MÁSODIK KÖNYV.
WERBŐCZI HÁRMASKÖNYVE.
1 5 1 4 — 1 5 1 6 .
I.
K Ö Z É P K O R folyamán, Magyarországban a magánjog
úgyszólván teljesen a szokásjogon alapult. Ország-gyűlési törvények a magánjogi viszonyoknak csak kis részéről rendelkeztek. A legérezhetőbb hézag e tekintet-ben az volt, hogy a perrendtartást szabályozó törvény nem létezett. Az ily módon alakult jogállapotról épen Werbőczi sötét képet ecsetel. Szerinte minden jogrend, sőt minden egységes gyakorlati megállapodás a jog terén hiányzott.
A jogelvek és jogszabálvok alkalmazásában, a törvények és rendeletek értelmezésében és érvényességük megbírálásában teljes_ bizonytalanság uralkodott, ellentétes nézetek merül-tek föl, heves viták támadtak; főképen azért, mert az irott törvényekkel és rendeletekkel szemben azoknak ellen-mondó szokásokra lehetett hivatkozni. A szokásnak pedig nemcsak törvényt magyarázó és pótló, hanem törvényt rontó erőt is tulajdonítottak ; sőt a szokás jogi érvényessé-géhez az esetek gyakoriságát sem tartották mellőzhetetle-nül szükséges föltételnek; ugyanis az a felfogás uralkodott,
5 6 f r a k n ó i v i l m o s
hogv «a nép hallgatólagos jóváhagyása egy cselekmény-ben is megteremtheti a szokásjogot)).*
A helyzet nehézségeit súlyosbította az a körülmény, hogy a törvények, országgyűlési végzemények hiteles gyűjtemé-nye nem létezett. Azok a másolatok, a miket megyei és városi levéltárakban őrzöti eredeti példányokról magánosok készítettek, többnyire hibásak, hiányosak voltak, a megbíz-hatóság kellékeit nélkülözték. Még a xvi. század vége felé is fordultak elő esetek, a mikor a királyi törvényszéknél, valamelv per tárgyalása közben, tíznél több ilyen kéziratot mutattak föl s a törvényt, melyre hivatkozás történt, mind-egyik eltérő szövegezésben tartalmazta.** OJ Ö
* E z t W e r b ő c z i t a n í t j a H á r m a s k ö n y v e élőbeszédének x. és xi. czímeiben.
** E z t M o s ó c z i ZAKARIÁS nyitrai püspök beszéli el az országgyűlési végzemények g y ű j t e m é n y e (1584. évi) első n y o m t a t o t t kiadása élére helyezett előszóban.
2 1 . A « T R I P A R T I T U M » I 5 1 7 - I K I KIADÁSÁNAK C Z Í M L A P J A .
A törvények és szokások «különböző értelmezéséből — irja Werbőczi — igen sok kellemetlenség származott; mi-vel azokból ki-ki tetszése szerint más meg más értelmet és magyarázatot vont le; a bíráskodásban vagy az igazságszol-gáltatás keresésében némelyek az ország szokásait, mások meg az irott törvényeket tartották szem előtt és vitatták;
úgy annyira, hogy nemcsak a peres felek között, hanem még maguk a bírák és az ország jogaiban legjáratosabbak, legtudósabbak között is a törvények, szokások, rendeletek
WERBŐCZI ISTVÁN. II
magyarázatára nézve olyan versengések támadtak, hogv.
azok, a kik inkább biztak saját erejükben és hatalmukban, mint a törvényekben és az igazságban, olykor párthíveik nagy seregével a törvényszékekre támadtak, azt, a mit az okosság és törvény útján el nem érhettek, lármával és erőszakkal igyekeztek m e g n y e r n i . . . . Az ország jogaira hivatkozó bírák és itélőmesterek tekintélyét semmibe sem vették; mert a jogokat az irásba foglalás ereje nem támo-gatván, bármilyen törvényre vagy szokásra hivatkoztak, azt más értelemre csavarhatták, más bíráknak más értelemben hozott ítéleteire utalhattak, így az egész igazságszolgáltatás józanságát a leggyalázatosabban összezavarhatták. Ekképen gyakorta megtörtént, hogy azonos vagy hasonló peres ügyekben egyik győzött, a másik utóbb elbukott és per-vesztessé lett.
«Ezek és az ilynemű bajok általánosakká váltak, a
törvé-nyeknek és szokásoknak különböző és sokféle magvarázata J OJ a rágalmazóknak széles útat nyitott, mind a bíráknak,
mind a peres feleknek elméje homályban tévelygett.»*
Ez a helyzet mindinkább érezhetővé tette egv jog-könvv szerkesztésének és az országyűlési törvények hite-les gyűjteménye egybeállításának szükségességét. Legelőször nyilatkozik ez az 1439-ik évi országgyűlésen, mely a királyt felkérte, hogy «az ország régi törvényeit és szokásait, az országlakosok jogait, a főpapok, zászlósurak és nemesek közreműködésével, állítsa vissza, egészítse ki és javítsa meg;
addig pedig, a míg ez megtörténhetik, az országos jog ellenére behozott újításokat és ártalmas szokásokat irtsa ki.»
Majdnem egy félszázad múlt el, míg ezen irányban az első kísérlet megtétetett. Ennek dicsősége Mátyás király nevéhez fűződik. Az 1486-ik végzemény — mint láttuk — a szokásjogi szabályok, régibb törvények és új
intézkedé-* A H á r m a s k ö n y v e t m e g e r ő s í t ő o k i r a t b a n , m e l y r ő l a l á b b szólunk.
Magyar Tört. Életr. 1899. 8
KRAKKÓI VILMOS
sek összefoglalásával a jogrend megszilárdítására czélzott.
De ezt nem érhette el, mert a jogviszonyoknak csak kis részét karolta föl. Nem szűntek meg tehát az esetek, a melyekben a jogszabályok iránt a kétségek eloszlatása lehetetlen volt.
Az 1498-ik évi országgyűlés, arra utalván, hogy «az itélőmesterek a törvényszéki tárgyalásokban mindig szokásra hivatkoznak», elrendelte, hogy a régi szokások Írassanak össze s azok nyomán, melyeket a királyi felség és a bíró urak észszerűeknek, törvényeseknek ismernek föl, történjék a bíráskodás. A jogszokások összeírását a királyi törvényszék bírói személyzetének két tagjára kívánta bizni. Az egviket, Horváth Ádám itélőmester személyében, maga jelölte ki, a másiknak megválasztását a királytól várta.
Feltűnő, hogy a köznemesség, mely ezen országgyűlé-sen túlsúlyban volt, nem fordult bizalmával Werbőczi felé, ki ekkor már — mint láttuk — tekintélyes állást fog-lalt el.
Arról, vájjon a király a rendek fölhívásának eleget tett-e, nincs tudomásunk.* Azonban az kétségtelen, hogv rendelkezésüknek eredménye nem volt. A jogkönyv szer-kesztése érdekében semmi sem történt.
Az 1500-ik év tavaszán tartott országgyűlés új kísérle-tet kísérle-tett. A királyi törvényszék ülnökeivé megválasztott tizenhat köznemest bizta meg, hogy «az ország szokásait és jogait, melyekre a törvényszékekben hivatkozás történik, irják össze és terjeszszék a következő országgyűlések ele, hogy a királyi felség, a főpapok, zászlósurak és egyéb ren-dek azokat, melyeket észszerűeknek és jogosaknakismernek el, jóváhagyják és elfogadják, ellenben azokat, a melyeket észszerűtleneknek és helyteleneknek ismernek föl,
kiigazít-* A H á r m a s k ö n y v l e g ú j a b b m a g y a r
w e r b ő c z i i s t v á n . 59
sák; mire az összeirt és jóváhagyott szokások nyomán tör-ténjék jövőben a bíráskodás».*
A törvényszék ülnökei ezen megbízatásban nem jártakéi, munkálatot a következő országgyűléseken nem mutattak be.
Végtére a király «híveinek kérései és folytonos pana-szai által ösztönözve>>, maga rendelkezett a közóhajtás tel-jesítése érdekében. Werbőczi Istvánnak hagyta meg, hogy
«az ország jogait, törvényeit, bevett és elfogadott szo-kásait és rendeleteit, melyek
sze-rint az országban, különösen a királyi udvarnál, a peres ügyek elintézése, eldöntése és az ítélet hozása történni szokott, gyűjtse egybe, szokott módon, fejezetek és czímek szerint 'azaz rendszeres fel-dolgozásban) állítsa össze . . . és egv könyvbe foglalja; hogy, a mi-képen csaknem mindegyik jól és bölcsen kormányzott nemzetnél és tartományban, végre a magyar nem-zetnél is, az itélethozásnak és igaz-ságszolgáltatásnak ne csupán vál-tozó és múló szokás, hanem biztos és maradandó törvénykönyv szol-gáljon alapúi".**
Az időpontot, a mikor Werbőczi a királytól ezt a meg-bízást kapta, pontosan nem határozhatjuk meg.
Werbőczi 1514-ben, mikor munkáját befejezte, maga csak annyit mond, «hogv ahhoz évek előtt »> fogott hozzá, to-vábbá, hogy «hosszú és sok ideig» dolgozott rajta. Abból
* KOLOSVÁRI és ÓVÁRI azon felfogasában, hogy az 1500-ik évi megbízás döntvé-nyek készítésére és nem jogkönyv szerkesztésére vonatkozik, nem osztozhatunk. Ezen megbízás és az 1498-ik évi teljesen azonos természetűek.
** E z a rendelet, sajnos, nem m a r a d t fönn. Azt a király maga jelezi a b b a n az
IO
F R A K N Ó I V I L M O S
a körülményből, hogy az 1504. és 1507. években tartott országgyűléseken a törvények gyűjteményének létesítésére sürgető végzések alkottattak, ellenben a jogkönvv