1516—1525.
I.
z ELSŐ kérdés, melv II. Lajos trónraléptekor
meg-oldásra várakozott, az volt, hogy a tíz esztendős gyermek nevében az országot ki kormányozza? — Az elhunyt király, élete utolsó napjaiban, megújította Miksa császárnál és Zsigmond lengyel királynál azt a kérését, hogy a gyámságot vállalják el, egyúttal fiát György bran-denburgi őrgróf és Bornemisza János budai várnagy gond-jaira bizta.
Azonban a nemzeti párt nem volt hajlandó idegen ural-kodóknak az ország ügyeire és egy idegen fejedelmi ház sarjának a király nevelésére befolyást engedni s abban álla-podott meg, hogy Lajos király kiskorúsága idejére Zápolyai Jánost kormányzóvá választja meg.
Evégből a május elején tartott országgyűlésen nagy szám-ban jött össze ; de az udvar hívei szintén jól szervezve és erősen felkészülve jelentek meg. Azért egyik párt sem találta ezt az időpontot a mérkőzésre alkalmasnak. Compromissum
Magyar T ö r t . Életr. 1899. l 6
8o f r a k n ó i \ ' i l m o s
jött létre. A két párt közül az egyik a külföldi gyámok-elfogadását nem erőltette, a másik a kormányzóválasztást nem indítványozta. Abban egyeztek meg, hogy a királyt nagykorúnak tekintik és az ő nevében hat főpapból, hat országnagyból és tizenhat köznemesből alakított tanács in-tézze az ország ügyeit; Brandenburgi György és Borne-misza János vezessék a király nevelését ; Zápolyai János erdélyi vajda és Báthori István temesi ispán, mint országos főkapitányok, gondoskodjanak a haza védelméről.
Az ellentétes irányok kiegyenlítésének müvében két-ségkívül nagy része volt Werbőczi Istvánnak, kit az új ki-rályi tanács már néhány hét múlva az ország egyik leg-jelentékenyebb bírói állására emelt: királyi személvnökké nevezett ki. *
A királyi kötelességek között a középkorban az igazság kiszolgáltatása kiváló helyet foglalt el. Hazánkban is, mint a keresztény Európa egvéb államaiban, a király nemcsak minden bírói hatalom íorrása volt, hanem a mohácsi vészig a bíráskodásban gvakran személyesen részt vett, az ő végítéletéhez az ország bírái gyakran folvamodtak. Ezen o o öy j királyi bíráskodás színhelye az udvar, a «kúria», rendes kö-zege a xiii. századtól fogva az országbíró, a «judex curise»
volt.
A peres felek állása és az ügyek természete határozott a fölött, vájjon a király személyesen vagy helyette az ország-bíró bíráskodjék. A mikor személyesen ítélt, ezt a királyi tanácsban tette, az ítéletleveleket a kanczellár állította ki.
A xiv. század második felében az országbíró önálló bírói hatáskört nyert, míg a király személyes jelenléte elé
* Az időpontot, a mikor ez történt,
w k r b ő c z i i s t v á n . I 2 3
vitt peres ügyekben a királyt az udvari kanczellár képvi-selte, majd ennek nagymérvű egyéb elfoglaltságánál fogva
«a királyi jelenlét elé tartozó ügyekben» való bíráskodásra külön állás szerveztetett. A xv. században állandóan talál-kozunk az udvarnál bírói tisztviselővel, ki «a királyi külö-nös jelenlét helytartójának» vagy «kanczellárjának» (speci-alis praesentise regise locumtenens cancellarius) czímez-tetik, külön pecsét alatt bocsátotta ki az ítéletleveleket és külön személvzettel : egy ítélőmesterrel s több jegyzővel rendelkezett.
Ezen bíróság megalakulása után sem szűnt meg a király személyes bíráskodása, melynek megjelölésére a «szemé-lyes királvi jelenlét» (personalis prsesentia regia) kifejezés használtatott. Felségsértési és hűtlenségi perekben a király régi szokás szerint még a x v . században is személyesen ítélt. Előfordulnak egyébiránt olyan esetek, a mikor né-mely ügyeket a «királyi különös jelenlét» bíróságáról «a királyi személyes jelenléthez» fölebbeznek.
Zsigmond király 1435-ik évi végzeménye a nagyobb hatalmaskodás eseteiben felmerülő pereket a király sze-mélves jelenléte, vagy a nádor vagy pedig az országbíró ítélőszéke elé utasította. Ennek következtében szükségessé vált a királyi személyes jelenlét részére is helyettesítő bí-róság szervezése. A királyi titkos kanczellár bízatott meg ezen bíróság teendőivel.
A királvi különös jelenlét és a királyi személyes jelen-lét bíróságai egymás mellett működtek 1464-ig, a mikor azokat Mátyás király egyesítette. Ettől fogva az, a ki ezen bíróság élén állott «a királyi személves jelenlétnek a bíró-ságokban helytartója» 1 personalis praesentia? in judiciis lo-cumtenens) rövidítve «személynök» (personalis) czímét vi-selte és az ország főbírái között, a nádor és országbíró után, a harmadik helyet foglalta el és a király bírói pecsétjét őrizte. Az i486, és 1492-ik évi törvények értelmében
bár-16*
1 2 4 F R A K N Ó I VILMOS
mely ügyben ítélhetett. ítélőszéke elé tartoztak különösen a rendes nyolczadi törvényszékeken * kivtil elintézendő pe-rek ; ilvenek voltak a megyei törvényszékektől felebbezett perek és azok, melyeket, mivel az idézés rövid határidőre szólott, breves brevium elnevezéssel jelöltek és a melyek közt különösen hatalmaskodási ügyek voltak nagy számmal.
Ezt a tisztet egvházi férfiak töltötték be, Drági Tamás kivételével, Mátyás uralkodása végső éveiben. Az 1507-ik évi IV. törvényczikkely elrendelte, hogy «a király bírói pecsétje, mely alatt gvakran fejvesztési ítéletek bocsáttat-nak ki, a jogban és a törvényekben jártas, érdemes világi-férfiú kezeibe adassék, kit a felség a tanácsosok és
ülnö-kök javaslatára nevezzen ki."**
Ennek daczára István nvitrai püspök a személynöki hivatalt nemcsak tovább viselte 1512-ig, hanem a király utódjává is Erdődi János titeli prépostot, Bakócz Tamás unokaöccsét nevezte ki. Az 1514-ik évi LV. törvényczikk újból megállapította, hogy a személynök a jogban jártas, tudós világi férfiak köréből szemeitessék ki, egyúttal azt is, hogy állandóan Budán lakjék.
A törvény ezen intézkedése csak most II. Lajos trónra-lépte után foganatosítatott, a mit valószínűleg az időközben zágrábi püspökké kinevezett Erdődi János lemondása tett lehetségessé. Erre a lemondásra kétségkívül nagybátyjának, Bakócz Tamásnak felszólítására határozta el magát. A prí-más ugyanis politikai és családi érdekeitől késztetve, most benső viszonyba lépett a köznemesség hatalmas vezérével.
Erről tanúskodik egyebek között az a körülmény, hogy 1517 május 25-ikén Werbőczi közvetítésével alkotta meg végrendeletét, melyben nagykiterjedésű szerzeményeit
atya-* Nyolczadi törvényszékeknek nevez-tetnek a királyi törvényszékek, mivel szent György és szent Mihály ünnepeinek «nyol-czadában» kezdették meg m ű k ö d é s ü k e t .
** A királyi személynök állásáról adott
ezen i s m e r t e t é s részleteit H a j n i k I m r e akadémiai értekezéséből kölcsönöztem.
«A király bírósági személyes jelenléte és ennek h e l y t a r t ó j a a vegyesházakbeli
ki-• rályok k o r s z a k á b a n ) ) (1892.)
ÂagtïïiT &tephm\ö Qe m t r b m f i p t t f o
m l i o p : e f c i m e r e g i e t m i e f l m e l o c u m t e n a i s : k a o ï i b u e M m e m .
V M ferenifsimusjdemqdemtntifsimus/dotnïi n u s W l a d i f l a u s H u n g a r i a :5ö c B o h e m Í 2 e & c . R e x /
f u p e r i o r i b ' J a n n i s / t u m f u a f p o r r e p e r m o î u s?i v i î a _ i r e q u e n t i b u s u n i u f a u u f q i o r d i n i s i u b d i t o g : f u o g s p : e o D u s e v o r a t u s / e a s l c g c s , e a f q 3 c ó f u e t u d i n e s / q u i b u s a l o n g a « é a m r e m p o ^ f e r i e / r e s i u d i c i a r i a / h o c in r c g f i o / t o t írer b e î l o ^ : , a c í e d i r i o n ú s i l u s / u r c i m c p firmifsime ftem i a d i u r i s f c r i p t i n o r m a , a c r a r i o n ê / r e u o c a r e d e c r e u i i T e t . C a î t e r o s i n t e r / q u i i t i a i e ß a t i f u a r , dC fide,& o b f e r u a n t i a e r a m a d d i d i / m e u l r r o d c l i g e n d û . d u x i î / q u i t i d m v m e r i s e . v p l e r e m , u t t o t d>fie<ila, ac d i u u l f a m u n i c i p a î i û h u i ? ffegni H u n g á r i a c o n f u e m d i n ű , & c o n í l i t u t i o i i ű t n e m b f a / i n i i n u fcïîiuf c o r p u s c o a d a f c n p r u r a ^ a d m i n i c u l o i l h i i l r a t a / i n o m n ê p o R e r i r a t ë p r o p a g è r e n t . H a n c u c r o i p f e p r o u i n c i a m / î i c e t m e s K t t b e c i l i t a t i s c o n f c u i s ' n o n t a m u i r i û f i d u t i a / q o b f e q u e n d i n c c c f ê
&raîe f u f c e p i : 5 < q u o a d f u p p e t e b a t f a c u l t a s / p r o i n g c n i o î i îenub
t a s f c / I o n g i s , d i u t u r n i f c ç l a b o r i b u s a d c a l c é u f c p p e r d u x L C u m i n ? s s r i m r e g i o i u f f u r e l i q u i q u o q a P r o t h o n o t a r i i / m i h i p e r i d r e p o s räsoüegsiWiciarii/irtfuper l u r a t i a i T e i T o r e s / f e d i s i u d i c i a n s r e £ g í X / S c p l c r i q s a i i i / í a m m d i u i n o / g h u r n a n o i u r e d i u / m u l r í í ^ u e s ? f a t i / a d hacc oTa d i f c u t i e n d a , r e c e R f e n d a , & a d a m u f s i m t r u r i n ä d a f u e i - a n t a d h i b i t i : q u i b u s ex f e n t e n t i a p c f a c l i s in p u b l i c o d e r m i s g e n e r a l i d i c t a , Ó É c ő u e n t u d o m i n o ^ p r e í a f o ^ a c b a r o n ü , n o b i í i í utttC^ , 6 £ p r o c e r ű r e g n i huiu-s u n i i t c r f o w / a n n o f a í u t i s h u r o a n a ? q u a n o / & d e c i m o f u p r a m i l l e n m ű q u i i i g e V í i m ű / r u f t i c a n a í e d i j í H o n e / a u s p a u l o a n t e i r r e p f e r a t e x e i f a f u b l a t a / a d d i e m d i u o L u c s E u a n g e l i í l a : d i c a t á / c e l e b r a t o / i d e m p r i n c e p s o í m c ű
jfiagJ-í a t i o n e , a c p l a u f u / h o c d o m e jfiagJ-í i i c i i u r i s c o p e n d i ű , ( u q d u d u , a i q 3 a u f p i c i i s l i i c u b r a t ü / c o n c e p t i s u e r b i s , a c i u u a u o c e c 5 p r o b a u i t , E t r e g i o i m p e r i o j ï e g i e c p a U î l i o r i t a t t s p l e i i i r u d i n e r o b o r a t û / i r r e u a tóbiíi f a n r t i o n e í í t m a u i t . F o i i i c í t u s i n f u p e r id i p í u r n o p u s m e t o /
b r a n i s c o n f e r i p t ű í e í e r e g i o n a t i m / g e * u m u e i í a m H a n g á m r a
A A «
W E R B Ő C Z I E L Ő S Z A V A A H Á R M A S K Ö N Y V E L S Ő , I 5 1 7 - I K I , K I A D Á S Á H O Z .
w e r b ő c z i i s t v á n .
fiai közt szétosztotta.1 És Erdődi Péter, a kinek a legjelen-tékenyebb osztályrész jutott, kevéssel utóbb Werbőczivel nevezetes szerződést kötött, melyben testvérekűl fogadják egymást és megállapítják, hogy magtalan halál esetére az egyiknek birtokait a másik örökli.2
Hasonló természetű politikai okok indíthatták az udvari párthoz tartozó Perényi család egyik tagját, Péter királyi főasztalnokot arra a csereüzletre, a mit 1518 febr. 14-én kötött Werbőczivel oly módon, hogy az utóbbi Szabolcs-megyében levő egy faluját és szatmármegyei tíz faluban fekvő birtokrészét adja át, viszont pedig tőle Zólyomme-gyében Dobronya várát és nyolcz falut és három faluban birtokrészeket kap, melyeket egykor Beatrix királyné 7000 frtban zálogosított el Frangepán Bernardinnak és ennek leányával kapta Perényi,3 a mely csere Werbőczire nézve nagy mértékben előnyös volt.
Személynöki állásában Werbőczinek most alkalma nyjlt, hogy az 1514-ik évi országgyűlésen tett királyi igéret tel-jesülését, a Hármaskönyv megpecsételt példányainak a
vár-megyék részére szétküldését kieszközölje. Ezt nem tette.
E helyett, hogv általános használatba vételét biztosítsa, más útat választott.
Könyvét sajtó útján bocsátotta közre. Evégett egyik ki-váló bécsi nvomdászhoz, Singreiner (Singrenius) Jánoshoz fordult, ki 1510-től Vietor nyomdászszál együtt dolgozott,
1514-ben pedig önálló nvomdát állított föl és csakhamar ízlésével, ügyességével, szorgalmával nagy hírre emelkedett.4
Werbőczi munkájának kiállításában Singrenius a nagyobb negvedrétű alakot választotta, a szövegben nagy antiqua (gömbölvű, olasz) betűket, a részek és czímek tartalmát
1 B a k ó c z T a m á s é l e t e : 176.
IS 4
FRAKNÓI VILMOS
jelező feliratokban szegletes gót betűket használt. A nyomda felszerelésére, munkásainak képzettségére előnyös világítást vet az a körülmény, hogy a 71 ívre terjedő könyvet negy-ven nap alatt voltak képesek előállítani ; * a mire ez idő szerint is csak nagy nyomda lehet képes.
Werbőczi a nvomtatott kiadásnak élére állított, az ol-vasóhoz intézett előszóban röviden elmondja a
Hármas-könvv keletkezésének történetét, és az okokat, a melyek miatt kihirdetése elmaradt. Azután így folvtatja :
«Hogv az annyi igyekezettel és fáradsággal kidolgozott munka, mely a királyi hatalom legmagasabb megerősítésével és jóváhagyásával el van látva, csak a pecsét ráfüggesz-tése maradván el, — elejtve ne maradjon és lassanként
* E z t a n y o m d á s z a k ö n y v végén, a s a j t ó h i b á k m e n t s é g é ü l h o z z a föl. «Est enim o p u s h o c d i e b u s q u a d r a g i n t a
ex-c u s u m t o t u m » U g y a n o t t 1517 m á j u s 8-ikát jelöli meg, m i n t a z o n n a p o t , a m e l y e n a n y o m t a t á s b e f e j e z t e t e t t .
4 4 S I N G R E N I U S K Ö N Y V N Y O M T A T Ó I V I G N E T T Á J A .
WERBŐCZI ISTVÁN. 1 2 7
az emlékezetben elmosódva meg ne semmisüljön, — a minél az országra hátrányosabbat, főképen a peres tigvek elintézésére és az igazságszolgáltatásra veszedelmesebbet gondolni sem lehet — : a hazai szokásokat és törvénveket, melyeknek értelmén és rendjén semmit sem változtattam, ugvanazon alakban és szerkezetben melyben keltek, közre-bocsátottam, hogy szélesebb körben, többeknek rendelke-zésére álljanak, könvvsajtó útján kinyomattam. Óhajtom, hogy a ki ezt a fáradságos munkát kezébe veszi, igazságos bírám legven, jól ítéljen felőlem. Mert jóllehet egvbeszer-zésére és megmagyarázására legnagyobb buzgóságot fordí-tottam, mindazáltal bevallom, hogy tudományom csekély és előadásomban az ékesszólás hiányzik. Ennélfogva, ha valaki könyvemben a tévedéseket helyreigazítja, a hiányo-kat kipótolja, nemcsak neheztelni nem fogok, hanem a legnagyobb köszönettel adózom. Tévedni és csalatkozni emberi dolog ; kevésbbe csodálatra méltó valamit elfeledni, mint mindent észben tartani.»
A Hármaskönyvet II. Ulászló király megerősítő okle-velébe beleillesztve adja, vagyis abban a formában, a melyben az 1514-ben a kihirdetés és szétküldés végett ké-szen állott.
A könyv végére Balbi Jeromos királyi titkárnak, a hírneves humanistának éneke (Carmen) van kinyomtatva.
Ebben előrebocsátja, hogy a magyar hajdan csak a há-borúra gondolt s nem gondoskodott arról, hogy irott tör-vények szabályozzák az igazságszolgáltatást, a miből sok igazságtalanság származott. Ennek az állapotnak véget ve-tett Werbőczi.
«Fölkutatá a dicső ősök hagyományait István S szerze müvet, bölcsen töltve be régi reményt.
Megtanítá, hogy a szittya szo'kás mily drága örökség, Meg, hogy nem becsesebb nála a római jog.»*
* H e g e d ű s I s t v á n f o r d í t á s a .
IS 4
FRAKNÓI VILMOS
Ezért Magyarországban Lvkurgus és Solon gyanánt fog-ják őt dicsőíteni.
Bekénvi Benedek rövid epigrammja következik ezután, mely szintén égig emeli Werbőczit és Lvkurgussal egy színvonalra helyezi.
A humanisták hizelgő frázisaira nem sokat lehet adni.
Azonban érdekesen jellemző Balbi költeményében az a körülmény, hogy Werbőczi művében a római jogtól lénye-gesen különböző és önálló alkotást lát.
Az előszó és ezek a versek kétségtelenné teszik, hogy
magán és nem hivatalos kiadvánvt kell a Hármaskönyv o j j nyomtatott példányaiban látnunk, a melyek mindazáltal így
is csakhamar elterjedtek és használatba vétettek.
E b b e n Werbőczi személyes tekintélve mellett, az 1514-ik évi megerősítés is közreműködött. Már a következő (1518) évben tartott bécsi országgyűlés űgy szól a Hármaskönyv-ről, mint törvényesen elfogadott és meghonosított jog-könyvről, mikor a bírákat utasítja, hogy «a peres ügyek az ország irott joga szerint (secundum jura regni scripta * tárgyaltassanak ».
Feltűnő, hogy Werbőczi az 1514-ik évi királyi ígéret teljesítését: a Hármaskönyv megpecsételt példányainak szét-küldését most sem volt képes megszerezni.
Altalán az ország kormányában a várt fordulat nem o j állott be. Az udvari párt, név szerint Bakócz Tamás, Bran-denburgi György és Bornemisza János a hatalmat kezeikbe tudták ragadni és képesek voltak a királvi tanács közne-mes ülnökeit a közügyekre nézve őket megillető befolyás-tól megfosztani.
A köznemesség vezérei az 1518-ik év tavaszán tartott országgyűlésen a törvények megtartásának biztosítására új
* E z t a kifejezést h a s z n á l j a W e r b ő c z i , kiemelvén, h o g y U l á s z l ó n a k , m i k o r n e k i a m e g b í z á s t a d t a , c z é l j a volt, h o g y a régi t ö r v é n y e k e t és s z o k á s o k a t *az irott jog fór-majában* m e g ú j í t t a s s a .
W E R B Ő C Z I I S T V Á N . 127
módozatot kerestek. A köznemesség az adó megajánlását ahhoz a föltételhez kötötte, hogy a jelenlevő urak az or-szággyűlés végzéseinek megtartását személyenként teendő esküvel fogadják meg. Mivel pedig erre rá nem álltak, abban állapodott meg, hogy a tanácskozásokat megszakítja, julius végére pedig Tolnán gyűlést tart, a hol a ország ba-jainak orvoslására alkalmas gyógyszerekről gondoskodni fog.
A tolnai gyűlésre a köznemesség nem fejenként jelent meg, hanem követeket küldött. Itt a tárgyalásoknak Wer-bőczi új irányt adott. A hatalmi és pártkérdések mellőzé-sével a figyelmet a keletről mindinkább fenyegető veszélyre irányozta s elhárítása végett támadó hadjárat megindítását javasolta.
«Minden ország ígv hangzik az általa fogalmazott végzemény bevezetése •—• két eszközzel igazgattatik és tar-tatik fenn: törvénynyel és fegyverrel. Magyarország jelenleg mind a kettőt nélkülözi. »
Ezért van — így folytatja — hogy a törökök az or-szág számtalan lakosát hurczolják rabságba, több határszéli várat megvívtak és [ajczát fenyegetik, melynek eleste Slavónia vesztét és az egész ország romlását vonná maga után, sőt Németországba is útat nyitna az ellenségnek.
A támadó hadjárat megindításának tervét a köznemes-ség lelkesedéssel karolta föl. Megállapította, hogy a zászlós-urak bandériumaikat, a vármegyék hadaikat azonnal küldjék a véghelyekre ; továbbá, hogy szent Mihály napjára Bácson jelenjenek meg a király az ő bandériuma élén, az összes főpapok és urak lehetőleg számos lovassal, a nemesek pe-dig minden húsz jobbágy után egy-egy lovassal, és az ígv egybegyűlő haderő egyenesen a török birodalomba induljon.
Minden jobbágytelek után fizetendő félforintnyi adót is szavazott meg a gyűlés; de követelte, hogy a királyi kincstárnok, a király és a nemesség küldötteinek
jelenlé-Magyar Tört. Eletr. 1899. ' 7
F R A K N Ó I V I L M O S
tében esküvel köte-lezze magát, hogy a befolyó pénzt egye-dül a királyi bandé-rium kiállítására, a véghelyek ellátására és hadak fizetésére fordítja, a miről számadásait a jövő országgyűlés elé ter-jeszti.
A rendes királyi jövedelmek, név sze-rint az érez- és só-bányák kezelésére vonatkozólag a köz-nemesség gyökeres újítások foganatosí-tását óhajtotta, a mi-től oly eredményt várt, hogy «a királyi felség azután nem lesz többé kényte-len a rendekhez se-gítségért folyamod-ni;)) azonban ezen ügy tárgyalását a jövő országgyűlésre halasztotta.
A tervezett tá-madó hadjárat czél-jaira a külső hatal-masságok támogatá-sát és
közreműködé-" '' ' ér
45. A LENGYELORSZÁGBA KÜLDÖTT MAGYAR KÖVETEK UTASÍTÁSA.
w e r b ő c z i i s t v á n .
sét is igénybe kívánta venni. E végből elhatározta, hogv a pápához, a császárhoz és a lengyel királyhoz a maga ke-beléből választandó követeket küld.1
Ezek egyúttal azt a megbízást kapták, hogy a köz-nemesség politikai magatartását igazolják és az ellene netán emelkedő vádak ellen megoltalmazzák.2
jellemző és egyedül álló eset, hogy egy magvar poli-tikai párt szükségesnek látta «az európai közvéleményt» —
4 6 . b u d a .
mint ma mondanák — a saját törekvései felől felvilágosí-tani és rokonszenvét biztosífelvilágosí-tani.
A pápához és a császárhoz menendő követség vezető-jévé Werbőczi István, tagjaivá Gvurkóczi Csallovics Pál, horvátországi származású somogymegyei birtokos, Fancsi Imre és Tornaijai János választattak meg.3
1 A tolnai végzemény fel van véve a C o r p u s Juris-ba ; de hiányosan. Teljes szövegét kiadta Kovachich, Vestigia Co-m i t i o r u Co-m 466—474. 11.
2 A Lengyelországba küldött követek részére W e r b ő c z i t ő l kidolgozott utasítás tüzetesen foglalkozik ezzel az ügygyei.
( P r a y Epistolse P r o c e r u m . 1, 202.) Hogy
a p á p á h o z küldött követeknek is ez volt egyik föladatuk, kétségtelenné teszi X. Leónak a l á b b idézendő egy nyilat-kozata.
3 T o m o r i Pál Budáról Szeben váro-sának írja, hogy a p á p á h o z és a csá-szárhoz megválasztattak Werbőczi, «Pau-lus H o r v á t h Charlawist dictus»,
Tornall-1 7 '
1 3 2 FRAKNÓI VII.MOS
Werbőczi személye iránt bizalmát és ragaszkodását a köznemesség nemcsak ezzel a ténynyel tüntette ki, hanem háláját bebizonyítandó, «fáradozásaiért, munkájáért és pénz-beli áldozataiért» minden jobbágytelektől öt dénár adót ajánlott föl neki.1
Ötven tagból álló küldöttség vitte a végzeményt Bu-dára, hol a király körűi a főpapok és országnagyok együtt voltak. A király megerősítette a határozatokat és Várdai Pál királyi kincstárnok letette a tolnai gyűlés követelte esküt.2
Werbőczi «az urak és a nemesség között létrejött béke, egyesség és egyetértés»3 állandóságában nem igen bízott;
mert szükségesnek látta elutazását a német birodalomba és Rómába elhalasztani, hogy a bácsi gyűlésen részt vehessen.
A kitűzött időben a köznemesség tömegesen gyűlt össze Bácson, hová a király, a főpapoktól és országnagyoktól kísérve, október 8-ikán érkezett meg. De a tolnai hatá-rozattal, mely szerint fegyveresen, hadjáratra felkészülve kellett volna megjelenniök és egvenesen a törökök ellen indúlniok, senki sem törődött.
A köznemesség eddigi vezérei Werbőczi és Szobi mel-lett most Ártándi Pál és Glézsán Miklós vitték leginkább a szót. Ezek a közélet minden ágában gyökeres reformok
t e l e n n é teszi, h o g y az a d ó n e m az o k t ó
kétség-WERBŐCZI ISTVÁN. 127
keresztülvitelét tűzték ki a gyűlés czéljáúl, s biztosítékokat kerestek, hogy azok végre is hajtassanak.
«Ekkorig — írja Werbőczi a végzemény bevezetésében az ország java és biztonsága, úgy szintén a királyi hatalom megszilárdítása érdekében számos jó és üdvös törvény al-kottatott, ezek azonban végre nem hajtattak és eredmény-telenek maradtak. Ennek következtében a végvárak nagy része elveszett, a megmaradottak erődítményei elpusztultak;
számtalan hazafi esett el a belharczokban vagy hurczolta-tott kiilellenségtől rabságba. A gyakran megszavazott adó-kat haszon nélkül fizették. Egy szóval az ország összes közügyeit, mind a honvédelem, mind az igazságszolgáltatás terén, könnyelműen és hanvagúl intézték.»
Hogy az alkotandó törvények ne maradjanak papiron, Werbőczi most azt gondolta ki, hogy a legközelebb tar-tandó megyegyűléseken a rendek esküvel kötelezzék ma-gukat az országgyűlés végzéseinek lelkiismeretes megtar-tására; országnagyokat pedig, kik ezen végzéseknek meg-hódolni vonakodnak, a szolgálatukban álló nemesek köte-telesek legyenek rögtön elhagyni. Mindkét rendelkezés szembetűnően magán viselte a nagy jogtudós naiv lelkének bélyegét ; a mennyiben azoktól, az erkölcsi érzék meg-fogyatkozásának számtalan tünetei közepett, eredményt várni nem lehetett.
A királyi tanács szervezetére vonatkozólag a köznemes-ség megújította az 1516-ik évi határozatot, mely szerint az hat főpapból, hat világi országnagyból és tizenhat köz-nemesből alakíttatott, kik fele részben, felváltva, hat hóna-pig az udvarnál tartózkodni kötelesek. Ehhez még az az új intézkedés csatoltatott, hogy a királyi törvényszék üléssza-kaiban és máskor is valahányszor «fontosabb ügyek» tár-gyaltatnak, mindannyian jelen lenni tartoznak. A tanács hatáskörébe az ország összes ügyei utaltattak, különösen megemlíttetvén a jó rend fentartása az udvarnál, a
vég-IS 4 F R A K N Ó I VILMOS
helyekről való gondoskodás, az országos hivatalok betöl-tése.
A pénzügyi viszonyok rendezése czéljából, a végzések az országos, a királyi és az udvari kincstárak között szoros külömbséget tettek. Az országgyűlésen megszavazott adók az országos kincstárba folynak és kezelésére a nemesek rendjéből két kincstárnok választatik, kik hivatva vannak a kezeik közé befolvó pénzösszegből hadakat fogadni s ezeket mind az ország védelmére, mind az engedetlenek és lázadók megfékezésére használni ; esküvel kötelezvén magukat, hogy tisztükben lelkiismeretesen járnak el, ha pedig esküjök ellen vétenek, az országgyűlés által fővesztésre ítéltetnek.
Az arany-, ezüst és só-bánvák jövedelmeinek, Erdélv és a királyi városok adajának kezelése a királyi kincstárnok kezei között marad, a ki azonban a mellé ellenőrül rendelt egyik tanácsos tudta nélkül, jószág- és javadalomvesztés terhe alatt, semmit sem vehet be és nem adhat ki; egv-úttal minden esztendő elején számadását a királyi tanács-nak bemutatja.
Végre a jászok és kunok adaja, a budai és szerémi tizedek, úgy szintén a királyi uradalmak jövedelme a budai tiszttartóra bizatik, a királyi asztal költségeinek fedezésére, számadás kötelezettsége mellett. o
Az 1514-ik évi törvény, mely az elidegenített korona-javak és jövedelmek visszaadását rendelte el, megújíttatik,
Az 1514-ik évi törvény, mely az elidegenített korona-javak és jövedelmek visszaadását rendelte el, megújíttatik,