-jává, és szövetségesévé, gyakran az önfentartás kötelessége
paran-csolta a hatalmas török védenczéhez állást: de az is igaz, hogy na-gyon sok esetben az önhaszonlesés volt a htiségszegés, urcserélés egyetlen indoka. Továbbá a Mátyás halála óta évrül-évre nagyobb mérvet öltött féktelenségnek most sem szakadt vége; nagyon sokan voltak a hatalmasok közt, akik e mostani szomorn időket ugy zsák-mányolták ki, hogy a törvényekkel daczolva folytatták a rablás
jö-vedelmező mesterségét. Ezen. okok évről-évre bizalmatlanabbá tet-ték Ferdinándot, annyira, hogy a Jánospártnak Jánoshoz való ragasz-kodását, a nemzet királya iránti hűtlenségének, s egyesek féktelenke-dését a nemzet rakonczátlankodási hajlamának róvta föl, s mindket-tőt olyannak tekintette, a melyeket csak ugy lehet megszüntetni, ha előbb megtöri a nemzetet, azaz megfosztja szabadságától.
De a nemzet, sőt még Ferdinánd pártja is bizalmatlanná lett Ferdinánd iránt. Mert látta, hogy folyvást késik azon fenn hangzó Ígére-tek beváltásával, melyeket trónra lépÍgére-tekor tett császári testvére Ká-roly, s a német birodalom hathatós segélye felől a törökök ellen; sőt arra seui képes, hogy megzabolázza a garázdálkodó hatalmas urakat.
Ellenben a nemzetnek (szóval és Írásban) tett ígéretei, s koronázási esküje ellenére oda törekszik, hogy a magyar alkotmányos szabad-ságot minél nagyobb mértékben megnyirbálja, sőt, ha lehetne, meg is semmisítse. A nemzetnek e miatti bizalmatlansága évrül-évre nőtt, s többféleképen ki is fejeztetett. Ezt látva Ferdinánd, nem arra töre-kedett, hogy az elégületlenséget szülő okokat megszüntesse, hanem arra, hogy vegye cl a nemzettől az ártási képességet, hogy ezt minél szűkebb korlátok közé szoríthassa, azaz megfoszthassa alkotmányos szabadságától; a mi viszont a nemzetnek nem a királyhoz simulását, hanem attól még inkább elidegenedését vonta maga után.
Igy jött létre egy olyan végzetteljes viszony, oly kölcsönös bi-zodalmatlanság, a mely a későbbi királyok alatt is nem csak meg nem
•szűnt, hanem, a török hatalom kimaradhatlan következményei által folytonosan élesztetve, ugy elmérgesedett, hogy a király és nemzet-nek egymást kölcsönösen megértése lehetetlennévált. Ugyanis a nagy-váradi béke után azt várta Ferdinánd, hogy az ő kezében fog egye-sülni a két Magyarország. Úgyde a János-párt 1538—41 ig annyira meggyőződött Ferdinánd tehetetlenségéről a török ellenében, hogy nem merte rábízni az ország sorsát, s igy megmaradt a kettős ki-rályság, (az 1570. évi béke óta az erdélyi fejedelemség.)
A szakadás ezen állandósításának két fontos eredménye volt az alkotmányra nézve. Egyik az, hogy a dynastia nem ugy tekintette e szakadást, mint a török nagy hatalmának kikerülhetetlen eredmé-nyét, hanem mint a nemzet pártoskodási hajlamának, s tör-vényes királya iránti hűtlenségének élő bizonyságát, s ennél-fogva időnkint növekedő elhatározottsággal igyekezett minden kö-rülményt fölhasználni arra, miszerint e nemzetet minél hama-rabb megtörhesse. És e czélnak nagyon kedvezett az a körülmény, miszerint világos volt, hogy a magyar nemzet annyira meg van törve, hogy maga sem hiszi többé, hogy a német birodalom segélye nélkül megszabadulhasson a töröktől; s c segély reményében nem mer, és
nem merhet olyan lépést tenni, a mely meghasonlásba hozhatná a német birodalom élén álló Habsburg családdal, Síásik következménye volt a szakadás állandósításának az, hogy mivel Erdély a török ha-talom alatt állt; s mivel a dynastiának nem volt annyi ereje, a meny-nyivel e török hatalmat megtörje; és mivel ekként fennállt az erdélyi fejedelemség: ez lett a magyar alkotmánynak legerősebb garantiá-jává; ez tette lehetetlenné a dynastiának a végletekig menést, ez eszközölte, hogy meg kellett elégednie a fokozatos haladással a kitűzött czél felé. És ezzel meg is elégedhetett annyival inkább, mert az 1526 évi tanácstörvény oly fegyvert adott kezébe, a melylyel a végletekig menés nélkül is sokat árthatott az alkotmánynak ; és mert, miután Bécs volt a királyok lak- s a főkormány székhelye: innen meglehe-tett ingatni az országos önállást.') Végre mert a nemzet, helyzete ve-szélyességének tiszta tudatában, sokat, nagyon sokat eltűrt a német birodalmi segély reményében.
•') Önállósági, vagy függetlenségi szempontból háromféle volt ekkor Magyarország, u. m. 1. a Jánospárti országrész, illetőleg az erdélyi fejede-lemség ; 2. a török hódoltságok; 3. a Habsburg királyok által birt ország-rész. János király viszonya a szultánhoz még nem voltegészeu vasallusi füg-gés, uoha nagyon közel járt hozzá; ellenben János Zsigmondé vasallusi volt.
Az erdélyi fejedelemség pedig a szó teljes értelmében a szultánok vasallus állama volt. A török hódoltságok pedig annyira bevoltak kebelezve a török birodalomba, miszerint bátran nevezhetők a török birodalom részeinek (1. Hódoltságok). A Habsburg királyok által birt országrész pedig, noha
1547—1606 ig rendes évi adót fizetett a szultánnak: ettől mégis független, önálló állam volt. Azonban ugyanezen országrész önállósága meg volt tá-madva másfelől, u. m. saját királyai részéről. E körülmény szorosan össze-függ a Habsburg királyok alkotmányellenes politikájával. Nevezetesen:
Ferdinánd, midőn látta, hogy nincs módja abban, miszerint az alkot-mányt nyiltan megtámadja, s eltörölje, egyikkel azzal akarta megegyen-getni az absolutismus útját, hogy az o r s z á g ö n á l l á s á t i n g a t t a m e g. T. i. az állami élet némely fontos tényezői, u. m. a had- és pénzügyek kormányzatát nem engedte önállóan kezeltetni, hanem az ausztriai had- és
pénzügyi kormány alá rendelte. A nemzet teljesen felösmerte e lépés fon-tosságát, s tiltakozott ellene, mint jogsérelem ellen. Törvényeket alkotott, melyek az országos önállást e tekintetben is világosan kifejezték, és bizto-sították. És a király, nem térhetvén ki a nemzet jogos kivánatai elől, meg-erősítette e törvényeket, de nem hajtotta végre. Miksa még határozottabb lépést tett e téren. Nevezetesen az 1566. évi német birodalmi gyűlésen in-dítványt tétetett, miszerint a Magyarországnak eddig is adott, ezután is adandó segélyért kebeleztcssék be Magyarország a német birodalomba, s ezen alkalommal nyiltanr megígérte mind a maga, mind utódai nevében, hogy erre fog, és fognak törekedni. De cz tulajdonképen nem a német biro-dalomba olvasztás, hanem a dynastia németországi örökös tartományaival összeolvasztás akart lenni, s oda czélozott, hogy igy fosztassék meg Ma-gyarország az alkotmányos szabadságtól. I)e ezen nagy átalakítás nem volt kivihető, mert a magyar nemzet megtörhetlcn szilárdsággal ragaszkodott
A XVII. század ^lején megváltozott a helyzet egyfelől annyiban, hogy már ekkorra szélesen elterjedt, s nagyon megerősödött Magyar-országban a prot. vallás; másfelől annyiban, hogy az alkotmánynak eddig legerősebb garantiája, az erdélyi fejedelemség elenyészettnek látszott, És a dynastia e helyzetet ugy akarta fölhasználni, hogy egy pár merész, és döntő csapással véget akart vetni mind a vallási, mind a polit. szabadságnak. De másként történt A már régóta növekedő elégületlenség forradalomban tört ki, s a nemzet a török segélyéhez folyamodott, hogy e két féltett kincset megmenthesse a végveszélytől.
És mégis mentette, kényszeritvén a dynastiát oly békekötésre, a mely biztositani látszott mind a kettőt. Azonban a dynastia a mennyire fáj-lalta, s szégyenlte, hogy hátrálnia kellett a törökkel szövetkezett nem-zet ereje előtt: oly mérvben ápolta, s érlelte azon bosszutervét, mely szerint, mihelyt kedvezőbbekké válnak a viszonyok, irgalom nélkül eltörli mind a protestántismust, mind a polit. alkotmányt. így történt, hogy, ámbár már ekkorra megszűnt egy azon okok közül, a melyek a dynastiát a nemzet ellen ingerelték, u. m. egyes nagyok botrányos féktelenkedése: mégis, épen ugy, mint eddig, törekedett az uralkodó család az absolut királyi hatalom megvalósítására. Ebből folyt aztán, hogy a nemzet is, midőn már nagynak látta a fenyegető veszélyt, megint Erdélyben, és a töröknél keresett oltalmat. Igy jött létre amaz első után még három nagy forradalom. E forradalmaknak két ellen-tétes eredményök volt, u. m. mindannyiszor megmentették a vallási és politikai szabadságot a bizonyos haláltól, és hogy még erősebbé tették a dynastia bosszúvágyát, oly erőssé, miszerint mihelyt a törö-köt, s az erre támaszkodó Erdélyt megtörheti, menthetetlenül eltörli a protestáns vallással együtt a polit. alkotmányt is. Ugy is tör-tént, mert
A dynastia, miután a török, és Erdély erejét megtörte, nem vette figyelembe, hogy azon kellemetlenségek, melyeket eddig eltűrni kény-szerült, már régóta nem a magyar nemzet bűneinek, hanem egyfelől mint belső alkotmányos szabadságához, ugy országos önállóságához is, s ezt is számtalan, kétségbe vonhatlan jogérvényü törvény által biztosította. Tele van a magyar törvénykönyv általában a kormányzatnak, különösen a had-és péuzügyeknek az ausztriai kormánytól függetlenül intézhad-ését rendelő tör-vényekkel; következésképen világos, hogy a dynastia is elösmerte Magyar-ország Magyar-országos függetlenségét. Azonban az is igaz, hogy királyaink soha sem hajtották végre a függetlenségre vonatkozó ezen törvényeket. Minél-fogva folyvást az volt a helyzet, hogy a törvények értelmében (kivéve az 1569: 38, és (talán) az 1649: 8 kétértelmű határozatát) j o g i l a g telje-sen ö n á l l ó volt Magyarország, de minthogy e törvények végrehajtását kieszközölni nem állt hatalmában, t e t t l e g soha sem volt egészen önálló.
saját absolutisticus törekvéseinek, másfelől a török hatalomnak kima-radhatlan következmény ei voltak; nem vette figyelembe, hogy a nemzet nagy többsége, a történt nagy változást teljesen megértve, őszinte békét akar a dynastiával, mint a mitől egyedül várhat jobb jövendőt; nem fogadta el a nemzet által őszintén nyújtott békejobbot, jobbnak látta végrehajtani bosszutervét, s az ősök bűnéért az ártatlan maradékot, a körülmények kikerülhetlen nyomásáért a hasonlóképen ártatlan nemzetet büntette az alkotmány felforgatásával És most nem ugyan a török, hanem egyfelől a szabadságért élni halni kész nemzet fegy-veres ereje, másfelől a spanyol örökösödési háború kapcsában történt diplomatiai beavatkozások hárították el a végveszedelmet.
E forradalmakból végre is tanult a dynastia annyit, hogy a ma-gyar alkotmányt megsemmisíteni ha talán nem volna is épen lehetet-len : de minden esetre nehéz, és kétes kimenetelű kísérlet lehetet-lenne.
Ekként, ha nem is sértetlenül, de fennállt II. Józsefig, a ki újra eltö-rölte, csakhogy az eddigivel nem egészen ugyanazon okból, s az eddi-giektől lényegesen különböző körülmények között. Azonban József török háborújának szerencsétlen folyama, s kevéssel utóbb a franczia forradalom első sikerén fölbátorodott nemzet leplezetlen fenyegetései halomra döntötték József absolut intézkedéseit. Majd, midőn a fran-czia forradalomnak, illetőleg az alkotmányossá lett franfran-czia nemzetnek a szabadság nevében űzött iszonyú kicsapongásai Európa csaknem minden uralkodójánál erős reactiót támasztottak, Ferencz lelkét is oly kese-rűséggel töltötték el az alkotmányos szabadság iránt, miszerint meg-ragadta a kínálkozó alkalmat a magyar alkotmány eltörlésére egy ujabb kísérletet tenni. De hamar meggyőződött, hogy á terv most sem kivihető, s megadta magát az alkotmányosságnak^