IRODALMI BEREt.

I Töri. O / m

TÖBTÉNELMI

E S .

IRODALMI BEREt.

KIADJA.

T O L D Y F E R E N C .

• "

II.

t ö r t é n e l m i é s i r o d a l m i k a l a s z a t o k

G-Et. IvEIVIÉjNTY - J Ó Z S E P T Ö L .

I

PEST.

EMICH G U S Z T Á V T U L A J D O N A . -

M . D c g c . XjX I .

Töri. O m

m

.

\ K.ÖNY V T

ÍV A.

-—

■ •

MAGYAR TÖRTÉNELMI

ÉS

IRODALMI BEREK.

II.

( a c a t J e m l T x

\ k ö n y v t á r a ⁾

TÖRTÉNELMI

ÉS

I R O D A L M I BEREK.

K I A D J A

TOLDY FERENC.

MÁSODIK KÖTET.

F E S T .

EM1CH GU SZTÁ V , MAGY. AKA D ÉM IAI NYOMDÁSZ T U L A J D O N A .

M. DCCC. L X I.

TÖRTÉNELMI

Í R T A

GR. KEMÉNY JÓZSEF.

\

P E S T .

EMICH G U S Z T Á V , MAGY. AKA D ÉM IAI NYOMDÁSZ T U L A J D O N A .

M. DCCC. L X I

/ m . a c a b e m i^ x

\ K Ö 1V Y V T Á 11a. J

Irodalomtörténetünk mind eddig nélkülöz oly tárhá­

zat, melyrbe mind azon kisebb vagy töredékes ma­

radványok , apróbb adatok, könyvészeti nevezetes­

ségek , tudósok és írók lev elei, sőt külön nem elég terjedelmes, de őket ismertető s a korokat jellemző mű­

veik is összehordogatva, k ú t f ő g y í í j t e m é n y t képezzen ama tudomány számára, mely a történeti tudományok során, a míveltség történetével együtt, kül és belterjes legnagyobb kimíveltetését a jelen századnak köszöni.

Amily szoros összeköttetésben áll a polgári, egyházi, az erkölcs- és míveltségtörténelem az iro­

dalomtörténettel ; épen oly rokon s egym ást át meg átható azon anyag is, mely főbbleg az egyik vagy másik ágat tekinti. Mihez képest e B e r e k címe is az öszves t ö r t é n e l e m t ő l s az i r o d a l o m t ó l együtt veszi közelebbi meghatározását.

Mióta e téreken működöm, sok ily kiadatlan vagy ritka adaléknak jutottam ismeretébe vagy bir­

tokába. Kettős hasznot várok kiadásuktól : egy az, hogy ez által közhasznuakká lesznek, míg másfelül, felgerjesztetvén általok , vagy hasonlókra vonatván a köz figyelem, s különösen azoké, kiknél a gyűjte­

ménybe illő anyagok találtatnak, rem énylhető, mi­

VI

szerint ilyek, a jelen v ag y más utakon, ezentúl, n a ­ gyobb számban fognak világot látni.

Két ily kötet áll nálam készen : az I . , mely Péczeli és K orau cím alatt életrajzi bévezetés után n ag y becsű levelezést tartalm az fejedelmi s más elő- keló' személyektől, kül- s belföldi tudósoktól, mik mind ama n ag y érdemű férfiúra vetnek világot, mind annak k o rá ra , társas, irodalmi és életrajzi tekintet­

ben. Ez , mihelyt egy, nagyobb gondot k ív á n ó , s toll alatt levő' munkám készen lesz, sajtó alá megy.

A Ill-d. kötet n ag y a b b részt a költészetet illeti, név szerint a R á d a y a k a t, a múlt századi francia iskola k ö ltő it, az első' aestlietikai vitákat a fordítás művészete s a m agyar verstanról stb.

Il-d. kötetül íme a g ró f Kemény József azon becses és gazdag adatgyűjtem ényét a d o m , mely az Új. M. Muzeum négy utolsó folyamában (1857— 60) elszórva megjelent u g y an m á r , de miután e folyó­

iratnak kevés teljes gyűjtem énye forog kézen, s ilven már nem is k a p h a tó , ú g y h itte m , e, számos történeti kincseket m agában foglaló cikksor együttes új kiadását minden barátja a históriának és iroda­

lomnak , ki ama folyóirat említett éveihez könnyen nem j á r ú l h a t , szívesen fogja üdvezelni.

P e s t e n július 4. 1861.

T O L D Y F E R E N C .

T Ö R T É N E T I

ÉS

IRO D A LM I K A LÁ SZA TO K .

I.

S Z Á S Z -S E B E S X V. S Z Á Z A D B E L I T A N O D Á J A , T Ö R Ö K

Á L T A L I OSTROM A ÉS T Ö R T É N E T ÍR Ó J Á N A K E M L É K E Z E T E .

H a z á n k n a k század ok k al ezelőtt létezett tanodái helyéről, szám áról és tudom ányos m űködéséről oly kevés és b izo n y ta­

lan ad atain k v a g y n a k , hogy a zo k n a k h a jd an i szám osabb lé­

téről csaknem k é telk ed n i lehetn e, ha nem t u d n ó k , hogy a t a ­ tá r és török h a jd a n k o ri dúlásai és pusztításai sok dolgoknak m ég em lékezetét is elenyésztették. H a tehát a m ú ltn ak ily tárgyróli árn yék ai a homályos sötétség tengeréből jele n le g néha-néha m ég is felmerülnek, azok re á n k nézve é rd e k tele­

n ek valóban nem l e h e t n e k , főleg a k k o r , midőn szerfeletti ritk aság o k m iatt igen kön n y en elenyészhetik örök re azon forrás is, a honnan az általu n k csak homályosan ism ért m ú lt­

n ak ily é r d e k e s , és alig gyanítható ad atait m eríthetjük.

R itk a egy ilyen forrást lelünk egy 1 4 7 8 , és 1481. k ö ­ zött got b e t ű k k e l , n e g y e d r é tb e n , hat s fél ívre nyom tatott latin m u n k á b a n , m ely figyelmünket nem csak azért vonja m a g á r a , mivel benne nyom át leljük a n n a k , hogy 1437-ben S zász-S ebesen E rd ély b en tanoda v irá g z o tt, hanem azért i s , mivel egy 1458-heli hazai tö rtén e tíró v al, és a n n a k élete viszontagságaival ism ertet m e g , ki Szász-Sebesnek a tö ­ rö k általi 1438-beli ostrom án személyesen jelen volt, és azt híven le is írta.

M. Í R O D . B E R E K . I I . 1

2

Az említett m u n k a címe ez :

„T ractatus de R i t u , M o ribu s, N eq u itia, et Multiplicati­

one Tureorum . In quo si quispiam aliquid de secta T u reo ru m m a g n a , atque ad m iran d a scire desiderat. P a u c a quae hic sub compendio n arra n tu r m em oria revolvat. — Esztendőszám nélkül.

A címlap túlsó felén : „Incipit Prohem ium in T rac ta tu m de m o rib u s, conditionibus, et nequitia T u r e o r u m , “ m elyben szerző, ki dömés b arát *) v o lt, ö n m ag áró l, és törö k alatti fogságáról ezeket említi : „H u ju s rei testimonium inn u m era­

bilis multitudo fidelium esse p o te st, quorum multi prom ptis­

simi essent pro fide C h r is ti, et suarum anim arum salute in fide Christi m o r i , 2) quos tam en conservando a m orte corpo­

rali , et ductos in captivitatem p e r successus tem poris suo in ­ fectos venen o , fidem Christi tu rpiter negari facit. 3) H ujus rei ') K itetszik ez szerzőnek , e munkája XVII. czikkében előforduló következendő s z a v a ib ó l: „Legitur de sancto Vincentio ordinis nostri, quod plures Saracenorum converterit." — E gyéb irán t ezen könyv (m elynek fen em lített eredeti kiadását csakis a bécsi császári könyvtárban láthattam ) újra sajtó alá jött 1511. P á r iz s b a n * ), és 1543. H e lv é tiá b a n , de nem ö n á lló la g , hanem egyéb munkákhoz ragasztva. — Seivert János „Nachrichten von Siebenbiirgischen Ge- lehrten" 457. lapon ezen ritka könyvnek 1543-beli kiadásából tö ­ redékeket közlött. — Horányi Nova Memor. 159. lap. Seivertet szóról szóra (szokása s z e r in t), nem k ö v e t v e , de annak szavait is latinra fordítva, ugyancsak annyit is közlött. — G róf Mailáth János

„G eschichte dér M agyarén" II. 189— 192. 1. ugyanezen régi k ön y v ­ nek régi ném et fordításából némi töredéket k özlött o lv a só iv a l. Én jele n leg a hitelesebb , eredeti kiadásból m erítettem bővebb közlé­

seim et.

2) Értetnek itt a török rabságban levő keresztyének.

3) Értetik a török.

*) E párizsi kiadás m egvan a pesti egyetem i könyvtárban. Kolo- phonja í z y hangzik : „Libellorum de impugnatione le g is Tureorum et de moribus, r ita et nequitia eorum impressorum Parisiis in officina Henr. Stephani e regione scholarum Decretorum sita finis Anno X ti dei per sanguivem testam enti sui et Evangélium aeternum ubique craedendum (így) et venerandum Salutaris (Saluatoris) nostri MDXI.

16. apr." Innen látni , hogy a híres Etienne Henrik e gyűjtem énye csakis két libellusból á llo tt, a mi szá szseb esi n év tele n ü n k éb ő l, m ely a 29—62. levelek en á l l , s eg y m ásikból „de im pugnatione leg is Tureorum" az 1 —28. leveleken. — Toldy Ferenc.

3

veritatem in me ipso ex p ertu s didici, qui cum multo mentis gaudio ex p ectab am m ortem pro fide Christi subire, et tam en, u t inferius declarabo , de igne sem ivivus ex tractu s , et vitae red d itu s per successus tem poris detentus in m anibus eorum veneno erroris eorum quasi in fe c tu s , de fide ehristian a non m odicum dubitavi, et nisi m isericordia Dei milii affu isset, et me eustodisset, tu rp ite r eam n eg assem .“

A „ P r o h e m iu m “ n ak vége u t á n : ,,Incipit P ro lo g u s a m elyben em lítvén a szerző, hogy a tö rö kö k 1438-ban E rd é ly re ro h a n ta k , ott S z á s z -S e b e s t elfoglalták, öm aga p ed ig a ki egy esztendővel azelőtt, azaz 1 4 3 7 -b e n tanu lás végett az odavaló tanodához j ö t t v a l a , az ostrom a lk alm á v al tö rö k rab ság b a esett, s abban 1 4 5 8 - ig n y o m o r g o tt; m in d ezeket így írja le : ,,Cum anno domini M C C C C X X X V I. in obitu im peratoris R o­

m anorum Sigismundi m ag n a inter U n g aros et A lem anos e x ­ orta fuisset dissensio de faciendo r e g e , eo, quod im p erato r legitimum (haeredem ) sibi non re liq u is se t, T u reu s m agnus, qui vo cabatu r M orathbeg, p a te r illius, qui n u n c reg n at, videli­

cet M echem etbeg , in g rav i exercitus m ultitudine p artes illas intravit, diceb atu r enim habuisse tricentorum mille equitum, ea intentione, u t totam U ng ariam vastaret, quod fecisset, nisi cujusdam fluvii inundatio, Deo sic d isp o n e n te , sibi im p e d i­

mento fuisset. Illa intentione fru stratu s direx it aciem ad provinciam u ltra m o n ta n a m , quae septrm castra vocatur, et om nia sibi o ccurrentia cru deliter d e v a s ta v it, et demolitus est nullo sibi im pedim ento dante. E a tem pestate ego ju ven is X V . vel X 17. annorum eiusdem provinciae 1) anno praecedenti 2) recesseram de loco civitatis meae, et veneram in quoddam ca­

stellum, seu civitatulam nom ine Schebesch secundum U ngaros, in teutonico vero Mulenbag 3) studendi g r a tia ,4) quae quidem civitas tunc e rat satis populosa, non m ultum tam en bene m u ­ nita, ad quam cum T ureu s venisset, et castris positis exp u g nare cepisset, d u x V alachorum , qui cum T ureo venerat, p ro p te r a n ­

1) T eh át a szerző erdélyi honfi volt.

2) Aza^ •• 1437-ben.

3) Szász-Sebes, Mülenbach, Erdélyben.

*) Tehát 1437-ben Szász-Sebesben tanoda létezett.

1*

4

t i q u a m , quam prius c o n trax e ra t cum civibus ipsius civitatis amicitiam, venit ad murum, et sedata p u g n a , vocatis civibus p ersv asit, ut suis consiliis co n sen tiren t, et eum T ureo non p u gn aren t eo, quod nequaquam civitati munitio esset suficiens ad resistendum. Hoc igitur ejus fuit consilium, u t civitatem T ureo cum pace d a r e n t, et ipse a T ureo im petrare vellet, quod m ajores civitatis usque ad terram suam secum ipse d u ­ ceret, et postea, quando placeret eis r e d d e r e , vel etiam stare possent, reliquum vero vulgus sine alicujus rerum vel personae detrim ento T u re u s in te rra m suam “d u c e r e t . et ibi data ipsio te rra ad possidendum, deinde ad placitum recedere, vel h a b i­

tare in oportunitate temporis in pace possent. Q uae omnia ut prom iserat, im pleta vidimus, im p etrata cum bono pacto indu- cie (így !) usque in c r a s tin u m , u t unusquisque quo posset, se disponeret cum rebus, et familia cum pace exituri (exiturus).

Quidam v ir nobilis cum fratre suo eque strenuo v i r o , qui prius fuerat c a s te lla n u s , et cum T u reis m ultum conflixerat, hujusmodi consilio, et pacto n equaquam acquiescens, dixit se prius centies velle mori, quam se, et uxorem , et filios in m a ­ nus T u reo ru m tradere. P e rsv a sit etiam quam pluribus aliis, et electa u n a de tu r r ib u s , quam in tro iv it, et per totam illam noctem arm a, et victualia intulit, et fortiter munivit. Cum his igitur et ego turrim i n t r a v i , et expectabam cum m agno desi­

derio mortem , quam vitam. F a c to itaque m ane T u reu s m a­

gnus in p ro p ria perso n a ad portam civitatis venit, et omnes exeuntes unum quem que cum familia sua ju ssit scribi, et de­

putatis custodibus in terram suam duci sine aliquo rerum vel personae nocumento, cives q u o q u e , et m ajores duci Valacho- rum eodem modo ducendos in suam terram concessit. Cum igitur universus exercitus de hac p ra e d a nullam partem h a­

bere potuisset, cum m aximo impetu, et intollerabili furia u n a ­ nim iter ad turrim , in qua eram us, spe aliquid lucrandi cucur rerunt. Q uanta autem , et qualis haec fuit tempestas, lingva nulla sufficeret exprim ere. T an ta erat densitas sagittarum , et lapidum, quod densitatem p lu v ia e , et gran d in is excedere vi­

deretur. T a n tu s erat clam or pugnantium , et fragor armorum, et strepitus currentium , ut coelum et terra concuti viderentur in momento, et quia turris multum declivis e r a t , immediate

5

tectum s a g ittis , et lapidibus c o n triv e ru n t, p ro p te r fo rtitu d i­

nem tamen m urorum nequaquam p o teran t praevalci’e. Cum igitur tardior esset hora, utpote sol declinatus post m eridiem , et nihil profecissent, inito consilio, aliis p u g n antib u s, alii ad deferendum ligna c u c u r re r u n t, et struem lignorum quasi ipsi tu rri exaeq u arun t, submisso igitur igne nos quasi, sicut d eco­

qu u n tu r panes in furno, d eco x eru n t, u t ja m quasi om nibus m o r ­ tuis, cum vidissent am plius nem inem in turri moveri, distrahentes ignem in cu rru n t p e r ostium, et si forte aliquos semivivos in v e­

nissent, refocillatos ex trax eru n t, me quoque eodem modo e x tr a ­ hentes m ercatoribus v en ditu m tra d id e ru n t, qui me cum ceteris captivis positum in c a t e n a , transito D an u bio usque in E d ren o - polim, ubi est sedes T u re i magni, duxerunt. D e anno autem d o ­ mini praedicto ') usque ad an n u m domini MOCCCLVII1. inclu- sive illius durissim ae captivitatis grav issim a onera, et intollera- biles angustias non sine corporis, et an im ae periculo sustinui.

T an d em Deo auxiliante, ut infra, om nia lib eratu s s u p e ra v i.“ 2) 1) Alább maga szei'ző mondja, hogy húsz esztendeig raboskodott, és m ivel szabadságát csak 1458-ban nyerhette vissza, k öv etk ező leg ezek 1438-ban történtek.

J) Feljebb láttuk, hogy szerző 1438-ban esett török rabságba ; — de k ét esztendővel a zelőtt, u. m. 1436-ban egy más erdélyi honfi is török rabságba esvén, az is fogsága után a töröknek szokásairól egy m un­

kát irt, mely azután 1530-ban ily cím alatt került sajtó alá:

„ T ü rk ei“ (ez a l a t t : tevéken utazó törökök képe, az alatt p e d ig :) ,,Chronica, G laube, G e s a tz , S itt e n , Herkommen, W e is s , und allé Geberden dér Tiircken. Von einem Siebenbürger, so da in Ttirckéi gefenklich bracht , und vil Jár nachm als darinnen gew onet. lm M .CCCC.XXXVI. Jár beschriben. Gar lu stig zu lesen. D ie Zehen Na- tionen , und Secten dér Christenheit. Inhalts R egister am volgenden b la t.‘r — A könyv végén : „Zu Strassburg bei Christian Egenolph.

lm Jenner des M .D X X X Jahrs.“ —N egyedrétben, négy ívre nyom tatva, minden elöljáró vagy ajánlólevél n élkül.“

U gyanezen könyvre hivatk ozik 1538-ban Fabricius G yörgy azon, előljáróbeszédében, mely m ellett közre bocsátotta a következő című könyvet :

,,G eorgii A g rico la e oratio de bello adversus Tuream suscipiendo ad Ferdinandum U ngariae Bohem iaeque Regem , et Principes Germa niae. B asileae Anno M .D X X X V III.“ N egyedrétben. — Az előljáróbe- szédnek ide tartozó szavai ezek : „Turearum mores, et disciplinam militarem planius noscere qui c u p it --- — — legat Sibenburgii captivi, et Pauli Jovii librum .“

6

F o g s á g á n a k , s lelki szo ro n g atásain ak további tö rté n e ­ teit folytatja szerző e m u n k á ja X V I. c ik k é b e n e szav ak k al :

„Si autem aliquis mihi diceret, quid te movit, u t de fide C h r i ­ sti d u b i t a r e s , et forte n e g a s s e s , nisi m isericordia D ei te con- servasset. B re v ite r reveniendo ad h isto ria m m eae in fe lic ita­

tis, quam in prologo n a r r a r e i n c e p i , ea, q uae huic co n g ru ere v id en tu r, adjungam , nam a prim is meis em ptoribus me D re- napolim em ptum m ercatores u ltram arin i in quadam civitate, quae B u rg a m a v o c a t u r , cuidam villanó v e n d i d e r u n t , cujus mihi cru d elitas a d hoc p ro fu it, ut celerius agerem pro lib e r­

tate consequenda, ho rro rem illius sectac mihi inducens, et in fide ( 1hristi me consolidans. L icet longe me abductum c o n ­ spicerem , nihilom inus de D e i adjum ento non d e s p e r a n s , fu­

gam inire non distuli. C um ig itu r p ro p rietariu s p rim am fu­

gam m ihi i n v e n t o , et ad dom um reducto, furorem conceptum re p rim e n s pep ercisset, m inando, si secundo fugerem, duplicis vindictac me e x p ec tare rigorem , m e , qui m agis mori, quam vivere optabam , non solum non t e r r u i t , sed etiam ad se c u n ­ dam fu g a m citius a g e n d a m provocavit. D e his autem , quibus mihi p ro p rietariu s fugam secu n d am f e c e r i t , hoc solum dico, quod non solum c a , q u ae m inatus fuerat, perfecit, sed omnia, quae c itra m ortem fieri p o te r a n t, sine aliqua m isericordia p e ­ regit c r u d e l i t e r , nec a vinculis absolvisset m e , nisi du ae so ­ rores ejus ca rn ales p ro m e i n t e r v e n is s e n t , fidemque ju s s is - sent me am plius non fugiturum . H aec om nia continens, nec j a m d ubius de crudelissim a m o r t e , si p r o p rie ta r iu s post t e r ­ tiam fugam me r e p e r i s s e t , non longe post cuidam de m e r c a ­ to ribus s im u la tim , de quibus m entionem feci s u p e r i u s , me sponte t r a d i d i , qui me de ipso liberatum in spacio qu atu o r m en siu m de loco ad locum trib u s v endidit v i c i b u s , et tandem in locis rem otissim is dimisit. P r a e t e r e a in isto medio quinque anni tra n sie ru n t. D u m ig itu r omnes modos fugiendi cum m ax im is periculis, ct im m ensis laboribus p r o b a s s e m , post u l­

tim am fugam , quae erat octava in ordine fugarum , quam feci in domo ultim i d o m i n i , quasi omni spe libertatis frustratus, et a D eo derelictus cepi in tra m e cogitare, et fatigatus, atque fractus quodam modo in animo h e s it a r e , et dicere : vere si Deo placuisset illa religio , quam hactenus tenuisti, utique te

7

non d e r e liq u is s e t, isto m o d o , scilicet auxilio tibi fu is s e t, u t lib era tu s ad eam r e v e rli p o t u i s s e s , sed q u ia om nes lib erandi vias tibi o b s t r u x e r i t , forte m ag is sibi p l a c e t , u t illa derelicta, illi sectae ad h e reas , et in ea salvus Has. E t e x tu n c neglectis orationibus, et p s a l m i s , quos m ihi ibi scrip seram , c t fre q u e n ­ tav eram , incepi ad d isc ere orationes et cerem on ias eorum , et freq u e n tare d i l i g e n t e r , q u a n tu m potui , et q u a n tu m p erm isit onus s e r v i t u t i s , et hoc m agis nocte, et occulte a e q u e de die, cepique in ter ca etera doctrinas r e lig io s o r u m , de q u ibu s s u p e ­ rius m en tion em f c c i , diligentius r u m in a re , q uae cerim onias, et legis r itu m ad sensum spiritualem tra h u n t, et quodam m odo religionem Christi a p p r o b a n t , et confirm ant. F r e q u e n s igitur illaru m ru m in a tio tan d em elapsis in hac m ea fluctuatione sex vel sep tem m ensibus, subito u n a d ieru m D eo a u x ilia n te m e n ­ tem m eam m u tav it ita , u t dim issis om n ib u s sectae illius r iti­

bus incepi p ristinas orationes m eas re su m m ere , et fidem c a ­ tholicam --- — fortius a m a r e , et con stan tius te n ere et d i­

ligentius, quam p riu s feccram , custodire. Illos igitur X V a n ­ nos, quos ibi postea tra n se g i usq u e ad lib erta te m , ita firm atus p e r m a n s i , ut nullum m o tívu m sive interius, sive e x te riu s me p e r tu rb a r e potuit, o m n ia e n i m , quae p riu s au d ieb am , vel v i­

debam , nihil a l i u d , quam d e l i r a m e n ta , et illusiones diaboli in te rp re ta tu s s u m .“

F é lb e sz a k a sz tv á n itt szerző fogsága t ö r t é n e te t, azt e m u n k á ja X X I I I . c ik k je *) u tán ily cím a la tt folytatja :

') S zerző e m unkája áll a fenébb em lített „Prohem ium uo n , és

„P rologus“on kiviíl, huszonhárom cik kből, m elyek ily renddel k ö v et­

k ezn ek :

„Capitulum primum. Quomodo T urei, terram, et regionem orienta lem inceperunt possidere, et inhabitare.“

„Cap. II. Quomodo m ultiplicata est secta Tureorum , et quomodo hoc nomen Tureus accepit. “

„Cap. III. Quam terrib ilis, quam tim enda est secta Tureorum .“

„Cap. IV . Quomodo differunt inter se persecutio corporum, et per secutio anim arum .u

„Cap. V . D e s o llic itu d in e , quam habent Turei ad investigandum Christianos. “

8

„O ratio testim onialis e o r u m , quae dicta sunt. — Si r e ­ rum h u m an aru m dubiis majori e x p e rie n tiae fides adh ibetu r potior, nulli minorem mihi de conditione , et ritu T u reo ru m loquenti fidem d eb e re c e n s e o , qui eorum truculentissim ae c a p tiv ita tis , et h orren d ae p ersecutionis per integros viginti annos terrib iles tem pestatum spiritualium tu rb in e s , et im ­ m ensa p ericula corporis , et anim ae pertuli. E t u t pos- sem ev ad ere p raecip u e pericu lu m anim ae, et conservare fidem Christi, octo solemnes fugas p e r e g i , q uarum quaelibet h om i­

nem non solum in p ertu rb a tio n e m m itte re , verum etiam in desperatio nis foveam dejicere sufficiens m a te ria existere p o ­ tuisset. Q u a te r quoque post fugam pretio redem ptus, septies

„Cap V I. Quomodo captivos conservant, emunt, et vendun t.il

„Cap. VII. D e avid itate eorum possidendi servos, et ancillas, et de uga servorum , et lib era tio n e.“

„Cap. V III. D e his , qui non i n v it i , nec coacti se sponte huic p e ­ riculo se offerunt, vel ingerunt."

„Cap. IX . D e m otivis persvadentibus istam sectam praeferentibus fidei C hristianae, et de m ultiplici genere eorum .“

„Cap. X . D e m otivis experientiae, et particularibus."

„Cap. X I. D e m otivis , quae a lio s a ttr a h u n t, et etiam ipsos in suo errore multum confirmant."

„Cap. X II. D e honestate faem inarum Tureorum."

„Cap. X III. D e m otivis-supernaturalibus, et spiritualibus, et primo de professione, et leg e Tureorum."

„Cap. X IV . D e m otivis supernaturalibus, et religiosis."

„Cap. X V . D e m otivis supernaturalibus , prodigiis , sign is, et men­

dacibus."

„Cap. X V I. Utrum m otiva aliqua sunt sufficientia ad auferendam C hristiano fidem."

„Cap. X V II. D e interpretatione motivorum."

„Cap. X V III. D e profectu magno futuro hujus sectae, qui ex funda­

mento ejus consideratur."

„Cap. X IX . D e reliquorum motivorum interpretatione."

„Cap. X X . D e m otivis retrahentibus ab errore Tureorum."

„Cap. X X I. D e secundo , et tertio m otivis retrahentibus ab errore Tureorum, q u a esu n t ignorantia, et obstinatio."

„Cap. X X II. D e quodam notabili f a c t o , quod contigit in Turcia ad probationem supradictorum."

„Cap. X X III. D e comm endatione religionis Christianae." — E zután k övetkezik a feljebb e’rintendö : „Oratio testim onialis eorum , quae eupra dicta sunt."

pro p ecu n ia v e n d i t u s , et totidem em ptus fui. P r a e t e r e a in ta n tu m co nv ersatio n is eo ru m consortio astrictu s fui, u t m a ­ te rn a m lin g v am oblitus, eorum b a rb a ric a e ideom atis loquela ad p lenum e r u d itu s , n ec non lite ra tu ra e eorum tam e x t r a ­ n e a e , et p erv e rsa e non m edio criter in stru ctu s, adeo, u t s ace r­

dos eorum , u n u s de m ajoribus ad beneficium ecclesiae suae non modicis re d itib u s d o ta tu m , quod ipsi m ihi o b tu lit, me sufficientem, et idoneum aestim aret- P o rro religiosorum eorum m oribus, et ritu i sic m e c o n f o rm a v i, ut serm o n u m s p ir itu a ­ lium, quibus ipsi in collationibus s u is , et p ro p o sitio n ib u s p o ­ puli u tu n tu r, ta n ta m h ab erem e x p erien tiam , et copiam tam in scriptis, quam in m e n t e , u t non solum vicini n o s t r i , qui me freq u e n ter a u d ie b a n t in co n g reg atio n ib u s suis , v eru m etiam de aliis locis me p ro p o n en tem a u d ire d e sid e rab an t, ipsorum quoque relig io so ru m p l u r i m i , quid p r o p o n e re n t p o p u lo , a me d idicerent serm ones. D e n iq u e dom ino meo ita c h a ru s eram , ut saep iu s in collocutione p l u r i u m , p lu sq u a m filium suum, quem unicum h a b e b a t , me diligere a s s e r e re t, et p ro p te r hoc p o st a d e p ta m libertatem p r o m is s io n ib u s , ct p recib u s me om nibus modis re tin e re atten tab at, scilicet quia sciebat me valde avidum ad discendum lite ra s, p er ex cusationem , qua me finxi ad studium i r e , et r e v e r t i , deceptus m e d im is it, non tam en sine totius familiae suae d e s o la tio n e , rogans p e r nom en D ei, et M echom eti m e a d j u r a n s , ut q u anto tiu s redirem . E t forte ad h u c re v e rs u ru m a studio e x p e c t a t , ut scilicet de meo sacerdotio, et sui desiderii im plecione du plex sibi gaudium , quod m ultum o p tav erat, accrescat. D e m u m in fine, quod valde paucis ductis in eorum cap tiv itatem con tin g ere p o t e s t , cum litera im periali a u c to rita te c o n f e c t a , e t autenticorum testium solem ni v a lla ta te s t i m o n i o , Deo m ihi ad ju to riu m p raeb en te, et m isericordiam , non solum illius d urissim ae cap tiv itatis nexibus s o lu t u s , v eru m etiam illius crudelissim ae sectae d ia ­ bolica infectione ab so lutu s liber e x iv i.“ *)

— E zen „Oratio testim on ialis“ után k övetk ezik : „Isti sunt duo serm ones in vulgari T urcorum “ török es latin n yelven . — E z után :

„Haec est opinio A b batis Joachim de secta M echom eti.“ — V é g r e : ..De decem nationibus Christianorum .“ — A legu tolsó lapon : „ F i­

niunt ritus, et mores Tureorum, una cum oratione testim oniali eorun­

dem. bermo in ideom ate Tureorum cum interpretatione la tin a .“

10

II.

1 ISO-BELI J Ó S L A T M A G Y A R O R S Z Á G J Ö V E N D Ő ­ J É R Ő L .

A jó sla to k a k ö zé p k o rb an n a g y becsiíck és h itelü ek v oltak főleg a z é r t , mivel azo k szülöttjei v a lá n a k azon re jté ­ lyes á b r á n d o k n a k , m e ly e k n e k tö m ö tt fátyolával nem csak a vallás, de m inden böleseség n ck tu d o m án y a is be volt burkolva.

Nem csoda t e h á t , ha clsö M átyás k irá ly u n k is m inden férfias erélye m ellett hódoló b a rá tja volt a jó sló k n a k , s k ü ­ lönös bizodalommal v iseltetett a jó sla to k irá n t. T u d ju k , hogy nag y becsli volt előtte Ilkus M árton, k i 1 4 5 6 -b an a k r a k a i eg y etem b en tan u lásá t b év ég ez v én , k éső b b budai plébános lett. M átyás k irá ly által n a g y o n k ed v e lte te tt, mivel, m int nagy cs illa g á s z , a csillagok viszonyaiból a jö v e n d ő t jósolni tudta.

— Midőn em lített k i r á ly u n k B écset ostrom olná, s előre k í ­ v á n ta t u d n i : leszen-e ezen o stro m n a k sik eres ered m én y e ? teljes bizodalom m al folyam odott S zom bathelyi T a m á s ( Tho- más de S a baria) pau lin u s b a r á t jó sló i tudásához, a m it E g - g e re r A n d rás : „ F r a g m e n p an is Corvi proto-erem itici. V ie n ­ nae, 1663.u a 643. lapon, hiteles, és eg y k o rú k é zirato k nyom án így e m l í t e t t : „A M atthia rege pro hom ine divinis illu stratio­

n ibus faecundo habitus ( F r a t e r T h o m as de S abaria), misso C h iliarch a suo D om ino F o g an {Pogány'), de dubio obsidionis V iennensis eventu , voce P ro p h e tic a certificari p e t i i t ; cui F.

T hom as, consulto p rius divino oraculo, p ro sp eru m occupandae u rbis successum n u n ciari fecit.“

D e M ag yarország is M átyás király idején E u r ó p a m é r ­ legében nyomós lévén, s a szomszéd n em z etek ü gy eim ét m a ­ g á ra vonván, nem m a ra d h a to tt jövendője az akkori nézetek, félelmek és rem én y ek között jó slat nélkül. B izonyítja ezt a

következő című k ö n y v :

11

D e m ax im is m utationibus re g n o ru m P ro g n o stic o n D.

M agistri Aulon ii Torquati, A rtiu m et M edicinae D octo : F e r- rarien sis; C larissim ique A strologi, ad Serenissim um Maltkiam Hegem Ungat orum A nno Christi M .C C C C .L X X X conscriptum , et ab eodem anno usque a d M D .X X X V I I I d u r a n s .“ E z a l a t t :

,,Irrita, crede mihi, non sunt p raesagia vatum , N ec dubias fati cernim us esse m inas.

Quare cum prosit casus praescire futuros, H a ec leg ito , et m onitis affieiare Deum . Qui capit, ille animum fortunae praeparat omni,

Praevisum que p otest arte lev a re m alum .“

A lább pedig, de c s a k u g y a n a cím lap on : „M D . X X X I I I I . “

— N e g y e d ré tb e n , k é t ívre n y om tatv a. *)

T o r q u a tu s n a k első M átyás k ir á ly u n k h o z 1 4 8 0 -b a n in ­ tézett szavai, a m e n n y ib e n t. i. j ó s la ta i M a g y a ro rsz á g n a k j ö ­ vendő so rsá t illetik, igy k e z d ő d n e k :

„M ulta sun t S eren issim e Kcx, q u ae divinos hom ines effi­

ciunt, virtu tis p rim u m e x c e l l e n t i a --- — --- secundo D eitatis co n tem p latio , c laraq u e s u b sta n tia ru m se p a ra ta ru m n o t i t i a --- S ed in te r c a e te ra nihil tam similes Deo m o rtales r e d d i t , q u a m con tin g entiu m p ra esc ie n tia futu ­ rorum , q uam om nes D e i p ro p ria m esse confirm ant, nec sine divinitatis p a rtic ip a tio n e adipisci p o t e s t . --- Quo ­ niam m ajori cx p a rte h uiusm odi ev entu s n o stra a p p a r e b u n t in E u ro p a , d ig n u m d u x i e and em an n o tare, et tuae M ajestati destinare, Q uia v ir divinus es, et non p a rv a m ipsius E u ro p a e p artem cum p ru d e n tia regis atque g u b e r n a s , C h ristia n am q u e rem p u b lica m ab infidelibus t u e r i s , et defendis. E t id ad co n­

solationem tuam a d d e re non v e r e o r , futurum esse, post n o n ­ nullas s t r a g e s , et depopulationes U n g a ria e ab O thom annis f a c t a s , O th o m a n n o ru m regem in m anus cu ju sd am U n gariae

J) Ez teh át az 1480-beli jóslatnak 1534-beli k ia d á sa .* )— U gyan -azon jóslat ne'met n yelvre is ford íttatván, ily cím alatt bocsáttatott közre :

„P rognosticon A nthonii Torquati von Ferrer, der E rtzney Doctor, und in dér A str o lo g e y erfaren. Von Veranderung der gantzen Europe Dem D u rchleuchtigisten M athia K unig zu H ungern, In dem Jár Chri­

sti 1480 zugeschriben, Und von dem selben biss auff das 1538 W e r en d .“

N egyedrctben esztendöszám nélkül. — E g y más ném et fordítása e jóslatnak közrebocsáttatott fordítója Gottwurm A thesinus Gáspár által

1558-ban is Frankfurtban.

* ) M elyet én u g y a n apokryphnak tartok. Toldy Ferenc.

I

12

regis , ct U ngarorum , lm p eriiqu c R o m a n i, et G erm anorum , agentihus H ispanis casurum esse. Interficieturque ab eisdem antequam anni M D .X X X V I I I finientur. E t Othomannorum domus, im perium que C onstantinopolitanum deficiet. E t Im p e ­ rato r G erm anus unicus su per duo regnabit imperia. El Unga­

riae gloria super sidera s cande I. r )

A tm en v én alább a X V I. század elején történendőkre, Torquatus M ag y aro rszág ra nézve a kővetkezőket jövendöli : P e r h aec fere tom pora tum ultus in G erm ania o r ie n tu r , — — --- ignobiles contra nobiles in s u r g e n t, sed prius haec labes in U n g a ria n a s c e t u r , in qua viri ecclesiastici plurim o­

rum causa malorum fient ' ) --- - P e r haec fere tem­

pora, atque haec ob bella C hristianorum , et ad nonnullorum forte Christianorum instantiam immanissimus T ureorum e x e r­

citus capiet Belgradum , m unitissim a Christianorum loca. In U ngariam trajiciet. E t potius U ngarorum seditionibus, quam vi sua vincet. U ngariae Rex, qui tunc erit, nescio vi, aut dolo, aut causa ( í g y !) eo m orietur in bello. 3) Q uam obrem non m o­

dica inter U ngaros de regno orietur contentio, atque hi unum alii alium sibi deposcent in Regem. T u rea ru m gens P a n n o n i­

am pene totam d e p o p u la b itu r, incendet, destruet, et praedam

’) M agyar hazánknak e jó sla t kelése utáni szám talan szerencsétlen esem ényei m eghazudtolták ezen kecsegtető jóslatot nem csak 1538-ig, de mái napiglan is.

M ásodik R ákóczi G yörgynek nyugtalan és nagyra vágyó elméje miatt E rdély és M agyarország a török által véres csaták s pusztítások szín h ely év é tétetvén, a magyar nem zetnek akkori romlását megsiratta

Medgyesi Pál ily című munkájában :

„Sok Jajjokban , s bánatos szivei ejlett könyhullatásokban m e­

rült, és feneklett szegény igaz Magyaroknak keserö siralm i, m elyeket tétettec vele , ez utóiban elm últ nyolez , kilencz , de m indenec felett tavalyi esztendöbeli, s attul fogva való m egbecsülhetetlen kárvallási, s Rom lási. Mcqyesi Pál irta. N yom tatta S. Patakon 1658-ban Rosnyai Ján o s.“ N egyedrétben.

E könyvben a következendő sóhajt leljük : „Hungáriáé regnum orientis olim , occidentisque spoliis opulens, tot victoriis tumiduin, tot regna complexum , heu quo r e c id it! De tanto imperio vix tot reliqua sunt oppidula, quot olim regna.“ —

J) É rtetik D ózsa G yörgynek 1 5 1 1-beli pórzendülése.

3) Értetik a mohácsi ütközet.

$

13

multam, v ir o s a e mulieres, captivos absque numero ex ea a b ­ ducet. E t duo Reges in U n g a ria e l i g e n t u r , unus p e r am b itio ­ n em , et co n te n tio n em , alius canonice atque m a t u r e , et forte ex a n tiq u a regni U n g ariae stirpe veniet. I lie ille erit Rex, in cujus m anu O thom annorum Im p e ra to r interficietur, in ea s i ­ quidem re U n g aro ru m ad erit non m odica l a u s , et G erm an o ­ rum. S ed a s tr a etiam regem quendam m agnum H ispanum , et H ispanorum ingenium affuturum p ronunciant, et im peratoris Romani au x iliare s copias p erm ittu nt, et forte ipse quoque a d e ­ rit Caesar. Sed Regis U n g a ria e p rim a l a u s , e t singularis in hac erit opera. Nam et secretum tibi Serenissim e R ex , et stel­

larum fata a p e r ia m , in te r annos M D X X X V I et M D X X X Y II haec oculata fide c ern e n t Christiani, antequam praefati finian­

tur a n n i , im perium constantinopolitanum dissolvetur, et d e ­ bellabitur. --- — — Sed p rius A puliam in tr a b it, et Siciliam, et G alliae , H isp an iaeq u e littora classe sua, nec 11011 Italiam m olestabit, et affliget, terro rem m agnum C hristianitati incutiet, sed C hristus tandem suorum stragem diutius non fe­

ret. F u ro re m G erm an o ru m , U n g aro ru m q u e militiam, et H i ­ spanorum atque Italorum ingenia co n tra eum adducet, et ta n ­ dem su peratu s in terficietu r, in quo p r a e lio , ac negotio Regis U n g aro ru m laus erit p r i m a , nam ut astra praedicunt, dicti Regis a u s p ic iis , ingenio , industriaque ac ductu perficientur omnia. “

Végre e s zav a k k al rekeszti be T o r q u a t u s , jó s l á s a i t :

„H aec d i x i s s e , scripsisseque voluerim Serenissim e R e x , et tibi direxisse, u t 11011 nullam ex hoc ca p eres voluptatem , et in eo tam q uam in speculo futura prospiciens, etiam quae v en tu ra eru n t post te, praenoscas, u t beneficiorum a te receptorum non im m em o r, dictum vaticinium gratiaru m loco referendarum Majestati tuae m itterem . Qui obsecro non donum, sed m itten ­ tis cor asp ic ie n s, benigne accipias, et T o rquati tui sem per in bonum sis memor.*

14

m.

L A K I TH1JZ J Á N O S N A K V E L E N C E I E M L É K E 1486-ról Laki T h ú z Ján o sn a k első Mátyás király alatti t e t t e i , s végre Velencébe való átszökése alkalm asint ismeretes tö rté­

n etíróink előtt. Kóla Bonfinius, kivel egy időben élt, így em lék­

szik : „ G e n e r e , opibnsque praestans, inter potentissimos diu proceres est habitus, m ultum que apud regem (M atthiam) con­

silio, a u th o r ita te , p ru d en tia valuit, annis aliquot quaesturam, item v a ria m u n era cum laude gessit. Incidit autem in suspi­

cionem , invidiam que principis. Causa nemini satis explorata.

Multa huic oppida , castellaque in Sclavonia, P an noniaque fuere. D etrectato demum judicio, ad declinandam inimicorum invidiam , cum liberis, et fortunis Venetias aufugit, sexaginta aureorum millia secum asportasse fertur. Ibi cognita viri d i­

g n ita te , in patriciorum ordinem a Venetis adm issus est, vita- que tra n q u illa fruitur et b e a ta .“

É letét leírta Budai L e x ik III. 415. K orányi ,,M emor.í;

III. p. 405 , s m ások , de nem k im eritöleg , m ert ugyan ezen T húz Ján o s eredetére nézve k eresztelt zsidó, b irto k á r a nézve pedig C s á k to rn y á n a k , K ap ro n cán a k , S zen t-G y ö rg y n ek , Kap- r i n á n a k , S trig ó n ak stb. u r a volt, és 1441]. H u ny ad i M átyás k irá ly u n k a t keresztvíz alá tarty, (lásd Liszti J á n o s n a k Bonfi nius D e cásaira írott jegyzéseit K ovachichnál „Script. Kér.

Hung. M in.“ I. 33G. és 337. lapjain). — Hogy pedig Thúz János ugyan első Mátyás király idejében, melyről elleneink szeretik az a k k o ri hazánkfiainak a tudom ányok iránti résztvétlen- ségét, sőt épen tu d atlan ság o k at is szem ünkre hányni, a tu d o ­ m ányok kedvelője, s a tudósok pártolója is lett légyen, arról, mint egy eddigelé csaknem ism eretlen tényről ta n úb izo n ysá­

got teszen Juvenalis S atiráin ak velencei a k k o ri kiadása ily cím a l a t t :

„Ju v en alis cum T rib u s C om m entariis, videlicet Ant.

Mancinelli. Domitii Calderini. Georgií Vallae." — A könyv végén : „Venetiis Im pressum est hoc Ju v en alis opus cum t r i ­ bus commentis (így!) p e r Jo an n em de cereto de Tridino.

15

M C C C C .L X X X X I L die secundo D e c e m b r is /' — E gész rétben.

T u d ós Valla G yörgy a címlapon említett connnentáriu- sait e sza v ak k a l aján lo tta L ak i T h ú z J á n o s n a k :

„Illu stri viro Joanni T u r r i2) pannonira G eorgius Valla salutem dicit plurim am . P e r s p e c ta pridem mihi tu a Jo an n es Tucci v ir illustris vita in tegerrim a me tibi plurim um devinxit, et cum edendos censerem us tan top ere afflagitatos, quos in J u ­ venalem vitiorum acerrim u m rep raeh en so rem scripsim us c o m ­ m entarios, eos tibi emittendos, dicandosque e x is tim a v i, quo aliqua in p arte affectissima tibi m e n s , tuique studiosissimus nom inis anim us m eus inotesceret. Nec me sane f u g i t , quod haec to ta tibi ju cunda futura sit m ateries 3), qui res m ax im as cum p ru d en tissim e b e l l i , dom ique gesseris, adm inistraveris- q u e , cavisti s e m p e r , ne quid unquam com m itteres, quod a quocunque carpi, atq u e d am n ari posse videretur. Q uam obrem p ro p te r vitae tu ae in teg ritatem fo rtu n a usus es, u t alii pleri- que solent, paulo iniquiore, talem que longe potiorem a r b itr a ­ tus es, quam in m agno honore m inus recte vivere. Q uam quam

]) Figyelem re m éltó itt azon körülm ény, hogy Juvenalis satirái, és azoknak Calderinus és V alla általi fejtegetései 1492-ben kevés hóna­

pok lefolyása alatt V elencéb en háromszor, és három különböző nyom ­ tató által adattak sajtó alá. A z első kiadásnak ez a cím e :

„Juvenalis cum duobus com m en ta riis, v id elicet D om icii Calde- rini, et G eorgii V allae." — A könyv végén : „Per Bonetum Locatel- lum. Jdus Martii. M.CCCCXCII“ egész rétben. A második kiadás a 16-dik ju n iu s i, m elynek végén ez áll: „Impressum venetiis per m agi­

strum Theodorum de regazonibus de asula: R egnante inclito prin­

cipe Dom ino A ugustino Barcadico duce Venetiarum . Anno domiui M C C C C LX X X X II. de X V I. J u n ii.“ egész rétben. — A harmadik pedig a 2-dik decemberi, m ely itt feljebb em líttéttik.

2) Valla G yörgy ezen com m entáriusainak 1492. junius 1 G-diki k ia­

dásában (lásd feljebbi jeg y zésem et) nem „Joanni Tucci pannonio,“

hanem „Joanni Tuccio pannonio“ áll.

3) M ivel V alla G yörgynek ezen commentáriusai legelébb nem 1492- b e n , hanem 1486-ban jelen tek meg (lásd : „Argelatis B ibi. Script.

Mediol." T . II. P. 2. col. 2183, - - és T ir a b o sc h i: T . VI. P. 2. L. 3. pag.

313) kitetszik , hogy V a lla G yörgy m ég első M átyás király idejében érdemesnek tartotta T húz Jánost a r r a , hogy com m entáriusait neki, mint a tudom ányok buzgó barátjának ajánlja.

1G

hujus ie vitae non pen iteat a la c r ita s , h ila rita s q u e , quae c o n ­ stantiam fortitudinem que concitari fere consveverunt, certis - simae nobis sunt indices, et perinde optimi, justissim ique viri tibi famam plane excitasti singularem , praecipue cum bo n o ­ rum , ju sto ru m q u e hominum colas, et observes omne genus;

anim adverti equidem saepenum ero cum insignes cujuspiam virtutes te audiente m e m o ra s s e m , quam tot'is mihi exultare videbare praecordiis. — — --- P roin tuo illustri (így !) tuae ju sticiae , qua vir adm irandus ju r e h a ­ beris, g r a t u lo r , cum a tam inclito coetu (érti a velencei n a ­ gyokat) c e r n o , q uantus h a b e a r e , nec latere persp icu a jam virtus tua potest, quam in hac civitate (V elencében) in totius orbis te rraru m conspectu esse, necesse est, quam quam mavis esse tu quidem , quam v i d e r i , ac quoniam sepultae pars est inertiae celata v irtu s , similisque vel l y r a e , quae re tic e t, vel qui non tenditur a r c u s , non potes V e n e tiis , ubi conspicuae omnes sunt virtutes , assequi, ut tuae silentio oblitterentur, tu enim P annoniam , quam mirificis effers laudibus, et reru m g e ­ starum gloria, ad coelum tollis p atria m tuam , tuis ipse m o ri­

bus impensissime exorn as bonitate, g rav ita te, ju stitia, pietate, hum anitate, prudentia, v irtu tu m denique omnium quasi acervo p ro te n d is , et fa c is, et om nibus spectandam praebes, ut inju stus, m alusque non injuria habeatur, quisquis te non amat, ac observat. M iror equidem saepe mecum tam pacatam esse m entem tuam posse , ut quibus plurim um profueris, ingratos- que subinde e rg a te esse noveris, tu cum caeteri de ipsis oblo­

q u a n tu r , d e fe n d a s, au t o ra tio n e m , quod defendere nequeas, aliorsum d e to r q u e a s , tam ab omni maledicentia abhorres. At ne ja m sim non utique n im iu s, id ego non vereor in tuis r e ­ censendis virtutibus, ubi me etiam parcissim um fuisse sentio.

Sed ne inquam v e rb o sio r, quam tu ipse pati possis p r a e s e r ­ tim tua m e m o ra n te m , qui ju sti et aequi observantissim us est c u sto s, ja m virtutis ipsius rigidissimum lege satellitem, quo deinceps lib en s luis discipulis nostris ') quos inocentissimae esse vitae c u p is , legendum atque adeo ediscendum exhibeas Y ale.“ — í g y ! de elég érthetetlenül.

‘ ) Tehát Valla V elencében 148G-ban Thúz János gyerm ekeinek ta ­ nítója volt.

17

IV.

E L S Ő M Á TY Á S K IR Á L Y I D E J E B E L I E G Y M AGYAR K Ö L T Ő N E K E M L É K E Z E T E .

A sebes, és pusztító árvíz g y a n á n t rohanó időnek rontó és döntő ereje igen is g y a k ra n sok olyat enyésztetett m á r el, a m inek hacsak legkisebb töredékei is je le n leg ig fe n m a rad h atta k volna, azo k re á n k nézve az a ran y n ál is becsesebbek volnának.

Ilyek v o ln á n ak v alójában azon első M átyás k irá ly u n k idejebel honi k ö ltő n k m agyar v e r s e i, k in e k em lék ezetét „G áboríl név alatt egy ily című m u n k á c s k á b a n leljük : „ F r. A rn o ld id e Ba- w a r i a , liber singularis de a rte p o e t i c a , ejusque laudibus, et usu, delectam ineque.“ — A m ásodik lapon k ezd ő d ik „ P ro lo ­ g u s / 4 a m elyben a többi kö zött a követk ezen dő o lv a s h a tó :

„Poesis est signum v i t a e , et hinc est, quod gens , quae sua caret p o e s i , ipsa quoque carea t quasi v ita n a t i o n a l i , et hinc est denique, quod celeb rio res qu aeq uae gen tes suos h a b u e rin t et h ab e an t poetas in signum v itae nationalis. Nemo est, qui ignoraverit p oetarum g r a e c o r u m , latinorum que eleg antiam , quam im itari student omnes g entes n o strae aetatis cultiores, quin et ipsi quoque P a n n o n e s , in ter quos m em orari m e re tu r Gábriel ille U ngarus, qui elegantissim as quasque cantilenas, versusque nativa sua lingva in delectamen concivium suorum adeo feliciter concinnavit, v t iis ipse quoque serenissimus D. D.

M atthias Pannonum R ex eruditissim us semet saepius inter ocia recreasse feratu r. Idem , uti m ihi ex ea regione p e r con- fra tre sm e o s relatum e s t , n ititu r nun c invictissimi dicti D o ­ mini Regis sui virtutes, b ellaq u e suo, et latio' serm one d ec an ­ tando , m em oriam tanti Regis n un q u am em orituram futuris tra n scrib ere seculis. “

Az egész m u n k á c s k a áll ne g y ed rétu 16 lapból, m elynek utolsóján bérekesztöleg ez vagyon n y o m t a t v a : „Im pressum Colonie. M .C C C C .L X X X X II.“ — E z en ritk a k ö n y v n e k azon p é l d á n y a , m elyből ezeket k i í r t a m , a nagyenyedi kö n y v táré v o lt, s még elébb P ápai P áriz F e re n c é (szül. 1049. f 1717), ki em lített G ábor neve után a következendő je g y zést t é v é :

„Bonfinius szerint szerette Mátyás király m ag át cántáltatni.

— D e k i volt ezen G á b o r ? hic labor, hoc o p u s.“

01. IR O D , B E R E K . I I . 2

18

V.

M AGYAR É S E R D É L Y I N Y O M D Á S Z O K K Ü L F Ö L D Ö N .

1 4 7 2 — 9 4 . , S A B U D A I KÖNY V Á RU SOK 1 4 8 4 — 1 5 2 5 .

Alig foghatom fel a n n a k okát, hogy h a z á n k b a n , Hess Andrásnak 1) B u d án 1 4 7 3 -b an m űködő könyvnyom tató m ű ­ helyét kiv é v e, 1534-ig, (m ely évben t. i. ll o n t e r Ján o s B r a s ­ sóban k ö n yvnyom dáját felállította), más könyvsajtó nem léte­

z e t t , ho lott P a n z e r G yörgy „A nnales T y po g raph ici ab artis inventae origine ad an n u m MD. — N o rim b e rg ae 1794 - 179f>“

bizonyítása szerint 1 4 7 2 -tö l 1494-ig több honfiaink a külföl­

dön tulajdon k ö n y v n y o m d á k n a k b irtokosai valának. — D e azt sem é rth e te m , hogy ezen , saját k ö n y v sajtó k n ak b irto k á ­ b an lévő honfiaink h az ájo k at b á r m inem üleg érdeklő m u n ­ k á k n a k k ia d á s á t m iért m ulasztották el ?

Nem leszen talán é rd ek telen a csak most érin tett hon­

fiainkat és köny v n y om d ái m u n k á ik a t itt e m líte n i:

a) Septemcastrensis (Siebenbürger) Tamás 147 2—1481.

I. „Conciliator Differentiarum Philosophorum . E t p r e - cipue Medicorum Clarissimi Viri P e tri dc A bano Patavini. “

— a k ö n y v végén : „O pus hoc E r e Im p rim i J u s s it Mantue P e r Thomamm Septem Castrensem de Civitate H ermanni (Iler-

*) Hess Andrásról csak annyit tudunk , hogy ötét I. M átyás királyunk V elencéből budai prépost G eréb L ászló á lta l hívatta honu nkba, s hogy Budán csak is az úgy n ev ezett Chronicon B iulensét nyom tatta ki 1473-ban**). — A zutáni em léke a feledékenységnek örvényébe merült;

nem is em líttetik ő a velencei nyom tatók k ö z ö t t ; hihető t e h á t , hogy ő V elencében a könyvnyom dái m esterséget tanulta akkor, midőn M á­

ty á s király parancsára honunkba hivatott. — Családi neve mutatja, hogy nem olasz , hanem német honfi volt. — L eh etett talán fia azon H ess Jánosnak, a kiről L ocher: „Speculum Acad. V iennen. 1773“ 91.

lapon, 1423-ra ezeket írta : „1423 Johaunes H ess Decretorum Licen- tiatus, et in U niversitate Viennensi D ecanus facultatis juridicae.^ — Lásd alábbi jeg y zésem et is.

* * ) Sőt t ö b b e t; 1. írod. Történetem II. köt. 31. 1. Toldy.

19

m a n n sta d t , Szeben E r d é l y b e n ) , et Joannem B u r s te r De Cam pidona socios. Anno V erbi In c a rn a ti M .CCCC .LXXII'1 — egészrétben. — L ásd P a n z e r e. h. Vol. 11. 3. lapon.

II. „ T ra c ta tu s M agistri A rnaldi de V illa N ova de arte cognoscendi venena. Item T ra c ta tu s de Venenis a m agistro P etro D e A b a n o ed itu s“ — a k ö n y v végén „ F in itu m Mantuae Anno D om ini M .C C C C L X X III. Char. (C haracteribus) Tfiomae Septem Castr. et Joh. W u r s te r .“ — n eg y ed rétb en . — L á sd

P a n z e r e. h. Vol. II. 4. lapon.

III. „E u sta c h ii de V illa F r a n c a R egule G ram m atic es Usui Ju v e n u m P e r q u a m u tile s“ — a k ö n y v v egén „ L a u s D e o . im p resse ru n t Thovias Septem Castrensis de V illa H erm anni, et J o h a n n e s F ra n c isc u s socij Mantue. A nno S alutis M.CCCC.- L X X X .“ — n egy ed rétb en , 14 ívre. — P a n z e r e. h. nem említi ezen k ö n y v e t , de m egvolt a n a g y - e n y e d i k ö n y v tá rb a n 877.

szám alatt.

IV. „A esopi F a b u l a e ,“ — a v é g é n : „ F in it E s o p u s M u ­ tine (M antua) im pressus im p en sa et op era D om inici R ocho- c i o l a : p e r Thomam Septemcastrensem et Jo a n n e m F ran cisc u m socios: com positus p e r me N icolaum Jenson. A nno M illesim o:

quadringentesimo : octua<jesimo p r im o: die decim a nona M aii“

— neg y ed rétb en . — L á s d P a n z e r e. h. Vol. II. 147. lapon.

b) B arcavidéki Zeideni Corvus (R aab) A n drás 1 4 7 6 — 1486.

I. „ A lb erti D e P a d u a E x p o sitio E v a n g elio ru m doihini- calium et festivalium “ — a végén „ Venetiis im pressus p e r m a­

g istro s: A dam de Rotuuil (Rotwil) et Andreám de Corona linit, anno 1 4 7 6 “ — eg észrétb en . — L á s d : P anzer. e. h. Vol.

III. 121. lapon.

II. „B rev iariu m O lo m u ce n se “ — a k ö n y v v é g é n : „ Im ­ pressum Venetiis p er A ndreám Corvum (R aab) Burciensem (B u rzen la n d , — B a r d a , — Barcaság) de Czeidino (Zeiden,

— Kőhalom Brassóvidéken), et C o nradum StacheI de B laube- urn s o c io s : sub anno incarnat. dominice M C C C C L X X X IIII.

die X X V I II . mensis S e p te m b ris , laus deo.“ — egészrétben.

Lásd P a n zer e. h. Vol. III. 212. lapon. — E zen b re v iá riu m ­ nak p éld án y át láttam P rá g á b a n a Strahofi k ö n y v tárb an . E zen Raab nevű brassai családból élt m ég csa k u g y a n B rassóban mint posztógyáras 17 0 5 -b e n Raab G y ö r g y , a ki ugyanazon

2 *

20

évben az éhség m iatt O láhországba a k a rt m enekülni, de fogva visszatartóztaták, brassai Simon K ristófnak ily cimü érdekes kézirata s z e rin t: „K u ru tzen G esckichte.“ 35. lapon. E z e n k é z ­ ira tn a k eredeti p éld án y a találtatik kö n y v táram b an .

c) B e m a r dús de D acia (E rdélyi, — Siebenbürger.) 1478.

„Como p er v irtu de sante oratione se unisce la anim a con dio, et como questa anim a de la quale se parla qui essendo elevata in contem placione a d o m an d av a quattro petecione al summo dio,“ a v é g é n : „anno M CCCCLXXV II1. die verő v i­

cesima octava mensis Aprilis im pressum p e r discretum virum B e m a r dum de D a c ia, “ — e g é s z ré tb e n , nyom tatási hely n él­

kül. — L á sd P a n z e r e. h. Vol. IV. 18. lapon.

E z e n B ern ard u s de D acia p aduai könyvnyom tató le h e­

tett, m ert az ily című k ö n y v b e n : „Itin erariu m literale S a lv i- ani de F e r r a r a lectu ju c u n d is s im u m , u tilissim um que“ — a végén : „A rg en to rati in A edib u s M atthiae S churerij , Mense Aprili. A nno D n i M .D .X H IL lle n ric o Ingoldo. II. dictatore A rg en to raten siu m .44 — n eg yed rétb en . L X V II. lapokra, (m eg- vagyon k ö n y v t á r a m b a n ) , — a X III. lapon a következendő e m lítte tik : „ 14 9 0 — qua in u rb e ( P a d u a e ) plurim um mihi arrisit v ir hum anissim us , eruditus , et solertissimus librarius Bernardus de D acia (tehát több k ö n y v ek n ek is nyom tatója v ala), e x tra re g n a n u s licet, lingvae tam en no strae peritissim us, cujus consors I t a l a , prolesque m agnae nobis eran t ju c u n d ita ­ t i s / 4 — M elyek légyenek pedig egyéb sajtói m ü v e i ? — azt k i nem jelelhetem . A zonban említenem k e l l , hogy ugyanezen Bernardus de D a c ia, vagy is Siebenbürger Bernát azon e r ­ délyi szász családbeli volt, a m ely Bécsbe áttelepedvén, a XV.

s z á z a d v é g é v e l , és X V I-d ik n a k elején birtokos , s hatalm as bécsi polgári nem zetség l e v e , és a melyről lásd bővebben :

„H orm ayr Gescliichte W i e n s 44 X. Heft. 47. és 15(i. l a p o n ,—

és „D en k w ü rd ig k e iten W ie n s 44 I. B ánd. 2. Heft 44. 45 lapon,

— és „Ux’k u n d e n b u c h 44 Nro 179.

d) P etrus Ungarus. 1482.

I. „G varini V eronensis A rs diphthongandi, punctandi, et accentuandi cum vocabulario breviloquo44 — a v é g é n : „ Im ­

pressus Lugduni (Lyon Fran ciao rszág b an ) per nigrm. (M agi-

21

strum ) Petrum, Ungarurm. Anno Dom ini 14S2U — k isded egész- rétben. — L ásd P a n z e r e. h. Vol. I. 534. lapon.

II. T ra c ta tu s de p ro prietatib u s r e ru m ed itu s a B arth o - lomeo Anglico oi’dinis fratr. minor. (Lugduni) p er Petrum,

Ungarum 1482. Nov. X X I. “ — egészrétben. — L á s d : P a n ­ zer e. h. Vol. T. 534. lapon. — E z en P etru s Hungarus alig le ­ hetett u g yan azonegv szem ély azon M agister P etru su- s a \} a ki kalocsai é rse k F r a n g e p á n F e r e n c n e k 1543-beli v é g r e n d e ­ letében (P ray n ál, H ierar. II. 79. lapon) így e m l í t t e t ik : „Item Magistro P e tro Medico Regio lego calcar m eum a u r e u m .“

e) G arai Simon. 1491.

„B ib lia latina. Venetiis p e r Simonem de G ara. MCCCC- L X X X X I U — eg észrétb en. — L á sd P a n z e r e. h. Vol. IIT.

308. lapon. — V ajon ezen „Simon de G a ra u azon na g y b ir- to k ú G ara családból vette-e eredetét, m ely h a z á n k b a n nádori hivatalt viselt ? — v ag y p e d ig a G arai családból sz á rm a z o tt-e ?

— azt el nem h a tá r o z h a to m , h a b á r g y an íto m i s , hogy az utóbbi c salád n a k ta g ja volt.

f) Basay.

„Jo annis Jaco bi C ornali E p ig ra m m a et Dialogus n o ta ­ bilis ad Bartholom . Mar. de F orn icib u s. Cremone p er B asay- num Ungarorum (így) et C ae sarem P a rm e n se m socios. 1 4 9 4 “ n eg yedrétben. L á s d : P a n z e r e. h. Vol. I. 351. lapon.

L e h e tte k több honfiaink i s , a k ik a X V . században a külföldön k ö n y v n y o m d át b írtak , de azokat csakis a nagyobb- szerií k ö n y v tá r a k n a k szorgalm atos k u ta tá s a által lehetne k i­

nyomozni. 0

H a b á r azonban h az án k 1473-tól 1534-ig saját könyv- <

nyom da nélk ül m arad o tt is, de vo ltanak mégis azon időben a mohácsi v é rn a p ig (1 5 2 6 ) h o n u nk fővárosának B u d án a k szá­

mos k ö n y v á r u s a i; m éltán m o n d h a tta tehát Metz F rig y e s „Ge- schichte des B u eh h an d els u nd d ér B u ch d ru ck erk u n st. D arm - stadt. 1 8 3 6 “ a 255. lapon : ,,U n ter den O esterreichischen E rb-

*) G yakran bosszankodtam azon , hogy a könyvtári lajstromokban elősorolt eg y es könyveknek n y o m ta tó i, s nyom tatási h ely ö k fel nem jeg y e z tette k , holott, ha azok is feljegyeztettek volna, könnyebbek le­

hetnének a bibliographiai kutatások.