M agyarhoni W a rd ia i Is tv á n, Paep Ján o sn ak , és K aym O rb án n a k 15 i 1 - b e n a budai könyvárusságban vetélkedő társa, csekély sikerrel alapíthatta B udán k ö n y v áru sság át, s g y a k o
33
rolhatta könyvkiadási ig y e k e z e té t, m ert nevét csak is a k ö vetkezendő círaii könyv b en lelhettem :
(1511) T/F ratris Arnoldi de Bryennio oratoris elegantis- simi sermones de tspore (d e tem pore) summa d ilig etia recog
n iti,u — alább a szent szűz k é p e , — alatta ilyen b é l y e g :
„ W — I (hihetőleg W ard iai István bélyege) s ez alatt „Laus Deo sGper“ (azaz : sem per) — a könyv végén : „ F ra tris A r noldi de B ryennio oratoris elegstissim i sermones de tepore summ a diligentia recogiti finiunt feliciter im pressi P a riisiis ( í g y !) in edibus A s c e n sio n is , et jo an is Peticij. Anno partus virginei M. D. XI. impensis vero honesti viri Stephani de Wnr- dia, lib ra rij budensis in O ngria,u — n egyedrétben , — gót formájú b e tű k k e l , — 41 iv ekre tömötten . s két osztályban nyomtatva.
P é ld á n y a , fa tá b lá k b a , s rézk apcso k k al békötve ta láltatott a nagy-enyedi iskola k ö n y v táráb an „B . 3 0 9“ k ö n y v tári szám alatt. — H ajdani tulajdonosa a címlap tetejére ezt í r t a : „Sum Joannis D. K eserűim 1 6 2 8 .“ — E z erdélyi r e form. püspök volt. ( f 1633-ban). É lete leírását lásd Bőd P é ternél : „Sm irnai Szent P olikárpus* 62 — 71 lapig. — Egy más, de csak ugyan régi kéz ezen p éldán y n ak végére ezeket irta : „Multa loquitur eleg an tissim e, sed p lu ra dicit in ep tis
s im e /' — S utánna egy más kéz : „Quid non peperit M ona
chorum superstitio! — quis tot m iracula credat !u
D e volt ugyan ezen 1511 -dik évben Z á g rá b n a k is k ö n y v á r u s a , u. m. Miier János, akit azonban egyszersm in d budai k ö n y v áru sn ak is nem tartok , mivel ötét, mint azt, sehott e m lítve nem lelem — Műér G yörgy em lékét fentartotta a követ kezendö című könyv :
(1511) „Missale secundum chorum et Rubricam Almi episcopatus Zagrabiensis. Ecclesie : roboratum et a p p r o b a tum in sacra synodo et generali capitulo sub Reverendissim o domino. Domino Luca episcopo etc. Venetijs autem Anno christi 1509. inceptum cum Cantu et Figuris omnium festi
vitatum ac E vangeliorum quam diligentissime absolutum est Anno 1511. D ie 20 J u n ij,“ — a könyv végén : „A ccipite o p timi reverendique patres Missale secundum chorum almi ep is
copatus Zagrabiensis, ecclesie cum figuris et optimis charae
39
teribus quam p u lch errim e p e rlu stra tu m Jussu et impensis ac sumptibus p ro v id i atque egregy v ir i Jokannis M iier civis Za grabiensis qui oriundus est g erm anus de K oppfstain ex p a tre autem Georgio Miier Schoto : ibidem concivis dum in h u m a nis erat. Venetijs pervigili cu ra excussum . Anno virginei partu s 1511. D ie 20 Junij in officina P e tri L iech te nstein ,“ — egész r é t b e n, — gót b etű k k e l. — T a lá ltatik a Nem zeti Mu- zeum k ö n y v tá rá b a n .
VI. N agybányai Heckel Istvá n , 1 5 1 2 .1 5 1 3 . és 1514-ben.
W ard ia i Istv án t a budai k ö n y v á ru ssá g b an 1512-ben rögtön k ö v etté k n a g y b án y ai H ec k el I s t v á n , és S challer J a k a b (a kiről alább leszen szó), s így k ette n egyszerre, s u g y a n azon egy évben lettek fenn em litett P a e p Já n o sn a k , és Kaym O rb á n n a k v ersengő társai, de az első csak is három , a máso dik pedig csak is nég y évig.
H eck el I s t v á n n a k , m int budai k ö n y v á ru sn a k em lékét leljük a k ö v etk ezen d ő k ö n y v k ia d ási m üveiben :
a ) 1512. . M issale secundum chorum chorum alme ecclesie Strigoniensis, u — alább szent Is tv á n n a k fára m etszett képe,
— s alatta : „Stephanus Heckel L ibrarius Budensis.u — A kö nyv végén „ Venetijs accuratossim e im pressum . In edibus P e tri L ichten stein C oloniensis G erm ani. Impens's verő Ste- phani Heckel de R iido (azaz : Rivulo) dominarum L ib ra ry B u densis. Anno virginei p a rtu s 1512. D ie 3. A u g u s ti,“ — egész r é t b e n , — gót b etű k k el. — T a lá ltatik E rd é ly b e n a csíki b ará to k k l a s tr o m á b a n , de n agyon rongyolt állapotban.
b) 1512. — E g y címlap nélküli k ö n y v n ek utolsó fele, m elynek v ég én ez áll : „D e s a n cto ru m invocatione liber sa lutaris finit foeliciter Venetijs accuratissim e reimpressus, ac diligenter correctus. In edibus P e tri L iechtenstein Coloniensis Germ ani. Impensis vero Stephani Heckel de Riwlo Dominarum Librarii Budensis. A n n o virginei partus /. 5. 12. die 2 De cem bris,“ — legalól pedig H ec k el István bélyege : „ H — S k'
— n e g y e d r é tb e n , — gót b e tű k k e l , — 13 ívre, — de az 5 első hiányzik. — T a lá lta tik szebeni k ö n y v n y o m tató néhai H ochm eister M árton azon saját könyvei közt, m elyek kevés szám mal apja halála után reá szállottak.
c) 1515, „Missale secundum chorum Alme Ecclesie
40
Strigoniensis “ — azután a k ö n y v áru sn ak bélyege, s alatta : r Stephonus Heckel Librarius Budensis.u A k önyv végén :
„ Veneiijs accuratissim e im pressum in E d ibu s P e tri L iec hte n stein Coloniensis Germani. Impensis vero Stephani Heckel de Riiólo Dominarum Löbrarii Budensis. Anno virginei P artus
i ő ,3. die 4. J a n u a rii.“ E gészrétben, — gót betűkkel.
í g y i r t a i é ezen könyvet P a n z e r e. h. VII. 415. lapon,
d) 1514 „Missale fra tru m heremitar. Ordinis d ivi P a u li prim i heremite. Sub regula beati Augustini doctoris exim ii sumo
Deo m i l i t a n t i u m ez alatt a kön y várus b é ly e g e , s a l a t t a :
„Stephaiius Heckel,u A címlap után köv etk ezn ek : „Carm ina in B. V irginem ,1' — „in D. P a u lu m ,“ — „Correctoris ad L e cto re s,“ — „ C a le n d a riu m /' — „E xorcisoni,u — s ezek után : „Incipit Missale F r a tr u m h erm itaru m “ sat. — A könyv v égén : „accipite optimi R everendique patres O pus Missalis quam luculentissime excussum Vene ijs in edibus P e tri L iec h tenstein Coloniensis Germ ani. Nomine autem Stephani Heckel hbratnj Budensis. Anno virginei partus 1514. die July 2 0 .“ — Nagy n e g y e d r é tb e n , — gót b e tű k k e l, — 307 lapokra.
T alá ltatik a Nemzeti Muzeum könyvtárában.
VII. Schaller Jakab. 1512 1514. és 1515-ben.
S véd eredetű S challer J a k a b (k in e k utódjai je len leg is E rd ély b e n virágoznak) ]) budai könyvárusok P a ep Jánosnak, K aym O r b á n n a k , és H ec k el Istv án n ak 1512-töl 1 5 ! 5 - ti"
tartó vetélkedő t á r s a , fentartotta em lékét a következendő című k ö n y v kiad ási müveiben :
a) 1512. „Postilla Guillermi super E p istolas et E v a n - gelia : p er totius anni circulum : D e tem pore : Sanctis : et pro defunctis ere et arte nova im pressa : solerti diligentia : cuiusdam viri religiosipro scholasticis exarata,“ alább a könyv
') Budai könyvárus Schaller Jakabnak unokája későbbre Basta G yörgy v ezérlete alatt katonáskodván Erdélyben, s végre B eszterce vidékén birtokot szerezvén m agának, törzsöké lett azon Schallernevet v iselt családnak , a m ely Mária Theresia idejében bébizonyitván, hogy legrégibb eredetét a hajdani híres svéd Schaller nem zetségből v ette, Lórcenthali báró Schaller cím zettel ékesíttetett (Lásd „S eivert, Nachrichten von den Siebenb. Gelehrten," 513 lapon) s am elyből jelen leg életben vagynak a következendő három testvérek : 1. K ároly.
— 2. Sám uel, és 3. Zóofia, szebeni senator Hutter M ihály neje.
41
árus b é l y e g e , és körülötte : „Jacobus Sckaller librarius B ú dén sis.1,1 — A k ö nyv végén : „E x p licit concordantia quatuor E v a n g elistaru m : in passionem domini nostri J e s u Christi cum diligentia rev isa : ac Impensis domini Jacobi schaller librari/
Budensis. p e r m agistrum P e tru m dc q u arendus : In florentis- sima Venetiarum V rb e Im p ressa sum annis (így!) Domini M D X II. Kal. Ju ly . R eg n a n te Inclito P rin cip e L e on ard o Lau- re n d an o .“ — n y o l c a d r é t b e n , — gót b etűk k el. — T aláltatik feljegyezve erdélyi püsp ö k gróf B atthányi Ig n ác kézirati j e g y zéseiben , de k ö n y v tá rá b a n nem találtatik. — E g y más pél
dányt láttam P esten 1 8 4 0 -b en tudós néhai F e jé r Györgynél.
— U g y an ezen könyvnek 1516-beli basileai k iad á sát lásd P ra y n á l : „ In d e x lib ro r.“ I. 469. lapon.
b) 1514. „O rdinarius secundum veram notulam sive r u bricam alme ecclesie Agriensis de observatione dinorum off.cio- rum et horarum canonicarum,“ — aláb b a k ö n y v áru si bélyeg, s a k ö rü l „Jacobi Schaller lib ra ri B ndensis.u — A k ö n y v v é gén : „ O rd in a riu s sive r u b ric e lla ad veram ( íg y ! ) notulas alm ae Agriensis. ecclesie. Im p ressu m Venetijs p e r nicolaum de F ra n k fo rd ie germ anu m ju ssu tamen et impensis Spectabilis viris (így !) Jacobi Schaller L ib ra ry Budensis. Anno MCCCCCXIIII. D ie quinto A u g u sti." - N yolcadrétben, gót betűkkel. — L áttam lS 4 0 -b en néhai barátom Jankow ich M iklósnál, — s találtatik m ostan (hihetőleg) a Nem zeti Mu-
zeum k ö n y v táráb an.
c) 1515. „I w i p i t psalterium secundum ritum alme eccle
sie Strigoniensis.u — A k ö ny v végén „P salteriu m cura a n ti- phonis simul et letania ac hym nis de tem pore et sanctis per anni circulum cum vesteris et vigiliis m ortuorum secundum ritum et consvetudinem alme Strigoniensis ecclesie novissime sum m a cum diligentia em endatura — et expensis p ro v id i v iri Jacobi Schaller library budensis. Venetijs quam diligentissime Im pressum p e r Lucantonium de giu n ta F lorentin um finit fe
liciter. Anno Salutis M C C C C C .X V . die X X I. mensis augusti.“
— N e g y e d r é tb e n , — gót b etű k k e l. — T a lá lta tik a Nemzeti Muzeum k ö n y v t á r á b a n , — d e , gyanitásom szerint, címlap
nélkül.
d) 1515. E g y elrongyolt, - m o l y - e t t e , — cso n k a,—
cím-4 1
( i 523) ,,Lidex gcogrrtpliicus locuplet>ss : veíerum autko- rum latiam ra summa industria G ecrgii Sabini congestus cum provocat one ad singultem a u t h o r e m A k ö nyv végen : ,,/m*
pennis Leonardi de Sessardia bibliop : Budensis solertissime im pressum Taurini p e r Antonium Ronotum. Anno dni. M. D X X iij. Mense Junio.“ — N egyedrétben, — latin b e tű k k e l,—
13 ívre — Találtatott a nagy-enyedi köny v tárban „G. 2 7 “ könyvtári jegy alatt.
X I Gryneus György. 1524-ben.
H ogy a L u th er vallását illető s terjesztő k ö n y v ek a X V I. század elején a szomszéd ném et honból könyvárulás u t já n is átjutottak M a g y a ro rs z á g ra , — az szintoly bizonyos, m int az is, hogy h o n u nkban 1523-ban ezen új vallásnak m ár számos követői v o l t a k , — s ez bizonyos az i5 2 3 -b a n Budán szent G yörgy nap ján tartato tt országgyűlésnek 54-dik tö r
v én y c ik k éb ő l, m elynek szavai ezek : „omnes Lutheranos, et illorum fautores , ac factioni ipsi a d h a e r e n te s , tam quam p u blicos h a e re tic o s , hostesque sanctissim ae virginis Mariae, poena c a p itis , et ablatione omnium bonorum suorum m ajestas
regia, veluti catholicus princeps punire d ig n e tu r.“
T a g ad ja u g y a n T i m o n : „E pitom . Claudiopoli i 714*' 2 2 i. lapon, — de még Budai E zsajás i s : „M agyarország histo- riá ja “ II. 62. la p o n , hogy azon időben h o n u n k b an valaki a L u th er vallása k ö v e té s é é rt, vagy terjesztéséért elégetett lé gyen, holott még is az említett tö rv én y cik k n ek áldozatja lön Budán 1524 ben György nevű odavaló könyvárus, könyveivel együtt, m ert L u ther a B re m e n ie k h e z intézett, u g yan 1524-beli levelében ezt irta : „Joannes et H enricus B ruxellae interfecti
---Deo oblati sunt in h o lo c a u s tu m , et odorem bonae fragrantiae, in quorum album et catalogum merito referendus est etiam Caspar Tauberus Viennae Pannoniae igne absumtus ’),
É rdekesek a következendő című s a bécsi egyetem i k ö n y v tárban m eglévő könyvnek : „Ursach, warumb dér W iderteuffer Patron uimd erster A nfenger D octor Balthasar Hubmayr zu W ienn auff den zc'hendten tag Martij Anno 1528 verbrennet s e y .u (Negyedrétben) k ö vetkezendő s z a v a i: A ls vor Jarn (1524) zu AVienn dér Tauber [Caspa»•) von dem glauben gefa llen , ain aufrur gedacht, und im selber aus einer bezweiflung an gott, und seinein beiligen glauben etlicb wunden und
item Georgius bibliopola, quem vita spoliavit Ungar ia .'1' L u th e rn e k ezen levelére hiv atk o zik S eck en d o rf is , midőn ,,Hi- stor. L uther. 1688.“ 4G3. lapon ezeket em \íú : „Budae iu H un
garia bibliopolam quemdam una cum libris exustum refert Lu- therus Libro II. E pistolarum p a g . 2 4 3 .u
L u th e r most em lített levelében ezen szerencsétlen bu dai k ö n y v á ru st eg yszerü leg csak Györgynek nevezte, de csa ládi nevét lelem H e rm á n y D á v id n a k ( f 1682) ily című kéz- ira tá ra : „ A n n a le s ecclesiastici ab 1 5 2 0 u sq u e 1 659,“ Soterius G yörgy által ( f l 7 2 3 ) iro tt je g y z é s e ib e n , ahol ez áll : „ A n nus 1524 n o stratib u s in H u n g a r i a , uti ex vetustis actis eoae vis constat, crudelis e r a t , na m eodem anno quidam Georgius Gryneus germ anus, qui obtenta p riu s regis licentia, civis et bi bliopola Budensis fa c tu s e r a t, una cu m lib ris suis sat copiosis, haudque exigui valoris, venum expositis, B u dae in fo r o publico flam m is injectus misere periit incusatus a Monachis, quod M a
g istri nostri Lutheri libellos dispergeret.“
G y a n íth a tó , hogy G ry neu s G y ö r g y , a k in e k csak k e resztn ev ét tu d ta W a lla s z k y „C onspect. Reip. Lit. I íu n g . Budae.
1808.“ 186. lapon em líteti, — m int budai k ö n y v áru s saját k ö ltség én k ö n y v á ru lá sa szám ára k ö n y v e k e t is, (s talán épen L u th e r v a llásá n ak terjesztésére célzókat) nyom tattatott, — de azo k n ak n y o m á ra eddig elé m ég nem ju th a to tt a tudós Világ.
X I I. Prischw icz M ihály 1524, és 1525-ben.
Most említett G ryn eu s G yörgygvel együtt 1524-ben budai k ö n y v á ru s volt Prischw icz M i h á l y , ki azonban G ryneusnál szerencsésebb v a l a, mivel k ö n y v áru sság át Budán 1525-ben is folytathatta. — B izonyítják ezt a k ö vetkezendő k ö n y v e k :
stich gegeb en , und zu dem F ew r v eru rta ilt, habent in denest ( í g y !) die L utherischen mit rőten buchstaben in ainen K alender , als ob er h e ilig sey, g e s e tz t.“
E z t azért em lítem itt, m ivel érdekes lenne egy ilyes 1524 vagy helyesebben 1525-beli kalendárium után puhatolni, mert talán abban nem csak Tauber Gáspárnak, hanem akkori budai könyvárus Gryneus G yörgynek is, a ki hasonlólag vallásáért csakugyan 1524-ben Budán m e g é g e tte te tt, valódi családi nevét lelhetnők ; s ez a ltal m inden kétségen k ív ü li lenne ezen szerencsetlen budai könyvárusnak családi neve.
46
a) — 1524. „ Breviarium secundum usum alme Ecclesie Strigoniensis. A nno 1524. Venetijs in edibus P etri Lichten- stein : Michael Prischiciz Librarius Budensis excudi m a n d a vit." — N y o lca d rétb en , gót betűkkel. M egvolt Jankow ich Miklós k ö n y v t á r á b a n , — találtatik je le n le g a Nem zeti M ú
zeumban.
b) 1524. — W a l l a s z k y n a k : „C onsp. Reip. Liter. Hung.
1808“ 186. 1. bizonyítása szerint egy Pelschnicz M ihály nevű budai k ö n y v áru s V elencén 1524-ben ú jra nyo m tatta azon
M issale secundum chorum alme Ecclesie Strigoniensis“ című k ö n y v e t, am elyet m ég 1517-ben budai kön y v áru s K aym O r bán V elencében bocsátott v ala sajtó a l á . — E zen 1524-beli Mis salénak jelen le g i hollétét nem tudom ugyan, gyanítom azon
ban, hogy W a lla szk y csalódott Pelschnicz nevében, s hogy ezen név alatt Prischw icz Mihályt k elletik értenünk.
c) 1525. „ Obsequiale seu baptism ale secundum cliorum alme ecclesie S t r i g o n i e n s i s— alább : „Michael Prischwicz Librarius Budensis.u — A k ö n yv v é g é n : „A nno salutis 1525.
Venetijs E x c u ss u m in edibus P e tri L iechtenstein M andato Michaelis P rischw icz lib ra rij B udensis.u — N yolcadrétben, — gót b etű k k el. — T a lá ltatik a m ag y a r egyetem i k ö n y v tá rb a n Pesten.
Az 1526-beli mohácsi gyásznapok B u d át is lángba, s a tö rö k b irto k á b a e j t v é n , az odavaló k ö n y v áru sság leh e te t
lenné vált.
VI.
H A Z A I T U D Ó S A IN K A X V . S Z Á Z A D V É G É N
S A X V I-N A K E L E J É N .
Első M átyás k irá ly u n k n a k a tudom ányok iránti v o n zalm a s kedve, azo k n a k g y a rap ítására tett szám talan k ö lt
ségei, és az innen e red t s a külföldre is áthatott n ag y híre s neve kezdette a k k o ri honfiainkat k irá ly u k péld ája k ö v e t é sére oly annyira buzdítani, hogy közölök tö bb en a tu d o m á n y o k at erősebben kedvelleni k ezdették, s a külföldre útazni, ott a tudósokat felkeresni, és azoktól tanulni tö rek ed tek .
47
E z e n tu d om ányok iránti m ozgalm ak k ö v etk ezéséb en ala k u lt B udán a XV. száz ad végén tudós Celtes K ovrádn ak aki 1508-ben életének 19 esztendejében e lh a lt, befolyása által, s B udán való személyes je le n lé te a lk alm áv al egy tu^ós egyesület „Sodalitas litteraria danubiana \jn garoru m * név alatt, am in ek em lékét Schlechta János II. Ulászló k irá ly tito k - n o k a u g y a n a k k o r e v ersek b en k ív á n t f e n t a r t a n i :
„P an n o n iae regis n u p e r dum viseret aulam Celtes, et a trijugis vectus eq uabus erat, O m nia tu n c secum sinuosum v e x it a d H istrum ,
Q uae Graji, et L atii co ncinuere v ir i.“ J)
U g y an ezen alk alo m m al választato tt ezen tudós tá r s u la t
n ak elnökévé a veszprém i püspök, a k in e k ily m egtisztelte- ésére a kö v etk ezen d ő v e rsek íra ttak :
„D a n u b ia n a cohors phebeis digna trium phis Q uem deco rat claris Celtica m u sa sonis, P rincip e te gaudet, concordique eligit ore
P atron u m , et n u tu statque, caditque tu o .a 2)
Nem lehet teh át csodálni azt, hogy tudós Celtes Kon r á d : „Ad Sodalitatem litterariam U n g a r o r u m “ irt ódájában ak k ori honfiainkat a tu d o m án y o k iránti b u zg alm o k ért dicséri, em líte tt ódáját így kezd v én :
„U ltim o nobis celebrandi antici 6) P anno nes, claris stu diis fa v e n te s.Li
*) — Lásd bővebben : „Abhandlungen der kurfürstlich bayeri- schen A kadem ie der W issenschaften.“ I. 36.
*) L ásd ugyan ott I. 38.
3) Celtes Iíonrádnak em lített ódája ta lá lta tik a következendő című igen is ritka könyvben :
„Conradi Celtis Protucij, primi in Germania poetae coronati, libri Odarum quatuor, cum Epodo, et saeculari carm ine, diligenter et accurate im praessi, (íg y !) et hoc primum typo in studiosorum em olu
mentum e d iti.“ — A könyv végén : „Argentorati, ex officina Schüreri- ana, ductu Leonhardi, et L ucae A lantsee fratrum. Ann. M .D .X III.
Mense M aio. R egnante Imperatore Caes. M axim iliano P. F. A u g .“ — N egyedrétben. — A z ajánló levéln ek szavai e z e k : „G eneroso, Am- plissim oque viro, L aibacensis, et Secoviae ecclesiarum A n tistiti, re
verendissim o Dno Clu istophoro Rauber (a Rauber család a lcguj abb időben erdélyi hazafiúsitást nyert) sacratissim ae m ajestatis Caesareo
4S
Olaszhon vala ak k o ri időben a tudomán)*ok kedvesebb C o n silia r io --- M. Thomaa V elocianus Austriacus th eo lo gus, et poeta, cathcdralis ecclesiae V iennensis canonicus se plurimum com m cndat.--- Odas scilicet Celticas chalcographorum mani
bus emissi (íg y ), tuaeque gratiae, tuoque splendidissim o nomini — — ---potissimum dedicare percensui, qui omnium illustrium litte rarum patronus, amator, decusque amplissimum existis.“ — A n egye
dik ívnek utolsó lapján ta lá lta tik Celtesnek fen em lített ódája, m e
ly et m ivel a csak most em lített könyv szerfelett ritka, eg ész terjedel
m ében itt á tír u n k :
n.4<7 Sodalitatem lillerariam Ungarorum de situ Dudae, et monstris, quae praccesserant mortem divi Mathine Pannoniae R egis, P en th ice.a
„Ultimo nobis celebrandi am ici
53
enitescit, com itate affabilis, liberalitate munificus, bellica v ir tute praepolleris , et ob id m axim o P a n n o n ia ru m regi p e r j u cundus , qui cum bellum con tin enter g e ra t adv ersu s T u reas jadéka. — Ami pedig a Gyulai család ered etét ille ti, arról Istvánfi
M iklós, kinek anyja Gyulai Hedvig v a la , írja, hogy ezen család O ttótól, Salam on m agyar k irály nádorától vette szárm azását. — D e virágzott honunkban m ég eg y más Gyulai család is, m ely eredetét v e tte G y u lá tól, a m agyarok hajdani vezérétől. A heidelbergi egyetem i k ö n y v tárban ta lá lta tik egy, első M átyás k irály idejében ném et n yelven írott, s eddig elé egészen még ki nem adott krónika ily cím a l a t t :
„H istoria regum H u n g á riá é/' s ennek X X d ik cik k elyéb en ez íratik :
„Dér dritt H auptm ann (dér Ungarn) ist gew esen Gyula, von w elchem kommt dér Sohn Ladislai Gyula. “ E szerint teh á t ezen G yu lai L ászló maradéka v o lt az em lített G yula vezérnek, és ezen L ászlónak fia élt első M átyás idejében, t. i. akkor, mikor az em lített krónika íratott. — E zen családból volt azon Gyulai Farkas, kit Istvánfi „Lupus Gitilanus“
■nak nevez, s aki m aga is O laszhonban tanulván, t549-ben zágrábi püspök lett a következendő című könyv s z e r in t :
„Oratio in Introductio- e, ac Installatione R everendissim i, ac A m plissim i Dom ini D . Wulffgangi Gyuulay E p iscopi alm ae E cclesia e Z agrabiensis dignissim i. Ibidem in tem plo C athedrali per R everen diss : ac eximium D . Paulum D . D . Lectorem , Canonicum, ac V ica rium ejusdem ec cle sia e zágráb ién : e. c t. in maxim a doctissimorum virorum, ac optimatum R egni S cla v o n ia e corona, populique frequen
tia habita. Au. salutis nostrae 1549 die '24 F eb ru arii.“ — A lább ;
„Georgii Petroicinay Subm ontani H ex a ctico n .a
„Qui cupis exim ii, Lector, pernoscere munus Pastoris sacrum, pagina lecta dabit.
Contemplare lubens veneranda P raesu lis acta, E t m ores dignos posteritate lege.
H unc canit Orator praecellens divite lingva P au lu s, cum studiis, tum p ietate v a le n s.“
E z alatt p ed ig , de csakugyan a cím lapon : V iennae A ustriae Joannes Carbo, et E gid iu s A q u ila excudebat. Anno. 1549.u N e g y e d - rétben, 5 lap. — E zen beszédben Gyulai Farkas dicséretére mondatik :
„Natus es nobili eadem que generosa, et in clita prosapia, jam a puero nobilissim is ad om nem pietatem , et virtutem doctrinis institu tus, non te luxui, non inertiae, non intem pestivis conviviis, aut potationibus, non a leae, non denique a liis hujusm odi voluptatibus, et illecebris dedisti corrumpendum, sed ut primum ex e p h e b is ... atque ex his studiis, quibus illa aetas ad hum anitatem informari solet, excessisti, mox generosi anim i ductu ad majora aspirans, in celeberrima Patavinae urhis academia ita liberalium artium studiis animum tuftm excólw s'i, ut jam tum omnes aeq u ales tuos, sicut scientiarum gloria, ita etiam candida
%
50
idösb Beroáld Fülöp !) bononiai tanár, és a classicus tu d o m ányok ujdonitója, s oda húzódtak a tudom ányokat k e d v e l
ni kezdő ak k o ri ífjaink is a legjobb sikerrel.
Jele s ad atok at n y ú jtan ak e n nek b ebizonyítására említett B eroáldnak azon ajánlólevelei, m e lyek n ek kíséretében az alább
Quale nobiscum D eus ipse fatum T entat, aut qualem superis dedere L egibus sortem teneam us aequam, et
Tem pore mentem.
Et brevis nobis abeunt beati Tem poris soles, statuatur altis Cymbys Bacchus, fugiant necantes
P ectora curae.
Increpet nervos citharae canoros M obilis pollex, veniat solutis Crinibus curas relevans edaces
M ollior aetas.
Cum data est nobis brevis hora vitae, E t cito rugae properant seniles, H ic erat felix, sua qui fugavit
T ristia laetis."
A 14-dik iv második lapjának utolsó felén következn ek Cel- tesnek versei ily felírás a l a t t : „Septennaria Sodalitas litteraria G er
maniae." — M ivel p ed ig ezen hét vidéki! „Sodalitás“nak egyik o sz
tá ly a „Septem castrensis D anubianus“nak neveztetett, ennél fogva sokan azon tévedésbe estek, mintha ezen m ost em lített vidéki tudós o sztály alatt E rdélyt, m ely régenten „Septem castrensis regio“nak is n eveztetett, kellene érteni (L á s d : „Kurz. M agazin für G esch. Sie"
benb, “ I. 385), de okát annak, hogy az érintett vidéki tudós osztály mi okból n ev eztetett „Septem castrensis“nek ? — m aga Celtes ugyan
benb, “ I. 385), de okát annak, hogy az érintett vidéki tudós osztály mi okból n ev eztetett „Septem castrensis“nek ? — m aga Celtes ugyan